Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
. Arcok Is özeiről Erdélyiné as Ipoly Áruházból Mozgósítani helyileg is A balassagyarmati Ipoly Áruház kötöttáruosztályának pultja mögött fiatalasszony. Kedvesen, türelmesen vála* szolgat a kérdésekre és fáradhatatlanul mutatja a pulóvereket. Tanácsot ad, segít a választásban... Erdélyi Istvánná húsz esztendeje kereskedő. Mosolyogva meséli, hogy már apró gyermekkorában is mindig boltost akart játszani. Hiába ellenkezett a többi gyerek, hogy már unalmas, játszanak mást, ő szívósan ragaszkodott a boltossághoz. Azóta valóban kereskedő lett. Es most már az ő gyerekei jönnek a boltba. Körülnézni, „szaglászni” az üzleti levegőbe, vagy egyszerűen csak hívogatni az édesanyát „anyu, gyere már haza, várunk. ..” Erdélyiné három gyerek édesanyja. Melinda, a legidősebb kislány hetedikes. A két kicsi kilencesztendős. Egyforma az életkoruk, mert ikrek. Éva és István. A férje oktató, személy- és tehergépkocsi-vezetést tanít. Ilyen nagy családban három gyerek mellett bőven akad dolga az édesanyának. — Akad bizony. Az áruházban, és otthon is. — Van segítsége? — Csak mi, magunk, a családtagok. A férjem sokat túlórázik, reggel korán megy. Azért, amit tud, megcsinál. A legjobb segítségem a nagylányom. Elmosogat, vasal, nyugodtan küldhetem vásárolni. Ahol három gyerek van, ott önállóságra kell szoktatni mindegyiket. Csak így boldogulunk. — Hogy telik el egy nap? — Korán kelek. Reggel öt* kor csörög az óra. Reggelit készítek, nagyjából rendet teremtek. Aztán előszedem a gyerekek aznapi ruháit. Amikor elmennek az iskolába, én is indulok az áruházba. Még szerencse, hogy fél kilenckor kezdődik a munkaidőm. Minden nap főzök. Vagy reggel, vagy este. Mikor, hogy adódik. A Lenin-lakótelepen élnek két szoba összkomfortos lakásban. Erdélyiné sóhajt: — Jaj, csak a konyha! Ha öten bemegyünk, kettőnek ki kell jönni, hogy elférjünk. Nem versengés, együttműködés Nemrégiben terjedelmes levelet, hozott a postás a szerkesztőségbe. Endrei alván Bartus Bertalan adta fel. Arról panaszkodott, hogy nyáron nyugdíjasok, ipari munkások lehetőséget kaptak a helyi termelőszövetkezettől részes fakitermelésre. Tisztességgel el is végezték a munkát. Megtörtént a részelés a helyszínen, sőt, még a gazdaság tulajdonában levő gallyakat is megvásárolhatták. — Befizettük a pénzt. Aztán elmúlt a nyár, az ősz, a tél, s a fánk csak nem került haza. Pedig jártunk az irodában, halogatták, ígérgették, hogy fuvart kapunk s végül a TÜZÉP-től kellett tüzelőanyagot vásárolnunk — magyarázta a nyugdíjas találkozásunkkor. A Dózsa György úti szomszédok is alátámasztották Bartus Bertalan szavait. Sőt, még olyan esetről is beszéltek, hogy évek óta nyugszik fuvar híján a fa az erdőben. A napokban pedig Piliny- ből fordultak a szerkesztőséghez, Azt vették zokon, hogy késedelmes a háztáji és kisegítő gazdaságok területeinek szántása, a termelőszövetkezet nem biztosít fogatot, erőgépet, s a földek parlagon hevernek, holott már régen ültetni, vetni kellett volna. A panaszok nyomába szegődve megkerestük ' Farkas Jánost, az endrefalvi termelőszövetkezet elnökét. — A kampánymunkák idején nincs irigylésre méltó helyzetben egy gazdaság sem. A gépek elosztása még üzemen belül is gyakran vita forrása. Nehéz igazságot tenni — mondta. — A megyei tanács végrehajtó bizottsága az idén feladattervet fogadott el a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatására. Abban szerepel, hogy a termelőszövetkezetek kötelesek a kisgazdaságoknak segíteni, szántani, takarmányt, vetőmagot biztosítani. .. — Nem a szándékunkkal van baj — jegyzi meg a tsz- elnök. — Amikor Pilinybe küldtük a Zetort, a fogatokat, a kerttulajdonosok arra hivatkoztak, hogy puha még a föld, s egyetlen egy akadt, aki géppel szántatott. Most megfordult a helyzet. A szárazság okoz nehézségeket, s olyan is előfordult, bogy a fogatok között válogattak. A termelőszövetkezet kilenc pár lovát tart. Elsősorban azért, hogy a kisgazdaságokban jelentkező igényeket kielégítse, s a takarmányozást végzik a fogatok az állattenyésztésben. — A sorrend is vitát kavart? — Mi, s azt hiszem, ez természetes is, először a jól dolgozó tagjaink földjét szántjuk fel, s ha már a szövetkezeti dolgozók igényét kielégítettük, utána következhet a többi. Egyidőben képtelenek vagyunk valamennyi területre kivonulni, hiszen a napi munka is elegendő energiát köt le. A területek zömét egyébként már felszántottuk — teszi hozzá Farkas János. — S az erdőn maradt fákr kai mi a helyzet? — Nem tudok róla. Nem tudok... — Ha fuvarért jönnek, akik kitermelték s befizették a vételárat. kapnak? — Kaprak — mondja. S tulajdonképpen a két panasz mintha elintéződött volna. Felszántottak, a fák azokhoz kerültek, akik dolgoztak érte. Mindezt egy levéllel is el lehetett volna intézni. S, hogy mégis írás ke* rekedett belőle, annak a tanulságok az okai. Mert a háztáji gazdaságok támogatása, segítése az endrefalvi tsz-ben ugyanolyan feladatot kell, hogy jelentsen, mint másutt. A késedelem, a betar- tatlan ígéretek a kisgazdaságok termelési kedvét csap- panthatják. Bizonyára érzik ezt az endrefalvi közös gazdaságban is. hiszen május elejétől függetlenített háztáji agronómust foglalkoztatnak, ami mindenképpen dicséretes. A dolog másik oldala: a kistermelőknek is belátással kell lenni, hogy a nagyüzem feladatainak teljesítése az első. Sz. Gy. Tíz évvel ezelőtt, amikor odaköltöztek, nagyon-nagyon örültek. Az esküvő után albérletben laktak. De jelentkezett a trónörökös... A kórházból albérletbe már nem mehettek vissza. Méltányosságból kaptak egy szobát — inkább termet — a múzeumban. Ugyanis a férje akkoriban ott dolgozott. Három esztendőt töltöttek a múzeum épületében. Közben beadták a lakásigénylést. Amikor másodszor is terhes lett, egy hónapra kórházba utalta az orvos. Innen a fiatalasszony a Lenin-lakóte- lepi új lakásba ment haza. Tréfásan folytatja: — Mondtam is a férjemnek, úgy látszik, én a kórházból mindig szebb, jobb lakásba kerülök... Akármilyen szép és kényelmes a Lenin-lakótelepi két- szoba összkomfort, kinőtte a család. A gyerekek mellett elég kevés a szabad ideje. — így van? — Nagyjából. Ami kevés akad, igyekszünk a gyerekekkel tölteni. Igaz, nyaralni közösen még egyszer sem voltunk. A nagyobbik lányom évek óta az iskolával megy táborozni. Lassan már a kicsiket is elengedem. Hadd lássanak világot! Este, munkaidő után mind a hárman várják haza édes- anyjukat. A kicsik különösen szeretik elmesélni, mi történt az iskolában. Mit mondott a tanító néni, milyen a füzetük. Mit tanultak újat, érdekeset. Az ikrek nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Mindig együtt járnak. A kisfiú egyszer beteg volt, kórházba került. Nem javult az állapota, csak akkor, amikor a főorvos tanácsára az egészségeset is bevitték melléje. Erdélyiné mosolyogva búcsúzik : — Nagy dolgok nem történnek velünk. Elégedett, csendes emberek vagyunk! Erre szeretnénk nevelni a' gyerekeket is, meg a helytállásra, hogy végigvigyék, amit elkezdtek. Csata! Erzsébet Az ELMÚLT ÉV SORÁN — ma mar joggal állapíthatjuk meg — gazdaságpolitikai agitációs és propagandamunkánk tovább fejlődött, eredményesén segítette az 1976. évi gazdasági építőmunka feladatait. Az előrelépés legkézzelfoghatóbb bizonyítéka: javult a lakosság nyílt, lényeg- retörő tájékoztatása a gazdasági kérdésekben. Lakosságunk a korábbinál sokkal tájékozottabb a világgazdaságban lejátszódó folyamatokról, pontosabban ismeri ezek ösz- szefüggéseit a magyar gazdasággal és belátja, hogy a világpiac ingadozásaival, hullámveréseivel a korábbinál is jobban kell számolnunk.. Megerősödött az a felismerés is, hogy céljainkat csak a szocialista országok közösségével, mindenekelőtt a Szovjetunióval szorosan együttműködve érhetjük el. Megnőtt a tenni- akarás: gazdaságfejlesztési, szociálpolitikai terveinket társadalmunk minden rétege magáénak, nemzeti programnak vallja. Főként annak tulajdoníthatunk nagy jelentőséget, hogy sikerült a tömegek aktivitását ösztönző elemeket előtérbe helyezni. Ezt tekintettük az elmúlt évi agitációs és propagandamunka egyik íő feladatának. A gazdasági építőmunka növekvő feladatai, az V. ötéves terv időarányos teljesítése tervszerűbb, hatékonyabb munkát, tudatosabb cselekvést igényel. Mindez önmagában is jelzi, hogy agitációs és propagandamunkánk egészén belül az idén is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a gazdaságpolitikai agitá- cióra. E fokozott figyelmet indokolja a közgondolkodás állapota is. Tovább nőtt a gazdasági kérdések iránti érdeklődés. Több, mélyebb ismeretet igényelnek az emberek a világ, az ország, de főként közvetlen környezetük viszonyairól, helyzetéről, lehetőségeiről. Ugyanakkor — a túlnyomórészt pozitív jelenségek mellett — tapasztalhatók bizonyos negatív tünetek is az emberek vélekedésében, gonÜj gyártmány a dugattyús kompenzátor a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában. A távfűtő-berendezések csővezetékeibe építhető be a szerkezet, ahol a hőtágulás kiegyenlítésére szolgál. A készterméknek egész sor próbát kell kiállnia, mielőtt elkezdődhet a' sorozatgyártás. Képünkön: Hábel István a készüléken az utolsó simításokat végzi. (ff) dolkódásában. Vannak, akik Egyébként hasonló kam- nem értik gazdaságpolitikánk pányszerűség tapasztalható a egyes vonásait, például az gazdaságpolitikai agitáció árpolitikát, vagy annak gya- más területén i6. Év végén, korlati érvényesülését. Mások év elején például terjedel- külgazdasági kapcsolataink mes cikkek, beszédek születfejlesztésének irányán me- nek a termelés es a fogyäsz- ditálnak. tás alakulásáról. Ezekben A közvélemény formálói rendszerint szóba kerül, hogy számára nyilvánvaló tehát, a nagy család — tíz és fél hogy 1977-ben bonyolultabb millió állampolgár — abból körülmények között végezzük él, gyarapodik, amit az. előző felvilágosító munkánkat. Ho- évben létrehozott. Gazdasag- gyan, milyen módon tudunk politikánk ezt nemzeti jöve- megfelelni a nagyobb köve- delemnek nevezi. Sajnos, ar- telményeknek? Gyakorlati- ról már kevesebb szó esik, lag nem kell mást tennünk, hogy a nemzeti jövedelem mi- mint eddig, csak színvonala- bői gyarapodott, miből gya- sabban kell dolgoznunk, ki rapodhat. Egyebek között itt kell szűrni munkánk gyenge- vannak a népgazdaságilag ségeit. Munkánk fő irányára különösen fontos nagyberu- és módszereire hosszabb táv- házások; szinte valamennyi ra pontos útmutatást adnak nyolc-tíz milliárd forint ösz- az ezzel kapcsolatos pártha- szeggel terheli a nemzeti jö- tározatok. vedelmet. És szinte mindNéhány konkrét, a napi fel- egyik beruházás létesítésének adatainkkal kapcsolatos tar- üteme elmarad a tervezettől, talmi és módszertani kérdést a kívánatostól. A közelmúJt- azonban érdemes elemezni, ban volt egy kivétel: a Tiszai Az 1977-es népgazdasági terv Vegyi Kombinát olefinmüve célkitűzéseit és sajátos vond- az úgynevezett európai átlagsait tovább kell ismertetnünk, nak megfelelő idő alatt ké- magyaráznunk. A propagált- szült el. dista felkészültségét, ismeret- Pártunk vezetése joggal szintjét ne tévesszük össze a feltételezi, hogy azok a száztömegekével. De elmondható ezrek és milliók, akik elfo- ez az üzemek előtt álló fel- gad.iák gazdaságpolitikánk áladatokról is. A népgazdasági. talános elveit, részt kérnek kérdések közül különösen fon- és vállalnak abból a munká- tos. hogy megértessük, miért ból is, amely az országos poked nagyobb fejlődési üte- litika konkrét helyi végrehaj- met diktálnunk. Elengedhe- tását szolgálja. Ehhez termé- tetlen feltétele ez a termelés szetesen ismerni, tudatosítani bővítésének, az életszínvonal kell a konkrét célokat, a emelésének. Ugyancsak megoldásra váró helyi felfontosnak tartjuk annak bi- adatokat. A munka neheze a zonvítasat, hogy az ipar és a kommunistákra hárul, azok- mezőgazdaság tervei reálisak ra, akiknek alapvető,, önként és teljesíthetők. Gazdag érv- vállalt kötelezettsége a párt anyagra építhet a propagan- politikájának képviselete, ter- dista. jesztése, végrehajtása. UgyanA KORMÁNYZAT FELMÉ- ezt elvárják tisztségviselőiktől. RÉSE szerint a gyárak és a különböző társadalmi szer- vállalatok többségének van rezetek és mozgalmak, ugyan- elkepaelése arról, hogyan, mi- ez az igény merül fel az álla- ként, mikor lehet megszün- mi élet különféle posztjait tetni a gazdaságtalan terme- betöltő párttagokkal és párlést. Legtöbben a termékszer- tonkívüliekkel szemben egy» kezet átalakítására dolgoztak, aránt. Hangsúlyozzuk: konk- dolgoznak ki programot, rét, a változó helyi felada- Csakhogys a tervezett újítá- tokhoz igazodó munka szük- sokkal, lényegbevágó változó- ségiss, mert még mindig van sokkal meg nem mindenki az agitációnak és propagan- baratkozott meg az adott dána-k néhány, régebben kimunkahelyeken. Partszerve- taposott ösvénye, amelyen zeteink, pártbizottságaink, egyesek gépiesen „közleked- -propagamdistáink azzal tehe- nek” oda-vissza, mintha az tik a legjobb szolgálatot az elmúlt években az égvilágon ügynek, ha segítenek lerövi- semmi nem történt volna díteni az időt, amely az em- körülöttük, berek tudatában a tennivalók A tárcák, az üzemek és a felismerésétől a gyakorlati gyárak vezetőit az élet mind cselekvésig terjed. Senki sem gyakrabban állítja fontos dön- vitatja a régi szólásmondást, tés, illetve döntések elé. hogy a jó munkához idő kell. Gyötrő, sok vitával, vívódás- A kérdés csak az; mennyi sál járó feladat az egykor idő kell a jó munkához? oly’ dédelgetett, de ma már Feltétlenül annyi, amennyit ieijesen elavult termékek gyárma átlagosan arra fordíta- fásának megszüntetése, rak, hogy a műszaki gondo- Többszörösen igaz ez akkor, latból sorozatgyártás legyen? ha a termek megszüntetesevel Nem lehetne egy-két évvel emberek tucatjait, esstleg kevesebbet? Ezen a ponton százait kell átcsoportosítani nem nehéz „tetten érni” a más munkára, 'néha más üze- rossz és szervezetlen munkát, mekbe, gyárakba. Akadnak, amelyet — olykor a helyi akik a felelősséget az irányító partszervek vezetőinek hall- szervekre szeretnék áthárita- gatólagos egyetértésével — ni, azzal, hogy majd donle- ma még gyakran „belekalku- nek „fönt”, hisz’ ott jobban Iáinak” a határidőkbe. látják a dolgokat. Mások Számottevő eredményt csak mindenféle ürüggyel halogatókkor várhatunk az agitáci- ják a döntést. A közérdek os és propagandamunkában, „lent” is Körültekintő, de idollá szakítunk a kampánysze- ben születő döntéseket köve- rűséggel. Van nálunk gond és tel. Pártszervezeteink, pártprobléma a munkafegyelem- testületeink, a sajtó, a rádió mel? Persze, hogy van. Illet- es a televízió elemi kötelesse- ve van, ha elérkezik a „sze- ge a helyes, döntések támoga- zönja”. Ügy tűnik, hogy a tása, még akkor is. ha átme- sajtó, a rádió és a televízió netileg népszerűtlen feladat* bizonyos időközönként mun- ról van szó. kafegyelmi heteket, hónapokat SOK JEL ARRA MUTAT, „rendez”, majd ez a téma hogy a magyar népgazdaság újabb hetekre, hónapokra ei- a hatékonyabb gazdálkodás tűnik, hogy azután a követke- útját járja: tud újat, jobbat, ző kampány során ismét ural- korszerűbbet produkálni, s hassa a terepet. Hogy miért képes rugalmasan igazodni a van ez így? Sok okát lehetne szüntelenül változó körülme- felsorolni, hadd említsünk, nyékhez. Most arra van szük- csupán egyet. A gazdaságpo- ség, hogy az eredményes erő- litikai kérdések szövevényé- feszítések jó tapasztalatait ben a munkafegyelem csak mindenütt kamatoztassak, látszólag felszíni dolog, Agitátoraink, propagandistá- amelyre a megoldást a mé- >nk, részesei azoknak a gya- lyebb okok kutatásával lehet fi, üzemi, vállalati kollekti- megtalálni. Mégis a felszí- vaknak, akik úgy érzik: vénén keresik a kiutat, mert töményükre most, az országos egyszerűbb is, kényelmesebb döntések helyi kimunkálása, is csupán azt ismételgetni, a végrehajtás gyakorlati ei- hogy ebben vagy abban az lenőrzése során is számít a üzemben már megint sokan vezetés. Legyen becsülete es csellengenek, mint végére foganatja a segíteni akaró járni: ki, miért, kinek a hi- szónak, hogy a bevált gazdabájából csellengett, s hogyan ságpolitikánkat helyileg is lehet mindezt megszüntetni, megértsék és végrehajtsák. • megelőzni ? k. F. NÖGRÁD — 1977, május 15., vasárnap
