Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

Tanácsok pályamódosításra Miért morzsolódtak le? GYERMEK MÉG A 14 éves diák, és mégis: felnőtt módra kell döntenie, merre tovább, milyen úton. alapozza meg a jövőjét, melyik foglalkozást, hivatást választja. Általános „szabályként” szokták emle­getni : aki továbbtanulásra gondol, középiskolába jelent­kezzen. Előfiordul azonban, hogy „menet közben” kiderül, túl magasak a követelmények, vagy váratlan események megakadályozzák a tanulást. Szerencsére egyre kevesebben vannak, akik lemorzsolódnak, sakat javult a pályaválasztási előkészítő munka. De az, aki­nek kettétörik valami miatt a diákélete, mit tehet? Az ő segítségükre sietett a Nógrád megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet. Az 1976/77-es tanév első félévének végén a középiskoláktól összegyűjtöt­ték a lemorzsolódottak névso­rát és tanácsadó beszélgetésre hívták be a fiatalokat. E mun­ka tapasztalatairól érdeklőd­tünk Sepsi Istvánnénál, az in­tézet munkatársánál. — Elenyésző az arány: 0,71 százalék, 26 tanuló. Azért kér­jük félévenként az informá­ciót, hogy ne „lógjanak” év végéig, segíteni tudjunk. Ta­valy még néhány századdal több is volt az arányuk. — Melyek a fő okai a lemor­zsolódásnak? — Ahány gyerek, annyi eset. A középiskolásoknál egyik fő indíték a gyenge ta­nulmányi eredmény, a lá­nyoknál — igaz, egyébként is ők vannak többségben — a férjhezmenés. Több esetben előfordul, hogy nem megfelelő intézménytípust választottak, főként a szakközépiskolából ki maradottakkal van így. — Milyen megoldást tud­nak javasolni? — A középiskolából kima­radottaknak viszonylag bő­vebb a választási lehetőségük. Átmehetnek másik típusú kö­zépiskolába, szakmát tanul­hatnak, betanított munkát vállalhatnak, munka mellett, levelező tagozaton befejezhetik a tanulmányaikat. Mindig a fiatal személyisége, életkörül­ményei a döntőek. Bejött pél­dául egy fiatal lány, akinek a családja Szabolcs-Szatmár megyébe költözik, ö tulajdon­képpen nem is igazán „lemor­zsolódott” ember, inkább ki­maradt a költözés miatt. Utol­só éves középiskolás — sike­rült megoldani, hogy Nyíregy­házán magánúton leérettsé­gizhessen. Ha nem találkozunk vele, veszít egy teljes évet. Ketten a közgazdasági szak- középiskolát hagyták félbe, mert nehéznek találták a kö-. vetelményeket. Az egyik kis­lány közben férjhez ment — úgy döntött, a beszélgetés nyo­mán, hogy a gyermekgondo­zás mellett gyors- és gépíró iskolában folytat tanulmányo­kat. A gyermeket várók kö­zött voltak olyanok, akik ősz­re ígérték, visszajönnek — akkor beszélünk róla, hogyan tovább. KOPOGTATNAK AZ AJ- TÖN. Egy fiatal fiú érkezik a mamájával. Még tizenhat éves is csak novemberben lesz. Az esztergályos szakmával mind­össze néhány hónapig „ismer­kedett”, otthagyta a szakmun­kásképzőt. Jelenleg segédmun­kás — ebben nem sok perspek­tívát lát. Nem akar beletörőd­ni abba, hogy szakma nélkül álljon a világban. — Van olyan szakma, ami­ben szívesen dolgoznál? A fiú szeme felcsillan, mi­közben mondja: ő tulajdon­képpen hentes szeretett vol­na lenni . . Kissé messze esik egymástól a két szakma — vajon miért választotta akkor az esztergályosságot? Lassan kibontakozik a kép a mama segítségével — húzódozott at­tól, hogy távol legyen a csa­ládtól, kollégiumban éljen, ezért választotta ezt a szak­mát. A bátyja is ilyet vég­zett. De nem szereti, és gyen­gén megy a rajzolás, a mate­matika. Mit lehet tenni? Min­den rajta múlik — a kedvvel végzett szakma érdekében vállalja-e, hogy a nyarat a felkészülésnek szenteli, pótol­ja a matematikai hiányosságo­kat, és amennyiben van még hely, Balassagyarmaton, a mezőgazdasági szakmunkás- képző kihelyezett tagozatán tanul ősztől. A fiú bólint — igen, érdemes megpróbálni. Amikor becsukódik az aj­tó, Sepsiné elmondja: a kö­zépiskolai lemorzsolódások után a szakmunkásképzőket is vizsgálják. Az intézetek fele küldte be a tájékoztatást — itt sem olyan magas a szám, de valamivel nehezebb a pá­lyakorrekció. A jobbik eset a távozó fiatalemberé — ő tud­ja, mit szeretne, a szülők se­gítik. Nehezebb dolog a szak­matévesztés korrigálása, ha teljesen határozatlan a fia­tal. Nemrégiben két volt női- szabó-tanuló jött el — az egyi­kük szemgyúlladásos. Nem maradhatott volna sokáig a szakmában semmiképp. Jelen­leg a nyomdában dolgozik — ott látott olyan munkát, amit szívesen csinálna. Orvosi vizs­gálat dönti el, arra alkalmas-e Néhány esetben könnyebb i helyzet: intézetváltoztatás­sal megoldható, szakmán be­lül maradhat a tanuló. ÁLTALÁBAN MINDEN száz fiatal közül 99 jól vá­laszt — ha nem is elégíti ki a megszerzett bizonyítvány, rá tudja építeni a továbbvezető utat (érettségi utón szakmát tanul, szakmaszerzés utón to­vábbmegy. második szakmát választ stb.) Mégis, a fenn­maradó egy százalék sorsának egyengetése is komoly feladat. Segít abban, hogy a téves dön­tést korrigálhassák, hogy ne megkeseredett, lélek nélkül dolgozó fiatalok kerüljenek ki a munkahelyekre, ne vesszen kárba a tanulással töltött idő. Valószínű, hogy az általános iskolai pályaválasztási mun­ka további erősödésével még elenyészőbb lesz a lemorzsoló­dás. G. Kiss Magdolna Szovjet színész Donatas Banlonis játssza a Beethoven éle­téről készülő NDK-film főszerepét. Készünkön: jelenet a filmből: Beethoven (Donatas Banionis, a bal oldalon) film­beli fivérével (Stefan Lisewski, a jobb oldalon). Mai tévéajánlatunk 17 50: „ELÁRUL. MERT VILÁGÍT” Hetven esztendeje. 1907-ben született Dsida Jenő, az er­délyi származású, fiatalon el­hunyt költő, a századelő halk szavú, finom lírikusa, jelleg­zetes „kismestere”. Az évforduló alkalmával iii-s 'eí'Htott műsorban az írótárs, Páskáudy Géza emlé­kezik a költőre, majd elhang­zik néhány a versei közül; többek között: Arany és kék szavakkal. A törpefenyők jaja, Psalmus Hungaricus. Miért borultak le az angyalok Viola előtt. A műsorban közreműködik: Ruttkai Éva, Mensáros László, Molnár Piroska. Hegedűs Gé­za. Koltai Róbert, Jordán Ta­más. NÓGRAD - 1977. május 17., kedd péntekek és fépctnűvek Elegyes műsorhét után va­gyunk. Irodalmi remekek és híg kommerszek, gondolato­kat érlelő művek és silány fércélmények váltot­ták egymást a képernyőn. Előbb talán azokról, amiket szívesen láttunk. Kedden este került műsor­ra Nagy Istvánnak, a közel­múltban elhunyt kitűnő erdé­lyi írórak néhány elbeszélés- kisremeke. Az egykori aszta­losmunkás a munkásmozga­lomban fejlődött tollforgató- vá. Irt regényeket, elbeszélé­seket, drámákat, s valameny- nyiben a szegénység, a kisem­mizettek életének, küzdelmei­nek szószólója volt. Harcos életút jelentős állomásai A szomszédság revében, az Ol- tyánok unokája, az Ünnep a mi utcánkban című művei, melyekben egyszerre tud ma­gyar és internacionalista, a magyar és román nép érdék- azonosságának szószólója len­ni. A szegények kenyerén cí­mű novelláskötetének most látott három dramatizált vál­tozata is Nagy István sajátos írói világának termése. Meg­rendítő emberi sorsok elka­pott pillanatai 1 formálódnak előttünk torokszorító derű kü­lönös légkörében. Feledhetet­len élmény a nézőnek, amit látott és serkentő Nagy Ist­ván írásainak megismerésé­re vagy új ráolvasására. Eb­ben nagyon jó szolgálatot tett Horváth Tibor rendezésében a három történet alakjainak megformálásával Dobos Ildi­kó, Varga Irén, Oszter Sán­dor, Gera Zoltán, Hegedűs D. Géza, Tábori Nóra, Mádi Sza­bó Gábor, Cs. Németh Lajos, Bánsági Ildikó és Iványi Jó­zsef. századeleji magyar társada­lomnak is. melyet olyanok né­pesítenek be egy városka éle­tében, mint a regény Bovari- ja és Bovarinéja, azaz Veres Pálja és felesége, az Albíró, a Káplán és a többiek. Móricz mindenekelőtt el­beszélő volt, így e művének tévéadaptációja is sajnos mindvégig epikus maradt. Az élvezetes dialógusok csak von­tatottan görgetik előbbre a cselekményt, a jelenetek gyak­ran állóképekké merevül- rek. Dömölky János feldol­gozói és szerzői munkájában, valamint Shulze Éva drama­turgi közreműködésében ha­tározottabb beavatkozásra lett volna szükség, hogy Az. Isten háta mögöttből Bovári úr cím­mel valóban teljes értékű té­véjáték kerekedjék. A szerep­lő színészek egyébként remek jellemrajzokkal mindent meg­tettek a móriczi világ atmosz­férájának megteremtésére. El­sősorban Szemes Mari remek­lését kell dicsérni, de kitűnőt nyújtott Tordy Géza, Lukács Sándor, Agárdi Gábor, De­ák Sándor, Máthé Erzsi is. Krisztián, valamint Tóth K. Péter. A „felnőttek”: Ruttkai Éva, Sinkó László és Vándor Éva ezúttal csak utánuk kö­vetkeztek. A nagymama sze­repében Turay Ida viszont kiábrándító volt a negyvenes évek filmnaiva-feladatai után. Azóta bizony elfeledte a szín­játszást. Érdekesnek ígérkező Ró­bert László új dokumentum­sorozata, a Tisztelendők. mely­nek első részét a keddi napon ismerhettük meg. A mai témájú tévéfilmek átlagából némiképp kiemelke­dőnek könyvelhetjük el a csü­törtökön bemutatott Gabit. Somogyi Tóth Sándor regé­nye ugyan stiláris eszközei­ben, csibészes iróniájában és líraiságában jóval több, mint Mamcserov Frigyes tévéjáté- ka, amely mozaikszerűen szét­tördeli a történetet, de így is élvezetes hetvenöt percet nyújtott friss hangütésével. A játszóegyüttesből mindenek­előtt a gyermekszereplők hív­ták magukra a figyelmet: az ígéretes tehetségű Kovács Gyengécskének bizonyult vi­szont ugyancsak kedden A bű­vész című amerikai filmsorozat Mennyit ér egy Machiavelli? című erőltetetten mozgalmas krimihistóriája. Sok zűrzavar, zagwa összevisszaság — sem­miért. Kitartó unalom lengte be a Végtelen látóhatár című, Heléne Bouchard repülőnő éle­téről szokványeszközökkel készült szokványtörténetet. Jóval frissebb, lendületesebb tempójú szórakozást adott pénteken a Papa, mama és kilenc gyerek című NSZK • produkció. A tipikus kom- merszet képviselte szombaton az álsz£>ciális tematikájú, Idegen a cowboyok között cí­mű kétrészes amerikai vál­lalkozás. Ilyen témára jóval kevesebb celluloidot is bűn pazarolni. És végül: rendkívül nagyot csalódtunk vasárnap este, az Enyém a képernyő! című Bodrogi Gyula show-n. Szel­lemtelen és lapos volt, ehhez a tévések helyében nem ad­tam volna oda a méregdrága képernyőt. <b. t.) A pénteki műsor eseménye Móricz Az Isten háta mögött című regényének tévéjáték­változata volt. A történet anyagát egy felvidéki kisvá­ros házasságtörési históriája szolgáltatta. Móricz az örege­dő, házaséletében már tehe­tetlen, csak evésnek-ivásrak élő tanítóban és kívánatosán szép feleségében, kettejük életközösségében honi Bovary- né-sorsot érzett meg —, de kibontakozásában mennyire különbözve a félfeudális ma­gyar viszonyok között! Az Isten háta mögött, nemcsak emberi torzók döbbenetes raj­za, de hiteles ábrázolása a Tanulmányi verseny A József Attila megyei Mű­velődési Központ és a városi úttörőelnökség kisdobos-szak­bizottsága közösen rendezte meg Salgótarjánban a negye­dik osztályos kisdobosok komplex tanulmányi verse­nyét. A pajtások kötelező olvas­mányukat, Móra Ferenc szép gyermek regényét, a „Kincske­reső kisködmön”-t dolgozták fel. Egy-egy úttörőcsapatot hat kisdobos képviselt, kik olva­sásból, tartalomelmondásből, fogalmazásból, nyelvi játé­kokból és rajzból mérték oaz- sze tudásukat. A legtöbb pontot a Mártí­rok úti Általános Iskola ta­nulói gyűjtötték össze, így ők lettek a vándorserleg őr­zői. A második helyre azonos pontszámmal a Csizmadia Sándor úti Általános Iskola, a II. Rákóczi Ferenc és Jurij Gagarin Általános Iskola paj­tásai kerültek. iihi ........................................................................ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiHniiiiiiii D omb hátán domb, Mik­száth ..görbe országának” jel­legzetes vidéke. A sarjadó fű, a rügyeiket kippatantó fák üdezöld, élő koszorúként öle­lik körül a lassan folydogáló patakocska mellé települt kis­községet. A faluközpont ódivatú pa­lócházai, az utcavégeK ma­gas alapzatú, modern kocka- épületei a délelőtti nap — ez­úttal^ meleg — fényességében fürdőznek. Az utca csendjé­ben senki se mozdul. Csak a lejtőre kapaszkodó udvarok, kertek végéből hallatszik ide a tyúkok kárálása, éles kodá­csolása. A patak nedves, mo­csaras szélében kacsák tol­lászkodnak. A főúton egy lúd billeg át kicsinyeivel, király­női magabiztossággal. Idilli falusi kép. Festők ecsetjére kívánkozik. Béren 800 ember él. Egy ré­szük — főleg az idősebbek és a középkorúak — még jól be­széli szlovák anyanyelvét. A társas érintkezésben rendsze­rint ezt használják. A fiata­lok azonban már egymás kö­zött is magyarul szólnak. Pe­dig többen (mint mesélik) hatéves korukig nem is is­merték a magyart. Pedig nagy lehetőség adód­na itt helyben az anyanyelvi kultúra ápolására, továbbfej­lesztésére. Hiszen a könyv­tár kétezer kötet körüli állo­mányából 300 szlovák nyelven íródott. — Egyáltalán nem kölcsön­Lesz-e változás Béren ? A művelődet mindennapi») egv kisköz-égben zik ezeket a könyveket — moncija Molnár Csabáné óvó­nő, a klubkönyvtár tisztelet- díjas vezetője. — Az időseb­bek azért, mert nem ismerik .az irodalmi nyelvet, a fiata­lok meg azért, mert nem egyezik az érdeklődésükkel. — Mennyi olvasója van a könyvtarnak? — Eddig még csak hatvan. Tavaly év végén 140 volt. Ha minden jól megy, az idén is elérjük ezt a számot. — Kikből áll a rendszeres olvasótábor? — A fiatalokból. Általános és középiskolásokból. Az idő­sebbek közül elenyészően ke­vesen járnak. — A kultúrházba is? — Azt most hosszabb ide­je tatarozzák. Nincsenek programjaink. Az ifjúsági pinceklub viszont egészen mutatós. A KISZ-esek nagy gondot fordítanak rá. Min­dent a maguk erejével csinál­tak meg. Jól érzik ott magu­kat. Társas össze jöveteleket, szellemi vetélkedőket rendez­nek. játszanak. Az újonnan megválasztott KISZ-titkár, az Aszódon gimnazista Urban Ilona ügyesen fogja össze a fiatalokat. Csupán az a gon­dunk, hogy kevés a fiúlátoga­tó. — Mivel magyarázza ezt? Tanácstalanul válaszol: — Nem tudom. Gondolkod­tunk mar ezen. éppúgy, mint sok máson, de semmi ponto­sat nem tudtunk kisütni. Csak azt, hogy hiányzik a kellő ér­deklődés. A népdalkört sem sikerült eddig megszervez­nünk, pedig emlékszem, mennyire mondtuk, hogy keli, milyen jó lesz. Aztán az ala­kuló összejövetelre csak ket­ten jöttünk el. Utána persze, ki ezt, ki azt, mindenki talált magyarázatot. Lovas kocsi zotykölödött vé­gig a makadámúton. Hajtója Kmetty Pál. tanácsi bérfűré- szes. Nem is olyan régen még ő is Budapesten dolgozott, mint a legtöbb béri férfiem­ber, de a családi gondok ha­zahívták. A bérfűrészelés mellett állattartással, 'mező- gazdasági munkával foglalko­zik. — Hogyan tölti szabad idejét ? — A magamfajta embernek kevés üres órája van. De ha tehetem, megnézem a televí­zió műsorát. Megtalálom ben­ne a magaomnakvalót. Az új házak tetőzetéről nem hiányoznak a tévéantennák. Mintha már eleve ezekkel együtt tervezték volna. Abé­ri embernek minthogy hosz- szább idő óta a műszaki álla­pot romlása és a gyér látoga­tottság miatt a mozi is meg­szűnt, ez az egyetlen szórako­zása. Meg a kocsmai terefere, mivel presszója sincsen.. De hiánya nem okoz zavart. Jól forgalmaz a kocsma is. Béren a közösségi művelő­désnek, a szervezett, igényes szórakozásnak nincsenek ha­gyományai. A lehetőségek hi­ánya tükröződik a magatar­tásban, az igényekben is. Hogy mit hoz a holnap, csak sejthetjük, hogy lesz-e válto­zás e területen, csak remél­hetjük. A fiatalok törekvése, kezdeményez» szándéka, amelyről bizonyságot adták az utóbbi hónapokban, minden­esetre bizalommal tölt el, Podobén Mihály, a Sziráki közös községi Tanács elnöke is derűlátó. Körülbelül egy hónapja keresték fel a KISZ- esek és kérték, segítsen a mo­zielőadások újraindításában, a népdalkórus szervezésében. Az elnök örült és .készséggel támogatja a fiatalok kérését. Mert ettől várja ő is, mint annyian a változást, az új művelődési szemlélet kialaku­lását a szép fekvésű kisköz­ségben. Sulyok László

Next

/
Thumbnails
Contents