Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

Salgótarjáni járási korkép Vakációzó tanulók a könyvtárakban A nyári vakáció a nagy ol­vasások ideje. A könyv nem­csak jóbarát, hanem nagy­szerű élmény, nevel, új is­mereteket nyújt, néha az üdü­lés, táborozás más formáit is pótolja. Az országjárás helyett távoli ismeretlenbe is elvisz. Ezekről a kérdésekről lieszél- gettünk Hargitai Attilával, a salgótarjáni járási hivatal krz- művelődési felügyelőjével, amikor arról érdeklődtünk, hogy a járásban miként oldják meg a könyvtárak nyári nyitvatartási idejét. A járási hivatal művelődés- ügyi osztálya már évek óta sok gondot fordít arra, hogy a községi könyvtárak szol­gáltatásait a vakációzó diá­kok igénybe tudják venni. Né­hány évvel ezelőtt még olyan esetek is előfordultak, hogy a nyári szünetben a könyvtárak nem tartottak nyitva. Ügy gondolták, nyáron nincs ol­vasási igény. A szülők és ta­nulók részéről azokban az években sok panasz érkezett. Észrevételezték — mandta Hargitai Attila —, hogy a könyvtárak zárva vannak, nincs lehetőség könyvcseréte. A nyári szünet még közel másfél hónapig tart. A salgó­tarjáni járásból sok ezer ál­talános és középiskolai tanu­ló sehová nem megy nyaral­ni. Nagyon sok csalódban mind a két szülő dolgozik. Ezért a kellemes és hasznos időtöltést, az olvasást, a könyvtáraknak kell szervezni. Ez azért is in­dokolt, mert a községi könyv­tárak olvasóinak 55 százalékát diákok jelentik. A járási hivatal és a közsé­gi tanácsok szakigazgatási szer­vei folyamatosan ellenőrzik a könyvtári órák pontos meg­tartását. Hargitai Attila' kér­désünkre fel is sorolja azo­kat a könyvtárakat, ahol a nyári hónapokban gazdag programokat szerveznek a vakációzó diákok részére. Elsőként említi Milicz Zsu­zsa nagybátonyi könyvtárost. A könyvtárban sok általános és középiskolai tanulót, ol­vasni vágyó fiatalt talál unjc. Felsőfokú művészeti intézet Kubában működik Latin- Amerika egyetlen egyetemi színtű művészeti iskolája^ a Felsőfokú Művészeti Intézet. Három karán — a saépművé- szetin, az előadóművészin és a zenein — összesen húsz tanszék foglalkozik a diákok oktatásával. Az inté­zetnek 79 tanára, s az elmúlt évben indított első évfolya­mán összesen 234 diákja van. A Felsőfokú Művészeti In­tézetet a forradalom hívta életre, ki akarván elégíteni a kubai művészeknek azt az igényét, hogy magasabb mű­vészi, kulturális és ideológiai képzettségi szintet érjenek el. Az iskolában Latin-Amerika más országaiból érkezett diá­kok is tanulnak, s számuk a későbbiekben még tovább nő. Az intézet létrehozásához jelentős segítséget nyújtott a Szovjetunió — mondja Mario Rodriguez Aleman, az iskola igazgatója —, és a tanárok egy része is a Szovjetunióból és más szocialista országok­ból érkezett. Az iskola jelentős fejlődés előtt áll. A következő öt év­ben újabb szakokon kezdődik meg az oktatás. Képeznek majd színházi díszlet- és jel­meztervezőket, keramikusokat, muzeológusokat, restaurátoro­kat. A képzőművészeti iskola külön műhelyt kap, ahol el­adásra is termelnek majd. A jelenlegi ötéves időszak vé­gére, 1980-ra megkívánják nyitni az iparművészeti isko­lát. Textiltervezők, ipari for­matervezők, / bútortervezők, belsőépítészek, kirakatrende­zők, városépítészek és grafi­kusok kerülnek majd ki in­nen. Mai tévéajánlatunk 82.20: Egy könyve. értekezlet jegyző­A veszprémi té\*étalálkozó egyik díjnyertes alkotását, Alexandr I. Gelmasn írásából készült tévéjátékot láthatják, amelyet Zsurzs Éva rendezett. A művet már ismerjük. Hi­szen Gelman először film­forgatókönyvnek írta meg a történetet, Prémium címen be is mutatták nálunk a szovjet filmet. Aztán a buda­pesti Nemzeti Színház tűzte műsorára színdarab formájá­ban. Majd Zsurzs Éva készí­tett nagyhatású televíziós adaptációt az izgalmas műből. A tévéjáték egy valóságos ülésről, egy nagy építésvezető­ség pártbizottsági üléséről szól. Akik már látták Gel­man drámájának bármelyik változatát szívesen nézik meg újra. Azoknak, akik pedig annak idején elmulasztották a tévéjáték megtekintését — ezúttal már a veszprémi díj­jal minősített műsort szívből ajánlhatjuk. Folyóiratokat, újságokat ol­vasnak, könyveket válogatnak, cserélnek. Itt látszik, hogy a gyermekek otthonosan mo­zognak, megtanulták a szabad- polcos könyvtár használatát. A homokterenyei körzeti könyvtárban is készségesen szolgálják ki a gyermekeket, felnőtteket. Bata Istvánná kör­zeti könyvtáros 1964-től dol­gozik ebben a községben. A nyári hónapokban rendszere­sen foglalkozik a vakációzó diákokkal. A kölcsönzés mel­lett irodalmi túrákat szervez. Ezen a nyáron Horpácsra, Ba­lassagyarmatra és Csesztvére vitte a fiatalokat. Megtekin­tették Horpácson a ,Mikszáth Kálmán Emlékmúzeumot, megismerkedtek Csesztven a Madách-kúriával, Balassagyar­mat irodalmi emlékeivel. Kisterenyén Tóth Mária évek óta nem volt szabadsá­gon. A nyarat mindig a könyv­tárban tölti. Körülötte általá­nos iskolai tanulók. A gyer­mekeket vonzza a sok könyv, folyóirat. Figyelembe veszi a tanulók igényét, s annak meg­felelően gyarapítja a könyv­tári állományt. Forgalmas hely nyáron a karancslapujtői könyvtár is, ahol Urbán Gab­riella könyvtáros dolgozik ki­emelkedő eredménnyel. Hargitai Attila elmondta még, hogy az úgynevezett „ki­eső” településeken is gondot fordítanak a könyvtárak nyá­ri működésére. Példaként em­líti Ceredet, ahol Czene Tibor- né, és Lucfalvát, ahol Szat­mári Zoltánné látja el ezt a feladatot példás szorgalom­mal, jó eredménnyel. Az utób­bi faluban a könyvtárban a szlovák nemzetiségűek is ta­lálnak bőven olvasnivalót. Nem véletlen, hogy itteni ta­nulók nyerik már évek óta a szlovák nyelvi tanulmányi versenyt, legutóbb is megsze­rezték az első helyeket. A felsorolt községek mel­lett más településeken is megoldják a kölcsönzést, a sal­gótarjáni járásban. Hargitai Attila elmondta: jó látni, hogy nincs bezárt könyvtár a nyári vakáció idején. Ez azt is jelzi, hogy az illetékes köz­ségi tanácsok és művelődés- ügyi szakigazgatási szervek figyelmet fordítanak a könyv­tárak nyári működtetésére. A munka, a játék, a szórakozás mellett így a vakáció idején a gyermekeket továbbra is várják a könyvtárak. Szere­tettel fogadják őket, s a könyvtárosok hasznos tanácsa­ikkal még kellemesebbé teszik az általános és középiskolai tanulók nyári szünetét. gy. l. Balettek tegnap, ma, holnap (ti.) Mit tehet a néző? Messzire vezetne, ha a je­lenkori balett teljes képét akarnánk megrajzolni; ez a kép nagyon is kaleidoszkopi- kus. Hiszen időközben kiala­kult a szovjet történelmi-hősi nagybalettek típusa (nálunk a Párizs lángjai, vagy A bah- csiszeráji szökőkút képviseli ezt a formát), Balanchine és követői művészetével kiala­kult a szimfonikus zenemü­vekhez szorosan tapadó, viszont irodalmi cselekményvezetés­től, vagy „sztoritól” mentes szimfonikus balett (tiszta táncnak, vagy nem teljes jog­gal absztrakt balettnek is ne­vezik); kialakultak a külön­böző koreográfiái iskolák. Ezek a klasszikus balett tech­nikai vívmányaira támaszkod­nak, amelyek azonban a konk­rét balettművekben közel sem szorítkoznak csupán a klasz- szikus balett mozdulat! szó­tárára. A nemzetközi mezőny­ben Maurice Béjart a legis­mertebb képviselőjük, de a hazai irányzatok közt nem maradhat említetten Eck Im­re „iskolája sem". A való­ságnak megfelelően a válasz­ték még tovább is . bővülhet, akár negatív irányban is, hi­szen balett címén nemegy­szer találkozni szenvtelen pu- cérságokkal, mélylélektannak álcázott semmitmondással és dilettantizmussal, vagy meg- ideologizált , kegyetlenségek­kel és „szexjelenetekkel” a színpadon. Mit tehet a néző a vegyes választék láttán; hogyan ori­entálódjék? A választ nem­csak az könnyíti meg, hogy a magyarországi táncszínpad nem ad teret a morbiditás­nak, antihumanista művek­nek. Az is sokat számít, hogy — bár nálunk is akadnak „balettománok”, akik csak a balett egyik,' vagy másik ágá­ra esküsznek — a közönség és a repertoár egyaránt sokré­tű. Azaz „nem muszáj” csu­pán egyfélét szeretni, akad kinek-kinek kedvére való, még ha találunk is fajsúlybeli különbségeket a nemzeti re­pertoáron belül. A klasszikus-romantikus da­rabokról jó tudni, hogy egy részük még ma is állja az időt. Igaz, némelyiknek ma már naiv a játékkerete, s par­titúrájáról sem biztos, hogy a -legelőkelőbb helyet foglal­ja el a zenetörténetben —, ám ha a koreográfus és az előadók megtalálták a módját a táncos poézis teljes kibon­tásának, a mű a mai néző­nek is tartogat mondanivalót, túlmutatva a szórakoztatás funkcióján. Megjelenik tehát a költészet szférája, amellyel a jelenkori néző ugyanolyan Részlet az M. Béjart koreog rafálta Tavaszünnep című ba­lettből. fokon, azonosulhat, mint egy hasonlóan múltbeli irodalmi, Vagy zenei alkotással. A klasszikus örökség csak részben jelent balettműveket — részben magában a tech­nikában jelentkezik. A világ balettszínházai jórész aszerint különböznek, hogy egyikük­nél a technika egyben kife­jezési nyelv is. másikuknál —, mint említettük — a klasszi­kus technikával elnyert fizi­kai készség, kifejezési ké­pesség csak alap a kifejezési nyelv bővítéséhez. A közönség számára ez az elkülönülés úgy jelentkezik, hogy az első esetben tiszta stílusú, disz­harmóniamentes művekkel lesz találkozása, legfeljebb — a tánc kiteljesedésén túl — a virtuóz, öncélúságba hajló technicizmust is el kell visel­nie. A második esetben a nyelv, a forma sokkal jobban alá van vetve a mondanivaló­nak, ezért az öncélú virtuo­zitás itt szinte soha nem buk­kan elő. Ám az eszmei-tartal­mi többlet igénye még gyak­ran párosul kiforratlan, eklek­tikus megoldásokkal, táncos­ságában redukált kivitellel. Ne tagadjuk, innen is adód­hatnak visszarianások a mo­dern balettmű szemlélőjében. A holnap balettjét kutatva nem állíthatjuk hát, hogy lé­tezne valamilyen egységes,’ világot átfogó táncművészeti irányzat, a korszerű gondolat és az egységes stílus, magas • rendű kifejezőkészség együtt megoldott követelményeivel. A tendenciák külön-külön je­lentkeznek, bőven is sorolha­tók —, de még csak ritkán szintetizálódtak. Jósolni így alig lehet, bár Béjartnak a korszerű táncról vallott né­zete — „a tánc nagyon sokat mondhat, de semmit sem mesélhet” —, mintha kezdene lassan jóslatként is valóra válni. Lehet hát, hogy az új láncköltészet megteremtésé­nek útján előbb-utóbb búcsút mondunk az epikus meseszö­vésnek, az irodalmi foganta­tásé balettdramaturgiának. Maácz László Ma este 20 órakor. A „METRONOM ’77” táncdal- fesztivál harmadik elődöntője. Képünkön a verseny egyik esélyese: Bódy Magdi. ,Új könyvek Ultf Béta A KOSSUTH KÖNYVKI­ADÓ a Mit kell tudni... ? nép­szerű sorozatában megjelentet­te a Mit kell tudni a Német Demokratikus Köztársaságról ? című könyvet, melynek szer­zője Péner Imre. Hazánk kül­politikai kapcsolataival és külpolitikai tevékenységével foglalkozik a Magyar Külpo­litikai Évkönyv, melyet a Külügyminisztérium állított össze. A kötetet haszonnal forgathatják mindazok, akik az átlagosnál többet kívánnak tudni Magyarország nemzetkö­zi helyéről, szerepéről, a ma­gyar diplomáciai tevékeny­ségről. A Corvina Kiadó újdonságai közül említsük meg a Mhgyar grafikusok sorozatban megje­lentetett Uitz Béla-mappát, Bajkay Éva munkáját. A szí­nes és fekete-fehér alapok jó bepillantást adnak a modern magyar és egyetemes forradal­mi művészet kiemelkedő egyé­niségének életművébe. A mappa e nagyszerű pályának az 1910-es évek második felé­re eső szakaszát mutatja be, akvarelleken és tusrajzokon keresztül. A Művészet és el­mélet sorozat új köteteként NÓGRÁD - 1977. július 23., szombat látott napvilágot Mihályfi Er­nő válogatott képzőművészeti Írásainak gyűjteménye. Mű­vészek, barátaim címmel. Mi­hályfi Ernő esztéciKai nézetei, kritikai megnyilvánulásai nemcsak az elemzett művé­szek és korok arculatát tükrö­zik, hanem az újságíró, a köz­életi ember sajátos szellemi önarcképét is. Első alkalom­mal látott napvilágot a Műve­szet Évkönyve, mintegy 250 fekete-fehér és 200 színes il­lusztrációval és bőséges válo­gatással a korlárs magyar képzőművészettel foglalkozó cikkek, tanulmányok előző évi terméséből. Az Azerbajdzsán című könjw Turánszky Ilona régész sok éves helyszíni ku­tatómunkájának eredménye, a kitűnő fotókat Gink Károly készítette. A művészet kis­könyvtára sorozat új kötete Larionov művészetéve,' ismer­tet meg Rúzsa György kalau­zolásával. AZ EURÓPA KÖNYVKI­ADÓ megjelentette Richard Bradford Oly távol az ég című, regényét, amely az Egyesült Államok egy mostoha vidéké­re, New Mexicóba kalauzolja el az olvasót. A regény érde­kesen kibontott téma la a he­lyi eredetű lakosság és a gyű­lölt texasiak mélyre nyúló I I ,\ H N! AI) I < konfliktusa. Hermann Broch regénye a Vergilius halála. A szerző e fő művében a hal­dokló Vergilius újra átéli költői és emberi létének fá­zisait. A regény gazdag nyel­vével, zenei pontosságú szer­kezetével századunk német irodalmának kétségtelenül egyik csúcsa. A Kossuth Ki­adóval közösen jelentette meg az Európa Angela Davis Éle­tem című önéletrajzi könyvét. Az amerikai polgárjogi küzde­lem egyik vezéralakjának munkája, melyet ő maga „po­litikai önéletrajznak” nevez, romantikus és öntudatos egyé­niségről, hivatásos forradal­márról, fegyelmezett pártmun­kásról vall, s mindenki számá­ra érdekes olvasmány. A Szá­zadok — emberek sorozatban látott napvilágot Mary Renault Égi tűz című történelmi re­génye, Nagy Sándor ifjúságá­ról; Vaszilij Suksin: HarmaJ dik kakasszóra című kisre­gény- és elbeszéléskötete (az Európa Zsebkönyvek sorozat­ban); John Main: Tél a he­gyekben című regénye és a lengyel Adam Mickiewicz Pan Tadeus vagy Az utolsó fiir- tokfogialás Litvániában című elbeszélőkölteménye, melynek alcíme: Nemesi történet 1811 — 12-ből, tizenkét verseskönyv- ben. i

Next

/
Thumbnails
Contents