Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

Zöld utat n zöldségnek iio.vvvy lesz elegendő? A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS fejlesztése végett tavaly meg- ■ alkotott újabb kormányintéz­kedések, valamint az ennek nyomán ' megélénkülő terme­lői kedv, illetve az ugyancsak ehhez kapcsolódó minisztéri­umi és megyei — a tanácsok és a téeszszövetségek ösztö­nözte — intézkedések és tö­rekvések mérlege hovatovább megvonható. Történt erre kí­sérlet a közelmúltban: a MÉM-ben egybehívott felvá­sárlási vállalatvezetők érte­kezletén. Itt a szerződésköté­sek tükrében vizsgálták, va­jon mi is várható az'idén a különféle élelmiszerekből? Az említett összejövetelen Panak László, az április 1- vel alakult Zöldker Központ zöldség-gyümölcs felvásárló szervezet vezérigazgatója is számot adott a pillanatnyi helyzetről. Most már arról is kérdezhetem: mennyire vi­selték meg a fagyok a zöld­ségnövényeket? — A nem fűtött fóliasát­rakban megállt a -növények fejlődése, ami tükröződött a felvásárlás mérséklődésében — mondja a vezérigazgató- — A lakossági ellátásban ez ke­vésbé érezhető, ugyanis az export rovására történt bizo­nyos átcsoportosítás. Ami a szabadföldi korai termékeket illeti: azt vártuk, hogy a zöld­borsó már április 25-e körül a piacra juthat. A hideghullám hatásara azonban legalább egy-két hetes eltolódásra szá­mítunk. Május közepére var­ható, hogy új burgonya is ke­rül a piacokra, főleg Csong- rádböl. Jóllehet célszerű törekvése a megyéknek, hogy lehetőleg a legtöbb község termelőszövet­kezete, állami gazdasága, vagy kistermelői társulása teremtse elő a helyi lakosság zöldség- ellatashoz szükséges termé­keket, mégis nyilvánvaló, hogy mind a friss fogyasztás, mind a konzervipar igényei­nek nagyobb mértékben te­gyenek eleget a hagyományo­san zöldségtermő tájak, Alakulnak azonban új körze­tek Is. hiszen a csepeli Duna Termelőszövetkezet kezdi meghonosítani a vöröshagy­mát, amely máris nagy teret hódított — • hovatovább el­mondható. hogy éppen Ma­kótól hódítja el — a vörös­hagyma Szolnok, Hajdú-Bi- har megyében, vagyis az Al­föld felsőbb vidékein. Panák László erről így beszél: — Ugyancsak Szolnok me­gyében van kialakulóban egy zöldbabtermesztő tájkörzet, közelebbről Homok község­ben. Az uborka Csorna, Ka­puvar környékén, vagy a Nóg- rád megyei Örhalom háztá­ji gazdaságaiban dominál. Pest megyében hagyományos tájkörzet a Galga völgye, ahol a termelőszövetkezetek egye­bek közt gépesítetten termesz­tik a zöldborsót, amiből friss fogyasztásrá is szednek. AZ EGyiK HAGYOMÁ­NYOS zöldségtermő vidék ép­pen a már említett Pest me­gye. Budapest közelsége mind a múltban, mind a jelenben olyan kedvező közgazdasági adottság, amely a termesztési hagyományokkal párosulva célszerűvé teszi, hejgy a megye gazdaságai nagyobb mérték­ben vegyék ki részüket a zöld­ségnövények megtermeszté- séből. Lakatos Tibor, a Pest me­gyei Tanács illetékes elnökhe­lyettese erről így beszél: — Még az elmúlt évben zöldségtermesztési együttmű­ködés alakult 23 téesz és ál­lami gazdaság részvételével. Olyan ismert zöldségtermesz­tő szövetkezetek vannak köz­tük, mint a vecsési Ferihegy, a csepeli Duna, a pestimrei Szabadság, vagy az ugyancsak fővárosi Óbuda termelőszövet­kezet. A főváros, s a megye lakosságának egyre növekvő száma, továbbá öt konzerv­üzem és a hűtőipar egyik gyá­ra, gazdaságainktól, kister­melőinktől várja zöldségigé­nyük kielégítését- A gazda­sagok ötéves terveik meg­formálásakor átérezték ezt a felelősséget. É szerint a szán­tóföldi zöldség, illetve a beta­karított termőterület 1980-ra eléri a 19 700 hektárt, vagy­is visszaáll az 1972. évi ál­lapot. Ma már úgy tűnik, hogy meggyorsult ez a folya­mat, s nem 1980-ban, hanem már az idén elérjük ezt az arányt. Természetesen a konzerv­ipar is kiveszi a részét tenríe- lői hátterének izmosításából. A Nagykőrösi Konzervgyár, amely tavaly ünnepelte fönn­állásának 80. évfordulóját, ter­mékeinek a 70 százalékát ex­portálja. (Az egész magyar konzervipar exportja érték­ben megegyezik az idegenfor­galom devizabevételével, pusztán a tőkésexport évi 30 millió dollárt jövedelmez.) Az idén 65 gazdasággal van szer­ződése a nagykőrösi üzemnek, közülük 24, úgynevezett bá­zisgazdaság szállítja a zöld­ség 80 százalékát. A terme­lőkkel való együttműködési példázza, egyebek között, hogy a háztáji Uborkára együttmű­ködést alakítottak ki a nagy­kőrösi és a túrái fogyasztási szövetkezettel, s mivel a kon­zerviparban ez a gyár az úgynevezett témafelelőse a zöldborsó és a zöldbab ter­mesztésének, kísérleteket foly­tatnak a tápiószentmártoni Aranyszarvas és a nagykátai Magyar—Kor eai Barátság Ter­melőszövetkezettel. Zöidbao- kísérleteket pedig a soroksári Vörös Október Téesz parcel­láin végeznek. A farmosi Tá- piómente Termelőszövetkezet az idén paradicsombetakarí- tó gépeket vásárol, a kon­zervgyár pedig a paradicsom­lényerő vonalat veszi meg és helyezi ki a szövetkezetbe. S MOST KANYARODJUNK vissza a legfőbb fogyasztó: kérdéshez: lesz-e az idén — ha az időjárás közbe nem szól — elegendő zöldség? Pa­nák László vezérigazgató sze­rint van is, lesz is, mégpedig elfogadható áron, E prognózist alátámasztja egy adalék: az el­múlt év áprilisában 44 ezer — most 55 ezer vagon zöld­ségre van szerződésük. Keresztényi Nándor Vándormadarak Ha tetszik maradok, ha nem, Erőteljes kopogtatás után nyílik az ajtó. — Csókolom. — Hát már megint maga az? —' Más munkát szeretnék. Tessék nekem segíteni. — Munkakönyvé? Nap mint nap így kezdődik a párbeszéd a Salgótarjáni városi Tanács munkaközvetí­tő irodájában. Az elmúlt ev adatait nézve kiderült, hogy 1976-ban majdnem háromez­ren keresték fel dr. Michna Istvánnét, aki 14 éve egyedül intézi a munkát keresők, pontosabban a helyüket vál­toztatók ügyes-bajos dolgait. A ..látogatók'’ közül közel 2000 volt azoknak a száma, kiket a város gyáraiba, üze­meibe és a vállalatokhoz közvetítettek. A statisztikából kiderül az is: sokan’ visszajárnak, már mint a munkaközvetítőhöz. Van úgy, hogy hetenként, kéthetenként. És nem éppen a tiszteletadás kedvéért, vagy azért, hogy az ott dolgozók hogvléte felől érdeklődjenek. Ok az úgynevezett vándorma­darak. Hol ezért, hol azért, de gyakran váltogatják a munkahelyüket. — A legtöbbjüket már névről ismerem. Előre tudom, milyen indokokkal jönnek. A „törzsvendégek” java része harminc-harmincöt éves. Sokszor olyan szép „mesét” mondanak! Ha nem ismer­ném őket, talán m^g is hatód­nék. — Nem ritkaság az sem. hogy új munkakönyvét kell kiállítani, mivel a régi már betelt. A nálam megfordulók között eddig hat a „rekord”. Ez testvérek között is leg­alább százhúsz munkahely! Szerencsére kirívó eset — mondta es elmosolyodott. Nem szép dolog a hallga­tózás. én mégis meghúzódtam csendben, mikor egy 70 év körüli bácsika nyitott a szo­bába. Munkát keresett ,a ker­tészetnél. Mint mondotta, ke­vés a nyugdíja és még bírja a munkát. Ősszel is ott dol­gozott, Most. hogy újból jobb idő lesz. isqiét elmegy parkot őrizni, gyoihlálgatni. Kónya Tibor fiatal szak­munkás a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben dolgozott Kérdésemre, miért hagyta ott, így válaszolt: — Nem tudtam megszokni a három műszakot. Nem ne­kem találták ki. De nehogy azt higyje én amolyan ván­dormadár féle. vagyok. Ha tetszik a hely akkor mara­dok. ha nem, akkor odébbállok. Mióta dolgozom ez a harmadik munkahelyem — újságolta. Nem mindegy azonban az sem. hogy valaki öt, nyolc, esetleg tíz éy alatt változtat háromszor munkahelyet, vagy mint az ö esetében egy év alatt. A folyosón két. feltehetőleg jóbarát várakozott. Szinte mindent tudtak egymásról. Azt viszont nem tudni, hol ismerkedtek meg, de nem ki­zárt, hogy a munkaközvetítő­nél, mert mindketten igazi vándormadarak és törzsven­dégnek számítanak. Rövid beszélgetésünk előtt kérték, nevüket ne említsem, mivel az számukra kellemet­len lenne. ígv csak kezdőbe­tűiket írom le. Hányadik munkahely a mostani ? — kérdeztem. — A fene tudja azt ponto­san. De már a negyvenedik felé járhat, mert nemsokára betelik a második könyvem is — válaszolt G. F. Nekem ez az utolsó — szólt közbe O. K., a barát. Most telt be az első és az új köny­vemben csak ez lesz. Ezt megfogadom. (Ki tudja, hányszor fogad­ta már meg?) — Kevés volt a pénz, az­ért léptem ki — vette át a szót ismét G. F. —• Születésnapot ünnepel­tünk és alaposan a hordó fe­nekére néztünk. Utána már nem volt kedvem bemenni a gyárba — mondta a barát és egymásra nézve egyetértő: en bólintottak. — Jogunk van otthagyni az egyiket és másikat keresni. Vagy talán nem? Nincs eb­ben semmi kivetnivaló. Szerintük nincs. Nekem és azt hiszem sokaknak egészen más a véleménye. Ugyanis, ha jogokról beszélünk. nem szabad megfeledkezni a köte­lességekről sem! — békési — Újra a műhelyben Szeretőt keit hozatni Sótér Kálmán: „Legfontosabb a tökéletesen végzett mun­ka. . Egy napja még öltönyben, vakító fehér ingben, gondosan kötött nyakkendőben ült az Építők Székházának kong­resszusi termében, a szocia­lista brigádvezetők országos tanácskozásának küldöttei kö­zött. Hétfőn reggel viszont már, mint ahhoz másfél év­tizede hozzászokott, pontosan jelent meg munkahelyén, a ceredi termelőszövetkezet mű­helyében. — Mesélj! Mit hallottál? — fogadták Sótér Kálmánt a brigádtársak. A mezőgazdasá­gi gépszerelőnek azonban ha­lasztania kellett az első él­a termelőszövetkezetek át­szervezése idején Sor került a dolgozók átképzésére is, hi­szen kellett a traktoros, sze­relő. Azóta teljesen kicserélő­dött a géppark, viszont a ke­zelők. javítók továbbképzése megoldatlan. Néha az em­ber már úgy érzi: nem tu­dunk lépést tartani a techni­ka fejlődésével — magyaráz­za. Az , elmondottakat saját bőrükön is érzik. Ott rostokol a műhely mellett a Rába- Steiger. Két napja járt le a garanciális idő. s balszeren­cséjükre meghibásodott. Kör­teszi: — így tudunk a szoclaJ lista munkaverseny-mozga- lomnak mind nagyobb ran­got szerezni, s hatni a bri­gádon kívüli dolgozókra. Mert nálunk sem tagja min­den szerelő a kollektívának. Jó munkával kell kiérdemelni aát! Mit is jelent a jó munka a Gagarin brigád tagjainak? — Február végétől novem­berig tízórás a munkanap. Nem ritka, hogy havonta, kü­lönösen a betakax-ítás idején, két-három ■ vasárnap is dol­gozunk, mert a szükség igy kívánja. S vállaljuk, a szere­lők is szívesen jönnek. Sőt, nem egyszer fordult már elő, hogy éjszakába nyúlt valamé- lyik gép hibáinak javítása, mert reggelre már szükség volt rá — sorolja a brigádve­zető. Közben odajönnek né- hányan a brigádból is­— A munkánk megkönnyí­tése érdekében készítettük — mutat Füzesi István autósze­relő a műhely sarkában el­helyezett műszerekre. — Több is kellene, de a gazdaságnak nem jut rá. Amit tudunk, mi magunk állítunk össze, addig törjük a fejünket, amíg meg- oidásra nem lelünk. — Mi az. amit a jegyzetei­ben aláhúzott? — fordulok Sótér Kálmánhoz ismét. — Hogyan lehet munkárft, jobb munkára serkenteni a dolgozókat? Sokszor nem raj­tunk múlik a feladatok győri? végrehajtása, hanem a szervé­A ceredi szerelők gépjavítás közben. ménybeszámolót, hiszen a tá- bejárták, bele-belenéztek, de gas csarnokban ott sorakoz- a bajra nem jöttek rá. Bosz- nak a javításra váró takar- szankodik is a Gagarin Szoci- mány-betakarító gépek. De alista Brigád vezetője: azért akadt néhány pei’C, hogy a kíváncsiskodókat ki­elégítse. — Hasznos, okos dolgokat jegyeztem fel a noteszbe, amikről majd beszámolok a azdaság szocialista bxigádve­Szei'előt kell hozatná, aki ért hozzá. MexT tanfolyam­iba csak a vezetőjét küldték, de a javításra nem képeztek ki senkit, s a prospektusban sem olvasni, mikor mit kell tenni, hogy újra dolgozhasson zetőinek is Már megegyez- a gép'-S egy nap állás többe zetoinek is. xviar meaegyez kerül mint az esetleges tan­riirvlz- l .rvr* Ír űitri'ji’cca __ t ünk az elnök elvtáx-ssal — mondja Sótér Kálmán, s olaj folyam költségei. Sótér Kálmán nem készült cseppektol csillogó kezet egy rongydarabbal torolgeti. — & Érthető, hogy a mezőgazda­sággal kapcsolatos felszólalók­ra figyeltem kiváltképp- Az a legnagyobb probléma, hogy beladatok az újílómozgalomban Ma Salgótarjánban, a szak- az újítómozgalom további fel­szervezetek megyei székházá- lendítése, feladatainak meg­bán az MTESZ Nógrád megyei hatái'ozása szerepel. A vita­szervezete és az SZMT tanács- indító előadást dr. Dianovsz- kozást tart. A megbeszélésen a ky Gyula, a ZIM salgótarjá- vállalatok újítási helyzete, a ni gyárának igazgatója tai*t- jó tapasztalatok terjésztése, ja. nácsko,záson, de mint ilyen­kor lenni szokott, az utazás előtt ő is rendezte gondola­tait, mi is lenne az amiről, szívesen beszélne. — A szocialista brigád- mozgalomban nagy erő rejlik, s a legfontosabb, a tökéletesen végzett munka. Ezzel nem becsülöm le a tanulást, az életmódot sem. A feladatok pontos teljesítése nélkül azon­ban a hármas jelszó utóbbi két megfogalmazása kevésbé értékes — mondja, s hozzá­Kulesár József felvételei zésen. Ügy éi’zem, ezen ná­lunk is lehelne javítani. Példát is említ. A cex’edi traktorosok reggelente gyak­ran várnak egy-két órát, amíg megkapják a menetlevelet, közük velük, aznap milyen munka vár rájuk. A brigád- vezető szerint sokkal éssze­rűbb lenne, ha már az előző este elclöntenék a másnapi gépelosztást, így még hatéko­nyabbá válna a /gépek ki­használása. Mert bosszantó, az,. hogy a szerelők már-már eldobott alkatrészeket újí­tanak fel, újabb és olcsóbb műszaki megoldáson törik, a fejüket, s reggel látják, hogy a traktorosok eligazításra vái"va toporognak. — Ülepedni kell még az el­mondottaknak, az országos ta­nácskozáson hallottaknak- Á tapasztalatokat higgadt fővel szeretnénk hasznosítani ki­mondja búcsúzásul a brigád­vezető, s elindul kifelé, mert az egyik erőgép javításánál rá is szükség van. S ez most a legfontosabb. Sz. Gy. NÖGRÁD — 1977. április 22., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents