Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-26 / 72. szám

SZOMBAT ESTE Szécsényben HOL ÉS HOGYAN töltik a hét végét a fiatalok? Milyen szórakozási, művelődési lehe­tőségek között válogathatnak Szécsényben, a járási székhe­lyen? A pol-beat kedvelői a kora esti órákban megtöltötték az ifjúsági házat, hogy meghall­gassák Törőcsik József műso­rát. Varga Magdolna így sum­mázta véléméryét: — Nekem tetszett az egész Kár, hogy ritkán látunk ilyen jellegű műsort. A zene rajongói után az ELZETT gyáregység Ferenczy Teréz KlSZ-alapszervezetének tagjai. a SIKK-szövetkezet KISZ-esei ér a meghívott ka­tona vendégek r;épesítették be a házat. — Több szécsényi fiatal töl­ti katonaéveit — magyarázta Bárány Piroska KISZ-titkár. — Ez adta az öt-etet, hogy egy katonai KISZ-a’apszervezetet hívjunk meg közös szórako­zásra — Mi pedig örömmel tet­tünk eleget a meghívásnak — mondta a katonákkal együtt érkezett hacaiagy — Délelőtt Hollókőn voltunk, majd meg­néztük a szécsényi múzeumot. Délután megismerkedtünk az üzemmel Most vidám klubest keretében szórakozunk. A lemezjátszón forog a le­mez. A fiatalok élvezik a ze­nét, örülnek az életnek, vi­dáman szórakoznak, táncolnak. Mi búcsúzunk tőlük hogy kér­déseinkre to\abb keressük a választ. A moziban TUrnan Józsefné pénztáros már az elszámolást is elkészítette. Lassan vége az előadásnak. — Hat órakor kezd­jük az előadásokat, hogy utána a' fiatalok máshova is el tud­janak menni szórakozni, vagy a tv főbb műsorát megnézhes­sék. Most a „Cigánytábor az égbe megy” című szovjet fil­met vetítjük — Milyen az érdeklődés? — Több mint 150-en vannak benn, közöttük nagyon sok fiatal. — Hogy tetszett a film? — tettem fel a kérdést Várkonyi Balázsnénak — Kedvenc íróim közé tar­tozik Gorkij Ügy érzem, hogy a film visszaadta az író gon­doltait. így egyértelmű a vá­laszom: tetszett. — Gyakran járnak moziba? — Szécsényben viszonylag kevés az igényesebb szórako­zási lehetőség. így gyakori ven­dégei vagyunk a mozinak — vélekedett a fiatal tanárnő. A művelődési ház klubter­mében Beke István, Barna László, Ocsovai Kálmán és a többi tizenéves vív egymás­sal komoly asztalifoci- csatát. — Kár, hogy az asztalifocin kívül kevés más társasjáték van — mondta Barna László. A presszóban a zenegép kö­rül ülnek a fiatalok. Kóláz- nak. zenét hallgatnak, beszél­getnek. — KEVÉS A SZÓRAKOZÁ­SI lehetőség Szécsénvben — nyilatkozta Józsa Ferenc. — Az ifjúsági házban zártkörű rendezvény van Oda nem me­hetünk. Marad a presszó. Igaz, a bútorgyár klubhelyiségében diszkó van Ott viszont az élet csak 9-kor kezdődik. — Több olyan rendezvényre lenne szükség, amely ad is a fiataloknak valamit — csatla­kozik a beszélgetésbe Pilinvi Attila. — Gondo'ok itt jól szervezett klubösszejövetelekre. Szécsényben sok a fiatal. Kü- ’Önböző felkészültségűek, kü­lönböző igényűek. A sokrétű igényeket csak differenciált programmal lehet kielégíteni. Az utcán csatlakozunk Te- rék Miklóshoz és Czencz Lász­lóhoz. Mindketten a diszkóra sietnek. — Szeretek táncolni, sze­retem a zenét, ezért megyek el. Az a véleményem, hogy a fiatalok megtalálják a szóra­kozási lehetőséget Szécsény­ben Minden hét végén lehet valahol táncolni. Az ifjúsági ház, ku'túrház egész héten nyitva van — foglalta össze véleményt Terék Miklós.. A kultúrteremben már ja­vában folyik az élet. Kovács János, lemezlovas nevén Ja­mes, a legújabb angol számot ajánlja a fiataloknak. — Hol lennék, ha nem va­gyok itt? — tette fel a kér­dést magának Kollár Zo’tán. — Vagy otthon vagy az Om- niában. Szécsényben más lehe-. tőség nem nagyon akad. Miu­tán az ember társaságra vá­gyik, a lehetőségeket is faj­súlyozza, így kerültem ide. A fiatalok szemmel látható­an élvezik a zenét, a táncot. Kasza Dezső, Mender Mária, Sztreho Erika és még nagyon sokan jöttek Nagylocról. hogy résztvevői legyenek Kovács János műsorának. Az Omnia presszóban ki­sebb asztaltársaságok beszél­getnek. Fiatalok, középkorúak ütik agyon a szombat estét. Az összetolt aszta'ok körül fiata’ fiúk és lányok ünnepük társuk, Oláh Teréz és Bakó László eljegyzését. Az utca csendes. A házak ablakából a tv kékes fénye szűrődik ki. Sokan vannak, akik úgy döntöttek, hogy a szombat estét a tv-készülék előtt töltik. ARRA KERESTÜK A VÁ­LASZT. hol és hogyan töltik a hét végét a szécsényi fiata­lok. Több helyen jártunk, sok fiatalt hallgattunk meg. A vé­lemények nem mindig voltak közös nevezőn Egyet viszont megállapíthatunk: a nagyközség fiataljai egyre szélesebb te­rületen találhatják meg szóra­kozási lehetőségüket. Az el­múlt tíz év alatt megnőttek a lehetőségek, de az igények is vele növekedtek Igazuk volt azoknak, akik úgy fogalmaz­tak, hogy differenciált, több­síkú, magasabb igényeket ki­elégítő szórakozási és műve­lődési lehetőségeket kell biz­tosítani a fiatalok részére. Sz. F. ❖ ❖ KÜRTI ANDRÁS: PÁR ZŰM KISREGÉNY I > •> v •!<> v v ♦> v v v ♦> ♦> v ♦> v ♦> ♦> v ♦** * * (12.) Gumric pillantása megálla­podik Sokner Gyulán, ezen az alacsony, sovány, hihetetle­nül erős fickón, a brigádve­zetőn. — Megfelel így, Gyuszí? Aláírod ? Minthogy ezt csak költői kérdésnek szántig annyira biztos volt az Igenlő válasz­ban, megdöbbenti, hogy Sok­ner a fejét rázza. El van képedve a többi bri­gádtag is, hisz’ egy remekmű ez, mi kifogása lehet ez ellen bárkinek?! — Nagyon jól összefogtad főnök — mondja Sokner —, de így nem küldhetjük eL — Miért nem? — Miattuk — bök a meny- nyezet felé a brigádvezető. Ez a mozdulat ősidők óta az istenek, továbbá az igazgatók és a főkönyvelők tartózkodá­si helyére utál, a magas ég­re. — Mert hátha az új»ag lehozza. Te meg beleírtad, hogy itt szerdánként kilenc­kor, tehát munkaidőben fo­lyik a cetlik kitöltése. Te ütnéd meg a bokádat, főnök. — Kösz — mondja Gum­ric. — igazad van, erre nem gondoltam, ezt mindjárt át is ütöm. És már fűzi is be újra a papírt a gépbe, úgy kérdi: — De egyébként rendben? — Rendben — bólint Sok­ner. A sarokban azt súgja az egyik munkás a pajtásának: — Azért ez a Gumric elég jó fej. — Elég jó — helyesel a másik —, de a mi Gyuszink bármikor a zsebébe dugja Mint most is. ,.Öh hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak. Szerencsétleneknek hogy vallják magukat.’* (Vajda) Gruber Tamásné alias Fa­latka jelentkezése egy telefon- áradat kezdete volt csupán. Késő estig nem némultak el a fekete dobozok a Déli Hí­rek szerkesztőségében, a vé­rig sértett óriásnőhöz hason­lóan a közvetlen károsultak v.oltak természetesen a leg­fürgébbek, leghamarabb ők ragadtak kagylót, az ő hang­juk volt a legkeményebb. Ha nem is fenyegetőztek gyilko- lászattal, tettleges elégtétel­lel, ha nem is tudakolták oly vérszomjasán a tenyésztők nevét de azért felháborodot­tan, dühösen követelték a zümbik üzemeltetésének azon­nali beszüntetését. továbbá egyéni káruk mielőbbi meg­térítését. A személyi adatok bediktá- lásakor túlnyomó többségük tisztviselőnek, hivatalnoknak vallotta magát, akit munka­helyén, hivatalos idő alatt ért a merénylet. Akkor, amikor egy pillanatra — ez szinte ál­talános szóhasználat volt — félbeszakította írásbeli mun­káját, kiment szolgálati he­lyiségéből. Nyilvánvalóan ez alatt a röpke idő alatt oson­NOGRÁD - 1977. március 26., szombat tak be a nyitott ablakon át azok a kártékony madarak, és végezték el romboló te­vékenységüket. Mintha csak összebeszéltek volna, az ál­dozatok mindegyike azt is a szerkesztőség tudomására hozta, hogy a tönkretett iro­mányokat túlidőben volt kénytelen aztán elkészíteni, nehogy a szóban forgó ügy késedelmet szenvedjen. Minek okából ezen túlórák mielőbbi megtérítését igényli a felelős zümbi-tenyésztőktől, a követ­kező bontásban: az első két óra huszonöt százalékos plusz- szál. .. Telefonon tett panaszt — a derékhadat alkotó hivatalno­kok mellett — többek között egy középiskolai tanár, egy drámaíró, egy éttermi fősza­kács. Az elsőnek óravázlatát, a másodiknak épp a katarzi­sát, az ínyesmesternek az ör­mény bifsztekről alkotott receptjét tették olvashatatlan­ná a zümbik... Egy nyugdí­jas mozdonyvezető hosszasan adta elő, hogy ő nem fejt­hette meg kedvenc kereszt- rejtvényét, mert pár percre elbóbiskolt a kellemes napsü­tésben a téren, a pádon, és mire felébredt, nem maradt sem vízszintes, sem függőle­ges. Nem, neki nincs semmi kártérítési igénye a zümbik- kel szemben, sőt szurkol ne­kik, mert megvan a saját szomorú tapasztalata az iro­disták beteges írásszenvedé­lyéről. Most is csak azért mesélte el mindezt, mert sze­retne a lap hasábjain kérni elnézést azoktól a kamaszok­tól, akik a történet időpontjá­ban a parkban fociztak, és akiket ő elég keményen ösz- szeszidott, bennük vélvén megtalálni a csínytevőket. Utolsónak aznap egy diák­lány telefonált, neki a félig- kész szerelmes levelét tették csúffá a zümbik. talán leg­inkább ő érdemelte meg ezt a komisz elbánást, élet-halál fontosságú szerelmes levél írása közben ne tessék ki­menni a konyhába hideg pör­költszaftot tunkolni! Színház Nógrádmegyerben Akik élni akarnak Naftali, a cigány tanító (Kutas József) és Patkós (Hűvel Lászió) egyezkedése a téglagyár ügyében. A Déryné Színház páratlan, nagyon becsületes vállalko­zásba fogott, amikor elhatá­rozta, hogy felkéri Lakatos Menyhértet, a cigány írót a színdarabírásra. Lakatos ma­ga is végigjárta a cigánysors minden tipikus stációját, s egyre magasabbra ívelő élet­pályája során megismerkedett a sorsába bele nem nyugvó, kitömi vágyó ember útját egyengető és akadályozó kö­rülmények egész sorával, a ba­rátsággal és segítéssel, a rossz­hiszeműséggel, a gáncsoskodó előítéletekkel. Lakatos Meny­hért darabjának hitelességé­ben és őszinteségében nincs kételkednivalónk- Helyzetáb­rázolása, jellemeinek meg­ragadása- a valóság teljes és mély ismeretéről, konkrét átéléséről tanúskodik. Életének egyes mozzanatait ismerve, Egy sebtében készített ösz- szesítésből az derült ki hogy a. cikkre aktívan és a leg­gyorsabban reagálók zöme határozottan elítéli a zümbik tevékenységét, messzemenő­en nem ért egyet azzal, hogy a szerző szép reményeket fűz e madarak további munkás­ságához és buzdítja őket. Persze érkeztek zümbipár- ti üzenetek is. Főleg olyanok­tól, akik a közelmúltban kényszerültek valamilyen ügyük elintézéséhez kismillió papírt beszerezni, életrajzol, folyamodványt, igazolást, ki­mutatást tucatszám — és vé­leményük szerint teljesen fö­löslegesen — írni, beküldeni, bevinni, lepecsételtetni. És természetesen támogatásáról biztosította a zümbiket né­hány buzgó állatbarát, madár­bolond, függetlenül attól, hogy az mit művel a frissen tele­írt papírral, istenkém, nem tudja. Végeredményben e szimpa­tizánsok száma, legalábbis az aznapi statisztika szerint, csak töredéke volt az ellen­zőkének. Szükségessé vált e -Vészter­hes órában egy rendkívüli szerkesztőségi értekezlet ösz- szehívása. Szükségessé vált, és lehető is volt. Kivételesen ugyanis már délutánra bejött min­den munkatárs, elbúcsúztatni Jocó bácsit. Nevezett kolléga tudniillik nyugállományba vonult, ennek örömére min­denki bedobott egy százast ünnepi lakomára, kollektív ivászatra. Sajnos,; a muri el­kezdését folyvást el kellett ha­lasztani, épp Kosaras Kati ri­portjának következményei mi­att. Kopott a hasonlat, de való­ban fölbolygatott méhkas­hoz hasonlított most a Déli Hírek szerkesztősége. Minden­ki a telefonokat kapkodta, föl jegy zéseket készített, vagy le-leszaladt a portára az újabb és újabD levelekért, amelye­ket személyesen hoztak be, adtak le írók (Folytatjuk) tudjuk, hogy drámája jócskán hordoz magában önéletrajzi elemeket. Ö maga is tanító, mint főhőse, Naftali. és a 00- as évek közepén egy cigányo­kat foglalkoztató téglagyá­rat vezetett. A dráma e „gyáralapítás” történetét meséli el- miközben számos olyan aktuális proolé- mát vet fel, amely a cigányok beilleszkedési törekvéseit- helyzetük ellentmondásossá­gát jellemzi. Egyik oldalról az évszázados hagyományok bék­lyói szorítják!, őket, másik ol­dalról a meg nem értés zárja el az utat. Rokonszenves nyíltsággá' fogalmazta meg erre vonatkozó véleményét az író: „Ebben a drámában vol­taképpen «a tudat nem vál­tozása» a maradiság és a kap­zsiság csap össze... A cigá­nyok részéről az elzárkózás... a nem cigányok részéről az egyéni kapzsiság és az előíté­letek továbbélése akadályozta, akadályozza még ma is a fej­lődés gyorsabb ütemét.” Az Akik élmi akarnak tar­talmánál, szociális, közösségi mondanivalójánál fogva min­denképpen figyelemre méltó, progresszív alkotás- amely ugyanakkor minden ízében magán viseli az elsőkre oly gyakran jellemző gyengesége­ket. Alapvető hibának tart­juk, hogy a szerzőnek nem sikerült elég súlyossá tenni az összecsapásokat, egyrészt a különböző fejlettségi szinten álló cigányok, másrészt az egész cigányság és a nem ci­gányság között. Az író több energiát — s úgy látszik »óbb ^hetséget- erőt is érez —for­dít a jelenetek történeti, epi­kus elbeszélésére, minta konN liktusokra. Az alakok megrajzolása, egyénesítése általában jól megoldott. Különösen az örök akamok Patkós, a féktelen szenvedélyű Muci, a lassú ész­járású, de mindig a jó mellé álló Durraj és nem utolsósor­ban a tanító- Naftali- A nem cigány szereplők meglehető­sen vázlatosain kidolgozott fi­gurák. Nagyon leegyszerűsí­tett például a tanácselnök és a tanító feleségének az alán­ja. Utóbbi átállása a cigá­nyok pártjára egyébként lé­lektanilag sem meggyőzően indokolt. A darab gyenge pontjain Szalai Vilmos rendezése sem tudott változtatni- Nem lett igazi karmestere együttesének. Némelyik szereplő megragadt a hagyományos cigányábrazo- lás idejét múlt sablonjainál, túlzott harsányságával elkü­lönült a többiek modernebb, egyszerűbb játékstílusától- A rendezés, a színpadra állítás könnyebb módját választotta, nem élt kellően az új téma nyújtotta új lehetőségekkel. Ez az óvatosság kétségtelenül eredménnyel járt, ami jól ér­ződött a közönség fogadtatá­sán, de egyértelműen az elő­adás művészi értékét, esztéti­kai hitelességét csorbította. Elmondott kritikai észrevé­teleinkkel együtt mégis jól szórakoztunk. Ebben jelentős részük a főszerepeket alakító színészeknek van. Kutas Jó­zsef Naftalija, Hável László púpos Patkósa, Dombóvári Fe­renc Mucija, Koldus Nagy László Durraja, Cs. Szabó Ist­ván Gerálosa, ZuborÁgnes Pe- kenyucája és Rajna Mihály téeszelnöke egytől egyig re­mek alakítás. Tetszetttek Vág- völgyi Ilona jelmezei és Ger­gely István díszletei is. X Nem tartozik az előadás ér­tékeléséhez, de szólnunk kell arról a hivatali közömbösség­ről- melyet ezer. az előadáson tapasztaltunk a nógrádmegyeri termelőegységek, tanács ré­széről. A termelőszövetkezet, a Vastömegcikkipari Szövet­kezet érthetetlen módon nem szervezte meg dolgozóinak az előadáson való részvételét. Pedig — ha másra nem is — erre az előadásra mindenkép­pen nagyon kellett volna- Mert aligha került jobb hely­re megyénkben ez az előadás, mint éppen Nógrádmegyerbe, ahol a helyi cigányság pél­dája éppen azt bizonyítja, amit a darab is igazolni kí­ván. Egyedül az ÁFÉSZ ér­tette meg a bemutató és a Kö­zönségszervezés fontosságát. Egy szocialista brigád egeäz kollektíváját ,-küldte” el csü­törtök este a művelődési ház­ba. Minden elismerést megér­demelnek érte. Sulyok László Disputa a kocsma előtt (Koldus Nagy László, Tihanyi Pé­ter, Dombóvári Ferenc és Szalai Károly).

Next

/
Thumbnails
Contents