Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

A szovjetek első kongresszusa 1917 júniusa fontos állomás volt abban a demokratikus és forradalmi folyamatban, amely a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomhoz vezetett. A lenini Áprilisi tézisek ki­adta jelszó — „Minden hatalmat a szovjeteknek!”—. amely a kettős hatalom viszonyai között a forradalom békás úton történő továbbvitelére irányult, ebben az időszakban állta ki a gyakorlat próbáját. Lenin ugyanis lehetségesnek tartotta a fegyveres összecsapás, az Ideiglenes Kormány csapatai és a felfegyverzett munkás- és katonatömegek gárdái közötti nyílt polgárháború elkerülését, a forradalmi, proletár és de­mokratikus megoldást a dolgozók szovjetjeinek révén. A burzsoá kormánnyal egyezkedő szovjetekben — kü­lönösen a legfontosabbakban, a petrográdiban és a moszkvai­ban — ebben az időben még a mensevikek és az eszerek voltak többségben. Azonban megindult az a folyamat, amely a szovjeteket fokozatosan kivonta a kispolgári pártok bűv­köréből és egyes helyeken a kormányt támogató másodhe­gedűs szerep helyett valóságos hatalmat szereztek. (Így Or- jehovo—Zlujevóban, Szerpuhovban, Bogorodszkban és még néhány más városban.) Ez a fejlődés azzal, hogy a helyi szovjetek erősödéséhez vezetett, a forradalom továbbfejlesz­tését a szocialista forradalomba való békés átmenetet, a dol­gozók demokráciájának megerősödését szolgálta. Azonban a szovjetek munkájának további kibontakozását nagyban hátráltatta az országos központ hiánya. Nem volt olyan központi szerv — az összoroszországi kongresszus — amely meghatározta volna a követendő stratégiát és takti­kát és közös végrehajtó bizottságot választott volna, amely egybefoghatta és koordinálhatta volna a szovjetek munká­ját. A munkás-, paraszt-, és katonaküdöttek szovjetjei így esetenként teljesen elkülönülten tevékenykedtek. 1917 június 16"án összeült I. összoroszországi szovjet­kongresszus igy a forradalom továbbfejlesztésének fontos fel­tételét teremtette meg, annak ellenére, hogy a több mint ezer küldöttből álló testületben a bolsevik frakció jelentős kisebb­ségben volt (105 küldött). A kongresszus tevékenysége ezért nem alakulhatott a kívánt irányba. Az eszer- és mensevik többség kitért a háború tovább folytatásának megvitatása elől, a kormány által teremtett jogi és közbiztonsági .zűrza­var ellenére nem volt hajlandó magára vállalni a kormány­zás és a hatalom felelősségét, ehelyett jóváhagyta az Ideig­lenes Kormány politikáját és bizalmát nyilvánította iránta. 1917 júniusában tehát a bolsevikok ereje még nem a ' szovjetekben nyilvánult meg. Azonban az utca egyre inkább a forradalmi erők kezébe került. A kongresszus ülésezésé­nek idején a háborús viszonyok elleni tiltakozásul a pet- rográdi munkások egy csoportja elhatározta, hogy tüntetést rendez és benyújtja követeléseit a szovjet kongresszusnak. A bolsevikok természetesen élére álltak ennek a mozgalom­nak, azonban döntésüket a kongresszus határozata értelmé­ben, amely a tüntetés betiltását célozta, visszavonták. Az így keletkezett vákuumban az eszer és mensevik vezetők saját tömegeiket óhajtották mozgósítani az Ideiglenes Kor­mány támogatására. A bolsevik párt felszólította a munká­sokat és a katonákat. hogy a tüntetést alakítsák át bolsevik tüntetéssé, bolsevik jelszavakkal vegyenek részt a megmoz­duláson. A törekvést'teljes siker koronázta. Mintegy félmillióan vonultak az utcákra Petrográdban, a „Minden hatalmat a szovjeteknek!”, „Le a háborúval!”, „Le a kapitalista minisz­terekkel!” jelszavakkal, amelyek elnyomták az elszórt eszer és mensevik rokonszenv -meanvilvánulásokat­A júniusi tüntetés megmutatta, hogy szakadatlanul tovább emelkedik a tömegek politikai képzettségének színvonala és növekszik a bolsevik párt befolyása. Egyszersmind arról is tanúságot tett, hogy a szovjetek kongresszusa nem tükrözi a dolgozók többségének hangulatát. A júniusi tüntetés már kétségtelenné tette a mensevikek és eszerek, valamint az Ideiglenes Kormány teljes politikai vereségét. (p. z.) Varsányi tanácskozás A gépek és járművek felü­letvédelme a mezőgazdaság­ban címmel rendeztek szer­dán tanácskozást Varsány- ban. A szakmai megbeszélést dr. Gyöngyösi István, a Nóg- rád megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának helyettes vezetője nyitotta meg, majd előadá­sok hangzottak el. A résztvevők megismerked­hettek a Nagynyomású Kí­sérleti Intézet munkájával, a hazai gyártású felületvédő anyagokkal és a mezőgazda­ságban való felhasználás le­hetőségeivel. A tanácskozáson szó esett az energiagazdálko­dás műszereiről, a műszaki szolgáltatások szükségességé­ről, s a házigazda termelőszö­vetkezet gazdálkodásáról­Délután Váradi János pro­fesszor, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület gépesítési társaságának elnöke tartott előadást „A lóerőtől napjain­kig” címmel, majd gyakorlati bemutatókra került sor. Országos másodikok A Nógrád megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat az országos kimutatások alapján ez év első öt hónapjában a forgalom növelésének ütemé­ben az országos második helyre került­A tavalyihoz viszonyítva a ruházati forgalom 12,1, az iparcikk pedig 17,2 százalék­kal növekedett. Az idei terv­hez képest a ruházatnál 9.7 a vegyes iparcikknél pedig 10.7 százalékkal jelentkezik a fej­lődés üteme. Júniusban csök­kent a vásárlási kedv, emiatt valamivel kedvezőtlenebb lesz az első félévi eredmény. A minőség jó, a mennyiséggel... Már első pillanatokban ki­tűnik, hogy a Budapesti Fi- miomkötöttárugyár balassa­gyarmati gyárának varrodá­jában nem panaszkodhatnak az anyagellátásra- A kiszabott ruharészek, amelyeket igen szépen és ízlésesen kell össze­varrniuk az ide sereglett asz- szonyoknak és lányoknak, ha­talmas közegekben láthatók a szalagokon. Itt dolgozik a hét tagot számláló, Lenin nevét viselő, zöldkoszorús szocia­lista brigád is­— Kétszer nyertük el a címet- tavalyi eredményünk alapján pedig a zöldkoszorút, — kezdi a beszélgetést Kmety Istvánné, a Lénán brigád ve­zetője, aki 1969 óta jár ide dolgozni­Rögtön a két legégetőbb té­ma^ a minőséget, később pe­dig a mennyiséget hozzuk szóba. — Magasak a minőségi kö­vetelmények. Emiatt a vál­lalt mennyiséget jelenleg nem tudjuk teljesíteni- Ugyanis nagyon kell vigyázni minden mozdulatra, mert mielőtt a meóba kerül az áru, alaposan átvizsgálják. — Egy átvevő minden té­telt szúrópróbaszerűen ellen­őriz- Amennyiben több ki­fogásolhatót talál, az egészet visszaadja. Ezt azoknak kell újra megcsinálni, akik a hi­bát elkövették — kapcsolódik a beszélgetésbe Strézs Ti- borné, a varroda vezetőjel Ez a . szigorúság” indokolt, mert a gyár dolgozói a ko­rábbi években saját maguk tapasztalták: a hevenyészve összeállított árut sehol sem veszik át­— Én is csak a jót keresem, s azt veszem meg — veszi vissza a szót a brigádvezető­— Valószínű, azért szokják meg nehezen a nagyobb kö­vetelményeket, mert koráb­ban el voltak kényeztetve — vetem közbe. — Valóban, a belföldi áruk­nál nem volt ilyen magas a követelmény, a gyengébb munka is elcsúszott. De most már itt sem megy — vála­szol a brigádvezető. Ebből egyértelműen kitű­nik. hogy az igénytelenség időszakának egyszer s min­denkorra vége- Ezt tuiják és tapasztalják is a kollektíva tagjai, tudomásul veszik, eh­hez igazodnak, őket inkább most az zavarja, hogy elma­radtak a mennyiséggel, pedig ennek teljesítése egyik fel­tétele az elnyert cím meg­tartásának­Az első negyedévben a rossz alapanyag-ellátás mi­att csak 83 százalékot értek el. Áprilisban már 92,3 szá­zalékkal zárta a hónapot a varroda. Májusban tovább növekedett a mennyiségi tel­jesítmény. a minőség meg­tartása mellett- Valószínű, jú­nius végéig egyenesbe jönnek a mennyiségnél is. — Szeretnénk a 100 száza­lékot teljesíteni — mondja Kmetyné­— Az pedig megfelel a ta­valy teljesített 115 százalék­nak. Ezenkívül plusz 6 száza­lék kell ahhoz, hogy ebben az évben elérjük az előírt terme­lési szintet és teljesítsük a termelékenységet — szól is­mét a varroda vezetője. Ennek érdekében, valamint az exportterv teljesítése cél­jából a gyár vezetése az igyekezetét. a tempógyorsí­tást pénzjutalommal is ser­kenti. Június végére az évi exportterv 50 százalékát kí­vánják elérni- A kollektíva, amely ebben a munkában mennyiségben és minőségben az első helyet szerzi 4500 fo­rintot kap. A másodiknak 3500, a harmadiknak 2500, a negyediknek pedig 1500 fo­rintot adnak­— Természetesen,. mi az el­ső díjat szeretnénk megkap­ni — hangsúlyozza a brigád­vezető. — Elérhetjük, mert most van alapanyag. Eseten­ként hiányzik a megfelelő szí­nű cérna.' aztán késve érkez­nek a gombok is- Ez utóbbi­ak a készregyártás utolsó munkafázisait zavarják. — Ha nem kellene annyit bontani, akkor többet tud­nék összevarrni — mondja Bozány Lászlóné, a brigád egyik tagja, aki a láncoló gé­pen dolgozik­Bozány Ferancné — nem rokonolt — elmondja, hogy egy műszakban 10—15 darab­bal többre lenne képes- ha még folyamatosabb lenne az ellátás. — Kifogástalan minőség­ben? — Igen. Én nem adom to­vább a hibás árut. csak azért, hogy növekedjen a teljesítmé­nyem. Inkább hívom a mű­szerészt, s kérem, csinálja meg a gépet- Amit elrontot­tam- újra felbontom és meg­csinálom. — Mindenki ilyen igényes? — Néha előfordul kisebb hiba. Nemrég az egyik össze­varró kislány — nem brigád­tag — nem tartotta be a technológiai előírásokat. Szól­tam neki, visszaadtam a hi­bás darabokat- Azóta jól csi­nálja- Nem, nem haragudott meg érte, nem olyan termé­szetű­A minőséggel — bizonyos kényszerítő hatások következ­tében — egyenesbe jöttek. Jelenleg azon fáradoz-nak, hogy a vállalt mennyiségnek is eleget tegyenek. Sikerük­ben nincs miért kételkedni, mert ügyes kezűek- szorgalma­sak és nagyon célratörők. Szeretnék megtartani az ed-J dig elnyert zöldkoszorús bri­gád címet­V. K­II ZIM-böl Csehszlovákiába A ZIM salgótarjáni gyá­rának dolgozói közül ebben az évben — immár hagyományo­san — sokan töltik szabadsá­gukat külföldön, Csehszlová­kiában. Testvérvállalatuk, a füleki KOVOSMAT, valamint a poprádi. a kooperációban résztvevő gyár üdülőiben már eddig is sok „zimes” töl­tött el kellemes napokat. A qsereüdültetés során, e hét végén, a tarjáni gyár het­venkilenc dolgozója — főleg fizikai munkások — indulnak az alacsony-tátrai Hlatky- ba, majd néhány nap múlva huszonötén kezdik megérde­melt pihenésüket a csehszlo­vák—lengyel—szovjet határ közelében fekvő, festői Vö­röskolostorban. Ide két hu­szonöt-huszonöt fős csoport utazik a nyáron. A csehszlovák gyárak dolgozói Heves köz­ségben és a Balatonon nya­ralnak­niiiiiiiiiiinmimiiiiiii iiimiimiimitiiiiiimiiiiimimimmmitiiiiinimiimiMiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiitiiii ..............................................................un.............iiiiiiiiiiiiiiimii m„„lii,i„„l„ Hi,mn„ iimimiiii A kazári termelőszövet­kezet tábláiban napról napra erősödik a kukorica, sárgul a búzakalász, a beta­karított takarmány kazlakban áll. Nem hiába felhőtlen Si­mon István tsz-elnök arca, aki egy esztendeje áll a gaz­daság élén. A salgótarjáni já­rási párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban a helyszínen tárgyalta a mezőgazdasági üzemben bekövetkezett válto­zásokat, s a testület tagjai is elismerően nyilatkoztak a ka- záriak igyekezetéről. Pedig háromszázhatvanöt nappal ez­előtt még igencsak kesernyés szájízzel emlegették a kazári tsz-t a járási vezetők is. Ku­darc kudarcot követett, az át­lagtermések olyan alacsony­ra apadtak, hogy szinte leír­ni sem érdemes. A szakem­berek jöttek-mentek, baj volt a munkafegyelemmel is, egy­szóval nem irigylésre méltó székbe került Simon István, a fiatal agrármérnök. — A balsikereket részben az okozta, hogy a gazdaság szívét jelentő géppark elha­nyagolt állapotban volt, en­nek következtében az idősze­rű talajmunkákat tessék-lás- sék alapon végezték — mond­ja. A járási szervek egy koráb­bi elemzése is ezt támasztja alá. A talajmunkák rossz minősége, a megkésett vetés, a szakszerűtlen növényvéde­lem, az eszközök gyakori meghibásodása nemcsak zűr­zavart, veszteséget is okozott. A kép azóta sokat változott. A gépjavító műhely udva­rán szemléljük a szorgosko­Arrébb álltak a rendbontók dó szerelőket. Bal oldalt, fris­sen készített térbetonból pá­rologtatja a nedvességet a júniusi nap. Ilyen sima lesz majd az egész udvar, nyoma sem marad az esőzés idején térdig érő latyaknak. A tető hűvöse alatt Kovács Ferenc, a munkagépjavítók csoport- vezetője ba.jmolódik egy olaj­ban fürösztött alkatrésszel. — Sok minden változott itt tavalytól. Az embereknek visszatért a munkakedve — mondja. — Látják, hogy a vezetőség törődik velük. Tíz éve ígérgették a fürdőt, most hónapok alatt elkészült. Nem kell veszekedni alkatrészért sem. Megértik: ami kell, az kell... „Feri bácsi! Mit csináljunk még?” — nem ritka, amikor a szerelők a műszak vége előtt pár perccel így állítanak oda Kovács Ferenchez. Az eredmény: tavasszal minden gépük precízen végezte a megszabott feladatot, fél nap állásidőt se tudnak kimutatni, pedig nem a legújabbak az eszközök. Hasonlóan vélekedik Balasti Imre, az erőgépjavítók mes­tere. — Javult a munkafegyelem. A rendbontók arrébb álltak, azok vannak itt, akik szív­ügyüknek tekintik a szerelést. A másik dolog- követelni csak akkor lehet, ha a felté­teleket biztosítják hozzá. Sza­bad kezet kaptunk a munka- területen. Ha az ember érzi, hogy bíznak benne, madarat lehet fogatni vele — magya­rázza bölcsen a darabokra szedett lánctalpas mellett. — A javítás menetét gyor­sította a szervezeti változás. Külön csoportot hoztunk létre az erőgépek, külön a munka­gépek reperálására. Délutá­nonként osztjuk el a másnapi munkát, ahol ott a gépüze­meltető agronómus is — jegy­zi meg a tsz-elnök. A módo­sulás eredménye: minimális­ra csökkent az állásidő, za­vartalan az ágazatok kiszol­gálása. Pedig nem dúskálnak traktorokban, munkagépek­ben. Életképes boronákhoz például úgy jutottak, hogy ötből négyre való alkatrészt szedtek össze. Hiába, a tavalyi 720 ezer forintos nyereségből nem lehet „ugrálni”. Igaz előtte 116 meg 98 ezer forint volt, de akkor, mint kedve­zőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetnek csurrant némi fejlesztési támogatás is a me­gyei alapból. Az idén nem jutott, pedig most lenne iga­zán nagy szükség egy 100 ló­erőn felüli erőgépre. — Tavaly áprilisban kez­dődött a vetés, az idén már­cius végére befejeztük — mondja Simon István. Az egyetlen mondat mögött mennyi minden bújhat meg. Hosszú évek óta először be­szélhettek igazi téli gépjaví­tásról voltak berendezések, amelyek már ócskavasként hevertek a kerítésen belül. A szerelők megfeszített munká­val újjávarázsolták, s közben olyan elemi dolgokat kellett pótolni a gépműhelyben, mint például a villámhárító felsze­relése. — Akér holnap kezdhetnénk az aratást — újságolja a ter­melőszövetkezet elnöke. Arra céloz: idejében hozzáláttak a kombájnok felülvizsgálatához, megérkezett az új E—512-es is, a régiek pedig kijavítva, rajtra várva vesztegelnek. A hozzávaló szállítójárművek szintén rendelkezésre állnak. A szolgáltató ágazat (trak­torosok és szerelők e fogalom alá tartoznak Kazáron) veze­tőjét, egy fiatal gépészmér­nököt a közelmúltban küldték el. Nem tudott beilleszkedni az új szemléletű közösségbe. S ha egy porszem kerül a gépezetbe. attól is csikorog az. A kazári tsz vezetői, dol­gozói pedig ma már nem sze­retik a fület bántó, szokatlan „zörejeket”. — Nincs annál nagj'obb öröm, mint mikor látják az emberek, hogy van miért iparkodniuk — mondja bú­csúzásul Simon István. A kazári tsz szolgáltató ágazatában pedig nagy az igyekezet. Szabó Gyula Száz mintából harmincat gyártanak A minőségi követelmények és a selejt csökkentese érdeké» ben a szalagon ellenőrzik a termékeket­A romhányi Építési és Ke­rámiagyárban céltudatos gyártmányfejlesztői munka folyik a műszaki szakembe­rek és a gyár iparművészei­nek alkotó együttműködésé­vel. Eddig száz féle mintájú padló- és falburkoló csempét alkottak meg az iparművé­szek, melyekből harmincra tart igényt az értékesítő kereske­delem, az ország 900 Tüzép- telepe. A padló- és falburkoló la­pok mintái egyedi tervezés alapján készülnek. Az ide sereglett szakemberek arra törekednek, hogy a minták­ban tükröződjenek a hazai sajátosságok. Erre utalnak a termékek nevei is- A padló­burkoló lapoknál új termék a Zsombék. a Boróka, a Bodza. A falburkoló lapoknál pedig a Repkény, a Kökörcsin, 3 Pitypang, a Pávaszem- a Nár­cisz, Borostyán, Viola stb­A termékek szépségét a kü­lönböző változatokban és szí­nekben megjelent mázas fe­lület adja, amely nem szív­ja magába a port, a vizet és a zsiradékot, tiszta vagy eny­hén lúgos vízzel könnyen tisztítható. Jelenleg havonta a padló­burkoló lapokból 45, a fal­burkolókból pedig 60 ezer négyzetmétert gyártanak. A most épülő új gyár, a Romhány beindulása után — ahol évente 2-5 millió négy­zetméter padló- és falburkoló lapot állítanak elő —, már az első évben 700 ezer négy­zetmétert exportálnak a Szovjetunióba. NOGRÁD — 1977, június 16., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents