Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
I I Kincs és veszedelem: a víz Nagytakarítás a Dunában. A* árvíz és belvízvédelmi központi szel vezet búvárai eltávolítják az óbudai sziget melletti Duna-szakaszból azokat a százéves cölöpöket, amelyeket egykor a jégzajlás elleni védekezésként helyeztek a folyóba. lyószakaszokon az árvízveszély Ä víz minden élet bölcsője. A természet pótolhatatlan, nékülözhetetlen ajándéka. A legdrágább kincs, a legkész- ségeisebb segítőtárs, de egyben nagy veszedelem is. A folyók megszelídítése, igába kényszerítése, az emberi kultúra, legnagyszerűbb eredményei közé tartozik. Hiszen víz nélkül nincs ipar, nincs mezőgazdaság, nincs élet. Talán ezért van, hogy a múlt század* nagyszabású, lenyűgöző ármentesítési. vízrendezési munkáit, második honfoglalásként szokták emlegetni. És mégis, az egész országot átfogó vízügyi szolgálat erőfeszítéseire csak árvíz idején figyel oda az ország. Most nincsen árvízveszély, a folyók apadnak, elsőfokú készültség is csak két igazgatóság területén van. Jut egy kis idő az eredményekről beszélni. Hazánkban a felszabadulás után, a népgazdaság vízfelhasználása egymilliárd köbméter volt évente, ez ma már közel hatmi Uiárd. Vizeink területeinek védelme, folyóink szabályozása tehát létérdekünk. A feladat nagyságának szemléltetésere álljon Itt néhány adat. Az ipar naponta közel nyolcm.’ilió köbméter vizet bocsát ki és ebből 2,3 millió köbméter szennyezetten kerül a folyókba, tavakba. I960 óta műszaki, gazdasági, hatósági intézkedések egész sora őrködik vizeipk tisztasága felett. Jórészt ezeknek köszönhető, hogy némileg csökkent a szennyeződések üteme. A folyamszabályozás fej-, lődésének eredménye, hogy ma már az összes folyók hosszának 45 százaléka szabályozott, s partjaikon a védvonal 4200 kilométer hosszúságú. A töltések erősítésére az utolsó 10 év alatt több mint hatmilli- árd forintot költöttünk. Smég így is, még ma is olykor szorongva hallgatjuk a vízállásjelentéseket a tavaszi felmelegedés, gyors olvadások idején. S aggodalmunk nem túlzott, hiszen hazánk területének közel 25 százaléka árterületen van, s lakóinak fele is itt él. Legnagyobb ipari településeink, legsűrűbben lakott városaink: Szeged, Győr, Szolnok, a főváros egy része is az árvizek által veszélyeztetett területeken fekszik. Jelenleg az előírt magasságukra kiépített töltések hosz- sza az összes gátaknak mintegy 50 százaléka. Vagyis a százéves gyakoriságú legmagasabb árvizek biztonságos kivédésére alkalmas töltések ma már az összes védelmi vonalak felét teszik ki. Ezeken a fogyakorlatilag megszűnt. Az Országos Vízügyi Hivatal a legmodernebb technikai eszközök: vízügyi telefonvonalak, URH-rádióhálózat, repülőgépek, tv-kamerák, képtávírók segítségével, az érintett minisztériumokkal együttműködve, ma már többnyire eredményesen veszi fel a harcot az áradó folyók ellen. Az előző tervidőszak során a gátakba 24 millió köbméter földet építettek be, a legveszélyesebb szakaszokra vízzáró résfal került. A töltéserősítésekkel egy- időben. gátőrtelepek, védelmi központok, bekötő utak, telefonvonalak épültek. I Az OVH szakemberei 60 különféle nemzetközi szervezet munkájában is részt vesznek. Hiszen az eredményes víz- és árvízvédelem nemzetközi együttműködés nélkül lehetetlen. A védelmi szolgálat kötelékébe közel 50 ezer ember tartozik. Munkájuk nem látványos. Pedig tevékenységükkel 400 milliárd forintnyi nemzeti vagyont védenek. Ha azt halljuk reggel a rádióban, hogy apadnak a folyók, nemigen gondolunk azokra, akik ilyenkor is éjjelnappal őrzik a gátakat, erősítik a töltéseket. Napról napra újra bizonyítva, hogy a vizes az ember küzdelme örök. Amelyből most már legtöbbször hazánkban az ember kerül ki győztesen. d. k. Kétnapos fonjalomcHenőrzés H „Ka mik azt/’ Nemtiben — Találtunk egy autóbuszt Társszervek és társadalmi erők széles körű bevonásával az elmúlt hét végén tartotta a megyei rendőr-főkapitányság kétnapos, közúti forga- lomellenőrzéeét, mely főként a közlekedés biztonságát veszélyeztetőket vette célba. X A fiatalember megszeppenve vette kezébe a szondát, ami az első bizonytalan fűvások után kezdte elveszíteni borostyánsárga színét. — Fogyasztott szeszes italt? — hangzott a kérdés Gereden pénteken délután. — Két üveg sört — ismerte be Szabó László, aki köl- csönmotoron hajtott. Később a vérvételnél már elsírta magát. Pedig még mindig jobban járt, mintha nekirohan egy fának. Akárcsak a 29 esztendős Sztregovai Sándor, aki az ellenőrzők figyelmét bizonytalan vezetésével hívta A motoros nevetett magára. Megállították a motorost, aki egy üveg sört „vallott be”. A • szonda ellenben egészen kékeszöld lett. Ehhez legalább fél liter bort kellett, fogyasztania. A világháború öngyilkos pilótái, a kamikazék, kerék nélküli repülőgépeken szálltak fel. A GB 52—05-ös rendszámú mikrobusanak voltak kerekei, de azokat nem lehetett fékezni sem kézi, sem lábfékkel! Így beléülni igencsak kockázatos volt. A veszélyt Ronkó János nyugdíjas vállalta. Jogtalanul, mert a kocsi az erdészeté, melynek ő nem dolgozója. Tettével nemcsak önmagát sodorta veszélybe. Ha hirtelen fékeznie kellett volna egy másik jármű előtt, elháríthatatlan az ösz- szeütközés. Emellett már apróságnak tűnő hiányosság volt, hogy az első világítás nem működött, a jobb hátsó gumiról pedig még a bordázat nyomai is lekoptak. így azután nem csoda, hogy Ronkó hiába keresett kibúvókat („várnak az asszonyok, haza kell őket szállítani”), a rendszámtáblát a rendőr a helyszínen bevonta. Emellett eljárás is indul ellene. Ugyancsak veszélyes helyzet állt elő Kisterenye közelében a 21-es úton, ahol egy üres autóbuszra bukkantunk. Az aj taja nyitva, a kulcs a helyén, ember sehol. A rendszám GC 28—83. Hamarosan előkerült a vezető. Szekeres Pál, váraszói lakos. Mentésért volt, mert a busz üzemképtelen. — Miért nem gyújtotta meg a helyzetjelző világítást? Miért nem tette ki az elakadást jelző háromszöget? Miért maradt nyitva a kocsi? — A főtörzsőrmester kérdéseire szaggatott válaszok jönnek: — Gondoltam, hogy hamar visszaérek... addig nem sötétedik be... A háromszöget nem találtam... — és állanLeveJezőink jelentik Eredményesen sár ült a tanfolyam A Balassagyarmat MÁV- vonalfőnökség és az állomás közös szervezésében 1976. október elsején 20 fővel forgalmi és kereskedelmi szaktan- folyam indult, melyen a 3—4 hónapos vasúti szolgálattal rendelkezőkből is részt vettek. A tanfolyam hallgatóinak első forgalmi vizsgájára januárban, a személypénztári vizsgára márciusban, az önállósító vizsgákra pedig április 28-án került sor, s ezzel fejeződött be a tanfolyam. A húszfős hallgatót létszámból tizenketten mindhárom témából. tehát önálló forgalmi szakvizsgát tettek, tizennégyen pedig kettőből, forgalmi és személynénz^árosi vizsgát, s egy kisebb csoport forgalmi szakvizsgát szerzett. Attól eltekintve, hogy mintegy 180 kilométeres körzetből tevődtek a tanfolyam résztvevői, nagyon eredményes volt a tanfolyam. Valamennyi hallgatója levizsgázott — mint erről Somogy vári Lajos vonalfőnök tájékoztatott. A vonalfőnök örömmfel közölte azt is, hogy a vonal állomásfőnö- kei a tanfolyam sikere érdekében mindent megtettek, de a budapesti MÁV Igazgatósás forgalmi és kereskedelmi szakosztályaira is ez jellemző. Balassagyarmat állomás forgalmi és vonalfőnökség vezetése köszönetét fejezte Ki Géczi Lajos, Gyuka Zoltán és Böröczki Gyula oktatóknak, akik az igazgatóságtól jártak ki, s az elméleti felkészítésben nagy segítséget nyújtottak. — sziics — Jól sikerült gyakorlat Az MHSZ rimóci községi szervezetének járási zárógyakorlata» igen jól sikerült. A gyakorlaton, Szécsényben május 8-án 29 élő- képzős fiatal vett részt, köztük KJSZ-esek és ifjúgárdisták. A kitartó és eredményes munka meghozta gyümölcsét. A községből részt vett 4 csapatból az első csapat első helyezést, a negyedik pedig második helyezést ért el. Ezzel mindkét csapat jogot nyert a május 22-én megtartandó megyei versenyen való részvételre. A siker a közös összefogás eredménye, mely elsősorban Gon- da Bertalan MHSZ-titkárnak és Szabó Ferenc lövészklub-titkárnak köszönhető. De jelentős mértékben támogatták a munkát kölcsönösségi alapon a pártszervezet, a tanács, a KISZ-szervezet, a sportkör és a helyi népfrontbizottság, valamint az általános iskola is. Király József és Rigó János tartalékos klubtagok aktív közreműködésükkel segítették a fiatalok felkészítését. Az értékeléskor a fiatalokat az eredményes munkáért a vezetőség dicséretben részesítette. A zárógyakorlaton résztvevő eíőképzős fiatalok „MHSZ a honvédelemért” kitüntető jelvényt, az első és második helyezésért pedig elismerő oklevelet kaptak. Erre a napra esett az Edzett ifjúságért mozgalom kezdő napja is. Ez is eredményesen indult be, mert a községben otthon levő összes fiatal részt vett benne. Az úttörők Pécsik Sándor nevelő vezetésével kerékpártúrát tettek Szécsény—Nagylóc érintésével Hollókőre és vissza. A KISZ-es korosztálybeli fiatalok és az iskolások a többi sportágban tevékenykedtek. Kiss Béla Rimóe Szorgalmas asszonyok A litkei községi nőtanács harmincöt fős csoportjának tevékenységét jól ismerik a község lakói. A közelmúltban a szorgos kezű asszonyok a tavaszi nagytakarítás keretében a parkot hozták rendbe. Arról is nevezetesek a litkei asszonyok, hogy patronálják az idős, munkában elfáradt és magukra maradt idős embereket. Segítenek a bevásárlásban, a csomagok hazaszállításában. Az esti órákat ösz- szekötik az együttlét azon formájával, hogy a kultúrházban kézimunkaszakkört szerveztek, ahol ki-ki a saját terve, elképzelése alapján. készít szebbnél szebb kézimunkákat. A szakkör többek között — a hasznos időtöltés mellett — arra hasznos, hogy a fiatalokat is összefogják, felkeltsék érdeklődésüket a kézimunka, a hímzés, varrás, iránt. Dicséret illeti a litkei nőtanács vezetőjét és lelkes, szorgalmas tagságát. dóan visszatér a „refrén” — nem' az én kocsim... Láthatóan elveszítette a fejét. Ez azonban nem mentség. Egy hasonlóan kivilágítatla- nul, az úton hagyott „lerobbant” busz miatt nemrég halálos baleset történt. A legelső szabály látni és látszani! A kettő egyformán fontos. Számtalan esetben álltunk meg kerékpárosokat figyelmeztetni, kapcsolják be a világítást! A válasz mindig ez volt: — Minek? — Még jól látok! — de a szürkületben már alig volt kivehető a sötét kerékpáron ülő ember. Kört villantott az ifjúgárdista kezében az elemlámpa. Az öreg Volga megállt. — Vezetői engedélyt, forgalmi engedélyt kérek! Szíveskedjék helyzetjelző világításra kapcsolni. A dokumentumok előkerültek. De a világítással baj volt. A reflektor „félszemű”, a hátsó jelzőlámpák bekötése szabálytalan volt. A vezető, Gattyán György csak annyit tudott mondani, most hozza a kocsit a szerelőtől... — Tudja-e, hogy a negyven kilométeres sebességkorlátozó tábla után is hatvan kilométerrel hajtott? Elismeri? — Mi egyebet tehetnék? Az IO 89—17-es Volga helyszíni bírságolás után távozik. Nem volt szerencsésebb a jókedvű Lunárcsik Attila sem, aki OS 86—73 rendszámú „paripáján” 100 kilométeres sebességgel hajtott. Szabálytalanul előzött és a követési távolságot sem tartotta be. Még nevetett is, amikor megállították: — Még, hogy én százzal mentem? Motorral? — Jókedve gyorsan elszállt, mikor megtudta, hogy eljárás indul ellene. A taxis járőr egy kilométeren át követte Hasznoson azt a motorost, aki 80 kilométerrel „repesztett” az út közepén. Mikor előzési szándékkal rádudáltak, visszakiáltott: — Anyádra dudálj! Akkor veszítette el a hangját, mikor meglátta, hogy a kocsiból egyenruhás rendőr száll ki. Kiderült, hogy az országút büszke lovagja G. István fiatalkorú, aki nyolcnapos vezetői engedéllyel, kölcsön- jnotorral legénykedett. Egy darabig nem tesz ilyent. Jogosítványa bánja. A kétnapos akció arra mutat, hogy nem minden közlekedő érzi a szabályok fontosságát, ami meglátszik .a baleseti statisztikán is. Azok, akiket az akció kapcsán szabályszegésen értek, talán idejében észbekaptak és változtatnak közlekedési szokásaikon. Remélhetően rajtuk kívül nagyon sokan közlekednek óvatosabban, s kevesebb kockázattal. — gáspár — Tisztelt NÓGRÁD Szerkesztősége! hösxönet a megít»égért Alulírott Salamon Lajos, a mai nap on jártam önöknél a szerkesztőségben azzal a panasszal, hogy nem kaptam MÁV-menetrendet. Azzal utasítottak el a Volánnál, hogy csak rendelésre kapható. A szerkesztőségben egy nagyon kedves elvtárs fogadott, akinek a nevét nem tudom. Elvezetett egy igen kedves elvtársnőhöz, aki megkereste telefonon az IBUSZ-irodát, ott Kökényesnét, aki azonnal adott nekem MÁV-menetrend könyvet. Még Mátraszelére sem mentem el, Salgótarjánban a postán írom a levelet, hogy tolmácsoljam köszönetemet a gyors segítségért. Nagyon jóleső érzés egy 70 éves öreg nyugdíjasnak, hogy ilyen kedvesen kisegítették. Szerétéiből jövő köszönetemet tolmácsolom Önöknek. Salamon Lajos Segítő brigádok ötvenhat gyermeknek biztosít második otthont a salgótarjáni gorkij-telepi 6. sz. bölcsőde. Parkjában szép virágok, fálc nyújtanak a nyári idény alatt kedvelt játszóteret, mozgási lehetőséget. Varga Józsefné vezető óvónő elmondotta, hogy ez a környezet azért alakulhatott ilyenné, mert nagyon jó kapcsolatuk van a bányagépgyári szocialista brigádokkal. Kapcsolatukat szocialista szerződésben is megpecsételték. Kimagasló segítséget kaptak a bányagépgyár aranykoszorús József Attila Szocialista Brigádjától, amely fpár ebben az évben is több miht ötezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Elkészített a bölcsőde részere egy bevásárló kiskocsit, kerti játékokat Javított, kijavította a kerítést. A parkosításban a Martos Flóra női Szocialista Brigád tagjai jeleskedtek. akik vállalták a tavaszi nagytakarítást is, s több mint ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ugyancsak sok segítséget nyújt a bölcsődének dr. Pethe Mária gyermekszakorvos, aki rendszeresen látogatja a bölcsőde gyermekeit, s előadásokat is tart a szülők részére. Legutóbb a gyermekbetegségekről tartott igen értékes előadást. A szülői munkaközösség szervezésében játékbe- mutatót tartott a bölcsőde vezetősége, hogy lássák korunknak megfelelően mivel játszanak a gyerekek, s hogyan telik el egy nap a bölcsődében. Ezek alapján nagyon sok és jó nevelési módszert sajátíthattak el a szülők, amelyet a nevelés során hasznosítani tudnak. Ennek tudható be, hogy a bölcsődébe a gyermekek nevelese. segítése kölcsönös. Köszönetét érdemel a bölcsőde vezetője, Varga Józsefné és mindazok a társadalmi munkások, szocialista brigádtagok, akik fáradságot nem kímélve mindent megtesznek a gyermekekért, a bölcsődei környezet szebb és jobb kialakítása érdekében. T. L. Salgótarján Kihziinöm Vasutas özvegye vagyok, évek óta egyedül, kis nyugdíjamból szerényen élek. Itt, Salgótarjánban a külső pályaudvaron több vasutas szocialista brigád dolgozik. Köztük a Landler Jenő Szocialista Brigád is, amely már évek óta megajándékoz nagyobb mennyiségű tüzelővel, hogy segítsen gondjaimon. A . közelmúltban megint megleptek 20 mázsa szénnel és 5 mázsa fával. Hogy ez anyagilag mit jelent nekem, csak az tudja, akj hasonló nehéz körülmények között él! Ezt a gondoskodást szeretném a brigád vezetőjének, Nverges Sándornak és a brigád minden tagjának ezúton megköszönni. Becsületesen végzett nehéz munkájuk mellett arra is szakítanak időt, hngv iiven idős asszonnyal törődjenek. özv. Kondoros! Alajosné S.-tarján, Rákóczi út 177. NÖGRÁD - 1977. május 19., csütörtök
