Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
PrwT"' ™ tlfílíCiV'P < i *iflWwiwliP^ ,v fH' .P^pilpÉip«1 ' fíllllillillWilllT -^iiu'a.iawiiiuiiiiiiiiiiailümih« iPfwlí' ftf fSl MMlil PHÍMMMK9 ^jÉHPrtMFn'qR I «« »- fi,‘: f ftf l .......km , ■ i -^ZzZz v rmmmmm ipetlfrtiw t^TWmfrw« liiiMugnai kuk,',, ú'hi P Pwiil Salgótarján. Mutassa a munkakönyvét... — NEHÉZ MUNKAERŐHELYZETBEN VAGYUNK, nagyon kellene a férfi munkaerő, mégis megválasztjuk, kiket veszünk fel. A jelentkezőknél azzal kezdjük: Mutassa a munkakönyvét Utána mondunk igent vagy nemet — mondja az Erdőkémia tolmá- csi telepének vezetője. Hasonlóképpen vélekedett az Ikladi Műszergyár berceli gyáregységének vezetője, amikor e témával kapcsolatos kérdések kerültek szóba. Az előbbi gyakorlat még nem általános, de egyre jobban terjed. Így védekeznek a vállalatok, gyárak vezetői, dolgozói azok ellen, akik úgy váltogatják munkahelyeiket mint rendes emberek a fehérneműiket. Ily módon vetnek gátat annak, hogy a fegyel- mezetlenkedők ne zavarják a kisebb-nagyobb jószellemű kollektívák alkotó közérzetét akik vállalva a nehézségeket is, mindennap becsületesen megjelennek munkahelyükön, tisztességesen végigdolgozzák a műszakot Másutt — így a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárában — megválnak azoktól, akik azt hiszik, akkor hagyhatják cserben dolgozótársaikat, akkor veszik .fel a munkát, amikor kényük-ked- viik tartja. Tavaly 32, enyhén szólva magáról megfeledkezett dolgozónak adták át a munkakönyvét azzal a gondolattal, hogy boldogítsanak másokat keressenek olyan helyet, ahol igazolatlanul távolmaradni a végtelenségig lehet, ahol a fegyelmezetlenséget nem veszik elég szigorúan. Pedig ebben a gyárban is bőven van türelmi idő. A gyár igazgatója az idén azoknak a dolgozóknak, akik tavaly ötször mulasztottak igazolatlanul, levelet küldött, s ebben közölte, hogy igazolatlan mulasztás esetén elválnak útjaik. Voltak, akik hallgattak a jó szóra, mások viszont azt hitték, továbbra is udvarolnak nekik, talán még egy kis ügyeskedéssel béremelést is ki lehet csikarni a törzsgárda rovására. Tévedtek! Azok. akik ötször mulasztottak igazolatlanul, nem kaptak béremelést, jutalmat, nem részesültek a tavaly elért nyereségben, ami igen jelentős összeget tett ki. Az első negyedév végére pedig újabb tíz főnek nyújtották át a munkakönyvét — mondván: — Ilyen felelőtlenül dolgozó munkásra nincs szükségünk... Ha az előbbiekből ítélnénk meg a munkafegyelem alakulását, megyénk termelő-, gazdálkodóegységeiben, akkor ferde kép alakulna ki bennünk, tévútra kerülnénk. Bár a kívántnál kisebb eredményeket értünk el, ennek ellenére az elmúlt évben léptünk előre a munkafegyelem megszilárdításában. Ebben része van az egymást követő intézkedéseknek. Csaknem mindenütt megszigorították a hivatalos ügyben történő kilépéseket. Vannak olyan termelőegységek, ahol a távollevő időre eső bért levonják a dolgozó napi keresetéből. A korábbinál szigorúbban bírálják el a késéseket, alaposan megnézik, kinek, mikor és miért adnak kilépőt, az üzem- és művezetők is jobban számon tartják, ki, hova, és miért ment el az üzemrészből. Jótékonyan hatott a munkafegyelemre az értekezletek egy részének munkaidő utáni megtartása is. A munkafegyelmet szilárdító különböző intézkedések találkoztak a munkájukat és gyárukat szerető, becsületes, szorgalmas, igyekvő dolgozók törekvéseivel, vágyaival, kívánságaival. A kedvező folyamatban tükröződik a szocialista brigádok ember- és tudatformáló szerepe, a párt-, a KISZ- és szakszervezeti aktivisták példamutató munkája, eredményes, felvilágosító, agitációs tevékenysége. Sajnos, még ma sem mindenütt szimpatikus a szilárd munkafegyelmet megkövetelő üzem- vagy művezető, ak nem durvasággal, hanem az előírások, az utasítások emberséges és rugalmas végrehajtásával teremt fegyelmezett, jó légkört a termelő-, alkotó munkához. AZ ELŐBBIEK MELLETT PILLANATNYILAG legnagyobb „ellensége” a szilárd munkafegyelemnek az alacsony szintű üzem- és munkaszervezés. Különböző anyagok, alkatrészek hiánya miatt igen sok termelésre fordítható társadalmi munkaóra megy veszendőbe. / Ilyenkor még az egyébként fegyelmezett, a fegyelmet kedvelő emberek is elengedik magukat. A Budapesti Finomkötött- árugyár balassagyarmati gyárának. a BRG salgótarjáni gyáregységének és még néhány gyárunk gazdasági és párívezetőjének véleménye azt tanúsítja, hogy legjobban a jól szervezett, folyamatos munka fegyelmez. Ezt erősítik meg azok a felszólalások, amelyek a termelési tanácskozásokon. a szakszervezeti taggyűléseken, a szocialista brigádvezetői megbeszéléseken. a szakszervezeti bizalmitanácskozásokon elhangzottak. Egyértelműen a munka- és üzemszervezés hiányosságait, megoldásra váró feladatait állítják reflektorfénybe. Így hát a feladat is adott. Csupán a mostaninál nagyobb ütemű végrehajtásra van szükség, minden kollektíva jól felfogott érdekében, és a népgazdaság erősítése céljából. Vöröskereszteredmények A Vöröskereszt szécsényi járási titkára a napokban tájékoztatta a vezetőséget az elmúlt kongresszus óta eltelt négy esztendő munkájáról. A járásiban 46 alapszervezet működik, közel négyezer taggal. Közülük a négy esztendő alatt 985-en végezték el az ei- sősegélynyújtó-tanfolyamot, s aktívan tevékenykednék üzemekben, intézményekben, termelőszövetkezetekben. 189 egészségügyi állomáson 945 aktíva áll készen arra, hogy bármikor segítsen bajba jutott embertársán. A járás alapszervezetei az eltelt idő alatt 268 tanfolyamot szerveztek több mint ötezer résztvevővel. A mintegy hatszáz előadásból csaknem ötven az alkohol káros hatásáról szólott. , A járás alapszervezetei nagy gondot fordítottak a Tiszta udvar, rendes ház mozgalomra, melybe mintegy harmincezer család nevezett be. Az értékelés során húszezer ház nyerte el a kitüntető címet. Véradás téréit is jelentős eredményt értek el: négy év' alatt több ezren vettek részt különböző véradóakciókban a járás lakói közül. Elkötelezettség és képzettség A propaganda muu ka tapasztalatai a pásztói | áras bau A párttagság eszmei-politikai nevelésének helyzetét, a pártpropaganda továbbfejlesztésének feladatait vitatta meg legutóbbi ülésén a pásztói járási pártbizottság. A testület. — mint a Központi Bizottság is tette, — a XI. kongresszus óta eltelt időszakot vizsgálta. Gazdag tapasztalatok birtokában állapította meg. hogy a járás párttagsága élénk érdeklődéssel kísérte a kongresszus döntéseit, és egyre felkészültebben vesz részt a határozatok végrehajtásában. Tanulaak a párttagok Az elmúlt esztendők egyik figyelemreméltó tapasztalata a pásztói járásban, hogy megnőtt az érdeklődés a politikai oktatás iránt. Már a tag- könyvcserét megelőző beszélgetéseken, s később, a tapasztalatokat összegező taggyűléseken is szóvá tették a párttagok, hogy a politikai elkötelezettséget megfelelő politikai, Ideológiai ismeretekkel szükséges kiegészíteni. A mércét mindenekelőtt önmaguknak, de az alapszervezeti munkában is magasabbra teszik. Ebben az oktatási évben a párttagok mintegy kétharmada tanul a tömegpropaganda különböző tanfolyamain. Mindezekről a következő hetekben az alapszervezeti taggyűléseken részletesen is szó esik. Meghatározzák ezeken a tanácskozásokon a propagandamunka tervezésének, szervezésének és ellenőrzésének konkrét feladatait is. Az már most. a készülődés időszakában egyértelmű, hogy a járás alapszervezetei a párt- propagandát, az oktatást, a képzést egyre inkább a pártélet szerves részének tekintik. A propagandamunkában szerzett tapasztalatokat mind eredményesebben hasznosítják a pártimunkában, a párttagok rendszeres, folyamatos tájékoztatásában. Régi, reális igénye volt az alapszervezeteknek a pásztói járásiban is, hogy ne a járási pártbizottság jelölje ki, egy- egy alapszervezetben mit tanuljanak a párttagok. A tanfolyamok szerkezetének kialakítását bízzák a pártszervezetekre. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az alapszervezetek többsége jól élt az önállósággal. A politikai szükségleteknek, a helyi igényeknek megfelelően több helyen a korább; egy tanfolyam helyett — ahová minden párttag eljárt. — kettőt, hármat is szerveztek. Mindezek az intézkedések megteremtették a termékenyebb beszélgetések, a vitás kérdések tisztázásának lehetőségét is. A tervszerűbb, a következetesebb eszmei-politikai nevelő munka pedig kedvező változásokat indított el a pártéletben. A pártmunka stílusa, módszerei egyaránt korszerűbbek lettek. Az elmélet közelebb került a gyakorlathoz. Még azok az alapszervezetek is, ahol korábban a gazdaságpolitikai témákban érezték biztosnak magukat, most bátrabban vitatnak meg taggyűléseken,' pártcsoport- üléseken ideológiai, művelődéspolitikai kérdéseket. Sajátos tennivalók Igaz, hogy a pásztói járásban az alapszervezetek többsége a mezőgazdasági üzemekben, községekben tevékenykedik. Ám közöttük sincs két egyforma alapszervezet. Pásztón a községi alapszervezet nagyrészt nyugdíjas tagjait más kérdések, gondok foglalkoztatják, mint a hasz- nosiakat. Az ecsegi, a csécsei termelőszövetkezet > kommunistái másképpen szólnak, szólhatnak a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításáról, mint Kisbágyonban. S a Pásztói Szerszám- és Készülék- gyárban, ahol a párttagság mintegy nyolcvan százaléka szakimunkás, és jó egyharma- da középiskolát végzett, megint csak más módszerek szükségesek a pártmunkában, a propagandamunkában is. Ezért a járási pártbizottság az alapszervezetek sajátos helyzetére, s ebből adódóan a propagandamunka módszereinek változatosságára hívta fel a kommunista közösségek figyelmét. Arra, hogy már a munka tervezésénél, s a tervek megvalósításánál még inkább a helyi adottságokra, lehetőségekre építsenek. Az újonnan települt ipari üzemekben, ahol a párttagok többsége fiatal, nyilvánvaló, hogy a párt politikájának elméleti kérdéseire kell nagyobb figyelmet fordítani. Ott pedig, ahol a párttagok nagy része idős, nyugdíjas, a tanfolyamok tematikáját talán érdemes úgy módositani, hogy az elsősorban a párttagság folyamatos tájékoztatását segítse. A tervszerű és folyamatos információcseréről egyébként is sok szó esett a pártbizottsági ülésen. Nyilván nem véletlenül. Az információs munka további javítása ugyanis nem csupán a pártbizottság tájékoztatását szolgálja. Hatékony segítője lehet a helyi munkának, a helyi döntések előkészítésének és végrehajtásának, ha jól élnek vele a pártszervezetek. ha számolnak vele a gazdasági vezetők. Ezért a testület erősítette az alapszervezetek törekvését, hogy a propaganda- munkába fokozatosan vonják be a gazdaságirányítókat. Önállóság és segítség Az alapszervezetek növekvő önállósága természetesen nem mentesíti a járás; párt- bizottságot a propagandamunka irányítása, ellenőrzése alól. Amellett, hogy változatlanul segítik a propagandisták kiválasztását és folyamatos felkészítését, a tervszerűbb, a folyamatosabb ellenőrzés, a jó módszerek közreadásét, terjesztését szolgálja. Ez viszont nem csupán az alapszervezeteknél, — a járási apparátusnál is az idejétmúlt szemlélet és gyakorlat feladásával számol. Azzal többek között, hogy a propagandamunka ne csupán egyetlen csoport feladata legyen, hanem az egész apparátusé. Mint ahogy az eszmei-politikai nevelő munka is a pártélet. a pártmunka egészére hat. Az elmúlt években e tekintetben is történt változás a járásban. A pártapparátus tevékenységét hasznosan segítik a területfelelősök és a társadalmi aktívák. A propagandamunka eredményeit értékelve, újabb feladatait fogalmazva, a testület elismeréssel szólt a propagandisták tevékenységéről,' fokozódó erkölcsi megbecsülésükről. Ugyanakkor jelezte azt a gondot is. amelyet a növekvő igények és követelmények. a tanfolyamok gyarapodó száma okoz a járásban. Több jól felkészült propagandistára van szükség. Ezért a káderkéoző tanfolyamokat a mostaninál jobban a prooagandistaképzés szolgálatába kell állítani. Az 1978— 79-es oktatási évben pedig járási szinten két speciális tanfolyamot is szerveznek a propagandisták továbbkéo- zésére. Döntés született arra is. hogy öt év múlva a tömegp.-cpaganda-tsnfolyamo- kon csak középfokú politikai végzettséggel rencle’kező propagandisták oktathatnak. Mert a munka hatékonysága néni csupán a gazdaságban, a pártpropagandában is sürgető követelmény. Vincze Istvánná Ezekbén a hetekben az iskolákban nem a megszokott rendben peregnek az órák, napok. Megritkultak a szünetekben folyosón bolyongók, vagy az udvaron csatangolok sorai, kisebb a tanítás végeztével hazafelé igyekvő diákok áradata. Valami már nem a megszokott. Tanárban és diákban csak mostantól érzett ideges várakozás vibrál. Felemássá vált az élet. Már befejeződött átmenetileg a negyedikeseknek, s még mindig tart néhány hétig a többieknek. Az osztályok nyitott ablakai mögött ülnek a becsillanó, meleg májusi fényben, ülnek a katedrán és a padokban, tanár és diák. Tanítanak és tanulnak tovább. Ezt diktálja számukra az örökké érvényes rend. De hiányérzet motoszkál bennük. Elmentek a negyedikesek, a problémák megoldásában legügyesebbek, a helyzetek mérlegelésekor legkörültekintőbbek, csínytevések terén legvakmerőbbek. Egy pénteki, vagy szombati napon üílöltötték ünneplő ruhájukat, könnytől nedves arccal végigbandukoltak az alma máter folyosóin, osztályain és tá- risznyával oldalukon kiléptek az intézet falai közül, üresen hagyva, ajtajai- kon a IV. a. b, c, d, felirattal büszkélkedő osztályokat. Egy pénteki, vagy szombati napod minden diákot megcsapott a vakáció izgató előszele, az év vége szabadságának lángja. De harmadnap folyt tovább a szeptembertől megszokott egyenletes ritmusú élet. ELMENTEK A NEGYEDIKESEK... A tanár. A ballagás megítélését tekintve két csoportra osztható. Annak megfelelőien, hogy negyedikesek osztályfőnöke, hogy tanított-e számottevő órában negyedikeseket, vagy sem. Az utóbbiakra elsősorban a ballagás bensőséges ceremóniája, szomorkásán is optimista hangulata hat. Az előbbiek, akik egyik énjükkel szinte eggyé váltak a búcsúzokkal, arra gondolnak — vajon hogyan hasznosítják tanítványaik az érettségi befejezéséig hátralevő időt, s hogyan állják meg helyüket a vizsgán és az életben. Ez az ő sorsuk. Megismernek egy szeptemberi délelőttön húsz-harminc megilletődött gyereket. Mindennapi fáradságos munkával, értelmi és érzelmi ráhatással feltárják mincten diákjuk adottságait, képességeit, és fejlesztik, tágítják életképességük körét. Barátaikká fogadják a gyerekeket felelősséget éreznek majdani életükért, hogy azután munkájuk legsaebb pillanatában fussanak messze a fiatalok, a rájuk váró világba. Aztán ősszel újak, ismeretlenek érkeznek és újra indul a körforgás. A diák. Még nem haraphat a tarisznyába rejtett pogácsából. Csak előlegezték hosszú útjához. Előbb az érettségin kell átverekednie magát. Már nem kell hétkor kiugrania az ágyból, végigrohanni az iskolához vezető utat, hogy csöngetésre az osztályban legyen. Nem kell órákat a padban ülnie és remegni a felelés mindig fenyegető veszélyétől. Végtelenül szabadnak érzi magát, kötetlen életet élhet a közvetlen felelősségre vonás nélkül. Egy pillanatig hiszi, hogy az iskolai élet normáitól megszabadultan mindent egyszerre kell végigpróbálnia. Cigarettazik a város legforgalmasabb pontjain, konyakot iszik a szórakozóhelyeken. Majd legnagyobb attrakcióként. besétál az iskolába. Délelőtt, tanítási időben, lehetőleg a nagyszünetben, amikor leghosszabb ideig mutathatja be az alsósoknak, hogy öt a tanuláshoz hasonló gyerekes dolgok nem zavarják. Becsöngetnek. Már a szünetbeli beszélgetések során megcsapja a kirekesztettség érzése, most magára maradottan tudatosodik benne, hogy végérvényesen elmúltak számára az öt-hatszáz diákot egybefűző közös gondok szépségei. Elszomorodik. Eszébe jut június hónapja, a szóbeli érettségi időpontja. Hazaballag, előveszi könyveit és nekilát a tételek kidolgozásának. Örül, hogy megint van dolga. (A szorongás csak később érkezik.) 4 Az iskola pedig él tovább. Kicsöngetnek és becsöngetnek. Órák fejeződnek be és kezdődnek újak. Kint süt a nap, zöld lombokat fésül a szél. A tánár tanít, az elsős, másodikos, harmadikos diák tanul. Júniusig. De valami már nem a megszokott. Ezekben a hetekben valami megroppant az iskolaév eddig egyenes derekában. Elmentek a negyedikesek. .. V. Kiss Mária Y. K,
