Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
Fekete Gyula: Találkozni jó T úl a vizsgákon, az érettségin, a bizonyítványosztáson, alighogy kiürülnek az iskolák — megtelnek megint. Szemünk előtt alakulgat ki egy új fajta országos ünnepség, évről évre több embert mozgat meg. Ma talán még csak tízezreket, de nincs messze az idő, amikor százezreket fog megmozgatni. Piros betű nem jelzi a naptárban — nem is igen fogja jelezni — ezt a napot; ki ki magának jegyzi csak elő, éspedig az új norma szerint ötévenként. Azaz nincs is ebben kialakult norma, noha az érettségi találkozókra általában ötévenként kerül sor, és mert egyre többen végzik el a középiskolát, évről évre többen járnak el találkozókra is. De hát az érettségi találkozó csak afféle prototípus. El sem igen sorolhatnám, rr ennyivel tágabb a különféle emléktalálkozások alkalma és közönsége. I Az egykor hosszú ideig egymáshoz tartozók — tanulásban, munkában, mozgalmakban, egyebekben társak — szétszóródva is számon tartják egymást, es adódó alkalommal összejönnek megint. Régen ig voltak efféle találkozók, de az bizonyos , hogy szaporodnak mostanában. Szervezni sem igen kell, szerveződnek maguktól, ami csalhatatlanul jelzi, hogy általánosabb ok szaporíthatja az efféle összejöveteleket — talán valamilyen társadalmi - szükséglet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy magamon is elég gyakran ellenőrizhetem: szükséglet-e hát a találkozó? És vajon miért, mitől szükséglet? Egyszerűen csak azért, mert elfog a vágy néha — teszem azt: pontosan ötévenként —, hogy felidézem a múltakat, a diákéveket, azt a folyamatosan szépülő — gyanúsan szépülő sárospataki nyolc esztendőt, a visszahozhatatlan ifjúságot? Az első nagy baráti összemelege- déseket, az első nagy szerelmeket, a könyvek lelkét kutatva a felfedezés első nagy izgalmait, az első kinyomtatott verseket — egyszóval: az élet minden java ízéből az elsőt? Irigykedésre azért semmi ok. Szerény kis élmények voltak azok a mi emlékezetes nagy élményeink a mai lehetőségekhez mérve. Vegyük példának a serdülőkor iszonyatosan nagy gondját: a szerelmet. Bár alig hiszem, hogy ma is olyan iszonyatosan nagy gond ez. Annyi segítő szándékú kezdeményezés, annyi reklámozott elmélet, annyi népszerű műalkotás, annyi harcos újsagkampány igyekezik rajta könnyíteni az utóbbi időben, hogy talántán sikerül egészen leegyszerűsítenünk s megracionalizálnunk az ifjúkornak ezt az emésztő, ezt a hajdan annyi szorongást, gyötrődést okozó, képtelenül bonyolult — egyben-másban talán túlbonyolított —, oly sok energiát felőrlő és még százszor több teremtő-felszabadíí konfliktusát. Hajdan, pontosabban: a „mi Időnkben”. Erre aztán joggal használhatom a kopott szólamot — a „mi időnkben” —, kivált, ha nemcsak az időt. de a helyszínt is a nevén nevezem: Sárospatak. Bizony, nehéz 'sorsa volt' az idő tájt Patakon a kamaszodé diákseregneft Bodrog-parti Athén, jól van, eszményi iskolaváros, de hát csak — fiúiskola-város. Gimnázium, tanítóképző. teológia — csapa töstül rajzotfak a diákok a korzón, az iskolakertben, a Bőd rog-parton: tízévestől a 22—24 évesig csupa fiúk. De legyünk igazságosak, nem holmi fiúzárda volt azért a pataki iskola. Akár azt is mondhatom, megvalósította a koedukációt: beiáró magántanulókért lányok is beiratkozhattak. Talán, hogy el ne Közhely, persze, hogy az felejtsük ebben a kritikus ember társadalmi lény; tehát életkorban, közelebbről mi- a társadalmi környezet nevelte lyenek a lányok. olyanná, amilyen. Mégpedig a Szerencsésebb osztályoknak szűkeb b környezet, és legha- két-három lány is jutott. Ne- tásosabban azok a kisebb kö- künk csak egy — a negyven- zósségek, amelyeknek fiatal két fiúra. korában, eszmélkedósében, Bizony, itt a tánciskolában munkájában - élete során tagja volt. Ahol jól érezte magát a hozzá hasonlók társaságában. Ahol valamilyen közös is fiú fiúvá1 próbálgatta a tangót (emiatt lettem tánciskola-kerülő). Emlékszem egy vasárnap délutáni nyilvános feladat' váHaikozás, munka össztáncra a tornateremben: hét-nyolc lány lehetett jelen és száznál több fiú. Nem volt ám tülekedés, szép, szabályos sorokba rendeződtek a fiúk; eszme — a közösségi élmények sora fonta szorosabbra az együvé tartozók körét. Ahol a többszörös és viszonos emberi kötődések, vonzalmak, Kellemes csalódások Bercelen sem á helyi lakosság egésze volt közönségünk — eljött*« VAN EGY KIS csalás tozott — ami magában is meg ebben, hogy kulturális • napok lepő és sokan kérdeztek, hoz- éttől eddig... Tulajdonkép- zászóltak. Legjobban talán sokan a szomszéd községekből, pen korábban kezdődött, és az irodalmi est sikerétől fél- az IMI bejáró dolgozói, töb- nem lehet, nem szabad befe- tünk. A tavaszon volt már ha- ben pedig nemcsak egy jezni. Mindezt annak ellené- sonló, akkor ötvenem jöttek programra voltak kíváncsiak. re mondom, hogy a berceli el, most kétszázan, A vidámkulturális napok ’77 elneve- ság, a komédiázókedv jelle- értékelésen? Miről folyt a szó a záró zesü rendezvénysorozatunk mezte a balassagyarmati és a igen jól sikerült” helyi irodalmi színpad játékát, Pár nappal a programok hi- bár voltak komoly részek is. ahány lány táncolt - mintha’ kfb^tok olyan bokra képcukrot avagy krumplit oszta- zod"tt’ , hoí?y, szogről-vegrol mindenki mindenkinek hozzanának —, annyi sor alakult ki, hosszabbak, röviöebbek. Csak tartozója lett, épp egyet fordulhatott — hely- Egy osztály lehet ilyen ben — a táncos, máris meghajolt a következő. Mire tisztelettudóan leköszönt a táncos, és beállt valamelyik sor végére, tetszése szerint. Akár annak a sornak a végére is, közösség — az iskola már nem. A műhely, de maga a nagyüzem aligha. A népi kollégium ilyen közösség volt. a több száz férő- amely ugyanahhoz a kislány- helyes modern diákszálló mar hoz vezetett — ha állhatatos- nem az. Ilyesféle közösség egy apró falucska is — a város már semmiképp. Bár az egykori ságát akarta bizonyítani... Nem lehet megbízhatóan mérni az érzelmek nagyságát, mélységét, hevességét, így az- Óbuda, Ferencváros. Angyal tán nem tudhatom, hogy azok föld, Kőbánya, Csepel egy-egy a hajdani bonyolult szerelmek utcája, lakónegyede márőriz- milyen minősítést érdemel- te ennek az emberi együvé nek, például irtai — ha úgy tartozásnak a jegyeit, a maga tetszik: modernebb, sok te- módján az is a társadalom élő sejtszövete volt. Az új lakótelep persze szép. korszerű, modem, de nem élő társadalmi közeg; a sokrétű kapcsolatokból, a közösségi jegyekből szemernyit sem örökölt. Tudtán én, hogy nincs út visszafelé: a kisközösségek régi formáit javarészt lehetetlen volna feltámasztani. A civilikintetben leegyszerűsödött szerelmekhez viszonyítva. Minden tárgyi alapot nélkülöző külön véleményem az, hogy — a legkevésbé sem ártott a szerelemnek az a hajdani sok bonyodalom. No, de elmúltak a diáksze- relimek; visszahozhatatlanu.i elmerültek az időben a többi fiatalkori élménnyel együtt záció fellazítja, elbontja őket Vajon, csak ezek az emlékek s alig ad helyettük újakat vonzzák - valamilyen társas ^ maIizmus _ saepeU merengésre a találkozó cső- ném hinni _ m€gtaiaUa ^ portokat? A szivárványt» el- utat el5refelé is: teremthet so elmeftyek kegyhelyei? civilizációt a munkahelyi, a Biztos, hogy ezek is vonz- lakóhelyi, az iskolai, a kollégi- zák. De nem hiszem, hogy vrmi kisközösségek újjászülésé- csupán ezek, s azt hiszem, Vel — ilyen élő kisközösség hogy ezek vonzanak a legerő- lehet például a szocialista bri- sebben. gád —, az embereket összeEgyszerűen szólva; találkoe- fűző szálak erősítésével, az ni jó. eleven társadalmi sejtszövetek Még az emlékeket felkavar- együtt. gatni is másképpen esik a régi, ismerős társaságban. Tapasztalatból mondja ezt egy valamikori csengő-búcsú reszkető térdű szónoka, aki tiszte szerint azóta is ötévenként egyet-egyet kuvikol. Az emlékezés akár el is maradhat,. nem az a legfontosabb elem. Valami más, vaEz is lehetséges út. Sőt — fogalmazhatom meredekebben — a társadalom szocialista fejlődésének éppen ez az egyetlen lehetséges, jövőbe tartó útja. vatalos zárása után beszél getünk Adamik Tiboméval, a művelődési ház vezetőjével arról, „mit hozott a házhoz” ez az egy hét. — A kellemes csalódások sora már Együttesen — Ott voltak a helyi gazdasági egységek vezetői, a tanács dolgozói, a járási hivatal jó szórakozást művelődési osztályának képvinyújtott ez az este is. A népzenei találkozótól nem .féltünk, biztosak voltunk a telt házban. A 300 férőhelyes nagyteremben végül 400—450 né- össze tapasztalatainkat, a megnyitóval kéz- ző foglalt helyet. . . Nyolckor töttük az ötleteket, a jövőre. Mert szeretnénk folytatni ezt! selője, a művelődési ház csoportjainak vezetői. A tanácselnök értékelője után kötetlen beszélgetésben vetettük gyűjdődött. Hatvan főre számi- kezdődött az előadás — acetottunk — igaz, hogy nem csu- redi pávakört. „hivták viszpán a rendezvénysorozatot, sza” a mi dalosaink — nehainem egy kiállítást is meg- gyed 12-kor ért véget. Utána hetőségeket is széles körben nyitottunk az első napon, Ré- a helyi citerazenekar zenéié- bemutató kulturális napokra ti Zoltán műveiből — de még- sére táncoltak, fél egykor bősem gondoltuk, hogy ennyire csúztak el a vendégek. „elszámítjuk magunkat”: 120- — A PROGRAMOT néze- dik a programjaink iránt, an jöttek el, a nagyteremben getve szembeötlött: a Déryné Legközelebb a kicsiknek is ter- kellett megtartanunk a nyi- Színház .remek Bánk bán elő- vezünk majd bábelőadást, nemzeti tizenegyünk gyermekra.iz-kiállítást és haFigyelemfelkelőt, kedvcsináló, a hétköznapi művelődési leszükség van akkor is, ha a lakosság egyre jobban érdeklőmeccsével egy időben sonlókat. Idén a rendezvény- sorozat előtti időben volt ha- bérletesünk van sonló program — ezért i* tást... Sok olyan egyszerű em- adása bér, aki egyáltalán nem tartó- fontos zik a 'tárlatlátogatók táborába, zajlott úgy érezte, közelebb került a — Kétszáz művészethez Kelemen István — ők szinte mindnyájan el- mondtam, nem szigorúan az a minisztériumi főelőadó beve- jöttek. Igen, jegyet nem sokat hét számít „kulturális napokzetője segítségével. Azóta is jön- adtunk el, de a kétharmados nek csapatosan is brigád- ház előtt folyó előadás így is nak” ÜGY TUDOM, pár hónap tag oki iskolások. Ebben a hónapban még nyitva lesz a kiállítás. — Mi okozott még ilyen jó meglepetést? <— Csodálkozni fogsz: egy író-olvasó találkozó. A fiatalok körében igen népszerű Rönaszegi Miklóst hívtuk meg. Ezt a beszélgetést sem tudtuk komoly sikert aratott, él- múlva gyermekgondozási szaményt jelentett mindenkinek, aki ezt választotta. badságot veszel ki. Mi lesz addig a berceli művelődési élet* — A hagyományos május ben? l*i programmal záruló kultu- — A tanács > gondoskodik rális napok igen sok embert majd helyettesről, én termé- „megmozgatott”. Készítette- szelesen segíteni fogok a mun- tek amolyan gyorsmérleget, kájában. De semmiképp nem hányán jöttek el? — A majálison a kisteremben tartani: mint- fő vett részt. A sorozat egé- egy 120 fő volt kiváncsi rá. szébqji 2 500 felnőtt és .fiatal A nagyon jó hangulatú ren- volt hallgatója, nézője a prog- dezvény részvevőinek a több- ramoknak. Ennyi lakosa van sége a középkorosztályhoz tar- a községinek — persze, méglesz haszontalan szamomra 1000—1500 sem az otthon töltött idő: felvételizem a népművelés szakra, tanulok. A gyakorlat mellett a képzettség is nagyon szükséges... G. Kiss Magdolna dől belőle. — Szeretem a gyermekeket; kristálytiszta érzelmi világuzese hihetetlen erő. Az emberi vonzalmak valamiképp összegeződnek a tárlami sokkal nagyobb vonzó- sadalomban: a kisközösségek erő hat a Vörös Csillag Trak- kohéziója tartja össze a na- torgyár nyugdíjas munkásai- gyobbakat, s — tovább gyű- ra is, amikor hetenként, a rűzve — a még nagyobbakat, szokásos időben összejövöget- A jó munkaközösség tagja nek; a volt népi kollégisták- nemcsak műhelyéhez, üzeméra, az érettségi találkozókat hez kötődik szorosan, de va- szervező öregdiákokra, akkor lamiképp falujához, városához is, ha csak néhány villamos- — hazájához is. megállónyít kell a találkozóra utazniuk, akkor is, ha több X száz — némely esetben több ezer — kilométert. Ezekből következtetem én, hogy a szaporodó találkozások O lyan erő ez, amely nem társadalmi igényt, szükségle- emyed az idővel. Ér- tét fejeznek ki. dem es volna figyelme- Megérzi azt a társadalom, sebben tanulmányoznunk. mire van szüksége. Ludányhalászi gyermekek között Bobély Attila idén a megyei meg. Jó szolgálatot tennénk — Részben azért, mert ea képzőművészeti pedagógai ezzel az esztétikai nevelés- áll hozzám legközelebb. A pályázaton első díjas lett. nek. Tudom, hogy sok más teret megformálni sokkal izKépzőművészeti ismeretét a tényező mellett, a megoldás galmasabb, mint a síkban szobrászkodásba, festészetbe egyik kulcsa a rajz szakos ne- dolgozni. Aki plasztikában vetett hitét, tehetségét a ta- velők kezében van. otthon mozog, az a síkproblénitványai között szórja szét. Ludányhalásziban, ahol te- mát is jobban megérti. Ezzel Miikor munkája után érdeklő- vékenykedik, a gyermekeket korántsem becsülöm le a döim, egy-két általános meg- „beoltotta” a szobrászkodással, kétdimenziójú alkotásokat, hi- jegyzésen túl nem kapok sem- Az iskolában nincs olyan szén tanítványaimnak is okmit. Aztán a gyerekek, a ta- gyermek, aki ne próbálkozott tatom. nítványok kerülnek szóba; volna egy-egy agyagfigura el- Végh Teréz halk szavú kis- szemne felcsillan, a szó áradata készítésével, vagy egy darab lány. Az embernek az az érzéfa kifaragásával. Az ügyeseb- se, hogy mondanivalóját, bel- bek, tehetségesebbek szakköri ső gondolatvilágát szívesebben foglalkozásokon sajátítják el formálja meg, -mintsem meg- a mesterség egy-egy fogását, fogalmazza, hogy aztán gondolatukat, ér- — Milyen anyaggal dolgo- a fába, a kőbe mintázzák. Az iskolában januártól működik szakkör. «álnak a körülöttük zailó ese- — Nagyon sokat Eöszömhe- 3 tünk igazgatónőnknek, ki megteremtette annak a lehetőségét, hogy saját szakköri helyiségünk legyen. A szakköri „odú” — ahogyan a rajztanár nevezte — méreteiben nem nagy. A négy-öt méteres oszlopokat-------- a gyermekek csak úgy tud- , . — Örülök a kiállításnak ták megmunkálni, hogy azok K0toP°zlcto°- _ — magyarázta. — Nem azért, egy része az ablakon kilóg. ” mert az én gyermekeim anya- A hangulatos kis helyiség ga került a nagy nyilvánosság mégis a ludányi gyerekek iga- elé. Lehetőséget teremtettek a zi műterme, gyermekek bemutatkozására. — A képzőművészet ágaza- Szeretném, ha a járásunkban tai közül miért a térformát a gyermekek körében intenzív választotta, és főleg miért ezt alkotói tevékenység indulna adja tovább a gyermekeknek? Mert az együvé tartozás ér- kat- ™ly t őszinteségüket, könnyedségüket. Azt mondják, ‘ a/-u hogy mi, pedagógusok éké- zelmi Vllafiukat kény lelkivilágúak vagyunk. A rajzosok még jobban rea- nák a k ményekre. Az elmúlt napokban tanítványainak anyagából a szé- csényi művelődési központban kiállítást rendeztek. A több méter magas totemoszlopokat nagyon sokan megcsodálták. zol szívesen? — Kővel. — Egy lánynak nem nehéz ezzel a kemény anyaggal megbirkózni? — Nehéz, de a munka mindig öröm. — És ha nem sikerül úgy, ahogy azt elgondoltad? — Az ember mindenből tanul. — Hogyan készül egy-egy .... .......""".......hím,""«».mii.........................................................................................................mmni,. ..... i iiiniMmimiiiiiiiiiim'Mimmmiiiiim Régiségek megmentése Sok gondot, fáradságos munkát kell rááldozni, amíg a földből, esetleg egy sírból előkerült régészeti lelet eljut a múzeumok polcaira. Múzeumlátogatás közben kevesen gondolnak arra, hogy a tetszetős külsejű régészeti, kultúrtörténeti tárgyak az évezredek vagy évszázadok során mennyire megrongálódtak. Hatottak rá a földben eltöltött idő alatt a közeg aktív alkotórészei. a baktériumok, sók, savak és a talaj különböző átalakulási folyamatai. Ezek hatására a fémek korrodálódtak. , A restaurálás munkája már a lelet megtalálásakor elkezdődik. A terepen kell „elsőNÓGRÁD - 1977. május 19., csütörtök segélyt” nyújtani a leletnek, hogy a levegőre kerülve, ne menjen még jobban tönkre. A talajban oldott szilikátok. nehézfémek, szulfátok, foszfátok a levegővel érintkezve kikövesednek, vastag réteget képezve a fémlelet felületen. Az ásatás helvéről azután a leletek a műhelybe kerülnek, ahol folytatódik a finomabb munka. A fémtárgyak felületét általában egyenletes korróziós réteg borítja. Vastárgyakon gyakori a kristály közi korrózió is, ami szerkezetének a lazulásáj okozza. A régészeti tárgyakon levő különböző színű korróziós tormákét patinának nevezik, amiről a hozzá nem értő azt hiszi, hogy régiségének bizonyítéka. Sajnos, az igazán „nemes” patina rendkívül ritka. Réztirgyakban nagyon nagy kárt tehet a klorid-ion, mert nedvesség hatására rézoxiddá alakul, s közben felszabadul a klór, ami rendkívül agresz- szív hatású. Elsőrendű restaurátori feladat, hogy ezt a kóros folyamatot mielőbb leállítsák. .Ezután kapnak a tár1 gyak megfelelő védőbevonatot, amely konzerválja őket a további pusztulástól. Képünkön római sisakot és maszkoi restaurálnak. amit ki akarok hozni. Nézem a követ, elképzelem az alakot, a formát, aztán hozzáfogok. Papp István a fát választotta. — Milyen szerszámmal dolgozol ? — Baltával és késsel. — Ebből mi készül? — Megtetszett ennek a diór ágnak a formája. Népi motívumokat faragok bele. — Ügy tudom, agyaggal is szívesen dolgozol? — Jgen. Ezt a szobrot még ötödikes koromban készítettem. Sok hibája van. Akkor még nem tudtam az anatómiáról. Azóta szakkörön tanulom. A szakkör egyik legtehetségesebb tanulója Majercsik László. Vele nem sikerült beszélnünk, de társai elmondták, hogy otthon kis műtermet rendezett be magának. A gyerekek: Görcsi Ernő. Kelemen Mária, Mester Katalin, Mester Ágnes, Pesák Judit, I Kovács László és a többiek néha verejtékes homlokkal, de mindig a munka, az alkotás örömével formálják gyermeki világuk érzelmeit. Azt, ahogy ők élnek, tanulnak, dolgoznak, ahogy ők látják a világot. Sz. F.
