Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

A lakosság régi vágyát váltja valóra az a tejpresszó. amit tegnap délben nyitott meg a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat Salgótarjánban. A korábbi Gyöngyvirág eszp­resszó helyiségeit 60 ezer forint ráfordítással alakították át. A különböző tejtermékek, cukrászsütemények reggel hattól tizennyolc óráig várják a vendégeket, akiknek reggeli­re. uzsonnái a egyaránt módjuk nyílik a kulturált létesítményben. Az alkohol- és szesz­mentes „tejcsárda” várhatóan elsősorban a fiatalok és a ny ugdíjasok körében lesz nép­szerű. A kis asztalok mellett egyezerre negyvenöt vendéget tudnak fogadni. Már az első csoport is bejelentkezett. Ma reggel hajdúsági fiatalok csoportját látja vendégül a teg­nap megnyitott presszó. — fodor — A várakozás boldog percei — Mostanában a legfonto­sabb elfoglaltságunk, jóformán minden gondolatunk a gyerek. Pedig még meg sem, született. Júliusra várjuk. Az orvos na­gyon biztat, hogy legyek nyu­godt, semmi baj nem lesz. Mi­ért is lenne? Már tervezge­tem, mit adok rá, hogyan öl­töztetem. Töviről-hegyire meg­vitattuk, a szobában hol van legjobb helye a kiságynak, mert az nagyon fontos. Ami­kor az ember az első gyere­ket várja, tele van izgalom­mal. vágyakozással. Sokszor szeretném hajtani a napokat, legyen itt közöttünk végre... •ér Romhányl Sándomé öröm­mel mesél.. Feliűézgetjük az elmúlt évek történetét. Két esztendeje dolgozik a salgótarjáni Centrum Áruház­ban. K a ran os lap uj töröl utazik naponta busszal. Még az a jó, hogy sok járat van. Mióta kismama, az utasok is figyel­mesebbek, kedvesebbek vele. Előfordul' az ellenkezője is. Valamelyik nap csomagokkal megrakodva lépett fel az au­tóbuszra. Közel nyolchónapos terhesen nehéz ácsorogni, me­leg is volt. A mellette átlő asszony rászólt az egyik fér­fire, adná át a helyét a kis­mamának. Mire az nyeglén visszafelelte. „Megdolgoztam én ezért a helyért, jött volna korábban...” Ilyen is akad. Mielőtt eladónő lett, cuk­rászdában dolgozott. Egyre inkább érezte, nem neki való szakma. A sok szaladgálás, ké­sői zárás, nemegyszer a ké­tes ajánlatok... A vőlegénye is biztatta, vál­toztasson állást. Hívták az áruházba eladónak, jött örö­mest. * — Két esztendővel ezelőtt volt az esküvőnk. Nagy lako­dalmat tartottunk otthon, Ka- rancslapujtőn, meg Salgótar­jánban, a Tarján vendéglőbe. Ügy volt az. hogy az esküvő után a vendéglőbe mentünk, ott volt a vacsora. Nagyon szép ruhám volt Hosszú, uszá- lyos. A kendőtánc után átöl­töztem menyecskeruhába és mentünk Lapujtőre. Azóta is édesanyámékkíd lakunk. Na­gyon jó, mert' sokat segítenek. Amióta meg a gyereket vá­rom, különösen. A férjem a kohászati üzemekben műsze­rész Mellette tanul, most vég­ző a közgazdasági szakközép- iskolát. Nem sok szabad ideje manad. * A házasságkötés után rögtön elhatározták, hogy saját .la­kásra gyűjtenek. Ügy döntöt­tek, ott, Karancslapujtőn épí­tenek házat A bankbetét szé­pen gyarapodott, már van amy- nyi, hogy hozzákezdhetnek a nagy munkához. Most kezdték a kútgyűrűket rakni. Lassan­ként megveszik a szükséges építőanyagokat, ahogyan a pénzből telik. Kölcsönt keve­set szeretnének felvenni, mert a fiatalasszony úgy tervezi, három esztendeig otthon ma­rad gyermekgondozásin. Per­sze, ha szükség lesz rá az áruházban, szezon végi vásá­roknál, vagy ünnepi forga­lom idején, szívesen besegít két-három hetet. Azt mondja, nem fontos annak a háznak egy év alatt felépülni, hanem ahogy erejük, meg a pénzük engedi. ★ — Amikor megtudtuk, hogy terhes vagyok, nagyon-nagyon örültünk mind a ketten. Meg édesanyáméit is. A férjem ter­mészetesen fiút szeretne, én lányt. Már a neveket is el­döntöttük. Ka fiú lesz, Ta­másnak hívják, ha kislány Bernadett vagy Nikolett. A munkahelyemen is velem érez­nek a kolléganőim, kímélnek, mindenben segítenek. Ha va­laki kiszalad a városba ebéd­időben, megkérdezi „Jutka, hozzak-e valamit?” Mit ta­gadjam, jólesik. A babának vásároltam már sok mindent. Nagy öröm válogatni a szép gyerekholmik között. Legelő­ször ki6inget, meg téklit vit­tem haza. Azt mondta a fér­jem, mekkorka gyerek lesz, ha ilyen pici holmiba belefér... Külön szekrénybe raktam a babakelengyét. Minden este megnézegetem, átrakosgatom, gyönyörködöm bennük. Boldog vagyok, hogy gyerekem lesz. Szerencsére semmi bajom, szí­vesen is dolgozom, de azért most már időnként érzem, hogy jólesik leülni néhány percre. Még a világra sem jött az első gyerekünk, de már elhatároztuk;, mindenkép­pen „kap” kistestvért, ha csöp­pet nagyobb lesz... Csatai Erzsébet Pályázati felhívás óvodások részére A Nógrád megyei Közleke­désbiztonsági Tanács és a Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya „GYERMEKEK A KÖZLEKE­DÉSBEN” /címmeíl közlekedé­si témájú gyermekrajz-pályá- zatot hirdet. Pályázhat mindem Nógrád megyei óvodás A/4-es (10 fil­léres rajzlap) méretben, tet­szés szerinti technikával. Beküldendő: 1977. június 30-ig a Nógrád megyei Ta­nács VB művelődésügyi osz­tályára (3100 Salgótarján, Rá­kóczi út 192. szám), feltüntet­ve a rajz címét, a pályázó ne­vét, lakását és óvodáját (hát­oldalon.) A pályázatra beérkezett raj­zokat július 20-ig értékeljük, a legjobb hármat tárgyjutalom­mal díjazzuk. A pályázatokat várva jó szórakozást, balesetmentes közlekedést kíván a Nógrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és a megyei tanács VB művelődésügyi osztálya Nagylócon végigsétálva fel­tűnt a tisztaság, a rend. A házak előtti kis parkok, virá­goskertek szorgos, szépet ked­velő emberek ízléséről tanús­kodnak. — A falu lakossága nem zárkózik el a közös társadal­mi munka elől sem — ma­gyarázta Túrái Barnabás ta­nácselnök. Aztán így folytat­ta: — Az emberek egyre töb­bet vállalnak a község előtt álló Áradatokból. Három éve az egy lakosra jutó társadal­mi munka értéke nem érte el a 80 forintot. Az elmúlt év­ben már 140 volt az átlag. Erre az évre 160 forintot ter­veztünk. Magasabb lett volna az átlagunk, ha a lakosság részéről vállalt feladatok el­végzéséhez az anyagi felté­teleket biztosítani tudjuk. Az idén úgy állítottuk össze a költségvetést, hogy a lakosság részéről felajánlott társadalmi munkavégzéshez a szükséges anyagi feltételeket biztosíta­ni tudjuk.. Gondolok itt ce­mentre, sóderre és egyéb épí­Mitől lehet jóízű az élet? Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárával A Duna-parti népfrontszékházban beszélgetünk S. He­gedűs László országgyűlési képviselővel, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkárával olyan kérdésekről, amelyek örökzöldeknek is nevezhetők, mégis napjainkhoz kötötten elevenek. Témáink: Milyen az ember közérzete a fejlett szocia­lista társadalom építésén munkálkodó Magyarországon? Milyen a közvélemény és a közhangulat? Hogyan számol ezzel a politikai, az állami vezetés? És így tovább. — Milyen hát az emberek közérzete? Jó-e vagy árnyé­kolt? — Inkább azt mondanám, árnyalt. Ezt nem azzal a köz­hellyel magyaráznám, hogy minden ember különbözik egymástól, tehát ebből eredő­en különféleképpen viselke­dik, különféleképpen ítéli meg önmaga helyzetét és a társadalom állapotát. Ameny- nyiben megelégednénk ezzel a sablonhivatkozással, bio­lógiailag talán igazat monda­nánk, de politikailag pontatla­nok lennénk. A különbségek­re tennénk a hangsúlyt. In-r kább azt mondanám, hogy Magyarországon az életmód egységesebbé válásának fo­lyamata jellemzi a társada­lom fejlődését, méghozzá egy magasabb szintű élet­módé, és ez a felismert, kö­zös érdekű célok fokozatos megvalósításának eredménye. Magasabb szinten integráló­dik a közgondolkodás is, egy­ségesebb saját helyünk, em­beri létünk értelmének meg­ítélése a társadalomban. — Ez valami uniformizáló- dást sejtet, amely idegen a jó közérzetű élettől. — Nem így van. Nem sza­bad elfelejteni, hogy a szo­cialista építés politikai, gaz­dasági. kulturális vezetése nem tagadja, sőt számon tartja és érvényesíti a különböző érdekeket, miközben ügyel az elsődleges közösségi érdek csorbíthatatlanságára. Van­nak és keletkeznek ellenté­tek. Viszont a közös érdekű célok kitűzése, azok elérése az ellentétek feloldását és újabb ellentmondások kelet­kezését hozza magával. Ez állandó folyamat, az élő a fejlődő szocializmus vérke­ringése tehát nem meszesedhet el. Nincs szükség az emberek jólfésült uniformizáltságára. Az ellenkező az igaz. j —: Ezek szerint a közvéle­mény észrevételező, bíráló magatartása természetes ma­gatartás? — A közvélemény szerepe egyre nagyobb. Az alkotó elé­gedetlenség — nemegyszer hangsúlyoztuk — a szocialista társadalom normális emberi állapota. Magunk is serkent­jük minden eszközzel, a szo­cialista demokratizmus erejé­nek szüntelen növelésével a színesebb, elevenebb, vitatko- zóbb közéletiséget. Ennek eredményeként mind többen foglalkoznak országunkban a közügyekkel. És ma már az emberek érdeklődőbbek, tá­jékozottabbak. Megalapozot- tabbak az észrevételeik, ja­vaslataik. öt-tíz évvel ezelőtt gyakori volt az olyan köve­telés. amely önmagában in­dokolt volt, csak éppen a megvalósítást tíz-tizenöt év távlatában lehetett elképzel­ni. Ma a javallatok többsége reálisabb, figyelembe veszi a népgazdaság, a társadalom valóságos lehetőségeit. Sőt, gyakori, hogy az emberek éppen a szerényebb, takaré­kosabb megoldásokat szorgal­mazzák, maguk is keresik en­nek lehetőségeit. — A vezetésnek tehát könnyebb dolga van. — Nem hiszem. Semmikép­pen sem kényelmesebb. A korábbiaknál bonyolultabb feladatokat kell meghatározni és megoldani gazdaságilag kiélezettebb nemzetközi vi­szonyok közepette és olyan népgazdasági helyzetben, amikor csak az intenzív fej­lesztés lehetséges, és a rugal­mas alkalmazkodásnak kell jellemeznie a vezetést. Nem lehet például úgy többet ter­melni, hogy felveszek még kétszáz munkást a gyárba, mert nincs felesleges mun­kaerő. Tehát jobban kell szer­vezni a munkát, pontosabban és racionálisabban tervezni. Nem lehet akármit termelni, túljutottunk az általános sze­génység fokán, amikor min­den jó volt, csak legyen va­lami. Minőségi árukra van szükségünk, itthon és a kül­földi piacon. És így tovább. A munka tehát nem köny- nyebb és különösen nem ké­nyelmesebb. — Azt mondjuk, Magyar- országon jó a közhangulat és ugyanakkor erősebb a köz­érdekű észrevételezés, bírá­lat. Nincs ebben ellentmon­dás? — Szerintem nincs, mert éppen attól jó és demokrati­kus a közhangulat, hogy az emberek határozottan, kö­vetkezetesen, sokszor türel­metlenül bírálnak annak ér­dekében, hogy előbbre jus­sunk. Az alapállás a megha­tározó : fejlesszük következe­tesebben, eredményesebben társadalmi viszonyainkat, a szocialista építést. Nem mást akarnak, hanem a szocializ­must. Bíznak a szocializmus­ban, bíznak abban, hogy a mi viszonyaink között értel­me van az életnek. Ezért szólnak, javasolnak, segíte­nek vagy akár zúgolódnak mind többen közügyekben. — Tehát általában így van. De érvényes-e ez a ki­sebb közösségekre is? — Az élet kisebb csopor­tokban folyik: munkahelye­ken, falvakban, városrészek­ben, ahol az emberek szemé­lyesen ismerik és befolyásol­ják egymást. A népfrontnak tudatosan működnek bizott­ságai a kisebb közösségekben, városkörzetekben, apró fal­vakban is. Ezek a közösségek az emberi kapcsolatok fej­lődését segítik, nagyon eleve­nek. Több évtizedes hagyo­mánya. tapasztalata van az ilyenfajta együttműködésnek. A régi munkáskörökre. 48-as és olvasóegyletekre gondo­lok. Korszerű felújításra van kezdeményezés Vas megye apró falvaiban, ahol a kiürült hivatali helyiségekben klub­könyvtárakat rendeztek be. Békés megye egyes városai­ban az öregek napközi ottho­nait nappal az idősek hasz­nálják. este az egész felnőtt lakosság birtokolja, előadások hangzanak el, tervismerte­tők, fórumok, találkozók a vezetőkkel, szombat estén­ként pedig a fiataloké a hely. Ezekben a kisebb közössé­gekben legtöbbször a lakó­helyről, a faluról, a városról esik szó, illetve arról, milyen ott az élet. Meg kell érteni, hogy sok helyen türelmetle­nek, elégedetlenek a fejlődés­sel. A kormány lakóhelyfej­lesztési koncepciója és az általános politikai célkitűzés is arra törekszik, hogy foko­zatosan megszűnjenek a terü­leti aránytalanságok. Termé­szetesen nem a települések szerepkörében és a maga­sabb szintű ellátásban, mert ezeknek mindig a város lesz a központja. Hanem a gyor­san szélesedő és bővülő alap­ellátásban. Vannak helyek, ahol erre nagy figyelmet for­dítanak, másutt fennmarad­nak, sőt növekszenek az aránytalanságok. De az, hogy erről számos fórumon szaba­don lehet szólni, önmagában is jó közhangulatot, sőt köz­életi buzgalmat, tettvágyat kelt. — Nem túl rózsaszínű ez a kép? — Egyformán megtéveszt a rózsaszínű és a fekete szem­üveg, mert mást mutat, mint a valóság. Senki nem mondja, én sem állítom, hogy Ma­gyarországon minden ember mindennel egyetért, minden­nel elégedett. Az a jó hogy Olyan közállapot van, olyan közhangulat uralkodik, amely­ben alkotó vita folyik egy­más között, ha úgy tetszik, a vezetés és az állampolgárok között. Eleven a kölcsönös véleménycsere, amelyben minden észrevétel fontos, ta­nulságos, mert így lehet elke­rülni a nagyobb tévedéseket. Ettől lehet és ettől jóízű az élet. S. I. Együtt a lakossággal tőanyagra. Minden feladat megoldásának zöld utat bizto­sítunk, ha ahhoz társadalmi munkafelajánlás kapcsolódik. Hollókőn a társközségben a vízvezeték-hálózat bővítésé­be kapcsolódott be a falu la­kossága. Körülkerítették a te­metőt. Komoly társadalmi munkát végeztek a labdaru­gópálya felújításában. Zsuny- pusztán az épülő üzletnél szorgoskodtak az emberek. Nagylócon a József Attila ut­ca lakói az úttestet kövezték. A Bajcsy-Zsilinszky úton la­kók az autók részére fordulót építettek. Közö6 összefogással, nagyon sok társadalmi mun­kával alakult ki az iskola melletti játszótér, sporttelep. A sportpálya korszerűsítésé­hez is nagyon sok társadal­mi munka kapcsolódik. Ott serénykedtek az emberek az utak ápolásánál, a járda épí­tésénél. Az idén a tanács új teme­tőhelyet jelölt ki. A ravata­lozó építéséhez 50 ezer fo; rint lakossági hozzájárulást terveztek. Eddig köze] száz­ezer forintot ajánlottak fel erre a célra a nagylocíak. — A munkavégzés mellett nagyön lényegesnek tartom, hogy az emberek a társadal­mi munkával megteremtett értéket jobban magukénak te­kintik. Ezen keresztül az egész falut is sajátjuknak érzik — vélekedett a tanácselnök. Nagylócon magas a képesí­tés nélküli nevelők száma. Vi­szonylag sok az ingázó peda­gógus. — Valóbán így igaz, ezt a problémát nekünk kell meg­oldanunk. önálló pedagógus­lakás a községben több mint harminc éve nem épült. Az öt­venes években vásárolt a ta­nács erre a célra egy épületet. Az idén elkészül az új pedagó­guslakás. Meghirdettük a pályázatot, melyre egy peda­gógus házaspár jelentkezett. Szeptembertől jelentősén emelkedik iskolánkban a sza­kosan leadott órák aranya. A községben sok a cigány- tanuló. Bárány Jánosné óvó­nő tudatos, tervszerű munká­ját dicséri, hogy a 4—5 éves gyermekeket sikerült az óvo­dai munkába bekapcsolni. — Külön figyelemmel kí­sérjük a cigánygyermekek is­kolai előkészítését az óvodá­ban — magyarázta a tanács­elnök. — Az iskolában nap­közi igénybevételével, nevelői irányítással készülnek fel a másnapi órákra. Nagylócon a gondok, prob­lémák élők. S ahogyan a tanácselnök fogalmazott, ezek nem csupán az ő gondjai és problémái, az egész falué. A feladatok végrehajtásában egyre szélesebb körben, egy­re aktívabban kapcsolódik be a község lakossága. Szenográdi Ferenc NÓGRÁD = 1977. május 21,, szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents