Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-11 / 59. szám

A egyszerűségben hiszek Halász Imre: Sík Fjrenccel, a péoi Memzeii Színház főrendezőiével gyár dráma teremtheti újjá a magyar színházat! Ez az egyetlen út, amely nemzetkö­zi rargra emelheti a ía/.ai színjátszást. Sok új magyar darabot rendeztem. Mindeb­ben elválaszthatatlan fegy­vertársam volt Czimer Jó­zsef. Ma már törzsgárdával dolgozunk: Illyés Gyulával, Száraz Györggyel, Sárospa­taki Istvánnal, Csák Gyulá­val. .. Az ügy sok örömet hordoz magában. Ügy hi­szem, ez fogadtatta el velem a Gyulai Várszínház vezetését is. Ötéves programot dolgoz­tam ki, amelynek alapgondo­lata: miként vélekednek a magyar írók a magyar törté­nelemről? Több írót is fel­kértünk. Tavaly Keresztúry Dezsőt és Illyés Gyulát. Az idén Hernádi Gyulát és Sütő Andrást szólítottuk fel da­rabírásra. Közel a kenyérhez ' — Egyéb terveik is van­nak Gyulán? Sik Ferenc portréja. — Nem készültem színhá- volt az egészhez. Pedig a má- zi rendezőinek. 'Táncosként sodik évben új igazgatót.kan- kezdtem még Í945-ben Békés- tunk, aki színvonalasabb kon- csabán, Rábai Miklós irányi- cepciót valósított meg. így t.ása alatt. A háború utáni rendezhettem meg az Irkuí- évek tobzódó újatakarása szki történetet. Mégis eljöt- sodort magával engem is. Va- tem a színháztól. Ügy döntót- lamennyien kíváncsi szemek- tem, hogy így nem csinálom kel figyeltünk, mit csinálha- tovább, tunk. A Műegyetemre készül- ' — Megszületett az éjszakai színház. Tavaly máglyatűznél játszottak a színészek. Az idén Ruszt József rendez passiójá­tékot. Kitörünk a falak kö­zül . A lovagteremben ka­maraszínház működik. Stranct- és vásári színházunk is lesz. Az elkövetkező öt év alatt, úgy vélem, megalapozzuk a gyulai színházi stílust. Szeret­ném a folklórt is nagyobb szerephez juttatni. — Pécsre tehát már ha­tározott elképzelésekkel érkezett? — Törekszik-e saját rendezői stílus kialakítá­sára? tem, hídépítő mérnöknek. Közben megalakult az Álla­mi Népi Együttes és az oda­került Rámái t Miklós engem — Pécsre is véletlenül ke- is magával csábított. Tizenki- reifem. Megkötöttük a szerző- es let- (j^st. Három éven át szinte _nc'^, kizárólag operetteket állítot­tam színpada. Igaz, közoen lene évesek voltunk, és ret­tenetesen szerettünk ni. Emellett nem tudtam el­végezni a Műegyetemet. Át­mentem a bölcsész karra és magyar-történelem szakon megrendeztem úr szolgáját meggyőződésem — Bizonyára felfedezhe­tő valamiféle stílus nálam, de én nem törekszem kifeje­zetten ilyesmire. Azért, per sze, nem hiszem, hogy stílus­talan rendező lennék. A drá­mai gondolatok szuggesztív közvetítésére vállalkozom. Goldoni Két Abban hiszek, hogy a dráma is, amely — filozófiai műfaj és csak nagy — életem kérdésekről érdemes beszélni: szereztem diplomát. Időköz- iegj0bb munkája volt. Mégis a halálról, az életről, a fórra ben a népi együttes olyan társadalmi rangra emelkedett, hogy nem lehetett otthagyni, így, bár szólótáncos, de való­jában „botcsinálta” táncos voltam. Állítólag nem is rossz... úgy elszállt, mint a füst. — Mikor került a ren­dezői pályára? dalomról, és remélem, nem felejtettem ki a szerelmet — Mit adtak a pécsi esz- sem. Csak nagy kérdésekről tendők? alkothat igazán határozott ___________________________véleményt a rendező. S arc­kor máris van stílusa. Én az S zá­momra az ideál a reneszánsz és a görög színház. Sz. B. — A Színművészeti Főis.Co­lán már jóval később, koren- valamit gedéilyel felvételiztem. A ma- ----------­s odik év közepén Nádasdy Kálmán így szólt hozzám: „Vagy bebizonyítja, hogy ne­kem volt igazam, amikor (el­vettük, vagy kirúgom Mert tudja, ugye, hogy most sem­mit sem mutat?” Végül is vö­rös diplomával végeztem. Nádasdy Kálmán nemcsak a szakmára tanított meg, de ar­ra is, hogyan őrizze meg az ember tisztességét, s miként fordíthatjuk a pálya sok ke­serűségét a saját művészetünk hasznára. — Állandóan lázadoztam. ... Cikkeket írtam arról, hogyan egyszerűségben^hiszek^ „szúrnak ki” a fiatalokkal. Ki is akartak hajítani a szín­házból. Czimer József, a dra­maturg azzal védelmezel, meg: „hiszen ez a fiú akar Az alapozás olyan, mint valami 100—150 évvel előtti ünnep. Még a „történelmi nagy­családok” idejéből. A második hét vége, hogy együtt vagyunk: sógorok, szomszédok, munkatársak; a „tisztes” József Attila-, a „négyszeres” Vegyes ciklus szocialista bri­gád. A hajnal pálinkaivással kezdődik, az asszonyok a Ráköczi-indulóra kelnek. s nyomban a főzéshez látnak. Bő reggeli 8 körül: tisztított, főtt krumpli cseréptálon, porcelántálon császárszalonna és tavalyi kol­bász. Sonkaszelet sütve és nyersen. Üj- hagyma, retek, főtt tojás. A demizson — bár megállás nélkül jár körbe-körbe —, ettől kezdve nem ürülhet ki. Az alapozás: lakodalom. Ha a „mester” időnként át is ugrik mo­torkerékpárján a „körmünkre nézni": rajz szerint haladunk-e — ilyenkor, kanálcsör­gésre elódalog. Csak a „szűk családtagok” maradunk. A téglastószra bontásdeszka ke­rül; szálkásra sikált ólajtók a félfenekű vi­zeshordókra és máris: „csülökre magyar”, „sződd ki”, „mit mondott Lenin elvtárs?”, „ami nem megy, azt ne forszírozzuk” — „ami megy, viszont...”, „Forszírozzuk!”. Bár a fehér damasztot ezúttal nem elénk — fö- lénk terítették: hajtogatja a szél a szomszéd orgonákat.. — Sör kéne... Nem hozatnál, mama? — Miből? Nyolcvan forintom van fizetésig — a férj, s a háziasszony párbeszéde. Egy hang még teli szájjal: — Meg a pa­pa pénze. — Hol van az már! Legfeljebb a papa nyugdíja. Igaz-e. édesapám? — Mert nem jól osztjátok be, Margitkám, azért —, szól vissza a négyszeres Vegyes ciklus ve­zetője. — Úgy kell azt, ahogy a mi tmk-ve- zetőnk csinálta, igaz-e, Jani! — S egy kis- növésű, nagy hangú ember rákezdi: — Főnökünk volt és főnök újra, he-he. Visszakértek tőle egy fillért is?... Egy... Nem tudok róla... kettő... Maga a bíró­ság mentette fel... Három. „A vállalat po­litikai, gazdasági és társadalmi szervei nem jártak el körültekintően”, vagy, hogy az is­tenbe mondták... Négy... Megrendelte a csempéket az öltöző felújításához. Aztán „szállítási selejtlcént” kidobatta, s kiíratta magának... öt. A.ztán hat... Aztán: húsz..., huszonnégy... kétszáznegyven! Kétszázöt­ven lapát kell egy keveréshez, s jöhet a két zsák „ruszki 500-as”. A lapát teszi-e? Vagy a véget nem érő demizsonkörmenet? — a kicsi embernek egy- . re nagyobb a sikere. Most a férj munkatár­sai, a józsefattilások szedik elő a maguk ide­vágó történeteit. Nem kerül különösebb meg­erőltetésükbe. Aztán mintha el is restellnék magukat „a dumáért”, a csak a dumáért; a „pártok”: Jani, nagyapa, a ve je, a kis növésű szomszéd is — mindnyájan. Keverés — trógli — dö'ngölés. Keverés — trógli — döngölés. .. „Egy... tíz... száz... kétszáznegyven lapát sóder, egy zsák 500-as. És: — Markold meg! Ne sajnáld.. . Kapasz­kodj, fiú... „Dobjad!...” „Ne sajnáld!...” „Kapasz­kodj, fiú”. — Nemcsak az alap készül így — a föld is alattunk. Az épülő gyárak, lakótelepek évekig ide fuvarozták salak-, szemétfiiies legeiket. Mi­kor már a kutyatej sem éledt meg, kezdték parcellázni. Ennek is 20 éve. Aztán ki-ki el­kezdte a homokot visszafuvarozni. Cement, vályog, rózsatő került a homokra; fölébe házak nőttek... Ahány ház, annyi szabvány­történet. Ezé is (bár még csak az alapját rakjuk). Elindul egy család valahonnan az ország csücskéből. Először csak munkahelyet cse­rélnek. A férj is, asszony is 4-kor kel. 5 után ér haza. Mikor már minden porcikájuk beleutálkozik a buszozásba, vonatozásba, megszületik a döntés: „Költözünk... közelebb a kenyérhez”. Aztán, amikor abba is bele­fáradnak, hogy a kenyér ára albérletre megy el, újabb döntés születik. Teleknézés. Telekvásárlás! Aztán az „édesapám”, mivel „úgyis ráér”, jegyet vált, körülnéz és hozzá­lát a „honfoglaláshoz”. Feltöri a fekete-sárga „gyöpöt”, a , köveket, az üveg- és eternitcső-. darabokat külön kupacba hordja; s a „föld­be” hagymát dugdos, krumplit ültet, a spi­rituszon készülő, véget nem érő paprikás- krumpli-áradathoz. Kiássa a „kis bódé” he­lyét, segítkezik a kútfúróknak. Majd homok érkezik, sóder, 3 gumis kocsi cement. S egy szabad szombati napon megérkezik a csa­lád; s a rokonok, a munkatársak, „átlép­nek” a szomszédok is, a „kerítés az ráér” — kerítésen. Elkezdődhet az alapozás.. . S mire beköszönt az ősz; tető alatt a család. Hol van ez még ? A papa „gyöpről” válogatott, kakalapélt szö­geit rendezi, a gazda a deszkáit, a kis em­ber, a szomszéd pedig — bár a mester hozza a műszereit is magával —, beáll „vasszier- vóg”-nak. Fújhatnak egyet. Másfél nap-e a munkára fogott gyűlölet megszelídült bennünk. A trógli „kivette”, ami felesleges. Odaállunk a deszkákkal szösz- mötölő majszterok fölé, a majdani konyha, padlásfeljáró helyére, s nézzük: „Innen, a gyerekek szobájából nyílik... Ide heverő kerül, televízió...” A háziasszony: a 10 éve megbecsült, „jó munkaierő”, brigádtag, KGM-kiváló dolgozó, körbejár a gőzölgő feketekávéval. — Benne- van ebben a sógorok túlórája, C-fuvarlevél, meg 2 hold kukorica, 1 hold mák kapálása a tsz-től. Valaki számol: egy hold föld két és fél —háromezer . forint haszon. Ha nagyon jól megy: négy. Számolok én is: karácsony kö­rüli túlórák — ezt már az ipartól örökölték. Amit még a faluból: egy hold föld: nincs április-május vasárnap. Két hold föld: még Szabolcsból, vagy egy szigetvégi nádfede- szi, nyári szombat és vasárnap délutánok. Az egész derékszaggató régi élet: a látástól va- kuiásig élet, a, „mi még beledöglünk, csak nektek legyen könnyebb” élet, itt van, en­nél az alapozásnál. S előttünk? A telep! Két teljes utca (kezdjük a har­madikat)'. Igaz, a házak meztelenek. Tégla­falak véreznek a sárga vályogvert-falrenge- tegöen. Az építőanyagárak évről évre emel­kednek. Ki győz? Minden második-harmadik ház gazdája — ahogy megszámolom. Aki Szabolcsból, vagy egy szigetvégi nádfede- les házból indul, azt legtöbbször itt is a sár várja. Vályog, használt tégla. De alattuk a beton már egyforma: „vasbetonná” edzett. Hátul lemezjátszó-duruzsolás, öntő isme­rősöm érettségire magol. Egy utcával mö­göttünk már vasárnapot mutat a naptár. A lábunk beleköt az emblémás gumicsizmák­ba. Még négy keverés! Még három! Kettő! — Két hét múlva jöhetünk falazni. — Az operettrendezést végül is minek tekintet­te? — Hol kezdte el szin- házrendezöi pályáját? — Valójában az Operett Színházba készültem, de Eger­— Véleményem szerint ope­rettet is lehet művészien ren­dezni. Akkoriban a színhá­zunk operettjátéka veteke­dett a fővárosiéval. Az ope­rettszínház vezetői rendsze­resen ott ültek a bemutató­inkon. Megszerettem az ope­rettet. Gyermekkori emléke­imben a színház és az opereu világa teljesen azonos volt. Régi ízeket és emlékeket ke­restem. — De végül is a próza hoz­ta meg a sikert. Nem? — Valóban. Ezek után kezd­tek rendező- és emberszámba venni. Gondolom, ebben ré­ben kötöttem ki. Nagyszerű sze volt a lelkiismeretes és társulatot találtam. Kőszín- pontos munkámnak is. Sem- házunk akkor még nem lévén, milyen lazaságot nem enged- a trinitárius . templomban tem meg magamnak. (Sajnos, játszottunk. Itt zajlott le rizs- ma már nem így van!) Lel- garendezésem is. A diploma- kesedéssel és szomjúsággal munkám a Koldúsopera volt. vetettem rá magam a szin- Latinovits Zoltán játszotta házra. Mindazt a hasznosat. Bicska Maxit.. . Meg kellett amit kizárólag a zenés dara- küzdenem Szinetár Miklós ie- bök rendezésével lehet meg , gendás hírű főiskolai elöadá- szerezni, egyszerre gyümöl- Siival. csöztetni tudtam. Az első si kér Brecht Állítsátok me:- — Hogyan értékeli eze- Arturo Uit!-ja. Orszago: ket az éveket? — Egerben, a hit, a ma­kacsság, az ambíció és a te­hetség tartotta egybe a társu­latot. Az egriek nagyon sze­rették a színészeket. Itt szü­letett meg első operettrende­zésem is, a Csárdáskirályi.ő, Esténként ünnepeltek, dg igazában semmi közöm nem visszhangja támadt. Inner kezdve minden évben vol: egy-egy sikeres rendezésem. — Hogyan vált a magyar drámák rendezőjévé? — Időközben gyakran ta­lálkoztam új magyar dara­bokkal és észrevétlenül váí* hitvallásommá az, hogy ama­Ahol még a Déryné sem tud vállalni... „Csupa újrakezdés ez a elképzelése van a körzet ér- — Nagyon nehéz kérdés ez. kózott el a kisebb támogatás­munka. Sokan nem is hiszik telmiségének! ' Tudom, gyakori mentegetőzés tói. el, milyen nehéz. Különösen Erzsiké sokat vár ettől az az objektív akadályokra hi- X jól csinálni...” együttműködéstől. Pedagogu- vatkozni, de való igaz: egyet- A tervek, az újrakezdés Ha egy idegen hallja, talán sok, agrárszákemberek, a len klubhelyiségünk van. A akarata magában kevés. A elmosolyodik, és magában ar- körzet orvosa, a tanács, az nagyterem alkalmatlan ko- népművelőnek segítőtársak­ra gondol: milyen komoly ÁFÉSZ képviselője jöttekel. molyabb előadásokra, még a ra van szüksége, még a job­dolgokról beszél ez a szőke Többségükben már tartottak Déryné Színház sem tud vál- ban ellátott körzetekben is. kislány! Pedig a sziráki Bi- is előadásokat. Az ÁG-ban lalni felnőtt előadásokat, sok Ernőikül csak elmulasztott le- hari Erzsébet már nem teena- dolgozó műszakiak közül is az eljáró dolgozó. Persze, hetőségek sorozata a munká- ger, néhány éves népművelői szeretnének néhányat meg- azért nem adom fel ezekre hi- ja. Természetesen ez a segit- tapasztalattal szól a munká- nyerni. vatkozva, új formákat szeret- ség nem csupán anyagi tá­járól. — Két oldalról is reményt nék megvalósítani ebben az mogatást jelent: az igények Igen, újrakezdés. Kudar- ébresztő a TIT-munka fel- évben. A klubhelyiség alatt felkutatásában, a tervek cok nélkül a legkisebb ered- pezsdülése. Egyrészt az elő- most készül egy szaktan le- megvalósításában is sokat te- móny is ritka ezen a pályán, adói gárda megléte miatt: az rém. Idén és a következő hetnek az értelmiségiek és a Nyáron lelassul az élet, kü- egyes munkahelyeken így a években folyamatosan szak- gazdasági vezetők. Ügy tűnik, lönösen ott, ahol a helyben- dolgozókat közvetlenül is tanfolyamot indítunk a Ha- Szirákon felismerték, hogy ez lakók a mezőgazdaságban dől- érdeklő témákról rendezne- zai Fésűsfonó sziráki és ra­goznak. Ha az évkezdést nem tünk előadásokat, ami a nyarci kirendeltségénél Uol- várja új és új tervekkel a munkahelyi művelődést, a gozó betanított munkások ré- művelődési ház vezetője, , a szakmai továbbképzést szol- szere. Sokan vannak otthon. kulturális élet könnyen meg- gálhatja. Másrészt lehetőség gyermekgondozási szabadsá- bénul. nyílt egy TIT-klub indítása- gon. Számukra a közeljövö­Szirákon többszörösen is ra. Előadóesteket, vitafóruma- ben Nők klubját szervezünk, újra kellett kezdeni a szerve- kát tervezünk ezekre az ősz- Sok segítséget nyújt ehhez a szejövetelekre, Szűcs József körzet védőnője is. Az első iskolaigazgatóval, a TIT-cso- előadáson a programozott közös érdek. G. Kiss Magdolna zést, a kapcsolatteremtést a művelődés fel pezsdítése ér­dekeben. Nagy kiesés volt az az időszak, amikor bentlaká­sos iskolát végzett a fiatal igazgatónő. Hosszabb ideig gátolta a munkát az igen rossz állagú épület tatarozása port vezetőjével közösen. ÉS A FELNŐTTEK? — A működő szakkörök, is: az amúgy is kevés két öntevékeny művészeti csopor- aelyiséget (nagyterem és Klub) tok tagjai szinte kivétel nél­nem használhatták. kül általános iskolások. Van amit nem is tudunk a ház­ban működtetni — helyhi­ány miatt —, például az leszteni, Vitákkal, megbeszé- 1969-től folyamatpsan tévé- léssel egybekötni. A kiállítá- kenvkedő képzőművészeti sok, színházlátogatások és NÖGRÁD - 1977. március 11., péntek SEGÍT a TIT — Több, mint egy éve van — vagyogat — a körzeti TIT-> csoport. Ebben az évben már szervezett keretek között fog működni. Nemrégiben tar­tották az alakuló ülést. Jó nak a közösségi szórakozásra, volt hallani, mennyi terve, művelődésre? szülésről és egyéb nőgyógvá szati kérdésekről lesz szó. De­cemberben felélénkült az if­júsági klub —■ most készül a munkatervük, amelyiiez több mint negyven fiatalt kéreztünk meg, mik az el­képzeléseik. Szeptemberben vetítésekkel filmklubot in­dítottunk be — ezt szeret­nénk magasabb szintre fej­szakkörnek az iskola ad he­lyet. — És a felnőttek? Számuk­ra milyen lehetőségek van­egyéb rendezvények sikere nagyban attól is függ, segite- nek-e a helybeli gazdasasi egységek. Bár közös fenntar­tásról nincs szó, de sem az AG, sem az ÁFÉSZ nem zár­Mai tévéajánlatunk 17.30: A nyelv világa. Nyelv és technika — akár ezt a címet is adhatták voina műsoruknak a szerkesztők. Hiszen a téma ezúttal a szink­ronizálás folyamatát vizsgál­ja. Hogyan készül a szinkron, hogyan választják ki a meg­felelő szinkronhangú színészt, milyen nyelvi nehézségek adódnak a filmek szövegéneK magyarra fordítása során — ilyen és hasonló kérdésekről beszélget Terestyéni Tamás nyelvésszel és Szeredás András szinkrondramaturg­gal a riporter. S a beszélgetés illusztrálásául megszólaltat­nak olyan filmhősöket, akik­nek magyar hangja a nézők tudatábari szinte már össze­forrt a figurával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents