Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

A politikai gyakorlat Csak a hiba pici Nagy a íelelősség a minőségéit A Salgótarjáni Ruhagyár új központi épületének fő­mérnöki szobájában fogad Nyúl Gyula és szemlátomást boldog: kellemes a téma. — Üj technológiára állhat­tunk át — mondja. — A munka feltételei korszerűek. Modern a géppark. Mások a követelmények is mint a régi és túlzsúfolt üzemben. A minőség vált az elsődlegessé... És mindenki gyórsan meg­szokta az újat. A jót, a szé­pet. — Zökkenő nélkül? Egyik napról a másikra? — Csak néhány apróság akadt. Lényegtelen semmik. Még a kötbérekben sem mu­tatkozott különösebb nyoma... — Milyen kötbérekben? — A minőségiben, amit a belföldi kifogásolások miatt... — Fizettek kifele is? S, az kínosabb volt persze. — Az igen. A tavalyi nyáron nyugat­német cég rendelt egy 1200 darabos tételt. Szabadságon volt néhány felelős vezető és képzett szakmunkás. Elment ugyan a szállítmány, kisma­maruhák és tunikák. A vá­lasz postafordultával érke­zett: kifogás sok kis hiba miatt. — És előtte, vagy azután, más ilyen? — Nem. semmi. Bakos Jánosné, a gyár meó- osztályvezetője: — Igen nagy nálunk a hi­balehetőség, mint minden ha­sonló üzemben. Elsősorban az alapanyagnak A textilt előál­lító üzem szabványa más, mint a miénk. Például a gyapjúnál száz négyzetméte­ren húsz hibajelt enged az övék. De. ha egyetlen szövés­hiba is kerül egy ruhára, az mar értékcsökkent. — Nem vizsgálják a kel­mét? — De igen. — És mégis előfordul? — Mégis — mondja és széttárja kezét: emberek va­gyunk. Tavaly fél esztendeig dol- gozak olyan jersey any aggal, amelynél gyakran fordult elő szempat'ianás: erről nem te­hettek. A minőségi kifogások mégis a ruhagyárat sújtották. — Valóban nem tehettek? — Ha még a szabászat előtt derül ki a hiba, akkor a gyártó vállalatot terheli teljes egészében a minőségi kifogás. De, ha felszabtuk... Mint mindig, most is van különleges, kis sorozatú bér­munkájuk. Az ..A” szalag ve­zetője, Serfőző Zoltánná aggá­lyosán vizsgálgatja a majdnem kész női ruhát. — Szép mondom. — Szép — ismeri el Nyúl Gyula főmérnök. — Már- a szabászat is remekül dolgo­zik, a minőségi munkára tö­rekszik. De, ha mégis lenne valami baj, a nullszéria ki­adja, kimutatja a hibát... Serfőzőné mellettünk áll, de mintha kissé nyugtalan lenne. Kiveszi valaki kezéből az éppen munkában levő da­rabot. — A háta négy centivel szélesebb, mint kellene. a szabászok el... elszabták. Nyú­lik ez az anyag, nehéz vele dolgozni. És kétszáz darabos sorozat. Mire kiderül a baj, már lefutott a sorozat. — Hogyan lehetne tovább javítani a minőséget — kér­dem. Babcsány Györgyné műve­zető: — Technológia így, korsze­rű technika úgy... Tudja, mit mondok? Ha minden dolgozó visszaadná az előtte levőnek a hibásat, akkor len­ne minőség! Dühös mozdulatokkal fejt egy farmerszoknyat. A más­fél centis szegély helyett csak fél centi van. Különleges munkákon dol­gozik az aranykoszorús szo­cialista brigád, amelyiknek Kökény Béláné a vezetője: — Igaza van. Nekünk kel­lene ellenőrizni, meózni a sa­ját munkánkat. De keresni akarnak az emberek, csak si­etni, csak csinálni. Aztán be­csúszik. — Mondja, mennyivel ke­res többet, ha „elcsúszik” a hibás? — Tíz forinttal naponta. .— Érdemes ennyiért? — Nem. De nem is magam­ról beszéltem. A tavaly gyártott termékek száma 41 tí ezer. Ebből bel­földre került 217 ezer. 1975" ben több mint 27 millip fo­rint értékű árut adtak el. 1976-ban 39 milliónál többet. És ebből fizettek 1975-ben 46 és fél ezer forint kötbért. 1976-ban pedig kereken 46 ezer forintot. Egy egész va­lamennyi tized százalék volt a kifogásolt áruk aranya az egészhez. Ez valóban nem sok. — Asszonyom, hát hogyan történhetett — kérdem az egyik varrónőtől, aki részese volt annak a bizonyos, kínos exportügynek. — Mert ezzel a varrógép­pel csináltuk! Pedig ahhoz a munkához speciális kellett volna — mondja és szemláto­mást kínos a kérdés, kelle­metlen válaszolni rá. — Ezen is lehet. csak... — mondja Nyúl Gyula —, de a kis sorozat már lefut, mire megtanulják. Az asszony nem szól, dur­cásan hallgat. — Megbüntettek? — Nem. — Semmilyen következ­mény ?_ —• Minden vezetőnek meg­vonták a prémiumát. Leg­alábbis egy részét — feleli Bakos Jánosné meó-vezető. — A munkások írásbeli figyel­meztetést kaptak. — Az önét is? — Tőlem a legtöbbet. El­sősorban én vagyok a felelős. — A minőségi munkára, nagyon ügyelünk — mondja Nyúl Gyula főmérnök. — A tanulságokat levonjuk. hi­szen nagy felelősség neheze­dik ránk... De néha a kicsi hibák sú lya is_ Szántó István Háztájiban tavasszal A termelési gyakorlat, vagy hadgyakorlat. fordu­lat szóhasználatunkban a valamire való fölkészülés­re utal, a politikai gyakor­lat viszont nem az állam­polgárok, vagy a politiku­sok tréningjét jelenti, ha­nem a politika elméletétől viszonylagosan éss elemzően elkülönített valóságrészt. Ar­ról az összefüggésről van itt szó, amit általában úgy szoktunk megfogalmazni, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Azaz a gyakor­lati politika, soha nem egé­szen ugyanaz, mint az el­méleti politika. Az elméleti politika, miközben a poli­tikai gyakorlat képét tö­rekszik rögzíteni, és értel­mezni, egyúttal mindig ma­gában hordozza valamely — meg nem létező — kívána­tos gyakorlat képét is. A politikai gyakorlat per­sze korántsem a gondol­kodástól és intézményektől megfosztott absztrakt csont­váz, hiszen elméletileg sem tehető zárójelbe, hogy a po­litikai gyakorlat mindig va­lamilyen politikai intéz­ményrendszerben történő tevékenység, amely eszmék, balhiedelmek, ideológiák stb. által irányított gondol­kodó emberek cselekvései­ben megy végbe. Ahhoz, hogy megítélhessük egy tár­sadalmi csoport politikai te­vékenységét, egy politikai szervezet működését, vagy egy eszme hatását, mind a tudományos elemzés, mind a színvonalas politizálás ér­dekében elemei együttesé­ben kell szemlélnünk a poli­tikai gyakorlatot. A politikai gyakorlat, vagy politikai praxis, így a poli­tikai tevékenységnek, intéz­ményeknek és a gondolko­dásnak átfogó fogalma. Ez a tevékenység egy forradal­mi részvételtől valamely választási részvételig, igen sokféle fői-mában es akti­vitási szántén jelenhet meg. A politikai intézmények, az állami és az annál jóval szélesebb politikai szerve­zetek és az áltáluk kiala­kult eljárásmódok összes­ségére utal, (szemben a politikai gondolkodás fo­galmával, amely a minden­napi élet során megnyilvá­nuló sokszí n ű észj árás t foglalja magában.) Azokra az esetekre kell gondolnunk, amikor szer­vezeti formát még nélkülö­ző azaz még nem intézmé- nytasült politikai tevékeny­séggel találkozunk, ami idegen, meg a bevett intéz­mények szempontjából és feszíti a meglevő kereteket. Ugyanakkor mindig vannak olyan „kiüresedett ‘politikai intézmények”, amelyeket nem éltet a gyakorlat, mert például a szervezet mögött kihalt a mozgalom, s más a ..kihűlt politikai elkép­zelések” kérdése, amikor egyes gondolati célok már érdektelenné válnak és csak üres rítusként létez­nek. A politikai tevékenység­formák, politikai intéz- ményesítettségek és poli­tikai meggondolások — mint mindlen más — állan­dóan módosuló összetevői a politikai gyakorlatnak, amelyek a maguk egyeöise- geben kialakulnak, létez­nek, majd elhalnak. A szo­cialista társadalom politi­kai gyakorlatában, amely szándékaink szerint nem­csak változik és fejlődik, hanem tudatos fsjlesztés eredménye is, ezekkel az összefüggésekkel számol­nunk kell. Amikor politizálunk, vagy­is ésszerű okoskodással mérlegelünk egy politikai részkérdést, akkor célszerű, ha a politikai gyakorlat ezen belső Összefüggéseit is szem előtt tartjuk. Ennek híján ugyanis a politizálás, mint a legszélesebb körben űzött sajátos politikai gyakorlat, könnyen panaszkodássá se- kélyesedik. Az ilyen szintű politizálás pedig a tapasz­talatok tanúsága szerint a politikai gyakorlat legha­tástalanabb formája. g. cs. Benépesedtek a háztáji földek, szántanak, vetnek, ültetnek az emberek. Csalá­dok, rokonok fogtak össze, hogy pótolják az időjárásból i eredő kiesést. Ezekben a na­pokban valóban igaz, hogy néptelenek a falvak, mert mindenki, aki teheti, a ha­tárban szorgalmaskoóiik. Me­gyénkben is a háztáji gaz­dálkodásnak meglehetősen jelentős a szerepe, hiszen ez idő szerint 47 500 ilyen gaz­dasággal számolunk. Ebből a termelőszövetkezeti háztáji 17 500. Természetesen nem közömbös, hogy abban is időben, jó minőségben elvé­gezzek a tavaszi munkát, ami a jó betakart tás egyik fontos- feltétele. Nagyon lé­nyeges, hogy a megye összes termőterületének 9.1 száza­lékáról, a kertek 89.5 száza­lékáról —. ennyi a háztáji és kisegítő gazdaság Nógrádban — megfelelő termést takarít­sanak be. Időnek én fiatalok A kép ami a megyében az ember szeme elé tárulko­zik, a földeken dolgozó em­berek szorgalmáról tanúsko­dik. Az idén talán az előző éveknél is gondosabban, szorgalmasabban dolgoznak a kisparcellákon. Sok helyen az elmúlt esztendőkben el­hanyagolt gyümölcsöst is rendbe tették, mint például az endrefalvai, a hugyagi határban Az idén mar ed­dig használaton kívüli terü­leteket is felszántottak nö­vénytermesztés céljára, jól­lehet, ez még nem éppen jellemző. Az mindenképpen örvendetes, hogy most a háztáji földek tavaszi .meg­művelése. ültetése idején az idősebb generáció mellett sok helyütt ott látható a szorgalmas fiatalabb nemze­dék is. örhalomban mondta az egyik tsz-tag, hogy a ház­táji bevételét, amely az el­múlt évben jelentős összeg volt, a gyerekeknek adták. Ilyen helyen aztán minden­képpen érdemes a munká­ból részt vállalni a fiatalok­nak is. Nagy üzemi és liáz Iá/i Az idei tavaszi tapasztalat bizonyítja hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok tulajdo­nosai jó' munkakedvvel vég­zik feladataikat. Igaz, az elmúlt esztendőkben több­irányú állami intézkedés tör­tént azért hogy a nagyüzemi gazdálkodás mellett fordítsa­nak figyelmet a háztáji gaz­dálkodásra is. Termelőszö­vetkezeteink sokaságában ön­álló üzemágként tartják szá­mon a háztájit. A nézsai tsz árbevételében az elmúlt év­ben például több mint há­rommillió forinttal szerepelt az ágazat, ami természetesen a közös gazdaság kasszájába folyt be. Korszerű útja ez a háztáji gazdálkodásnak. Így a tsz is kötelezettséget vállal azért, hogy minél eredmé­nyesebben végezzék ott is a munkát, a tulajdonosok szin­tén érzik felelősségüket. A kötelezettségvállalás azonban nagyon konkrétan kell, hogy megnyilvánuljon. Legalább úgy, mint Cereden, és a tsz-fek legtöbbjében, hogy a háztáji gazdálkodás­hoz agronomust biztosítanak, aki tanácsaival, szakértelmé­vel irányítja a gazdálkodást. Gondoskodnak a földek szán­tásáról, kemizalásáról, trá­gyázásáról, egyszóval teljes előkészítéséről. Azzal is tö­rődnek, hogy a termelők ér­tékesíteni tudják a termést. Nagyon lényeges, hogy a közös gazdaságok részéről ez a támogatás ne szűnjön meg, hanem fokozódjon az igényeknek és a szükségle­teknek megfelelően anélkül, hogy az a közös gazdság ter­melésének rovására menne. Közös érdekből Gondosan, hasznosan a népgazdaság, a közös és egyéni érdekek szem előtt tartásával ez nem megvaló­síthatatlan Sőt, minden tö­rekvésünkkel meg is kell va­lósítani. Az elmúlt két esz­tendőben a háztáji és kise­gítő gazdasagok termeléséből több mint nyolcszázmillió forint értéket állítottak elő a megyében. A növényter­melés ennek harminc száza­lékát biztosította, míg az ál­lattenyésztés megközelíti az ötven százalékot. Ezek a számok mindennél jobban figyelmeztetnek arra. hogy a háztá'i és kisegítő gazdaságok léteznek, segít­ségét érdemelnek, és olyan figyelmet, hogy a közös gaz­daságok mellett, egyre emel­kedő értékeket állítanak elő. B. Gy. Ifjú mesterek A szocialista brigádmozgalom jó ösztönzője az egyéni vetélkedőknek is az Országos Bányagépgyártó Vállalat sal­gótarjáni gyáregységében. A fiatal munkások közül többen beneveztek a Kiváló Ifjú Szakmunkás es a Szakma Ifjú Mestere címért folyó vetélkedésbe. Egy a 31 versenyző közül: Szegedi Attila kovács a Kiváló Ifjú Szakmunkás elismerő cím birtokosa Kalocsay János forgácsoló a szakma ifjú mestere. A gyár egyik legnagyobb esztergagépén, az. NDK exportra készülő berendezések alkatrészeit munkálja meg I z NDK nehézgép- gyártásának központ ja A Német Demokratikus Köztársaság területének több mint 10 százalékát jelentő Magdeburg megyében nagy barnaszén-, vasérc-, mészkő-, káli- és kénlelőhelyek vannak. A természeti kincsek kiakná­zása. feldolgozása az ipar nagyarányú fejlődését hozta magával. így például a harz- hegységbeli Elbingeroldebam — KGST-együttműködéssel — az ország legnagyobb mész- üzem’e épült fel. Altmarkban termelt kőolajuk vezetéken jut el a Schwärze Pumpe kombinátba. Cottbus megyé­be. A megyében —■ és elsősor­ban a megyeszékhelyen. Mag- deburgban — mégis a ne­hézgépgyártás a legjelentő­sebb iparág. Itt, a Georgi Di­mitrov gépgyárban nagy bag­gereket, brikettgyártó beren­dezéseket. forgatható autóda­rukat. nagynyomású gázki' termelő berendezéseket ké­szítenek; a Karl Liebknecht nehézipari gépgyártókombi- •nátban Diesel-motorokat, a Kari Marx cső- és szerei- vénygyárban különféle szerel­vényeket, az Október 7-e gyárban szállítóberendezé­seket gyártanak. A nehéz*- gépgyártás igazi központja azonban a magdeburgi Ernst Tháalmann nehézgépgyártó kombinát (SKET), amely en­nek az iparnak a kutatást, kísérletezési és termelők^r.- pontja: a KGST-országok együttműködésével elsősor­ban itt készülnek a finorh- acél-hengerművek. huzalhen­gerművek, hideghengermű­vek stb. Ugyanakkor Magdeburg megye nagy agrárterülettel is rendelkezik. Itt van az or­szág legnagyobb, mezőgazda­ságilag hasznosítható terüle­te, ahol főleg burgonyát, cu­korrépát, gabonát lermelnek. Jelentős a vágóállat- es tej­termelés is. Itt működik az NDK legnagyobb öntözőművé. /

Next

/
Thumbnails
Contents