Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-22 / 68. szám

Faj-kas Andrásné és Molnár Zoltánná a BRG kikészítöüzemének egyik legfontosabb mun­kafolyamatát végzik. Galvanizálnak. Egyetlen gombnyomás és terhével útjára indul a futó­daru .. b. 1. Évfordulóra késsülve Kushassshan VALERIJ BOKtSZOVlCS HAMJKOV, AZ ÖSSZ-SZÖVETSEGI LENINI KQ.VSZOMOL KEMEROVO TERÜLETI BIZOTTSÁGÁ­NAK ELSŐ TITKÁRA Mindenekelőtt a sok. tízezer komszomolista, a Lenin-rend­del kétszer kitüntetett Ke­merovo terület fiatalságának legőszintébb és legbarátibb üdvözletét kell átadnom ba­rátainknak, Nógrád megye ifjúságának. Ezer kilométerek vannak közöttünk, de a távolság nem akadálya barátságunknak. Fi­gyelemmel kísérjük magyar barátaink eredményeit és sikereit a munkában, örülünk neki és büszkék vagyunk rá­juk. Kazbassz fiatalsága ke­mény, és érdekes életet él. A fiúk és a lányok igyekez­nek új eredményeket elérni a munkában, hogy méltóan fogadják a nagyszerű jubileu­mot, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lóját. A gyárakban, a bányák­ban, az építkezéseken folyik az ifjúsági brigádok közötti szocialista munkaverseny, ar­ra a felhívásra, amelynek jel­szava: „Dolgozz hatvan sike­res hetet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójára!”. Minden hét munkája a szovjet hatalom egy-egy évének felel meg. A fiatalok kitűnően dolgoz­nak. Példaképeik a munka ve­teránjai, az első ötéves tervek hősei, az idős eivtársak, akik mesterük munkájuknak. A fi­atal komszomolista, Jevgenyij Muszokranov bányász bri­gádja Novokuznyeckben, a „Jubileum” bányában egy év alatt egymillió torina szenet bányászott. Ennek a szép eredménynek az elérésében segítettek öreg baráiaik, Ge- nagyij Szmirnov szocialista munkaérdemrenddel kitün­tetett bányász brigádja. Ugyanígy a munkapadoknál, az olvasztókemencéknél, az építkezéseken a kommunisták példáját követve a fiatal szi­bériaiak teljesítik, sőt túltel­jesítik terveiket a X. ötéves terv második évében. Nemrég az egész ország­ban ismertté váltak elvtársa­ink nevei: Nyikolaj Vlaszové, Vaszilij Tyerentyevé, Lidia Jurkováé és Borisz Borogyiné. Ók különböző foglalkozásúak. Vlaszov — bányász — az elő- vájások brigádvezetője Pro- kopjevszkben, a „Kalinyin” bányában. Tyerentyev fém­munkás és Gurzevszkben, a vasgyárban dolgozik. Lídia Jurkova a nyugat-szibériai vasgyár építője. Borisz Boro- gyin fajún dolgozik, a Csisz- togorsíki Állami Gazdaság szerelője. Ezek a fiatal embe­rek keresik nz utat, hogy hogyan lehetne még jobban dolgozni és minél több jó ta­pasztalatot átadni munkájuk­ból a többieknek. Munkájuk­kal elősegítik a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megün­neplését. Nem véletlen, hogy ezek az emberek nemrégén a Lenini KOMSZOMOL ma- , gas kitüntetéseit nyerték el. A kitüntetettek most újabb munkasikerekért harcolnak. Sok kuzbasszi ma megelőzi az időt. Nem kevés azon fiatal munkások és egész brigádok száma, akik ezekben a napok­ban már az 1978-as, sőt az 1979-es év terveinek feladata­it teljesíti. Alexandr Kond- ratytv brigádjának példá­ját követve Kemerovo terület fiataljai több munkát vállal­tak az ötéves terv teljesítésé­hez és pótvállalásokat fogad­tak el. Ezekben a vállalások­ban mindenki kötelezi ma­gát, hogy kiválóan fog dolgoz­ni, hogy fejleszti műveltségét, hogy megfogadja a tapasztal­tabb eivtársak tanácsait és fejleszti tudását, hogy patro­nálja a tapasztalatlanabbakat. Minden ilyen komplex terv a személyiség fejlesztését szol­gálja. Örömmel mondhatom el, hogy ezeklet a terveket si­kerrel teljesítjük, hogy ezek a sikerek elősegítik a kommu­nizmus felépítését. A kemerovói területen sok- új város létesült, sok új ipar: létesítményt építettünk, jó minőségű acélt és szenet ter­melünk. Mindebben nagyon nagy szerepe van a komszo- molistéknak, a fiataloknak. A közelmúltban Kemerovo me­gye a X. ötéves terv első éve feladatainak maradéktalan teljesítéséért elnyerte a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizouaágáhak, a Szovjetunió Miniszteri.-r.&xu- nak és a KOMSZOMOL köz­ponti bizottságának Várói Vándorzászlaját. Ez a kitünte­tés a mi ifjúságunk áldozat­kész munkájának elismerését is jelenti. Fiataljaink nemcsak dolgozni tudnak kiválóan, de tudnak pihenni és célszerűen, hasznosan eltölteni szabad ide­jüket is. A megye művelődé­si házaiban száz körül van az amatőr művészeti csoportok száma. Sok kiváló amatőr énekesünk, táncosunk, zené­szünk van. akik gyakran a hivatásos művészek színvona­lán mutatják be produkciói­kat. Nemrégen a munkás amatőr művészeti csoportok országos fesztiválján terüle­tünk 11 művészeti csoportja kapott országos díjat, 16 cso­port pedig az Orosz Szövetsé­gi Köztársaság díjait. Me­gyénk amatőr művészei első alkalommal értek el ilyen kie­melkedő sikereket. Ebben a rövid cikkben nem lehet mindenről írni, de szólni kell még a sok ezer komszomolistából, a főleg egyetemistákból és főiskolá­sokból álló építőbrigádról. Erről csak annyit, hogy az egyetemisták és főiskolások tanulással, munkával, jó sporteredmények elérésével köszöntik a Nagy Októbert. Az egész szovjtt nép ázom dolgozik, hogy végrehajtsa a XXV. pártkongresszus hatá­rozatait, az emberi élet ezen nagyszerű programját, a kom­munizmus építését. A harc el­ső soraiban büszkén lépked­nek a szovjet fiatalok a kommunista holnap felé. A kemerovói terület fiataljai, komszomolistái minden nap­jukat, minden órájukat a párt. a nagy Lenin, a béke és a világ boldogságügyének szen­telik. lüecgsiKokfiak SAJNOS, szinte minden nap rászedhetnek bennünket, vásárlókat az ismerős ismeretle­nek, a gyártók, egy-egy termék forgalmazói. Forma szerint persze semmi hiba. Azt vet­tük s vittük haza, amit akartunk, amit meg­szoktunk. Az árun ott a címke, a más fajta fölirat tanúsítja, ugyanott készült a holmi, mint elődje, s ha a termék előállítója meg a termék neve is azonos, lehet-e kétségünk afelől, hogy mégsem ugyanazt, hanem mást kaptunk, vásároltunk? Másfél évtized alatt nagy iramban bővült a vevőknek fölkínált termékek köre. Így a korábbi 1450 féle élelmiszerrel szemben most a választékot 5100 árufajta alkotja, a háztar- tásvegyi-áruknál a két összehasonlítható szám 4500 és 11 500, míg a vegyes iparcikkeknél 9500, illetve 32 500. Summa summarum, a kereskedelem 200—200 ezer árufélét forgal­maz belföldön, barna és fehér kenyértől az öltönyön és rúzson át az automata mosógé­pig, a személygépkocsiig. A legnagyobb meny- nyiségben és gyakorisággal vásárolt termé­kek csoportja persze jóval kisebb. Elvben sok minőén védi a vevő érdekeit. Vannak kötelező szabványelőírások, áruk meghatározott körénél újabban mellékelni kell a minóségi tanúsítványt, működnek a különböző minőségellenőrzési szervek, a gyá­ri meótól a kereskedelem minőségellenőrzési intézetéig. Alaposan melléfognánk, ha azt hinnénk, hogy e szervek gyatra, fe'ületes mű­ködése az elsődleges oka a minőség ingado­zásának- Azoknak kutatásaker távolra, a ki­indulópontig visszatekintve; a szocialista Ipa­rosítás, s vele a dolgozó tömegek életszínvo­nalának folyamatos emelkedése érthetően és indokoltan a mennyiségi igények kielégíté­sét tette elsődlegessé. Azt tehát, hogy a pén­zéért mindenki megvehesse a legfontosabb termékeket, s a fő szempont nem az volt. milyen minőségű az áru. hanem az, elegen­dő '.egyen belőle. Nincs nagyon távol tőlünk ez az időszak — hiszen a hatvanas évek el­ső felében szakszervezeti utalványra lehetett, kombjnáltszekrényt kapni és pult alól árul­ták a nagyképemyős televíziókészülékeket, szerencsével lehetett csak hozzájutni a mű­szálas kötöttáruhoz stb. —, nem csoda, hogy gyártóknál, forgalmazóknál némelykor még élnek a régi reflexek, Közben folyamatosan, s fokozódó tempó­ban átalakultak az igények — mert a jöve­delmek lehetővé tették az új igények létre­jöttét —, a vásárló már nem egyszerűen ven­ni akar valamit, hanem egyre változatosab­ban meghatározott minőségű árut keres. Az igények ilyen átalakulását mind a termelők, mind a kereskedők késve vették észre, s iga­zodásuk is lassúbb a kívánatosnál. Mivel oly­kor még mindig az áruhiány szabja meg bi­zonyos cikkek forgalmát, a gyenge minősé­gű is, s az sem ritkaság, hogy bár „tele a bolt”, a vevő üres kézzel fordul ki belőle, mert választékot nem tártak eléje. Ez utób­bit gyakran tapasztalhatjuk a ruházati ter­mékeknél éppúgy, mint bútorvásárlásnál- Ha ezekhez társul — márpedig sűrűn társul — a technológiai fegyelem fellazulása, a terme­lői minőségellenőrzés szemhünyása, a keres­kedelmi átvétel igénytelensége, akkor kitel­jesedik a kép, megvan a magyarázat arra, hogyan kerülnek a megszokott áruk más és más minőségben' az üzletekbe. Sok bosszúság, vásárlói méreg, s aligha alaptalan bizalmatlanság forrása mindez. A vevő meghökkenve tapasztalja, hogy kedvelt évek óta fogyasztott hentesáruja más színű és ízű, mint volt. a kötőfonallal, bár látszat­ra ugyanaz, akár a korábbi, nem fejezhető be a pulóver, mert színezése más, mint az előző motringé, s a készételbő1, amit annyira szeretett a család, most kifelejtettek vala­mit. . • Igaz, a gyártók sincsenek könnvű helyzetben. Változik az alapanyag minősége — amit például a tartósítóiparban a legna­gyobb gond-, pénz híján nem sikerül előte­remteni a tökéletes technológiai sorrend va­lamennyi eszközét — amivel a textilruházati iparban bajlódnak —. az alkatrészek nagy száma miatt — ezt leginkább a tartós fo­gyasztási cikkek gyártói mondhatják el — rendkívül nehézkes a gyártás közbeni minő­ségellenőrzés. s folytathatnánk a végtelensé­gig. Mégis, a hangsúly a jogos követelményre, az azonos áru mindenkori azonos minőségére jut, mert hiszen nem a vevő van a gyártó­ért, hanem fordítva. VANNAK CÉGEK és termékek, amelyek évek, évtizedek óta őrzik hírüket, rangjukat, s ennek magyarázata a megbízhatóság, a mi­nőségért vállalt tényleges vagy átvitt értel­mű garancia. Már az ókori Rómában azt tar­tották: míves munkáért arannyal fizetnek. Napjainkban ez úgy igaz, hogy egyre többen ragaszkodnak — s a pénzükért teljes joggal — a megszokott minőséghez, szívesen adják a forintot érte, de azt akarják kapni, amire szükségük van, amit megszoktak és megsze­rettek. L. G. Bezárt a vásár Magyar siker Lipcsében Vasárnap este bezárta kapu­it minden idők egyik legsike­resebb Lipcsei Tavaszi Vásá­ra, amelyen — a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok szé­les körű fejlesztése és a tudo­mányos műszaki haladás je­gyében — 61 ország 9 ezer ki­állítója „vizsgázott” mintegy 100 országból való szakember­gárda és több százezer néző előtt. A vásáron az idén megkü­lönböztetett hangsúlyt kapott a helsinki záróokmány meg­valósításának hatékony támo­gatása. A vásár általános eredményei közé tartozik a rendkívül széles körű nem­zetközi részvétel, a vásáron bemutatott termékek igen ma­gas műszaki színvonala és az hogy a nemzetközi bemutató jól tükrözte a KGST-országok gazdasági integrációjának fejlődését, a szocialista orszá­gok széles körű versenyképes­ségét. Magyarország számára a jubileumi részvétel — a fel­szabadulás után először 30 éve, 1947-ben jelentkezett a magyar gazdaság Lipcsében — egyértelműen kiemelkedő eredményekkel zárult A ma­gyar üzletkötések összege meg­haladta az 500 millió rubelt, 3 magyar ipari termék nyert aranyérmet a rendkívüli erős műszaki vesenyben, s a ma­gyar kiállítások — a vásár természetéből adódóén 20 he­lyen volt látható magyar anyag — egyértelmű közön­ségsikert is arattak. S zécsény. Mellékutca ele­jén a ház, amelyiknek kapuján tábla. Eső kop­tatta betűi fényképész mestert hirdetnek, Káriik Andort- A kézenfekvő az lenne, ha egy fotográfia következnék- A kép törékeny alkatú- hst- venesztendős férfiút ábrá­zolná- aki egy ici-picit rátar- tian veti a fejét; tettem egyet és mást, mióta a világon va­gyok! öltözéke öreges ele­ganciáról tanúskodik, körme oarnasága a szakmájáról. A műterem tartozékai1 fur­csa módon vegyítik a legújab­bat az antikkal; némely áll­vány szeszélyes vaslndái a századforduló szecessziós di­vatját idézik, de a tartón pél­dául a legújabb német fény­képezőgép. Finom, de gyenge cigarettá­val kínál. Amint rágyújt, a parázsló vég könnyedén ivei a falat díszítő oklevelei felé: — Elnyertem már minden kitüntetést amit ebben a szak­mában lehet — mondja, aztan időt hagy, hadd nézzem a díszhelyet foglaló- a „Könnyű- ipar kiváló...” kezdetű szö­veget. — Tudja, pedagóguskorom­ban egymás után kétszer is olyan igazgatóm volt, akik miatt nem a pályát, de még az életet is... — Hát pedagógus volt? — A mestervizsgát csak 1949-ben tettem le. Addig az. Kényszeredetten hallgatok, a mesterségről írnék, de méz inkább a fényképészet régebbi dolgairól, ám így--.? A lakosság szolgálatában Mindig a szépet kereste — Kisgyerekként elárvul­tam, rokonok tartottak Zólyo- mon, Selmecbányán. Persze, soha nem ingyen. Favágásért például. Egyik nagybátyám Amerikás volt, nagy szegény­ségemben mi mással segített volna, küldött egy Kodak fényképezőgépet. Csodálatos ajándék volt, majd éhennai- tam miatta, hiszen azután minden keresményem a fotó­zásra ment. És a tanulásra. Mert a magam költségén jár­tam a jászberényi tanítókép­zőbe is. A rimóci iskolába ke­rültem- Rimóc: gyönyörű nép­viselet- A haéi fizetés nyolc­van pengő. Megnősültem, nyolcvan pengő mi két em­berre? De még azt sem köl­töttük magunkra- pesti szak­üzletből hozattam a vegy­szert. .. Akkor már ott ült köztünk felesége, nyájas, kerek arcú, derűt sugárzó asszonya, tőle kérdem: — De igazán, miből éltek? — Annyiszor gondoltam már vissza magam is, csak a ooi- dogságunkra emlékszem, né­zegetem akkori magunkat a képeken: úgy szerettük egy­mást, semmiben sem szűköl­ködtünk. — Az Üj Időknek küldtem képeket. Herezeg Ferenc azt írta vissz*. {plus: tanító csa< maradjon inkább a kapánál kaszánál, ne íényképezges­sem. Akkor elküldtem a né­metországi világversenyre, 228 ezer képből az enyémet az ötödik díjjal jutalmazták.. Itt az album, amit a képekből megjelentettek, ez az enyém, az éu képem, alatta a nevem, írtam is mindjárt Herczeg Ferencnek- az meg postafor­dultával bocsánatot kért. Fes­tettem is, három éven át min­den csütörtökön felutaztam Testre, a Képzőművészeti Fő­iskolára jártam, Glatz Osz­kár voit a mesterem. A főis­kolai aztán nem fejezhettem be, de a festegetést sohasem hagytam félbe- Az igazgatóm­mal nem éretettünk egyet, ak­kor jöttünk Szécsénybe- Ki­fogásolta rimóci igazgatóm, miért Beethovent tanítom a kórusnak? Mert közben ének­kart is szerveztem-.. — Felszabaduláskor mond­ta a szovjet városparancs­nok, annyi igazolványkép kel­lene- ad egy autót, vásároljak meg mindent, ami kell, az­tán dolgozzam. Kaptam egy ideiglenes iparengedélyt, na­hát, még olyan sem volt, pe­dagógus, aztán fényképész mellette. Ez tartott-negyvenki­lencig, közben megszereztem a tanári oklevelet, kémia-fizi­ka szakon. De nem jöttem ki az igazgatómmal ebben az iskolában sem. Gondoltam egy nagyot, minek kínlódjam? Megkérvényeztem a rendkívü­li mestervizsgát. Azóta aztán kisiparos vagyok. — Meg fest, meg a zenével foglalkozik. — £s nagy kirándulásokra megyünk. Ahol szépet látunk, azt megörökíti a férjem, le­fényképezi, vagy rajzolja, fes­ti... — Milyen az asszonyt élet ilyen örök-nyughatatlan em­ber mellett? — Unalmas nem volt, any- nyi bizonyos y- mondja ez a hatvan felé járó asszony és olyan rajongó tekintettel néz emberére, amilyent csak fia­tal lányok arcán láttam ed­dig — olykor — felragyogni. — Értek én sok mindenhez- Találtam a háborúban egy le­lőtt amerikai repülőt, a bom- bakioidó célzókészülékét ki­szereltem, most ezt használóin a fényképezésnél, mindenfe.-- forgathatom a gépet, nem kell az állványt Igazgatni. Meg, amikor nem volt villanyunk. petróLeumlám púkból és tük­rökből eszkabáltam nagyítót. Másfél órás expozíciókkal dol­goztam- .. Meg én... — A kitüntetéseket, mint fényképész, miért kapta...? Váratlanul tűnik el átszelle- mültsége- Gyors, türelmetlen mozdulatokkal beletúr egy csomó igazolványképbe: — No hát, ezek miatt.-1 Hogy rendesen, meg időre... Szántó István NÓGRÁD — 1977. március 22., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents