Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
Óh, Mis&ler Alkohol! A dobogó legfelső fokán Állunk, téblábolunk a dobogó legfelső fokán. Állunk lesütött szemmel, pironkodva. Nehezen viseljük a világranglista első helyezésével járó kétes hírnevet. Mert bizony, a töményszesz-fogyasztás'oan elért eredményeink alapján kerültünk az élvonalba. Mi tagadás, megküzdöttünk érte. Gondoljuk csak el, mennyi pálinkának kellett lefolynia a torkokon, amíg idáig jutottunk. S ha még hozzávesszük azt is, amiről a statisztika mélyen hallgat a zugpálinkafőz- dék, házi kimérések forgalmát. . .1 * Kicsi, de törekvő megye vagyunk. Mi is jócskán odateszünk az asztalra, mármint az alkoholizmus hatalmas, beláthatatlan asztalára. Elmondhatjuk, hogy az országos átlag felett vagyunk. A megye lakosságának másfél százaléka. körülbelül négyezer ember súlyos alkoholista, a nagymértékben ivók tábora tizenötezer embert tömörít. ö a négyezerből való, a súlyos alkoholisták közül. Csendben, gyerekes jámborsággal. eltompult aggyal üldögél a salgótarjáni ideggondozó és alkoholdetoxitáló intézet várójában. Itt mindenki kedves ismerőse. mindenkinek kedves ismerős. Amolyan visz- szajáró lélek. — Hm,... érdekes, hullámokban jön rám. Elkap, akkor nincs mese. Kocsmák, pálinka. Vegyes, azt szeretem. .. A törzslap vallomása: 47 éves, falun él, az iparban dolgozik. A hullámok hetente kétszer is elkapják. Lerésze- gedik, betámolyog az intézetbe, kér, könyörög, segítsenek rajta, gyógyítsák meg. Aztán lefekszik égy padra, kialussza magát és hazaballag. Motyorog: — Most aláírtam, azt mondják, mindjárt jön értem az autó. Utazunk Balassagyarmatra. .. Panaszkodik: — Inni kell, tavaly meghalt az édesanyám. Árva maradtam Igen keményen fogalmaz az ideggondozó intézet főorvosa: — Az alkoholizmus társadalmi betegség, nemzeti csapás. A gyökereket, az okokat kutatni nagyon nehéz. Miért italozik a legtöbb ember? Magyarázat akad bőrén. Szerelmi bánat, házibuli, halotti tor, értekezlet, öröm, fájdalom- ■ • Mert a „sör folyékony kenyér” „a bor vérré válik”, a „pálinka erőt ad”. És eközben? A szesz néhány perc alatt felszívódik a szervezetbe, megtámadja a májat,. a gyomrot, az ideg- rendszert és . elsősorban az agyat. Szellemi eltompulást, közönyt, halucinációval tarkított elmezavart okozhat. Mert a jókedvhoz először egy deci bor, egy fél deci pálinka is elég. később már ennek háromszorosa is kevés. S ha valaki napi 100—150 gramm tiszta alkoholt elfogyaszt rendszeresen (ez körülbelül másfél liter bornak felel meg), alkoholistává válik. Ama bizonyos lejtő fokozatai pedig: járóbeteg-kezelés önként, kényszerrel, intézeti kezelés, nef, börtön... A főorvos: — Igen, a megelőzés. a lejtőn való elindulás megakadályozása össztársadalmi ügy. Az egészségügy ön-' magában ezt megoldani nem tudja. Annál is inkább, mert itt már kész esetekkel, kész tényekkel találkozunk. És akkor jön az agitáció, lélekre be- szélés, elvonókúra. Ne csüggedj, te ember, ki- gyógyultan távozol! Visszavár, befogad a társadalom, a régi környezet, a baráti kör! Az elvonókúráról szabadult egyénre rengeteg kísértés vár. A jó öreg, füstös kocsmák, a régi ivócimborák, a munkahelyi ünnepi italozások, a családi összejövetelek. Először csak egy korty szesz, úgy illendőségből, aztán megy minden a régi mérce szerint. A főorvos: — Az alkoholéi - vonó kúra után a kezeltek hatvan százaléka egy ideig — ez egy-két hónaptól két évig terjedhet — nem úszik. Körülbelül húsz százalék marad teljesen tünetmentes. De mi vár a nem gyógyultakra? Meg kell oldani, változtatni az életmódjukat, társadalmi intézkedésekre van szükség, hogy alkoholmentes környezetben élhessenek. Higgye el, ők maguk is ezt szeretnék, s már előre félnek, hogy a régi, „bűvó6 kör” visszahúzza őket. Egy segélykérő levél a nagyfai Munkatherápiá6 Alkoholelvonó Intézetből. Írója egyévi ott-tartózkodás után néhány hónap múlva szabadul. „ ... Orvosi egyetemen öt évet végeztem, két tantárgyból — sebészet, ideggyógyászat — államvizsgáztam. . . . majd különböző kalandozások időszaka következett... börtönbüntetés, elvonókúra ... rakodómunkás .. . Harminchetedik évemet letöltöttem, úgy gondolom, még van egy dobásom a tünetmentes életforma kialakításához, amiben csak az alkoholizálástól nem fertőzött környezet segítene... De hol található ilyen manapság?” Harc az alkoholizmus ellen. Megelőzés, hatásos kezelés, a gyógyultak felkarolása. Mindez társadalmi közügy. A főorvos: — Alkoholellenes bizottságok, vörös keresztes aktívák, felvilágosító propaganda. .. Mindez kevés a harchoz. Az egész társadalom ösz- szefogására, szigorú intézkedésekre lenne szükség, hogy a hadsereg erős és ütőképes legyen. Nagy a községi tanácsok, a munkahelyi vezetők szerepe és felelőssége is. Van ugye a Tiszta, virágos községért mozgalom, amely a környezet tisztaságáért, a testi higiéniáért küzd. Miért ne lőhetne alkoholmentes faluért, városért mozgalmat is Indítani? A lélek egészségének megóvása érdekében. Az elképzelés kiváló, de napjainkban még utópiának tűnik... Vajon meddig? V. Kiss Mária Jevgenyij Jevtusenko: Az ifjú rr no A kerékpár gumija sziszegett, surrogott az úttestre fagyott havon, s ahogy elhagyta a falut, úgy érezte, irdatlan sötétségben hajt bele. A kabát gombjára akasztott zseblámpa fénye furcsa kisértetként hintázott előtte. Végre föltűnt a kopasz olajfák gyűrűjébe zárt tanya. A pajta árnyéka ormótlan feketén dőlt a hóra. Két öreg ember nézett vele farkasszemet a konyhában. A gyűrt képű öregasszony elpityeredett, a villogó tekintetű férfi pedig fellökte homlokán a kalapot. — Hol van Mária? — kérdezte a bábaasszony. — Az az ő dolga — morrant fel az öreg, és indulatosan lekapta az asztal sarkáról a demizsont. Az asszony föltépte a szobaajtót, de nem volt bent egy lélek sem. — Hol van? — kiáltotta magából kikelve. — Kiűzte innen — nyüszített a vénasszony és trombitálva belefújta az orrát köténye sarkába. — Azonnal megmondja, hova lett a lánya, vagy szólok a rendőröknek — lépett az öreg elé, és véreres szemét az arcába meresztette. — Mit tudom én! Nem megmondtam, hogy elkergettem innen a szégyentelen ribancát!? Nekem ugyan nem szül za- bigyereket! — Ember maga? — lendült felé a bábaasszony és kikapta a demizsont a kezéből. — Na, csak vigyázzon! Maga itt nekem nem parancsolgat — mozdult felé sötéten az öreg. — Megfagy az istenadta! Hová is mehetett volna innen? Hiszen nincs ház a környéken — rimánkodott az öregasszony. A bába nem szólt, fogta a táskáját és kilendült az ajtón. Körülnézett az udvaron, és ösztöneire hagyatkozva, vaktában elindult az istálló felé. Hóbuckákon át futott. Elesett, fölállt. — Az istenit! — csúszott ki a száján, aztán hirtelen felüvöltött: — Mária! Hol vagy? Belökte az istálló ajtaját, zihálva megállt. Hallgatózott. Valahonnan a jászol alól visszafojtott nyöszörgés szűrődött felé. Zseblámpája fényével kereste a szalmában verejtékező nőt. Négykézláb kúszott felé a két tehén között. Az állatok jámboran álltak, orrlyukaikból meleg gőz áramlott a föld felé. — Mária, hát itt vagy?! Hogy vagy kislányom? Mióta tart? — kérdezte gyorsan, s a lány csuromvíz haját kisimította a homlokából. Mária fl?lordított és megfeszült. A bába kétségbeesetten vette tudomásul, hogy az.utolsó pilanatban érkezett. Letépte magáról a bundát, a szalmára terítette, aztán minden erejét összeszedve felemelte a nőt és ráfektette. — Egy pillanat! — mondta —. csak egy pillanat! Még a küszöbig sam ért, máris kiáltozni kezdett. — Vizet! Forró, tiszta vizet ide! örzse néni, hozzon vizet, azonnal! Az öregasszony meredt szemmel nézett rá. — Nem hallja!? Süket maga? Tiszta, forró vizet hoz«lUHiiiiiiHiiiiiiiHiMiiiimuiiiuiHiiMmiHiiHmtmiininiHiHiHHiHuimHMmimHiiMiiii zon, és a tűzhelyre is tegyen föl egy fazékkal, de azonnal. Érti ?! örzse néni, mintha hipnotizálták volna, kapkodva mozdult a vödörhöz. Föltette a vizet, s a tűzhely szélén párolgó másik fazekat a bába kezébe nyomta. — Lámpát, meg lepedőt is, gyorsan. Lepedőt is! — sürgette a bába, majd meg sem várva, hogy mozduljon, maga rontott a szobába, és letépte az ágyterítőt. Egy párnát a hóna alá kapott és rohant vissza az istállóba. Mária csöndesen jajgatott és sírt. — Nincs semmi baj, ne félj. Nincs semmi baj! — mondta, és a zseblámpavilágnál idegesen matatott a táskájába rejtett csipeszek, ollók között. Két perc sem telt belé, az öregasszony megjelent az ajtóban, és magasra tartotta a petróleumlámpát. Éppen akkor született meg a fiú, és éles sikoltással jelezte, hogy egészséges. Ott kapálózott véresen, lucskosan a bábaasszony irhabundáján, az anyatest védelmében. — Hozott léped őt? — kérdezte az öregasszonyt. — Azt nem — rebegte örzse néni —, azt nem. — Persze, az eszük az soha sincs a helyén! — mérgelődött a bába. Szakértő ujjakkal rendbetette a gyereket, aztán az ágyterítőbe burkolta és a nagyanyja kezébe nyomta. — Vigye be, meg kell fürdetni, föl kell öltöztetni. Nyomban megyek én is. Gyorsan vigye, óvatosan, el ne essen vele. Szorítsa magához, nehogy megfázzon. Na, vigye már! — ripakodott rá, és az öregasszony, mint egy alvajáró, tette, amit parancsoltak 'neki. A bába — már amennyire lehetett — lemosdatta az anyát. Még szerencse, hogy sima szülés volt — sóhajtotta. Aztán beburkolta a bundájába és talpra állította az asszonyt. Ügy érezte, kiszakad a szíve, amíg átvonszolta a havas udvaron. A konyhapriccsre fektette, amíg a szobájában megágyazott. — Fűtse be a kemencét! — kiáltott ki az öregembernek, aki elbutult tekintettel nézett maga elé. — Nem hallotta, mit mondtam!? — csattant fel erélyesebben, s egy pillanatra visszafojtotta lélegzetét. Megkönnyebbülten észlelte, hogy a csizma csosszanva indul kifelé. A fiúnak nem volt kelengyéje. Lepedőkből, párnahuzatokból hasítottak neki pólyát, pelenkát, és végre bevitték a tisztaszobába, ahol szótlanul, szomorúan feküdt Mária. Melegen duruzsolt a kemencében a láng, s kint az istállóban a tehe'nek békésen lógatták felüket... Reggel, amikor hazaélt a bába, a lányai csodálkozó szemmel bújtak ki a dunnák alól: — Milyen kabát van rajtad? — kérdezte Éva. Az asszony elmosolyodott, és levetette örzse asszony foltos-nyűtt kabátját. — Hol az irhád? — bámult Tinka, és máris sírásra görbült a szája. Ha nem tudnátok. Betlehemben jártam, és világra segítettem a megváltót. Öt takartam be a bundámmal — próbált tréfálni a bába, de az arca komoly volt és szürke a fáradtságtól. 1947-et írtak akkor. Mária fia egy szép tavaszi napön elindult. A hullámból kiszállt az ifjú nő, csodálkozó szemmel nézett körül. Csupa fiatalság volt és erő, jött diadalmasan, fesztelenül. Vonalain figyeltem, hogy suhan, zajjal dominóztak a part felett, sötét hajából, lengve magasan, nagy, fehér liliom emelkedett. A ‘játszók meglepetten felnevettek: „Nini, csoda-liliom! Igazán! Bibor-piros vitorlák díszelegtek a kékszínű, nedves fürdőruhán. Kivillogott a szép fogak fehérje, a sárga part felé ment szótlanul, s hallatszott: lesült bőréről a fövénybe a lefutó sok csepp zizzenve hull. Az élet elfut jó és rossz napokon, a porló évet nem marasztalom, de én már most tudom határozottam, mit látok majd halálos ágyamon. Lesznek szent és bölcs percek életemben Lesz sok-sok bánat és sok-sok öröm. De akkor az a nő lesz majd szememben, ahogy kiszáll a vízből s szembe jön. Aprily Lajos fordítása Jánossy Ferenc: Doris (akvarell) J NÓGRÁD - 1977. március 6., vasárnap 5
