Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

Juhász a Hagymáson

A TERMELŐSZÖVETKEZETEK állattenyésztési telepein mind kevesebDszer találkozunk tizen-huszonéves szakmunkásokkal. Az állatgondozói szakma népszerűtlenné vált a fiatalok körében, hiába a fekete-fehér öltöző, a melegvizes mosdó, a hetenkénti szabadnap. Nem vonzóak az állattenyésztés egyéb feltételei. A krancislapujtői közös gazdaságban is alig akadnak fiatalok a szarvasmarha- istállókban. Viszont a juhászok között az elmúlt években alaposan megcsappant az átlagéletkor.

— Valahogy megkedvelték a juhászéletet — mondja Hann István, a tsz főállattenyésztője. miközben a ma- rakodi-pusztai Hagymáscsapás felé tartunk. Megszáradt sárrögök, közte szivárgó vékony ér, mély keréknyomok vezetnek a hodályokhoz. A száraz alatt fogatosok igyekeznek, szekérre pakolják a tavalyról maradt szénát, friss szúrós illatát fel-felkapja a tavaszi szél.

— Megspórolta a János — magyarázza ifjabb Hlavacska Gyula, a juhászat ágazatvezetője. Arra céloz, hogy Fekete János, akinek gondjama a háromszázas nyájat bízták, okosan gazdálkodott a télen az állatok eledelével. Jócskán maradt a készletből, mert a legnagyobb hóban is kihajtotta a juhokat a kinnmaradt kukoricaszárra. S oda, ahol a hótakaró alól kaparászhattak a jószágok. Igaz a baesa — így nevezi par a fiatal juhászt is, — sokat didergétt pásztorgúnyájában, de göm- bölyödve telelt az állomány.

Az ifjú juhász a domboldalról sétál le, ott legel a nyáj. Pontosabban bamihán álldogál, mert a zsenge fűből már kora reggeltől jókat kanya- ríthattak. Gondozójuk Billenősre, a hű segítőtársra bízza őket.

— Olyan, mintha én is ott lennék — mondja mosolyogva, s a loholó kutya után tekint. — Jó, öreg állat. Velem van 1965-től.

— Hogyan lett juhász?

— OTTHON, EGYHÁZAS- GERGÉN állandóan jószágokat tartottak apámék a ház körül. Kétéves korom óta foglalkoztam velük, megszerettem őket Amikor a pálya- választásra került sor, a tsz-ben, jelentkeztem juhásznak. Ök meg Kaposvárra küldtek szakmunkásiskolára...

Fekete János, ahogy szakmunkásként visszatért Egy- házasgergére, rögtön nyájat kapott. Igaz, nem a legjobbat, de hát az volt a fontos, hogy amit tanult, pielőbb hasznosíthassa. Csak akkor szorult össze a szíve, amikor látta, hogy a bárányokat mind eladják, mert kell a gazdaÚJÍTÓK

A Volán 2. számú Vállalatnál a múlt évben összesen 54 újítást fogadtak el és valósítottak meg. Általában az újítók a munka könnyítésére és anyagmegtakarításra irányuló megoldásokra törekedtek.

Egy a megvalósuló ötletekből: a rugóizzító kemence. Az egymillió 200 ezer forintos beruházást a napokban befejezik. Képünkön Szerémi Tamás villanyszerelő a kemence elektromos kapcsolótálbláját vizsgálja.

Sok gondot okozott az olajos sár eltávolítása a vállalat salgótarjáni telepéig A villanyszerelők a közelmúltban megoldást találtak rá. Azóta elkészült a takarítóberendezés, amely az elmúlt két év alatt a huszadik újítása a kollektívának. Képünkön Bednár László és Mathesz Pál a gépét kipróbálja a gyakorlatban.

(Fodor Tamás felvételei)

ságnak a pénz. Arra meg nem gondoltak, hogy mi lesz jövőre. Egyre öregebbek lettek az anyák. A legelők sem voltak jók. Hiába akart többet, a körülmények nem engedték. Így aztán néhány év múlva átallt a szamszédba a karancs- lapujtői termelőszövetkezetbe.

— Nem árultunk zsákbamacskát emlékszik vissza Hann István. — Először selejt nyájat bíztunk gondjaira de olyan szépen . rendberakta, hogy bátran bízhattuk meg nagyobb feladattal is.

Ez a nagyobb feladat az, amit most végez Fekete János. Kora reggeltől késő estig kinn van a bárányokkal a legelőn. Nem panaszkodik a sok munkára, mert amint mondta, megfizetnek érte. Aztán megengedték neki, hogy tartson saját birkákat is. Abból is összejön, nem is kévés.

— Az öreg juhászokkal miként jönnek ki a fiatalabbak?

— Nem panaszkodhatunk. Ha néha összefutunk, főként az öreg Kollárékkal a Szénégetőben, meg Rácz Pista bácsival Berényben, elbeszélgetünk. Nem különbözünk egymástól. Az a lényeg, hogy jól legyenek a juhok — mondja a fiatal juhász.

Régi juhászmesékben sok szó esik titokzatos varázsszerekről, a sántaság, meg egyéb kórok elleni bűvös keverékekről, aminek receptjét jobban őrizték, mint a pénzükét. Manapság, hogy szakmunkások kerülnek a nyájhoz, s a könyvekből sok mindent megtudni, nincs akkora jelentősége a titoklesés- nek. ^A fiatal szakmunkás erről miként vélekedik?

— A gyakorlat teszi a juhászt juhásszá. Aki csak a könyvekre hagyatkozik, nem lesz soha igazi szakember. De a lapok tartalmát se szabad lebecsülni.. .

TEKINTETE ÖNKÉNTELENÜL is a nyáj felé vetődik. Így szokta meg. Egy időben bevezették a szabadnapot a juhászaiban is. Ök maguk, a juhászok kérték a korábbi állapot visszaállítását. Nem a keresetcsökkenés miatt. Azt sem tartják igazi juhásznak, aki nyugodtan fekszik otthon, a nyáj meg más felügyelete alatt legel. Búcsúzik, de még megjegyzi :

— Az öcsém is juhász lett. Itt a tsz-ben dolgozik. Nemrégiben vonult be katonának.

Lehet, hogy újabb juhászdinasztia van kialakulóban?

Sz. Gy.

propagandamunka hatékony säget r öl

Szocialista építőmunkár.k jelenlegi szakaszában egyre erőteljesebb az igény a társadalom különböző területeinek összehangoltabb fejlesztésére. Fejlődésünk, előrehaladásunk elsősorban gazdaság, eredményeinktől függ. Közismert az is, hogy a gazdasági fejlődést nem követi automatikusan a szocialista tudat fejlődése. Ám az anyagi és tudati tényezők kölcsönösen kiegészítik egymást. A gazdasági fejlődés bizonyos szintjén a tudati tényezők tartós elmaradása fékezheti, akadályozhatja a gyorsabb előrehaladást. A felszabadulás után a munkásosztály számára a hatalom megszerzése volt az elsőrendű feladat. Ma a munkáshatalom szüntelen erősítése, a gazdaság, a szocialista tudat fejlesztése került napirendre. Ahogy a XI. párt- kongresszuson is elhangzott, aki ma 'nem tud tanulni a munkától, az holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól.

A Központi Bizottság 1976. október 26-i határozata ezért hangsúlyozta a tanulás, a képzés szerepét, meghatározva a pártpropaganda feladatait. A szervezett politikai oktatáson, a párt- és tömegszervezeti tanfolyamokon eddig is százezrek ismerkedtek meg a párt politikájával. A propagandamunka igyekezett lépést tartani a fejlődés követelte társadalmi szükségletekkel. Az eredmények méltatása mellett azonban a Központi Bizottság rámutatott az eszmei-politikai nevelést akadályozó tényezőkre, a propaganda- munka fogyatékosságaira is.

A propagandamunka a párt politikájának ismertetését, megértését és így következetes végrehajtását szolgálja. Az erősödő politikai szilárdság és cselekvőkészség, a szocialitta nemzeti egység hosszú és bonyolult nevelő munka eredmenve. Társadalmi méretekben a szocialista vilégnézeti egység megteremtése, a marxizmus—leninizmustól idegen eszmeáramlatok leküzdése, a szocialista tudat erősödését, fejlődését szolgálja. A propagandamunka akkor segít hatékonyan, ha a marxizmus klasszikusainak tanításaira, pártunk politikájának alapelveire, a politikai munka gyakorlati tapasztalataira egyaránt épít.

A Központi Bizottság október 26-i határozatát tanulmányozva úgy vélem, hogy a feladatok meghatározása időszerű volt. A határozat maradéktalan végrehajtásáért az öb- lösüveggyári pár talapszervezeteknek van

mit tenniök. Ahogy eddig is —, a szervezeti szabályzatnak megfelelően — folyamatosan szervezniük, irányítaniok kell a párttagok politikai képzését, továbbképzését, önképzését. A propagandamunkát mindjobban a pártmunka szerves részévé kell tenni. Bizonyara a pártéletnek a pártmunkának is hasznára válna, ha folyamatosabb, tartalmasabb kapcsolatot alakítanának ki a propagandistákkal. A foglalkozások rendszeresebb ellenőrzésével, a propagandisták tervszerűbb felkészítésével hatékonyabban segítenék munkájúkat, tapasztalatukat pedig rendszeresebben felhasználnák a gyakorlati munkában.

Hiszen a propagandista a párt politikáját, a politika alapjait igyekszik megismertetni a hallgatókkal. Ehhez természetesen neki kell elsősorban szilárd, megbízható ismeretekkel, gazdag gyakorlati tapasztalattal rendelkeznie. A propagandista sokat tehet azért, hogy a foglalkozásokon n.e csupán a tananyagot mondják vissza a hallgatók, hanem gazdag tsák helyi, saját tapasztalataikkal. Ha a foglalkozások aktívak, a róluk készült információs jelentések sem sablonosak. Nem csak arra szorítkoznak, hogy statisztikai adatokat soroljanak, értékelik, minősítik is hol tartanak a hallgatók a tananyag elsajátításával, mennyire tudják alkalmazni az életben, s milyen szemléletbeli hibák jelentkeznek. A pártszervek az ilyesfajta tapasztalatoknak veszik valóban hasznát a munkában, döntéseik előkészítésében.

Dolgozóink szocialista tudatának fejlesztésében, műveltségének emelésében jelentős feladatuk van tehát a pártszerveknék, az alapszervezeteknek. A salgótarjáni öblös- üveggyári tapasztalatok igazolják, hogy a propagandamunka 'nagy tartalékait jelentik a szocialista brigádok. A brigádokban tevékenykedő párttagok, pártonkívüliek komolyan veszik kötelezettségeiket. Becsülettel dolgoznak, gyarapítják szakmai és politikai ismereteiket. Velük jobban kell számolni a propagandamunkában, a tervszerű politikai képzésben és továbbképzésben. Mint ahogy a vezetők képzése, önképzése is folyamatos tennivalót ad a gyárban, hogy munkakörük ellátásához a szakmai képzettség mellett széles körű politikai ismeretekre is szert tegyenek minden szinten.

Göröcs Lajos

propagandista

Mi

újság

a

BAM

on

?

Sikerrel teljesítették az ötéves terv első esztendejének célkitűzéssel a Bajkál—Amur vasútvonal építői — ezt jelezte, hogy a Nyebel állomáshoz bejutott az első vonatszerelvény. A vonal nyugati szakaszán dolgozó brigádok most a Nagyr Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tett versenyvállalások teljesítésére koncentrálják minden erejüket. Elhatározták ugyanis, hogy a népgazdasági szempontból

fontos szállítmányok előtt 1978-ban ideiglenes jelleggel megnyitják a Léna-Vosztocs- naja és a Bajkál-alagűt nyugati bejárója közötti pálya- szakaszt.

Az építőalegységek nemrég új telephelyeket foglaltak el. A műszaki építők és szerelők itt már teljes lendülettel dolgoznak. Egy 60 kilométeres szakaszon több mint 80, úgynevezett műtárgyat kell elkészíteniök, többek között. 26 hidat és több tucat vízáteresztőt. A vállalt feladat érdekében november 7-ig az 1977-es tervfeladatban előírt távon le kell fektetni' a síneket és el kell készíteni a felépítményt.

Az év végére pedig el kell érniök a Kirenga folyón átívelő hidat: vagyis mintegy 195 kilométernyi — a tervezettnél 26 kilométerrel hosz- szabb — pályaszakaszt kell elkészíteniök.

A kérdés kétoldalú — kezdi a beszélgetést Zsivera Gyula, a ZIM salgótarjáni gyára műszaki ellenőrzései osztályának (meó) vezetője. — Attól függ, hogy gyáron belül, vagy kívül teszik. Melyik kellemesebb? — ismétli majd így folytatja: — Egyik sem. Ha választani kell, akkor inkább a gyáron belüli mellett döntök, mert nekem az a megnyugtatóbb, ha kint a piacon csönd van, ami azt jelenti, hogy elégedettek a vevők.

— Most mi a helyzet?

— Nincs teljes csönd, de az elmúlt évben tett szigorító intézkedések nyomán kevesebb reklamációt kaptunk a tőkésexportra gyártott termékeinkre, mint 1975-bén. Különösen az új 800-as szériát kifogásolták. Nem játszhattuk a haragszomrádot, mert a Német Szövetségi Köztársaság piacán csak egyszer lehet megbukni, másodszorra már be sem engednek. ..

Hogy az utóbbi ne történhessen meg, szigorúbban bírálják el a technológiai fegyelem megsértését, olyan műszaki-szervezési intézkedéseket tettek, melyek eredményeként javult a tőkésexportra gyártott termékek minősége. Ez segítette elő, hogy bevezették a szuperkontrollt. Ez azt jelenti, hogy a készáruraktárban, mielőtt kiengedik az árut, igen részletesen, még egyszer alaposan átvizsgálják. Igaz, ez az intézkedés létszámemelkedéssel járt, de úgy néz ki. hogy megérte. Az itt dolgozó meósok tapasztalataikról, a felfedett hibákról azonnal értesítik az érdekelt termelést irányítókat.

Szükség volt érré a megolMásodszorra már be eem engednek

• Akkor ha itt szidnak.

dásra, mert a gyár vezetői is elégedetlenek a termékek minőségével. Hogy ez az elégedetlenség mérséklődjön, abban nagy részük lehet a meó- soknak is.

— Valóban — veszi vissza a szót a meó vezetője, majd a következőket mondja: — öt fejezetből álló intézkedési tervet dolgoztunk ki. A figyelem középpontjába a sajtolóüzem került, mivel ebben az üzemrészben eddig nem volt rneós és sok selejt került ki. Az előírt határidőnél ugyan egy hónappal később, de lényegében már együtt áll az itt tevékenykedő meósgár- da. Jelenleg a munkaterület feladataival, sajátosságaival, specialitásával ismerkednek.

A meósok véleménye, állásfoglalása fellelhető még a szállítási szerződések mellett. Önmagukba nézve, önmaguk tevékenységét vizsgálva kívánnak előbbre lépni. Ezért a hatékonyság növelése céljából felülvizsgálják a ma még érvényes munkaköri leírást. Ahol^ szükség le6z ott azt módosítják. illetve átcsoportosításokat hajtanak végre. Több elképzelés segít abban, hogy mérséklődjék a végátvevők adminisztratív munkája. A selejtezési fegyelem betartása, az anyagpocsékolás megakadályozására pedig létrehozták a zárt tárolót, ahol összegyűjtik a selejtes alkatrészeket.

önként kínálkozik a kérdés. Az idén még szigorúbb lesz-e a meó, mint tavaly volt?

— Igen —, állítja határozottan Zsivera Gyula —, mert ezt követeli meg a gyár érdeke.

— Mit jelent a nagyobb szigorúság?

— A kiadott technológiai utasítások következetesebb számonkérését. Tavaly minden hónapban négy-öt meós részben, vagy egészében rossz munkája miatt nem kapott prémiumot. Idén csupán 4—5 főtől vontuk meg eddig. Tudom nem lesz népszerű, de esetenként, ha semmiképp sem használ a jó szó, kártérítésre is kötelezni kell a mulasztókat.

Sokszor hallani, amint a munkás és meós vitatkozik egymással. A munkás azt bizonyítja, hogy jól dolgozott, a meós viszont ennek ellenkezőjét állítja. Ebből is látszik, olyan meósokra van szükség, akik szakmailag jól képzettek, értik munkájukat, s amire egyszer azt mondják, hogy rossz, azon ne lehessen alkudozni.

— A meózás sikere nemcsak munkahelyi és gyártmányismeretet kíván, hánem igen fontos követelmény, a munkásokkal való szót értés. Én arra ösztönzöm munkatársaimat, mielőtt szólnak, jól gondolják meg, mit mondanak. Nagyon vigyázzanak szavuk hitelére, megfontoltságára — mondja a meó főnöke.

— Csak az tud így cselekedni, akinek magas fokú képzettsége van — vetem közbe. Ügy látszik, kényes vizekre eveztem, mert Zsivera Gyula, aki eddig határozottan egyértelműen közölte sokatmondó, messzemutató gondolatait, most óvatosan és túl általánosan fogalmaz: — A korábbiakhoz képest javulás tapasztalható. ..

Rákérdezek: konkrétan mit jelent ez?

— Míg korábban csak egy mérnök — én — dolgozott a meóbán, addig ma már hárman vagyunk. Nőtt a technikusok, szakmunkások száma. De vannak betanított munkások is. A vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy ideirányítják a fiatal technikusokat.

Szó szót követ a témában, végül kiderül, hogy nagyfokú megértéssel sem lehet úgy dicsekedni : sok hagyobb képzettségű emberrel rendelkezik a meó-szervezet. Ugyanis a létszám 70 százalékát jelenleg a betanított munkások teszik. Magyarázatképpen a meó vezetője a következőket mondja: — A gyártásközi ellenőrzésnél elég, ha a meós ismeri a munkafolyamatokat, becsületesen, lelkiismeretesen elvégzi azt. amit rábíznak...

Ma még talán elfogadható ez az érv, de holnap, vagy azután kevésnek bizonyul, különösen akkor, ha a termékekben továbbra is jelentősen nő a szellemi munka aránya.

V. K.

NÓGRÁO — 1977. március 30., szerda