Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

Hz ügyek nem mennek szabadságra Elmarad mögöttünk a táj — utazunk. Mindegy: vonat vagy autó ablakából röppen-e tekintetünk az elénk szaladó, majd távolodó képre, úti­poggyászunkban valamennyi­en viszünk egy láthatatlan típuscsomagot, amely a Bala­ton mellett épp úgy, mint akár a lengyel Kárpátokban minden vakációnak ugyanazt a hangulati biztosítékát je­lenti. Ez a csomag a tudat alatt Is eleven megkönnyebbülés: napi kötelezettségeinket ott­hon hagytuk. S akinek vala­milyen okból nem jár együtt nyári szabadságával a föld­rajzi környezetváltozás — az is maga mögött hagy egy tá­jat: munkahelyének ügyekkel, határidőkkel, kis és nagy ku­darcokkal, sikerekkel szegé­lyezett, hunyt szemmel is jól ismert vidékét. , A vakáció hangulati biztoáítéka tehát ilyenkor is jelen van. Csak az a kellemetlen, hogy nem működik egyenlő ideig. Ki előbb, ki később egyszer- csak tettenéri magát, hogy gondolatai azon a megköny- nyebbülten elhagyott tájon kalandoznak: vajon mi tör­tént ott azóta? Vajon, aki helyettem odaállt a géphez, nem közönyös figyelmetlen­séggel nyúl-e hozzá? Akinek átadtam az ügyiratokat, nem felejtette-e el, melyik a leg­sürgősebb? És egyáltalán: azon az ismerős tájon nem következett-e be a dolgok rendjében valami fennakadás,' rendellenesség, amiatt, hogy átmenetileg elfordítottuk róla törődő tekirttetünket? Ezek az aggodalmak nem­csak tiszteletre méltóak, mert a jó munkaerkölcs aranypró­bái, hanem sajnos, jogos ag­godalmak is. Mint a télutói influenzajár­vány, épp olyan menetrend- szerű nyári jelenség a sza­badságolások idején elhara­pózó gyakorlat: ügyeink, hét­köznapi életünk ritmusa las­sulni kezd, olykor kihagy. Mintha a rendes évi vaká­ciók beköszöntével az évszak­tól független tennivalók sze­relvényét egy kaján kéz mel­lékvágányra tolná. Beáll a ,,nyári szünet”: sok munka­helyen megkezdődik a töme­ges szabadságolások bénító- csüggesztő periódusa. És az érdekelt fél, akt azt hitte, remélte, hogy egyetlen ember távolléte miben sem befolyásolhatja valamely munkafolyamat vagy ügyrend menetét, érdemi elintézését, aki komolyan vette a sokat használt, mert mélységesen igaz tényt: egy valaki miatt az élet nem áll meg — nos, az érdekelt fél nem tehet mást, mint életbölcseleti tű­nődésekbe bocsátkozik afelől, hogy jogos indulatból fakadó átkait kire szórja: a szabad­ságát töltő X. elvtársra, vagy hátrahagyott helyettesére. De bárhogy dönt is, a lényegen nem tud változtatni, ügyes­bajos dolgát nem tudja elin­tézni. Hogy ki vólt a hibás? X. elvtárs, aki nem adta át lel­kiismeretesen a tennivalókat? Vagy a helyettes, aki az el­intézésnél kényelmesebbnek találta a felelősség elhárítá­sát? Teljesen mindegv. Az el- tékozolt idő visszahozhatat- lan az egyes ember életében. Persze X. elvtárs és helyet­tese nyilván nagyobb köteles­ségtudattal, szigorúbb mun.ka- erkölccsel közelítene „az élet nem állhat meg” törvényéhez, ha lelki kényelmességüket nem táplálná az a ferde köz- szemlélet, miszerint: nyáron úgysem lehet semmit elintéz­ni. De lassan-lassan beren­dezkedünk rá, hogy egy rossz gyakorlat természetessé vált, s ezzel bezárult az ördögi kör, a szabadságolások idején nem érdemes komolyan intézked­ni, mert mindenki tudja, hogy ilyenkor nem intéződik el ér­demben semmi. És az idő? Az életünkből elveszett, ellopott idő? Azt ki adja vissza? N. I. Magasabb szinten, nagyobb lőve tel menyek kel Az igazgatótól a brigádvezetőkig Az 1959—60-ba« kialakult szocialista brigádmozgalom az azóta eltelt időszak alatt a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozóinál is átfogó mozgalommá vált. Az úttörőszerep két kőműves­brigád — Kormos és Vérebé- lyi — nevéhez fűződik, öt évig lassú volt a fejlődés. Fb- ben az időszakban 24 brigád érte el a szocialista címet. Nagy jelentőségű volt az 1031/67. számú SZOT- és kor­mányhatározat. amely a moz­galom alapvető elveit, irányí­tását, szervezését, értékelését, erkölcsi-anyagi megbecsülését szabályozta. Hatására növeke­dett a szocialista brigádok szá­ma. 1970-ben már 63 brigád érdemelte ki a megtisztelő cí­met. LÉPÉST TARTANI Az elmúlt több mint másfél évtizedben nemcsak mennyi­ségi, hanem minőségi fejlődés­ben is igyekezett léoást tarta­ni az általános követelmé­nyekkel ez a mozgalom. Az évek múlásával egyre több szocialista többletet kellett fel­mutatni a kollektíváknak a cím és a magasabb fokozatok eléréséhez. Ennek a kívánság­nak egyre több brigád telelt meg. Míg 1972-ben csak egy, addig 1976-ban már három brigád birtokolta a megtiszte­lő „Kiváló” címet. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1971. decemberi határozatát követően a szak- szervezeti bizottság és a mun­kahelyek műhelybizottságai gyakran foglalkoztak a mun­kaverseny és a szocialista bri­gádmozgalom helyzetével, fel­adataival. A műhelybizottsá­gok ellenőrzik a brigádválla­lásokat, a rövidszakaszos ver­senycélkitűzéseket, részt vesz­nek az értékelésben. A szak- szervezeti bizottság határoza­tainak megfelelően fokozato­san növelik a követelménye­két, őrködnek azon, hogy minden versenyvállalás mö­gött többletteljesítmény le­gyen. Az újszerű követelmények­nek megfelelően úi verseny- szabályzatot dolgoztunk ki 1974-ben. Ebben, az igazgatótól a brigádvezetőkig mindenki­nek megvan a konkrét fel­adata. Újabb lendületet adott a szocialista brigádmozgalomnak a felszabadulási és kongresz- szusi verseny. Ennek során több intézményt batáridőre es jó minőségben adott át a vál­lalat. JELENTŐS ÁLLOMÁS Az 1976-os év, az ötödik öt­éves középtávú népgazdasági tervidőszak első éve. jelentős állomása volt nálunk a szo­cialista brigadmozgalom fej­lődésének. Ekkor a dolgozok csaknem 80 százaléka kapcso­lódott be a munkayerseny- mozgalomba. 96 brigád tűzte ki a megtisztelő cím elnyeré­sét, melyből 57 elnyerte a kü­lönböző fokozatokat. A leg­jobbak, így Végh Lajos vasbe­tonszerelő, Gömbicz Sándor ács és Juhász János kőmű­ves brigádja megkapták a vál­lalat kiváló brigádja címet. A vállalások többségének középpontjában a termelési feladatok segítése; anyag-, energiatakarékosság, normaidő csökkentése és balesetmentes munka szerepelt. A felajánlásoknál döntő sze­repe van a programoknak, az operatív terveknek, mert ezek meghatározzák a vállaláson, különösen a rövidszakaszos felajánlások célját, tartalmát. Az elmúlt évben 720 felaján­lás született. Kedvezően hatott a múlt évi első fél év eredményeire a május hónapra meghirdetett KlSZ-kongresszusi verseny. Er­re az időszakra esik a leg­több rövidszakaszos vállalás. Ez a versenyforma legjobban a MüM szakmunkásképző inté­zetének építésénél bontakozott ki. Igen jelentős a szocialista brigádok társadalmi tevékeny­sége is. 1976-ban 7223 óra tár­sadalmi munkát vállaltak. En­nek egy részét az üzemen be­lüli feladatokra, más részét a 35 ezer munkanapot Salgótar­jánért mozgalomban vállalt kötelezettségek teljesí­tésére fordították. Ígéreteiket nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták. A város vezetőitől sokan megkapták a Salgótarjánért kitüntető jel­vény arany, ezüst és bronz fokozatát. A vállalat gazdaságvezeté­se az idei gazdasági terv mel­lékleteként kidolgozta a szo­cialista munkaverseny-moz- galom céljait. Meghatározta a verseny szervezésének maga­sabb szintre emelésével kap­csolatos feladatodat, a tarta­lom növelésének követelmé­nyeit. Rögzítette a konkrét lé­tesítményekre vonatkozó vál­lalásokat, teendőket. Az előb­biek megvalósítása elősegíti a vállalat eredménvességét, ugyanakkor aktívabbá 1eszi a szocialista brigádok kezdemé­nyező készségét. A szakszervezeti Bizottság a termelést, gazdálkodást segítő munkája során meghatározta és kiemelte a versenymozga­lom mozgalmi tennivalóit. Ezt a szocialista brigádok is magukévá tették. A megyében elsők között csatlakoztak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny­felhíváshoz. Jelenleg 88 bri­gád küzd a szocialista cím kü­lönböző fokozatainak elérésé­ért. A felajánlások között sze­repel 8300 társadalmi munka­óra, 450 konkrét róv1' d szaka­szos munkaverseny-váll alas. Egyre többen vannak olya­nok, akik a munka mellett jö­vőjük megalapozása érdekében tanulnak. 11-en vállalkoztak az általános iskola elvégzésé­re, 32-en járnak középiskolá­ba, 53 fő jár szaktanfolyam­ra, 539-en pedig magasabb szintű politikai képzésben vagy szemináriumon vesznek részt. A MUNKÁKÉI.TI VEZETŐK IS A tanulásnak csak akkor van értelme, ha eredménye je­lentkezik a munka hatékony­ságában. Hogy így legyen, a brigádok kezdeményező kész­sége és példamutatása mel­lett szükség van a munkahe­lyi, műszaki vezetők, politikai, mozgalmi szervek korábbinál hatékonyabb, szervezettebb te­vékenységére is. Király Attila a szakszervezeti bizottság titkára iiiiiiiiiiiiiMiimiimiiiimiiiiiitiiiimiiiiiitiiiiiiiitiimiimmiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiniiiniiimiiimiiiiiiiiimiiiHHimmiiiiiiiiiiMiiiiii Arcok közéből A karancssági népfronttitkár A falu mindennapi életéből, az itteni emberek ügyes-ba­jos gondjainak intézéséből bőven kiveszi részét Karancs- Ságon Győri Sándorné. A kedves, mosolygós fiatal- asszony mondja: — A tanácstagságot tulaj­donképpen „örököltem”. Az édesanyámtól, aki hosszú ide­ig ugyancsak tanácstag volt. így volt alkalmam tapasztala­tokat szerezni. Láttam, ho­gyan dolgozik, miként készül a tanácsülésekre, mennyire lelkiismeretesen intézi válasz­tóinak kéréseit. Győrivé Salgótarjánban, a Vegyesipari Javító Vállalatnál dolgozik mint műszeripari te­kercselő. Ehhez fűzi hozzá: — Másfél éves a kislányom, így gyermekgondozási sza­badságon vagyok. Nagy öröm édesanyának lenni, nyugodtan tölteni a napokat, figyelni, hogyan fejlődik, okosodik a pici. Mindez nem jelenti, hogy Győri Sándorné „begubózott” és csak a családjának él. Csöppet sem. Közéleti tenni­valóit mindig lelkiismeretesen elvégzi. — Hozzászoktam a nyüzs­géshez. Kezdtem a KISZ-ben, ahol megyei bizottsági tagnak választottak. Négy éve va­gyok községi tanácstag. Emel­lett rámbízták a községi nép­fronttitkár megtisztelő poszt­ját. Győriné a 13-as választó- körzetben képvisel mintegy nyolcvan-kilencven családot a tanácsban. Sokan keresik meg a lakásán, kérik, hogy intézkedjék. Vannak, akik csak tanácsot szeretnének, nem egyszer magántermészetű gondok megoldásában. Me­zőgazdasági technikumot vég­zett. így aztán nem csoda, hogy többek javaslatára úgy határozott, a legközelebbi ta­nácsülésen megemlíti: a köz­ségben az ÁFÉSZ segítségé­vel hozzák létre a nyúlte- nyésztő és a zöldségtermelő szakcsoportot. — En magam is szeretem az állatokat, a háztájiban ne­künk is van. Mint népfronttit­kár is szívesen veszem az ilyen kéréseket. — Fiatalon kerül fontos funkciókba. Nem érezte hát­rányát? — Egyszer sem. Ügy ér­zem, a választóim megbíz­nak bennem. A népfront-ta­nácskozásokon. -összejövetele­ken is elfogadják a tanácsai­mat, javaslataimat. Kölcsönös dolog ez, mert a jó elgondolá­sokat en is mindenben támo­gatom. Az meg külön örö­mömre szolgál, hogy jó a kap­csolat a tanács, a népfront és a KISZ-esek között. Sok a tennivalónk, a tervünk, ezeket csak közösen tudjuk megolda­ni. Rögtön példákkal is szolgál. A községben most épül az új ötven személyes óvoda. Sok a kisgyerek, az intézményre na­gyon nagy szükség van. A népfront és a tanács közösen társadalmi munkát szerve­zett. Hívták a karancsságia- kat, ők pedig jöttek szívesen. hogy mihamarább átadhassák az ovodát a gyerekeknek. Karancsságon elég sok a cigánycsalád. A velük való kapcsolatteremtés, foglalkozás fontos népfronttevékenység. A bizottság ezért határozott úgy hogy baráti beszélgetésre hív­ják a cigánycsaládok képvise­lőit, ahol őszinte szóval meg­vitatják a tennivalókat. Győ­riné azt is megemlíti, szeret­nének tanfolyamot indítani az iskola nevelőivel közösen azoknak, akik még nem ta­nultak meg írni-olvasni. — Unatkozni nincs ideje. Mosolyogva válaszol: — Ezt nem is bánom. Az ember tervek nélkül soha ne legyen, ügy döntöttünk, hogy a férjem ebben az évben beiratkozik a bányaipari tech­nikumba. én pedig jövőre pi'o- bálkozom a tanulással. Remé­lem, a munkahelyemen is tá­mogatnak... r. l. Mire megérkezik a gabona A Nógrád megyei' Gabonaforgalmi és Malomipari Vál­lalat 2. számú körzeti üzemében, Szécsényben serény mun­ka folyik, hogy mire megérkezik a gabona, rendben találjon mindent. Az üzemben 650 vagon búzát vesznek át a gaz­daságoktól. A vasút melletti fémsilókba 560. a DV-színbe 200 és a szárító körüli nvitott színbe pedig 40 vagon kenyér- gabonát szállítanak. A szárítóberendezéssel óránként átlago­san húsz mázsa búzát képesek szárítani. A tároló és szárító üzemrész. Gombakötő Pál a szárítóberendezés kapcsolószekrényét ellen­őrzi. Fenyvesi András az utolsó simításodat végzi az őrlőberen­dezéseken. A malomüzemben már minden készen áil a gabona fogsciá- sára. (Fodor Tamás képriportja) NÖGRÁD - 1977. június 15., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents