Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

„Soha kedvesebb porfogót” Klement Zoltánná üzemi könyvtáros egyik olvasójával, Be­nedek Lajosné varrónővel. Apró, alig néhány négyzet- méteres irodahelyiségben dol­gozik Klement Zoltánná, a Salgótarjáni Ruhagyár balas­sagyarmati telephelyének ál­talános adminisztrátora. S ebben önmagában nem is len­ne semmi különös, más iro­dai szobáktól eltérő, ha a bejárattal szembeni falfelü­letet nem takarná el a könyv- szekrény, amelyben az SZMT- től kölcsönzött könyveket tá­rolják. Az irodahelyiség egy­úttal tehát könyvtár is. Az olvasnivalók ÁBC-rendben sorakoznak. Csábítják a te­kintetet. Az ide betérő asszo­nyok jó része sem tudja meg­állni, hogy idejéből pár per­cet ne szánjon a könyvek böngészgetésére. — Két éve vezetem a könyvtárat — mondja Kle­mért Zoltánná. — Azóta het­vennyolc beiratkozott olva­sóm van. Igaz, hogy közülük nébányan meglehetősen rend- szertelenül olvasnak és na­gyon keveset, mégis elégedett vagyok, mert több mint öt- veren szorgalmas kölcsönzők, igazán szeretik a könyvet. — Ismertessen meg egy ilyen olvasóval — kérem a könyvtárosnőt, aki kiváló eredménnyel végezte el a Szakszervezetek Nógrád me­gyei Tanácsa által szervezett alapfokú könyvtárosi tanfo­lyamot. Klementné egy kis türelmet kér, s három-négy perc múlva visszatér egy fia­talasszonnyal. Benedek Lajosné Becskén él négytagú családjával, ko­rábban a bujáki varrodában dolgozott, két éve Balassa­gyarmaton. — Amikor átvettem a könyvtár vezetését — mond­ja Klement Zoltánná — ő volt az első beiratkozott olva­sóm. Benedek Lajosné olvasóje­gyét mutatja. Szinte alig ta­lálni üres helyet rajta, aho­vá az olvasott könyvek címét és szerzőjét vezetik. Olyan művekkel találkozunk a fel­sorolásban, mint Zola Tisztes úri háza, Anatol France Thais-a, vagy Jules Verne Sándor Mátyása, A dunai ha­jósa. — Gyermekkori élményem az olvasás — vallja Benedek Lajosné. — Tanyán laktunk, szabad időm a könyvek között telt el. — S milyen könyveket ked­vel’ — Főként a kalandos, me­sés cselekményes története­ket, meg az útleírásokat. — Járt is már először könyv­ből megismert helyeken? — Még nem. Eddig csak belföldön üdültünk. Az idén Berekfürdőn, a férjemmel és a két lányunkkal, a vállalat üdülőjében. Ott is beiratkoz­tunk a könyvtárba. — A gyerekek is szeretnek olvasni? — Mind a kettő. Ügy igye­keztem nevelni őket. Mert mindig a saját gyerekkori példám lebegett előttem, mennyire jó volt olvasás köz­ben ott érezni magamat együtt a hősökkel. Benedekné gondot fordít arra is, hogy a családnak sa­ját könyve, afféle házikönyv­tára legyen. Nemcsak regé­nyek, útleírások, hanem ver­sek, tudományos ismeretter­jesztő munkák, kézikönyvek is. — A gyerekek hasznát ve­szik a tanulásban — mond­ja. rn^jd hozzáteszi: — Annyi otthon a könyv, hogy szinte mindenütt csak azt látni. Né­ha már bosszant is ez a sok poríogó... S kicsit restellkedve, hogy ilyet mondott, kicsit büszkél­kedve, hogy ennyi könyve van, elneveti magát: — De soha kedvesebb porfogót nem kívánok magamnak. A Salgótarjáni Ruhagyár balassagyarmati telepének 160 dolgozója közül 116-an szoci­alista brigádban dolgoznak. A gyári vezetés főként az utób­bi években tett nagy erőfe­szítéseket az asszonyok és le- áryok műveltségének gyara­pításáért, Veszelka István te­lepvezető elmondása szerint a brigádok évente egy-két alka­lommal közösen is részt vesz­nek kulturális rendezvénye­ken, de az egyéni látogatá­sok az általánosak. Ezeket a törekvéseket különböző bér­letek, belépőjegyek vásárlásá­val segítik. A művelődési te­vékenység középpontjába, je­lentős önművelő, személyiség- formáló erejét felismerve, az olvasás megszerettetését állí­tottak. A brigádvállalásokban ezért foglal el fontos helyet a könyvtári beiratkozás. — A brigádtagok 70—75 százaléka vállalja általában ezt — mondja a telepvezető. — De mi azt szeretnénk, ha en­nél még többen olvasnának, és ami még talán ennél is fontosabb: ha a vállalását mindenki teljesítené is. Mert ebben bizony nem mindig kedvező a tapasztalatunk. (sulyok) Változatosság, Ha osztályozni akarom az elmúlt műsorhetet, azt hi­szem, kitűnőre minősíthető, mindenekelőtt azért, mert jó arányérzékkel teremtett egyen­súlyi állapotot a könnyed szó­rakozást szolgáló és az igénye­sebb műfajok között. A tar­talmi töltet változatossága meglehetősen bő választékot kínált a legkülönfélébb igény­szintek szerint, így összessé­gében a nézőszám bizonyára elégedettségére szolgál majd a Tömegtájékoztatási Kutató Központ statisztikusainak is. A hét szórakoztató műsor­vonulatában kiemelkedő ese­ménynek számított Lope de Vega:. A kertész kutyája cí­mű háromrészes komédiájá­nak bemutatója. Vega, a kö­zépkori spanyol színpad nagy drámaköltője szinte megszám­lálhatatlan sokaságú művei sorából leginkább A hős falu­val — melynek filmváltoza­tát ugyancsak a közelmúlt­ban láthattuk képernyőn —, valamint a most bemutatott komédiájával otthonos ná­lunk. Az utóbbi harminc év­ben is számos színházunk tűzte műsorára mindkettőt, s mindig jelentős közönségsi­kert aratva. A kertész kutyája ezúttal a szegedi Nemzeti Színház pro­dukciójában némileg alatta maradt várakozásunknak; an­nak a bő vérű komédiázásnak, amit ez a mű megkíván. Vega harsány életkedve a rene­szánsz emberének életvitelé­ből táplálkozik ebben a ko­médiában. Véleményem szerint a szegedi színészek adósak maradtak a játékos könnyedségged s a történés társalgási színművé szürkült előadásukban. Túlságosan ko­molyan vették önmagukat, s ezáltal a komédia humora el­bágyadt, az események tem­pója lelassult. A főszereplő Vajda Márta inkább drámai, Mai tévéajánlatunk 20.00: Klsfilmek a nagyvilágból. Négy ismeretterjesztő és kis müTészfilm kerül ezúttal a kép­ernyőre. Láthatják a Franciaor­szág madártávlatból című soro­zat újabb részét, amely az észak­keleti határvidék, Elzász neveze­tességeit, műemlékeit mutatja be. Különös japán sportok elmet viseli az a kisfilm, amely a ka­rate keletkezésének történetével, a sport kultikus elemeivel fog­lalkozik. A film azért Is tarthat érdeklődésre számot, mert a ka­rate már Európában, sőt hazánk­ban is elterjedőben van. Rovarok a elme annak a fran­cia sorozatnak, amelyből most a Hangyák és termeszek háborúja című részt láthatják. Végül az ugyancsak francia, A beavatás című kisfilmet vetí­tik. Különleges világgal, egzoti­kus szokásaival ismertet meg — a Felső-Volta vidékén élő vad bobo törzs ifjúvá avatási szertartásának lehetünk szemtanúi. mint vígjátéki alkat, nehéz­kessége szereplőtársai lendü­letét is minduntalan fékezte. Féldául közvetlen partneréért, ifj. Üjlalti Lászlóét, akit ha­sonló feladatokban a szolnoki színház együttesében koráb­ban előnyösen ismertünk. Ugyancsak szórakozásun­kat vélte szolgálni pénteken a második műsorban A mun­ka megszállottja című ame­rikai film egy kétbalkezes fi­atalemberről, aki munkahe­lyén, a kazánházban gombá­kat termeszt. A félnótás, gya- gyás figurák, akik ezt a film­szüleményt betöltik, inkább kínos látványok, mintsem mu­lattatok, s ebből a hetente visszatérő, sorozatban vetített A kétbalkezes is több a sok­nál. Véget ért a héten a kilenc- részes NDK kalandfilmsoro­zat, az Álarcban. Mit is mondhatnék róla? Talán ke­vesebb részben többet, hitele­sebbet nyújtott volna a ren­dező Peter Hagen, akinek ne­vét jó mésfél évtizede A lel- kiismeret lázadása című soro­zata révén ismertük meg elő­nyösen. Pintér latrán: Gyilkosság 1. A felsőfokok bírósági tár­gyalása volt. A leghosszabb az Egyesült Államok történeté­ben, kilenc és fél hónapig tartott A legdrágább: egy­millió dollárt emésztettek fed a tárgyalás költségei. Két- százhúszómét napig tartották az esküdteket bezárva, amíg meghozták ítéletüket: vala­mennyi vádlottat halálra ítél­ték. A sokkötetes akta a „Kali­fornia népe Charles Manson, alias Jézus Krisztus ellen, in­dított pere” — feliratot visel­te. A bűnüldözés történetében ez volt az első, s minden bi­zonnyal ez is marad az utol­só eset, amikor egy bűnöző a Megváltótól kölcsönözte álne­vét Megbízhatónak látszó kimu­tatások szerint erről a perről írtak a legtöbbet az Egyesült Államok történetében. A gyil­kosságok közül csak egyetlen esettel, John F. Kennedy ie- lövetésével foglalkozott többet az amerikai sajtó — abban az ügyben azonban, mint ismere­tes, soha nem került sor bí­rósági tárgyalásra. A vádat Vincét Bugliosi képviselte. Koronatanúja Lin­da Masabian volt. — Mondta-e valaha Manson, hogy ő a Jézus Krisztus? — kérdezte tőle az ügyész. — Nem, ezt soha nem állí­totta — hangzott a válasz. — Milyen körülmények késztették önt arra, hogy még­is ezt higyje? — Én Krisztust Kerestem magamban és azért láttam an­nak. Az ügyész megakadt. Za­S ezek után néhány mon­datban a műsorhét fajsúlyo­sabb produkcióiról: Szovjet—csehszlovák vál­lalkozásban készült, Doszto­jevszkij regénye nyomán A játék című film, melyet a szerdai második műsorban láthattunk. A világhírű író­hoz méltó, lebilincselő él­ménnyel ajándékozott meg bennünket ez alkotásában a rendező Alekszej Batalov, s a szereplőegyüttes, mely a tör­ténet filmrevitelére vállalko­zott. Csütörtökön, ugyancsak a második műsorban három té­véjelenet örvendeztetett meg bennünket a miniatúrák igé­nyességével: Móricz Zsig­mondi Judit és Eszter, Gár­donyi Géza: A papa nem örül című írása, s harmadiknak, de címadóként is, Németh Lász­ló: Horváthné meghal című novellája. Mindhárom törté­net a szegények világát s a kapzsiságot ábrázolja döbbe­netes hitelességgel, tragiko­mikus felhangokkal. A leg­erőteljesebben nyomothagyó- nak Németh László novella­adaptációját éreztem, de a varában furcsa útra terelte a kihallgatást. — Mansonnak volt szakálla? — Igen! — Leborotválta később a szakálla t? — Igen! — Látott már valaha olyan képet, amelyen Krisztus sza­kái tálán volt? — Nem. — Miután Mamson leborot­válta a szakállát, még min­dig azt hitte, hogy ő Jézus? — Igen. Ez a jelenet Buglíosi ke­vés számú kisiklásai közé tar­tozik. Egyébként kitűnő mun­kát végzett a tárgyalás folya­mán, valamint a vádirat ösz- szeállításában. A Los Angeles-i rendőrség jóvoltából alig állt a vádha­tóság rendelkezésére bizonyí­ték. Még azután sem, hogy a tettesekről tudták, hogy tette­sek és egy véletlen folytán va­lamennyien már jóval előbb a rendőrség őrizetébe kerültek. A rend derék őrei, akiket a televízió krimisorozatai min­dig tévedhetetlennek ábrázol­nak, ebben az ügyben hibát hibárá halmoztak. Mintha semmiképpen sem akartak volna a bűnözők nyomára bukkanni, mintha szánt szán­dékkal meg akarták volna semmisíteni a bizonyítékokat. Nemcsak a helyszínen, rö­viddel a Cielo Drive 10050 szám alatti villában történt szörnyű vérfürdő felfedezé­se után, hanem a bírósági tár­gyalóteremben is meglehető­sen szánalmas alak benyomá­sát keltette Jerry Joe DeRosa. Ez a rerldőr volt az, aki a 8 L 15-ös számú rendőrjárőr- ként először érkezett rádiós kocsijával a villába. forgaí?>ft?fiyvírt5Sí HsSa tii* nes és Siklós Olga egészében kifogástalan műfaji átültetést végeztek. A szereplők: Mol­nár Piroska, Nagy Attila, Csomós Mari, Dózsa László, Paudits Béla, Hűvösvölgyi Il­dikó, Sulyok Mária, Horváth Sándor, Máthé Erzsi, Szirtes Ádám, Kozák László is érez­ték, hogy néhány villanásnyi szerepeikben is nemes fel­adatot töltenek be. A történetnek, Alekszandr I. Gelman művének, melyből Zsurzs Éva Egy értekezlet jegyzőkönyve címmel készí­tett tévéjátékot, már az el­múlt évben országos vissz­hangja volt. Szocialista bri­gádok, munkahelyi közössé­gek vitáztak nálunk is a szo­cialista munkaerkölcs téma­körébe vágó problémán: visz- szautasíthatja-e egy brigád a jutalmat, ha érdemtelennek tartja magát rá? A rendkívül izgalmas kérdés megválaszo­lásában egyedül talán ott éreztem megbicsaklást, ami­kor a brigád egy része meg­lehetősen sovány indokkal magyarázva megmásítja ere­deti elhatározását. A téma azonban így is élő, igaz és méltó a továbbgondolásra. A veszprémi tévétalálkozó díja is ezt jutalmazta. A vasárnapi, eléggé sovány kínálatból kiemelkedett a Henessey című, dokumentu­mokkal hitelesített angol film, mely az Írországban évek óta zajló tragikus ese­mények fogantatására szüle­tett. Sok vitatható részlete el­lenére is becsületes törekvé­sekre valló, némely kockájá­ban megrázó hatású alkotást ismerhettünk meg benne. jegyében” A tárgyaláson elmondtál amikor később, az őrizetbe vett William Garretsonnal el akarta hagyni a villát, az elektromos zárra járó kapu belső oldalán észrevette, hogy az a gomb, amellyel a kaput nyitni, lehet, véres. Mi sem látszott kézenfekvőbbnek, mint a feltételezés: a gyilkos nyomta meg a gombot, az ő kezétől lett véres és minden bizonnyal az ujjlenyomatát is rajta hagyta. DeRosa mégis megnyomta a gombot. Vég­eredmény: Ujjlenyomatával megsemmisítette azt az ujjle­nyomatot, amely azonnal a gyilkos nyomára vezethette volna a rendőrséget. — Miért nyomta meg az ujjával a véres gombot a ka­pun? — kérdezte tóle az ügyész. — Azért, hogy kijussak a kapun! — Szóval, nem véletlenül,' hanem szándékosan tette? — Valahogy ki kellett men­nem. .. A tárgyalóterem közönsége nevetett. A rendőrön. És egy másikon, akkor, amikor egy tízéves gyerek szégyenítette meg a közbiztonság őreit. Steven Weiss mintegy három héttel azután, hogy a lapok tele voltak a Sharon Tate- üggyel, a szülői ház mögött egy revolvert találtak. Az okos kis Steven — elég bűn­ügyi sorozatot látott 6 is már a televízióban — a cső vé­gén és két ujjával óvatosan fogta meg a fegyvert, nehogy megsemmisítse az esetleg raj­ta levő ujjlenyomatokat.. így vitte haza, s letette édesapja íróasztalára, aki meg sem érintette, s azonnal feltárcsáz­ta a rendőrség számát. (b. t.) 4 NÓGRÁD - 1977. július 26., kedd A Polanski villa vendégei; Sebring, Abigail Folger, Frykowski, Parent.

Next

/
Thumbnails
Contents