Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
I Kulturált élet III. A. LAKA egy fontos gazdas^ GI vezető irodájában csupa vörös és fekete műbőr minden'. Meggypiros a szőnyeg- padló. az asztalon fekete, fehér és vörös telefonkészülék. Másutt a főmérnök hatalma* méretű irodájában az íróén tárgyalóasztalon kívül mindössze néhány szék árvul. Es ha jól emlékszem, a falon egy termelési grafikon. Viszont az ablakból csodálatos a kilátás. Benn. a város szívében már éppen egy hete tart a lakberendezési kiállítás, tanácsadás. A látogatók gyér száma mutatja az emberek érdektelenségét. Kollégám égj' évig állt sorba Wartburgért. Megkapta. Most kocsija tele van bólogató kiskutyákkal, majmokkal. labdákkal. A Balaton partján — és másutt — csak a jó isten a megmondhatója, mennyi törpe áll vigyorogva a magánvíllák kertjeiben. Dunaújvárosban a finn delegáció tagjai azt kérték a házigazdáktól, vigyék el őket egy-két dolgozó lakásába, hadd nézzék meg. hogyan élnek a felszabadult emberek. Velük mentem. Nem részletezem a látottakat, csupán csak jelzésekkel próbálok bizonyítani, hogy ne sértsek senkit K. J. fiatal mérnök lakása ízléses volt, modern, minden a helyén — térben és színben is. De azért semmi sem hivalkodó. a bútorok. szőnyegek nem túl drágák, de jók. M. J. 50 éves olvasztár lila színű foteljait vörös szőnyegét és sárga függönyeit próbáltam mentegetni: „Ebben a lakásban az időske háziasszony az úr.” Tulajdonképpen Dunaújvárosban minden lakás, különösen az új városnegyedekben: jól tervezett, tágas, levegős, csupa üveg, ablak minden. A padlókat szép színű szőnyeggel borították. Az építők, tervezők ízlését (a lakóházak külső és belső kiképzését) a természetességgel lehet és kell is dicsérni. Ide, az új házakba tervezték, hozták az erdőszéli rétet, a csörgedező patakkal, aranyló napfénnyel, tiszta kék levegővel. Ez persze szimbólum. Senki se higgye, hogy a patak tényleg a lakásban csörgedezik. Bár, aki jár külföldön, tudja, egy-egy szállodában már ezt is megvalósították (lásd Montreal). Itt azonban, Dunaújvárosban a természet, mint hatás jelent meg a lakásokban. Amíg nem költöznek be az emberek. Természetesen nem az ódon. rozoga bútorokról, a rossz beidegződésből megmaradt giecses képekről beszélünk. Ezekről szemérmesen hallgat az ember. Mi az újgazdagság csúf jeleiről szólunk, a padlószőnyegekre borított csiri-csáré plusz szőnyegekről. a semmihez sem illő bútorok kárpitjainak vad színeiről, a ... Ki mondja hát meg. hogy mihez, milyen szin illik? Hiszen az én házam, aa én váram. az én lakásom az én legszemélyesebb szentélyem, úgy rendezem be. ahogy nekem tetszik. Viszont lakásunk, ízlésünk, egyszóval lakáskultúránk rólunk beszél. Nem ünneprontás ez. dehogyis az. Tudjuk: kenyerünk, ruhánk, cipőnk. szép ingünk már van. Es az utóbbi 20 évben több mint egymillió új lakást építettek hazánkban. Ez akkor is tény. ha még sok tízezer (százezer) rossz lakáskörülmények között élő ember van az országban. Dunaújvárosban pedig (Pentelét kivéve) minden ház és lakás új. A városban — 55 ezer lakos! — több áruház is működik, amelyekben lakberendezési tárgyakat, bútort, szőnyegeket, függönyt árusitanak. Nagy Ákosné. a városi tanács osztályvezetőjének javaslatára a DUNAKER-t kerestük fel. Itt Danyi Pálné igazgató- helyettes azonnal számokkal válaszolt kérdésünkre. 1975ben a vállalat bevétele 695.8 millió forint volt. Ebből a vásárlók 73,7 millió forintot. az összforgalom 10.6 százalékát költötték bútorra, csillárra, szőnyegre, függönyre. ágyneműre. Ebben az áruházban szaktanácsadás nincs. De jó szakemberek árulják a lakberendezési tárgyakat Mindenkitől, különösen a fiatal pároktól megkérdezik: milyen bútorhoz, milyen színű kárpithoz kívánnak függönyt, stb, vásárolni. A válasz után segítenek a színek kiválogatásában és búcsúzóul azt mondják: „Tessék nyugodtan hazavinni. Ha nem illik, ha nem jó, kicseréljük!” Méteráruosztályunkon a választék maximális és ízléses. Valószínű, hogy innen származik a szám: az osztály évi 20 millió forintos forgalmának több mint 60 százalékát lakástextilből forgalmazza. A FINN DELEGÁCIÓT OTTHAGYVA, az áruház ajtaját betéve magam után, megyek a szocialista város Munkás Művelődési Központjába. Itt Knodel Mária népművelési előadót kérdezem meg, szerepel-e a tervükben a lakáskultúra, mint „tananyag”? Igen. Az 1976—77-es tervben a nők akadémiája sorozatban idén egy előadást beiktattak ezzel a címmel és tartalommal: „Esztétikus környezet, lakáskultúra." És a másik kultúrközpont- ban, a Bartók Béla Művelődési Házban? Itt Medvegj Zsuzsanna nem is nagyon érti a kérdést. Azt mondja, hogy náluk . ilyen előadás nincs, de van egy textilfestőszakkörük. ennek munkájában bárki részt vehet, aki bejön az utcáról. Munkájuk tehát kedvtelés: textilfes- -tés. batikolás, stb. Művészeti irányítójuk Révész Erzsébet grafikus. De van kerá- mikus-szakkörük is. Ebben 15 ember dolgozik. Miskolcon, a centrum szónyegosztálya egyedülálló az országban. Osztrák automata- berendezésével, síneken és páternoszteren mozgatva az árut. maga a perzsa vásár Az ember szeme előtt kiterítve (és mozogva! tűnik elő, és örökké változik a színes kaleidoszkóp. Orbán Lajos igazgatóhelyettes, áruforgalmi vezető kérdésünkre így válaszol: „Nálunk. Magyarországon, elsősorban a Divat Intézet, a divatszakemberek irányítanak. orientálják a vevő ízlését. De itt az áruházban is működik divattanácsadás. A tanácsban sok a fiatal. Mi tendenciákat mérünk, az osztályok forgalmi változásait. vizsgáljuk. ezekből vonunk le a holnapra is alkalmazható konzekvenciő- kat.” X E cikk nem divattanácsként látott napvilágot, nem is a sznobizmus íratta velünk. A lakáskultúra, az emberi kultúra szerves része, olyan régi, mint maga az ember, hiszen —sok tízezer évvel ezelőtt — rajzoltunk mi már a barlangok falára is... KENYERÜNK, RUHÁNK MAR VAN, s — mint állítot* tűk — az utóbbi húsz évben több mint egymillió lakást építettek hazánkban. A dolgozó nép kultúrája is összehasonlíthatatlanul magasabb, mint a múltban volt. De kultúránk és ízlésünk itt, a lakás küszöbénél, mintha megtorpant volna. Merjük t>eismer- ni: ezt az iskolát még nem végeztük el. Igen, az életszínvonal, a becsületes munkával megszerzett több pénz sem feledtetheti, hogy tegnap még szegények voltunk és egy vékony felső rétegen kívül a népnek nem volt lakáskultúrája. Most szokjuk, tanuljuk ezt is. Suha Andor iitMiHiimifiimtiini Magyar Katalin: fSlégedettlen elégedettség Képek egy m életéből Mai tévéajánlatunk 16.00: Csuka Zoltán. Portréfilm Csuka Zoltán költő és műfordító az elmúlt hetekben ünnepelte 75. születésnapját. Ebből az alkalomból ő ajándékozott. Érdligetnek adta ajándékul a „Jó szomszédság” könyvtárát, amelyben saját könyveinek gyűjteményén kívül a délsz’óv irodalom legjelesebbjeinek müvei vannak képviselve. Csuka Zoltán életcéljának tekintette — tekinti a délszláv népek és a magyar nép közötti barátság ápolását. A portréfilmben erről beszélget barátjával, Hadrovics I,ászló professzorral. Hlyén Gyula: ÖRÖK S MÚLANDÓ * A gangon ültünk. Besötétedett. S mit elhagyott a fény, a nap: továbbrajzolta arcodat okos és szomorú beszéded. Mint mesteri kezek alatt a sok mellékesből a lényeg, kialakult időtlen képed. Munkáltak fürgén a szavak. Ott állt homályt, romlást legyőzvén — rembrandti, tiziani-festmény — oly készen, tisztán, hallatlan a mű, melyen nem öregedhetsz, hogy odanyúltam akaratlan eleven, múlandó kezedhez. NÓGRAD - 1977. március 6., vasárnap Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban 1975 tavaszán alakult meg a szocialista brigádvezetők klubja. Fórumként kezdődött, s az első időben ennek megfelelően kéthavonta tartottak egy-egy foglalkozást. Később havonta találkoztak a munkásvezetők, jelenleg pedig már hónaponként kétszer. Még jól emlékszem az egy évvel ezelőtti beszé’getésre. melyet Halmai Lászlóval, a művelődési intézmény Igazgatójával folytattunk a klub életéről. Akkor ő képletesen úgy fogalmazott, hogy kezdetben nyikorgó szekérnek érezte a klubot, amely azonban akkorára már — sorait rendezve, szervezeti, tartalmi kereteit megerősítve — olajozottan futott megszabott útján. A szekér elindult — mondta nem kis örömmel az igazgató. Vajon hol tart most ez a ..szekér"? Fejlődésének melyik állomásán? Erre voltunk kíváncsiak legutóbb. **♦ •** Ahol jól megy a ..szekér”, olyan több üzem is van. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ ugyanis az utóbbi pár évben jól átgondolt és eredményes közművelődési tevékenységet folytatott az üzemek munkásai körében. A nekik szóló rendezvények számát megsokszorozta, szervezeti kapcsolatait kiépítette és megerősítette. A bútorgyárral, a kerámiával, a fémipari vállalattal, a szabó szövetkezettel ma is eleven a kapcsolat, nem utolsósorban azért, mert ezekben az üzemekben helyesen ismerték fel a társadalmi érdekeket és feladatokat. Szocialista brigádvezetőik egy része is rendszeresen eljár a művelődési ház klubjába, de mint később kiderül, a látogatottságon még akad jócskán javítanivaló. — A legtöbben a BUFI-ból jönnek — mondja Bogdándy István munkásművelődési előadó. — Ott nagyon komolyan és felelősségteljesen veszik. — Mivel magyarázzák ezt a példás magatartást? — fordulok Halmai László igazgatóhoz. — Ebben azt hiszem, nem tévedek, jelentős szerep jut az új kultúrfelelősnek. aki nagyszerű propagandamunkát fejt ki, kitünően „mozgatja” az embereket. Sokat segít a gyárban uralkodó szellemi légkör, egészséges művelődési szemlélet. íme a Budapesti Finomkötöttárugyár —, vagy ahogyan itt nevezik a BUFI — balassagyarmati gyáregységének „titka" a közművelődésben. „Csak” ennyi — mégis milyen nagyszerű! hetőt megtett, hogy kövessék a példáját. Nem járt eredménnyel. Igaz érvek. A gyárnak valóban van népművelője, aki éppen a gyermekgondozási szabadságon levő szakképzettet helyettesíti. Folyik kulturális munka is, de ne felejtsük, hogy a gyári tevékenység és lehetőség sohasem fog teljes terjedelmében megegyezni a közművelődés egészével. Igaz, a három műszakos munka is. De az országban, vagy a megyében, vajon hány olyan üzem van, ahol a három műszak nehézséget jelent ugyan, a művelődésnek, de torlaszt soha. Igaz érvek — vagy inkább kényelemből fakadó kifogások, a konzervatív szemlélet tükröződései ? Egy helyen azonban — úgy tűnik, — teljesen elakadt a „szekér”: a Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyárában. Erről így szól a művelődési központnak a városi tanács ülése elé terjesztett beszámolója: ..Jelenleg távoltartják magukat a szocialista brigádvezetők klubjától. De más téren is érthetetlenül nagyon nehézkes az együttműködés." A beszámoló óta csaknem három hónap telt el. de változás azóta sem történt. — Pedig ez a legjelentősebb gyárunk, — mondja Halmai László — Nagyon sok brigádvezetőjük van. Személyre szóló meghívókat kapnak, mégsem jönnek el, A gyár arra hivatkozik, hogy a művelődési feladatokat házon, belül oldja meg. A munkásművelődési előadó továbbviszi a gondolatot: — A kábel az egyetlen három műszakban dolgozó üzem a városban. S ez egy másik nagy ütőkártyájuk: ezért nem tudnak részt venni a klub munkájában. Pedig Németh Gábor, az egyetlen innen járó szocialista brigádvezető minden tőle tel♦*« A szocialista brigádvezetők klubjának programjait általában 16—18 személy látogatja. Ök már törzstagok. Nekik már hiányoznának a rendezvények. Belőlük igazi, egymást, egymás családját is jól ismerő, segítő közösség alakult a két év alatt. Ily’ módon elégedettek lehetünk a klub tevékenységével: tartalmas keretet nyújt a közösségi művelődésre, szórakozásra. A régi jól bevált formáik — előadások, gyárlátogatások, kulturális kirándulások, stb. — mellett a népművelők új művelődési formákká! is kísérleteznek. (Az újat a klub életére vonatkozóan értjük.) Balasagyarmaton körülbelül 130 körüli a szocialista brigádvezetők száma. Milyen kár, hogy közülük olyan sokan maradnak ki a nagyszerű, szemet, szívet gyönyörködtető programokból! Főleg azért: mert a lehetőségük adott az ellenkezőjére. S emiatt korántsem lehetünk elégedettek. Sulyok László Gyermek született Tinka kikászálódott az ágyból és a kemencéhez futott. — Már melegszik! — jelentette Évának, aki csaknem akart tudomást venni arról, hogy elkezdődött az új nap. A konyhában már zörögtek az edények, anyjuk ügyködött a tűzhely körül, éppen két. kövér bejglit csavart a tepsibe. Megállíthatatlan gyorsasággal áradt a nap az este felé. Ügy tűnt, semmire sincs idő. Délután négy órára díszben állt a fa. és vadonatúj rongyszőnyeg tar- kállott, a fehérre sikált padlón, öt óra után megérkezett Hajni is, a legidősebb nővér, aki a városban tanult és kollégiumban lakott. Az asszony az ajtóban állt és nézte lányait. Bágyadt volt kissé, a lábon kihordott influenza elgyöngítette. A konyhában minden elő volt készítve a vacsorához, s közelgett lassan a gyertyagyújtás ideje. Az asszony leült a padkára, hátát a kemencének döntötte. Fiatal volt, mindössze 36 éves. és néha úgy vélte, az a szerencséje, hogy nincs ideje sorsán töprengeni. így jó minden, ahogy van. Megfeszített munka, örök készenlét, rohanás a védőbe, az MNDSZ-be és a szülésekhez. Milyen különös, hogy az anyák zöme éjjel hozza világra a gyermekét, legfeljebb hajnalban. Alig emlékszik olyanra, hogy nappal kopogtattak volna az ajtaján. Amikor abroszt bontott az asztal fölött, eszébe jutott a férje. Látta, amint odalép a fa elé és meggyújtja a hegyében ágaskodó csillagszórót. Vajon mit csinál most? Két í■ éve, hogy elváltak. Soványan, tüskésen érkezett meg a fogolytáborból és nem találta helyét. Budapestre utazott, ott fölszedett valami nőt, és utána már ment minden egycsa- pásra. A válóperen megkérdezték tőle: — „Asszonyom, nem akar békülni?” Nem szólt semmit. Mit mondhatott volna, hiszen össze sem vesztek. Mielőtt elment, estéken át magyarázkodott, ö meg csak félfüllel hallgatta. Hogyan is figyelhetett volna egészen rá, amikor fontosabb gondjai voltak? Hogy megvegye-e két szentképért azt a hatvankilós malacot, meg az, hogy tavasszal mit ültessen a kertbe, csak burgonyát, vagy a szelekéi salátát is? Végül is élni kellett. Felnevelni a három gyereket. Apró-cseprő ügyeken töprengett napról napra, s miután a férje végérvényesen elköltözött, berendezte a kamrát műhelynek és spárgatalpú cipőket varrt. Valóságos divatot teremtett a faluban. Nagy zsákvarrótűvel dolgozott, és vastag bőrkesztyűben, nehogy megkérgesedjék a tenyere, nehogy eldurvuljanak az ujjai, nehogy a stületendő gyerekek felsi- koltsanak az érintésétől. Hajni hozta be a levest, utána Tinka jött hangos énekszóval, fülénél markolva a lábost, ami tele volt mákot tésztával. Harmadiknak Éva lépett be egy tepsi hurkával. Lerakták az asztalra a vacsorát, aztán Hajni szólalt meg: — Anya, gyújtsd meg a gyertyákat. Az asszony a fához lépett, s abban a pillanatban, ahogy fellobbant ujjai között a láng, megszólalt kint az ajtó. Három halk, majd két erősebb koppanás. Tinka megdermedt, szája lefelé görbült. Éva sóhajtva zöttyent le egyik székre. Hajnalka pedig rémülten nézett a húgaira. Az asszony kiment, aztán visszajött és halkan közölte: — El kell mennem. — Tudtam! — csattant fel Tinka. — És pont most!’ — Hová? — rebegte Éva. — Feketeszélre. — Oda a csodába? Olyan messzire? — szisszent föl Hajni. — És mivel? Szekérrel jöttek érted? — Nincs azoknak szekerük. — Csak nem akarsz kerékpárral menni? — jajdult fel Éva. — Gyalog sosem érnék ki — mondta az asszony és mosolygott. Fölvette kopott irhabundáját, az . anyjától örökölt füles szőrsapkáját a fejére tette, a szekrény aljából kivette a bájba táskát és ment.
