Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

A riporter bizonyított Egy emlékezetes hangversenyről Délutántól a ké6ő éjszaká­ba nyúló maratoni döntővel szombaton véget ért az 1976- os Ki mit tud? országos ve- télkedösorozat. A menetközi hev-as sajtóviták lassan lecsil­lapodnak, végtére is vérteien küzdelemről volt szó. A ver­sengésben mindenki legjobb tudósa szerint tette a magáét, s épp a döntő izgalmas órái voltak azok, ahol zsűri- és kö­zönségvélemény leginkább összhangra lelt. Ennek leg­pregnánsabb példáját talán a gyermekbáb-kategóriában ta­pasztalhattuk. Az a megindult- ság, ami Pernye András in­dokolását betöltötte, bizonyara nemcsak a verseny színhelyén vált általánossá a közönség so­raiban, de a képernyők előtt ülök sokmilliós táborában is, a sina telepi Fakanál együttes megejtően elbűvölő produk­ciója láttán. De ugyanez az izgalom teli rokonszewv kísérte győzelmi eredményéig a kö­zönségszavazatokkal döntőbe juttatott Oláh István vers- mondását, s még jó néhány versenyző produkcióját. A ve­télkedősorozat sok elgondol­kodtató tanulsággal és tapasz­talattal szoliált a rendezők­nek, zsűrinek, sőt, a versen­gőknek is. hatalmas közmű­velő, ízlésformáló, s nem mel­lékesen tehetség felfedező jelen­tősége azonban egyértelműen elvitathatatlan. Ássuk el hát most mára a „csatabárdot”, inkább örvendezzünk együtt fényretárt értékeinknek, me­lyekben meg bizonyára sokat gyönyörködhetünk porondón, SÍ«#: BARTÓK: SZONÁTA KBT ZONGORÁRA £s ütő­hangszerekre A TV Zenei Klubjának adása Szentendréről, a Pest megyei Mű­velődési Központ Színházterméből. A zenei ismeretterjesztést magas színvonalon vállaló ée megvalósí­tó TV Zenei Klub ezúttal Bartók- mű bemutatására vállalkozik. Bar­tóknak ex az 1937-ben keletkezett 120.) „ffin a vidámság hangját ké­réséin. Es akaratlan ilyen fekete Eett gondoiatjaámnak menete.’1 (Petőfi) — Szia — mondta a lány, aki az ajtó előtt állt. — Szia — mondta a fiú, aki ajtót nyitott. Félreállt. — Gye­re be, Kati. Bementek a szobába, elől a lány. mögötte a fiú. — Nem nagyon örülsz, hogy látsz — jegyezte meg a lány. — Dehogynem — felelte a fiú. Kosaras Kati fölnézett az ómódi szekrényre, a szegély­lécen ott álltak díszőrséget a zümbik. A lány összefogta a szája elé emelt öt ujját, csó­kot lehelt rájuk, aztán föl­dobta a puszit a madaraknak Az asztal felé fordult, meg­kerülte. rátette degesz táská­ját a linóleumabroszra, szét­húzta a villámzárat, krőzusi mozdulattal egyszerre zúdított ki belőle mindent. Napilapok, hetilapok, leve­lek, levelezőlapok apróbb-na- gyobb csomagok, dobozok. — Kukkants beléjük — nó­gatta boldog mosollyal Guszt Róbertét az újságírólány —, el fogsz ájulni. Több mint koncertteremben, pódiumon, színpadon egyaránt. Chrudinák Alajos — kittek nevét izgalmas közel-keleti riportjai révén immár az egész ország ismeri — az elmúlt héten megkapta a legmaga­sabb szakmai kitüntetést, a Rózsa Ferenc-díjat. Hogy mél­tán, azt a kedden látott új ri- portdokumentumfilmje, az Al- Ahram — A piramisok című vállalkozása is igazolta. Chru­dinák ezúttal korunk egyik legismertebb újságírójává’, a néhai Nasszer elnök egykori vitapartnerével, legközvetle­nebb tanácsadójával, Hasszá­néin Hejkállal beszélgetett az Egyiptomi Arab Köztársaság bei- és külpolitikai jelenéről, a térség várható fejleményei­ről. Az érdekfeszítő dialóg nemcsak a nyilatkozó, de a kérdező újságíró bátor alap­állását is tükrözte. A riport így vált hasznos iránytűvé a napjaink egyiptomi, széleseb­ben közel-keleti politikájában való eligazodásunkban. A szerda esti műsoridő a Csehszlovák Televízióé volt. Változatos tematikájú, érde­kes, értékes ismereteket nyúj­tó kisfilmek után a progra­mot a Késői nyár című tévé­játék zárta, melyet Antonin Moskalyknak, a prágai tele­vízió rendezőjének közremű­ködésével magyar feldolgozás­ban láthattunk. Jiri Huhac műve egy örökbefogadás em­beri vívódásait, lelki krízisek­kel. konfliktusokkal át meg átszőtt történetét nyitotta műve, csakúgy, mint az I. zon­goraverseny. a Zene, a Concerto, a in. zongoraverseny — új eszté­tikai lehetőségeket nyit az ütő­hangszerek felhasználása előtt. A zenetörténet megállapítása szerint a zongora- és vonóshangszerek művelői sokat tanulnak ebben az iűőben az ütőhangszerek vál­tozatos használatától. A zongora fltőhangszenzerű használata gya­kori effektusa a harmóniától ide­genkedő Bartók-zenének. egy hete már, hogy tündököl­tünk a képernyőn, és még mindig írnak a zümbikről a lapok, még mindig érkeznek levelek, ajándékok. Fönt va­gyunk a tetőn. A zümbiket egyszerűen nem lehet levenni a napirendről. — Gondolod? — kérdezte igencsak mérsékelt lelkese­déssel a házigazda. — De mennyire!... Az öreg hol van? — Alig látom. Ma is már reggel elment... Mostanában mindenki fizet neki, ki sem tud józanodni. — Na, majd én kézbe ve­szem, csak legyen egy kis időm — jelentette ki maga­biztosan a lány és gyorsan fölkapott egy Déli Híreket, ki­nyitotta. — Tessék, itt kezdő­dik a halhatatlanság. Amikor Miklósi is méltónak találja a témát ahhoz, hogy bevegye egyhasábos lexikonjába. Fettel szedve végig, négy al­címmel. Figyelj, főcím — Züm­bik kontra grafománok Első alcím. — Mi is az a grafomá­nia? — Érted? A zümbikről már nem is kell külön tájé­koztatás, az csak természetes, hogy róluk már minden lé­nyegest tud az olvasó. És a grafomániáról is nagyon oko­san, szellemesen ír Miklósi. Azzal kezdi, olvasom: „A hat­elénk dús érzelmi árnyalás­sal. Az írói szándékot Tordy Géza, Gyöngy össy Katalin, Horváth József, Mészáros Ági, Képessy József és Major Pál teljes értékében valósította meg. Véget ért csütörtökön az angol—NSZK tévéfilmsorozat, a Clochmerle. A négyrészes produkció epikussága bizony sokat csökkentett Gabriel Chevallier regényének hatá­sosságán a korábbi,, az ötve­nes években látott feldolgo­záshoz mérten. Jól mulathattunk viszont pénteken az ' Azok a csodála­tos férfiak című, 1965-ös ame­rikai filmburleszken, amely egy 1910-es nemzetközi repü­lős eseményt „örökít” meg. A La Manche-csatorna átrepülé­si, a Gondon—Dover—Calais— Párizs útvonal groteszk vi­szontagságai ma már a görbe­tükör eszközei nélkül is mo­solykeltők volnának, Gind- bergh ezredes világraszóló vállalkozásával egyetemben — aki első ízben repülte át az Atlanti óceánt éppen őrien esztendeje — de egyben el­gondolkodtató id ez a hőskor, mart nélküle aligha lehetnénk ma a világűr vándorai. Üd­vözlet hát az elszánt úttörők­nek, akik egykoron pénz és dicsőség együttes reményében lélekvesztőikbe szálltak. Hasonlóan szórakoztató filmburleszknek bizonyult va­sárnap este az Olaszok hihe­tetlen kalandjai című szovjet —olasz produkció. Viszont nyomhagyó élményt nyújtott a hét műsorzáró eseménye, J. Sznyagirjov: Szülj nekem há­rom fiút című monodrámája. Annak ellenére, hogy a győri Kisfaludy Színház művésznője, Spányik Éva színészi szug- gesztivitása, láttatóereje nem mindig ért fel a feladathoz. Monodrámát játszatni csak kivétele' színészegyéniséggel szabad — Spányik Éva pedig csak egy a tehetségek sorá­ban. kötetes Űj magyar lexikonban hiába keressük a grafománia címszót És hasonlóképp ki­hagyja ez a magyar nyelvben meghonosodott, a beteges írás­szenvedély megjelölésére használatos kifejezést a hét­kötetes A magyar nyelv ér­telmező szótára is. Viszont a kleptomania, a lopásra való beteges hajlam mindkettőben részletesen ki van fejtve. Pe­dig egészen biztos, hogy ná­lunk azért mégiscsak sokkal többen vétkeznek a papír, mint a magántulajdon ellen. Vagy talán ott keresendő a magyarázat, hogy szótárszer­kesztőktől, lexikonszerkesz­tőktől voltaképp nem is vár­ható ei, hogy eppen ők még külön kis kifejtsék, példákkal is illusztrálják, hogy mi is az a grafománia...’’ Ad nekik rendesen ugye? — Igen. — De még érdekesebb, amit a dupla-grafománokról ír. A bürokrata grafománok- róli Tudniillik, hogy ezeknek a betegsége nem csak abból áll. hogy maguk furtonfurt írnak, átírnak, fölírnak, beír­nak, kiírnak, hanem hogy másokat is rengeteg fölösleges írásmunkára kényszerítenek, ebben talán nagyobb örömü­ket is lelik. Sőt, utódokat is így neveinek, egy idő után a grafománia — fertőz. Óriási, nem? — De — bólintott közönyö­sen a madarász —, óriási. — És még ezt hallgasd meg! — kapott ki a lány egy másik újságot a halomból. — Ez egy úgynevezett szuper- pozitív reagálás, Ritka öröm ez a mi házunk táján. Ami­kor az érdekelt felek nemcsak szóban, vagy írásban jelentik ki, hogy cikkeddel egyetérte­nek — ez a szimpla pozitív reagálás —. hanem tényleg tesznek is valamit. Itt — pas- kolt rá az újságra — valami HANGLEMEZRŐL, rádió­ból, vagy akár televízióból nap mint nap hozzájuthat az ember a világ legkitűnőbb ze­nekarainak meghall ittasá­hoz, azoknak sz'.nte már va- lószínűtlenüi tökéletes hang­zásaihoz, egyes hangs-erek, mikrofonokkal, erősítőkkel, hangfalakká! tökéletesített” bemutatóihoz Nekem még­sem — de valószínűleg má­soknak sem — nyújt olyan maradandó élményt, olyan örömet, mint az „élő” zenekar közvetlen közelsége, a zene hatása által emelkedett érzés­világa, amely ott lebeg- vibrál körülöttem, kapcsolatot te­remt velem és lenyűgöz. Ezért értékelem nagyra a Nagybátonyi Bányász Művelő­dési Ház ■ kamarazenekarának létrejöttét — melyet a közel­múltban másodízben hallhat­tunk, és ismételten meggyő­ződhettünk komoly felkészült­ségükről, ünnepi hangulatot teremtő muzsikálásukról. A zenekar következetesen — amit nagyon hasznosnak tar­tok — ezen a koncerten is rit­kaságszámba menő, sőt egy Magyarországon még soha nem hallott művet is bemu­tatott. Megnyugvással tölt el továbbá a komolyzene­kedvelők nagyszámú érdeklő­dése kiváltképpen azért, mert a tévében ugyanakkor válo­gatott mérkőzés volt. Külön ki kell emelnem Szüts Pált, a zenekar gordonkaszólamá­nak vezetőjét- aki a műsor­hoz közhelyektől mentes, re­mek, tanulmánynak is be­illő. magas színvonalú össze­kötő szöveget írt, amelyet Becze Gajosné mondott el. A műsor első számaként Francesco Barsanti: D-dúr concerto grossoja hangzott el. Igazi barokk zenét hallottunk, annak minden jellegzetes je­gyével- A mű kevéssé ismert, de mind tartalmi, művészi- mind formai és technikai szempontból egyaránt jelentős, a nagy barokk mesterek mű­veivel egyenrangú. Az élet­erős, pezsgő első tételben jól megfigyelhettük a két kürt, valamint az üstdob szembe­állítását a vonósokkal. A lí­rai hangvételű második té­tel után táncos jellegű menü­ettel záródott a mű. Torják Vilmos, mint koncertmester, országos élelmiszeripari mi­csodának á vezérkara tanács­kozott, arról számol be a kol­léga Nem levélben hívták ösz- sze a nacsalnyikokat, hanem telefonon. Vidékről is. És a telefonon mondták meg, hogy miről lesz szó, nem küldtek egy sor írásos anyagot sem, úgynevezett előzetes tanul­mányozásra. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja az adminisztráció ésszerűsítése, az iratkészítés csökkentése volt. Jegyzőkönyvet nem vezettek, mindenki magnóra mondta észrevételeit, terveit, legközelebb leforgatják maid a szalagot. Abból is kiderül, kinek mekkorát sikerült előre lépnie, melyek az általánosít­ható tapasztalatok, és így to­vább... Mondd, érdekel ez té­ged? — Roppant érdekel. — Jó, csak azért kérdez­tem, mert a képeden nem lát­szik az a fene nagy elragad­tatás... Még csak annyit er­ről, hogy többen is szóvá tet­ték. hogy viszont az úgyneve­zett „bőrpapírok” gyártói nem feltétlen grafomániások. sőt. Igen gyakori, hogy né­mely hivatalnok első dolga ha egy ügy hozzá kerül, hogy ilyen „bőrpapírral” mentse a bőrét, lefedezze magát, függetlenül a téma jelentősé­gétől, sürgősségétől. Nála csak az a fontos, hogy írásban rög­zítse, ő pontosan iktatta, be­jegyezte, lebélyegezte, vélemé­nyezte, kiegészítés céljából visszaadta. hatásköréből át­utalta. bekérette, értesítette, fölszólította. véleményezésre tovább külde... És. sajnos, többnyire neki van igaza mert az ellenőrzés is ma még főleg az alaki előírások be­tartását és nem az érdemi, gyors és hasznos intézkedés; honorálja... Figyelsz te egyál­talán? (Folytatjuk) és együttese stílusosan alkal­mazkodott a barokk zene hangulatához. VIVALDI: A MOLL ver­senymű 2 hegedűre és zene­karra írott, műve következett ezután. Antonio Vivaldit Bach és Händel mellett joggal so­rolhatjuk a barokk kort be­tetőző legnagyobb mesterek közé. Munkássága tetemes részét versenyművek alkot­ják. Az itt elhangzott e-moll is hasonló, melyet Ángyán Ká­roly és Torják Vilmos vitt si­kerre. ök játszották ugyanis a két hegedű vezérszólamát — tegyük hozzá — mindjárt — mindhárom tételét igen szakavatottan, remek hegedű­hanggal. Természetesen ezt csakis a zenekar igen pontos, figyelmes és — nem .tudok más kifejezést — alázatos együttjá.szasa tette lehem^é­Mozart: c-moll hangverse­nye volt a soron következő mű. A c-moll versenymű egy­általán nem könnyed csiilo- gású — ahogy mondani szok­ták — csipkefinom zene, ha­nem sötét tónusú szenvedély­től fűtött alkotás. Talán azt lehetne mondani, hogy Mozart tragikus életének előerzete fe­jeződik ki benne. Baranyai Marianna mindezt tökéletesen megérezte és zongorajátéká­val hűen tolmácsolta a mű jellegét. Nem hagyhatom em- lítetlenüi a fúvósok (főleg a két klarinét) jó összehangolt, a művel együttérző, igen szép játékát sem. A sikernek fel­tétlen részesei a vonósokkal egyetemben. Fixit solem, movit i.erram, Polonia dedit eum: latin nyel­ven köszöntötték Magyaror­szágon először Kopernikuszt a nagy lengyel csillagászt szü­Komoly zene mindenkinek Muzsika a A szécsényi Helytörteneti Múzeum nemcsak értékes ál­landó és időszaki kiállításai­val, épületének és némileg környezetének vonzó szépsé­gével hívja fel magára a fi­gyelmet. Az utóbbi időoen mind több azon rendezvények, illetőleg kulturális esemény­sorozatok száma, amelyekkel a nógrádi múzeumokban ed­dig alig, vagy egyáltalán nem találkoztunk. Ügy tűnik, amint a megyé­ben szisztematikusabbá lett a múzeumi tevékenység, az egyes múzeumi intézmények programjai is tartalmasabbá, színesebbé váltak. Miért fon­tos ez ? Többi között, azért mert szükség van arra, hogy valamennyi múzeum mind szélesebbre tárja kapuit, a közönség számára. Az ötéves középtávú tudományos és köz- művelődési terv ez évre eső feladatai között is nagy súly- iyal szerepel e törekvés. Mint megfogalmazták, nagy nyoma­tékkel kívánják végezni a munkások — elsősorban a szocialista brigádok —, az if­júság — különösen a KISZ- közösségek, szakmunkástanu­lók — és az értelmiség — a történelemtanárok, TIT-elő- adók — irányban a múzeu­mi tevékenységet- Mindez a már kialakult jó múzeumi közművelődési módszerek, fejlesztését illetve újabb mód­szerek meghonosítását is fel­tételezi. A szécsényi Helytörténeti Múzeumban — e gondolatok kapcsán — a Komoly zene mindenkinek sorozatról be­szélgettünk Praznovszky Mi­hály igazgatóval. Ez a zenei sorozat az elmúlt időszikban sikert aratott Szécsényben. Az előadások a múzeum dísz­termében zajlottak, illetve zajlanak, minden alkalommal délután négy órakor. A ren­dezvényen díjtalanul vehet részt mindenki, akit érdekel. — Mi a Komoly zene min­denkinek címmel rendezett sorozat célja? — Ha röviden akarom meg­fogalmazni: a sorozat cella a zenei ismeretterjesztés — hangzott Praznovszky' Mi­hály válasza. — Szécsényuen- mint tudjuk, évek óta nem letésének ötszázadik évfordu­lója alkalmából. Hiszen Ga­lileivel, Keplerrel és íew1 i n­nal egyetemben ők voltak az elsők, akik megállapítot­ták. hogy nem a nap mozog, hanem a föld. Érmek a Kor­szakalkotó, világeseménynek az emlékére Jan Fotek, rna élő lengyel zeneszerző kórus- zenekari művet írt. Címe: Cantatina Copernicana- Az alkotás a József Attila megyei Művelődési Központ kamara­kórusa — Gúthy Éva «arisMz- gató betanításával — és a Nagybátonyi Bányász Műve­lődési Ház kamarazene ka: a közös előadásában került be­mutatásra, Torják Vilmos ve­zénylésével — ismétlem — Magyarországon először. A kantáta első akkord iái­nak felcsendülése pillanatok alatt egy egész más világot teremtett körülöttünk, a ma élő ember zenéjének világát. A nyitótételben három trombita ünnepélyes megszó­lalása fejezi kj a fennkólt hangulatot, utána a második tétel a kórus ajkán — kez­detben három, majd hat és végül kilenc szólamban — a bevezetőben, idézett — latin nyelven csendül fel, és üd­vözli a nagy tudóst, ki — idé­zem — „rögzíti a napot, moz­góvá teszi a földet, Lengyel- ország adja őt”. És végül a zárótételben kórus és zene­kar fennkölt ünnepélyesseg­gel himnikus erővel dicsőíti Kopernikuszt. A NAGY GONDDAL, mű­vészi felkészültséggel bemu­tatott mű, melyért minden résztvevőjét köszönet illeti, maradandó élményt nyújtott mindnyáj unknak. Borsányi M. múzeumban volt komoly zenei hangver­seny. A múzeumban lehetőség nyílt ilyen kamararendezvé­nyek tartására. — Mi szerepel műsoron? — Elsősorban a régi zene,' a barokk, a reneszánsz mu­zsika. Ügy véljük, ez .lleszke- dik is a múzeumhoz, az épü­lethez s környezetéhez. — S a közönség? — Mindenekelőtt fiatalok, általános iskolások. Még vi­szonylag kevés a gimnazisták, szakközépiskolások száma. Szeretnénk, ha e réteg érdek­lődése a jövőben fokozódna. Ezen túl. az előadásokon sok a nyugdíjas. A helyi termelő­egységekből ma még kevés munkás jár el hangversenye­inkre. Az ELZETT-tel van együttműködési szerződésünk, onnan jönnek dolgozók. A hangversenyeket kéths- vonként rendezik ebben az évadban. Az első szeptember 13-án volt Ismerkedjünk a ko­moly zenével címmel. Ennek folytatása volt a novemberi hangverseny. Mozart-cstet tartottak január 17-én, Már­cius 14-én pedig Romantika a komoly zenében címmel ren­deztek hangversenyt, többek között Schumann, Schubert, Liszt műveiből- Magyar zene­szerzők művei szerepeinek, (Liszt, Kodály, Bartók, Wei­ner stb.) a május 2-án tar­tandó legközelebbi hangver­senyen. A hangversenyeket a Zene- akadémia harmadéves növen­dékei adják. A rendezvények egyik sajátossága, hogy az előadók először elmondják, amit a korról, zenei stílusról, zeneműről tudni kell, s kü­lön is bemutatnak az adott alkotásból egy-egy tételt. így nem pusztán hangversenyt hallhatnak a résztvevők, ha­nem magas színvonalú ze­ne; ismeretszerzésre van lehe­tőségük. Az új évadban a Nógrád megyei zeneiskolák bemuta­tóira kerül sor a szécsényi Helytörténeti Múzeumban. Elsőként szeptemberben a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Áljami Zeneiskola mu­tatkozik be a közönségnek. X. & , 4 NOGRAD — 1977. április 6., szerda Mai tévéajánlatunk (b. t ) ❖ ❖ ❖ * KÜRTI ANDRÁS: ÖT PÁR ZÜMBI KISREGEM ❖ v ❖ ❖ \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents