Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

i Igényes olvasókká nevelni a tizenéveseket (Óriást siker Salgótarjánban Felszabadult ritmusok Három kísérleti év után lassan három esztendeje lett országos folyóirattá a Szegeden szerkesztett Kincskereső. Az elmúlt esztendők alatt beváltotta a hozzáfűzött reménye­ket: a tíz-, tizennégy éveseknek keresett és sokat forgatott irodalmi-művészeti lapja lett. Havonta 75 ezer példányban jut el az olvasókhoz. Az 1977-es esztendő újabb állomást je­lentett a folyóirat szerkesztői és olvasói számára. Januártól új borítóval, megnövekedett terjedelemben, módosított meg­jelenési beosztással kapják kézhez a folyóiratot a tizenéve­sek. A májusi szám megjelenése óta több fórum elemezte és értékelte a lap koncepcióját, eredményeit. A „nyári szü­net'' előtt kertük meg Deme László nyelvészprofesszort, a lap főszerkesztőjét, válaszoljon kérdéseinkre. — Januártól bevezetett vál­toztatások hogyan szolgálták a szerkesztőség céljait, elképze­léseit? — A borító megújítására és a tipográfiai változtatásokra a gyerekek jelzései alapján szán­tuk rá magunkat. Ügy érez­zük. ezt az új borítót, annak jelképeit megértették és elfo­gadták olvasóink. E változta­tás módot nyújtott arra, hogy pontosítsuk alcímünket, mely most érzésünk szerint jobban kifejezi lapunk lényegét: iro­dalmi folyóirat gyerekeknek. A megjelenések ideje jobban igazodik az iskolai évhez. A terjedelemnövekedés nem pusztán az oldalszám emelke­dését jelentette számunkra, hanem a szerkezet módosu­lását. tartalmi bővülését és szerkesztési gazdagodást. Mindezek a változások azt a célt szolgálják, hogy szocialis­ta eszmeiségű, etikai- töltésű, esztétikailag magas rendű szépirodalmi művüket adjunk közre, segítsünk a művészi szépre fogékony, igényes ol­vasókká formálni a tizenéve­seket. Irodalmi, művészeti anya­gokkal igyekszünk kapcsolódni az úttörőmozgalom céljaihoz. Hetven százalékban primér irodalmat közlünk — váloga­tási területünk a lapok között a legszélesebb, hiszen az ösz- szes irodalmi műfajt, a ma­gyar és világirodalom teljes tárházát, klasszikusokat és kortársakat is magába foglal­ja. Lehetőség nyílt tartalmas verselemzések közlésére, új rovatot indítottunk. Néhány szerzőnkről címmel, mely el­igazító igénnyel sajátos fo­lyóirat-lexikon. — Ügy gondolom, s a fo­lyóirat jellegéből is követke­zik, hogy talán egyik legfon­tosabb feladatunk az olva­sókkal való kapcsolat kiépíté­se, erősítése. Ennek érdekében is sokat tettek az elmúlt idő­szakban. — Valóban igyekszünk mi­nél több lehetőséget kihasz­nálni a kapcsolatok felvételé­re, építésére. A személyes ta­lálkozások mellett az elmúlt évben jó néhány pályázatunk is volt. Barátom a könyv címmel a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalattal közösen írtunk ki pályázatot, melynek során a gyerekek olvasmány­os könyvélményeikről val­lottak írásban, rajzban. Egyé­ni pályázók és iskolai-úttö- rőközösségek több száz mun­kát küldtek be, nagy volt az akció mozgósító ereje. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójára ké­szülődve és az úttörő mozgal­mi év Együtt egymásért ak­Mai tévéajánlatunk 22.00: Kézben egy szív. a műtétet — és a többi hozzá hasonlót — végezték, végzik. Gönczi Tibi hatéves kisfiú ve- Az orvos, a műtősnő, a techni- leszületett szívbetegségben szén- kus, mindannyian ,,gyalogjáró veclett. A debreceni Orvostudo- emberek” — így fogalmazza meg mányi Egyetem klinikáján 1976. az egyik nyilatkozó —, akiknek október 4-én operálták meg. E ugyanúgy mindennapi gondjaik, műtét kapcsán, a műtét torok- örömeik vannak, mint bárki más­szorító pillanatait is felidézve, nak. Csak épnen a felelősségük készült ez a rendkívüli doku- nagyobn, ""unkáluk feszítettebb es koncentráltabb, mint a többi- mentumrilm, amely bemutatja eké, hiszen kezükben van egy azokat az embereket, akik ezt szív.. VÉGH ANTAL JGGZAJMS (REGÉNY) 4 A park néptelen. Mostaná­ban meggondolja mindenki, hogy utazzon-e. Zsuzöka is meggondolta. Az állomáson tegnap még tizenhat vágányra futhattak be a vonatok, reggel négy éo vá­gány volt, valószínű, hogy nemsokára egy se lesz, ezt min­denki sejti, Zsuzsira is ezért választotta a mai napot. A férjének azt mondta: — Tegnap bombázták Szat­mári ; meg kellene néznem, va­jon anyáéknak nem lett-e ba­juk. Szombaton és vasárnap nem bombáznak soha, az ünnepe­ket kihagyják az angolok is, az oroszok is. Az angolok va­sárnap nem érnek iá bom­bázni, templomba mennek, de ml csiná'nak az oroszok? Bálint ritkán megy haza -- templomba nem lár —, soká­ig azt se tudta, hogy ki a szamosházi pap. Zsuzska Szamosházára ment férjhez. A férj szülei szatmá­riak — most is itt laknak a városban. Csak az hiányzik, hogy meg­lássa őket valaki... Kiszámították, hány percet maradhatnak még itt; Zsuzska az anyjának azt fogja mon­dani: a második vonattal iött. Bálint és Zsuzska még nincs egy éve. hogy ismerik egy­mást. Bálint egy szombat dél­után hazautazott a szüleihez. Vasárnap este jött vissza. Sza- mosházának két megállója van: a felső, az az állomás: az al­só csak egy régi, kimustrált vasúti kocsi, ott jegyet se ad­nak. Bálint mindig a kerten járt. ott rövidebb az út a meg­állóhoz. Hozott könyvet az útra. A harmadik oldal után, ahogy felnézett, megállapítot­4 NOGRÁD - 1977. június 16., csütörtök dójához kapcsolódva Szer­kesszünk együtt! címmel kér­tünk elképzeléseket, javasla­tokat, ötleteket a gyerekektől. Elsősorban a falusi és kisvá­rosi iskolák tanulóközösségei jártak élen, nagyon sok érté­kes dokumentumanyag, fotó, rajz és hasznosítható javaslat érkezett: ezeknek legjavát ok­tóberi számunkban közölni fogjuk. Néhány pályázónk el­nyerte a Tiszteletbeli szerkesz­tőtárs címet. Pedagógusokat, könyvtárosokat, napköziottho­nos nevelőket, úttörő- és szakkörvezetőket mozgatott meg a Hogyan használom fel a Kincskeresőt oktató-nevelő munkámban? című pályáza­tunk. A legjobb pályamun­kák megjelennek a Módszer­tani Közleményekben. ez újabb erjesztőj'e és ösztönzője lehet mind tágabb horizontú tevékenységünknek. A Fiatal írók József Attila Körének tagjai számára novellapályá­zatot hirdettünk, éppen a leg­mostohább műfajnak, a rö­vid terjedelmű, a mai gyerek­életet tükröző kisprózának föl­lendítése érdekében. A beér­kezett 43 pályamunka legjobb darabjait folyamatosan közöl­jük, s a tehetséges fiatal írók­kal igyekszünk folyamatos kapcsolatokat kiépíteni. — Melyek a legközelebbi jövő tervei, elképzelései? Mi­lyen feladatok megoldására ké­FELCSATTANT A TAPS. A zenekar meghajolt többször is. majd levonult. A taps nem szűnt, újra kijöttek, megha­joltak, és végleg elhagyták a színpadot. A taps még hosz- szú ideig nem maradt abba. Hosszú évek óta nerr volt olyan óriási sikere könnyű­zenei műsornak a salgótarjáni József Attila Művelődési köz­pontban, mint kedden az Ira- quere együttesnek, amely az 1976-os Arany Orfeusz feszti- tivál nagydíjasával, Farah Maria énekesnővel lépett fel- A lüktető afro-kubana ze­ne, melyei a havannai együt­tes játszott, szinte átitatta a közönséget. Szívből tapsoltak Arturo Sandoval virtuóz trombitajátékának csakúgy, mint a Valdes fivérek mara- cas- és dobszólóinak, s talán fel lehetne sorolni a zenekar minden tagját­Mindnyájan képzett zené­szek, 4 esztendeje - játszanak együtt, mint Kuba egyetlen ál­lami könnyűzenei zenekara. Magyar kísérőjük elmondta- havi fizetésért dolgoznak, ezért 15 kötelező fellépésük van, de emellett még egyszer ennyit vállalnak „társadalmi munkában”­Miután kiürült a nézőtér, a zenekar újra elfoglalja a szín­padot. s a művésze): meg­kezdik a nagyszámú hangszer összecsomagolását. Ezek egy részét maguk készítették, ke­züket dicséri a sok fajta népi ütőhangszer. A zenekar vezetőjével Chucho Valdés zongoristával- Oscal Valdés énekes szólis­tával és Farah Mariaval az üres nézőtéren válthattam né­hány szót­— Hogyan állítják össze a műsorukat? — Ez kollektív munka — válaszol Chucho. — Az itt bemutatott program ugyanaz, mint a ’76-os Arany Orfeusz gáláján adtunk. Akkor, ami­kor Farah megnyerte a nagy­díjat. — Naponta fellépnek — mit csinálnak- amikor nem mu­zsikálnak? — Szabadságon vagyunk. — Ez így igaz — teszi hoz­zá Oscar — és mégsem­Olyankor tanárainkat, régi iskolánkat látogatjuk meg, tu­lajdonképpen készülünk a következő fellépésekre, il­letve mikrobrigádokban építkezéseken, fizikai munkát végzünk. — ön hol épített legutóbb? — A ,,művészet városa” ne­vű alkotótelepen, amelyet a kulturális minisztériumunk hozott létre­Mindnyájan együtt nőttek fel a zenével. Chucho hatesz­tendős kora óta zongorázik, a konzervatóriumot a Battista rendszerben kezdte el, de anyagi okok miatt abba kel­lett hagynia, csak a forrada­lom után folytathatta tanul­mányait- Oscar 12 éves ko­rában ismerkedett meg a né­pi ütőhangszerekkel a csa­lád apai ágában mir Jenki ze­nész volt. Éjszakánként ő is így kereste kenyerét- de nem' tudott megélni belőle- Beállt hát a forradalmi fel­szabadító hadseregbe, s a győzelem után sem vált meg az egyenruhától, csak a disz- nóöbölbeli invázió vissza­verése után szerelt le. Ak­kor iratkozott be a konzerva­tóriumra. — Tulajdonképpen most is tanulok. Hét fiam van, közü­lük négyen ugyancsak ' zenét tanulnak. Az öcsém pedig itt játszik a zenekarban- Dobol. Farah története egyszerűbb- ö már az új kor gyermeke, középiskolás korában tehet­ségkutató versenyen tűnt fel. az énekléssel egytdőben tette le az érettségit, s végül ezt választotta hivatásának. — Mindnyájan letagad­hatnának 10 évet az életko­rukból. Mi ennek az oka? — Sokat nevetünk, nagyon vidámak vagyunk. Örömet le­lünk abban- hogy zenélhe­tünk- Ezt másként nem is le­het — mondja Oscar. AMERIKA SZABAD FÖLD­JÉNEK harsány örömét hozta el az együttes Salgótarjánba- Aki látta az előadást, nagyon reméli, hogy nem utoljára léptek fel nálunk. — R- — szili a szerkesztőség? — Már készül a szeptemberi számunk. A folyóirat októberi száma a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójára emlékezik, november­ben pedig Ady Endre szüle­tésének 100. évfordulóján színvonalas és tartalmas anyagokkal szeretnénk • hoz­zájárulni az ünnepléshez. Jövőre Móra Ferenc szüle­tésének 100. évfordulóját kö­szöntjük. A másik fontos és kösleli feladatunk az idén má­sodszor megrendezésre kerülő Kincskereső-tábor sikeres le­bonyolítása. Szegeden a megyei KISZ-bizottság tábo­rában az ország minden ré­széből száz úttörő tölt el két hetet: pályázataink 'nyertesei, a csapatújságok riporterei, a Kincskereső-klubok legaktí­vabb tagjai, a lap terjesztésé­ben serénykedők, a legtehet­ségesebb versfaragók és raj­zolók. Olvasótábor lesz, ol­dott, aktivitásra serkentő programokkal, s a két hét során a résztvevő gyerekek megismerik Szegedet és Csongrád megyét. ta, hogy ő egy nagy ló... Ol­vas, ahelyett, nogy ezt lányt nézegetné, aki vele szemben ül. A lány csak szatmári lehet! Ilyen arcú lányok ott vannak; szőkék, kék szeműek. Az a jó a szatmári lányokban, hogy egy szóra tudnak nevetni. — Szatmárra, ügyi? — Nem! Bikszádfürdő... — Azt mondják, oct még a szátmáriaktól is szebbek a lá­nyok! Nem mutatott hajlandósá­got a beszélgetésre.. „Okosabb, ha olvasok! Sem­mi striciskedés!” — Én csak Szatmárig me­gyek! Éradzárás Nagy h Monyban A nagybátonyi Bányász Mű­velődési Ház kamarazenekara június elején tartotta évad­záró hangversenyét. Mint ilyenkor szokás — tekintsünk vissza mi is az elmúlt évad koncertjeire, azok összességé­re. eredményeire. Határozott meggyőződésem, hogy az együttes léte Nagy- bátony zenei életében nagy jelentőséggel bír, igen komoly kulturális értéket képvisel. Ilyen összetételű (itt a salgó­tarjáni és a nagybátonyi ze­neiskolák zenetanárainak kö­zös munkálkodására gondo­lok), magas művészi fokon működő kamarazene-együttest nemhogy Nagybátonyhoz ha­sonló településen, de az or­szágban is keveset találunk. A zenekar eddig négy koncer­tet adott. Mind a négy sze­replés legfőbb jellemzője az igen komoly felkészülés, a kifogástalan személyi kapcso­latokra épült, harmonikus együttműködés és a — nem utolsósorban — minden igényt 1 kielégítő zenei esték igazi Elindult szépen az Attila ut­cán. befelé a városoa. „Mégiscsak szatmári vagy, te kis aranyos!” Utánasietett, nem szólt, mellé ért- Mentek egymás mellett. — Mit akar? Én asszony vagyok! Hagyjon békén! Á szamosházi pap felesége va­gyok! — Én pedig Járó Bálint, gimnáziumi tanár! Járó Lász­ló, szamosházi kerékgyártó fia! Járó Sándor presbiter unoka­öccse. Nem hiszi? \zt mond­koncerthangulatot teremtettek. Ebből adódóan már az is nyil­vánvaló — és ezt örömmel ta­pasztaltuk —, hogy a kon­certek sorozata igen szép szá­mú hallgatóságot vonzott, törzsközönséget alakított. Ez pedig biztos záloga a jövő évad további munkájának. Az évadzáró hangversenyen Vivaldi: Vonószenekarra írt C-dúr szimfóniája csendült fel elsőként. Mindhárom té­telét szórakoztatóan, tömör, szép vonószenekari tónussal adta elő az együttes Torják Vilmos koncertmester vezeté­sével. Giuseppe Torelli, olasz ba­rokk mester D-dúr trombita­versenyét Szabó János, a nagybátonyi zeneiskola taná­ra, az együttes fiatal trom­bitása szólaltatta meg. A vé­gig igen magas regiszterben mozgó és technikailag igényes mű a szólistának jó alkalmat adott hangszerkészségének bi­zonyítására. Ugyanakkor a kamaraegyüttes tagjait is nagy feladat elé állította — különösen az első tételben — az egymásnak felelgető, pár­beszéd jellegű belépések miatt. A soron következő Kari Stamitz: Két klarinétre írt versenyműve zenetörténeti és zeneirodalmi ritkaság. A két koncertszólam. hol felváltva, egymásnak felelgetve, hogy együtt, párhuzamos menetek­ben szólalt meg, érdekes ka- denciák közbeiktatásával. Be- cze Lajos és Venter László, a nagybátonyi zeneiskola ugyan­csak fiatal tanárai remek hangszertudással, rendkívül szépen, sallangmentesen ol­dották meg feladatukat. A két fiatal muzsikus bemutat­kozása igen megnyerő, szerep­lésük az egész műsor egyik kiemelkedő teljesítménye volt. Svendsen norvég zeneszerző népdalfeldolgozásának előadá­sával a vonószenekari együt­tes felejthetetlen perceket nyújtott. Vibráló harmóniák, gazdag hangszínek ékesítet­ték a romantikus mű nemes dallamait. Az együttes befe­jező pianissimója — amire a közönség is lélegzetvissza­fojtva figyelt — számomra sokáig emlékezetes marad. Utolsó előtti számként Mo­zart : Esz-dúr kürtversenyét mutatták be. Tudom, Mozart- muzsikát interpretálni nagyon nehéz. Valószínűleg ez kész­tette a zenekart — Sós Éva személyében — külön kar­mester felkérésére. A döntés­sel mégsem érthetek egyet, mert — szerény, véleményem szerint — Torják Vilmos kon­certmesteri képességét kissé alábecsülte, ezzel az előadott mű — azt hiszem — veszített kamarazene-jellegéből. A remekművet Bolyky Rezső, megyénkből Budapestre került kürtművész matatta be. Ki­forrott előadói készségével, bársonyos, meleg kürthangjá­val és nem utolsósorban meg­nyerő megjelenésével nagy el­ismerést váltott ki a jelen­levő közönségből. Befejezésül Telemann ba­rokk kori német zeneszerző „Asztali zene” című művét hallhattuk a Torják Vilmos által vezetett kamaraegyüttes­től. A mű 1723-ban egy száz­éves évfordulóra, ünnepélyes alkalomra készült. Ezzel a nagyszerűen tolmácsolt mu­zsikával fejeződött be a nagy sikerű hangverseny és egyben a zenei évad is. Borsányi Mátyás ják, jobban hasonlítok a nagy­bátyámra, mint az apámra. Nézzen meg! Kulturális hírek „Jó lenne, ha azt monda­nád, de kár!" A lány nem mondott sem­mit, még jobban behúzódott a sarokba, álmosnak látszott. — És még ma vissza is jön? — Ma? Éjszaka lesz, mire Máramarosszigetre érek! ..Óh, te kis szélhámos, az előbb Bikszádfürdőt mond­tál. ..” Bálint nem figyelmeztette. Beérkezett a vonat Szatmár­ra. A lány — még meg se állt a szerelvény — kiment a fül­kéből. Bálint megnézte. Se a má- ramarosszigeti, se a bikszádi vonatra nem szállt fel. — Már megnéztem! Megálltak, kezet fogtak. — Olyan furcsa, nogy ott­hon még nem találkoztunk! De hát a férjemet ismerj sze­mélyesen is, nem? Megismer­kedhettünk volna másutt is. Persze, maga ritkán jár haza, és mi sem régen vagyunk Szamosházán! Elértek a Téleki utca sarká* ig­— Huszonkettő! — Elkísérhetem? tgy megy maga Bikszádfürdőre meg Máramarosszigetre? Egymásra néztek, és mint­ha régi gyerekkorból való ba­rátság lénne köztük, elkezd­tek nevetni. (Folytatjuk) 1. Értékes alkotásokkal gyara­podott a győri Xantus János múzeum képtárának gyűjte­ménye. Borsos Miklós Kos- suth-díjas szobrászművész leg­utóbbi, Győrött rendezett ki­állításának emlékére két mun­káját ajánlotta fel a múzeum­nak. Az egyik, az önarckép jellegű tollrajz, amely az al­kotót állítja elénk munka köz­ben. A másik lap mitologikus hangulatú: a művész és a vi­lág közötti kapcsolatot kelti életre. Opitz Gyöngyi, a fiatalon el­hunyt Rudnay-tanitvány mun­káiból több értékes darabot őriznek a győri képtárban. A közelmúltban húga egy soro­zat kitűnő akttanulmány óda­ajándékozásával gyarapította a múzeum Opitz Gyöngyi élet­művét felölelő gyűjteményét. 2. Sopron legszebb völgye, a a gesztenyésekkel és fenyve­sekkel határolt Tacsi-árok, kedvelt kirándulóhely. Nem­régen itt készült cl a Sopron környéki parkerdők legújabb létesítménye, az 5000 négyzet- méteres vízfelületű víztározó, melyet a közeli hegyek hét forrása táplál A tacsi áro’c most újabb értékkel gazda­godik. Kő Pál szobrászművész készít emlékművet a Dachau- ba elhurcolt soproni mártírok emlékére. A képzőművészeti alkotást az erdei tó szomszéd­ságában helyezik el. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents