Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-17 / 141. szám
Farhas Lászlói Magyar pásztorművészet Magyar pásztormüvészet címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. Képünk a kiállításon készült. Nemzetiségi napok Terény ben Héjj Csaba régészt a szécsé- nyi Helytörténeti Múzeumban kerestük. jel. Akkor jött Szé- csénybe, amikor a régészeti anyag is ide került a balassagyarmati Palóc Múzeumból. 1973-ban. Hogyan értékelhetjük az itt tárolt — s részben kiállításon bemutatott — anyagot? — Régészeti anyagunk a nagyobb múzeumok anyagához képest nem nagy, ennek ellenére változatos, és számunkra, természetesen, értékes — jegyzi meg a fiatal régész. Annál is inkább, mert hiszen a második világháborúban a balassagyarmati múzeum súlyos károsodást szenvedett, a régészeti gyűjtemény csaknem teljesen elpusztult. A leltárkönyvön túl csupán egy ládányi anyag maradt meg, amelyet sikerült azonosítani. A következő években megindult Nógrádban is a régészeti kutatás, amely a korlátozott lehetőségek ellenére is számos eredményt hozott. Gádor Judit révén a múzeum is bekapcsolódott a középkori régészeti kutatásokba 1966—71-ben. Nógrádban a régészeti tevékenységet nem jellemzi a folyamatosság, ennek következtében a régészeti anyag jellege is mozaikszerű. Ez azt jelenti, hogy egyes korszakok bő anyaggal, mások alig-alig vannak képviselve a gyűjteményben. Például bronzkori leletekben viszonylag gazdagok vagyunk, de hiányzik az újkőkor. Héjj Csaba 1945. után a harmadik régész Nógrádban. — Milyen korszak kutatója? — Középkori régész vagyok. Természetesen, Nógrádban a feladatom ennél szélesebb körű, hiszen a múzeumi szervezet egyetlen régészeként tevékenykedtem. Megvallom, ez nem a legkedvezőbb számomra. szakmai szempontból is szükségesnek tartanám több régész munkába állítását Nógrádban. Amikor ide kerültem, első feladatom volt áthozni az anyagot Balassagyarmatról Szécsénybe, ahol a restaurátorműhelyünk is működik. Héjj Csaba, többi között, Szécsényben végzett kutatást. — Itt a kastély körül több éven át folytattam ásatást. Már az első évben tisztázódott. hogy a középkori belső vár egyik falát és a kapubejáratot találtuk meg. Gazdag anyagot jelentett ez számunkra. Múlt évben egy középkori templomot, támpilléres épületrészt találtam ugyancsak Szécsényben, ami körül temetőt is felleltünk. Ez leletmentés volt. Nógrád megyében számos régészeti feladat vár megoldásra a jövőben. Patay Pál „Másfélszáz év régészeti kutatásai Nógrád megyében” című tanulmányában, amelyet Kubinyi Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából jelentetett meg a Nógrád megyei múzeumok évkönyvében (1975/21), erről így ír: „Hosz- szabb időre szóló kutatási tervet dolgozva ki. el lehetne érni, hogy minden korszak lelet- anyaga megközelítőleg egyenlő, súllyal legyen képviselve, az őskortól a késő-középkorig. Minden jel arra mutat, hogy ennek megvannak a terepen a feltételei. Természetesen lehetne néhány súlyponti feladatot is kijelölni, amivel a megye országos viszonylatban is jelentős eredményeket érhetne el. Ilyen például a szinte egyedülálló piliny-vár- hegyi őskori telepen végzendő hitelesítő ásatás, vagy a középkori kis földvárak kutatása, amelyekről alig tudunk valamit, vagy akár nem utolsósorban a megye számos várromjának állagvédelemmel kapcsolatos feltárása”. A tudományos jelentőségen túl. a régészeti kutatások a jövőben nagyobb szerepet tölt- hetnének be a megyei közműveltség emelésében, bizonyos fokig az idegenforgalom élénkítésében is, ha ezek eredményeinek egy része (kiállítások bővítése, várak állagmegóvása slb.) a nagyközönség számára is hozzáférhetővé vál21.40: Kodály: Jézus és a kufárok Kodály Zoltán apróbb műveit. kórusait úgy tartja számom a zenetörténet, hogy jelentős részük volt az új, egyetemes magyar zenekultúra alapjainak lerakásában. Kodály 1925-ben fordul a kórusmuzsika felé, eleinte gyermekkarokat komponál. később tér át a női, férfi- és A Szamdai községi közös Tanács, a Terényi Művelődési Ház, a balassagyarmati járási hivatal művelődésügyi osztálya és Balassagyarmat közművelődési intézményei június 17— 26-a között nemzetiségi napokat rendeznek Terényben. A Nógrád megyei szlovák népviselet sajátosságairól június 17-én dr. Zólyomi József. a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója tart előadást- Az általános iskolában június 18-án könny vés pénzkiállítást rendeznek. vegyeskarok szerzésére- A Jézus és-a kufárok — versenykarra íródott, amelyet a Magyar Rádió és Televízió énekkara ad elő. közreműködik Sólyom Nagy Sándor. A Tv Zenei Klubjának nyilvános adása most az Állatorvostudományi Egyetemről jelentkezik. Kodály művét bemutatja és a kórust vezényli : Mihály András. Műsorvezető: Antal Imre. Megnyitót Podlipszky Ervin, a balassagyarmati Madách Imre városi-járási Könyvtár igazgatója, illetve Mucaína Gyula, a Terényi Művelődési Ház igazgatója mond. A helytörténeti kiállítást június 19-én dr. Zólyomi József nyitja meg- Ezen a napon szlovák nemzetiségi találkozót és kulturális bemutatót tartanak. A résztvevőket Marczinek István, a Hazafias Népfront megyei titkára és Lami István, a szlovák szövetség osztályvezetője köszönti. A kulturális bemutatón, a galgagutai, szügyi, erdőkürti. tárnoki, nagytarcsai. pat- varci. szandai, szandaváraljai és terényi szlovák, valamint magyar öntevékeny művészi csoportok szerepelnek s meghívott vendégként fellép a nagykürtösi járási népművelési központ népi együttese is. A magyar és a szlovák népzenéről szóló ismeretterjesztő előadással június 26-án zárul a terényi nemzetiségi napok rendezvénysorozata; az előadást Máder László, a Magyar Rádió osztályvezetője tartjana. T. E. Mai tévéajánlatunk MiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHuiiiii'tiiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiKiiiiiiiiittiiiitiiiiiiiiiiiiniaiinttniiiiitiiiiiiMiniiiiiiiiiiiiitfiimiiiiiiiiiiiimii VÉGH ANTAL JÉGZAJLÁS (REGÉNY) 5. Mór esteledett, amikor befordultak a Teleki utcába. Sokkal lassabban mentek végig az úton, mint máskor, ha egyedül jártak erre. A Zsuzskáék házánál két bejárat van! Egyik az utca felől, másik a kertről. A kerti bejárat messzebb esik, meg keli kerülni a házsort. Zsuzska lánykorában mindig azon járt haza, ott sötét volt, belül a kerítés mellett lehetett csókolózni, nem láttak oda apáék a házból, se a járókelők az utcáról. Mióta asszony, soha nem ment a kerti kapun. „Már rég haza kellett volna érnem. Mit mondok anyá- éknak, hol voltam eddig, ha csak azt nem, hogy a késői vonattal jöttem be, de ahhoz még korán van!” Bálint a kapuig kísérte. Megálltak a kerítés mellett, aztán egy hirtelen mozdulattal megcsókolta Zsuzskát. — Maga nem normális! — Azt mondták az egyetemen, hogy vannak normálisak, normálison aluliak és normálison felüliek! Engem az utóbbi csoportba sorolt Karácsony professzor úr... — Én is szerettem volna pszichológiát tanulni... Az elsőt követő csókok éppen olyanok voltak, mint régen, amikor Zsuzska gimnazistákkal csókolózott. „Ügy csókol meg, mint egy szerelmes gimnazista! Ma este... de aztán soha többet! Olyan korán férjhez mentem! Többet nem találkozhatok vele! Gyermekem van és férjem. Csak ez az egy este...” Bálintnak másnap délelőtt rossz hangulata volt. Délre jókedvre derült. „Nincs semmi baj. Hisz’ Zsuzskát én akkor látom, amikor akarom. Vasárnap hazamegyek ! Haza Is ment. — A tanító úr fog prédikálni — mondta az édesanyja —, a tiszteletes úrnak megjött a behívója. A szülei nem tudták, hogy Bálint és Zsuzska ismerik egymást. A tiszteles asszonyt szerették. Anya mondta is egyszer templomból ki jövet: — de szép ez a tiszteletes asszony, olyan finomlelkű. Szatmárra való és milyen fiatal! Mint egy gyereklány! Pedig már van egy picije. Ilyen lány kellene Bálintnak, nem hogy észrevette volna Szatmáron! De nem vesz ő észre senkit. Itthon se megy sehova, a könyveket falja, pedig most már nem is lenne muszáj. Kitanult. Doktorálhat is, ha akar. Bálint vasárnap este nem ment vissza Szatmárra. Sötétedéskor azt mondta, meglátogatja Soós keresztapáékat. Valaki ment előtte az úton. Egy nő... Fején kendő, felgyűrt kabátgallér, tejesedény a kezében. Szépen lép... — De hisz’ ez Zsuzska! — Bálint!... Engedd el a kezem. Akárki megláthat bennünket! Az utcáról bementek a parókia udvarára, onnan a kertbe. Összeölelkeztek. — Zsuzska, te sírsz... — Dehogy I — Szeretlek! — Én is szeretlek .1. — Bár ne lenne igaz! Háromszor találkoztak, mindig úgy, hogy ez az utolsó. — Zsuzska — amikor egyedül maradt, Berci bevonulása után — arról beszélt a szüleivel, hogy lenne jobb, ha ő költözne haza Szatmárra, vagy a mama menne ki Szamoshá- zára? Berci azt irta, ragaszkodik hozzá, hegy Zsuzska maradjon a parókián ... Anya kiköltözött. Zsuzská- nak néha be kellett utaznia apához, rendbe tenni a lakást. Anyának nehezebb az utazás, ő maradt a gyerekkel. Akkoriban egymás után kétszer is bombázták a várost. A bombázások és a gyerek miatt is jobb a falu... Zsuzska ahányszor bement Szatmárra, mindig találkozott Bálinttal. Józan pillanataiban tisztességesen végiggondolt mindent: be kell fejezni! A múltkor beszélgettek: azt hitték, számukra örökké emlékezetes élmény az az első este marad. És aztán mindig az utolsó lett a legemlékezetesebb... Így vannak minden találkozással! — Ahányszor megismerkedésünk óta találkoztam veled, mindig elhatároztam, ez a mostani lesz az utolsó. De mi lett az elhatározásból? Egyik találkozásunkat követte a másik. Mindig szabadulni szerettem volna tőled, és egyre jobban megszerettelek. Nem azért, mert igyekeztél a kedvembe járni... Amióta velem vagy, teljes embernek érzem magam — mondta Zsuzska. — Beszélj még! — Hányszor jártam ebben a parkban? Soha észre nem vettem. Soha nem figyeltem. És most? Csodálatosak a tulipánok... a hársfák illata... a madarak! Minden megváltozott bennem, semmi nem olyan, amilyennek eddig láttam... — Hallgatlak. — Tudom nem volna szabad, hogy szeresselek téged! Elhatároztam, nem akarlak látni többet. Így okosabb, így tisztességes. De érzem, elindulnék utánad a világ végére is! Fogadkoztam, ámítottam magam: és itt vagyok. Nem bosszulja azt meg az Isten, ha valaki akkor boldog, amikor körülötte csupa nyomorúság minden? — Miért sírsz? — Félek! — Hogy félhetsz, ha itt vagyok veled? — Másképp bírnám? Sokáig tőled féltem ... De most? (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1977. június 17., péntek Mentes a divat A beszéd, a stílus olyan, mint az öltözködés: vannak tartós szokások, de a divat is szerepet játszik a változásban. Egyszer Ízléstelen formákkal árasztja el, máskor tetszetős, hasznos leleményekkel gazdagítja. Ilyén divatmámor, szeszélyes és teremtő fertőzete mai nyelvünknek a mentesjárvány. Mármint a -mentes utótagú összetett mellékneveink népszerűsége. Az utak torlódás-, forgalom- és csúszásmentesek, az időjárásjelentésben ' hemzsegnek a köd-, hó-, szél-, pára- és fagymentes szavak. Az iskolában késésmentes, hiányzásrnentes napok vannak, bukásmentes osztályok. Egy-két éve a budapesti házak falai tele voltak a diadalmas jelmondattal: „Ez a kerület patkánymentes!” Maga a nyelvi forma régi. Megszokott, évszázados szavai hivatali nyelvünknek az adó-, vám-, díj-, bér-, kamat-, portó-, illetékmentes — mind azt jelenti, nem kell fizetnünk valamiért, valami terhes kötelezettségtől mentesítve vagyunk. „A »Stádium«-ban — írta Kossuth — az volt, hogy a nemes adómentesen birjon minden nemesi földet”. Az alapszótól — ment — kapta a jelentését: valami baj, kötelezettség, kellemetlenség nélküli dolog. Mint a monarchia- szagú hadmentes, vagy az állatvásárokról szóló sztereotip mondat szókövülete: „Vészmentes helyről mindenfajta állat felhajtható”. Ezeket a szavakat nemigen kárhoztatták régi nyelvművelőink se. Balassa József a húszas években kiadott Helyes magyarság-ában elfogadja azokat a kifejezéseket, amelyekben „a mentes valamely törvényes intézkedéssel mentesítést jelent”. A többit azonban ellenzi. Ezt a félévszázados nézetet bizony elsodorta az élő nyelv áradata. Ma már a kényesebb ízlésűek is nyugodtan használják a famentes papír, a válságmentes időszak, a légmentes szigetelés szókapcsolatokat. Értelmező Szótárunk két tucat ilyen összetételt sorol föl kárhoztatás nélkül, de megtoldhatjuk további egykét tucattal, formára hibátlan, pontos jelentésű, nehezen helyettesíthető összetételekkel. Befogadjuk-e őket? Örömmel, vagy csak beletörődve létezésükbe? Kerüljük, vagy akár irtsuk őket? Mindenesetre: gátlástalan terjeszkedésüknek gátat kellene vetni. A legridegebben azokkal a szavakkal kell elbánnunk, amelyek eltorzítják a szerkezet eredeti értelmét, szerepét: „valami káros, oda nem illő dolog hiánya”. Nevetséges a kisebb vasúti pénztárak ablakában látható fölirat: „Jegyet csak vonat- mentes időben szolgáltatunk ki”. Vonatmentes idő: amikor a vonat nem alkalmatlankodik. Továbbá: nemigen híve a tévének, aki azt mondja: „A hétfő adásmentes nap”. Hacsak nem ilyen értelemben: végre moziba mehetünk! És mit gondoljunk azokról a nevelőkről, akik tanításmentes napokat emlegetnek? Ugyancsak hamisan cseng a csiramentes, hiszen a csira köznapi használatban életet jelent. A biológiában a csíramentes nem azt akarja kifejezni: életképtelen, hanem: steril tiszta, baktériummentes. Még ravaszabb a politikamentes, tulajdonképpen csakis idézőjelben, ironikusan használhatjuk, mert egyrészt magát a politikát rosszallja, másrészt köztudomású, hogy minden dolognak van politikai tartalma, vonatkozása. Ellenkezve kell fogadnunk a gombamódra szaporodó mentes-eket azért Is, mert terjeszkedésük tovább sá- pasztja amúgy is egyhangú, -e- hangokkal túlterhelt nyelvünket. A fegyvermentes, tehermentes valósággal mekeg, A selejtmentes eléggé megszilárdult, mégis szívesebben írom le helyette, a jó hangzás miatt: selejt nélküli. A komplikációmentes: idétlen szókígyó. A konfliktusmentes a belső rím monotóniája miatt is ellenszenves. Sokféle módon ellenállhatunk a -mentes agresszív terjeszkedésének. Legfőbb helyettesítője a fosztóképzős szerkezet és a nélkül névutó. Mondhatjuk, így: féregtelen lakás, alkohol nélküli üdítő ital, baleset nélküli közlekedés, szálka nélküli hal, bukás nélküli osztály. A pormentes út helyett szebb, természetesebb a portalan, a lázmentes helyett a láztalan. A díjmentes szintén lehet díjtalan — sőt ingyenes is, tehát más szavakkal is helyettesíthetjük ezt az ólősdi szerkezetet. A hézagmentes nem más, mint folyamatos, összefüggő, szüntelen, megszakítás nélküli, tagolatlan, egybefüggő, szakadatlan, láncola- tos — vagy szorosan illesztett, szigetelt, tömített stb. Egy seregnyi pontosabb, egyedibb kifejezés elé akar fura- kodni a fontoskodó hézagmentes. Kerüljük —• de ne üldözzük, ne tagadjuk ki a nyelvből ezt a lehetőséget. Ne mondjunk le róla, ha hasznunkra van. A légmentes nem cserélhető föl sem a lég- telennel, sem a légüressel. A zajmentes helyett nem jó a zajtalan vagy a zaj nélküli (igaz, néha megteszi a csendes is). A vízmentes hasznosan egészíti ki társait, a vízzárót, víztaszítót, vízhatlant. Olyan hát ez a mentes, mint fűszer az ételben: ha a kelleténél többet használjuk, vagy nem a megfelelő helyen, ártalmára van a nyelvnek, de ha módjával és ízléssel, akkor hasznos lehet, új jelentéseket, új ízeket adhat beszédünknek. # Októbertől: Iskola-előkészítő foglalkozások Megjelent az oktatási miniszter utasítása: a jövő tanévtől egyéves iskola-előkészítő foglalkozásokat szerveznek az óvodába valamilyen ok miatt nem járó, ötéves gyermekeknek: Az iskola-előkészítőket minden évben október 1- én kezdik és május 31-ig kell befejezni. A foglalkozások teljes időtartama 192 óra. Hetente két alkalommal 3—3. vagy három alkalommal 2—2 óra elosztásban tartják az iskolákban vagy az óvodákban; vagy hely hiányában egyéb, a nevelés-oktatás céljaira alkalmas helyiségekben. A leendő első osztályos kisgyermekekkel egy vagy két tanító, óvónő foglalkozik. A gyermekek általános iskolai tanulmányokra való felkészítése ingyenes. A szükséges eszközöket, felszereléseket részükre biztosítják. Az ővodahálózat fejlődésével, az óvodásgyerekek számának növekedésével egyidejűleg figyeltek fel a szakemberek arra, hogy az óvodába valamilyen ok miatt nem járó gyerekek egy része nehezebben barátkozik meg az iskolával, a gyermekközösséggel. Ez érthető is. mert bármilyen gondos szülői foglalkozás sem képes nyúitani a gyermekközösseg hatásait. Ezeknek, a nehezebb iskolai indulásból adódó hátrányoknak a leküzdésére 1970- ben indították meg a háromhónapos, és 1973. szeptemberében az egyéves iskola-előkészítő foglalkozások kísérleteit.’ Bebizonyosodott, hogy elsősorban az egyéves, 192 órás előkészítőkön a gyerekek lemaradása még az iskolába lépes előtt kiegyenlíthető vagy jelentősen csökkenthető.
