Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
1 Egy filmforgatás epizódjai Ismerősöm meséli: „A minap jó eset történt velem Megyek haza, Pásztora — a vonaton velőt forraló hőség van. Ahogy elindulok a kijárat felé, megdöbbenve látom, hogy az állomás jólismert PÁSZTÓ táblája helyén ez áll: SZEGÁCS. A peron telis-tele elcsigázott, gyerekképű katonákkal. Lehetnek, vagy százan, százötvenen vastag, szürke zubbonyban, lábszárvédős, itt- ott madzaggal megkötött bakancsban, nehéz mordállyal, „borjúval” is. Te jó ég! — az állóképességüket teszik így próbára, vagy mi lehet ez? De hiszen nem is ilyen a mai katonaruha!... Mégis, nagyon ismerős valahonnan. Hoppá, megvan! — hát filmekről!... És a következő másodpercben világosság gyúl az agyamban: nem bolondultam meg a kánikulától, nem szálltam le rossz megállónál Pásztó helyett, hanem egyszerűen filmet forgatnak • jó öreg állomáson...” Az els*3 vágányon ódon kisvonat pöfög. Ahogy illik, még harmadik osztályú kocsi is van rajta. A forgatóállvány mellől int a rendező: tolathat a szerelvény. Be is fut. Visszatolat. Üjra előre... Hányadszor is? Már nem is számolja a „nézőközönség” Végre kész a felvétel. Jön a hórukk-munka, átkerül a gép a vagonok másik oldalára, az állomásépület elé. A kisvonat pöfög barátságosan, a statiszták és a főszereplő, Lukács Sándor a leszállás műveletét próbálják. Hátul nagy fürgén egy öregűr ugrik le: felcsippentett hosszú szoknyában egy úrinő követi. Elől kopott ruhás, markáns arcú bácsi arcélét látjuk, középen ugrik le délcegen Lukács Sándor. Körülnéz, majd katonás léptekkel, elhaladva egy fejkendős vízárus néni mellett az irodába tart. Hogy hányszor látjuk ezt a képsort? Már ezt sem számoljuk. .. Végül sikerül ez a felvétel is. Hajduffy Miklós rendező kis pihenőt tartat, amíg a katonák sorait rendezik. A kurta szünetben válaszol kérdéseimre. — Milyen produkción dolgoznak? — Tévéfilm készül, másfél őrás. Kiinduláskor Kavalkád volt a címe, a végleges valószínűleg ez lesz: Mire a levelek lehullanak... — Mikor játszódik a történet? Jelenetek a készülő filmből. — Az első világháború végén. 1918. októberében. A helyszín, Horvátország, Szegács. — Hogyan esett a választásuk Pásztora, miért itt forgatják a film egy részét? — Nem túlzás, hogy bejártuk az országot, a megfelelő helyszín megtalálása érdekében. A felső vezetékek, az épületek átalakítása — mindezek miatt nehéz volt megfelelőt találni. Pásztón ez az árkádos peron, a faburkolat eredeti, régi hangulatot sugároz. — Mennyi készül itt a filmből? — Nem sok, de éppen a záró képsorok, fontos jelenetek. Valószínűleg 5—6 hasznos perc lesz a képernyőn a kétnapos forgatás eredménye. .. Lassan vége is a rövid szünetnek. A fennmaradó kérdésekre Jerk György felvételvezető ad választ. — Kik a főszereplők? — Lukács Sándor Kónya Zoltán ezredorvos figuráját alakítja. Szerelme, Dusity Gabriella önkéntes ápolónő Bordán Irén, régi szerelme, Olga, pedig Bánsági Ildikó. Szerepel a történetben egy fatelepvezető, az orvos régi barátja, őt Sinkó László személyesíti meg. Röviden a cselekményről annyit mondhatok, hogy az első világháború végnapjaiban, a szerb betörés idején játszódik. A főszereplő mint katonaorvos és mint magánember egyaránt válságba kerül. A tragikus végkifejletet és az azt megelőző jeleneteket forgatjuk itt. — Kik a produkció alkotói ? — A rendező, Hajduffy Miklós Szabó György történetéből írta a forgatókönyvet, 6 egyben a díszlettervező is. Az operatőr Czabarka György, a ruhákat Mialkovszky Erzsébet tervezte, a gyártásvezető Hentz Dezső. — Mikor láthatjuk a képernyőn a filmet? — Körülbelül másfél év múlva. A harminc napra tervezett forgatás 12. napjánál tartunk. Utána még sok munka marad... G. K. M. VÉGH ANTAL JE6ZMAS (REGÉNY) 16. „Nem vár itt engem senki! Jobb így? Maradjanak ők együtt.. az apa, az anya, a gyerek... ők hárman. De akkor, hogy kelek én fel holnap reggel? Hogy élek Zsuzska nélkül?” Megindult hazafelé, de meggondolta, kisétált a hídhoz. Sehol egy élő lélek. „Egyedül maradtam! Zsuzska nélkül ennyire egyedül vagyok?” Sokáig járkált végig-hosszig az épülő híd körül, azután felment a hídra. Kisütött a hold, a víz ragyogott, csillogott, a frissen háncsolt oszlopok világítottak, érzett a nyers akácfák kesernyés illata. A hidra — ahol le is desz- kázták — rá lehet menni. Nekikönyökölt a híd karfájának, nézte a vizet. 7,Aki szerelmes, aki csalódott, annak nem jó sokáig nézegetni se az örvénylő vizet, se a vonatkerekeket...” Aztán mintha csak a friss Szamos-szél tisztította volna meg borongós gondolatait, hirtelen felderült. Futva megindult a faluba. Most fog be- bemenni hozzájuk. Most megkérdezi azt, amit kell. A templomnál megcsemdesedett, újra elbizonytalanodott. „Szétválaszthatom őket?” Megállt, hogy kilihegje magát. Ott a tám mögött, ahová ők behúzódtak a múltkor a templom falánál, ott valaki van... — Zsuzska! — Mióta várlak itt' A kettőjük sorsáról beszélgettek, hogy most mi következik. Bálint azt akarta, hogy ma este végleg rendezzenek el mindent. Türelmetlen volt, zaklatott, mintha hirtelen elveszítette volna a régi kedvességét. Ha nem is megértéssel, de harag nélkül váltak el. Bálint vis^zakísérte Zsuzs- kát a papiakba, hazafelé menet újra nekikeseredett, Félre kell álljon! Most még talán lehetne! Másik este is úgyanúgy találkoztak. Berci nem kérdezte meg, hogy Zsuzska hová megy. Ügy tett, mintha észre se venne. Attól az első estétől számítva soha egy szóval sem kérte Zsuzskát semmire. Ügy éltek egymás mellett, mint két idegen. Zsuzskának fájt ez. Viharokat akart, jeleneteket végleges szakítást, aminek során minden kiderül, megtisztul. Berci gyámoltalanabb és elesettebb volt mint valaha. Zsuzska azt szerette volna, hogy erősödjön meg. így nem lehet itthagyni egy embert, aki a gyerekének az apja, akit szeretett valaha. Bálint nem érthette ezt. Bálint egyre türelmetlenebb lett; és egyre bizonytalanabb. Zsuzska megmondta neki. hogy benne nem változott semmi, de idő kell, úgy akar elmenni Bercitől, hogy ne szégyenkezzen. Ha eddig kibírták kibírják még a következő néhány napot, hetet. Bálint pedig arra gondolt. Zsuzska hátha azért teszi ezt, hogy ő rá4 NÖGRAD - 1977. június 30., csütörtök Grafikai emléklapok szocialista brigádoknak KÖVETÉSRE méltóan új kezdődött két évvel ezelőtt a Bábolnai Állami Gazdaság klubjában Friss szellemet árasztó képek, finom meg- munkálású iparművészeti tárgyak, kisplasztikák fogadták a belépőket. A Képcsarnok Vállalat azóta is követi a maga kezdeményezte újat Üzemek, kultúr- házak. termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, különböző klubok és politikai szervezetek kérésének tesznek eleget és rendeznek képzőművészeti kiállításokat, bemutatókat. — Feladatunk képek, grafikák, kisplasztikák forgalmazása. Célunk a közízlés formálása. Wein Miklós a vállalat képcsarnokok osztályának vezetője. e tömör megfogalmazás melleti példák sorával is érzékelteti törekvéseik közművelődését serkentő vonásait. Évente 42 millió forint értékű Képet (14 ezer festmény), 6 millió formt értékű rézkarcot, 10—11 millió forint értékű kisplasztikát adnak el. — Egyik oldalról a mennyiségi igények minőségi kielégítése jelent gondot, másrész5 állandóan szélesíteni kívánjuk a képzőművészeti alkotások iránt igényes vásárlók körét. — Megyeszékhelyeinken, nagyobb városainkban az ott működő fiókok ez idáig is olyan nívós kiállításokat rendeztek, amelyek a környék társadalmi eseményeivé váltak. Ezekre az eseményekre azonban a művészetek iránt érdeklődő „protokoll” közönség jutott el. Az országot járó 80—70 főnyi szervezői gárdák sem tudták alkalmi kiállításaikkal, művészetről és művészekről elmondott ismeret- terjesztő rögtönzéseikkel megoldani a már érdeklődők, de még nem fogékonyak megnyerését. Máshol a társművészetekkel kötődve vált a képzőművészeti kiállítás a tervezettnél is jelentősebbé. Szekszárdon Somogyi Imre kiállítását, decsi folkloristák tették színesebbé az érdeklődők számára. D. Varga Sándor, a Képző- művészeti Vállalat propagandaosztályának vezetője, a kihelyezett kiállítások új vonásairól beszél. — A szocialista brigádmozgalom szerepe a közművelődésben mind nagyobb jelentőségű. Kiállításainkra meghívjuk a brigádokat, meghívásaiknak eleget teszünk. Ezek a kölcsönös vendégeskedések rendkívül hasznosak. Veszprémben például izgalmas és tartalmas vita alakult ki Luzsicza Lajos kiállító művész és a kiállításra ellátogató szocialista brigádtagok között Van, ahol erre a kapcsolatra már építenek is. Ügy szervezik a kiállítást, hogy az oda látogató szocialista brigádokat reprezentatív kivitelű grafikai emléklappal ajándékozzák meg. A művészek maguk is Bronzkori lelet Paulusz Lajos. Benczúrfal- va. Orgona út 2. szám alatti lakos krumpliültetés közben bronzkori leletekre bukkant. Az értékes tárgyakat megmutatta a szécsénví múzeumnak, amely szakszerű vizsgálat után a budapesti Nemzeti Múzeumba került. A múzeumok igazgatósága a megtalálót — aki törvényesen járt el — 7000 forint jutalomban részesítette. Dr. Kemenczey Tibor, igénylik a közvetlenebb kapcsolatteremtést a közönséggel, a tulajdonképpeni vevőkkel. Kezd szokássá formálódni, hogy saját tervezésű emléklapot nyújtanak át a szocialista brigádtagoknak, a kiállításukra látogató vendégeknek. mint a művész személyes ajándékát. Májusban Mohács ad otthont egy még újszerűbb kiállításnak. Az eseményt ösz- szekötik művész-munkás találkozóval. Fabók Gyula Mun- kácsy-díjas festőművész beszélget a meghívott szocialista brigádok tagjaival. Így válnak lassanként ezek a kihelyezett képzőművészeti kiállítások és bemutatók mindinkább társadalmi eseményekké. A KÉPCSARNOK Vállalat új kezdeményezése — a kihelyezett kiállítások és bemutatók szervezést — meggyorsított egy már érlelődőben levő folyamatot: Üjonnan termékennyé vált kultúrrétegekbe ereszthet erős és mély gyökereket a képzőművészet. Kaszás Sándor Benczúr fa Iván a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetője helyszíni szemlét tartott Benczúr- falván. Megállapította, hogy a régi bronzkori település helyén nagy a valószínűsége annak, hogy újabb értékes régészeti leletek kerülnek elő. Ezért Héjj Csabának, a szé- csényi múzeum régészének vezetésével megkezdődnek az ásatások ezen a területen. — Sz — — A tévé, az újságok és egész társadalmunkat átfogó közművelődési törekvéseink eredményeként egyre növekszik a művészetek iránt érdeklődők tábora. Ha ezekhez az érdeklődőkhöz közeledünk a hozzájuk vitt, kihelyezett kiállításokkal, akkor eseményről -eseményre olyan széles tömegeket vonhatunk be a képzőművészeteket immár értők és igénylők táborába, akik eddig kívülállók voltak — folytatja Wein Miklós. SZENTEGÄTON a Szigetvári Állami Gazdaság tanácstermében volt az eddigi legsikeresebb kihelyezett kiállítás. Tehenészek, traktorosok, köz- gazdasági szakemberek, és maga az igazgató is vásárolt képet. S nem az igazgató vette a legdrágábbat... ébrendjen: álom volt minden az ők eddigi életükben. „ Megjöttek a hideg őszi esők. A híd körül pocsolyatengerré vált a föld. Egyre nehezebben ment a munka. Bálint összeszorított foggal hajtotta, serkentette az embereket. Meglegyen a híd! önmagának is bizonyságot akart. Neki nem sikerült semmi? Megmutatja! A főispánnak tervei vannak vele. Mit mond, ha ezen a nagy erőpróbán kudarcot vall? Nem a parasztok buknak itt meg, hanem ő. Ügy érezte, hogy számára Zsuzska és a Híd egyet jelent. Csak együtt érheti el: mindkettőt. Egyre nehezebb helyzetbe került Bálint. Most kellene az emberekbe lelket önteni. De benne se a régi már a lélek. A gazdákat megfenyegette, akik nem állnak elő szekérrel, azokat elintézteti a kapitánnyal. — Tudod-e, mit csinálsz, Bálint? Kikkel szövetkeztél össze... Mi lesz ebből, fiam? — Ezt Soós keresztapa mondta. — Lehet-e még teelőtted beszélni, vagy elvitetsz? Hát csak vitess, de én akkor is megmondom, amit gondolok! Ezért kár volt, hogy apád ki- taniítatott! Nem jól van így, fiam! (Folytatjuk) Negyvennyolcas Becses kéziratokkal, fotókkal szaporodtak a 48-as dokumentumok: Bajomi Lázár Endre, a párizsi Victor Hugo- házban magyar emigránsokra vonatkozó számos emléket talált. Nem véletlenül. Az író régóta kutatja a 48-as magyar emigránsok tevékenységére, életére valló adatokat, tárgyi bizonyítékokat; a magyar szabadságharcok franciaországi kapcsolatait. Nemrég francia- országi tanulmányútján a párizsi Victor Hugo-ház gyűjteményét is tanulmányozta. Martine Ecalle, a párizsi Victor Hugo-ház igazgatónője már előzőleg, levélben jelezte: magyar vonatkozású dokumentumokat, tárgyakat is őriznek a hagyatékban, így találta meg a magyar író-kutató a szabadságharc, a magyar . történelem kiemelkedő személyiségeinek kézírásait, pontosabban két levelet. Az egyiket Teleki László írta Victor Hugónak dokumentumok 1850. január 29-én Párizsban, tökéletes franciasággal. Erről és kutatásainak eredményéről cikksorozatot ír Bajomi Lázár Endre. Elöljáróban csak annyit mondott: e levél Victor Hugónak a békekongresszuson mondott beszédéről szól. A másik levél 1971. október 20-án keltezett Költőn: Teleki Sándor a mester felhatalmazását kéri ahhoz, hogy magyarra fordíthassa egyik művét. A párizsi Victor Hugo-ház gyűjteményében felfedezett egyik fényképen Teleki Sándor látható. Azt a cifra szűrt viseli, amelyet később Victor Hugónak adományozott. Egy másik fotó Mészáros Lázárt, az egykori hadügyminisztert, a harmadik Reményi Edét, a kor kiváló hegedűművészét ábrázolja. A meglepően jó fényképeket valószínűleg Victor Hugo, Charles nevű fia készítette. Mai tévéajanis 21.45: Nyitott könyv. Mámdy Iván: Lány az uszodából. Mándy Iván válogatott novelláit tartalmazó kötet néhány darabja került a Nyitott könyv műsorába. Mándy írásait ironikus, lírai látásmód jellemzi. Gyakran láttatja a múltból a jelent, s a jelenből a múlt történéseit. A szülők és gyermekek kapcsolata az a kapocs. amely egymás mellé nem való embereket a csalód köteleikével összefűz, különös, keserű ábrázolásban jelenik meg írásaiban. Örök álma, hőseinek legkedvesebb tartózkodási helye: a mozi; Alakjai úgy emlékeznek a némafilmek sztárjaira, a kezdeti filmekre, mint saját gyermekkorukra, mintha az események velük történtek volna meg. A Nyitott könyv műsora három novellát dolgoz fel. a Nyaralást, a Mozi, reggel-t és A siker fényébent. Az íróval az összeállításban a művészbarát : Szabó István filmrendező beszélget. 200 millió olvasó Olvasó népnek nevezik sokfelé a világon a Szovjetunió lakosságát. Az elnevezést a számadatok is alátámasztják; az országban 350 ezer könyvtár működik. A könyvtárak szolgálatait több mint 200 millióan veszik igénybe — ennyi a rendszeres olvasójuk. Ezt az adatot annak fényében érdemes mérlegelni, hogy Oroszország a század elején még az analfabétizmus magas hányadával tunt ki. A „könyvtárkészieteket” rendszeresen gazdagítják — a szovjet könyvtárak csupán külföldről évente több mint 900 ezer kötetet kapnak. Óriási szerepe van a könyveknek az ifjúság nevelésében is. Több mint hét és fél ezer gyermek-, továbbá 140 ezer iskola) könyvtár áll a fiatalok rendelkezésére.
