Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
Szív a tenyéren Az elmúlt hétnek nem művészi vagy más, szórakoztató jellegű esemény volt v a legfőbb vonzereje, hanem mindenekelőtt a2 a gazdaságpolitikai témákkal foglalkozó Fórum, melynek közvetve és elvileg az egész ország részese lehetett, s melyről időközben már lapunkban is részletes elemzést adtunk. És, ha további sorrendiséget akarunk meghatározni, mindjárt a Fórum mellett kell említeni a széles közönségérdeklődést tekintve azt a tudományos dokumentumfilmet, amit csütörtökön láthattunk, Kézben egy szív címmel. Az igényes vállalkozás az orvostudomány egy olyan speciális szakterületére kalauzolta el és avatta be a tévénézőket. amit szívsebészet néven tartunk számon. Hazai kifejlete még egészen rövid múltú, de eredményei máris a nemzetközi tudományos figyelem középpontjában gyűrűznek. Korunk felfokozott életritmusának sajnálatos velejárója, a szívbetegségek számának világméretű növekedése hazai egészségügyünkre is érvényes A kényszerű szükség tette az elmúlt évben már mindinkább sürgetővé a magyar szívsebészet erőteljes fejlesztését, amire a feltételek a Debreceni Orvostudományi Egyetemen kínálkoztak leginkább. A kívánt, magas szintű műszerezettségi és szakmai együttlét megteremtésével ebben az évben vált végre lehetővé, hogy intenzíven elkezdhették a mellkas megnyitását igénylő szívműtéteket. Az a kis orvos-, műtős- asszisztens- és technikuscsoport, mely a feladatok végzésére vállalkozott, személyenként is szakmájának magas- rendűen képzett, legkiválóbb művelője. Am ezek az emberek személyükben mindnyájunkkal hasonlatosan mindennapos egyéni gondokkal, problémákkal is vívódó emberek. Kiknek azonban felelősségteljes feladatok fárasztó, minden ídegszálat lekötő óráira lakásgondokat, családi problémákat kell kívülre- keszteniük a műtő falain. Ólmos fáradtságot legyűrniük akkorra, mire a gyógyító késsel együtt kezükbe teszik a a legérzékenyebb emberi szerkezetet, a szivet. Ezeikről, s a ma még távolról sem Ideális igénybevételről; a szívsebészet művelőinek rendkívüli leterheléséről szólott a dokumentumfilmben Schnitzler József Kossuth-dí- jas sebészprofesszor, aki az ötvenes években tüdőplasztikai eredményeivel hívta magára nemcsak hazai, de a nemzetkölzi figyelmet is. Az ő irányításával dolgozik az a „teanv’-csapat, együttes, melynek élén Pongor főorvos áll, de amelynek minden tagja önállóan végzi egyidejű feladatát. A dokumentumfilm révén megismerhettük a .csapat” néhány tagját; a fiatal, alig húsz-egynéhány éves sebész't, a foglalkozását felelősségteljes hivatásnak valló asszisztens- nőt, a létfontosságú kiszolgáló műszerek tévedhetetlen technikusát is, miközben végigkövethettük egy hatéves kisfiú szívoperációjának a legizgalmasabb drámáknál is nagyobb feszültséget nyújtó fázisait, majd az orvosi diadal feloldó jelenetsorait. Annak voltunk tanúi az alig félórás dokumentumfilm — Sárdi Anna szerkesztő és Somló Tamás rendező-operatőr vállalkozása révén: kik azok az emberek, akik vállalják a dobogó szív megállítását órákra, s milyen műszerrel sem mérhető összíiang, csapatmunka képes újbóli megindításához, az életmentéshez. A hét programjában, kedden a második műsorban angol tévéfilmsorozat indult Emil Zola regénye, a Germinal alapján. Remél jük, az igényes rendezői műválasztást méltó kivitelezés követi az ötrészes sorozatban. Nyári szórakozási tájékozódásunknak jó szolgálatot tett szerdán a Színházi album jelentkezése, mely ezúttal a budapesti, szegedi, gyulai, egri szabadtéri készülődésekről adott hírverő előzetest. A Zenés nyári esték sorozatában már a képernyőről is ismétlésnek számít Arbuzov vígjátékának zenésített változata, az Enyém a világ. Újbóli műsorra tűzését kissé a közönségigény alábecsülésánek érzem. A szombati főműsorban amerikai bűnügyi történetet láthattunk. A meglehetősen nehézkesen bontakozó história nagvobbára híján volt a műfaj legfontosabb követel- ményénék, az izgalomkeltésnek. A fő cselekménysorral egyenértékűként futtatott mellékszálak dramaturgiailag teljesen indokolatlanul zavarták a lényeg áttekinthetőségét. Akik a filmszínházban elmulasztották. éjszakai adásban most megismerhették a Déry-regényből készült, tartalmi és formai összetevőiben egyaránt igényes Fábri-fil- met, a 141 perc a Befejezetlen mondatból-t. A vasárnap műsoreseményét Lope de Vega, a középkori spanyol drámaköltészet termékeny klasszikusa, A hős falu című színművének spanyol filmváltozata nyújtotta. <b. t.) HagyomÍTiv*eremtffk Szlovák nemzetiségi találkozó Terényhen Vidám felvonulással kezdődött a nemzetiségi találkozó Másodszor rendezték meg vasárnap a balassagyarmati járás 900 lelket számláló kisközségében, Terényben a szlovák nemzetiségi találkozót. A rendezvény mindenekelőtt Mucsina Gyulát, a terényi művelődési ház igazgatóját dicséri, akinek az ötlete volt, kinek javaslatát azonnal felkarolták a balassagyarmati járási hivatal művelődésügyi osztályának munkatársai. Emlékezetes sikert arattak nagykürtösi fiatalok VÉGH ANTAL (REGÉNY) 8. — Mit akarok itt? Semmit! Még egyszer akartalak látni, meg arra voltam kíváncsi, mi lett azzal a rózsával, amit küldtem. amivel vártalak. Csak ennyi. .. — Itt van, látod! Ne menj még el! — Azt ígérted, hogy bejössz. — Ne menj el, annyi minden történt velem tegnap óta. . . de ha nem történt volna semmi... akkor se mentem volna be. .. Tegnap értesítést kaptam! Berci fogságba esett. Miért nem segítesz, ha szeretsz? Olyan jó, hogy eljöttél, hogy láthatlak. .. Hadd lehessek én ezután is őszinte hozzád. Nem bírtam bemenni . . . nem tudok. .. félek. hogy majd egyszer mindent megbánok. Én úgy akarlak szeretni hogy soha semmit ne kelljen megbánnom. .. Bálint nem is látogatott haza a szüleihez, nagyon sokáig beszélgettek Zsuzsijával. Hajnalodott, amikor kiment a vonathoz. Reggel korán ért. be Szat- marra^ úgy gondolta. nem vár estig, felkeresi Béla bácsit most. Az állomáson és az utcákon rengeteg német katona. Szegesdróttal elzárt vagonokban orosz hadifoglyok. Az utcán is csapatostul vonultak német fegyveresek kísérete mellett. Nem messze az állomáshoz egy udvarra tódult be a sok hadifogoly. A vályú tele volt vízzel, annak estek neki, a kísérők puskatussal ütötték az embereket, idő kellett, míg el bírták verni őket a vályútól. Aztán újra elindultak a foglyok. Bálint alighogy kiért az állomásról. Matheidesz Zolival találkozott. Tötta a fiút már a vonatnál is, ott ólálkodott, de nem köszönt, elfordult, amikor egymás mellé értek. A fiú előtte ment az utcán. Lehetetlen, hogy észre ne vette volna őt. A fiú körülnézett, megállt, és anélkül, hogy hátrafordult volna, megvárta, amíg Bálint utoléri. Akkor visszafordult az állomás felé. de azalatt egv összehajtogatott papírdarabkát csúsztatott Bálint zsebébe. ..Igazgató urat letartóztatták az éjszaka, a névsor a németeknél van. Azonnal tessék menekülni, minél mesz- szebb a várostól!” Bálint a gyerek után nézett, de ő már eltűnt a házak közt. A névsor... a névsor. . . miféle névsor? Megvan! Amit Béla bácsi írt. hogy kikre számíthatnak. .. ekkora ostobaságot ! Civil karszalagosokból és katonákból álló járőrcsoport tűnt fel az utca végében. Bálint megfordult, és elindult az állomás felé. de nem ment a pályaudvarig, hanem letért a Szamos töltéséhez. NÓGRAD - 1977. június 21., kedd Besötétedett, mire Hazaért. Vigyázott, hogy senki ne lássa meg. A szüleihez nem ment. Felzörgette Sándor bátyját, vele beszélt meg mindent. — Ehhez mit szól, Sándor bátyám? A szénapadlást találták a legalkalmasabbnak. Átrakták a takarmányt a szénatartóba, Bálint kényelmesen elfért az üregbe.-— Csak legalább csináltunk volna valamit! A szénapadlásról Bálint csak este jött ki, amikor már jól besötétedett, és nem Láthatta senki. Ez a határ még soha ékkora termést nem adott, mint most ősszel Talán úgy gondolta a grófi föld: no, még ez egyszer, utoljára... A cséplést elvégezték időben, de a kukorica, a répa, a krumpli jó része kint maradt a földeken. Az emberek nem mertek kimenni a mezőre, de aki nem félt, az hordott annyi , mindent haza, amennyit nem szégyellt. Most még olyan ember is vermet ásott, akinek máskor dér jöttéig se volt elég a krumplija. Hát ha még a híd is állt volna... Ladikkal nehezen boldogultak. A híd: az a legnagyobb csapás, hogy a németek felrobbantották. Vajon lesz-e híd tavaszra? De nem mindenkinek ez a legnagyobb gondja. Mert van a nagygazdák közt, aki esküszik rá, de csak súgva meri mondani, hogy két hónap alatt úgy kitakarítják innen az oroszokat.. . Az, hogy valaki a híd felépítésében részt vesz, a németek előtt se lehet bűn! Kényszerítették rá... De akikrrfek a fejében megfogant, akik kitalálták, afeok felelnek. Bálint tanár úr. meg a többiek. Az éhes nép... akiket az Isten se tudna jóltartaní, mert nem Ismerik, mennyi az elég! Itt van ez*az Angyal Sándor! Mért lett kilenc gyereke? Mert nincs esze. Nem azért szegény, mert nem lehet megélni ebben az országban. Mostanában nemcsak itthon okvetetlervkedik, átmegy más faluba is! Éjszakánként átjár a Szamoson a Tisza grófok tanyájára, mit látni, mit hallani. Azt mondja, hogy ő a gróftól juseolmi fog: ami ott van, az az ő keze munkája, az ereje, az élete. De hát az igavonó ökör számot tarthat-e az örökségre, ha meghal a gazda? Az intéző esze tartotta a gróf birtokát! Nem az, aki t>enne dolgozott — így vélekedtek a gazdák. Angyal Sándor egész nap csákányoz, gerendát hord a hídnál, de este még van ereje, átcsónakázik a Szamoson... Azt mondta tegnapelőtt: — No. emberek, melyikőtök mert volna most egy esztendeje olyat álmodni, mint ami van! Meg ami lesz, elvtársak. Elhiszitek-e, hogy odaát a gróf birkanyáját nem őrzi senki? Csak úgy legel a nyáj... megy, amerre lát; se juhász, se kutya, se szamár mellette. Az fog belőle, aki akar! És annyit, amennyit a kedve tartja. — Te miért nem loptál néhány birkát? — Lóptam volna? Ez nektek lopás? Amit a gróféból elhoz az ember, az már nem lopás, elvtársak! Hogy mond hattok ilye4? Tavasszal, ha osztjuk a földjét, az is lopás lesz? Dehogy! Jussolunk. emberek ! — Azt mondd, miért nem hoztál a nyájból? — Szeretnétek tudni? Nem azért, amiért ti gondoljátok. . hogy nem mertem. Most már nem írja senki, hogy ki mit visz a gróféból. (Folytatjuk) A múlt évben csupán egyetlen napra szorítkoztak az események. Az idén pedig már bő egyhetes nemzetiségi rendezvénysorozatról beszélhetünk. Olyan komplex művelődési programról, amelyben az amatőrművészet mellett helyet kapott a helytörténet, az írásos kultúra, a népviselet és a népzene értékeinek bemutatása is. Ily módon a találkozó nemzetiségi napokká szélesedett. Amint a helyi és járási szervezők elmondták, nem kívánnak versenyezni a bán- ki megyei rendezvénnyel, de a járásban szeretnék mind nagyobb horderejű, komolyabb jelentőségű eseménnyé tenni. S e tervnek- megvannak a reális feltételei. A járás nemzetiségi lakossága érdeklődéssel fordult az idén is a rendezvény iránt, a közművelődés szakemberei pedig a tavalyinál sokkal észszerűbben és eredményesebben fogták össze szellemi és anyagi erejüket a közös cél, a siker érdekében. A terényi nemzetiségi napok rendezvényén — különösen szervezésében — még sok a javítanivaló, de az a tény, hogy egyetlen esztendő alatt' sikerült kiszélesíteni a résztvevők körét, s átfogó művelődési programot biztosítani, vitathatatlanul reményekre jogosít. A találkozón résztvevő művészeti együttesek, a galgagu- tai, az erdőkürti, a szügyi, a szandaváraljai, a Pest megyéből jött nagy tárcsái és a vendéglátó terényi gyermek- csoportok, illetve pávakörök, két órakor indultak el zenével, énekszóval az általános iskolától és mentek a Hideghegy lábánál fekvő ligetes erdűszélen felállított színpadhoz. A felvonulásnak számos nézője akadt. A helybeliek közül a 84 éves Sztocs- kó János például, a fiatalabbak közül Kiss János kőműves és felesége. — Nagyon tetszett a tavalyi találkozó — lelkesedik Kiss János. — Mondtuk is otthon az asszonnyal, hogy nem hagyhatjuk ki most sem. Érdekes, szép és látványos, meggyőződésem, hogy érdemes hagyománnyá fejleszteni. — Már csak azért is i — kapcsolódik férje mondandójához az asszony —, hogy a fiatalok megismerjék a régi dalokat, szokásokat, apáik, nagyapáik életét. Mi éltünk benne, tudjuk, de ők másképpen nem hiszik el, csak ha látják. Városi öltözetű asszony köszön oda hozzánk. Bodnár Lászlóné, a Budapesti Konzervgyár csoportvezetője, Kissné és néhány szereplő terényi leány munkátársa, közvetlen főnöke. — Tavaly lecsaltak a kolléganők— mondja Bodriárné, — most pedig már magamtól jöttem. •tr A nemzetiségi találkozó ünnepi beszédét két nyelven tartották. Marczinek István, a Hazafias Népfront megyei titkára magyarul, Lami István, a szlovák szövetség osztályvezetője szlovákul köszöntötte a 800—1000 körüli részvevőt. Hamarosan felcsendült a zene, az ének is a színpadon. A galgagutai citerás gyermekek szép játékukkal az első pillanattól kezdve magukkal ragadták a közönséget, amely hangos biztatással serkentette a sorra következő együtteseket, s előadásukat sok-sok tapssal jutalmazta. Különösen kijutott az ünneplésből a nagykürtösi járási népművelési központ táncosainak, akik a szlovák dalok és táncok mellett magyar csárdást is bemutattak. A csoport vezetője, Jan Streska igazgató mondta: — Nagyon szeretünk idejárni, a szomszédos Nógrád megyébe. Mindig olyan kedvesen fogadnak bennünket, hogy az egész életre felejthetetlen. Késő estébe nyúlt a béke és barátság jegyében megrendezett nemzetiségi találkozó vidámsága. Az emberek öröme szinte kiapadhatatlan| volt, Ez is bizonyította, hogy szükség van erre a találkozóra. Szükség van arra. hogy a balassagyarmati járás nemzetiségi csoportjai megismerjék egymás munkáját, s minél színvonalasabban és eredményesebben tevékenykedjenek a nemzetiségi kultúra népi kincseinek ápolásában és megőrzésében, a két nép barátságának elmélyítésében. Sulyok László Ki mit tud? Erre kíváncsiak maguk a szereplők is. Fotó: Sturman Béla.
