Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-18 / 142. szám

< Hangszer resiauir álás A Magyar Nemzeti Múzeumban Gát Eszter hangszer-resta­urátor a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában levő értékes hangszerek javítását, konzerválását végzi. Képünkön: a Sehunda gyár miniatűr hangszereit tisztítja. 17.05: A hetvenes évek Ame­rikája I. Válentyin Zorin, a szovjet Televízió munkatársa, kiváló külpolitikai újságíró, kommen­tátor, akit a magyar nézők is jól ismernek a Nemzetközi Stúdió, a Fórum a Szovjet­unióról adásából. Az ő szemé­vel ismerkedünk meg a het­venes évek Amerikájával, ka­punk változatos képet a 200 éves Egyesült Államok hely­zetéről. Az első rész címe: Füst Chicago felett. Chicago az Egyesült Álla­mok második legnagyobb vá­rosa, fontos közlekedési cso­mópont. Nyolcmillióan lak­ják. Az ipari termelés, a ban­kok legnagyobb centruma, ugyanakkor itt a legerősebbek a munkásosztály szervezetei is. 1886. május elsején hatalmas tüntetés, általános sztrájk kez­dődött Chicagóban a jobb élet- körülményekért. A csendőrség sortűzzel válaszolt. A chicagói hősök emlékét is őrizzük min­den május elsejénkben. Itt van Amerika legnagyobb néger gettója, s itt garázdálko­dott valamikor ÄI Capone bandája is. Történelmet idéz, jelent elemez Zorin tévéíilm- je. 6. Bálint korán reggel ment be az iskolába, még hét óra sem volt. Tóth Lajos bácsi, az altiszt kopogott a tanári ajta­ján: — Szigethy igazgató úr hí­vatja a tanár urat! Ahogy Bálint belépett, az igazgató kérte, tegye be ma­ga utón a belső ajtót is. Jcf barátságban voltak. Bé­la bácsi tanította annak idején Bálintot, érettségi után ő jár­ta ki, hogy Bálint egyházi ösztöndíjjal egyetemre kerül­jön. Bálint néha a pénz miatt lelkiismeretfurdalást érzett. Egyjház pénzén tanult, aztán... Beszéltek erről Béla bácsi­val. .. Az öreg azt mondta, kisebb gondja is nagyobb legyen en­nél! „Megdolgoztunk mi azért a kis pénzért régen a papok­nak!” — Nem azért hívattalak! Te tagja voltál az egyetemen a „Szocialista Magyarországért” körnek. Ezt nem említetted nekém! Nem megrovásképpen mondom! Örülök, hogy tud­tad, hol a helyed! — Ártatlan tanulócsoport voltunk... Nem csináltunk semmit! Németh Lászlót, Illyést, Veres Pétert, Darvast olvas­tuk. .. — Minden ártatlanul kezdő­dik. .. Bálint... nekünk is ala­kítanunk kell itt egy kört. Ár­tatlan kört! Hetedikesekből, nyolcadikosokból és a taná­rokból. Figyelj ide, fiam! A tantestületben besúgó és rongyember nincs. Én azokat már elpateroltam időben. De ostoba akad köztünk... Nem szólunk mindenkinek! Az első feladatunk az lenne, hogy meg­magyarázzuk órákon: ez a há­ború elveszett! De 'okosan am, fiam! Nem elvesztettük, mert nem is volt a mienk! Létre­hozzuk ezt a Kört... ez lesz az első lépés! Mentsük, akit lehet, egy csepp vért se töb­bet a nemzet ereiből! Kell az erő a háború utánra. Öriásak a veszteségeink. A béketár­4 NÓGRÁD - 1977. június 16., szombat vfyopizmák Az éntelem hangja nem mindig balzsam a fülnek. (César Mélier belga humoris­ta) X A türelem vége Cserháthalápi rongálok Nincs súlyosabb vereség, mint a lelkiismereten aratott győzelem. Ilyen vereségek nél­kül azonban nem lehet karri­ert csinálni. (Egy kezdő karrieristáknak szánt amerikai tankönyvből) X Ha az élet csak a magáét követelné — akkor bizony nem tartana sokáig! (C. Collier francia újságiró) X Enyhén szólva: kifogásolha­tó, fura szokásaik vannak a cserháthalápi fiataloknak. A gondjaikra bízott értékeket, le­gyen az magnó, játéktároló szekrény, asztal, vagy ülőal­kalmatosság. nem tudják hu­zamosabb ideig megőrizni. Erről győződhettünk meg az egyik hétfői napon, amikor megtekintettük a művelődési házban levő ifjúsági klubot. szos cipőnyomok. Néhány szék karfáját szegecseiből kitörték. A földön, különösen a kály­ha körül nagy kupacban áll a szemét; az előző napi láto­gatók csokoládé- és egyéb fo­gyasztásának maradékai. A já­tékszekrény ajtaja tárva, zár­ját fellépték. Ide nem keli megbízott, aki kiadja és hasz­nálat után begyűjti a játéko­kat, gondoskodik megőrzésük­ről; a szekrény önkiszolgáló a nagyobb fizikai erővel rendel­kezők számára. A bútorzatot — a székeket és az asztalokat — karácsony­ra kapták a Magyarnándori közös községi Tanács költség- etéséből a cserháthalápi fia­talok. Mintegy 15 ezer forint értékben. S ma már a kár is ezresekre rúg. A korábbi bú­torok három évig bírták a strapát. A végére forgács lett belőlük, s hulladékfaként le­hetne értékesíteni, mintsem őrizgetni tovább a mozi gép­ház-feljárójában. Sajnos, a nagyterem sem kí­nál derűsebb látványt. A va­sárnapi mozielóadás valóságos hulladékgyűjtő hellyé változ­tatta. Az ősszel hozott székek bőr- és szivacskárpitját pedig — egyelőre még csak négy-öt széken — erőszakos kezek kezdték ki. A több négyzet­méter felületű, sokablakos üvegezett bejárati fal ajtó melletti ablakát minduntalan beverik: az idén már három­szor kellett beüvegeztetni, s az ablakszem most újra üresen áll. A fiatalok közül sokan azon járnak ki, s be. A Magyarnándori közös köz­ségi Tanács évente több tíz­ezer forintot áldoz — s ilyen körülmények között szó . sze­rint áldozatról van szó — a közművelődési intézmények, ifjúsági klubok stb. belső fel­szerelésére, minél csinosabbá, otthonosabbá alakítására. Eb­ből a pénzből ugyanakkor több ezer forintot lehetne meg- splórolni és más jellegű ki­adásokra, például zenekarok fogadására, öntevékeny mű­vészeti együttesek fellépésére, egyszóval tartalmi tevékeny­ségre felhasználni, ha az újonnan beszerzett felszerelé­seket a „megajándékozottak” jobban megbecsülnék, s nem tennék rövid hónapok alatt tönkre. A közösségi vagyon, az értékek megóvása különösen Cserháthalápon okoz emberíe- "ietti gondot, mint azt a cikK eleji leírásban megkíséreltük érzékeltetni. A tanács vezetői, a közmű­velődés dolgozói fölindultán panaszolták a kártevést és azt, hogy sohasem tud t k el­kapni a felelős személyeket. A rendezvényekre, az ifjúsági klubba járók, ha kérdezik őket, kik a rendbontók, kik követték el a rongálásokat, hallgatnak. Ros »ml értelme­zett betyárbecsületből ? Cin­kosságból? Vagy az árulkodás vádjának félelmétől? Nem tudni. Pedig egyszer már il­lenék. Nem hisszük ugyanis, hogy minden cserháthalápi fi­atal egyetért a rongálókkal és reszt is vesz az akcióikban. Inkább csak erőtlen a szem- beszállásra. Hiszen teremtő erő is van a többségükben. Megmutatkozott ez akkor, amikor a művelődési ház ud­varának parkosítását végezték társadalmi munkában. Hogy a fiatalok közösségi magatartasa, felfogása, a mai helyzet kedvezően változzék, a helyi KISZ-szervezet a leg­rövidebb időn belül tűzze na­pirendre a társadalmi tulajdon védelmének, az Ifjúsági klub működési rendjének kérdését, foglaljon állást a rongálókkal szemben. Ha kell kérjen se­gítséget a tanácstól, a ható­sági szervektől. Mert nem le­het, hogy a ma még ismeret­len néhány rendbontó helyett, egy egész kollektíva bűnhőd­jék. Hiszen nemcsak a ta­nács felújítási kerete véges, véges a türelemé is. (ok) Az újszülött védőitalként kap tejet — környezeti árta­lom ellen (Luxemburgi ökológusok jel­szava) A látvány egy malárialáz­ban szenvedő legrémesebb ál­maival vetekedik. A klubhe­lyiség falát lábbal rugdosták össze, helyenként vakolata is málladozik. Az asztalokon ko­Egy nyelvtudós emlékezete Száz éve született Gombocz Zoltán Költők szavaiban, tanár- és tudóstanítványok rajongó, parázsló emlékezéseiben él a száz éve született, négy évtize­de halott Gombocz Zoltán emlékezete. Sőtér István regény­ben örökítette meg, Bóka László, Kovalovszky Miklós, Né­meth Gyula tanulmányban;, Kosztolányi Dezső remekívű interjúarcképet rajzolt a tudósról és az emberről. ..Rende­zett fő tág szemhatárral és hatalmas látókörrel”, aki Pus­kint olvas oroszul, és minden Wagner-operát el tudna éne­kelni. .. Mi adhatja egy nyelvtudós munkásságénak és életének ezt a messze ható sugárzását? A volt tanítványok a pedagó­gusra emlékeznek, a megbízható ítéletű és gondos, jól szer­kesztő „előadóművész egyetemi tanárra. A későbbi bölcsész- generációknak elsősorban a hatalmas (bár befejezetlen) vál­lalkozás, a Gombocz—Malieh Magyar Etymológiai szótár idéz­te föl a nevét leggyakrabban A nyelvtudomány pedig nat-hét évtized múltán sem kerülheti ki alapvető tanulmányait egy sereg ágazatában a nyelvvizsgálatnak. Pedig milyen keveset élt: egy tudományos életmű meg­alkotásához szoritóan szűk ötvennyolc esztendőt. S ez alatt is, hogy megosztotta magát' A tudománytörténet a bolgár— török jövevényszavakról szóló munkáját tartja a főművének, és a magyar őstörténetet kutató írásait. De nem Kerülhetik ki őt a fonetika tudósai, a szlavisták és a romanisták, az általános nyelvészet és a magyar nyelvészet, a jelentéstan kutatói. Megosztotta magát azzal is, hogy 1927-től elvállalta a kor fontos szellemi műhelyének, az Eötvös-kollégiumnak az igazgatását. Tanítványt emlékezések bizonyítják, milyen pe­dagógiai, tudósi — és emberi rátermettséggel. Kollégium és egyetem, akadémiai előadások, cikkek, tanulmányok — s közben fáradhatatlanul céduláz, építi a nagy művet, az Ety­mológiai Szótárt... Az akkor még ifjú költő Képes Géza ódában siratta el a „latin értelem sasát’. Abban az időben, amikor „Rekedten hördül a zűrzavar mindenfelé”. Most, születésének centená­riumán a befejezetlenül is hatalmas életműre emléke­zünk, amely nem romlandó értéke, eleven hagyománya ma is a magyar nyelvtudománynak és pedagógiának. A BEAT-KORSZAK Raffaellója gyalásokon, minél gyengébben kerülünk ki ebből a disznó- ságból, annál nagyobb pofont kapunk! Bálint szívesen hallgatta az igazgatót. — Nézzük csak, fiam, kik is lennének, akikkel szót ért­hetünk. .. Egy hétre rá a Magyar Ki­rályi Tanfelügyelőségtől át­irat érkezett: az intézetet az ilyen és ilyen számú határo­zat alapján adják át a szö­vetséges német csapatoknak, akik hadikórházat fognak az épületben berendezni. Az igazgató közölte Bálint­tal: most a legfontosabb fel­adat, hogy ilyen körülmények között is folytassák a tanítást, ne engedjék szét az ifjúságot. A németek által igénybe nem vett helyiségekben kell meg­szervezni a tanórákat. Farkas László Rengeteg Ház romba dőlt, és sok halott volt. Másnap reggel még tanítás előtt — a pincében elhelyezett irodában — megjelent egy né­met hadnagy, bemutatkozott, és jól érthető magyarsággal közölte Béla bácsival, hogy dr. Biezerbaeh alezredes kórház- parancsnok kéreti a parancs­noki irodájába. Béla .bácsi felállt, kihúzta magát, és azt mondta: — Kérem, ennek az intéz­ménynek az igazgatója én va­gyok! És hogy úgy mondjam, itt mindennek a gazdája is. El­várom, ha a parancsnok úr­nak bárminemű közölnivalója van velem, keressen fel az irodámban. A hadnagy elnézést kért, és távozott... Béla bácsi sápadt volt, a tanári kar szótlan. Allan Aldridge, az egyik legérdekesebb fiatal angol mű­vész, akit a beat-korszak Raf- faellójánák neveznek, csak­nem autodidakta volt. Az is­kolából 15 é»es korában ki­maradt. Ettől kezdve külön­böző helyeken vállalt munkát. Volt biztosítást ügynök, eladó, kalauz és a menötszolgálat al­kalmazottja. Esténként pedig rajztanfolyamokon vett részt olyan emberekkel együtt, akik­nek szintén hobbyja volt a rajzolás és a festés. Húszéves korában egy kevéssé ismert lap — a Mosoly Világa — szerkesztősege illusztrátorként alkalmazta. Allan Aldridge napja akkor virradt fel, amikor csoportké­pet festett a Beatles együttes­ről és a képet nekik ajándé­kozta. Allan Aldridge ugyan­úgy rajongója volt a Beatles- eknék, mint Angliában akko» minden fiatat. A kép nagyon megtetszett az együttesnek, amelynek tagjai ettől kezdve Allan Aldridge mecénását let­tek. A siker arra ösztönözte Ald- ridge-t, hogy képsorozatot ké­szítsen illusztrációként az együttes számaihoz. A több év­ig tartó munka eredménye harmincegynéhany színes váz­lat, vászon és gra fika lett. Ak­kor Aldridge már híres em­ber volt. Plakátjaival és le­mezborítóival számos olyan versenyt megnyert, amelyet a lemezgyárak szerveztek. Vé­gül megkapta a The Desig­ners and Art Directors Asso- tiation ezüstérmét, ami szá­mottevő kitüntetés az angol képzőművészek soraiban. A sokoldalú művész a festé­szet és a grafika mellett meg textíltervezéssel is foglalkozik, emellett számos rajzfilmet is készít. Londonban lakik. Mo­dellje — a felesége. Kemény, kétnapos munka volt; a szenespincékből kipa­kolták a tüzelőt, átrendezték a szertárakat, a tornacsarnokból négy tantermet alakítottak ki, a raktárak anyagát a padlás­ra hurcolták, hogy legyen elég hely. Akkor éjszaka minden ed­diginél súlyosabb bombázás érte a várpst. Az állomás és környéke volt a fő célpont, egyetlen, ép sínpár sem ma­radt. A reggeli vonatok jóval a város előtt vesztegeltek, a nyílt pályán. A távolra uta­zók kiszálltak a szerelvényből, és ültek a töltésoldalon, a környékbeliek begyalogoltak a városba, vagy visszamentek oda, ahonnan jöttek. Visszajött a segédtiszt, és szó nélkül letett a Béla bácsi asztalára fél ív papírt, rajta két mondat — megszólítás nélkül: „Megparancsolom, hogy ta­nulóit a legrövidebb időn be­lül távolítsa el az iskola te­rületéről. Mindennemű paranesmegta- gadast és szabotázscselekményt az érvényben levő német ha­ditörvények szerint büntetek. dr. Biezerbaeh alezredes” Béla bácsi sápadt lett, és ahogv a levél elolvasása után összehajtotta a papírt, reme­gett a keze. (Folytatjuk) 11. Ramszesz bagózott II. Ramszesz egyiptomi fá­raó már mintegy 2800 évvel korábban bagózott, mielőtt a dohányt felfedezték volna Eu­rópa számára is — közölték csütörtökön francia tudósok. A kairói egyiptomi múzeum megbízásából párizsi tudósok egy csoportja hét hónapon ke­resztül vizsgálta a több mint 3200 évvel ezelőtt meghalt fá­raó múmiáját, és mindent el­követett annak helyreállítására és tartósítására. A tudósok a vizsgálatok során II. Ramszesz gyomrában dohánylevél-ma­radványokra bukkantak és tes­tében nikotint is találtak, va­lamint egy olyan rovart, amely a dohány élősdijeként ismert. A dohányt az 1500-as évek körül a spanyolok, a franciák és a britek hozták be Euró­pába. Az egyiptomi fáraó múmiá­jának vizsgálatában 15 fran­cia tudós vett részt. A mun­kálatok során sikerült megállí­tani a gombák okozta bomlási folyamatót. A múmia ma már újra a kairói Egyiptomi mú­zeumban van. !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents