Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
faríaléLoli a mvaigaulauighan (11.) keres, talál Hatalmas kazlakban a takarmányszéna Szendehelyen, a Naszály völgye Termelöszövet* kezet kapáskúti üzemegységében. Az első kaszálás .jó eredményt hozott, így a közös gazdaság mintegy százfős szarvasmarha-állománya télire is biztosított lesz takarmánynyal, mely többféle növény — angol perje, szarvaskerep, lucerna, fehérhere — szénájából áll. A második kaszálás után újra sarjadó rétre azt á,n már kihajtják az állatokat, hogy szabadon legelhessenek. Képünkön: készül a kazal, melynek összeállítása nagy gyakorlatot, figyelmet igényel. így a kazalmester. Hébel József irányítása mellett folyik a munka. Szegner József hatalmas homlokrakodó geppel nyújtja a szénát a magasba, ott pedig Bujdos Ferenc, Kovács János, Dancsó Pál, Kis Ferenc, Bakos Béla munkálkodnak, alakítják a kazal formáját. — kulcsár — Bizakodó pásztóiak Aratási „előestén” Aki NÉZZÜK A TÉNYEKET. Evepte több mint 6 milliárd forintot költünk műtrágyára. Ez az összeg minden bízony- nyal tovább növekszik. A mezőgazdasági üzemek által vásárolt műtrágya hatóanyagának mintegy 10 százaléka azonban a helytelen, esetenként gondatlan tárolás miatt veszendőbe megy. Jó lenne ezen változtatni, még inkább a megmaradó 9C százalékot jobban haszmosítani. Ehhez — nem mondunk újat a szakembereknek — szükség van olyan anyagokra, úgynevezett mező- és mikroelemekre, melyek viszonylag csak kis mennyiségben^ kellenek, dé hiányuk erősen rontja a műtrágyák hatékonyságát. Sajnos, ezt is sok helyen figyelmen kívül hagyják. Érdemes volna több gondot fordítani a műtrágyázást megelőző talaj kémiai vizsgálatokra is. Ennek szerepe közismert. Mintegy 1 millió 3C0 ezer hektár gyepfelületünk van. A hektáronkénti hozam jórészt a 13—15 mázsás szénaértéket is alig éri el. Pedig van lehetőség többre is: az intenzív művelésű gyepek hozama eléri a 70 mázsás átlagot is. A rétek-legelők egy részén csupán műtrágya kiszórásával megkétszereződhetne a hozam. A kukoricaszár béltartalma takarmányozási szempontból legalább fele a szemtermés beltartalmi értékének. Figyelembe véve a kukorica vetés- területét, évente mintegy 7—8 millió tonna kukoricaszár megy veszendőbe, mivel ..gyufával” takarítják be, vagy leszántják. Hasonló volt a helyzet eddig a szalmánál is. A szalmát csak a múlt évben hasznosítottuk nagyobb mértékben. A lehetőségek azonban még nagyok. Mintegy 2 millió tonna szalma tápanyagfeltárással, dúsítással figyelemre méltó takarmányforrás lehet. Külön téma a cellul'ózgyártást tekintve, amelyhez szintén értékes alapanyag lehet a szalma. A LEGNAGYOBB FEHÉR- JEBÄZIST jelentő növényünk a lucerna. Különösen az első kaszálásból eredő hozamainál nagyok a veszteségek. Silózni nem lehet, tartja a közfelfogás, pedig a kérdés megoldott. Akárcsak a lucerna szaponin-meintesítése is. Mit jelent ez? Azt, hogy a kevésbé veszteséges tartósítás legalább 15 százalék fehére mentesítését jelenti. A sz.apo- nin-mentesítéssel legalább 20 százalékkal növelhető a megtermelt fehérjemennyiség biológiai értéke. A mintegy félmillió hektáros lucerna-vetésterületet alapul véve sok tízezer tonna takarmánytöbblet „megnyeréséről” van szó. S mi lesz a takarmányból — annak egy jelentős hányadából —, mire az állat, elé kerül? A betakarítás, tartósítás, tárolás során a tömegtakarmányok beltartalmi értékének, főleg fehérjéinek mint- ■ egy 20—25 százaléka megsemmisül. Ezért a rendelkezésünkre álló fehérjék adagolását is tudományosabban megalapozottabbá szükséges tenni. Például a termelést gazdaságosan többletfehérje, és energia nélkül úgy is lehet fokozni, hogy ha a takarmány methionin és lisin arányát megfelelően beállítjuk. A takamoányadagoik receptjeinek jó összeállításával ezt el is érhetjük. A példákat lehetne még sorolni. Ezúttal elsősorban a fehérjékről szóltam, mert jelentőségük különösen nagy. De mindenütt, minden termelési ágazatban, minden gazdaságban és munkahelyen, aki keres, talál tartalékot. A kérdés csak az, hogy hajlandók, képesek vagyunk-e keresni azokat? Sajnos, a közöny sokszor azt eredményezi, hogy nyilvánvaló tények mellett elsiklunk, sőt aki újat akar, aki többet akar, azt helyenként a bizalmatlanság légköre veszi körül. Pedig arról, amiről egyszer meggyőződtünk, , hogy jó, azt a gyakorlatban, széles körben terjeszteni és alkalmazni kell. Természetesen az is igaz, hogy a tartalékok feltárásához nem mindig elegendő a jóakarat, a lelkes buzgalom, sokszor pénzzel is meg kell azt támogatni. NAGY TARTALÉKOT JELENTENEK a jó ötletek, az újítások, a találmányok. Igaz, alkalmazásuk mindig kockázattal jár. Ez a kockázat azonban csak annyi és nem több, mint amennyi minden új alkalmazásának természetes veléjárója. Ebinek ellenére sokan félnek. Az újító helyenként még mindig afféle kellemetlenkedő, aki megbolygatja a jól bevált — igaz sokszor már elavult —, de „abszolút biztos” termelési folyamat zavartalan irányítását. Tapasztalható az értetlenség és a közöny is. Szólni kell tehát róla és nem szabad számára teret engedni. Mindannyiunk érdeke tartalékaink feltárása; a megtermelt termékeink célszerű hasznosítása, a jó ötletek, újítások széles körű alkalmazasa. Az egyik gyár Igazgatója mondta egy kiállítás, illetve vásár alkalmával, hogy sokszor nem azért jelennek meg ilyen rendezvényeken, az or- sz g különböző részeiben tartott helyi ipari vásárokon és kiállításokon, mert értékesítési gondjaik vannak, hanem hogy a közvéleményben henne éljen a gyár és termékének ismerete. Hogy ne feledjék el a gyár nevét, emélkezzenek rá akkor is, ha történetesen abban az időszakban nem kötöttek semmiféle üzletet. Később így folytatta: tapasztaltam, aki nem mutogatja magát, nem ismerteti termékeit, arról hamar elfeledkeznek, neMintha marsot fújtak volna a pásztói termelőszövetkezet tepkei majorjában. Nem kisebb eseményre sorakoztak fel a kombájnosok, szemük szegletében a gépszemle előtti izgalmakkal, mint a gabonabetakarításra való felkészülés utolsó mozzanatára. A gépek versenyt ragyogtak a nappal, amikor a járási hivatal szakemberei, no meg a közös gazdaság vezetői fürkészve végigsétáltak a tágas placcon. A hozzáértők vizslamódra kutattak hiányosságok után. Hasztalan, mert a pásztóiak derekasan felkészültek az aratásra. — Ütemterv szerint történt a felkészülés. A kombájnok, nyolc saját, s öt a szomszédos termelőszövetkezetekből, csak az indulás jelét várják — jegyezte meg dr. Bencze Barna, a termelőszövetkezet elnöke. Hasonlóan nyilatkozott Bó- di Ernő gépészmérnök, ágazatvezető is: — Alkatrész-ellátási problémák nem akadályozták az előkészületeket, rendelkezésre állnak á szükséges szállítójárművek is. Nem kis büszkeséggel mutatott a téren veszteglő hat vadonatúj pótkocsira, egy napja érkeztek a termelőszövetkezetbe. vét nem jegyzik a piacon. Cgy tekintik, mintha nem is lenne. Ez az egyik dolog, amiért szóvá tesszük megyénk vállalatainak, gyárainak tartózkodó magatartását a július 22- én megrendezésre kerülő helyi ipari vállalatok kiállításától és vásárától, amelyre Miskolcon kerül sor. A korábbi megyei kiállítók közül az Ipoly Bútorgyár, mivel az új gyárba most költözik át, nem küldte el termékeit. Ez érthető! Jó dolog, hogy a széesényi Háziipari Szövetkezet ízléses termékeivel valamelyest reprezentálja megyénket. Ö egy- szál maga azonban kevés a A pásztóiaknak az idén nagy feladatot jelent az aratás. A betakarításra váró terület 1530 hektár. A tsz vezetői az utóbbi hetekben mind gyakrabban szemlélték a határt. Búzából 36 mázsát, árpából 30 mázsát terveztek hektáronként. A tsz-elnök véleménye szerint: 2—3 mázsával többet tudnak betakarítani, ha a tavalyi hektáronkénti ötmázsás szemveszteséget csökkentik. Ennek érdekében változtattak az ösztönzés rendszerén is. — A minőségi munkára húsz százalék prémium kapható — újságolja Pilinyi Tamás, akire a drága John Deere típusú kombájn irányítását bízták. Pilinyi jubilál, a tizenötödik aratásban vesz részt, annak ellenére, hogy fiatal ember. Társa, Durucz László, a Class Do- minátpr nyergében ül majd ök indulnak elsőnek a nagy teljesítményű gépekkel. — Milyen érzés egy nappal az aratás előtt? — Megszoktuk. Érezzük a felelőssegünket is, hiszen a gabonafélék területe jelentős, s nem kis mértékben múlik rajtunk, hogy a hozamok miként alakulnak — mondja Pilinyi Tamás. Kollégája helyeslőén bólint. Emlegetik a régebbi, ezelőtti nyarakat, amikor jóval alacsonyabb Heves megyei 28 kiállítóval szemben. Erre a színvonalas árubemutatóra nemcsak a hazaiak látogatnak el, hanem a hazánkban járó, illetve tartózkodó külföldiek is felkeresik, mivel a külföldi szakemberek azt tartják: a jó üzletért nem szabad sajnálni a fáradságot. Egyetlen termelő-gazdálkodó egységet sem kívánunk rábeszélni a kiállításon való részvételre, csupán nehezen értjük meg ezt a keyésbc indokolható tartózkodást. V. K. műszaki színvonalú, kombáj« nokkal vágtak neki a búza- tengernek. , Tóth József, a gazdaság elnökhelyettese állandóan ott Sürög-forog az aratásra várók között. Aki ismeri öt, tudhatja, hogy közvetlenségével lelkesíti a kombájnoso- kat. Figyelme mindenre kiterjed. — A gépszemle sikerült, most már az időjárás miatt szurkolhatunk, hogy kedvező legyen. . . Egyébként a pásztóiak úgy számolnak, hogy a búza aratásával két hét alatt végeznek. Nem a legoptimálisabb időt vették alapul. Arra is gondolnak, hogy a várva várt eső néhány napos késlekedést is okozhat. — Egy nap hatvan vagon termést hozunk be — mondja dr. Bencze Barna. — A fogadására is felkészültek? \ — A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat fari telepén mi építjük a szükségtárolót. Ha a helyzet úgy alakul, helyzeti előnybe kerülünk. .. — S, ha esik? j — Az ecsegi 'termelőszövetkezettel, a gabonaforgalmi vállalattal és az állami gazdasággal kötöttünk megállapodást a bérszárításra. Tehát e területen nem lehet hiba — válaszol ,a tsz-elnök. Nem marad figyelmen kívül az emberekről való gondoskodás sem. Hűsítők, meleg étel rendelkezésre áll. Ha pedig váratlan fennakadás következne be, a szervizkocsi ott cirkál a táblák között, s a műhelyben, szükség esetén, éjszakai ügyeletet tartanak. — A szalmalehúzás, kazla- zás, tarlóhántás azonnal követi a kombájnok munkáját. A szervezés komplex — jegyzi meg Tóth József. Optimisták tehát a pásztóiak az aratás „előestéjén”. Amint arról hírt kaptunk, tegnap már hozzákezdtek az árpa aratásához'. A megyeben elsőnek... r Amolyan MAV-ember Mondom az öregnek, szép piros az arca. — Van egészség, hál’is- tennek — mosolyodik el a vasutassapka alatt. — De már csak legyen is erre a három évre! — Aztán mi lesz? — Mi lenne? Nyugdíj! — Ilyen fiatalosan? — ugratom. — Így hát. Maga is ilyen tegyen ötvennyolcadik évében! — Már ennyi idős? — Hát... Elszaladtak az évek, mint az egyszeri so- mosi vonat. Szinte észre sem vettem, hogy megnősültem, hogy férjhez ment a két lányom, hogy négy unokám is van már. — Akkor.. i mit vett észre? — Hm.., Azt, hogy régebben nem adták könnyen a vasutasságot. Nagyon nehéz volt bekerülni a csapatba. Negyvenhétben még hízott libát is vittem a pásztói főnöknek a hónom alatt, hogy felfogadjon. Pedig abban az időben sem röpködtek a zsíros, tömött madarak. — Látom, megvolt a hatás. — Meg. De .nem sajnáltam. Tudja, világéletemben amolyan MÁV-ember akartam lenni. Csak amikor kimaradtam az elemiből és fű- pucoió lettem a sínek között, szaladtam haza sírva az első nap, hogy én nem csinálom. De aztán voltak keményebb dolgok is az életemben. — Milyenek? — Hát, mondjuk, a nagy téli hólapátolások. — A MÁV-nal? — Ott. Mert aztán betörtem a magam csikaját és — eljegyeztem magam a vasúttal. — Hosszan tartó házasság már. — Az. Bár bevallom, háromszor hűtlenkedtem. Harmincnyolcban, i amikor bevonultattak — lett belőle nyolc ev —, aztán negyvenhétben, amikor meg a kőbányába mentem dolgozni. Persze, már hogyne mentem volna, amikor a pályamunkási fizetésem hatszáz kemény forint volt, ott meg tudja mennyit... kétezer-ötszázat kerestem. Aztán harmadszor meg akkor léptem le a sínről, amikor onnan a jobbágyi üzemből Pestre vezényeltek. Fel a Várba, tudja hol van, ugye, alagutat bővíteni. No. az volt a munka, meg a pénz! Biz- isten nem tudom, mennyit kerestem. De arra emlékszem, már ott sem voltam, de még mindig hozta a postás az ' illetményt. Nem tudom, miket csináltunk, nem kötötték az orrunkra, de pénz az volt, meg nagy szigorúság. A kék parolinos ott állt a géppisztollyal a bejáratnál, aztán, ha nem volt meg a kék igazolványunk amit adtak, hát se be, se ki. Jó élet volt az. — Mégis hazajött? — Hívott az asszony. Any- nyi levelet írt, hogy ezt a szomszédot is kiraboltak az oláheiganyok, meg azt is, hogy ha nem keresek otthon valami munkát, itthagyja a házat. Mit tehettem? — Megint a vasút. — Az. Pásztón a Sándor Jóska volt a pályamester, egyből felvett. Lehúztam egy fél évet, aztán kerültem ide, Tarjánba. ötvenkettőtől dolgozok együtt a Feri bátyámmal. Akkor kezdtük együtt — int fejével az áruforgalmi főnök, Czikora Ferenc felé, aki ki tudja hányadszor hallja már Buda Pál élettörténetét. — Csak maga kezdett akkor — helyesbít a főnök. — En már negyvennégytől itt vagyok. — Igaz — vakarja meg tányérsapkája alatt a fejét az öreg málházó mi szerencsétlenek akkor még egymást lőttüki.. — Huszonöt éve van már Tarjánban? — .. .És azóta csak málházó. Feladom, leadom, kiadom az árut, csomagokat, ezt-azt, fittyfenét, kezelem a ruhatárat, sepergetek, meg amit még el tud képzelni. — Nem unatkozik? — De nem ám! Se itt, se otthon. Tudja, nappal is, meg éjszaka is dolgozom, tíz és tizennégy órát, de jó, mert az éjszakási hosszú után két napom szabad marad. Kell is az nagyon a ház körül. — Mivel foglalkozik? — Van egy tehenem, borjúm, aprójószágok. Aztán az asszony téesztag, ott a háztáji. Kukorica, krumpli, zöldség, egy kis gyümölcs. Mindig csurran-cseppen a dologból. A múlt héten végig takarmányt hordtam haza. A jövő héten meg kiveszek egy-két nap szabadságot, kaszálni kell megint... No, látja, így vagyok. — Sose akart feljebb kerülni? — Nem, én! Nincs nekem annyi iskolám. Meg egyébként is... Megszerettem én ezt a munkát. Sosem akarózott elmenni sehova, csali Szurdokpüspökibe. Merthogy ott születtem, meg ott is lakom. Felei héíődünk. Jön a ki- Iencötvenes személy. Két filmesdobozt adnak le a postakocsiból. — Moziba jár-e? — Eééén-e? — nyújtja meg a szót. — Akkor se mennék, ha itt a November 7-ben díszpáholyt adnának. Látok én különb mozit itt az állomáson egész nap! — mondja Buda Pál és elmosolyodik Karácsony György Sz. Gy. NÓGRÁD - 1977. június 30,, csütörtök 3 ' Keserű József Érthetetlen tartózkodás
