Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
Zárszámadás a megye termelőszövetkezeteiben Bucsek Istvánné, Cene Bálintné és Pál János a ceredi termelőszövetkezet tagjai a tejházban fölözik a tejet. T (Folytatás az 1. oldalról) Fontos feladatnak tartják a forrólevegős lücernaszárító- üzem jobb kihasználását, hiszen az elmúlt évben alapanyag-problémákkal küszködtek, kevés lucerna jutott feldolgozásra. Az állattenyésztésben elsősorban a szarvasmarha-állomány fejlesztése a cél. Fontos szerepet /kapott és kap a tehenészet, á tavaly meghatározott 500 darab tehénlétszámot 30-cal túlteljesítették. Ez azt jelenti, hogy . az egyesülés óta 13 százalékkal nőtt a tehénállomány, míg a tejtermelés ‘13,4 százalékkal emelkedett. A termelőszövetkezet vezetősége és ezt követően a közgyűlés úgy határozott, hogy az idén a munka középpontjába a búza és a tejhozam termelése kerül. Homokterenye: Új elnököt választottak A homokterenyei gazdaság a körülményekhez képest szolid esztendőt zárt, hiszen a tervezett 2,6 millió forintos Nyereségből 800 ezer forinttal maradtak el, amelynek oka részben a szeszélyes időjárás, másrészt a közgazdasági szabályozórendszer hatása. A növénytermesztésben nem sikerült a tervezett hozamokat teljesítenj. Búzából 22,6, tavaszi árpából 20,6, kukoricából 30,1 mázsát takarítottak be hektáronként. Bár nagy figyelmet fordítottak a vetőmagok kiválasztására, időben történt a vegyszeres gyomirtás, a termelésszervezésben meglevő problémák és a technológiái fegyelmezetlenségek is közrejátszottak, hogy a termésátlag elmaradt a várttól. Kiemelten kezelték a takarmánytermesztést, a szá- lastakarmány-félék zömét géppel takarították be, új'esz- közöket, berendezéseket szereztek be a betakarítás gyorsítása érdekében. Ezenkívül növelték az öntözött területet, 300 folyóméter öntözőháloza- tc/t építettek ki. Már megrendelték a Rapid típusú gépsort, amely hozzásegíti majd a gazdaságot, hogy a hegyoldalakon is nagy biztonsággal végezhessék < a betakarítást. A közgyűlés elfogadta az 1977- re szóló tervet. Őszi búzáoól 28. tavaszi árpából 24, kukoricából 36 mázsa a hektáronkénti hozamterv. Az előirányzat azt célozza: hogy elsősorban a lemaradást kell a homokterenyeieknek behozniuk, amihez a feltételek biztosítottak. A szarvasmarha-ágazatban sem sikerült előbbre lépni. Ugyan a tehenek száma nőtt, de az összlétszám elmaradt a vártnál. A juhtenyésztésben kedvezőbb a kép, folyamatos Volt az elöregedett állomány pótlása. A létszám 104 darabbal több a tervezettől. A zárszámadó közgyűlés Kajla József tsz-elnököt saját kérésére, érdemei elismerése mellett megbízatása alól felmentette, s a gazdaság új elnökének Bernáth Lajos agrármérnököt választotta meg. Cered: Gyorsabb betakarítást A ceredi termelőszövetkezetben a tagság két részköz-^ gyűlésen tárgyalta meg az elmúlt év tapasztalatait, szabta meg a feladatokat. A ceredi kultúrházban Sótér István, a gazdaság elnöke elmondotta többek között, hogy a növénytermesztésben gyorsabbá vglt a betakarítás* mely a munka jó szervezésének köszönhető. Őszi oúzá- ból 38, tavaszi árpából 31,9 volt a hektáronkénti átlagtermés, viszont a lucerna jóval alatta maradt a tervezettnek. .Nagy gondot fordítottak arra, hogy a háztáji* területeken is növekedjék a termelés színvonala, s hogy a szárítóüzemet minél hatékonyabban használják ki a költségek csökkentése mellett. A beszámoló jónak értékelte az állattenyésztés munkáját' is. Javult a tenyésztői munka, de a költségek emelkedtek, így fontos feladat az idén a gazdaságosabb takarmányozás A szarvasmarhalétszám 1386 darab, a juhállomány nagysága meghaladja a 3600 darabot Az állat’ tenyésztésben feladatul szab ták meg a tehénlétszám no velését, a tejtermelés fokozáséi, s a tehenészeti szakosított telep rekonstrukciójára való felkészülést. A juhászaiban a szaporulati mutatók egyidejű növelése mellett a gyapjútermelés fokozása a feladat. Az erdészeti ágazatban az elmúlt évben —, mint arról a gazdaság elnöke szólt — hiba hibárg halmozódott, s így az ágazat messze elmaradt tervétől, A gazdaságban érte kelték a tapasztalatokat, s célul tűzték a feldolgozásra alkalmas és értékesebb minőségű fák kitermelésének növelését, a rendelkezésre .álló gépek hatékonyabb Kihasználását, a bizonylati fegyelem szigorítását. A ceredi termelőszövetkezet a tavalyi munka alapján kétmillió forint tiszta nyereséget ért el. J ágazati szinten a tervezett ki adásokból 280 ezer forintot megtakarítottak. A termésátlagok azonban elmaradtak a tervezettől, búzából, őszi árpából, repcéből, tavaszi árpából és borsóból egyaránt. Az idén az ágazat 8—10 száza lékkai emeli a tervét. Azzal számolnak, hogy növénytermesztésből csaknem egymillió forint lesz majd a gazdaság nyeresége. Az 'állattenyésztésben is éreztette káros hatását az időjárás. A szarvasmarha-ai- lomány év végére elérte a tervezett 360 darabot. A te henek száma 156 darabról 165-re emelkedett. A tejte melés viszont alaposan elmaradt az előirányzattól, mindössze 2211 liter az egy tehénre jutó átlag. Erősen befolyásolta a tejtermelést a takarmányozásban megmutatkozó következetlenség. A pe- csenyecsibe-előállítás tovább ra is jó vállalkozásnak bizonyul, ugyanarról az alapterületről 33 százalékkal több baromfit értékesítettek tavaly mint az előző évben. Emellett csökkent a tápfelhaszna lás, emelkedett az értékesítő si átlag. A nógrádmegyeri termelő szövetkezet 1976. évi gazdálkodásból származó tiszta 'jövedelme meghaladja a más fél millió . forintot. A ceredi termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén 'Kovács Pál mezőőr a iársadalmi tulajdon védelmezéséről szólalt fel. Fodor Tamás felvételei Honnan Tegyük, ami nincs ? Ami nincs — az itt van H -m a ii 4 f* visszatérő refrénként hal■* Av lottam némelyik, általam látogatott helyen a panaszt: hiába, hogy egyre- másra vezetünk ., be új technológiákat, állítunk termelésbe modern gépeket, csak nem jönnek azok az eredmények, amelyekre számítottunk. A gépekben van a hiba? — kérdeztem. Nem, az emberekben! — mondogatták. Nem eléggé kvalifikáltak, csak lassan képesek elsajátítani az új technikát, hibát hibára halmoznak. Miért? — érdeklődtem tovább. Mert... mert nem eléggé képzettek. És erről ki tehet? Hát mink is, mink is... Sajátságos hivatkozási alap, de egyben tény is: sok helyen tényleg nincs megfelelő számú t szakmunkás, pedig kellene. Néhol, nagy termelékenységű gépek mellé úgy — miként egyik . vállalatunk főmérnöke megfogalmazta —, mint egy falat kenyér. De honnan vegyük azt, ami nincs? — kérdezte az egyébként ténylegesen nagy létszámhiánnyal küszködő gyár másik vezetője. Ott, akkor, megválaszolatlan maradt a mondat. Szalai Sándor, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek oktatási vezetője viszont azon.- nal reagál az általam megismételt kérdésre. Ami nincs, az itt van, a gyáron belül! Csak azon kell módszeresen, következetesen, előrelátóan munkálkodni, hogy a meghatározott időre, meghatározott számban neveljünk szakmunkást a szakképzetlenekből — mondja. Szóval — summázza — nem kell mindenütt külső segítségre várni. A gyáron, vállalaton belül van már csak „feltáratlan tartalék.” A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben — de természetesen nem csak ott — éppen erre: a munkások képzésére és továbbképzésére kell nagy gondot fordítani. És ők teszik is, hiszen az új gépek kezelését —, miként a közeljövőben beinduló süllyesztékes kovácsológyárban és két éven belül Kisterenyén is, ahol nagy volumenben gyártanak majd hegesztett vékonycsövet —, csak olyan emberekre lehet bízni, akik tudói, mesterei már a szakmának. Azt tartják itt — miként az oktatási vezető többször is hangsúlyozza —, hogy az oktatás nem lehet „lépéshátrányban” a fejlesztéssel. Szinte évekkel előbbre kell gondolkodni! Ennek persze másik feltétele is van, mégpedig, hogy az oktatást sürgetők-szorgalma- zók, az ezzel foglalkozók, tisztában legyenek teljes részletességében a vállalati elképzeléseknek. Tudják, mennyi idő múlva, milyen képzettségű szakemberre le.sz szükség... S hogy így van-e? Az oktatási vezető hosszasan fejtegette: egyetlen fájó pont, a kovácsolószakma kivételével valamennyi helyre sikerült szakmun-^ kásokat kiképezni. Igaz, volt még egy másik" „Achilles-sarka” is a kohászoknak: az öntőhiány. De miután tavaly megszüntették az acélöntődét, annyi ember felszabadult ott, hogy jutott még belőlük targoncavezetőnek is. A kovácsok meg? Most sem kelendő a szakma: mindössze négy (!) tanulójuk vans mesterségre, és a múlt évben is, egy tizennégy fős osztályból csak nyolcán tettek vizsgát. És a jövő? Ki tudja! Semmiféle felmérés nem ad választ a lesz kovács, nem lesz kovács? — kérdésre. A szakmunkássá válás alapvető, követelménye az általános iskola nyolc osztályának elvégzése. Mert ha ez nincs, hiába a szakismeret, s a hozzáértő munka: nyolc osztály nélkül nem lehet szakmunkásvizsgát tenni. Szomorú tényt közölt Szalai Sándor: 1972- ben a gyár dolgozói közül közel ezerhatszá- zarl nem fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Erre kellett hát elsődlegesen a súlyt helyezni — és sikerült is: 1976. végére az alap-végbizonyítvánnyal nem rendelkezők száma kilencszázhetvenre csökkent. S bármily nehéz is leírni, de biztos: hosszú időnek kell addig eltelnie, amikor erről már szófe- csérlés a beszéd... Az 1976 77-es tanévben mindössze nyolcvanketten folytatják alapszintű tanulmányaikat. S talán lehet, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a vállalatnál két gyár- ’ részleg kivételével — a fizikai dolgozóknak mindössze ötvenegy százaléka szakmunkás. . .??! De visszatérve a honnan vesszük, ami nincs? — témára: az elmúlt évben a segéd- és kisegítő munkások közül huszonötén vettek részt szakmai tanfolyamokon, a betanított munkások közül száznégyen lettek szakmunkások, és amire még különösen érdemes odafigyelni: a szakmunkások közül száztizen- hárman tettek vizsgát — egy másik szakmából. Persze, lehetne növelni a gyáron belül indított szakmunkásképző tanfolyamok számát. Lehetne — mondják —, de egyes szakmákból nem áll össze annyi jelentkező, akik miatt érdemes lenne egy osztályt „beindítani”, és van olyan szakma is, ahol legalább hat-hétszáz óra gyakorlatot kellene eltölteni más munkahelyen. Ez pedig nem érdeke a gyárnak ebben az ínséges munkaerő-hiányos helyzetben.. Visszás szemlélet, bár megérthető. .. Se szeri, se száma azoknak a gyáron belüli és kívüli tanfolyamoknak, amelyeken a. Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói részt vesznek. Az idén például, csak a, vállalat által szervezett szakmát, s bővebb ismereteket adó tanfolyamokon, oktatásban, közel négyszázan vizsgáznak. S külöú említésre méltó az érettségizett fiatalok részére indított vezetőképző előadássorozat, aminek rendeltetése már címében is benne foglaltatik. A IriiKaevnlf elképzelése — kö- /V MOna»iüKvefere méltóan — célszerű, reális: a tervszerű fiatal szakmunkásképzés mellett — fogalmazhatunk így — önmagukból termelik ki a jelen és a jövő feladatainak végrehajtásához szükséges szakmunkásokat. Igen, ezt teszik, a honnan vegyük, ami nincs? — kérdés feletti töprengés helyett... K. Gy. Növekszik a tejtermelés Fellendülőben van a hazai tejtermelés. A MÉM előzetes adatai szerint az egy tehénre jutó 1975. évi 2530 kilogrammos tejtermelés tavaly 2768 kilogrammra nőtt, egy év alatt tehát 238 kilogrammal fokozódott. Az egy tehénre eső tejtermelésben a legelőbbre járnak az állami gazdaságok, ahol a teljesítmény tavaly átlagosan, 3674 kilogramm volt, míg a téeszekben 2538 kilogrammos eredményt értek el. A kistermelők gazdaságai 2758 Kilogramm tejet adtak átlagosan egy-egy tehénfői. A megyék között a legjobb eredményt a Fejér megyei tehenészetek érték el, 3365 kilogrammos teljesítménnyel, sorrendben a második Pest megye 3133 kilogrammal, a harmadik pedig Komárom megye 3034 kilogrammos termeléssel. Egy év alatt a legnagyobb — 515 kilogrammos — növekedést a Hajdú-Bihar megyei tehené szetekben érték el. Az állami gazdaságok mel lett egyre több termelős/ö zet kezet tehenészetei produkál nak kiemelkedő termelés eredményeket. Számos tées: 5000 kilogramm fölé fokozti az egy tehénre jutó hozamot A veszprémi Dózsa Tsz-bei például 6239 kilogramm vol az elmúlt évi teljesítmény, . kátolyi Üj Élet Tsz-ben pedii 1976-ban átlagosan 5705 kilo gramm tejet adtak a tehenek Nógrád megyeri A növénytermesztők megtakarításai A nógrádmegyeri termelő- szövetkezet növénytermelési ágazata eredményesen gazdálkodott 1976-ban, Hiszen Falusi asszony Palotáson Kissné bólogat. Hajnalban megy, este a hét — Legutóbb a répa tett kü- óra veti haza. Nem sokat _ tud ionosén próbára bennünket. De segíteni. Igaz, a gyerekek már , A FiIrJE kendővel bekötve. Portré Kiss Sándornéról A boltból siet hazafele megtömött szatyorral. Közben beugrott a körzeti ox'voshoz is. A férjét nemrégiben operálták a térdével Pásztón, tanácsot kér a doktortól.. Nyílt, okos beszédű parasztasszony Kiss Sándorné Palotáson. A termelőszövetkezetben növénytermesztési csapatvezető. Tizenhat esztendeje jár a közösbe. Egyszerűen, nagy szavak nélkül fogalmazza a mondókáját. — Szeretem a földet. Kislány korom óta ebben nőttem fel. Tudja, mehettem volna már üzembe Pásztora is és itthon a faluban is. Ha mondták, gyorsan elhessegettem még a gondolatát is. Nem váló énnekem a gép, a munkaasztal. Persze, nem azért, mintha Kissné félne a dologtól. Egyáltalában nem. Megállná a helyét biztosan ott is. Ahogy a termelőszövetkezetben is becsülik szorgos, jó munkájáért. Azért nem megy, mert megszokta. hogy feje fölött ott a kék ég. Tavasszal, kora őszszel különösen szép ott kint, a határban. Nehezebb a nyár meg az ősz. Amikor forró, nap perksel, eső szemerkél, szél fúj. Annyira. hogy a földön dolgozó asszonyok keze cserepes lesz. még a kenőcs sem segít rajta. ilyenkorra az ember elfelejti, hogy milyen nehéz volt)a sárok földön dolgozni, Télen jó néhány hétig otthon vannak a termelősjzövetke- zeti asszonyok. Március közepén kezdődik a dolog a földeken. —- Ilyenkor pihenjük ki a nyári fáradságot. Kézimunkázunk, összejövünk ísmerősök- rokonok. Megfosztjuk a tollat. Van rá időnk, szórakozást is jelent. Persze, már nem olyan, mint régen volt a fosztóka... — Miben különbözik? — Igaz, régen mi is fiatalok voltunk. Volt móka elég. Most csöndesen elbeszélgetünk. Néha da’olunk, vidám történeteket mesélünk. Meg arról folyik a szó, hogy már egyre inkább hiányzik a munka. Pedig sok hárul Kiss Sán- dornéra. A férje naponta Pestre jár el. Lakatos Csepelen, elkerültek a háztól. A fiú régóta dolgozik, a kislány meg Hatvanban gimnazista. Kollégiumban lakik, hetente egyszer jön haza. Kissné fél ötkor kel. Megetet’ az állatokat, mert tart libát, nyulat, csirkét. Disznó is röfög az ólban. Ez mind, az ő gondja. Ha marad ideje, gyorsan megfőz reggelre kelve. Ha nem főz, akkor a veteményesben akad dolga. Még az a jó, hogy a határban a termelőszövetkezet kiviteti az ebédet. Nem kell csomagolni, hideget enni. Csak a tányért, kanalat viszik az asszonyok. Dicsérik is, hogy jól, változatosan főznek. Kiss Sándorné megbecsült ember Palotáson Évek óta tanácstag, beválasztották a népfrontbizottságba is. Legutóbb pedig a nőbizottság elnöki posztját bízták rá. ■— Fölöslegesen nem szeretek beszélni, de mindig fölszólalok, ha úgy látom, szükség van rá. Sok a tervünk, elképzelésünk. Épp a napokban beszéltük Orgoványi Jánosné- val, ő a népfronttitkár, hogy még most, tavasszal, amíg nem kezdődik a munka a közösben, szeretnénk rákszűrést szervezni a faluban. Az asszonyok kérték, szívesen jönnek. Ha az új művelődési ház megépül, könnyebb lesz összejöveteleket, rendezvényeket tartani. Most nincs is helyünk jóformán. Társadalmi munkát szervezünk, parkosítani akarunk. Végül hozzáfűzi: — SOKSZOR kértük, főként akik üzemben vagy termelő- szövetkezetben dolgozunk, hogy az alsó üzlet nyitását, ami most héttől fél háromig árusít, ne csak nyáron igazítsák a munkához Tavasszal, őszszel is így legyen. A tejet, kenyered, ha meg is vesszük, reggel, nem vihetjük magunkkal' a határba Ha megírja az újságban, talán több foganatja lesz a szavunknak... Tolmácsolom a polotási asa* szonyok kérését A többi már az AFÉSZ-en múlik. Csatai Erzsébet r NÓGRÁD - 1777. - fcfefWW-LL, vosórnop 3
