Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

I Ahol édesapánk kezdte, ott folytatjuk ml Is — büszkélkedett Gallai Sándor, a salgótar­jáni síküveggyár dolgozója, hangsúlyozva, hogy a gyárban évtizedek óta megtalálja szá­mítását a család. Nem könnyű a munkája, mivel a vágóüzemböl kikerülő táblaüvegek berakását végzi a vagonokba. Naponta olykor öt-hat vagon mennyiséget. Két évtizede nem fáradt el, még egyetlen napot sem hiányzott a műszakból. Elismerésként már többször kapott Kiváló Dolgozó címet, jutalmat. Képünkön: Gallai Sándor munkatársai­val rakodik a vagonba — kulcsár — Örökké alkotó gondolatok HOSSZÜ IDEJE VÁLT­JUK MÁR A SZOT, ame­lyek nyomán éles értékel­hetőséggel áll össze a bri­gád portréja — olyannyira, hogy az ember vélné, de ré­gen. is ismeri őket —, ami­kor beszélgetőpartnerem el­nézést kér. Papírt, ceruzát kerít nagysebesen, felvázol valamit, néhány számot, fél­mondatot biggyeszt oda a lap aljára. Eszembe jutott valami — néz aztán rám vissza. — Tudja, sosem le­het tudni, melyik ötletet, hol lehet esetleg hasznosí­tani... De — teszi hozzá rö­vid hallgatás után — nem­csak én vagyok ilyen. Vala­mennyiünk gondolatai, szin­te egy feltalált perpetum mobileként, állandóan azon járnák: hogyan lehet ezt vagy azt a feladatot megol­dani, hogyan lehet mind több, munkát könnyítő-gyor- sító-pontosabbá tevő gépet, készüléket „kiokoskodni”. Nézem, s hallgatom a fia­talembert, aki brigádvezető- helyetteshez illő megfontolt­sággal ejt szót gondokról, eredményekről egyaránt. Galcsik Tibor azóta tölti be e posztját, hogy másfél évvel ezelőtt egyesült a ZIM salgótarjáni gyára gyártó­eszköz-gazdálkodásán mű­ködő fizikai és műszaki bri­gád. Ez egyébként a jövő útja — mondja, s magyaráz­za bővebben az élet diktálta egyesülés jelentőségét. Ré­gebben szinte a műhelyből a műszakiak irodájába nyí­ló ajtó küszöbéig tartott csak a kapcsolat a két bri­gád között, s jószerivel csak a tervezők, szerkesztők és a kivitelező munkások köv zötti szükségszerűség köl­dökzsinórja adott egy kis közös életet. Most meg? Egymás munkáját állandó­an figyelve-segítve dolgoz­nak együtt a Ságvári Endre szocialista komplexbrigád tagjai. Igen, így mondják: komplexbrigád. Mert har­minchetük között van osz­tályvezető és forgácsoló, szerkesztő és lakatos, beru­házó és szel számkészítő, műszaki rajzoló és sorol­hatnánk még. És mi ebben a jó — kérdezhetnénk, 'hi­szen ahány ember annyifé­le munka. Ez így igaz, ám a cél — egy és közös. Tudja, mennyivel köny- nyebb így dolgozni, ered­ményt elérni — néz fel, s adja meg rögvest a felele­tet is Galcsik Tibor: sok­kal! Hosszú időre előre lát­ják, tudják feladataikat, s nincs olyan téma, ami ki­zökkentené őket megszo­kott, megfontolt, gondolko­dó ritmusukból. Még az esetleg első látásra-hallás- ra megoldhatatlannak tűnő sem. Mert tartják: sok em­ber, sok ötlet. És a sok öt­letből sok enyhítés a gyár gondjain. Éppen a napok­ban készítettek el egy hu­zaldaraboló automata cél­szerszámot, aminek gazda­sági eredményét százezrek­ben mérik, csak úgy, bri­gádvállalásaikon kívül. Mert ez is jellemző rájuk: a mozgékonyság, az élet szabta feladatok soron kí­vüli megoldása. Nálunk — mondja Gal­csik Tibor — egyenesen bűn lenne mereven ragasz­kodni a papírra fektetettek­hez. Hány, meg hány újí­tásunk ment volna veszen­dőbe, hány meg hány gé­pünk, készülékünk nem ké­szült volna el, ha arra hi­vatkozunk: ez nincs benne a vállalásban, ’ hát ne is töprengjünk rajta! IGENCSAK JÓL ÉRZIK A GYÁR eredményei, s más munkatársaik munká­jának sikere iránti felelős­ségüket. Csak néha hiába minden, ha a gyár megle­hetősen zilált gazdásági ál­lapota, a gyártópartnerek bizonytalanságai és elhúzó­dó tárgyalásai esetenként „közbeszólnak.” Mert hiába vállalták, hogy a 750-es gáz-elektromos tűzhelycsa- ladhoz elkészítenek egy cél­készüléket — jelenleg olyan ötvenszázalékos állapot­ban van — ha nem tudják: befejezzék-e, vagy a gyár máshonnan megvásárolja. És nem tudják, sikerül- e nekik gyáron belül elkészí­teni a Luna-Lux-Mini tűz­hely szerszámait, vagy más­valakivel ikészíttetik, Pedig egymillió fprint értékű ilyen munkára tettek felajánlást... Valami azonban biztos: már készítik, s hamarosan a ter­melésbe állítják a Kpmfort hűtőrácskeretet készrehajlí- tó és daraboló célkészülé­ket. És, amj még sehol nem szerepel írásban, csak a brigád néhány tagjának a fejében: megoldják a Lu- na-Lux tűzhelyek válasz­falának hajlítását is. Ez az „életszag” Is jel­lemző rájuk. Mert nemcsak Piszkátorisz János, Lovász Sándor, és a brigádvezető Bablena József töri új meg új megoldásokon a fejét, hanem valamennyien. De «sokszor is van — említi Galcsik Tibor —, hogy az üzemben jártunk-keltünk után észreveszünk valamit, amit könnyebben, gyorsab­ban, gazdaságosabban is meg lehetne csinálni... Mindig van a tarsolyunk­ban valami. S így, ha az egyik munka objektív okok miatt bizonytalanná is vá­lik, van helyette másik. NEM EGY ÉS NEM KET­TŐ. Hiszen számtalan meg­oldásra váró feladat vár a ZIM Ságvári Endre brigád­jának tagjaira. K. Gy. Felfelé a lejlön A szúpataki út mentén, a laposon már levágták a ta- karmánynakvalót. Hagytak öreg füvet is bőven, már hó­napokkal ezelőtt kinézték, hogy a lejtési viszonyok a legnagyobb nehézségek elé állítsák a bemutatandó gépe­ket. A nagybátonyi tsz ve­zetői talán izgatottabban vár­ták a bemutatót, mint a sváj­ci Rapid cég szakemberei, hi­szen a „zsűri” igazán hozzá­értő: gépészmérnökök, ága­zatvezetők. tsz-elnökök. Ott bámészkodtak, körbe-körbe- járták a szokatlanul alacsony­ra méretezett berendezéseket, kérdezték a hozzáértőket, mit is tudnak a hegyvidéki takar­mánytermesztés gépei. S az­tán elindult az alapgép a ka­szával... — Ez igen! — csett.intett egyet Simon Lstván, a ka- zári termelőszövetkezet el­nöke látva: miként kapasz­♦ in ff í Heureka munka közben. nyos munkatársa azonban en- te Gyula a kodnak a széles kerekek a nél is fontosabb dologra hívta ladó gépre negyven százalék feletti lej- a jelenlevők figyelmét: tőn. Rendre vágta a füvet. __ E gy mozdulat valamelyik fo- takarmánytermesztésre f.asz- gantyun s már ^rendsodrózta „ositjak. 'a sik szántók áru- is. Olyan terepről takarította növények termelésére szaba- le az állatok leendő elede- dúlnak fel — hangsúlyozta. S jelenleg nincs nagy lehető­iét. ahol bizony csak életve­hegyoldalon ha- ■ biztonságos. Ott van a kíváncsiskodóit T. , . között Fábián László gépész­Ha a tsz-ek a lejtőket nftérnö.1{_ a Nógrád megyei termelőszövetkezetek terüle­ti szövetségének munkatársa is. — A sizálastakarmány-be- takarító gépét mintha a nóg­rádi domborzati viszonyok közé találták volna ki — mondja. —'' Teljesítménye le- Közben bemutatták az hetne nagyobb. De a célnak adaptereket is. A minitraktor- jgy js tökéletesen megfelel. , , ,, , ,. . . hoz rendfelszedőt kapcsoltak. A nagybátonviák már 159 z£ü.alart ket'“arom gyomrából az út mellé került üzemórát vették igénybe a a kazlazásra váró széna. Nagy Heuréka gépsort, s különö- a • sikert aratott a hígtrágvaszó- fennakadás nem volt. nagybatonyi ,.5 amely ez alkalomból még elvárható, hogy üzem­Vd" csak vizet lövellt. Negyven- biztos legyen a berendezés, méteres sávban terített. A hiszen nyolcszázezer forint- — Óránként egy hektárral műtrágya, szerve.; tárgya ki- ba kerüi " a felszerelésekkel végez, ni re. a tendencia éppen az el­lenkező. szélyes körülmények között ség a szántóterület növelésé- dolgozhatott korábban trak7 tor. 1 — Mennyit fogyaszt — ér­deklődtek a száanítgatásokat készítők. — Egy liter gázolajat... — S mit tud Uhl ár Lászlót a tsz elnökét, aki íaszolt minden kérdésre. C’v * “fV w L>d. iVSSIUl d L V- J «5 /vd X PiCOC onvi géz. Nem akarom elkiabál- juttatására is adottak a hegy- együtt. Az idén már négyet — tette hozzá —. sík terű- ‘vidékre konstruált Heuréka igényeltek a nógrádi szövet­leten duplájára is képes. A Heuréka gépsor nagy le­hetőségét csillantotta fel a !.■ kiegészítő berendezései. kezetek. De a szállításra nem — Még csak nálunk van az került sor. így a nagybáto­xas v x.ouj«iiiA/i/ia a. (TVtci rí __ ipcrv;'«7+» nyÍSk©hoZ hSSOITiO t’G'l" IY1 6Íj 1 Uhlár* László. Vekete Gyula8 adottságokkal rendelkező es Kovács István, a gazdaság gazdasagok vezetői sovarogva két szakembere alapos ..ki- ügyeltek. Látnivaló bőségesen képzés” után ült a gép nyer- akadt. A Heuréka, mintha aszfaltozott úton járt volna, haladt felfelé a lejtőn. S ha a többi szövetkezet is hozzá- Oriasi remélhetőleg megyénkben lejtési területekkel rendelke­ző , termelőszövetkezetek előtt. A meredek, dombolda­lakon a gyeptel építés, -műve­lés és -betakarítás gépesítése “e e’ egycsapásra lehetővé vált, hí- — A korábbi betakarítási szén a terephez simuló Heu- módszerekkel szemben réka szabályos tarlót hagyott a különbség. A hagyományos a takármánytermesztést áb- maga után. Dr. Tóth Sebes- gépekkel a tetőre fel sem bír- rázoló grafikon felfelé ível. tyén, a Kompolti Agrartudo- funk menni, s néha bizony mányi Kutatóintézet tudomá- féltünk is. Ez — mutat Feke- Sz. Gy. i Oktatási tapasztalatok, állattenyésztési feladatok A napokban elnökségi ról Tóth Rudolf adott szá- zetéről és fejlesztésének ötö- ülést tartott salgótarjáni szék- mot. Az elnökségi ülések ha- dik ötéves tervbeli feladatai* házában a KISZÖV. Az 1976. tározatainak végrehajtásáról ról Halai Ignác titkárhelyet- —77. évi oktatási tapasztala- Szálai Gáspár KISZÖV-elnök tes számolt be. Nógrád me- tokat Pintér Barna előterjesz- számolt be. gve mezögazdasagi teme­tésében viitatták meg. A revi- A Mezőgazdasági Termelő- lőszövetkezetei közművelő-' zori iroda elsp félévi mun— szövetkezetek Nógrád megyei désenek helyzetéről Gccsc kajáról dr. Stäobodnik János a ­___ . .__. ‘ László titkárhelyettes adott A z Szövetségének elnöksége pén­szamot. egyúttal ismertette irodavezető számolt be. _ , ...... ifjúsági parlamenteken fel- teken délután Pasaton űlese- a fejlesztésre kidolgozott tér­mérőit kérdések megoldásé- zett. Az állattenyésztés hely- vet. M A rutin értéke és veszélye ’unkája, teendői, szakmája sokféle csínja-bírja között gyorsan és nagy biztonsággal igazodik el az, aki már gazdag tapasztalatokat szerzett, akinek a dön­tésben, cselekvésben rutinja van. Üj munkatársat kereső hirdetések, pályázati kiírások ismert, ismétlődő kikötése:: nagy gyakorlattal rendelkező... Ne tagadjuk: a rutin ér­ték. Annak is, aki szert tett rá, s azoknak is, akiknek hasz­nára van. Megkockáztatjuk azonban a kérdést: bizonyos esetekben nem valhat hátránnyá az, ami legtöbbször előny ? Naponta döntések ezreit hozzák a legegyszerűbb mun­kahelyen is, hiszen döntés — lehetőségek közötti választás —, amikor a művezető szétosztja embereinek az elvégzendő feladatokat, amikor az anyaggazdálkodási osztály előadója megrendelőlevelek lucatjait diktálja le, s amikor a gyár­igazgató a külkereskedelmi vállalattal, az ún. bizományosi szerződést. Különböző megoldásokat latolgat a gyártmány­fejlesztő, a karbantartó lakatos, akit most hívtak egy „be­döglött” géphez, s a rakodómunkás is, mivel az üres gép­kocsi bendöje sokféleképpen megtömhető. Az ilyesfajta el­határozások túlnyomó részé a tapasztalatra, a korábban szerzett ismeretekből levont következtetésekre támaszkodik. Rutinjellegű, persze, csak azoknak, akiknek máé van össze­hasonlítási alapjuk, s itt lelhető az <*lső félreértés. Sűrűn ugyanis olyanoktól várják el a rutint kivánó cselekedete­ket, akik meg nem szerezhettek^ kellő tapasztalatokat. Félreértésnek tekinthető az is például, amikor minden­ható erőt tulajdonítanak a tapasztalat gyúrta bölcsesség­nek. Megtörtént eset szemléltető táblájáért nyúlva: a jelen­tős beruházás egyik részlegének sok gondot okozott a fel­törő víz. Végül, az állandó szivattyúzásra ráunva, az épí­tésvezető, aki jó néhány hasonló munka irányítója volt már, kiadta az utasítást: tómedékeljenek és falazzanak. Ami megtörtént. A vizet, úgy tűnt, száműzték, s vele az építés ismétlődő akadályát. Másfél hónapig semmi baj. Akkor hirtelen megsüllyedt a szomszédos építési blokk. Mint a vizsgálat kiderítette, nagy vízhozamú forrás rejlett a mély­ben. A víz útjának a falazással történt megváltoztatása egyben az addig szunnyadó forrásnak kiszabadulási lehető­séget kínált, s emiatt valóságos tó keletkezett a megsüly- lyedt blokki alatt. Elkerülhették volna mindezt? Természe­tesen. A rutinból hozott döntés helyett újabb talajvizsgála­tot. kellett volna elrendelni, s azzal együtt mérlegelni a víz megváltozott áramlási irányát, hatását. Keserves tanulság, s persze, tapasztalat, mégpedig arra, bizonyos helyzetekben csak a korábbi ismeretekre nem le­het hagyatkozni. A megváltozott, vagy ismeretlen körül­mények a tapasztalatok értékét — használhatóságát — is módosítják. Azaz a rutin nem olyasfajta, tetszés szerint tá­gítható. szűkíthető, alakítható ruha, ami mindenfajta figu­rára ráhúzható. Az átlagos esetek döntő többsége átlagos elhatározások­kal rendbe tehető. Nem szükséges sokat fontolgatni, mér­legeléssel tölteni az időt. biztonsággal megjelölhető, mi a helyes cselekedet. Jól néznének ki ott. ahol újra meg új­ra elölről kezdenének mindent, mivel félVetolnák a ru­tint. A rutin kell, elengedhetetlen, megbecsülendő. Egy-egy nagy tapasztalatú szakmunkást sűrűn bárom másik, kevés­bé gyakorlott sem tud pótolni. Ami ugyanígy igaz tervező- mérnök, vállalati irányítóposzt-betöltő esetében. Tudomá­nyos vizsgálatok igazolták, közepes nagyságú vállalatoknál is legkevesebb másfél, két esztendő telik el addig, amíg az új üzemvezető, osztályvezető megfelelően feldolgozza a friss ismereteket; tapasztalatot szerez. Rutinja még ekkor sem nagy, de már van, bővíthető, gazdagítható. Gondoljuk csak végig, mekkora veszteség, micsoda kincs pazarlása — ezek ismeretében — a rutinos szakember munkahely-változtatása! Az értékkel érték módjára kell bánni, óvni, őrizni, gyarapítani, s természetesen hasznosí­tani, minél nagyobb eredménnyel. Az egyik oldalon ez áll. másikon viszont annak veszélye, hogy egyesekben erős a hajlam a rutin túlértékelésére, a szokott megoldások kényelmességének szeretetére. Akik így gondolkodnak, azok sok esetben a rutinhoz folyamodnak akkor is. amikor új gondolatra, friss értékelésre, az átla­gostól elütő jelek fölfedezésére lenne szükség. A szokványt akarják ráerőszakolni a nem szokványosra, s ez, érthetően, gyakran feszültségeket teremt. Tetézi a bajt, ha a bölcs olyannyira annak érzi magát, hogy a halat úszni tanítja, mások tapasztalatát semminek, a magáét mindennek tart­ja. nem véve észre: ismeretei elavulnak, megkopnak, mert nem újította meg azokat, míg mások ezt tették, L. G. A i NOűRAD = 1977. június 26,, vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents