Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

Szavak é« cselekedetek Arany koszorús brigád A turbinás áramlásmérők sorozatgyártásának megvaló­sításában jelentős részt vál­lalt magára az aranykoszorút elnvert Zalka Máté brigád a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában- Vezetője Krobotka Pál- Vele és a brigád tagjai­val váltogatjuk a szót, a meg­tett útról, a jelenről és a jö­vő feladatairól. — Akkor alakultunk, ami­kor eldőlt, hogy a VEGYÉP­SZER salgótarjáni gyára ké­szíti a turbinás áramlásmérő­ket. Nemcsak a brigád fiatal, . hanem annak tagjai is, mert az átlagéletkor nem éri el a 29 évet- Talán ennek is sze­repe van abban, hogy ha­mar összeszoktunk, hogy egy­ségesen értelmeztük a fél­adatokat- A 30 főt számláló brigádunk tavaly 80 millió forint termelési értéket állí­tott elő. Sok szakmát egyesít brigádunk. Tevékenységünk­be tartozik a forgácsolói mun­ka, a szerelés, a műszeres el­lenőrzés, és a csomagolás is. Ilyen összetételben az elmúlt évben 115 százalékot értünk el — mondja jogos büszke­séggel a hangjában a brigád- vezető. — Nemcsak Fekete István hegesztő a CO- védőgázas félautomata he- gesztőberende7éssel rögzíti a 400 milliméteres turbinaház karimáját a köpenyhez. kívánunk szép eredménye­ket elérni — kapcsolódik a beszélgetésbe Bene Gyula gé­Hábel István lakatos, aki az termelésben idősebb generációt képviseli a brigádban. — A fiatalok jó hangulata rám is nagy ha­tással van, úgy is mondhat­pésztechnákus. aki a technoló- nám, megfiatalít. Erre bizony giáról került a brigádhoz. — Családos emberek vagyunk, igy érdekünk, hogy gyerme­keink jó körülmények között szükségem van, mert túllép­tem már az ötödik ikszen- Mögöttem négy évtized gaz­dag élet* és szakmai tapasz­nojjenek ^el az óvodákban- talata áll, amit szívesen meg- Ezért kötöttünk szocialista osztok az érdeklődő fiatalok- szerződést a salgótarjáni 16-os kai­számú óvodával, ahová tár- A sikerek nem tették elbi- sadalmi munkában szemlél- /akodotta a brigádot. Ellen- tetőeszközöket készítettünk kezőleg: szerényen, de maga- az apróságoknak, s egyéb biztosan vállalják az új. na- Nmás munkában is segédkéz- gyobb követelményekből fa­tünk- Sőt, ^ nekik adtuk a kadó feladatokat. Erre az év­gyárvezetéstől jutalomként re csatlakozva a csepeliek kapott 4800 forintöt is. Szíve- felhívásához, a Nagy Októbe- sen tettük, mert. tudjuk: jobb rj Szocialista Forradalom helyre nem is juttathattuk f;o. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy társadalmi munkában elkészítenek 8 da­ság úgy döntött: a Zalka Má­té nevét viselő kollektíva mél­tó az aranykoszorús brigád cím viselésére. • Egyúttal el­nyerték a vállalat legjobb munkahelye kitüntető címet is. A népes brigádból kettő Halmai László művezető, és Bozsik István marós pedig Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott­Akármilyen megközelítés­ben vizsgáljuk a brigád tevé­kenységét, egy dolog azon­nal a szemünkbe ötlik: ígé-, reteik és szavaik egybeesnek cselekedeteikkel­Angyal Albin Gépek és emberek Mezőgazdasági üzemeink az elmúlt évet szűkös fejlesztési eszközökkel zárták. A ter­melőszövetkezetek 55 százalékában nem kép­ződött még egymillió forint nagyságrendű fejlesztési alap sem. Bár az önfinanszírozás szőkébb keresztmetszet? jellemző — az öez- szes tárgyévi fejlesztésekhez rendelkezésre álló 289 millió forint üzemi, saját erő körül­belül 10 százalékkal kevesebb az előző évi­nél —, a gépesítési kedv továbbra is meg­határozza a beruházás-fejlesztés irányát. Az ötödik ötéves tervidőszak során átlagosan egy termelőszövetkezet 15—16 millió forin­tot költ megyénkben gépesítésre, — s csak összehasonlításképpen — építésberuházásra 10 millió forintot, egyéb kapcsolódó üzemvi­teli fejlesztésre 10 millió forintot. A jelentős fejlődésnek árnyoldalai is van­nak. A gépkihasználás alacsony színvonalát befolyásolja, hogy jelenleg a megye több mint 20 termelőszövetkezetében nincs meg­felelő végzettségű gépész szakember. A gé­pesítésfejlesztés csak kevés üzemben párosul magas színvonalú gépesítési kultúrával, a gépesítés szervezettségével. Ennek aztán az az egyik következménye, hogy bár a gépesí­tés lépést tartott a nagyüzemi méretek emel­kedésével, az élőmunka csökkenésével, még­sem kielégítő a gépi vonóerőkapacitás ki­használásának hatékonysága. Ez a jelenség országosan is igaz, hiszen 25,2 százalékos gé­pi vonóerővel 17,3 százalékos termelésnöve­kedést sikerült elérni. S például az egy gépi lóerőre jutó termelési érték 1975-ben mint­egy két százalékkal kevesebb volt, mint 1970- ben. Néhány termelőszövetkezet gyakorlata azt mutatja, hogy a nagy teljesítményű erőgép csak addig számít, amíg nincs. Felméréseink szerint 21 termelőszövetkezetben van RÁBA- STEIGER, 11 téeszben K—700/1-es, 22 téesz- be'n Sz—10Ó-as típusú erőgép, ez azonban csak lehetőség. Ezek a gépek már különleges bánásmódot igényelnek, a szakmunkásoktól szinte technikusi szakszerűséget, hozzáértést, ami nagyon hiányos. Ezért ez az igény csak óhaj, hiszen mindössze néhány napos tovább­képzésben részesülnek az erre a feladatra ki­választott traktorosok. Azon ma már senki sem csodálkozik, hogy egy repülőgép vezeté­sének megtanulásához 3—5 év szükséges. Ak­kor jogos a felvetés, hogy az ilyen erőgépre se legyen elég 3—5 nap. Hiszen nem elégsé­ges a gép vezetéséhez érteni, az is szüksé­ges, hogy a szakmunkás saját traktorával végzett munkáján keresztül bele tudjon szól­ni gazdasága tervezési és szervezési felada­taiba. A gépkapacitások kihasználása ott a leg­kedvezőtlenebb, ahol a „legolcsóbb befekte­tés'’, a gépészmérnök hiányzik. Szinte hallom az ellenvetést, hogy néhány évvel ezelőtt nulláról indultak a termelőszövetkezetek, s most hol tartanak. Ez igaz is. Mégis a gya­korlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol van gépészmérnök, ott is munkaidejének egy része nem a belső üzemi irányítással, szer­vezéssel telik, hanem gépalkatrészek beszer­zésével. Van tehát egy szűkös „kapacitás”, amivel szintén nem kellő hatékonysággal gazdálko­dik a termelőszövetkezetek egy része. További nehézséget jelent a szemléleti fogyatékossá­gokból fakadóa'n, hogy a jövő szakember- utánpotlasa is kedvezőtlen képet mutat. Az idén a megyénkből mindössze egy fiatal érettségiző jelentkezett az agrártudományi egyetem gépészmérnöki karára, ugyanakkor az igény évente 6—8 fő. Ennek oka összetett, de hogy a következtetéseket az üzemeknek és az illetékes szerveknek le kell vonni, az biztos. E néhány felvetés is jól bizonyítja, hogy a gépesítés-fejlesztés nem pusztán pénzügyi eszközök kérdése. Nagyon sok múlik a sze­mélyi feltételeken, az üzemi vezetés szemlé­letén. Abból adódik a probléma, hogy az egész gépesítés kérdése, — leszámítva néhány ked­vezőtlen adottságú tsz fejlesztési támogatá­sát, — szinte az üzemek magánügyévé vált. Ez 'nem gond akkor, ha a műszaki ágazat a megfelelő helyen van. Amennyiben viszont a tervezésben irreális célok, a gepüzemben nagyfokú szakszerűtlenség mutatkozik — amely a gépjavítások magas költsége és a gépkapacitások nem kellő kihasználása miatt sok százezer forint pazarlásához vezet —, mm csorbítaná az üzemi önállóságot a se­gítő szándékú beavatkozás. Erre majd a szö­vetkezeti törvény módosítása nagyobb le­hetőséget biztosít. Az egymilliárd forintot elérő gép- és jár­műérték a termelőszövetkezetekben minden­képpen több odafigyelést, nagyobb szerve­zettséget, jobb hozzáállást és hozzáértést tesz szükségessé. E területen még számos gazda­sági tartalék van. Kihasználásában, feltárá­sában legtöbbet az üzemek tehetik. I)r. Gyöngyösi István volna. — Nehogy azt higyje* a munka és a közösség szolgá­lata mellett elfeledkezünk a szórakozásról. Olyan progra­mot állítottunk össze, amely mindenki tetszését elnyerte- Voltunk moziban, színházban, megtekintettünk kiállításokat, sporttal egybekötött egész na­pos kirándulást szerveztünk a rab 400 milliméteres turbinát- továbbra is patronálják az óvodát- Társadalmi munkájuk 1500 órát tesz ki, ami csak­nem 4 millió forintot jelent. Vállalásaik nem homokvár­ra épültek. Ez év első ne­gyedévében 117 százalékos eredményt értek el, amit 31 salgói várromhoz és a tó- millió forint értékű kiváló mi­strandhoz- Velünk voltak a nőségű exportterméket ta­családtagok is. kar. — Én is szívesen vagyok Nem véletlen, hogy a leg­együtt a brigáddal — kér szót utóbbi értékeléskor a bizott­Megújuló malom Nyugat-Dunántúl egyik leg- bővítése, korszerűsítene. A nagyobb gabonafeldolgozó megyében a gabonafelvásár­üzeme a szombathelyi műma- ló es -feldolgozó vállalat eb­lom. Évente mintegy 2800 va- ben a tervidőszakban mint­gon búzát őröl, s a helyi ellá- egy háromezer vagon gabona fáson kívül a szomszédos befogadására alkalmas rak­Veszprém megye, valamint tárt épít, s ebből ezer vagon Budapest ellátását is segíti, kapacitású silót a malom te­Mivel az üzem felvásárlási fű létén létesítenek. körzetében U eevre több ke- Uj Usztkamrakkal b6vül a körzetében is egyre tooo le malomüzem is, s több fizikai nyérgabonát termelnek, munkát könnyítő gépet állíta­szükségessé vált a malomtelep nak munkába. Propagandisták figyelmébe Megjelent a Társadalmi Szemle és a Partéiét júniusi száma Elméleti és politikai folyó- rácia ellenpólusának és a szó­ira tunk, a Társadalmi Szemle cialista állam létrejöttét a de- júniusi száma ismét hasznos mokrácia és a szabadság felszá- írások egész sorát tartalmaz- molásának tekintik. A Szovjet- za. unió es hazánk történelme a bi­A pálya kezdetén Vártak, számítanak ránk A pályakezdés bizonyos ér­telemben lutri. Az első mun­kahelyet valaki egy tv-vásár- lashoz hasonlította. Vagy be­válik, vagy nem — így mond­ta. Hogy jó volt-e a választás vagy sem, sokszor nemcsak a pályakezdő felkészültségén, tu­dásán, szorgalmán múlik. Legalább ilyen fontos a fo­gadtatás, a munkahelyi lég­kör. A közérzet. Sok szó esik minderről akkor is, amikor a Salgótarjáni Kohászati üze­mek fiatal gépészmérnökével. Varga Alberttel beszélgetünk. X — Rétságon születtem, itt lakom Salgótarjánban. Annak idején gépipari, technikumba jelentkeztem, talán azért, mert nem voltam elég biztos ma­gamban. Ha nem tanulhatok tovább, a technikumból zók- kenőmentesebb az utam a munkához — így gondoltam. Hogy fog menni, előre nem tudhattam — mondja a fiatal műszaki értelmiségi. A tech­nikum után azonban már nem volt semmi bizonytalanság, a középiskola jellegéből egyér­telműen következett a válasz­tás, a Budapesti Műszaki Egyetem. — Nehéz öt év volt, külö­nösen az eleje tett próbára. Be kellett illeszkednem az új életformába — ami addig is­meretlen volt előttem — a kol­légiumba. ' Sikerült. Utólag minden nehéz dologra jó visz- szaemlékezni, az átvirrasztott éjszakák is megszédülnek. t „ Középiskolában, egyetemen, de még az általános iskolá­ban is végig jó rendű volt Varga Albert. Egyenletes, ki­egyensúlyozott munkára vall ez. A szorgalomnak a jele. — Az egyetem végén meg­csillant előttem a jeles re­ménye, lehetősége. Ha a dip­lomamunkámra egy jeggyel job­bat javasol a bíráló, bizottság, akkor meg is van. Ezen mú­lott. A lakóhely csak egy érv a munkahely kiválasztása mel­lett. Mi inspirálta még Varga Albertet? — Salgótarján jelentős ipari központ, egy gépészmérnök előtt nagy lehetőségek állnak itt. Ami pedig az SKÜ-t ille­ti: nemcsak a legnagyobb, múltja is számottevő. Az egyetemi hallgató már ebbe a nagyüzembe készült 1971-ben, a tanulmányok meg­kezdésekor kötött szerződést a kohászati üzemekkel társadal­mi tanulmányi ösztöndíjra. Mit jelentett ez? — Semmiképpen csak a pénzt. Itt töltöttem a Szakmai gyakorlatokat, megismertem leendő munkahelyemet. A környezetet, nem utolsósor­ban az embereket. Munka és munka között óriási a különbség. S hogy — milyen akarattal végzi az ember —, ebben meghatározó szerepe van az érdeklődési körnek. — Több lehetőséget ajánlot­tak fel. A gépészmérnöki kar termelési rendszer szakán kap­tam diplomát, s ez erősen szervezési orientációjú szak. Egyébként miénk volt az első ilyen évfolyam. Ezek után egyértelműen a beruházási te­vékenység mellett döntöttem. Mert ez a legsokrétűbb mun­ka, felöleli a gyár fejleszté­sét. Ez pedig a holnapot ha­tározza meg. Az emoer nem veszhet el á részletekben, át­fogóan kell tudni, ismerni az egész tevékenységet — ezért izgalmas feladat. A pályakezdő közérzetét megalapozta a fogadtatás. — Beruházási előadóként idősebb kollégák közé kerül­tem. Ök jobbára túlvannak a negyvenen, én huszonnégy éves vagyok. Életszemléletünk nem teljesen egyezik, különö­sebb konfliktus azonban nem volt. Segítenek, törődnek ve­lem. Figyelembe veszik az én véleményemet is, azt hogy tu­dok valamit. A jó légkörnek azonban ez csak egyik oldala. Nemcsak munkából, hivatalos érintke­zésből áll az élet. — A megbecsülés jeleként éreztük, hogy munkábalépé- sünk után leült velünk — pá­lya- és kortársaimmal — a ve­zérigazgató, a pártbizottság titkára, a KISZ-bizottság tit­kára. Az ismerkedésen túl még fontosabb, hogy éreztük: vártak bennünket, számítanak ránk. Amit hiányolok az, hogy a konkrét munkahelyeken — ahol mindennap létezünk, élünk, dolgozunk — a KISZ- alapszervezet nem tanúsított ilyen érdeklődést. Igaz, most már tudom: jobbára csak az az én alapszervezetemnél volt így. Átmeneti nehézségek, la­zább munka miatt. A munká­ba állókat patronálok azóta eredményesen dolgoznak a KISZ-alapszervezeteknél. Féléves próbatétel — bizo­nyítás — után lett Varga Al­bert szocialista brigád tagja. Legutóbb fontos megbízatást kapott a KISZ-ben is, FMKT- felelős. — Ezt a jobbára szervezésből álló munkát szívesen csiná­lom. Nemcsak a fiatal mű­szaki értelmiség aktivizálódá­sa, — gyakorlati haszna miatt is. A fiatal mérnökök, köz­gazdászok, technikusok moz­galma, szervezett tevékenysége segítheti a gazdasági felada­tok megoldását. X i Majdnem egy esztendő — a kóstolás időszaka — az első munkahelyen. Szomorú ta­pasztalatok szerint, a társa­dalmi tanulmányi ösztöndíja­sok egy része ilyenkor már gondol a szerződés felbontásá­ra. — Rossz a kérdés, butaság lenne. Anyagilag is megbe­csülnek, de még fontosabb, hogy feladatom van itt. Jól érzem magam. S ez nemcsak Varga Alber­ten múlik. Sokkalta inkább azokon, akik várták, akik be­fogadták. K. Kelemen Gábor A Magyar Szocialista Mun­káspárt töretlen elvi politiká­ját elemzi Katona István Pár­tunk fő irányvonalának húsz­éves alapelvei című cikkében. A szerző visszapillant a kon­szolidáció éveire, s szól arról a következetes kétfrontos harcról, amelyet az MSZMP megalakulása óta folytat. Mint írja, ez ma a szocializ­mus építéseben napirenden levő időszerű feladatok helyes értelmezéséért vívott küz­delemben, fellépésben fejező­dik ki. Jelentős helyet szán. az írás a párt és a tömegek kapcsolatának a népi-nemze­ti összefogás erősödésénél*. Szól a szövetségi politika le- hini elveinek következetes er­ven;, esiteseről, amely a tö­megek és a párt kölcsönös, bizalomteljes kapcsolatát a proletárdiktatúra erejének te­kinti. Ebből a megközelítés­ből vizsgálja a szerző a tár­sadalmi és tömegszervezetek, mindenekelőtt a szakszerve­zetek és a Hazafias Népfront mozgalom tevékenységét. Be­fejezésül összegezi a párt kö­vetkezetes lenini politikájának kommunista munkastílusá­nak, munkamódszerének gyakorlati hasznát, amely nem más, mint az ország gyors ütemű fejlődése, a nép gyarapodása. Proletárdiktatúra és szocia­lista demokrácia címmel a magyarországi fejlődés né­hány tanulságait elemzi kásá­ban Szabó Bálint. Az írás azok ellen a nézetek ellen veszi fel a harcot, amelyek a proletárdiktatúrát, a hata­lom gyakorlásának nyílt dik­tatórikus módszereivel és for­máival azonosítják, amelyek a munkáshatalmat, a demok­zonysága, hogy a demokrácia és a diktatúra nem egymást kizáró fogalmak. A szocialis­ta demokrácia — amelynek fontos ismerve a dolgozok mind szélesebb rétegének be­vonása a közügyek intézésébe — a nagy többség demokráci­ája és diktatúrája, a szocia­lista aüam az élet minden területen tényleges jogokat biztosit a dolgozó tömegek számára. Míg a legdemokrati­kusabb polgári állam is a burzsoázia hatalmát, diktatú­ráját testesíti meg. A Pártélet júniusi számá­ban Grósz Karoly a tömeg- politikai munka tapasztalatait és feladatait elemzi, a Köz­ponti Bizottság 1976. október 26-i határozatának végrehaj­tásában szerzett tapasztalato­kat összegzi. Az írás kritiku­san felveti azokat a gondokat is, amelyek helyenként a ha­tározat ismertetése, megéresse során ' jelentkeztek. Győri Im­re A propagandisták kulcs­szerepe a marxista—leninis+a műveltség fejlesztésében cí­mű írásában többek között ar­ról szól, a propagandisták so­kat tehetnek azért, hogy párt­tagságunk reálisan ítélje meg a társadalmi folyamatokat, a fejlett szocialista társadalom építésének feladatait, kapcso­latot találjunk az elmélet es a gyakorlat között. Ezért a propagandisták gondos kivá­lasztására elméleti és mód­szertani ismereteik folyamatos fejlesztésére hívja fel a pári- síirvek, a szervezetek figyel­mét. ^ Gazdag választékot kínál a folyóirat a Pártmunka idősze­rű kérdései, valamint a Pártszervezeteink életéből című rovata is. NÓGRAD - 1977. június 14., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents