Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-26 / 174. szám
7 Az tit elején Előlegezett béremelés jói egymással...” Senki sem szereti a feszült légkört. Még az is lehangoló, ha az utcán, az üzletben vagy egyéb semleges helyen cse~ tepaté támad körülöttünk, Az meg különösen feszélyező ha ez a családban vagy a munkahelyen történik. Miután ez a két utóbbi a közvetlen környezetünket, érzelmi világunk talaját jelenti, itt még az is zavaróan hat, ha csupán néma nehezteléssel találkozunk. É; t- hető, hogy aki csak teheti, igyekszik — néha még önérzetének rovására is — nem okot szolgáltatni feszültségekre, konfliktusokra. Ámde a családi életben, a magánérintkezésben is előblt vagy utóbb visszaüt, ha őszin- tétlenül — elvtelenül — mindig, mindent a békesség, szelíd takarója alá söprűnk, ahol aztán idővel úgy felgyülemlik az indulati salak, hogy las- san-lassan eltorlaszolja az utat embertől emberig. Életünk legfőbb társadalmi közegében, a munkahelyen pedig nemcsak egyéneknek, hanem egész közösségeknek, és nemcsak erkölcsi, hanem anyagi vonatkozásban is mérne- tetlen károkat okoz a békesség kedvéért való mindent elnézés, mindent elhallgatás, a közvetlen környezettel való jóbanlevés tűzön-vizem megóvása. Tudjuk — szinte már közhely — a vezető poszton levőket a legegyszerűbb bírálni. A kirívó kivételektől eltekintve alig van veszélytelenebb dolog, mit a két emer lettel lejjebb vagy feljebb dolgozó főmérnök, igazgató, főorvos, üzemvezető — bárki vezető tisztségben levő munkatárs vélt vagy valódi hibáit, mulasztásait feltárni. Mi történhetik? A munkahelyi demokratizmus, a bírálat szabadsága szilárd erődítmény, falainak biztonsága mögül többnyire nincs nagy kockázata a szókimondásnak. A közvetlen kollégával már mas a helyzet. A szomszéd gépnél, a szemközti íróasztalnál dolgozó munkatárssal hétszámra, évszámra, naponta nyolc órát kell eltölteniink. Baráti, szinte családi kapcsolat köt vele össze. Sokadikén tőle lehet kérni ©gy százast, János-napkor együtt rúgtunk ki a hámból, közösen lottózunk, ismerjük egymás családi gondjait Hogy rosszul, vagy semmit sem dolgozik? Hogy amit csinál, azt egyszerűbben, okosabban is lehetne? Mondja meg neki más. Minek keverni a dolgokat? Jól megvagyunk egymással — fő a nyugalom. Minek mindent szóvá tenni? Egy ember úgysem tudja megváltani a világot Különbenás: a főnök dolga, hogy szóljon, ha valami hibádzik. Csak semmi fontoskodás, végül is a szekér döcög tovább. Meggyőződésem, hogy mil- liárdokba kerül az országnak, az egész társadalomnak ez a lelki kényelem. És mennyi energia, idő, bizalom, munkakedv csordogál szét, a semmibe csak azért, mert nem akar- jul^, nem tudjuk megkeresni; megtalálni azt a hidat, amely a „fő a békességtől” átvezet a valóban bensőséges munkatársi kapcsolatig. Pedig éneikül nem lehetünk meg igazan jól egymással. Nóti Ilona Szőnyegóriás A türkmén szőnyegszövő asszonyok egy hatalmas ' 24 négyzetméter nagyságú szőnyeget készítettek. Alkotásuknak :— amely több hónapos munka eredménye — ,,A népek barátsága” nevet adták. A szőnyegóriás az egyes szövetséges köztársaságok népeit ábrázolja nemzeti öltözetben, szimbolizálva a szovjet népek megbonthatatlan barátságát. Moszkvában a „Szovjet-Türkmenisztán — a Nagy Októberi Forradalom 60 éve” című kiállításon mutatják majd be a színes szőttest. Türkméniában ősi foglalko- zás a szőnyegszövés. Hajdanában a nomád türkmén telisek számára a kezdetlegesebb szőnyegek asztalként és ágyként szolgáltak. A bérfejlesztés, növekedési üteme sokatmondóan jelzi, miért hagyták ott a korábbi években oly’ sokan a megye fejlődését minden tekintetben meghatározó Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatot, a megye legnagybbb és legjobban gépesített, legnagyobb ipari háttérrel rendelkező építőipari termelő-gazdálkodó egységét. De beszéljenek a tények: 1973-ban az MSZMP Központi Bizottságának emlékezetes határozata után 10,4 százalékkal émelkedett a dolgozók bére. A rá következő évben 4,4, az utána következőben 5.7, tavaly pedig 2,7 százalékkal. MEGÁLLÍTANI, VISSZAFORDÍTANI A vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetősége úgy döntött, hogy az idén az országos átlagnál — 6,3 százalék — nagyobb mértékben, 7,5 százalékkal növeli a fizikai munkások bérszínvonalát. — Azért döntöttünk így, hogy elősegítsük az' új, korszerű technológia megszerettetését, meghonosítását, s tör- lesszünk az országos átlagtól való jelentős lemaradásunkon — kezdi a beszélgetést dr. Szittner András, a vállalat igazgatója, majd kisvártatva így folytatja: — A bérfejlesztést. az előttünk álló jelentős feladatokat figyelembe véve az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás, valamint a munkaerő- megtartás követelményeivel is számolva, differenciáltan hajtottuk végre. A teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozóknál nem 7,5, hanem 8 százalékos emelést határoztunk meg. Átlagot meghaladó mértékben nőtt a lakatosok, az ácsok és a bádogosok bér- színvonala. A nem teljesítménybérben munkálkodók viszont az átlagnál kevesebbet kaptak. Azért cselekedtünk így, hogy vonzóbbá tegyük a teljesítménybérben való munkát. Nem kaptak béremelést az igazolatlanul mulasztók, a fegyelmi vétséget elkövetők és azok, akiket központi jogKözel 54 millió forint volt a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat első félévi termelése. Ezzel az éves terv 55,6 százalékát teljesítették, Több mint másfélszeres volt a fejlődés az elmúlt év hasonló időszakához képest. Hosszú idő óta először került „egyenesbe” a vállalat. Godó Dezső igazgatóval beszélgetünk. — Főként minek köszönhető az első fél év jó eredménye? — Én úgy mondanám, hogy ez három év munkájának gyümölcse. 1974-ben 400 milliót meghaladta a szerződésünk, vagyis alaposan „túlszerződtünk”. Ebből ’75-ben 195 milliót kellett volna teljesítenünk, majdnem kétszeresét a maximális kapacitásnak. Nem csoda, hogy lemaradtunk. Az pedig tudott dolog, hogy az építőiparban egy- egy lemaradás esőstől hozza a gondokat. Csak úgy kerülhettünk ki a kátyúból, hogy fokozatosan lendületbe hoztuk a vállalat munkáját. Ebben az évben — úgy néz ki — sikerült elérnünk azt a sebességet, ami már megfelelő. — Ezért a sebességért miket változtattak a szervezésen? — Sok embertől meg kellett válnunk, köztük vezetőktől is. Ahhoz, hogy valaki például építésvezető legyen, ma már nem elegendő a szakmát ismerni. Ez is fontos, hisz’ odakint az emberek mindenkit vizsgáztatnak. De ezen túl a közgazdaságban és némileg a jogban is jártasnak kell szabályok tiltanak el. Differenciáltan emeltük a termelést közvetlenül irányítók bérét is. Az igazgatótól dr. Balogh Tibor gazdasági igazgató- helyettes veszi át a szót: — Intézkedéseink révén a fizikai munkások bére 1976. első fél évéhez viszonyítva ez év első felében 1050 forinttal növekedett. Az ő részükre kifizetett bér hárommillió 567 ezer forinttal nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában. A bérfejlesztés első hatása jelentkezik a kilépők számának csökkenésében is. Míg 1976 első hat hónapjában 414-en hagyták el a vállalatot, addig az idén, június 30- ig 303-an jelentették be távozásukat (ebben szerepelnek a sorkötelesek is). JAVASLAT, MELY DÖNTÉS A vezetés, a központi elképzeléseknek megfelelően, a kisebb termelő és gazdálkodó egységek gazdasági vezetőire és társadalmi aktíváira bízta annak eldöntését, hogy az általuk kapott kereten belül kinek, miért és mennyivel emelik a bérét. Az elképzeléseket megvitatták a szocialista és munkabrigádok vezetői. A közösen kialakított javaslatot — amely szinte döntésjellegű — beküldik a központba ellenőrzésre. — Egyetlen javaslatot sem változtattunk meg, mivel ott lent tudják kitől, mit várhatnak a jövőben — vélekedik az igazgató. — öt munkás kérelmét kellett méltányosan elintézni, mivel kétszakmások, s ezt a fontos körülményt a szétosztásnál nem vették figyelembe. Mindannyiuknak egy forinttal emeltük az órabérét — egészíti ki az előbbieket a gazdasági igazgatóhelyettes. A bérfejlesztés második ha-* tása tükröződik az első félévi eredményekben. Az építőipari termelési érték a bázishoz képest 23 százalékkal, a tervhez képest pedig 7,5 százalékkal emelkedett. Mivel a feladatokat csökkenő létszámmal oldották meg, ennek lennie. Még ennél is fontosabb, hogy a munkát — akarja csinálni. Ilyen vezető gárda ma már adott. Jól sikerült az adminisztrációs tevékenységet is lebonyolítanunk. Jókor küldtük ki a számlákat, idejében folyt be a pénz. Egyszer sem kellett hitelt fölvennünk a termelés biztosításához, önfinanszírozók voltunk. Az eszközgazdálkodásban van mit javítanunk. Nagyobb az anyag- készletünk, mint kéne. Ezt — selejtezés helyett — minél előbb értékesítenünk kell. — Hogyan szervezték a munkaversenyt? — Ez nálunk nem csupán egyetlen versenyszervező feladata. Minden vezető segíti, ösztönöz) rá. Mi — az építőipar adottságaihoz igazodva — több szakaszos munkaver- sennyeí csatlakoztunk a csepeli felhíváshoz. Azt kértük, próbáljanak egyetlen munkafolyamat teljesítésére felajánlást tenni. Jól indult a dolog. A célok megfogalmazása a vállalati érdeket követte. Eredményként sok munkát sikerült határidő előtt befejezni. Az egyéni vállalásokban a normán felüli munkavégzés volt a cél. Teljesítették. Régen láttam ol.ya^, hogy az ing csurom veríték volt a munkásokon. Bennük volt az, hogy „mutassuk meg!” — Éltek-e az anyagi ösztönzéssel? — Igen. Hatszázalékos bér- fejlesztés volt ez évben a vállalatnál. Ebből négy és kedvező hatása jelentkezik a termelékenység emelkedésében. A bázishoz képest 26,5, a tervhez képest pedig 11,5 százalékos a növekedés. A jóindulatú aggályoskodók Is most már beláthatják: reálisnak bizonyult a gyors ütemű fejlődést megkövetelő, 1977. évi terv. mert közben javult a vezetés színvonala, szervezettebbé vált a munka, jobb lett a munkafegyelem stb. TIZENÖTMILLIOS NYERESÉG KELL A végrehajtott jelentős bér- fejlesztés 50 százalékát az első fél évben elért ' ered ménjeikkel már biztosították a dolgozók. A másik ötven százalékot még csak megelőlegezték saját maguknak. Ahhoz, hogy e tekintetben' megfeleljenek a vállalatvezetés részéről tanúsított teljes bizalomnak, az év végéig úgy kell dolgozniuk, hogy tizenötmilliós nyereséget érjenek el. Előteremtése nem- jelent kis gondot! — Mi még csak az eredményesebb munka kezdetének kezdetén vagyunk. Sokat kell tenni saját portánkon, hogy elképzeléseinket megvalósíthassuk. Azt kell jobban végezni, amit elkezdtünk: javítani a munka szervezettségét, tervszerűségét, a tartalékok hasznosításával is segíteni a hatékonyabb gazdálkodást. Nincs más út a számunkra, mivel létszámnövelésre egyáltalán nem számíthatunk, sőt az ugrásszerűen növekvő feladatok újabb erőfeszítéseket követelnek tőlünk a meglevő létszám megtartása, illetve ésszerűbb foglalkoztatása érdekében — vallja az igazgató. Az erőfeszítéseket két területre összpontosítják; a lakásépítkezésekre és a három új ipari létesítmény részére. Ezek alkotják az' 1977. évi termelési terv 70:—75 százalékát. De ezek hozzák a nyereséget is. A bérfejleszés harmadik hatása... Még korai volna erről nyilatkozni. Venesz Károly felet a normákba építettünk, a fennmaradó részt pedig munkásprémiumként fizetjük ki. Ez havonta körülbelül 25 ezer forint. Ügy gazdálkodunk vele, hogy a .lakásátadás hónapjában többet fizetünk. Nem azért adunk ráadást, mert ez kötelesség. Aki nagyobb részt vállal, jó versenyszellemben dolgozik, azt díjazzuk. Ezzel az emberek is egyetértenek, egymást is figyelmeztetik, hogy „barátom, te azért vársz jutalmat, ami kötelesség!” Ez .csupán az anyagi rész. Mi fontosnak tartjuk az ösztönzés erkölcsi oldalát is. Ebben az évben sokan kaptak kiváló dolgozó kitüntetést. Brigádjaink is előreléptek. Lett egy aranykoszorús is, az első a vállalatnál. Ez is eredmény. — Mii tettek a fegyelemért? — A jó szellem érdekében valamelyest úiegszigorítottuk. Visszautasítjuk azokat a munkára jelentkezőket, akik korábban — jobb fizetésért — faképnél hagyták a vállalatot. Bár elkelne a munkaerő, azt akarjuk, többen legj'ünk, ne pedig az efféle „bérlovagokkal” sűrűbben. — Hogyan látja a jövőt? — A nagy tervet csak úgy hozhatjuk, ha nem lanyhul a lendület. Bár a múlthoz képest előreléptünk, szem előtt tartjuk, hogy „a must még nem bor”. Úgy vélem, az első fél évhez hasonló becsületes munkával ezután sem vallunk kudarcot. — molnár — Kell a széles körű tapasztalat A must még nem bor / Teljesítették felajánlásaikat A Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyára Béke szocialista brigádjának felhívásához, amit a NŐSZ! (itt évfordulójának tiszteletére hirdettek meg, megyénk majdnem valamennyi kollektívája csatlakozott. A. LAMP ART Zománcipari Művek salgótarjáni gyárában elsőként a Jego- rov nevét viselő. Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja tette meg felajánlásait. A kezdeményezés hatására a gyár valamennyi kollektívája a termelési volumen dinamikusabb növelését és a termelési terv 11 millió forinttal való túlteljesítését tűzte célul. A Jegorov Szocialista Brigád tagjai: Zsidai Aladárné ét Fodor Istvánné a toldalék tűzhelyeket szerelik. Targoncavezetőkből áll a Jókai nevét viselő kollektíva: Képünkön Andó Istvánné és Barthus Sándor látható, akik már büszkén kijelenthetik: a felajánlásaikat teljesítették. Az Április 4. Szocialista Brigád is elvégezte a rábízott feladatokat. Képünkön Kcmencsik Béla brigádtag a karbantartási munkákhoz esztergáé épen készíti az alkatrészeket. Fodor Tamás képriportja NÓGRÁD — 1977. július 26., kedd 3
