Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

Színházi esték Karnevál-végi éjszaka A Karnevál-végi lakoma vendegei. Goldoni mester, az olasz termékenységgel készülő víg- reneszansz színház nagy meg- játékaival, annak köszönheti, újítója már túlvan élete és hogy azok rögtönzött játék ha­igazi nagy sikerei dedelőjén, gyományait, stílusát fejlesz- lajdonképpen előfutára nap­amikor kesernyés elszánással tik irodalmi fokra, árnyaltan jaink bohózatának, burleszk- búcsút mond szeretett Velen- figurázva ki a kor társadai- céjének és Párizsba települ. A mát, főképp arisztokratáit, legfőbb ok, ami 55 évesen er­furfangos özvegy, a Mirandoli- na. A vérbő komédiázás, amit Goldoni színpada nyújt, tű­re készteti, az a vita, amely törekvései körül dúl. gúny és nevetség céltáblájává teszi személyét, kétségbe vonja tehetségét. Nagy író-vetély- társa, a tudósként is kiváló Carlo Gozzi e hadjárat vezé­re, a még mindig hallatla­nul népszerű commedia deli arte oldalán. Pedig Coldoni az, aki mesz- szebbre lát. ö már tudja: ha az olasz színház fel akar fej­lődni a nyugat-európai, az an­gol, a francia, a spanyol szín­ház rangjára — melyekről Shakespeare. Moliére, Lope de Vega szól a nézőtérhez —, el­kerülhetetlen a szakítás a színpadi rögtönzéssel, ahol a cselekményvázat előadásról előadásra színészi kedv, öt­let szerint alakuló dialógok­ban töltődik fel. A comme­dia dell'arle ismert figurái képtelenek lehetőséget adni mélyültebb emberábrázolásra. Goldoni munkássága kész, tel­jes szöveget kínál a színész­nek: az író és színház maga­sabb rendű szövetségét S habár darabjai koránt­sem mentesek a commedia Iványl Hajnal tében. jenek. A Karnevál-végi éjszaka, melyet a napokban láthattunk a szolnoki Szigligeti Színház produkciójában, már írói al­konyt jelző játéka a mester­nek. Abból az esztendőből, midőn belefárad az irodalom­politikai csatározásba, szakí­tásra készül Velencéjével. Színpadi harsánysága már halkultabb. Figuráinak jel­lemzése kétségkívül elmélyül­tebb, de ezek a figurák egy­ben érdektelenebbek is, mint korábbá műveiben. Ezt igazol­ja az is, hogy párizsi mun­kássága éveiben már nyoma sincs velencei bemutatói za­jos sikerének — egyetlen ese­tet kivéve — a francia nyelven írt Jótékony zsémbest, melyet a Comédie Francaise muta­tott be. A szolnoki színház mindent megtett, hogy vérbeli Goldo- ni-komédiával lepjen meg bennünket. Hogy ez nem tel­jességében sikerült, nem a és nancsháH íátszó együttesen múlott. Leg­es uancsnazi a^bbla nem döntő módcxni József a darab egyik jelene­Goldoni termékenysége jel­igen kitűnőt nyújtott az elő­adásban Iványi József, Piróth Gyula és Peczkay Endre, ők élték leginkább a helyzeteket, továbbá Andai Kati, Olsavszky dell'arte bevált eszközeitől, e,mz*> van évad, amikor Éva, Falvay Klári, Veszély sőt az alapfigurák alkalmazá- művet szállít a színház- Mária, s legkevésbé Dancshá­sában sem, szokatlan szöveg­kötöttségükkel heves ellenál­lásra lelnek a szabadossághoz szokott színészeknél, rögtön­zésvázlatokat gyártó szerzők­nél. nak, egy évtized alatt 60 víg- z; Hajnal, Halmágyi Sándor, játékot alkot, s végül is mint- Lázár Kati és Ivánka Csaba. egy 250 színdarabot hagy örö­kül. Példaképe Moliére, bár Babarczy László mozgalmas Hogy az ügyvédből lett da­rabírónak mégis komoly és máig népszerű és gyakorta zajos sikerei vannak hallatlan játszott Két úr szolgája, A írói alkatában inkább Lope rendezése jó tempót diktált de Vegával rokon. Legna- az előadásnak, Székely László gyobb sikereit olyan művek színpadképe viszont már több fémjelzik, mint a világszerte darabból ismerősként köszön a nézőtérnek. (b. t.) Olvasás: egyes! Ezzel állí­tott be a minap harmadikos fiam. A gondos apukának, anyukának kötelessége ilyen­kor szigorúan összevonni szemöldökét, kérni, várni a részletes beszámolót. Fel volt adva egy vers. könyv nélkül, elfelejtettem megtanulni. azért kaptam egyest — sorolja tömören a tényeket a gyerek. Feledé- kenység! Megint! No, meg­állj! Bár az első harag las­san elszáll kigondolom az ejnye-ejnye morgáson túl al­kalmazható büntetést. Nem nézheted meg ma az esti me­sét! Tanulod a verset vacso­ráig. Ha nem megy, vacsora helyett is. A gyerek azonnal sírva fa­kadt. Nem a vacsorát, a me­sét siratja. S könnyező szemmel, duzzogva nekilát verset tanulni. hangosan (vinnyog maga elé íróasztala fölött: Elindultak ebédelni a békák, zöld lapuból kötöttek fel szalvétát, A tóparton volt a tágas étterem. ahol ültek dülledt szemmel. hegyesen. Az első sorok után — ahogy hallom a verset —, motoszkálni kezd bennen va­lami kétely, valami lelkiis- meretfurdalás-féle. Elindul­tak ebédelni a békák... A tóparton' volt a tágas étte­rem... Valahogy az az érzé­sem, nem sokat vesztett vol­AÉTLAP na vele a gyerek, ha ezeket zelemre nevelő versanyagot) a sorokat nem kellene könyv kell elsajátítania!? Lassan- nélkül tudnia. Sőt! Szó ami ként szándékom ellenére ma­szó, a maga műfajában sem gamra haragszom az elhirte- műremek ez az étlap vagy lenkedett „büntetésért’’. Mert micsoda. A gyerek tanul to- mégsem mindegy, hogy a vább Szél hozott a fűzfák felől étlapot: kövér ’legyet, homokon sült szúnyogot, vízipókot, szitakötő- csemegét... Akárhogy nézem, ez meg Itépzavar. Étlapot hozott a szél, vagy ételt röpített az Himnusz, nyolc sorát nem ta­nulja meg az a kölyök a tankönyvéből, vagy a békaét­lapot nem... Persze az egyes mégiscsak egyes, a gyerek el­mulasztotta megtanulni a lec­kéjét. megfeledkezett a köte­lességéről... Node, ez a vers! Ez az étlap, mint lecke!? És pedagógiai következet­éhes békáknak? Avagy átvitt lenség ide vagy oda, vissza­értelemben az apró állatse­reglet maga az étlap? Emez a valószínű. de mindenképp könnyed költői „erőlködés" ez az ebéd! S végül: Nem csoda, hogy mind dicséri, „ s holnap délben ( újra kéri ez legyen majd az ebéd! A befejezés végleg meg­győz: harmatgyönge tréfás gyermekverset magol a fiam. vonom a gyerek büntetései. Rohan bekapcsolni a tévét, mosolyog: különben is tudom már. apa, könnyű volt... Könnyű? Tényleg: tizenöt sor az egész. Elgondolkodom, Hány efféle könnyű leckét kell megtanulnia (elfelednie) ennek a gyereknek, míg is­kolába jár? Hány szigorú apai büntetést fogok kiosztani (visszavonni) ilyen és másfaj­ta étlapok miatt. A tévé előtt csupa szem, olyasmit mint egykor bölcsi- csupa fül a gyerek. Kuuukorl, ben. oviban szavalgatott. Kootkoda, sivalkodik a zene. Csak azt tudnám, minek ezt az ének. s megjelennek a könyv nélkül tudni egy har- képernyőn a lehető legbanáli- madikosnak?! Mert ha óvodá- sabb, legízléstelenebb rajz­ban betanult efféle versikét film figurái: gyereknek, fel- annak idején, hagyján. futót- nőttnek egyaránt üres, rossz ta az idejéből. De iskolában, mesemotívumok. Széttárom a tananyagként szó szerint meg- karom: mit lehet itt csinálni? tanulni egy ilyen (egyébként kedves) hamvas zöldséget, mikor napról napra töménte­len fontos ismeret (többek között egészséges ízlésre, ér­Leülök a gyerek mellé, s nézem) hogyan jár túl a róka a tapasztalatlan (falusi) ka­kas eszén... Erdős István Magnósok1 Figyelem? Száz évet viszonylag köny- szadozók, szórakozók és mű- nyű végigpásztázni. Különö- velődők sok tízezres tábora sen, ha egy jól áttekinthető (egyetemi kollégiumokban, kis kiállítás — „Százéves a középiskolákban, művelődési hangrögzítés’’, Budapestem, a házakban, magnós klubokban Fővárosi Művelődési Házban és persze, otthon is) megte- — kézen fogja a látogatót és remthesse és örömimel hasz- a hat rendező szerv jóvoltá- Hálhassa szerényebb esaköztá- ból visszavezeti Edison fonog- rát, vagy többre képes házi ráfjáig, majd ismét előre a stúdióját, mégpedig a kor mába. Az út nagy része si- színvofnalán! ma és kényelmes; úgy látszik, nem érint bennünket különö­sebben érzékenyen, vajon ho­gyan gramofonoztak apáink, sőt, azt is elfelejtettük, ho­Az igényeket még csak ösz­sze lehet foglalni e néhány sorban. A panaszokat már neheaabb lenne. Ezért csak gyám szórakoztunk, vagy húsz jelezzük: előreléphetnénk vi- esztendeje, a hazai magnók és szonylag könnyű szerrel a magnózás hőskorában. 101- é,vbe; Csupán a fent em­- litetteknek, no meg az ípar­Annál nagyobb a zavar ma, nak, név szerint az elsősorban noha mindenütt jó^zándék. A érintett Budapesti Rádiótech- KISZ egyetemi-főiskolai ősz- nikai Gyárnak, és persze a tálya, a Rádió ifjúsági főosz- külkereskedelemnek ponto- tálya, a Népművelési Intézet sabban, tájékozottabban föl és nem utolsósorban a ke- kellene mérni a jogos igénye- reskedelmet és közvetve bar, két és hosszabb távra össze az ipart is képviselő RAVILL kellene hangolnia ilyen irá- Vállalat, mind-mind szór- nyű munkáját — nem csupán goskodik azon, hogy a hang- egy jubiüsumi kiállítás alkal- lemezzel és magnószalaggal, mából. Végtére is a hángrög- lemezjátszóval, orsós és ka- zítés második évszázadába zettás magnóval, erősítővel, lépünk, megkívánható talán, hangdobozokkal, mikrofon- hogy mindenkim egyaránt nal, fülhallgatóval, mono-, vonatkozzék, aki e téren ügy­vagy sztereó-módszerrel ját- ködik: Magnósok! Figyelem! ■■■ii’.iiiiiiiiiiiiiiiiHniiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>i)iiiHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii'imiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiin „Ha más csoportokhoz ha­sonlítom a tiribesieket, azt kell mondanom róluk, hogy a legmegbízhatóbbak. Érezni minden lénykedésükön, hogy becsületesen akarnak tanulni. Az évek sora alatt, mert ötö­diktől vagyunk együtt és most már a hallgatok nyolca­dikosak, egyetlen egyszer for­dult elő, hogy valaki enyhén spiccesen állított be az órára. Igazolatlanul pedig senki sem hiányzott. Ha valakinek dol­ga akadt, mindig előre jelen­tette.” Kalmár Teréz, a Nagybáto- nyi Általános Iskola matema­Két erős kéz meg egy... Bányászok az iskolapadban való összekapcsolásával is. A hallgatók otthon nézték meg szükségletektől függően plusz- Réngeteg új gép jön hozzánk, ba, vagy mínuszba lehet élté- s ha az ember iskola nélkül a műsorokat és itt, a tanköny- rés — találkoznak a nagybá- nyúl hozzájuk, alaposad pó­vek segítségével megbeszéltük, tonyi Bányász Művelődési Ez a kísérletünk azonban ko- Házban, ahol kellemes körül- ran kudarcba fulladt: a részt- mények között tanulhatnak. vevők, akik három szakra jár- naa, nem tudták megfelelő­en egyeztetni a programokat. Az lenne az ideális, ha hely­ben nézhetnénk a tévét és tika—kémia szakos tanárától akkor, amikor adás van. Az órákat a helyi Bariók Bé­la Általálnos Iskola tanárai ve­zetik. Matematika óra után be­szélgetünk az osztály tagjai­val. Többen, minthogy a la­nd jár. Azt se tudja, hogy melyik kar mire való, ha hi- bá van,' melyikhez nyúljon. Csak néz. mint borjú az új kapura. Most is egy maróhen­gert várunk... A bányászok — főleg a fiatalabbja — egyre inkább felismeri a kor sürgető szük­szarmaznak ezek a gőndola- Bármennyire is szeretnék kóhelyükre szállító busz pár ségletét. Tanul, képezi ma tok. Ö vezeti a mindenütt azonban ezt megvalósítani, eb- perc múlva indul, a megálló­csak „tiribesi”-nek emlegetett pen az esetben lehetetlen. A — Én !s így vagyok ezzel — fűzi tovább a szót Orosz Istvánná, aki Bocsónéval a vízműnél egy szocialista bri­gádban dolgozik. — A fo­lyamatos műszak, a család mellett nem könnyű, de áll­ni kell a próbát, tanulni kell. — Minket a szocialista bri­gád is kényszerít — mondja a ceredi Pál István vájár. — A vállalásunkban szerepel, hogy megszerezzük az általá­nos iskolai végzettséget. X A felnőtt diákok az üzem­vezetőség, a művelődési ház, a tanári kar részéről minden osztályt. így talán elfogódott­sággal is vádolhatnánk a fia­tal pedagógust fenőtt tanít­ványaival szemben, de fölös­leges, mert kísérletezésünk hamar zátonyra futna: az osztálynapló bejegyzései ját­már említett három műszak, a résztvevők ingázása miatt. Nagyon sokan Ceredről, Ka­zárról, Karancskesziből, Is­tenmezejéről, Szűcsiből járnak dolgozni. Ennyiféle ember pe­dig aligha tudja a tévé' műso­szi könnyedséggel cálfolnák rához igazítani az idejét, örül­meg mesterkedésünket. A dolgozók nyolcadik osztá­lyába harmincán járnak, kö­zöttük 26 a ttribesi aknaüzem­től. — A tanulás elején — mondja Kalmár Teréz — kí­sérleteztünk a foglalkozások­nak a Mindenki iskolájával nek, ha egymáshoz alkalmazkodni. X Harmihc tanuló, 26 bányász, 1 FŰTŰBER-es, 3 vízműves. Alig 3—4 nagybátonyi. Heten­te általában két alkalommal — a műszakbeosztástól és a ba sietnek. Alig néhányan tu dunk csak itt maradni a köl­csönös véleménycserére. Miért tanulnak ezek a 30— 40 éves emberek? — Nem is olyan régen úgy mondták még: a bányászás- zőgazdasági szakközépisko- hoz két erős kar meg egy lába jár .— meséli Nagy Fe- buta fej kell — idézi a szó- renc Ceredről. — Amellett, képesek lást furcsa mosollyal az or- hogy szükségét érzem a ta­ra alatt Boros József, a Ce- nuiásnak, velük is vtarsenyez- redről való vájár. nem kell. — Meg jó nagy szívlapát — — Nem akar lemaradni az toldja meg Bocsó Zoltán nagy- asszonyoktól — jegyzi meg gát, nem| akar lemaradni, segítséget megkapnak a ta- Igyekezetüknek ez azonban nulásukhoz. Erről ők maguk csak az egyik iskolát jelenti, biztosítottak engem. Nekik Sokukat személyes tényezők csak egyetlen dolguk akad ez is sarkallják. után: tanulni szorgalmasan és — Érettségizett iányom van. becsülettel, úgy, ahogyan ed- a feleségem kihelyezett me- dig tették, ahogyan mondták. bátonyi vájár. Nem a pillanatnyi előnyökért, melyeket szükségszerűen él­veznek minden helyen, ha­nem a jobb és biztonságosabb munkáért, a könnyebb, bol­dogabb jövőért. Nem szép szavakért, hangzatos ígérete­kért, hanem belülről fakadó Bocsóné, aki férjével együtt szükségszerűségből. 4 NÓGRÁD - 1977. május 21., szombat — És állja még magát ez végzi az iskolát. — Mint a mondás? — kérdezem tóm- ahogy mi sem. A fiaim közül pítofct éllel. az egyik maholnap már mér­— Ez már a múlttá — fe- nők lesz, a másik katona­leli Bocsó Zoltán. — A fejlő- zénész, ne mondják, hogy a désnek nem lehet ellenállni, szülei nem tanultak. Mert a bánya lassan való­ban már alig hasonlít a régi­hez: új eszközei, új saellemel erősítenek. Sulyok László A Lenin Múzeum kiállítása Űj kiállítási tárgyakkal bő­vült a Központi Lenin Mú­zeum a moszkvai Forradalom téren. A kiállított tárgyak bemutatják az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom világraszóló történelmi jelentőségét, a lenimzmus nemzetközi elterjedését, a kommunizmust építő szovjet nép eredményeit. A múzeum 34 termében je­lenleg körülbelül 15 000 kiál­lítási tárgy látható. A kiállí­tási tárgyak egy részét a szo­cialista országok, valamint a tőkés- és fejlődő államok kom­munista és munkáspártjai ajándékozták a múzeumnak. Közoktatás^ közművelődési komplexum Salgótarján északi lakóne­gyedében, a Sebaj-telepen, ahol az V. ötéves terv végére több mint ezerhatszáz lakás készül el, közoktatási-közmű­velődési komplexumot léte­sítenek. Az intézményhez ti­zenhat tantermes általános is­kola, százötven személyes óvoda, tanmedencés uszoda, kétszáz személyes klubkönyv­tár tartozik. A komplexumot nagyméretű tornaterem és sza­badtéri játszó-, sportpályák so­ra egészíti ki. A létesítmé­nyek egy részét, így-például a tanmedencét, a klubkönyvtá­rat, a tornatermet, és sport­pályákat, sőt, a gyakorlati oktatás tanműhelyeit is úgy alakítják ki, hogy a tanítás szüneteiben a lakótelepről 4í elérhetők legyenek. Az a cél ugyanis, hogy e létesítménye­ket tanítás után is igénybe vehessék mind a gyermekek, mind a szüleik. A hatvanhét­millió forintos beruházásból létesítendő salgótarjáni köz­oktatási-közművelődési kom­plexintézmény átadását 1979. őszére tervezik. Mai tévéajániatunk 23.00: III. GUSZTÁV Isméi egy svéd történelmi fii« met tűzött műsorára a televízió* éjszakai előadásban. August Strindberg drámája a tizennyol­cadik században játszódik, amikor a porosz király unokaöccse, a felvilágosodott ín. Gusztáv ült Svédország trónján. Sok reform, a Svéd Tudományos Akadémia megállapítása mellett azonban arra törekedett, hogy teljhatalmat sze­rezzen magának, hogy visszaszo­rítsa a jogaikat követelő neme­seket. Uralkodói hibái mellett ferde hajlamaitól is sokat gyötrő­dött. 1788-ban hadba indult Orosz­ország ellen Ekkor a hadsereg finn tisztjei fellázadtak ellene. Strindberg drámájában sikertelen a gyilkossági kísérlet — az élet­ben azonban megölték a királyt, (Érdekesség, hogy az álarcosbálon elkövetett gyilkosság alapján írta meg Verdi álarcosbál című ope­ráját.)

Next

/
Thumbnails
Contents