Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-19 / 66. szám

Nem cserélném el semmiért... 'Nemrégiben ünnepelte a ■zécsényi Palóc HTSZ fenn­állásának negyedszázados év­fordulóját. Egyik alapító tag­ja. Ceglédi Istvánné szövőnő, nemrégiben ment nyugdíjba. — Elbúcsúzott a szövőszék­től? — Dehogyis ' búcsúztam. Nem tudnék én anélkül lenni. Csak hát négy gyermekem van. látja, meg hat unokám, szeretnék már egy kicsit ve­lük is foglalkozni. — Mikor tanult meg szőni? — Jaj, az nagycn rég volt. Majdnem negyven esztende­je. Tudni kell, hogy nagylóci vagyok. Sokan voltunk ott lányok a faluban, de nem akadt semmi munka, ami egy kis hasznot hozott volna. Aki keresni akart, mint magam is, az hat hónapra szakmány­ba i mehetett Mezőhegyesre. Három évig csináltam. Jaj, de betyár élet volt. Az ál­latokat többre nézték, mint minket. Egy percig nem áll­hattunk, dolgoztunk látástól vakulásig. S még ennek is örülnünk kellett, nem volt más. 1939-ben azután dobol - tatta a faluban a jegyző, hogy aki szőni fonni akar tanulni, jelentkezzék. Két asszony jött. ha jól, emlékszem. tán Erdélyből, azok tanítottak minket. Mire aztán letelt a tanulóidő, és kereshettem volna, férjhez mentem, az­után meg jött a háború. — Mikor hasznosíthatta tu­dományát? — ötvenben dobolták Szé- csényben — a földműves szö­vetkezet doboltatta —. hogy szövetkezet alakul, aki akar beléphet. Nekem nagy ked­vem volt a szövéshez, mert megszerettem, hát jelentkez­tem örömmel. Három hónap volt a gyakorlóidő, akkor az­tán mondták, hogy ki-ki vigye haza a szövőszékét és dolgoz­zon. Megint nagy bajban vol­tam. Kicsi lakásban laktunk, három gyerekkel, hová tet­tem volna a nagy szövőszé­ket. Fordultam ismerős asz- szonyokhoz, volt akit érdekelt is a dolog, el akarta tanulni a mesterséget, de vagy a férje nem állhatta a bordák zörgé­sét. vagy elköltözött az illető, akihez mehettem volna. Egv év alatt megjártam vagy há­rom helyet. Közben megszü­letett a negyedik gyerekem, még szűkebben lettünk ott­hon, nem tudtam szőni. Már úgy volt, hogy kimaradok a szövetkezetből. de üzent a mester. Javasolta. válasszak valami más munkát, majd Magyarnándori tehenészek ,,F enegyerckeli” nélkül is boldogulnak Motorkerékpárral érkezik Varga Mihály, a magyarnán- dori termelőszövetkezet iro­daépületéhez. Nyomában kes­keny füstcsík, lassan oszlik a kora tavaszi mozdulatlan le­vegőben. Lekapja fejéről a bukósisakot, s befelé tessé­kel. — Mohorám jártam, a tele-- pen — mondja, ami egyúttal azt is jelenti: a huszonötéves telepvezető a helyszínen min­dent rendben találhatott, mert derűs a kedve- Van is oka rá, mert az év első két hónapjá­ban tizenháromezer literrel több tejet értékesítettek a ta­valyihoz képest. Büszkén mu­tatja a termelést ábrázoló gra­fikont. amely 1974-től jelzi a tehenészek, fejősök munká­ját. Akkoriban még gyakori beszédtéma volt a gazdaság­ban az istállókban uralkodó állapot, s nem pozitív előjellel emlegették az ott dolgozókat. A legtöbb gond a munkafe­gyelemmel volt. Italozások, veszekedések, követték egy­mást. Nem ritkán előfordult, hogy órás késéssel érkeztek a munkahelyre, s a korábban kelők kénytelenek voltak tár­sukra rádolgozni, hiszen a ké­sőkre bízott jószágok nyugta­lankodtak, mert a szomszé­dos standon már jókat nyel­tek az abrakból a tehenek. Ilyen körülmények között került a telep éiére Varga Mihály- Főiskolát végzett, csak éppen a másik alaptevé­kenységhez, a növénytermesz­téshez kapcsolódót. E helyet kínálták fel neki, s elvállal­ta. — Előszedem az állttenyész­tésről szóló szakkönyveket, még ma is gyakran nyálazom a lapokat. Nehéz volt a kez­det. Akadt rá példa, hogy a takarmánytermesztő ágazat­vezetővel fejtünk — emlék­szik vissza. Azóta történt néhány vál­tozás az istállók környékén. A legfontosabb, hogy a „fene­gyerekek” már máshol keresik a boldogulást- A termelőszö­vetkezet elküldte őket. A má­sik: két éve a tehenészetben dolgozók versenybe kezdtek a szocialista brigád cím elnyeré­séért. Brigádvezetőnek Var­ga Mihályt választották. — Jól esett az emberek bi­zalma. Pedig eleinte a szak­mai kérdésekben zavarba hoztak néhányszor. Nem res­telltem tanácsaikat kérni. Egy ellésnéi például Keresztúri János segítségét kértem- Ma már úgy érzem, jártas lettem az állattenyésztésben is — ma­gyarázza a brigád vezetője. Tavaly a tehenészek kollek­tívája a szocialista munka- versenymozgalomban dicsé­retesen szerepelt- Az egy te­hénre jutó átlagos tejhozam meghaladta a 3600 litert. A borjúelhullást a vállalt öt szá­zalék helyett. mindössze 3,7 százalék lett. Négy alkalom­mal társadalmi munkát is vé­geztek. Az általuk elért tejho­zamért irigykedhetnének a megye más termelőszövetke­zetei. Hogyan sikerül-t a válla­lásukat teljesíteni? — A munkahelyi légkör sokat javult- Sikerült a bri­gádtagokkal megértetni, hogy csak a fegyelmezett, pontos munka hozhat sikert. A gondozók egymással is vetélkedtek. — Az én előhasi üszőm hu­szonnégy literrel jött be. Na. milyen gulyás vagyok? — kérdezte például Rados Ist­ván, miután a másiké elma­radt ettől. — Nemcsak pénz, dicsős- ség is van a világon — adja a magyarázatot az ifjú telep­vezető. — Figyelik az embe­rek egymás munkáját, s azon vannak, hogy túlszárnyalják a szomszéd teljesítményét. Varga Mihály, a koránkelő emberek közé tartozik- Fé'. ötkor már berreg az ébresztő­óra. s húsz—harminc perc múlva indul az istállókhoz. Nem mintha bizalmatlan len­ne beosztottaival szemben, igy szokott hozzá. Délelőtt benn a központban intézni a dolgo­kat. s kora délután újból kinn találni a telepen. S még es­te is kinéz, nincs-e valami baj, rendben mennek-e a dolgok? Talán ezért is fogad­ták maguk közé oly’ gyorsan a gondozók a növénytermesz­tőből lett szarvasmarhatelep­vezetőt. — Az idén ismét nagy ter­veket forgatunk a fejünkben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munka verseny-mozgalom­hoz csatlakozva felajánlot­tuk, hogy a tervezett 3414 li­ter tejhozamot 3900—4000 li­ter körül teljesítjük- S ha si­kerül, nem hiszem, hogy a gazdaságban lesznek boldo­gabb emberek a tehenészek­nél — mondja. Ez a véleménye a főállat- tenyésztőnek, Leskó Miklós­nak is. aki a beszélgetés vé­gére érkezik, s csendesen jegyzi meg; — Az istállókban van még javítani való a munkafegyel­men, a technológiai előírások betartásán. Fia így haladnak, mint eddig, az eredeti terve- tíz százalékkal túlteljesítve meglesz a 3900 liter. Ha a prognózis helytálló­nak bizonyul, a magyarnándo- ri tehenészek ismét elsők lösz­nek a szocialista brigádok kö­zött. Persze ez vetélytársakon is múlik. Ezt tudják a tehe­nészek is. Mert a sikert se­hol nem adják olcsón­Sz. Gy. csak lesz valahogy. Lettem hát bedolgozó, varrtam szal­mazsákokat, babaholmikat, de a szívem majd megszakadt a szövőszékért. Végre aztán 1952-ben nagyobb lakásba költöztünk, ahol elfért. Na­gyon örültem, amikor először odaülhettem mellé. , — Azóta egyfolytában sző? — Igen. 1958-ig otthon dol­goztam, aztán bejöttem a központba. — Ugyanazt szövi most is, mint akkor? — Dehogy is. Megkönnyült azóta ez a munka is. Kilenc évig szádát szőttünk, ami nem volt haladós munka. Most már nem is csináljuk. Azután, amikor elkezdtünk műszálból dolgozni, még könnyebb lett. — Nem volt egyhangú ne­gyedszázadon keresztül a ve- télőt rángatni? — Csak annyit mondhatok, nem cserélném el semmiért, olyan nagy gyönyörűség ne­kem a szövés. Meg büszke is vagyok, mert terveztem né­hány mintát és jó érzés tudni azt, hogy amit kigondoltam, azzal sok embernek örömet szereztem. — Nehéz lesz itthagyni a műhelyt? — Bizony nehéz.. Mert nem­csak a szövés öröme, de itt tartott a jó társaság is. Na­gyon megértettük egymást. Szocialista brigádot is rög­tön alakítottunk, amikor hí­rét hallottuk. Ferenczi Teréz nevét vettük fel. ö költőnő volt Szécsényberf. itt is temet­ték el, mi ápoljuk a sírját. Teréz-napkor koszorút vi­szünk rá. ’A brigádnak is van koszorúja, aranykoszorü, há­rom. Hát ezt a brigádot na­gyon sajnálom itthagyni. Ceglédi Istvánnét munka­helyén, s a községben is meg­becsülik. Több mint tíz esz­tendőn át volt csoportvezető, háromszor kapta meg a Ki­váló dolgozó címet. A szécsé- nyi járásbíróságnak 15 eszten­deje ülnöke. Ha egyvégbe szá­molnám azt a sok szövetet, ami a szövőszékéről lekerült, húszon valahány esztendő alatt, tán a földet is körülér­né. Az ő munkája is része an­nak az eredménynek, melyet a jubiláló szövetkezet felmu­tathat. S mint eddig, ezen túl is. gyermekei, unokái és a szö­vőszék között osztja meg éle­tét. —s— Nehogy késő legyen Mostanában, vajon miért halkult el a gyakori véle­mény. Nincs építőipari kapa­citás, nem tudjuk a középtá­vú tervben szereplő kiemelt és fontos feladatokat megvaló­sítani. A válasz nagyon egyszerű. Mert a megyei pártbizottság határozata nyomán megala­kult megyei beruházási ope­ratív bizottság bebizonyította az előbbiek ellenkezőjét. Fáradságos. körültekintő elemző, értékelő munkával egyeztették a vállalatok, in­tézmények elképzeléseit, ter­veit az építőipari vállalatok terveivel és ennek birtokában kölcsönös megegyezés formá­jában, véleményegyeztetés, kisebb-nagyobb vita után ösz- szeállt a lista, melyik létesít­ményt, melyik építőipari .vál­lalat építi az V. ötéves terv­ben, kilenc vállalat közül. Az állásfoglalásról, illetve a döntésről értesítették az érintetteket, hogy ne érje szó a ház elejét — tudjanak gyorsan intézkedni. Ezzel megteremtették a kapacitás lekötéséhez szükséges zöld utat. Ugyanakkor olyan tila­lomfát állítottak fel, mely szerint a beruházók igényeik­kel nem mehetnek máshová. Az operatív bizottság által jelentősnek és fontosnak ítélt, a megye V. ötéves tervében szereplő beruházások értéke, az érintett 9 építőipari vál­lalat, illetve szervezett kapa­citásának csupán 63 százalé­kát köti le. A többivel a vállalat szabadon rendeznek. Az ember azt hinné, hogy az érintettek szívesen vették a bizottság segítségét, éltek a lehetőséggel, siettek felkeres­ni partnereiket, hogy mielőbb aláírják velük a kapacitás­lekötési , szerződést. Ennek' éppen az ellenkezője történt. Alig következett be valami fejlődés. Nem a kivitelezők hibájából, hanem a beruhá­zókéból. A döntés óta eltelt csak­nem négy hónap kevés volt ahhoz, hogy pontosan meg­határozzák: mire lehet kapa­citáslekötési szerződést kötni. Ez a probléma a legutóbbi tanácskozáson két perc alatt megoldódott. A Salgótarjáni közlekedésről filmvetítéssel Ma több salgótarjáni üzem­ben filmvetítéssel egybekötött KRESZ-előadást rendez az MKBT. A síküveggyárban, a bányagépgyárban, a ZIM-ben, és a vízműveknél találkoznak az MKBT előadói a gépkocsi- vezetőkkel. Az aktuális köz­lekedési kérdésekre is vá­laszolnak az előadók. Az MKBT-hez egyébként több új film is érkezett. Érdekesnek ígérkezik a STOP —, hogyan közlekedjünk? című film, amely még a tavasz folyamán bemutatásra kerül a közleke­dési előadásokon. városi Tanács elnöke beje­lentette. hogy egy hónap múl­va pótolják a mulasztást és megkötik a kapacitásszerző­déseket. az V. ötéves tervre. Mivel magyarázható ez a huzavona, ez a magatartás? Sokféle indok lehet. Egy azonban döntő: ha a beruhá­zó hosszabb időre kívánja biztosítani a kivitelező mun­káját, akkor kapacitásleköté­si szerződést kell kötni, és ezzel olyan kötelezettséget garantál, amiért neki kell a felelősséget vállalni. Nincs lehetőség kibúvókra, a fele­lősség áthárítására. A kivi­telező viszont a hosszabb tá­vú beruházási célok ismere­tében szervezetileg. műsza­kilag és más módon jobban elő tudja készíteni a munká­kat. Az operatív bizottsági ülé­sen Illés Miklós, a bizottság vezetője utasította a terv­osztály, az építési, vízügyi és közlekedési osztály vezetőjét, hogy intézkedjenek a két vá­ros tanácsánál, illetve a be­ruházási vállalatnál a kapaci­táslekötési szerződések mie­lőbbi megkötésére. Az OTP sem hajlandó elő­re, csak abban az évben szer­ződést kötni a kivitelezővel, amikor az általa finanszíro­zott beruházás megindul. Ezért az operatív bizottság levélben közölte a vezetők­kel amennyiben nem változ­tatnak gyakorlatukon. nem garantálhatják. hogy elkép­zeléseiket meg tudják való­sítani. Levélben kérték fel a Volán 2. számú Vállalat ve­zetőit. hogy fogadják el a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat által tett ajánlást. Tévedés lenne azt hinni, hogv minden kivitelező az állásfoglalás, illetve megegye­zés szellemében cselekede't. Enyhén szólva egy kicsit szokatlan, sőt talán furcsa, hogv egyik-másik kivitelező időközben felrúgta korábbi álláspontját, vállalását. Az AGRQFTL például felbontot­ta korábbi szerződéskötését. A szécsénvi ÉPSZÖV nagyvo­nalúan lemondott annak az 56 lakásnak a felépítéséről, amit mostani ötéves tervé­ben szerepeltet. Olyan vezetőkről van szó, akiktől joggal el lehet. sőt kell is várni, hogy tudják, mikor mondhatnak igent, mi­kor nemet és miért. De jo­gos az az igény is. hogy időnként nézzenek túl saját portájukon! Ugyanakkor nem árt, ha a feltételek kiszabá­sánál is mértéktartóak. Akaratlanul is az egyik beruházó gyár főmérnökének szgvai jutnak eszembe, aki a beruházási munka „áldásait” élvezi. Nemrég nekikeseredve a következőket mondta: több­re mennénk, ha tisztesssége- sebben csinálnánk. Egyet kell vele érteni. Hogy lehet, erről győződtem meg a legutóbbi operatív bizottsági ülésen, amely va­lóban operatív volt: nem le­hetett mellébeszélni! Ennél azonban többre van szükség. Ezért a bizottság le­vélben értesítette a járási és városi pártbizottságokat, ta­pasztalatairól. elképzelései­ről," döntéseiről. Azért cselekedett így, ne­hogy késő legyen! V. K. A lemezek hegesztését ma már korszerű eljárással végzik a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében. Képünkön Ba­logh Imre a légtechnikai üzem termékeihez készít alkat­részeket a nagy hatékonyságú fóliahegesztő gépen. Tan folytan új szakszer vezeti titkárok nuk Tavaly szeptemberben feje­ződött be a megye mezőgaz­dasági termelőszövetkezetei­ben az alkalmazottak szak- szervezeti alapszervezeteinek megalakulása, s ezek titkárai­nak megválasztása­A következő lépés egy tan­folyam szervezése volt az új titkárok számára, amely két hete kezdődött és záróakkord­jaként ma fórummal fejező­dik be. Az oktatást a MEDOSZ Nógrád megyei titkársága szer­vezte, s céljául tűzte ki a mozgalomban még új funk­cionáriusokkal megismertetni a rájuk váró feladatokat , és bőséges tudásanyaggal ellát­ni őket munkájuk minél hasznosabb végzéséhez. — Erre a tanfolyamra ér­demes volt. időt, fáradságot, pénzt fordítani — állapítja meg a két hét tapasztalatai alapján Kiss János, a ME­DOSZ megyei titkárságának politikai munkatársa, aki ma­ga is 28 óra adásával járult hozzá az oktatás sikeréhez. — Kölcsönösen tanultunk egymástól. Számos olyan gondról szereztünk tudo­mást- amelyek az évek folya­mán felhalmozódlak a tiz­eknél az alkalmazottakkal kapcsolatban, s orvoslásukra, — képviselet híján — eddig nem került sor. Mi magunk is új feladatokkal állunk szén­ben: el kelj fogadtatni a tsz- ek vezetőségeivel a korábbi üzemi háromszög kibővítése­ként az üzemi négyszög ki­alakítását. Munkánkat a to­vábbiakban differenciáltab­ban kell végeznünk; nem elé­gedhetünk meg a futó ellen­őrzésekkel- Ahhoz, hogy va­lóban segíteni tudjunk, ese­tenként legalább egy-egy na­pot el kell töltenünk a tsz- eknél. Más részről a hallgatók is tanultak az általunk elé­jük tárt, sokéves tapasztala­tainkra épülő gyakorlati ta­nácsainkból, a felhozott pél­dákból. Mindezek összegezéseként a mai egész napos fórumon a MEDOSZ országos központja, megyei titkársága; az SZMT és a tsz-szövetség képviselői adnak választ a résztvevők által a tanfolyam időszakában felvetett" de még nyitva ma­radt kérdésekre. (kemény) Iparengedélyt kaphatnak a szakmunkások Vezetőségi ülést tartott a KIOSZ balassagyarmati kör­zeti csoportja, amelyen meg­vitatták a reájuk háruló szol­gáltatásfejlesztési teendőket. Szó esett az ötödik ötéves terv eddig eredményeiről, s a rövidesen sorra kerülő tag­gyűlés elé kerülő témákról. A legfrissebb adatok sze­rint 639 kisiparos tartozik a csoporthoz. A tervek szerint 1980-ig legalább 280-aí Kell gyarapítani a létszámot. S no­ha ez a létszámnövelés csak nagy nehézségek árán sikerül­het, az eddigi tapasztalatok szerint az igények rohamos emelkedése már előrevetíti: 1980-ban a csaknem ezer kisiparos is kevés lesz­A tanácsok illetékes hivatal­nokaival együttműködve a fa­lumegbízott kisiparosok rövi­desen felkutatják, felkere­sik a jelenleg kontárkodó. — azaz munkaviszony mellett otthon „fusizó” — szakmun­kásokat: és felajánlják: lehe­tővé teszik számukra az ipar- engedély kiváltását. Az üze­mi dolgozókon kívül a kis­iparosok segítő hozzátartozói, családtagjai, sőt a nyugdíjasok bevonásával szándékoznak elérni a létszámnövelést. A vezetőségi ülésen elhang­zott vélemények szerint a szolgáltatás fejlesztése érdeke­ben a jelenleginél kedvezőbb hitelfeltételeket kérnek a kis­iparosok, hogy a szükséges kisgépeket könnyebben besze­rezhessék. NÓGRÁD — 1977. március 19., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents