Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-18 / 142. szám

Ármunka, kis hibákkal Mindenki hallotta már azt az anekdotát, amelyben a mol­nár megkérdezi inasát: „Ki­vetted a vámot?” Felel rá az inas: „Kivettem”. „Látta a pa­raszt?” „Nem látta”. „Na, ak­kor vedd ki még egyszer, hadd lássa!” Ehhez hasonló jelenséget fe­deztek fel a revizorok, ami­kor a vállalatok ármunkáját vizsgálták. Egyik vidéki épí­tőipari szövetkezet különleges körülmények címén három százalékkal megemelte munká­jának ellenértékét. Ez rendjén is lett volna, ha akadályozta­tás címén újabb 10 százalék­kal nem emelte volna ismé­telten az árat. így két bőrt igyekezett lehúzni egy róká­ról, s nem rajta múlott, hogy sikertelenül. A Pénzügyminisztérium Be­vételi Főigazgatóságán az 1976-os év második fél évére vonatkozó, a vállalatok ár­munkáját ellenőrző vizsgálatá­ból kitűnik, főleg az építési vállalatoknál és szövetkezetek­nél találkozni rossz oéldák- kal. A vizsgált 32 építőipari vállalatnál összesen 7 millió forint jogtalan hasznot álla­pítottak meg ebben az ága­zatban. Gyakran előforduló típushiba még ugyanitt, hogy az építtető által kölcsönadott gépek után is felszámították a géphasználatot, holott ezek a kivitelezőnek egy fillérjébe sem kerültek. Így az építtető kétszeresen is rosszul járt. In­gyen használták gépeit, s ne­kik ugyanannyiba került a munka, mintha nem engedték volna át gépeiket a gyorsabb kivitelezés érdekében. Egy időben följebb ment a savanyú káposzta ára. Egy kiló öt forinttal drágult meg: Ez olyan áremelkedés volt. ame­lyet a vendéglátó tovább há­ríthatott a fogyasztókra. To­vább is hárított. De hogyan? Megemelték a töltött káposzta árát, egv adag öt forinttal ke­rült többe, mint annak előtte. A vizsgálatok fényt derítettek ehhez hasonló jelenségekre is. Egy-egy importanyag áremel­kedése esetén nemcsak annyi­val drágult meg a végtermék ára, amennyivel az új import­ár nőtt, hanem többel. Vagy ugyanez árcsökkenéssel: Az egyik alapanyag ára csökkent, de a vállalat továbbra is a ré­gi árral kalkulálta termékei­nek az árát. Felületes munka? Elnézés? A következmény szempontjából mindegy. Ép­pen ezért az is biztos, bogy a vétkes vállalat nem ússza meg a dolgot azzal, hogy csu­pán elnézést kér. A revizorok sok esetben az elért jogtalan, netán tisztességtelen hasznot meghaladó gazdasági bírságra tesznek indítványt. Ha a kal­kulátorok „rosszul számolnak”, többet vesztenek a vámon, mint amennyit nyernek a ré­ven. Vajon mi az oka az ilyen jelenségeknek? Az esetek kis részében bizonyítható a nye­részkedési szándék. Inkább az ármunka gyengéi szembetűnő- ek. Sok vállalatnak nincs ár­képzési szabályzata, s a kal­kulációk útvesztőiben — kel­lő támogatás híján — eltéved­nek a gyakorlatlan munkatár­sak. A vállalati belső ellenőr­zés figyelme sem terjed ki sok helyütt e témára. Ezek a jelenségek azért ve­szélyesek, mert árfelhajtó ha­tásuk van. A népgazdasági terv számol egy meghatározott mértékű árnövekedéssel, amely magában foglalja a központi intézkedések miatt bekövetke­zett áremelkedéseket, csakúgy, mint a vállalatok indokolt ár- változtatásait. Ha az utóbbiak közé olyanok is kerülnek, amelyek alaptalanok, amelyek­kel nem számolhatott a terv, nem lehet tartani az erre az évre előirányzott áremelkedés tavalyinál mérsékeltebb üte­mét sem. Ez pedig az élet­színvonalra való hatása miatt fontos politikai kérdés. Ezt mérlegelve kell végezniük ár­munkájukat a vállalatoknak is. Gőz József Könnyíti a bútorgyártást A munkaegészségügy és a munka megkönnyítése szem­pontjából is egyaránt jelentős az a fejlesztés, amelyet a miskolci Avas Bútorgyárban most a minőség javítása ér­dekében végeznek. A gyárban egy úgynevezett lapszabász gépet és egy felületkezelőt építenek be. A görgősínes fél­automata lapszabász gép kikü­szöböli a nehéz fizikai mun­kát. az öntő- és felületkezelő sor pedig a korábbinál jobb, korszerűbb felületkezelő eljá­rásokat tesz lehetővé. A felü­letkezelő szállítóalagútja ezzel egyidőben nagymértékben csökkenti a levegőbe kerülő oldószerek mennyiségét is. A miskolci gyárban a lap­szabász gép beszerelése meg­történt és a próbaüzemet csü­törtökön megkezdték, az öntő és felületkezelő sor pedig a jövő év első felében készül el. A bőkezű vendéglátó Mark Twain egy alkalom­mal Londonba látogatott, és az Egyesült Államok londoni nagykövete meghívta őt egy magánebédre. A nagykövet — egy milliomos — hírneves hon­fitársát a legdrágább ételekkel es italokkal kínálta, de soha nem feledkezett el róla, hogy közölje a finomságok árát. A gyümölcsnél jártak, ami­kor felhívta vendége figyel­mét a különösen szép szőlőre, melynek egy szeme csaknem akkora volt, mint egy szilva; „Elhiheti kedvesem, hogy ' e pompás szőlőszemek mind­egyike egy egész dolláromba került!” Mark Twain erre felemelte tányérját és a következőket mondta vendéglátójának: „Va­lóban kiváló ez a szőlő! Le­gyen olyan kedves és adjon még egyszer belőle, hat dol­lárért.” ■Cinek a kötelessége? A tavasszal örömmel fogad- Kisgyermekkel a parkba be- nem veszi komolyan. Több tűk a hírt, hogy Salgótarján- menni életveszélyes. A 17—18 más városban láttuk már, ban Is megnyílt a közlekedési éves fiatalemberek a táblákat hogy lelkes közlekedési ren- park. Jó lehetőséget nyújtva semmibe se véve versenyte- dórok, önkéntes rendőrök tel- fiatalnak, gyermeknek és repnek tekintik. Ez arra inti a jesítenek szolgálatot a KRESZ- óvodásnak, hogy kerékpá- szülőket, hogy a kis esöppsé- parkban, sőt nem egy helyütt ron, kis jármüveken gyakorol- gek első próbálkozásainak jól látható helyen olvasható, ják motorizált világunkban a más terepet keressenek. Az kik vehetik igénybe azt, mik a közlekedés szabályait. elmúlt napok látványa készte- szabályok, melyeket a belépők­Az örömbe azóta sok üröm tett arra, hogy mindezeket le- nck he kell tartaniuk. Is vegyül. Már a felavatáskor írjam. Egy anya. aki két kis- megjegyezték egyesek, hogy gyermekével próbált biztonsá- lényegesen több táblát kellett gos helyen kerékpározni, csak volna alkalmazni. 8 alig telt az utolsó pillanatban tudta el­ei pár hónap, máris teljes az kapni egyik gyermekét a va- anarchia a közlekedési park- dúl rohanó kerékpározók elől. ban. A táblák egy része el­tűnt, egy másik része fordí­tottan mutat. Erős kezű, vagy talán jó humorú fiatalok tet­tek ezt? Nem tudjuk. Nálunk a szila jkodás már az elmúlt napokban is több „koc­canásos” balesetet okozott. Még nem volt tragédia. Több szülő meditált az elmúlt napokban is: vajon kinek lenne köteles- A szép létesítmény tehát az sége a rend fenntartása? Vagy oktatás, nevelés a célszerű já- azzal minden elintéződött, ték helyett most mást szolgai, hogy kész a park? A jelzéseket ugyanis senki — K. G. — Festenek, takarítanak Milliónyi játékot körömkeíével... „Szerencse, hogy az asszonyok segítenek...” Ezernyi tennivaló kellős kö­zepében találjuk az asszonyo­kat. Szorgos kezük alatt ég a munka. Délelőtt kilencre jár az idő, de a megtisztított, ki­mosott szőnyegek már az ud­varon száradnak, szinte páro­lognak a hőségben. A termek­ben, a parkettán meg vígan siklik a vizes ruha Egykettő­re csillog az egész szoba. A gyors asszor.ykezek ügyes moz­gását jobbról is, balról is vi­dámság, nevetés fűszerezi... Tóth István né. a salgótar­jáni Damjanich utcai óvoda — ketten is közbeszólnak, ide tartozik a Lovász József úti is — vezető óvónője elégedet­ten pillant körül: — Nagy szerencsénk van. hogy a vendéglátó vállalat 36-os italboltjának asszony­brigádja, a Furák Teréz ne­vét viselő ügyes kis kollektí­va patronál bennünket. Har­madik nyáron áldozzák fel szabad idejüket, hogy együt­tes erővel, közösen rendbe te­gyük az óvodát. Még gyorsan elmondja a ti­zennégy tagú brigádról, hogy háromszoros aranykoszorús kiváló közösség. Hatan kiváló dolgozók. A brigádvezető, Mauler Sándorné pedig a bel­kereskedelem kiválója. — Együvé tartozásukat jel­képezi, hogy még itt, az óvo­dai nagytakarításon is bolti egyenköpenyüket viselik. — Nem sajnálják? Közös nagy nevetés a vá­lasz: A festésért a három fiú a „felelős”. A pálya kezdetén • • A Örömmel é s félelemmel Színes tubusok, üvegecs- aki „nem is akart” kereskedő kék■ dobozok katonás rend- lenni. ben. a patyolattisztaságú üz­let inkább patikára emlékez­tei. Elegáns formaruhát vise­lő barna lány szól a pult mö­gül egy középkorú asszony­nak: Holnap tessék jönni, lesz­-J- Mit kért a vevő? — Wilkinson pengét. jön az '„elmegyek máshová”, ezt pedig nem szabad enged­ni. Azt hiszem, szeretnek is ide járni, kialakult a törzs- vásárló közönség­— De sok a nézelődő, a be- kukkantó is. — öic ugyanolyan fontosak nekem- mint a rendszeresen vásárlók. Megkülönböztetett bánásmód nem lehet, a néze- lödökbői lesznek a vásárlók. — Eredetileg óvónőnek ké­szültem- végül a gimnázium, — Örömmel és egyben fé- randák, hogy a boltban sem leiemmel vállaltam. Húszéves lehet rá panasz. _______ _____ v oltam ekkor. Tisztában vol- — Merészen, jobb kedvvel h a~ t eszi ink"ezért “valamit tam vele■ hogy ez előlegzett jöjjenek a vevők> erre törek- bizalom, hiszen most, június sziink a kolléganőmmel. Azért agy a szakmunkásképző jö- —30-án fogok/ érettségizni, mondom, hogy merészen. o /rf oér n-in arm i in t* n n Are iironni ­hetett számításba. Az utóbbi mellett döntöttem, kozmetika és vegyi szakon végéztem. boltban sokan A tovább tanulásról nem mert ebben a mondtam le, ezért jelenthez- tájékozatlanok, itt széles körű tem a kereskedelmi szakkö- áruajánlásra van szükség. Egyre bizonyosabbá vált. népiskolába- Érdemes volt. Ezer, millió féle apró cikk szerencsés volt a választás- A mert sokat ad. Mindenekelőtt van, segíteni kell a megfelelő pályakezdőnek tetszett a az érettségit, s ez alapköve- kiválasztásában­— Ez állítólag hiánycikk pártái áruház forgataga, telmény. Eddig kozmetika és Példák hosszú sorát idézi. Merte biztosra tgérni? „szép és mozgalmas” volt az vegyi szakos voltam, most az „Izzadok”, -.zsíros a hajam”. új áruismeretek birtokában „ezt a szappant nem szere- — elméletileg — mindenféle tem” — és száznyi más kérés­szakboltban - dolgozhatnék, sei jelentkeznek a vevők. Még valami, ami nem lényeg- — Ha nem tudok adni va­teten: a boltvezetőire nem lamit, akkor mást ajánlok, ebben a profilban rengetek a helyettesítő cikk. Alapelvem, hogy senkit be nem cscrnok. még kényelemből sem. Nem hitegetem a vevőt, pontosan megmondom, mikor várható a keresett cikk. Fontos ez. (Rám néz, azt mond ja: So­kai■ cigarettázik, A beszélge­tés után majd ajánlok egy jó fogkrémet a nikotin el­— Természetesen, megbeszéltem, holnap mélyesen megyek az áruért. Már első időszak sze­Esekkel a mondatokkal kez­dődik az ismerkedés Szőllősi Ágnessel, a pásztói illatszer­bolt huszonegy éves vezető­— Szeretem ezt a munkát ma is. Igen sokat kell fog­lalkozni az emberekkel, köz­vetlen kapcsolatot kell kia­lakítani a vevőkkel. Jobban, mint másutt. kell két évet ráhúzni. Ami a dokumentumokat, a „papírt” illeti: Szőllősi Ag­Az áruházból előbb a já­ték-. majd az illatszerrészleg nes már bizonyít, megfelel a téréi. A felelősségteljes posz- költözött új helyre. tavaly követelményeknek. A keres- ton dolgozó. s zabad ka sszás áprilisban nevezték ki Szöllő- kedelemrol. munkájáról val­A pásztói ÁFÉSZ-nél a legutóbb rendezett Szakma ifjú mestere vetélkedőt Szől­lősi Ágnes nyerte. Jutalma: 150 forint fizetésemelés. — Elégedett? — Lehet valaki bármikor is elégedett? — kérdez vissza — Soha. Ma ezért dolgozom holnapra. . . majdcsak kitalá­lok valamit­K. Kelemen Gábor f > ■ ■ ■ ! rí. íj.-if Hí Tli'" 1:1 I1 .űÉií Maulerné, a brigádvezető: mindig szívesen jövünk. — Mit sajnáljunk rajta. Ki­szolgálta az árát. Most var­ratjuk egyébként is az újat. Babos anyagból fehér gallér­ral. Olyan szép lesz, hogy csuda... Megint vidáman összenevet­nek. Aztán Szabó Fainé mondja: — Nagy-nagy örömmel jö­vünk mindig, ahányszor csak szükség van itt a kezünk munkájára. Említek egy pél­dát. Ebben az évben kaptam meg a kiváló címet. Ott ül­tek sokan, amikor megindo­kolták, mivel érdemeltem meg. Egykettőre az óvoda, patronálást említették. Szinte örült a lelkem, mert tudom, hogy valóban hasznos, amit csinálunk. Így van ezzel a többi tizen­három asszony is. Jó két hé­tig járnak az óvodában. A zökkenőket elkerülendő, meg­osztották a tennivalókat egy­más között, A boltban is, az óvodában is. Amíg a brigád egyik fele itt takarít, rendez­kedik, többiek bent elvégzik a munkájukat. Másnap pedig cserélnek. Három hét alatt teljesen megszépül kívül-belül a Dam­janich úti óvoda, százhetven­hat gyerek második otthona. A festéssel kezdődött. A ka­put, kerítést és egyéb mázol- nivalókat Palócz József tanár vezetésével végezték «1 a szak­középiskolás gyerekek. A szobák festését a salgótarjáni szakmunkásképző intézet má­sodéves festőtanulói vállalták Bartus Kálmán oktató irányi- tásával. Pálmánv András, Kiss István és Varga János fent, a létra tetején tevékeny­kedik Vidáman dolgoznak és mellette olyan szépen, egyen­letesen festik a falat, hogy becsületére válnék minden mesternek... A többi a vendéglátós asz- szonyokra vár. Ablakot mos­nak, nagytakarítást végeznek. A milliónyi játékot lemossák, fertőtlenítik, még a babák ha­ját is megfésülik, új ruhába öltöztetik őket. Ez az igazi nagy munka. Nem a nehézsége, hanem az aprólékossága miatt. Az egyik asszony fel is sóhajtott mi­közben a rengeteg kis mű­anyag játékocskát körömke­fével súrolták: — Most már valamilyen „fogdmeg” munka kellene, mert ebbe fárad el igazán az ember... így megy ez nap mint nap a Damjanich utcai óvodában. Amiért pedig közösen tevé­kenykednek, hogy iúlius ele­jén megszépült falak közé ér­kezzenek vissza a gyerekek. Csatai Erzsébet üzlet élén álló fiatallal —, si Ágnest üzletvezetőnek, lőtt nézetei viszont arra ga- hiszen a vállvonogatás után NÖGRÁD - 1977. június 18., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents