Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-31 / 126. szám
Tanács és szakszervezet Kezes célok — közös akciók Területi politikánk egyik legfontosabb jellemzője, az utóbbi esztendőkben immár mindennapos gyakorlata: gyümölcsöző, „naprakész” kapcsolatok szövődtek a megyei tanácsi szervek és a szakszervezetek megyei tanácsai között. Tűnőben van az a helytelen felfogás, mintha minden érdemi munka és lényeges döntés a fővárosra centralizálódnék, s a megyék csak amolyan gépies végrehajtó feladatokat kellene, hogy ellássanak. Az ország tizenkilenc megyéjében a helyi szellemi erőknek teret nyitva alkotó, a helyi lakosság életét alakító, munkáját ezerféle módszerrel segítő munka folyik, s hovatovább magától értetődővé lesz az a konzultatív, egymást tapasztalatokkal is segítő tevékenység, amely rendszeresen hozza közös asztal mellé a helyi tanácsi és szakszervezeti vezetőket, munkatársakat. Ha például Békés megyében napirendjére tűzi a megyei tanács a kereskedelem társadalmi ellenőrzésének kérdését, erre a tanácskozásra nemcsak meghívják a megyei szakszervezeti fórumok vezetőit, hanem a közös munkamódszerek tekintetében is megállapodnak. Eljutva egészen odáig, hogy közös erővel szervezik meg a társadalmi ellenőrző hálózatot, segítik az ellenőrzők gyakorlati munkáját, majd számba veszik a tapasztalatokat. A tanács irányító, államigazgatási tevékenysége, együtt jelentkezve a szakszervezeti érdekvédelmi munkával — közös hasznot hoz a megyei lakosság érdekében. De meg lehetne említeni azt a munkát is, amellyel rendszeresen elemzi a két testület — borsodi módszerre célozva például —, milyen a megye munkáslakosságának helyzete, hogyan alakultak a XL pártkongresszus óta az élet- és munkakörülményeik, milyen reális igényeket támasztanak állam és szakszervezet vonatkozásában: Fontos politikai akció az ilyen közös, elemző vizsgálatok lebonyolítása. sok száz munkás, helyi lakos megkérdezése, véleményének meghallgatása után születnek az átfogó, konkrét teendőkre is utaló elemzések, közös jelentések. Korántsem valamiféle „papírmunkáról” van szó. Ellenkezőleg. A helyi politika valóra váltásában vállal részt mindkét testület, feladatainak és lehetőségeinek megfelelően. A közös „területek”, az együttműködés ágai kiterjednek az üzemekre, a kereskedelemre, a tömegkulturális munkára, az iskolákra, egyéb gyermekintézményekre, kórházakra, a terület- fejlesztéstől az ellátásig, minden vonatkozásban. Csak egy példa az igen biztató közös tevékenység, amelyet a „Mindenki iskolája” segítésekor együttesen végez szinte valamennyi megyei helyi tanács és szakszervezet. A mozgalom szolgálatába állította a szakszervezetek anyagi erőforrásait is, ugyanakkor a tanácsi kezelésű művelődési intézmények a maguk lehetőségeit adják hozzá az akcióhoz, később közös mérleget készítenek az eredményekről. Van — s a továbbiakban még inkább lehet — olyan „fordított” haszna is tanács és szak- szervezet közö6 munkálkodásának, hogy éppenséggel elkerülhetők legyenek a kettős vizsgálódások, a feleslegesen párhuzamos munkák. A korszerű államigazgatási tevékenységet és a modern szakszervezeti munkát tehát az egészséges együttműködés, egységes jelzés- rendszerek kölcsönös használata erőteljesen segítheti. Ha sok is a jó példa — tulajdonképpen még az út elején tartunk. Még előfordul — szerencsére ritkán —, hogy azonos témakörben, de egymástól függetlenül „futnak” tanácsi és szakszervezeti vizsgálatok, s végső soron az azonos tapasztalatok mérlegelése hozza közös asztal mellé a tanácsi és szakszervezeti vezetőket. És munkamódszerek tekintetében is sokféle finomítás, a kölcsönös egyeztetés lehetőségét hordozzák magukb n az elkövetkező idők. Várkonyi Margit Nem puszta a puszta — szenográdi — STÚDIÓ — 1977 Lakók és lakóbizottságok Sokat — de mit tettek 7 Három esztendővel ezelőtt alakultak meg Salgótarjánban a lakóbizottságok. Működésüket tanácsrendelet szabályozza. Munkájukat a városi tanács és a Hazafias Népfront együttesen, azonos elvek szerint segíti. Mindebből nem következik, hogy nincs szabad „mozgásuk”. Tevékenységüket önállóan tervezik, a lakók javaslataira és véleményére támaszkodva. Tekintélyt szereztek Az eltelt esztendők tapasztalatait már le lehet szűrni. A megyeszékhelyen tizennyolc lakóbizottság és két utcabizottság dolgozik. „Átfogják” Salgótarján belvárosának házait, továbbá a Gprkij-lakó- telepen és a bányagépgyári körzetben működnek. Évente egyegy alkalommal összejönnek a lakóbizottsági elnökök, tagok; a városi tanács és a Hazafias Népfront képviselői, hogy közösen vitassák meg az eredményeket és a további tennivalókat. A legutóbbi tanácskozást a napokban tartották. Sokan szólaltak fel, mondták el véleményüket, adtak hasznos tanácsokat, amelyeket érdemes megszívlelni. A lakóbizottságok — ez volt az általános tapasztalat — tekintélyt szereztek a lakók, a tanács és nem utolsósorban' az ingatlankezelő vállalat előtt. Segítették a helyi döntéseket, a várospolitikai intézkedések célszerűségét, jogosságát magyarázták a lakóknak. Több alkalommal. ismertették a tanácsi szabályrendeleteket. Sőt mi több, azok megvalósulását — köz- tisztaság, állattartás, házirend — is figyelemmel kísérik. Munkájuk nemcsak ennyiből áll. Tevékeny szerepet vállalnak és hívják a lakókat tanácstagi beszámolókra, népfrontválasztásokra, békegyűlésekre, társadalmi munEgyedül semmit sem érek s' Átadja a váltóbotot író-olvasó találkozók Fekete Gyula, háromszoros József Attila-díjas író ma a baglyasaljai fiókkönyvtárban 14 órakor, a szécsényi nagyközségi-járási könyvtárban 18 árakor találkozik az olvasókkal. Galambos Lajos, aki eddigi munkássága elismeréseként egy-egy alkalommal elnyerte a SZOT- és a József Attila-díjat, a rétsági Fémmechanikai Szövetkezet dolgozóival 14 órától, a dejtári olvasókkal 18 órától folytat beszélgetést Nemes György, József Attila- és Rózsa Fe- renc-díjas író, újságíró a balassagyarmati finomkötön- árugyárba látogat; az író-olvasó találkozó 14 órakor kezdődik. Ä puszta, az alig pár lelket számláló kis település minden valószínűség szerint a silányságáról, az emberi képesség kibontakoztatását gátló körülményeiről, a művelődési lehetőség hiányáról, a közszolgáltatások minimumáról kapta az elnevezést. De vajon milyen ma a puszta képe? Hogyan élnek 1977-ben az emberek egy ilyen kis településen. Az Ipoly-parti kis településre. Pösténypusztára látogattunk el, hogy a kérdésre választ kapjunk. A puszta egyik legidősebb embere Pösténi Gyuri bácsi, 83 éves. — Itt születtem a pusztáin, és itt élek a „városban”- Pös- tény régen valóban, puszta volt. Apró, szalmatetős házak, poros utca, alig élt itt egy pár család. Ma, ha végigsétál az utcán, „palotákat” lát. Televízió, rádió mindenütt. Az autóbusz szinte óránként közlekedik. Kultúrház, mozi, járda, a gyermekeink Szécsénybe járnak tanulni. Ez már nem puszta. Egy nagy baj van, hogy megöregedtem. Tovább fonja gondolatait. És hallgatom, hogy milyen szeretettel beszél a puszta népéről, gyermekeiről, unokáiról és dédunokáiról, fiatalságáról, az elmúlt évek nehéz, izzadságszagú életéről. Gyuri bácsi tudja, hogy a változás, a könnyebb és jobb élet az ő mindennapi munkájának terméke. Császár Béla, az iskola tanítója így vall a puszta életéről: — Első-negyedik osztály összevonásban az alsó tagozatot tanítom. Pár éve kerültem ide- Rendes, becsületes, szorgalmas, munkakedvelő embereket ismertem meg a puszta népében. Elődöm, a Csőri házaspár nagyon jó szellemet alakított ki az emberek körében- Sokan azt mondják, hogy a pusztai gyerekek nem sokra viszik. Tény, hogy nehezebb és hátrányosabb helyzetben vannak a nagy település gyermekeivel szemben, de szorgalommal sok minden pótolható. És ötödik osztálytól már Szécsényben tanulnak. Több pösténypusztai gyerek jutott el Moszkva, Leningrád egyetemeire, nem beszélve a hazai főiskoláról, egyetemekről. >. Nem az emberekről, az életükről kívánok szólni — magyarázta Tóth Gyula tanácstag- Szeretném elmondani — és kérem, feltétlenül írja meg —, hogy rossz a köz- világításunk, kátyúkkal tarkított a főutcánk. Illetékes helyen már többször elmondtam, de eddig nem történt semmi. A kultúrház 1964-ben épült. Aki csak mozogni tudott, az ott serénykedett az építkezésen. A klubhelyiségben fiatalok beszélgetnek. — Esténként összejövünk, lemezezünk, táncolunk — újságolta Horváth János- Most még kevesen vagyunk, de nyolc óra körül biztos, hogy 15—20-an leszünk. Ä nap lassan a csehszlovák hegyek mögé húzódik. Esteledik, de a gyermekek nem szereznek tudomást róla. Vidáman, önfeledten játszanak a téren: ' tollasoznak, labdáznak. — Beszélték a faluban (a gyermekek így hívják a pusztát), hogy különböző játékokat fognak nekünk itt a téren felállítani. De eddig nem kaptunk semmit — panaszolta Baranyi Margit. Távolabb a fiúk: Cseri Ferenc, Bagó Zoli, Baranyi Laci és a többiek futballoznak. Baranyiéknál a házigazda hazaérkezett a munkából. A főzőfülkében serénykedik, a vacsorát készíti. — Mire az asszony hazajön a tsz-ből, elkészítem a vacsorát — újságolta. Én nem vagyok tősgyökeres pöstényi, ide nősültem, megszerettem a pusztát, ezért építettem ittPintér József éknél nagy az öröm. A kisebbik lány, Éva. aki Pesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanul, hazajött a szülőket látogatni. — A nagyobbik lányom Pesten dolgozik, vegyész. Ö is gyakran hazaruccan — mondta a házigazda, majd hozzátette. — Ma a városi emberek, hacsak egy kis idejük van, menekülnek a természetbe. Akkor mi miért mennénk innen el- Munkaidő után a kertben mindig akad egy kis ténykedni való. Este meg itt a tv, rádió. Én itt születtem. Itt, az Ipoly partján állt egy malom, ahol a mesterséget kitanultam. \ Józsi bácsi Szécsényben. a malomban főmolnár. Ahogy elmondta, megtalálta a számítását és elégedett az élettel- Ügy érzem, nem egyedüli ember Pösténypusztán. aki ezt magáról elmondhatja. Kőművesek, ácsok és egyéb szakemberek jó hírét ismerik a környéken- Ezt a jó hírnevet munkájukkal szerezték. Az egymásba nyíló üzlet, és italbolt vezetője Ferenczi István. — Mindent megkaptam, amit vásárolni akartaim — újságolta Veres Lajosaié. — Tegyük hozzá, hogy udvarias, gyors kiszolgálásban van részünk — mondta Mester MiklósnéAz italbolt inkább hasonlít presszóhoz, mintsem kocsmához. Az esti órákban népesedik be. Sötétség borul a házakra. Csendes az utca. Az ablakokból fény szűrődik. Az emberek otthon beszélgetnek, tv-t néznek, rádióznak, olvasnak- Szövik a jövő terveit. Milyen ma a puszta? Hogyan élnek az emberek? Ök mondták — és milyen igazuk volt: ma már nem puszta a puszta. A Budapesti Elektroakusztikai Gyárban elkészült a 24 csatornás stúdió keverőasztal. amely egyidejűleg több mint 100 hangforrás fogadására alkalmas, 24 forrás választható ki és használható fel. A berendezés a legmodernebb sztereo és kvadrofon műsorok összeáll fására képes. A másik érdekes termék a moszkvai olimpiára készülő két riporterállású kommentátor-munkahely. Ebből a berendezésből hozzávetőleg 1300 darab készül a moszkvai olimpiai játékokra. Képünkön: Makkay János és Magyar Miklós fejlesztő mérnökök ellenőrzik a keverőasztalt. kára. Figyelemmel kísérik a lakóházak hibáit, a felújítási munkákat, vigyáznak a köztulajdonra, és meggyőző szó* val igyekeznek segíteni a szocialista együttélés normáinak betartásában. Ennek is köszönhető, hogy Salgótarjánban kevés a szabálysértés, a lakók jobban betartják a házirendet, ritka a perpatvar, szomszédok közötti veszekedés. Az eddigi eredmények nem jelentik — nem is jelenthetik —, hogy már nincs tennivaló- Még nagyobb kezdeményező kedvre lenne szükség, hogy a lakóbizottságok valóban mindenben képviseljék a lakókat. A lakógyűléseket hasznos mindig megtartani, mert az módot nyújt a vélemények összegezésére. Sok a költözködés. A lakóbizottsági tagok, elnökök is más lakásba költöznek. Helyettük nem választanak újakat. Az is gyakori, hogy a házfelügyelő és az ingatlankezelő vállalat gyakran nem veszi figyelembe a lakóbizottságokat. Nem támaszkodik megfelelően- a segítségükre. Bírálták az ingatlant A tanácskozás résztvevői sok jó és sok rossz tapasztalatot mondtak el az együttműködésről, mindennapi életünkről, megbecsülésről, közös feladatokról. Előfordul nem is ritkán, hogy a lakók nem is tudják, ki a lakóbi- zotság elnöke a házban, illetve kik a tagjai. Ezen úgy lahetne segíteni, hpgy a kapu alatti névjegyzékre írják oda, ki a lakóbizottsági elnök, illetve tag. Így könnyebb lenne megtalálni valamennyiü- ket. Az Arany János utcában például a lakóbizottságok „mozgósítottak” társadalmi munkára, melynek eredményeként két játszótér épült a környék gyerekeinek. Az ásót és a lapátot nemcsak a férAhogy a szertár felé végig- megyünk a falun, majd minden ember visszaköszön. Sé- ber Istvánt egyikük sem tudja megelőzni. Az önkéntes tűzoltók 49 esztendős parancsnoka népszerű ember a salgótarjáni városrészen Somoskőújfaluban. Ahogy az ajtó kinyílik, legelőször a falakat borító töméntelen oklevél kelti fel a figyelmem. — A fele ha itt van — fűzi hozzá a vendéglátó — a többi már nem fér a falra. A sarokban a polcon ezüstseíleg. — Akkor lettem tűzoltó, mikor ezt nyertük. 1947 volt. Utánpótlást kerestek • a kézi fecskendő mellé. Nekem tetszett. Az a megtiszteltetés ért, hegy rögtön a' felnőttek közé kerültem. A testalkatom miatt. Akkor már évek óta sportoltam. Még abban az évben részt vettem a versenyen is, Salgótarjánban. Én voltam az életmentő, egy embernagyságú babával kellett ponyvába ugranom a tetőről. Elsők lettünk, akkor kaptuk a serleget. Egy évre rá megint mi győztünk — mutat a másik trófeára a kinyújtott karú bronzemberre. Harmincasztendős emlékek, és sorban a többi. Képek a falon a versenyekről, barátkozásról a füleki „kollégákkal”. 1951-ben parancsnokhelyettesnek és oktatónak nevezték ki. 1963-ig vagy száz fiatalembert ismertetett mega tűzoltás a’apvető tudnivalóival, közülük több ma is a keze alatt van. — Például itt van Kiss László. A helyettesem. Nemrég kapta meg a Tűzrendésze- ti Érdemérem arany fokozatát. Nagyon büszke vagyok rá... 1963-ban' parancsnok lett. A közigazgatási változások óta Soróoskő község önkéntes tűzoltóit is ő irányítja. Egyik fiák, hanem az asszonyok, sőt még a nagyobb gyermekek is becsülettel forgatták. Építettek sakktáblát, hogy látványosság is legyen. Bábuk viszont nicsenek hozzá, így kihasználatlan. Pedig segítené a házbeliek ismerkedését, barátkozását. Több pihenőpad kellene az idős emberek és a kismamák számára. A tereket, parkokat, fákat, bokrokat védjék is meg, ebben segítsenek a lakóbizottságok. Sok bírálat érte az irgat- lankezezelő vállalatot. Késedelmesen végzik el a javításokat, nem intézik az ügyeket. a lakóbizottsági elnököknek is többször kell szólniok, hogy egyáltalán történjen valami. Az ilyen intézkedési mód nem erősíti sem az ingatlankezelő vállalat, sem a lakóbizotság tekintélyét. Az sem jó, hogy a lakóbizottságok nem tájékozottak, így nem is tudják, hogy mire fordítják a „tanácstagi pénzeket”. A lakóbizottságot a hivatalok ne állítsák kész helyzet elé. Ne csak akkor szóljanak. ha társadalmi munkát kell szervezni, hanem akkor is, ha valamilyen döntés születik. A főtéri 13-as számú házban például összefogással egy alagsori, üres helyiségben gyermekmegőrzőt akartak csinálni, hogy ezzel is segítsék a kisgyermekes anyákat. A jó elképzelésből végül nem lett semmi, mert az ingatlankezelő soha „nem ért rá”... Nem „kijáró” bizoitpág összegezve a tapasztalatokat a lakóbizottságok végül is nem „kijáró” szervek. Ennél több a feladatuk. A hivatalok tekintsék egyenlő partnereknek az ügyek intézésében, mert a lakóbizottságok több ezer lakó képviseletében tárgyalnak, javasolnak, szerveznek közös munkát. Csatai Erzsébet legfőbb büszkesége az úttörő- tűzoltóraj. Létrejöttéről így beszél: — A hatvanas években az iskolai szünetekben az úttörőket bevontuk a tűzfigyelő szolgálatokba, a tűzrendésze- ti munkába. Rákaptak, megszerették. Nagy lelkesedéssel vettek részt a kiképzésben, első kimagasló eredményüket a járási első helyezést 1970- ben érték el. A múlt évben a megyében is elsők lettek, jutalmul részt vettek a zánkai országos tűzoltó-táborozáson. Bizonyos vagyok benne, ha a szükség úgy hozza, megállják a helyüket. Kiképzőjük, Molnár Róbert, valamikor maga is úttörő-tűzoltóm volt. Séber István nem szívesen beszél magáról. Mikor arra kérem, mesélje el egy „forró” élményét, az egyesület jó kollektív szelleméről mond példázatot. — Egy lakóház gyulladt ki 1973-ban. Nekem hajnali ötkor jelentették. Riasztottam a helyettesemet, kimentem a helyszínre, előtte pedig szóltam a szomszédnak, aki villanyszerelő, áramtalanítson. Mire végeztem a felderítéssel, az embereim közül már húsz ott volt a helyszínen, felszereléssel együtt. Látja, így van ez. Egyedül semmit sem érek. csak a többiekkel együtt! ,Séber István „civilben” a termelőszövetkezet rakodásve- . zetője, s emellett még vezetőségi tag az ÁFÉSZ-nél, az MHSZ-ben, s a tsz szakszervezeti bizottságának elnöke. A sporttal sem hagyott fel te'- jesen, labdarúgó-játékvezető. Mint önkéntes tűzoltó százados több kitüntetést kaoot’. legutóbb, a harminc évért, a bronzkoszorús szolgálati érmet. Átadja a váltóbotot — tapasztalatait — a fiatalabbaknak. de továbbra is köztük marad, köztük érzi igazán jól magát. — B- — j NÓGRÁD - 1977. május 31., kedd 5
