Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-23 / 172. szám
Éremből sugárzó érő Egy orvos hitvallása Ha csendes délutánokon olvasni, pihenni ter a dolgozó- szobájába, rendezgetni a tárgyakat, a felhalmozódott gondolatokat, a jelen valóságából minduntalan visszakanyarodik a már-már meseszerűnek tűnő múltba, s idéződnek a bebarangolt út édes vagy keserű ízű állomásai. Ha néhány percre megpihen a ház előtti kis pádon és látja, a dáliák virágot bontanak, a felvidéken töltött ifjúsága, a szülői ház jut eszébe. A ház, ahonnan elindult... ★ Az ifjú ember. Urbánvi Béla magyar nyelvű érettségi bizonyítvánnyal a zsebében búcsúzott a diákévek városától, Rimaszombattól. Búcsúzott a barátoktól, kedves ismerősöktől. Fűtötte a továbbtanulás vágya, csakhát nehéz volt a döntés — magyar egyetem nem lévén, cseh vagy német nyelvű egyetem között kellett választania. De sem csehül, sem németül nem beszélt. — Amikor a prágai Károly Egyetemen elkezdtem a tanulmányaimat, csupán két német szót ismertem; Vater és Mutter. Három hónap múlva aztán sor került az első kollokviumra csonttanból. A téma kedvező vélt számomra. A lapockacsontról ugyanis latinul tudtam felelni. Az egyetemen különhen is bábeli nyelvzavar uralkodott. Még a professzorok egy része sem beszélte a német nyelvet! 1936 januárjában Urbányi Béla megszerezte az orvosi diplomáját Szakképesítése; műtőorvos. — Régente különbséget tettek sebész- és műtőorvos között. Műtőorvos az lehetett, aki valamilyen klinikán szerezte meg a szakorvosi diplomáját. Én 1942-ben kerültem a debreceni sebészeti klinikára, ahol a viszérműtétekről tartottam előadást, majd bemutattam a gyakorlatban is. így kaptam meg a műtőor- vos címet. Izgalmas kutatómunka, bonyolult műtétek, nagynevű professzorok. Dr. Urbányi Béla tagja volt annak a teámnak, amely Magyarországon az első között végzett agyműtéteket. Akkor ott, a korszerűen felszerelt klinikán, a tudóstársak között talán álmában sem gondolt arra. hogy egykoron, magára hagyatottan, egy távoli kis faluban meg hasznát, veheti a klinikán eltöltött éveknek, a napi megfeszített munkának... — 1945-öt írtak, amikor megérkeztem feleségem szülőfalujába, Homokterenyére. Nem volt rendelő, nem volt kórházi bázis. Saját erőmrs támaszkodva magánorvosként láttam munkához. A lakásomba négy ágyat tettem be, itt láttam el a betegeket. Gyakran operáltam, csináltam ko- ponyalékelést, sérv-, vakbélműtétet támasz nélkül, saját felelősségemre. És küzdöttem az emberekbe ivódott maradiság, a babonák ellen. Szerettem Volna, ha a lakosság egészség- ügyi kultúrája egyik napról a másikra megváltozik. ★ A fiatalkori hév, a türelmetlen tenniakarás csaknem negyven esztendő múltán meghozta a gyümöjcsét. Dr. Urbányi Béla körzeti főorvos, aki naponta találkozik a betegeivel a mátranováki, a jánosaknai rendelőkben, bejárja a környező tanyákat, pusztákat, maga tudja ezt a legjobban lemérni. És az emberek megnyilvánulásaiban, felvilágosult gondolkodásában önnön munkáját is benne látja. ★ Ülünk az ízlésesen berendezett hűvös szobában és az asztalon levő kitüntetéseket, elismerő okleveleket nézegetjük. A főorvos a helyi Vöröskereszt elnökeként, a napi szervező, felvilágosító munkáért ' számos elismerést kapott. Megjelent a paneles lakóépületek típusterv-katalógusa " Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium műszaki-tervezési főosztályának irányításával négy budapesti és hat vidéki regionális tervező- intézetben kidolgozták az V. ötéves tervidőszakban építhető paneles lakóépületek típusterveit, amit részletes katalógusban fogott össze' és adott közre most a Tervezésfejlesztési és Típustervező intézet. összesen 124 típustervet tartalmaz ez a gyűjtemény, amelyben az ország 13 házgyári és panelüzemi körzetében építhető panelházak legfontosabb műszaki és gazdasági jellemzőit, vázlatait rögzítették. Széles körű vizsgálat előzte meg a katalógus összeállítását. A lakásberuházási költségek stabilizálása j érdekében ugyanis a minisztérium felülvizsgálta a tömeges állami lakásépítés lakóépületterveit, és az új műszaki és gazdasági normatívákkal összevetve kivpnta a forgalomból azokat a terveket, amelyek már elavultak. Az új műszaki normák érvényesítése gyakorlatilag azt jelentette, hogy a lakások felszereltségének csökkentése, tehát a műszaki tartalom elszegényítése nélkül kellett kidolgozni gazdaságosan megvalósítható terveket. A katalógus költségadatokat nem tartalmaz, mégis határt szab a beruházási költségeknek. A tervezők és a kivitelezők ugyanis az egyes típustervek kivitelezésének költségvetését közösen elkészítették, s ennek alapján a minisztérium döntött az alapozás nélküli épületszekciók hatósági áráról. A minisztérium tudta nélkül tehát ezeken az árakon már nem lehet változtatni ebben a tervidőszakban. Az új típustervek alapján változatlan felszereltséggel, átlagosan 53 négyzetméter alapterületű, modern állami lakások épülnek. A költség- normák adta lehetőségeken belül az alapterület nagyon körültekintő ^elhasználására, a korábbinál jobban lakható, célszerűbben beosztott lakások kialakítására törekedtek. A gazdasági számítások szerint általában 10 000 forinttal többe kerül egy-egy fél -szoba építése, de jó néhány típustervnél a tervezők megtalálták azt a lehetőséget, amely- ivei a költségnorma túllépése nélkül is mód nyílik fél szobákkal kombinált, tehát jobban kihasználható lakások építésére. A típusterv-gyűjtemény katalógusát megkapták a tanácsok, a beruházók, a tervező- és kivitelezővállalatok.. Kutatják a bolgár föld ösíakóit Bulgária legrégibb lakóiról még igen kevés az adat. Egyes tudósok véleménye szerint ezen a földön a tör- ténelém előtti időkben több, különféle néptörzs'lakott. Mások a bronz- és váskorszakot trák időszaknak tartják, de úgy vélik, h*bgy korábban niás törzsek is lakhattak itt. A végszó kimondása a régészekre vár. Plovdiv környékén Peter Dt-revrek, a helyi régészeti múzeum őskori osztálya vezetőjének irányításával 104 településhalmot és több mint 3C0 medencét tártak fel. De- tev piofesszor azon az állásponton van, hogy a korai kőkorszaktól a vaskorszakig Bulgária területét olyan nép lakta, amelyet írásos emlékei alapján tráknak nevezünk. A neves törénész a nagyszámú régészeti lelettel indokolja állítását. Eszerint a trá- kok Bulgária legrégibb lakói. Az akkori földközi-tengeri államok közül kitűntek magas kultúrájukkal, amit néhány, jó állapotban fennmaradt művészeti alkotás is bizonyít. Peter Detev szerint a neolitikum, a kő- és rézkorszak emberei e földön az „ősirákok” voltak. És ott van az asztalon a legfrissebb és a legszebben csillogó érem is; a Kiváló orvos miniszteri kitüntetés, amelyet a Semmelweis-évfordulón Budapesten vett át dr. Urbányi Béla. — Talán furcsának tűnik amit mondok, de a lelkemből fakad. Betöltöttem a hatvan- ötödik évemet. Negyven esztendeje praktizálok orvosként. A kitüntetést az eddigi munkám elismeréseként kaptam, de ettől is többet jelent számomra e csillogó éremből sugárzó ösztönző erő a további eredményes orvosi munkához. Mert, nyugdíjra, pihenésre hosszú ideig gondolni sem akarok. — vkm — H árom évvel ezelőtt több mint ötven szakmunkás jelentkezett a szakmunkások szakközépiskolájába a Salgótarjáni Kohászati Üzemekből. Igaz, a szakmát nem akkor szerezték meg, hanem jóval előbb, az ötvenes évek közepén vagy a végén. Vajon, mi volt az oka, hogy másfél évtizeddél később, családosán, \ a mindennapi munka és társadalmi elfoglaltság mellett ismét vállalták a tanulást? A kérdést Juhász László villanyszerelőhöz intéztem, aki, jelenleg a kohászati üzemek pártbizottságának munkatársa, Ezt válaszolta: — Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a lehetőségeknek a szerencsés egybeesése és a belső késztetés vákotta ki az „áldozatvállalást”, hogy ismét beültünk az iskolapadba ... Juhász László, a szemtanú, és a résztvevő hitelességével mondott véleményt, mivel ő volt az egyike azoknak, akik három év kemény munkája eredményeként érettségit szereztek. A körülményeket pedig azok a párthatározatok jelentették, amelyek a munkás- osztály művelődését, tudásának gyarapítását hivatoüak elősegíteni. Elsősorban a közművelődés-politikai oá rí hat á- rozat. A belső késztetés nem Számíthatnak egymásra Kerülik fokhatrymaillatoL. a — Azt szokták mondani, hogy az öndicséret fokhagymaillatú, nem akarom én a brigádunkat dicsérni. Az eredmények magukért beszélnek. Azok szerint pedig a munkában és a közösségi életben évek óta a legjobbak között vagyunk. juhász Tibor műszerész mondta ezeket, , mikor fölkerestem a ZIM' salgótarjáni gyárának Kandó Kálmán brigádját. Több mint tízéves múltra tekinthetnek vissza, amely során formálódtak, gyarapodtak. Három éve komplex brigádként ténykednek. Legfontosabb feladatuk: zavartalanul lebonyolítani az energiaszolgáltatást. Sokféle teendőt foglal magába, mivel a gyár a villamos áramon kívül tetemes mennyiségű pakúrát és kokszot is feldolgoz. Molnár István szakszervezeti szervező titkár — kis gondolkodással — ezeket mondta a Kandó brigádról: — Évek óta kiemelkedően dolgoznak. Nagyon jelentősek a vállalásaik. A versenyfelelős első félévi kimutatása szerint az újításokkal 222 ezer forint megtakarítást értek el. Élen vannak a társadalmi munkában. Elő lelkiismeret — Szerencsés helyzetben vagyunk — vélekedett Gyeb- nár István brigádvezető —, mert a brigádunkban jól képzett lakatosok, műszerészek, sőt mérnökök is dolgoznak. A többféle szakember együttesen lehetővé teszi, hogy vállalásainkat a gyár érdekeihez igazítsuk. — Milyen együtt dolgozni a brigádtagokkal ? — Nagyon jó. Emberségesek, törődnek a másikkal. Hallgatnak a szép szóra is, nem húzódoznak a munkától. — Vajon minek köszönhető ez? — Az utóbbi időben számos sikert értünk el. Talán ez is „mozgatja” az embereket. Minden kisebb csoportban van, aki jó példát mutat. Például a lakatoscsoport vezetője, Simon József egy „élő lelkiismeret”. A tízórai idejét sem bírja végigülni. Ha befejezi az evést, föláll és a dolga után néz. Ilyen emberekkel könnyű dolgozni. Univerzálisak Gaál Béla művezetőről azt beszélik, .ért az emberek nyelvén. — Ez a kollektíva — mondta — tulajdonképpen törzs- gárda. Régóta itt dolgoznak, ismerik egymást, s így köny- nyen értünk a, szóból. — A brigád vezető szerint jól képzettek... — Az energiával kapcsolatban sok mindenhez kell érteniük. Talán túlzásnak tűnik: univerzális emberek. Értenek hozzá és kedvvel végzik. Legtöbbször öröm velük dolgozni. — Van-e segíteni akarás a munkások között? — Ahol kell, szívesen segítenek egymáson. Ez a legjobban talán az újításoknál mutatkozik meg. Nálunk nagy a lehetőség rá, élünk is Vele. Tavaly tizenöt elfogadott újításunk volt. Ebből tizenhármat mi, magunk kiviteleztünk. Senki nem mondta, hogy „az. ő újítása, hát akkor kínlódjon érte ő". Akár a lakatosokhoz, akár a műszerészekhez vittük, szívesen foglalkoztak vele. Kovács István villamosmérnök . régi tagja a brigádnak. — Miképpen kerültek munkások is, mérnökök is egy brigádba? — Az energiaterület azok közé tartozik, ahol nagyon szorosan összefonódik az elmélet és a gyakorlat. A termelésben előfordulhat, hogy csak a rajz jut el a munkáshoz. Itt azonban nem lehet szétválasztani az elképzelést és a megvalósítást. — Ezek szerint jó a kapcsolat a mérnökök és a munkások között? — Közvetlenek vagyunk. Megbeszéljük a teendőkét, vi- tatkózunk. A szakmunkások is adnak tanácsot, ötletet. Olyan még nem történt, hogy egy mérnök nem merte volna megfogni a szerszámot. Nincs mérnöki, lakatosi, vagy műszerészi munka. A feladatot kétféleképp lehet megoldani: jól, vagy rosszul. S, akadt már. aki az utóbbit választotta és távoznia kellett a brigádból. — Ezek szerint rang brigádtagnak lenni? — Hogyne. Ki kell érdemelni. Munkával, közösségi magatartással. Tízen összejöttek Közösségi magatartás nemcsak a munkában nyilvánulhat rpeg. A gyáron kívüli brigádéletről faggattam Juhász Tibor műszerészt. — Nem felejtjük el egymást a gyárkapu után sem. Ennek legjobban talán azok a fiatal családapák örülnek, akik építkeznek, s mi segítünk nekik. J& néhány szabad szombatot fölhasználtunk erre a célra. De az is előfordult már, hogy szabadságot vettünk ki ilyen munkára. Többek között az .én garázsomat is a brigád betonozta. — Mindenki elment? — Természetesen nem. Hiszen nem is fértünk volna. Nálunk tízen jöttünk össze. Nagyon jó hangulatban dolgoztunk. Reméljük, továbbra is megállja helyét e versenyben a Kandó brigád. Méghozzá sok hasonlóan kiváló versenytárs között. — molnár — Két év alatt 700000 új telefonállomás Lengyelországban is nagy a sorban állás a telefonért. Jelenleg mintegy 700 ezren várnak telefonra. Ezért most döntést hoztak a hálózat gyorsabb fejlesztésére. Az 1977-es év tehát fordulópont lesz a lengyel telefon- hálózat kiépítésében. A Varsó melletti ozarówi kábelgyár — francia licenc alapján — megkezdte azoknak a kábeleknek a gyártását, amelyek lehetővé teszik egyetlen vezetéken 3000 beszélgetés lebonyolításit. Ugyancsak francia dokumentáció alapján folyik a korszerű telefonközpontok kiépítése. Az idén négy E—10- es elektronikus központ létesül. Ezek a világ legkorszerűbb központjai közé tartoznak. Az iparág jövőre éri el teljes kapacitását, így két ev alatt képes lesz 700 000 új telefonállomás felszerelésére. Természetesen mindenki telefonigényét még nem tudják .kielégíteni, de belátható időn belül közük a kérelmezőkkel, hogy mikor kerül rójuk a sor. Munkások Érettségi után volt egyéb, mint azok a régebben elodázott, elhalasztott igények, amelyeket a szakma megszerzését követően a családalapítás, anyagi nehézségek miatt nem lehetett kielégíteni. — Amikor megtudtuk, hogy a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző intézetben be lehet iratkozni a szakmunkások szakközépiskolájának hároméves levelezőoktatására többen elhatároztuk, beiratkozunk. Abban az időszakban különösen sokat beszéltünk a művelődésről, hiszen 1974. nyarát mutatta a naptár, s márciusban látott napvilágot a Közművelődés-politikai párthatározat, Akkor párttitkár voltain, s magamra nézve fontosnak tartottam, hogy ne csak beszéljek, a párthatározat végrehajtásáról, hanem a tanulásban is mutassak példát. A karbantartóüzem egykori párttitkárát számosán követték. De nemcsak a karbantartók, hanem más üzemek szakmunkásai is beiratkoztak a hároméves levelező iskolába. Az első beiratkozok között volt Molnár István öntő, akit nemcsak a későbbi szorgalmáért illet dicséret, hanem a fiataloknak példa a jövőre is. A gyár egyik legnehezebb munkahelyén dolgozik, s csaknem ötvenévesen — az osztály legidősebb tanulójaként — fejezte be az isko'át, szerzett érettségi bizonyítványt. Huszonheten szerezték meg az érettségi bizonyítványt. Jó néhányan lemaradtak — de mégsem mindenki, ahogy a kitartóknak megjósolták! Ök, azonban nem értek rá a jóslásokkal foglalkozni. Tanulniuk kellett, s vállt-váünoz vetve segíteni, ösztönözni egymást. — Ha nem lett volna jó társaság, én is otthagyom — "mondta Valet József villanyszerelő, szocialista brigádveáe- tő. A jó kollektíva összetartó erejének tulajdonítja a sikert Hollandi László villany- szerelő, párttitkár, Kollár Miklós kovács, művezető, s a többiek is. A maguk munkájáról, a sok éjszakázással járó tanulásról nem is beszélnek. Pedig sokat tanult a gárda. Ezt bizonyította Pel er Tibor tanár, osztályfőnök if,: — Minket tanárokat. is magával ragadott ezeknek az embereknek az akarása, lendülnie, s a nehézségekkel való hősies birkózása. Magam is gyárban -■ dolgoztam a tanári munkám előtt, éppen közöttük. Lz kezdetben inehezítet- te kissé a munkát, azonban ennek köszönhetem, hogy megértettem a- gondjaikat... /■ Horváth László, a szakmunkásképző intézet igazgatója a legnagyobb elismerés hangján beszélt ezekről a szakmunkásokról, akik nemcsak a korszerű általános középfokú műveltség megszerzésének feladatával birkóztak meg sikeresen, hanem helytálltak a termelésben, s nem hanyagolták el a közéleti teendőiket sem. — A kohászati üzemek egy önálló osztályt indított három esztendeje, s tanulóik közül, csaknem harmincán érettségiztek. Ez az eredmény jelentős lépés a közművelődési célokhoz vezető úton. P. a. | NöGRAD — 1977. július 23., szombat 3
