Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-12 / 110. szám

i tgy éíunk mi A tűznek lob Az embert, ha ki akar szakadni régi környezetéből senki és semmi 'nem tartóz­tathatja. Ám a harchoz. a küzdelemhez ezernyi erő és óriási elszántság, kitartás szükséges. Mert igen hosszú az út a tegnapból, az eljfiúlt- ból a holnapba, a hívogatóan új, de homályosnak tűnő jö­vőbe. .. Szegveréssel foglalkoztak akkoriban minden háznál. Keserű kenyér volt ez — embert megemésztő, kevés pénzt jövedelmező. Két gö­dör az udvarban, no meg az üllő; pattogott a szikra, for­málódtak a vasszegek. Bada Sándor gyakorta elnézte az édesapját munka közben, a tűz lobogása megindította a gyermeki fantáziát, a mesés ábrándokat Ifjú legény korában aztán már nemigen jutott idő áb­rándokra. A mindennapi ke­mény munka valósága, a nél­külözés, a szűkös élet megke­ményítették, felnőtté változ­tatták Bada Sándort. És kö­telezte édesapja öröksége. Híre futott annak a sós- hartyáni cigánysoron is, hogy a szomszédos Nógrádme- gyerben üzem alakult, vas­szegeket gyártó, s hogy az üzem dolgozói, vezetői mind a „feketék” közül valók... Legendás hírek — árammal hajtott mindent tudó gépek­ről, sok-sok pénzről, változó világról... Bada Sándor sem akart le­maradni, munkára jelentke­zett a Vastömegcikk KTSZ- ben. Mikor is volt? Nagyon régen. Legalábbis úgy tűnik. Most a szövetkezet sóshartyá- ni részlegének vezetője, elis­mert és megbecsült közéleti ember. * — Életemnek, úgy érzem, három fordulópontja volt. Az első a mindennapi megélhe­tést biztosító, anyagi támaszt nyújfó állandó munkalehető­ség. Az üzem, amit mi csi­nálunk, ami értünk van. És ügy igaz, ahogyan mondani szokták: a munka alakítja, formálja az embert, csiszol- gatja, íényezgeti a gondol­kodást, a lelket. Új vágya­kat, törekvéseket szül. Volt aztán a másik'nagy fordulat: búcsú a cigányteleptől. 1965- ben ürítettük ki az évtizede­kig oltalmat nyújtó kis suf­nit, és ezzel együtt lezártuk életünk egyik keservesebb szakaszát. És épült a faluban az új ház, a hét helyiséges. Az indulásnál 57 ezer forint kölcsönt kaptunk, kiegészítet­tük a spórolt pénzünkkel. Ma a házunkat olyan 350 ezer forintra értékelik. Van abban kérem három szoba, konyha, spájz, szép bútor, be­rendezés. A flancot én soha nem néztem, a három gyere­kem miatt ragaszkodtam a nagy lakáshoz. Így emlékezik Bada Sán­dor élete nagy változásaira, a régitől való elszakadás küz­delmeire. De tartogatja' még magában, és nem véletlenül hagyta utoljára a harmadi­kat, a legnagyobbnak szá­mító fordulópontot. — A cigányok évszázadok során megtanulták a keserű igazságot: Ha cigány vagy, hallgass a neved! Én ezt a mondatot úgy formáltam át magamban: — csak azért, mert sötét bőrűnek születtél, nincs jogod semmihez? Na­ponta küzdöttem, birkóztam, hogy a magyar emberek, az új szomszédok emberszámba vegyenek, hogy bebizonyít­sam én is vagyok olyan, sőt még különb is, mint ők. Hogy mivel bizonyítottam? Az életmódommal. Kijártam a hetedik-nyolcadik osztályt. Szorgalmasan, rendesen dol­goztam, a kocsmát 'nagy ív­ben kikerültem. Ha panaszom volt, soha nem csak a saját érdekemet néztem, hanem a közösségét is. És az embe­rek, a falu vezetői bizalmat és jogokat adtak nekem. So­rolom hát, hogy maga is megértse, mire vagyok olyan büszke. Tanácstag lettem, 1955-től párttag, Sóshartyán- tűzoltóparancsnoka, önkén­tes rendőr, a Hazafias Nép­front-bizottság tagja, és ve­zetőségi tag a szövetkezet­nél. .. Nézi, figyeli az arcomat, a hatást. Nézi a győzelmére büszke ember elégedettségé­vel. 41 esztendős és úgy érzi sikerült elérnie, amit annak idején a tűz lobogásánál meg­álmodott. Nemrégiben nagy esemény történt a családban. De em­legeti talán az egész falu is. Bada Sándor két gyermeké­nek, Sándornak és Magdi­nak, társadalmi esküvőt ren­dezett. A két pár megható- dottan állt a rokonok, isme­rősök gyűrűjében. Az esti lakodalomban ott volt a falu apraja, nagyja. Meghívták a tanácselnököt, a párttitkárt is. — Ügy tartottam, ha lúd, hát legyein kövér. Kiházasí­tom mindkét gyerekemet egy kalap alatt. Magdinak új há­zat vettem a faluban, szé­pen berendezve, a fiam meg a lányos házhoz megy. Sínre tettem az ő életüket is. A többi már rajtuk múlik. Az embert, ha ki akar sza­kadni, a régi környezetéből, senki és semmi nem tartóz­tathatja. Ám, ha sikerül fel­emelkednie, felemelni vágyik másokat is. Erőt, biztatást ad­ni a közüle valóknak, a sa­ját példa alapján lehet. Hatvan gépkocsi és munkagép segítségével szállítják az építőanyagokat a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat ipartelepéről az építkezésekre. Havonta mintegy 500 vagon mennyiségű anyagot mozgatnak meg. A mészdarabokat eddig kézi erővel rakták, azóta konténeres szállítással ol­dották meg. Képünkön Saját Lajos és Torják Géza daru­val emeli gépkocsira a szállítmányt. — fodor — V. Kiss Mária Veres Péter- emlékekef gyűjt* Nem mindennapi szenvedély­nek hódol Somi Sándor, az Egye­sült Izzó győri kisalföldi gépgyá­rának műszaki ellenőre. Több mint 20 éve Veres Péter-cmlcke- ket gyűjt. Veres Péter műveivel a bátyja ismertette meg. Tízéves volt, amikor elosvasta Veres Pétertől az első könyvet, a „Szűk eszten­dőt”. A könyv annyira megnyerte tetszését, hogy Veres Péter rajon­gójává vált. Sorban olvasta mű­veit, a legtöbbjét többször is és több mint 20 évvel ezelőtt el­kezdte az emlékek gyűjtését. Gyűjteménye már több száz da­rabból áll. Az elhunyt író vala­mennyi nyomtatásban megjelent művén kívül több száz újság­kivágást — kritikát, méltatást és fényképet is tartalmaz. Féltve őrzi Veres Péter kézzel írt leve­leit, amelyek közül néhányat sze­mélyesen hozzá írt. Fogászat az iskolában Több mint bosszantó ! Réti Lajosnak, az Érsekvad­kerti Általános Iskola igaz­gatójának szervezésében az intézménybe évenként fővá­rosi fogorvosok látogatnak, s több mint kétszáz gyermek felülvizsgálatát végzik el. Legutóbb május 5-én és 6-án a fővárosi XI. sz. gyermek­szakorvosi rendelő munka- társai: dr. Neuwirth Erzsébet, dr. Fülöp István, Skoda Gab­riella, dr. Peti Judit és dr. Paulik Elemérné vettek részt a munkában dr. Köröndi Ist­ván vezető főorvos irányítá­sával. A felülvizsgálat, a gyó­gyító kezelés társadalmi ala­pon történik ezért a községi tanács és az iskola vezetése köszönetét tolmácsolja önzet­len munkájukért. Rátkai Ottó vb-titkár, Érsekvadkert Sikeres szakcsoport Érdemes figyelemmel kísér­ni a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ keretiben működő pásztói zöldségtermesztő szakcsoport tevékenységét. A kis kollektf- va létszáma 1976-ban 17 volt, azóta 21-re nőtt. Az előző évben 3500, az idén 8000 négyzetméteren termeltek fó­liasátor alatt. A tervezett ter­melési érték 1977-re kerek félmillió forint. Szerződést kötöttek 86 ezer primőr he­gyespaprikára, 40 ezer tölte­ni való paprikára, 21 ezer kiló paradicsomra, 4 ezer kiló, zöldpaprikára, ugyanennyi, új­burgonyára, 5 ezer kiló, fejes káposztára és még sok terményre. A szakcsoport ez év tavaszán közös fóliatele- per kezdte el a munkát. Az ÁFÉSZ egy hektár területet bérelt a pásztói termelőszö­vetkezettől, melynek felét fó­liával fedetten, a többit sza­badtermőn műveli meg a cso­port. Nyolcvannégyezer fo­rint befektetéssel korszerű öntözési berendezést szerel­tek fel, és idén áprilisban kötötték be a vizet. Sajnos itt a csoport károsodott, mert a, bekötés késett, pedig a kér­vényt még az elmúlt év de­cemberében beadták. Egyhó­napos visszaesés keletkezett, azonban a csoport bízik, hogy tervüket így is teljesíteni tud­ják. A tagok közül Szőke Im- réék 450 négyzetméteres fű­tött fóliasátor alól már ápri­lis második felében szedték a hatvani erőspaprikát és a kovácsházi zöldpaprikát. Má­jus első felében még mint­egy 10 ezer paprikát szeret­nének eladni. Id. Szőke Imre, Bakalár György és Danyi Zol­tán pedig a hónap végére egy-két mázsa érett paradi­csomot számít szüretelni. A nagyközség területén még számos fóliasátor „üzemel”, melyek termékei a helybeli és a salgótarjáni zöldségvá­lasztékot bővítik. Bogácsi Istvánná Pásztó V asutas-kitüntetések Az elmúlt évben végzett jó munkája alapján a buda­pesti MÁV-igazgatóság és a szakszervezet területi bizott­sága a Salgótarján MÁV cso­mópontját oklevéllel tüntette ki és pénzjutalomban részesí­tette. Az eseményen az igaz­gatóságot Bokor László, a vasutas-szakszervezej területi bizottságát pedig Solymosi Rudolf képviselte. Nádasdi János, Salgótarján MÁV külső pályaudvar állo­másfőnöke megköszönte a ki­tüntetést és a dolgozók nevé­ben ígéretet tett a Jó munka további folytatására. Ezen a csomóponti ünnep­ségen jelentette be Fekécs Imre, Apc—Zagyvaszántó ál­lomásfőnöke, hogy Béke bri­gádjuk 20 fővel ezüst fokozat, Kistererye állomáson négy brigád 33 fővel bronz, Somos­kőújfalu állomáson két brigád szintén bronz kitüntetésben részesült. Pásztó állomáson pedig három brigád zöld­koszorús jelvényt kapott. Szűcs Ferenc Hatvan Hogyan üdülhet a nyugdíjas? Tisztelt Szerkesztőség! Nyugdíjas vagyok és most volt olyan szerencsém, hogy a főidényben beutalót kap­tam Hajdúszoboszlóra. Ezzel kapcsolatban az a hír járja, nogy nyugdíjas főidéryben nem mehet üdülni. Én úgy emlékszem, csak annyi a megszorítás, hogy bizonyos időszakonként mehet. Ezzel kapcsolatban kérem szíves fel­világosításukat. Bornemissza Imre Romhány A kérdést továbbítottuk az SZMT üdülési felelősének Danyi Andrásnénak, akitől megtudtuk, hogy az idevonat­kozó előírások szerint nyug­díjas, minden második évben jogosult főidényben való üdü­lésre. Ha tehát olvasónk elő­ző évben nem főidényben üdült és most beutalót ka­pott, azt nyugodtan igénybe veheti. Lehet jelentkezni! Munka vállalás NDM-Stan Ebben az évben is lehetőség nyílik árrá, hogy megyénk­ből szakképzett és szakkép­zetlen fiatalok munkavállalás céljából, szakmai gyakorlat megszerzésére a Német De- ibokratikus Köztársaságba utazhassanak. Azok jelentkezhetnek, akik betöltötték vagy a kiutazás időpontjáig (október) betöltik 18. életévüket, magatartásuk erkölcsileg, politikailag nem esik kifogás alá, nőtlenek, il­letve hajadonök, eltartásra nem kötelezettek, a katonai szolgálathalasztás szabályai szerint kiutazásuk engedé­lyezhető, ha vállalják az NDK törvényeinek, a foglalkoztatás szabályainak, a munkaszer­ződésnek a betartását, részt vesznek a hazai és az NDK- ban szervezett kötelező nyelv- tanfolyamon. A munkavállalás időtarta­ma három év. A szakmunká­sok két évre is köthetnek szerződést, Ez évben lakatos, villany­szerelő, esztergályos, marós szakmunkások és forgácsoló, hegesztő, elektroműszerész be­tanítást igénylő munkakörök­be fiúk, valamint elektromű­szerész betanítást igénylő munkakörbe lányok jelentke­zését várják. Lehetőség van vegyész- és gépészmérnökök jelentkezésére is. A fiatalők' Drezda, Halle, Eberewalde városokban lervő üzemekhez utazhatnak ki. Ezen kívü^ a Salgótarjáni Kohászati Üzemek saját dol­gozói, valamint az iskolából kikerülő és á gyárban elhe­lyezkedő fiatalok részére biz­tosít kiutazási lehetőséget az Edelstahlwerk freítali kohá­szati üzemekbe. Az érdeklődő fiatalok je­lentkezhetnek a Nógrád me­gyei Tanács munkaügvi osz­tályán: Salgótarján, Rákóczi út 192, valamint a lakóhelyük szerinti városi tanácsok és járási hivatalok munkaügyi előadóinál. Salgótarján szépítéséért vi­rágok, fák ültetésével sok tár­sadalmi munkát végzett a la­kosság. A tanács városgazdál­kodási üzemének parkosítása tulipánmezőt varázsolt a vá­rosközpont tereire, s a szegé­lyező virágládákba pirosló muskátlik sorát. Jólesik az embernek ránézni, de vannak, akik nem értékelik a szépet! A Tanácsköztársaság téren történt április 30-án este, fél 9 tájban. Egy körülbelül 20 éves férfi, társaságában két hasonló korú jól öltözött fe- hérnadrágos hölggyel — be­szélgetésük alapján helybeliek lehettek — sétálgatott a tér jobb sarkában a tulipános ágyásnál, majd a tizedik sor­ból a második virágot töves­tül kiemelte és átnyújtotta az egyik hölgynek. Aztán hangos kacagással elszelelíek. A park­őr épp a tér másik sarkán volt, így nem akadályozhatta meg a történteket. Alig valamivel később két 30 év körüli férfi, alkoholtól imbolyogva jelent meg — ta­lán vidékiek voltak és mun­kából jöttek, egyikük táskája mellé rejtve egy szép piros muskátlit szorongatott. A parkőr megkérdezte, hogy hol vette a virágot. A válasz dur­va szavak kíséretében vala­hogy így hangzott: — A Karancs Szálló étter­me előtti szeméttartóból vet­tem ki, ha nagyon akarja tud­ni. Mit gondol, öreg, kell ne­kem a maguk muskátlija? — tette hozzá cinikusan. Valamit még dünnyőgtek, majd átténferegtek az út má­sik oldalára és eltűntek. A parkőrrel átvizsgáltuk a sze­méttartót, hiszen ha onnan van a virág, kell hogy valami nyomot leljünk, de nem talál­tunk. Az ilyen jelenetek felbosz- szantják az összes virágszere­tő járókelőt. Főképp pedig azokat, akik maguk is fára­doztak a parkok létrehozásá­ban. Ami egyedüli segítség le­het, az emberek öntudata. Ha a járókelők segítenek a park­őrnek, a legtöbb hasonló ese­tet meg lehet akadályozni. Kocsis Ferenc Ipoly tarnóc Járdaügy Több salgótarjáni olvasónk,’ köztük a Pécskő úti lakók az­zal a kéréssel fordultak a városi tanács vb műszaki osztályához, hogy a garzon­háztól a esillagházak és a vasúti aluljáró irányába ve­zető járdarész lezárását szün­tesse meg. Az osztály vezető­je, Lantos Lóránt, a kérésre a következőket válaszolta. A járda lezárása a múze­um építése miatt történt. Ed­dig az alapozási munkák mi­att volt szükség a lezárásra. Az alapozás elkészült, ezután az építkezéshez szükséges daru üzemeltetése miatt lesz lezárva a járda. A kivitelező vállalat 1977. december 31- ig kapta meg a járda lezárá­sához az engedélyt. A gyalo­gosforgalom lebonyolítása a esillagházak felé a gyalog- átkelőhelyen keresztül a Rá­kóczi úti járdán, majd a csil­lagházak irányába vezető másik gyalogátkelőhelyen tör­ténik. Sajnos, sok gyalogos nem a kijelölt helyet választ­ja. Addig is, míg a járda fel­szabadul, a vásárcsarnok a Pécskő utca felől a Lakbe­rendezési Áruház melletti aluljárón megközelíthető. NÓGRÁD - 1977, május .12., csütörtök v

Next

/
Thumbnails
Contents