Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-25 / 148. szám
t A vasárnap záruló tcrényi nemzetiségi napok egyik érdeklődéssel kísért rendezvénye a könyvkiáüítás. A felszáz szlovák nyelvű könyvet, valamint több Csehszlovákiában megjelenő újságot, folyóiratot a nagy kürtösi járási népművelési központ bocsátotta a (erényiek rendelkezésére. Az egy hét alatt a község lakóinak jelentős része tekintette meg a kiállítást. Köztük volt Petrás Jánosné, a termelőszövetkezet és Szedlák József né, a berceli ipari müszergyár dolgozója is. Fotó: Szirmán A Kossuth Könyvkiadó gondozásában most jelent meg Joó Rudolf Nemzetiségek es nemzetiségi kérdés Nyugat- Európában című összefoglaló műve, amely sorra veszi a különböző nemzetiségi problémákkal küszködő európai államokat, miközben ismerteti e problémák jellegét, eredetét is. A Közgazdasági ismeretek sorozatban jelent meg Bontó László, Szócs Miklós és Orosz László közös munkája, az Iparfejlesztés az V. ötéves tervben. Két neves nyugatnémet riporter — Bernt Engelmann, és Günter Wallraff (különösen az utóbbi ismert nálunk is) — közös riportkötete látott napvilágot, Önök, ott fenn,- mi itt lenn címmel. Az érdekes riportok egyrészt a nyugatnémet iparmágnások és pénzoligarchiák zárt világából, másrészt a nekik kiszolgáltatott kisemberek — munkások, alkalmazottak — problémáiról, életéről tájékoztatnak hitelesen. Magyar—csehszlovák közös kiadásként látott napvilágot az Ember, tudomány, technika című tanulmánykötet, afneiv á tudományos-technikai fon-adalom marxista elemzésére vállalkozott. Herbert I. Schiller könyve a Tudatipar made in USA című könyv. Most került a könyvesboltokig/ könyvek ba Vékony Lajos: A termelési integráció jelene és jövője, valamint Román Zoltán: Termelékenység és gazdasági növekedés című tanulmánykötet (utóbbit a Kossuth a Közgazdasági kiadóval közösen jelentette meg.) A Magvető Könyvkiadó friss terméséből ez alkalommal öt verseskötetet említsünk meg. Bella István , Igék és igák című, negyedik kötete elmélyült, megszenvedett összegzés, egyszerre vissza és előre Is tekintő lírai számvetés, benne az emberi lobogás és nosztalgia. Csoóri Sándor A látogató emlékei című, hatodik verseskötetében szintén összegezésre, számvetésre vállalkozott, s ez alkalommal az egészet, a teljességet keresi önmagában, múltjában és a világban egyaránt. Ladányi .Mihály Föld! Föld! címmel jelentette meg új kötetét, gazdag költői tapasztalattal, a tőle megszokott közvetlen hangvétellel, érzékletes versekkel. Tematikailag is gazdag a kötet: a szellemi és anyagi téren egyaránt fellelhető kispolgári szemléletet ostorozza, de mindezzel párhuzamosan hangot kapnak verseiben a szerelem, a magánélet problémái is. Vészi Endrének tizenkettedik verseskötete látott napvilágot: a Titokzatos párhuzamok a költő legújabb verseit tartalmazza, egy érdekes prózai írással; Hattyú az udvar fölött című művében a szerző elmondja, hogyan lett költő. Hajnal Anna összegyűjtött verseinek kötete az Ének a síkságon. A könyv igazolja Radnóti Miklósnak Hajnal Anna költészetét már 1938-ban így jellemző értékelését: „Az asszonyi lélek rejtelmes együttrezgése a kozmosszal tudatosul nála; a képek finoman követik a lélek lebbenéseit.. Az Európa Könyvkiadó régi hiányt pótolt Adam Mic- kiewicz Pan Tadeus, vagy Az utolsó birtokfoglalás Litvániában című kötetének megjelentetésével, Rónai György remek fordításában. A XIX. századi lengyel irodalom klasszikus remekét, a „lengyel Iliászt” Mickiewicz emigrációban írta, s minden során, minden leírásán ott érezni a megjelenítés örömét, művészi gyönyörűségét. Tímár György válogatott versfordításait tartalmazza a Százhúsz költő című antológia, két évtized legjava versfordításaival, Quintus Horatius Flaccustól Jevgenyij Jevtusenkóig. VÉGHANTAL JÉGZAJUiS (REGÉNY) a tehén kötele. Vele volt, egy ember. — Te vagy, Misa? — Én vagyok, László bátyám! — mondta Kun Misa. — Itt vagyunk a tehénnel! Bálint és az apja kiszálltak a ladikból. Kezeltek Miskával, aztán tanakodtak, hogyan lehetne szépszerivel átvinni a túlsó partra ezt a grófi tehenet .. — Vágjál négy fát! — mondta Sándornak Misa. Mint a gyík, futott. — Ficfa jó lesz? — Mindegy az! Misa intézkedett: ki kell emelni a ladikot a partra, a homokra. Ügy majd beleáll. Aztán a lábát gúzsba kötni, ehhez szükséges a négy fa. Ne mozoghasson a jószág, le se feküdhessen, mert egy rossz 4 NÖGRÁD - 1977. június 25., szombat 12 — Tudod-e fiam, hogy a kettőtök dolgában minden felelősség a tied? 9 — Tudom, apám! — A szerelem olyan, mint ezen a Szamos-vizen a buborék ! — Ezinem így van, apám! A túlsó partról elnyúlt huhogás hallatszott át. — Sándor! — mondta apa. s mintha parancsszóra tenné. vízbe mártotta az evezőket Bálint szerette volna, ha az apia folytatja az előbbi beszé'getést. Mire átértek a túlsó partra. Sándor lejött a vízig. Izgatott vök. egy pillanatra sem állt meg csizmája orrával kaparta a part homokját. Kezében mozdulat, és kiborul a csónak, a Szamosba. — Van ez a tehén hét mázsa is! Sándornak remegett a keze, mikor odaadta a rudakat Misának. Sikerült a ladikba léptetni a tehenet. — Valaki fogja a kötelét, a másik három, meg a ladikot rácsúsztatja a Szamosra! — intézkedett Kun Mihály. Ez is sikerült. Sándor egy szót se szólt, csak hangosakat nyelt, mintha enne. — Áii ez. mint a bálvány — mondta Misa. — Olyat néztem ki, amelyik szelíd. Bálint nem szállt be a ladikba. így is nagy a terhelés. Sándor tartotta a tehén kötelét, az apa evezett. Hamar átértek. Sándor rikkantva kiáltott vissza: — Nem akar kiszállni! — Csapd farba egy bottal, majd kiugrik akkor! Ahogy megmozdult a tehén, felbillent a csónak, de nem történt nagy baj. térdig se ért a víz! Apa átjött Bálmtért. újrakezdték Kun Mihállyal. Sándor a túlpartról kiáltott. — Köszönöm, Misa elvtárs! Igazságkereso színház BerkesiKálváriája Salgótarjánban KALO FLÖRIÄN ROKONSZENVES, magánéleti problémákat felvető darabja után fokozott várakozással tekintettünk a budapesti József Attila Színház második bemutatója elé. Már a Mai történet meggyőzött bennünket arról, hogy remek a társulat, hogy a színház szívesen vállalkozik időszerű egyéni és társadalmi kérdések elemzésére, vesz részt a tudatformálás bonyolult, közel sem fáradságtól mentes munkájában. De vártuk a folytatást, első találkozásunk sejtéseinek megerősítését. És nem csalódtunk. Berkesi András Kálvária című publicisztikai drámája olyan gondolatokban gazdag, sürgetően aktuális, morális társadalmi kérdéseket fogalmaz meg, amelyeket mindenkor kedvvel hallgat meg a néző, amelyre a ma közművelő színházának mulaszthatadan szüksége van. A történet — előfordulásáról maga a szerző tájékoztat bennünket — egy községi textilipari gyárban játszódik. Zala Miklós mérnök bércsalást fedez fel üzemrészlegében. Kinyomozza, hogy a munkások egy része — körülbelül harminc ember — kihasználva az ellenőrzés lazaságát, évek óta . az alapanyagok bizonyos mennyiségének elégetésével teljesíti túl jelentős mértékben havi tervét. A csalok vezetője a pártszervezet vezetőségének egyik tagja, Auerbachné, akinek férje a járási tanács főmunkatársa. A mérnök felfedezéséről tájékoztatja az igazgatót és vizsgálatot kér. Az igazgató, akivel egyébként együtt jártak Moszkvában politikai iskolára, a kiváló cím elnyerését féltve, elutasítja a kérést. A mérnök tervéről tudomást szerez az ellentábor is, s Auerbachné, latba vetve tekintélyét, kapcsolatait, elindítja a mérnökellenes rágalomhadjáratot, amelybe a megyei lap is „besegít”. A járás vezetői tudják, hogy Zalának van igaza, mégis jobb belátásra igyekeznek bírni; a gyár, a járás hírét előbbre valónak tartják az igazságnál, a helyi érdeket az országosnál. S Zala kálváriájának vége: az igazgató melléje áll, s együtt írják meg jelentésüket a minisztériumba, mintegy példázva, hogy az igazságnak is vannak szövetségesei. HOGY MENNYIRE ÉLŐ PROBLÉMÁRÓL van szó a Kálváriában, azt a közönség reagálása, nyíltszíni tapsai minden szónál hivebben fejezik ki, s a tartalmi ismertető alapján az olvasó is meggyőződhet róla. Berkesi publicisztikai drámájában közéletünk fájó, eleven pontjához nyúl. Színművének legnagyobb erénye igazságkereső szenvedélye, amellyel küzd a ma még fellelhető, de a szocialista de— Jól van, jól! — mondta Misa, és elindult vissza a grófi tanyára. ök meg hárman hazafelé. Sándor aprókat lepett, sza- porázta, fürge-vidám volt minden mozdulata. A kerten mentek, hogy ne lássa senki. Hamar hazaértek. — László bátyám, meg Bálint, az Isten fizesse meg az irántam való jóságukat. Van egy kis pályinkam, igyuk meg! •Az asszony meggyújtotta a lámpát, körüljárták a tehenet, jól megtermett, tormás állat! — Erre vigyázni kell. Sándor — mondta apa, ez kényen tartott jószág. — László bátyám, a jó Isten markában nem lenne olyan dolga, mint itt nálunk! Nézze meg, mit csináltam én neki... Bevitték a tehenet a kuko- rícakúp-ólba. — Nem is látja az utcáról senki, hogy ez egy valóságos ól. Hogy ebben egy valóságos tehén van! Az asszony poharakat készített, tiszta fehér kendővel kitörölte, aztán Sándor megtöltötte pálinkával mindegyiket. — Adjon az Isten szerencsét hozzá... (Folytatjuk) mokrácia erősödésével egyre gyérülő társadalmi' vadhajtáséi:, a korrupció, az elvtelen- ség, a megalkuvás ellen. Szereplői jellemét gazdag árnyaltsággal bontja ki, megmutatva az állásfoglalások, a cselekvések pontos eredőit is. Kifejezetten negatív figurái sem eredendően romlott emberek. Csak olykor könnyen eltéve- dők, megszokott kényelmükhöz ragaszkodók, akik éppen ezért a fától nem hajlandók észrevenni az erdőt: a csoportérdektől a közösségi érdeket. Ezért is érezzük annyira hitelesnek és igaznak a keményen szóló, országunk gondjai iránt elkötelezett felelősséget mutató drámát. A rendezés ezúttal is kitűnő. Benedek Árpád kérlelhetetlen következetességgel, lényegre törően építi fel az előadást, kerüli az olcsó .népszerűség hatásvadászó elemeit. Tudja, hogy minden fölösleges túlélezettség csak az előadást gyengítheti, igaztalan egyoldalúsághoz, a valóság IS.35: Cimbora.. A gyermekek „művészeti magazinja'* azt a célt tűzte maga elé, hogy minden számában megismertesse kis nézőit egy-egy művészeti stílusirányzattal. Ezen a tápon a romantika kerül sorra. Részletet láthatnak Vichtor Hugo művéből A király muiat-fcől, ■najd a Rigolettőból. abból az operából, amely Hugo müve alapján készült. De megismerkedhetnek a korabeli magyar romantikus zenével, a verbunkos muzsikává!, s ezzel kapcsolatban liszt kilencedik magyar rapszódiájával. Természetesen a komoly dőltei j ességének csorbulásához vezet. A színészek teljesítménye kivétel nélkül dicsérhető. Egyszerű, életteli játékuk a színészi mesterség alapos ismeretére vall. Örömmel láttuk őket: a televízióból és a filmekből jól ismert Szilágyi Tibort, Horváth Gyulát, Fülöp Zsigmondot, Horváth Sándort, Láng Józsefet, Szerencsi Évát, Bara Margitot és a többieket a salgótarjáni színpadon. Csinády István pedig — a Mai történet után — most bebizonyította, hogy tud modern díszleteket is tervezni. Néhány könnyen mozgatható falból, műanyag csőből és egyéb lehetséges anyagból hangulatos, kifejező színpad- teret készített. AZ ANGYALFÖLDI SZÍNHÁZ négynapos vendégjátéka szép, emlékezetes színházi estekkel gazdagította Salgótarján színházi életét. A színház először járt Nógrád megyében, de reméljük: nem utoljára. Sulyok László gok mellett sok vidámság is helyet kap a műsorban; a kezdő tréfás versekre külön érdemes odafigyelni, mert pályázat lesz belőle. A műsor vendége Jani- kovszliy Éva, sok kedves gyermekkönyv avatott tollú szerzője. A Cimbora megemlékezik Ady Endre születésének évfordulójáról is, Cseh Tamás zenéjére Ady- verseket énekel Juhász Jácint j „Gyermekkori emlék” című írását pedig Márton András mondja el. A két műsorvezető: Káldy Nóra és Juhász Jácint. Közösen a célokért Művelt munlcásifjúságoí nevelni Az oktató, nevelő ember tehetsége, tudása ritkán sűrűsödik össze egyetlen nagy tettben, alkotásban. Ha van életműve, ezernyi apró mozaik- darabkából tevődik: tanítványai, a keze alól kikerült nemzedékek hordozzák magukban. Kiss Imre szakoktató több mint egy évtizede dolgozik a nagybátonyi 209. számú Zsin- kó Vilmos Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. Amikor életéről, munkájáról faggatjuk, bizony nehéz a választás: mit is emeljen ki az elmúlt évek eseményeiből. — Először talán néhány adat az előzményekről. A lakatos szakmunkásvizsgát 1955- ben tettem le, majd a mén- kesi aknaüzem dolgozója lettem. Édesapám itt, a nagybátonyi intézetnél volt szakoktató. Követtem a példáját, s 1963-ban átvettem a vájárlakatos képzés gyakorlati oktatását. A kezdeti években sok nehézséggel kellett megküzdeni, mert kevesen voltunk vasipariak, ellentétben a vájár oktatókkal, akik már régen kialakított gárdá- vel rendelkeztek. Becsülje önmagát ki-ki annyira, hogy akarjon és merjen önállóan dolgozni — ez jellemző Kiss Imre szakoktatóra. A nehézségeken túljutva egyre jobb és jobb körülmények között tevékenykedhetett. Tanítványai ragaszkodtak hozzá, s közülük nem egy sikerrel szerepelt a szakmunkástanulók országos versenyén is. A hegesztők között — miután ilyen szakképesítéssel is rendelkezik — országos első nevezett tanulója is volt. A Bányagép- és Villamosipari Technikumot 1968-ban, a műszaki oktatóképzőt 1974-ben végezte el. — Szűk keretek között indult a szakmunkásképzés. Időközben új szakmák oktatására is spr került. Gyakorlatra, tapasztalatra kellett szert tenni. Ma már azonban ott tartunk, hogy korszerű tanműhely, sok szemléltető eszköz áll a rendelkezésünkre. Szót ejtünk pedagógiai elveiről is. Szeretni a gyerekeket — ezt tartja a legfontosabbnak. Tanítványaihoz közel tud kerülni, bizalommal fordulnak hozzá a tanulók. Arra tanítja őket, hogy vívják ki a tiszteletet, képzettebb, tapasztaltabb embertől fogadják el az útmutatást, a segítő bírálatot. Ne húnyja- nak szemet a nemtörődömség, súlyos mulasztás felett. — Sajnos gyakori, hogy a szakmunkásvizsgát tettek közül többen más pályán helyezkednek el. Szaktudásuk mind elméletileg, mind gyakorlatilag megfelelő, de a kitartásukról már nem mondható el ugyanez. Régebben tanítottam hét-nyolc hegesztő lányt, ma már csak egy dolgozik a szakmájában. Kiss Imre az oktató munkán, kívül társadalmi megbízatásoknak is eleget tesz. Több éve tevékenykedik a szakszervezeti bizottságban. Munkavédelmi felelős, aki az intézetben a biztonságért, a balesetmentességért is mindent megtesz. Szerény, őszinte embernek tartják a kollégái. Nagy tapasztalattal rendelkezik, s ezt a cél érdekében munkája során jól hasznosítja. Aktív párttag. Az elmúlt évben a pedagógusnap alkalmából megyei tanács- elnöki dicséretben részesült, s az elismerés a szakterület megbecsülésének. tevékeny munkásának szólt. A családjáról így beszélt: — A fiam tizenhárom eves, a kislányom négy. A fiú más érdeklődésű, mint én. Ezért nem hiszem, hogy a vasiparban fog elhelyezkedni! Erdész szeretne lenni. Kedvenc időtöltésem a kertészkedés, s ha mód van rá, feleségemmel, a gyerekekkel nagy kirándulásokat teszünk. Kiss Imre szakoktató így summázta az elmondottakat: — Célunk csak közös lehet, összefogással, egymás munkájának becsülésével egyre közelebb jutni a sokoldalúan művelt munkásifjúság neveléséhez. Azt szoktuk mondani: szép dolog fiatalok nevelésével foglalkozni. De nagyon nehéz is. De hát az ember életét igazában nem a nehéz munkával megküzdött eredmények szépítik-e meg? Adorján László Mai tévéajánlatunk |
