Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-16 / 63. szám
Megyei filmbemntatfik fskotaszínháa • # rr HEREULESFURDOIEMLEK Az új műsorhét két magyar filmbemutatóval is várja megyénk két városának, Salgótarjánnak és Balassagyarmatnak mozilátogató közönségét. A salgótarjáni premierfilmszínházban Sándor Pál Her- kulesfürdői emlék, a balassagyarmatiban Várkonyi Zoltán Fekete gyémántok című alkotását vetítik. A fiatal, mindössze 38 éves Sándor Pálnak a Herkulesfür- dői emlék az ötödik' filmje. Első. 1967-ben készített munkája a Bohóc a falon, jelentékeny sikert ért el, s rendező még ebben az évben újabb lehetőséget kapott a film- csinálásra. A Szeressétek Odor Emíliát! című filmje után az időszerű aktuális kérdésekkel foglalkozó Sárika drágám !-at, majd 1973- ban a Régi idők fociját forgatta. E filmjével elérte az év legjobb filmjének adott kritikusok díját, az 1974. évi teheránj filmfesztivál zsűrijétől pedig különdíjat kapott. Filmjeinek nagy részét — megállapításunk, érvényes legfrissebb művére is — Tóth Zsuzsával közösen írja. Témáért nem először fordultak a történelmi múlthoz, viszont első alkalom, hogy a számos lehetőség közül éppen a magyar történelem egyik legsötétebb korszakát, az 1919—20-as fehérterrort választották. Ebben az erőszakkal és vérrel fertőzött társadalmi, történelmi közegben jelenik meg az izgalmas filmszerű cselekmény, az elkötelezett, humánus politikai és morális mondanivaló. A film alaptörténete különös szituációra épül: a film férfihőse leányruhában menekül különítméJelenet Sándor Pál Herkules fürdői emlék című filmjéből. nyes üldözői elől. Erre utal a film egy közkeletű slágertől kölcsönzött jelmondata: Tanulj meg fiacskám komédiáz- ni! A menekülő fiút Holman Endre játssza, a többi fontos szerepben Garas Dezsőt. Dayka Margitot. Patkós Irmát. Carla Romaneili. Pécsi Ildikót. Tarján Györgyit és Kern Andrást láthatjuk. Várkonyi Zoltán Fekete gyémántok című filmjét három héttel ezelőtt részletesen bemutattuk, a salgótarjáni premier alkalmából. Ezúttal csak a parádés szerep- osztásra irányítjuk a figyelmet. Berend Ivánt Huszti Péter. titkos szerelmét. Evilát Sunyovszky Szilvia Kaulmann Félixet Haumann Péter. Sámuel aoátot Szabó Sándor. Szaffrán Pétert Koncz Gábor alakítja. Ügy látszik, a franciák számára is tud még témával szolgálni a második világháború. Ók azonban — a háborúban betöltött sajátos szerepüknél fogva. talán — mostanában egészen másképpen közelítenek hozzá, mint például a kelet-európai népek, akik a legtöbbet szenvedtek Hitler és a német finánctőke hódító törekvéseitől. A Hová tűnt a hetedik század? utón újabb francia vígjáték jutott el hozzánk M'chel Gerard rendezésében: Duroc. a katona. Duroc egv a sok francia közkatona közül, aki több-kevesebb leleményességgel és mindig nagy szerencsével Végig csetlik-botlik a háborús idők kü'önböző fordulatain. aki végül is tet*ei révén hőssé magasodik. főhadnaggyá lép elő. Alakját Regis Porte személyesíti meg. A Filmbarátok Köre műsorán a héten a lengyel Janusz Maiewski korábban már játszott Féltékenység és orvos- tudomány című filmje szerénél, főszerepben a gvönyö-ű Ewa Krzvzewskával. akit először Wajda Hamu és gyémántok című filmjében ismertünk meg. ❖ V ❖ KÜRTI ANDRÁS: ÖT PÁR ZŰMBI KISREGÉNY *1* ❖ * „Valami szenvedélye mindenkinek van. Egyiké a kártya, másiké a ló, még olyan is van, aki a kutyába vagy a puskába bolond.” (Tömörkény) i3.) Idő: szerda reggel, kilenc óra. Színhely: a Cuprimpex hatalmas késztermék-raktára. Illetve egy keskeny sáv, egy betonos, k a csarnokban, és a raktáriroda. Ezen a betonsávon, a raktáriroda előtt, most szinte lab- ujjhegyen közlekednek a szállítómunkások. Mintha habkönnyű balettcipők volnának, oly puhán és nesztelenül érintik a talajt a durva bakancsok. Ezen a betonsóvon most kézben, háton cipelik a nagyobb ládákat is, amelyek máskor targoncán jutnak el az állványokhoz vagy ki, az udvarra, a teherautókhoz És jaj annak, aki most egy hangos szót szól! Pedig köztudott, hogy a rakodó-szállító szakmában egy kiadós ordítás, buzdítás, pláne szentségelés — olykor többet használ, mint pajszer, görgő, heveder együtt. Ez a betonsáv mégis minden szerdán, kilenc és fél tíz között a csönd, az áhítat, a gyermeki reménykedés szigete. Mert e betonsáv mögött, a csöpp raktárirodában Gumric Ali raktárfőnök ül és gondolkodik Várja az, ihletet. És ha jő az ihlet, akkor apró szorzójeleket rajzol. Lottózik ugyanis. Lottózik, szenvedélyesen lottózik a raktár egész személyi állománya, száz szelvénn } ri játszanak hetenként és senki másra ni?m bíznák a cédulák kitöltését, mint a főnökre, Gumric Alira. Nem azért, mert ő a főnök. Kollektív lottózásnál — nincs főnök és nincs beosztott. Azért bízzák a szelvények kitöltését Gumricra, mert neki ehhez arany feje van. Mert ő nem vaktában huzigál. Nem találomra bök rá golyóstollával a papírra. Tanácsot sem fogad el senkitől. ö gondolkodik! Ezért lehetett tavaly tizenegy hármasuk, kilenc kettesük, az idén pedig már eddig egy hármas és hét kettes találatuk. És föltétlenül el kell jönnie annak a hétnek, amikor úgy sikerül majd Gumric- 'nak a gondolkodás, hogy beüt pár négyes vagy akár egy ötös. Egyáltalán nem lehetetlen, a késztemékraktárban mindenki vakon hisz Gumric Ali rendkívüli szellemi képességeiben. Csak zavartalanul, tökéletes csendben és nyugalomban gondolkodhasson el a nyerőszámokon szerdán, kilenc és fél tíz között. Gondolkodni a lottó kitöltésénél?! Értelmi?!, logikát hívni segítségül egy ilyen szerencse- játéknál?! Igazából egyfajta önhipnózisról van szó. Ül Gumric Aladár, ez a negyvenhét éves. családos férfi, két felnőtt fiúgyermek kopaszodó atyja, hajdani kötöttfogású birkózó, párszor dobogós is vidékbajnokságokon, minthogy Kecskemétről került föl később a fővárosba. Ul az irodájában Gumric Aladár, szakszervezeti bizalmi, odahaza lakóbizottsági elnök, itt raktárfőnök, akinek milliós értékeket adtak a kezébe, és aki e bizalomnak teljes mértékben meg is felel. Ül ez az érettségizett, balesetvédelmi és egyéb tanfolyamokon, szemináriumokon. TIT-előadás-soro- zatokon pallérozott agyú szállítmányozási szakember, ül az íróasztala mögött a huszadik század utolsó negyedében, és szentül meg van győződve arról, hogy ő gondolkodással rá tud jönni az öt nyerőszámra, csak kellőképp elmélyedhessen e műveletben. Es szentül hiszi ezt valamennyi raktári dolgozó is, odakint. Ül Gumric Aladár, hátra- dútött fejjel, behunyt szemmel és a megfeszített agymunkától szinte behorpad a homloka. Előtte tíz tízes sorban kiterítve az asztalon a lottócédulák. Ül Gumric Aladár, mintha a móriba ülne, némafilmnél, mert koponyacsontjának belső falán, a vetítővásznon — piros, zöld, kék számok kavarognak csöndesen. Közülük egyesek megnőnek, előre tolakodnak, hirtelen elenyésznek, mások összeállnak, olykor egymásba is olvadnak... Bukfencet vet egy zöld hatos, lesz belőle piros kilences.... Hosz- szában kettéhasad egy kék nyolcas, születik két hármas ... Hohó, egy kettes meg egy négyes folyton egymás mellett mozog, zöld mind a kettő,a Fradi színe! A huszonnégyes lenne az igazi? Vagy a negyvenkettes? Kinyitja a szemét Gumric, nagyot sóhajt, érthető, rettentő felelősség nyomja, előre hajol, a kiterített lottócédulák fölé, fogja a golyóstollat, ötven cetlin megkeresztezi a huszonnégyest, öt- venen a negyvenkettest. Leteszi a tollat, hátradől, fölveszi korábbi testtartását. Becsukja a szemét, összpontosít. Üjra révült állapotba kerül. Folytatódik a számok ka- valkádja a fejében, de most valami surrogó hang zavarja a tökéletes koncentráNÖGRAD - 1977. március 16., szerda PINOKKIO Pinokkio megszületett (Hollós! Frigyes, Ivánka Csaba és Baranyai Ibolya a mesejáték első felvonásában.)A szolnoki Szigligeti Színház előadása ma már Salgótarjánban, a megyei művelődési központban nemcsak a felnőttek számára esemény, hanem a legfiatalabb nézőközönségnek, a gyermekeknek is. Legutóbb — hétfőn két előadásban mutatta be Col- lodi játékának magyar szerző által színpadra állított változatát, a Pinokkiót, melyet korábban filmen is láthattak az érdeklődők. Alapjában véve maga a játék, a mese tetszett. Mégis van egy alapvető ellenérzésem vele szemben: kicsit kevesebb gonoszság, kevesebb célzás — szövegben, játékban — a halálra, ami végül Is. ha tetszik, ha nem egyszer elérkezik, felhőtlenebb szórakozást nyújtott volna, sokkal felszabadultabb örömöt jelentett volna az ártatlan, szil- vahamvasságú gyermekközönség számára. A „forgatólást... Várjunk, hátha elmúlik ... De csak tart a surro- gás, zizegés... Szörnyű pech, mert mintha épp most emelkedne ki a tarka-barka halmazaiból, az egyenes és görbe vonalak nyüzsgő hangyabolyából egy szám, csak még nagyon elmosódottak a kontúrjai ... Nem, nem tud határozott alakot ölteni a szám, mert ez az istenverte zaj ... És mintha nem is kívülről szűrődne be, innen hallatszik, az asztal felől! Kinyitja szemét raktárfőnök, de csukja is be rögtön! Mert mit lát? Miniforgószél tombol az Íróasztalát fölött, abban pörögnek vadul a kis sárga papírlapok, önnön jön a surrogó zaj! Félig-meddig kába még a delejes Gumric, de tudja, érzi így is a bajt. Nyitott szemmel is képzelődik? Agyára ment a töprengés? Vagy a látása ment auszra? Vizionál? Halucinál? Hát megér enyit ez a nyavalyás lottó? Még mindig behunyva a szeme, de hót előbb-utóbb elkerülhetetlen a találkozás a két kegyetlen valósággal . Azért még elszámol magában húszig, aztán lassan résnylre nyitja a szemét, megköny- nyebbülten lélegzik egy nagyot. Mert nics mini-forgószél az íróasztal fölött, nem járnak boszorkánytáncot a cetlik, a surrogó zaj is megszűnt . Tehát csak a képzelete játszott vele... A túlfeszített szellemi munka visszahatásaként, nyilván ... Vagy mégsem?! Mert most, hogy teljesen kinyitotta a szemét és előbbre is hajolt, megdöbbenve tapasztalja, hogy a lottócédulák zöme a földön, összetépve, összegyűrve. Ilyen állapotban vannak az asztalon maradottak is. Fölugrik, az ajtóhoz rohan, föltépi. Ordítása a hatalmas csarnok legkisebb zugába is eljut. — Ide mind! Gyertek, fiúk! Nézzétek, mi történt.! (Folytatjuk) könyv” viszont adva volt a rendező, Bor József számára, aki kitűnő beleérzőképességgel tompított a sötét foltokon, s a mesék rózsaszínű szépségévé tudta alakítani a gyermeki lélek számára legfélelmetesebb jeleneteket is. Tulajdonképpen ezért a finoman erezett szellemi érzékenységért fogadom el végül is a gyermeteg tisztaságú, fa- bábú. Pinokkio szerintem csöppet sem ártatlan „világ- járását” az élet útvesztőiben. Ehhez azonban még hozzá kell tennem: a zenés mesejáték legalább három olyan fontos, a gyermek számára felnőtt korában is hasznosítható tanulsággal szolgál, amelyért megbocsáthatók a feketébb színek. E tanulságok közül a kornak megfelelően első helyen áll: aki csak a játékon töri a fejét, az rossz úton jár. s könnyen szamárrá változik (mint Pinokkio). Má- .sik tanulság: a csavargás nem való jól nevelt gyermeknek, mert nemcsak önmagát, hanem legközvetlenebb hozzátartozóit barátait is veszedelembe sodorja. És a harmadik (erre a cirkuszi jelenet eszméltet rá:) a művészetet nem szabad sohasem kinevetni, a művészet rendkívül komoly dolog. Nos, már ezekért a gondolatokért, minden másféle ízt feledve, hasznos volt a színháznak műsorra tűzni ezt a régóta ismert mesés komédiát. Bor József rendezéséről egy mondat erejéig már szóltunk. Azon elismerésen túl is vannak érdemei. Főképpen, hogy rendezése szakít a régi gyermekszínjátszás kelleténél harsányabb, vásáribb ábrázolásával, s úgy állítja színpadra a művet, mintha érett, felnőtt közönséghez szólna. Visszafogottan, mégis élvezhetőén. kiélezetten. mégis valóságos mértékkel is elfogadható hitelességgel. Nem híve az olcsó hatásvadászatnak. Nem tesz rá, még csak egyetlen fölösleges „lapáttal’1 sem a jelenetekre: hagyja a maguk természetes módja szerint élni alakjait. S ez az alapállás pedig nemhogy művészi szempontból messzemenőkig dicsérhető, hanem közművelődési, a jövő színházba ,iáró közönségének nevelése szempontjából is. Segítői — Langmár András díszlettervező. Somoss Zsuzsa koreográfus, Hruby Mária jelmeztervező, Dobos Ferenc maszkmester — megértették a rendezői szándékot, és sajátos eszközeikkel igyekeztek a leghűségesebben szolgálni. S úgy érzem, ez esetben a zenekar is megtalálta a megyei művelődési központ akusztikai adottságainak megfelelő hangerőt, s nem harsogta túl játékával az énekeseket, akiknek így sokkal jobban örülhettünk, mint korábbi más felnőtt előadásokon. A címszerepet Ivánka Csaba kedvesen alakította. Meglehetősen nehéz feladatot jelenthetett számára a fabábú mozgását utánzó jövés-menés. A többi szereplő közül különösen a róka és a macska kettőse tetszett, a remek Falvay Klári és a szabadon áramló humoráról ismert Sebestyén Éva alakításában. Hollósi Frigyes, Simon Péter, Andai Kati, Baranyai Ibolya és Lengyel István számár^ nem jelentett túlságos megterhelést a rájuk mért feladat teljesítése. A szereplőgárdából még Benyovszky Béla nevét említeném, aki előrehaladott korát meghazudtoló lelkesedéssel és frisseséggel mozog, játszik a színpadon, s az egészen apró szerepekben is olyat produkál. amelyre lehetetlenség nem odafigyelni. Sulyok László Mai tévéajánlatunk 20.00: KÜLÖNÖS MÁTKASÁG Karácsony Benő különös hangulatú novelláiból — a Harcsai és a Viloja című elbeszélésekből szövődött a Különös mátkaság — tévéjáték. Harcsai a kisvárosi leánygimnázium tanulója amolyan szürke egere, nem csúnya, de nem is szép. Mégis egy váratlan epizód — Jablonszky, a csinos fiatal tanár óra után néhány percre benn tartja a» osztályban — a lányok érdekr lődésének középpontjába állítja, s felkavarja az egész gimnázium életét. A történet másik része a Viloja is a női lélek rejtelmeit boncolgatja. A mafla, csalódott férj vall szeszélyes, nagyravágyó feleségéről, akinek lelkivilága, csak a vásári kofáéhoz hasonlítható. Könyvritkaság A Magyar Tanácsköztársa- bői született meg a könyv, súg megalakulásának közelgő Csehszlovák kommunisták évfordulója ad különös ak- állították össze a szöveganya- tualitást annak az eszperentó got, szovjet eszperantisták se- nyelvű könyvnek, amely a gítették a fordítást, német dicsőséges 133 napról szól és nyomdászok készítették el a 1930-ban adták ki Lipcsében, könyvet és — többek között A könyv most került elő Pé- — amerikai munkások tereseit egy eszperantista mun- jesztették. A pécsi példány kás — Guderna Rudolf ameri- a bélyegző tanúsága szerint kás magyar — hagyatékából, a new yorki munkáskor tu- Igari nemzetközi összefogás- lajdona volt.
