Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-11 / 35. szám

Li hészül Esztergomba? Néhány gondolat pálya választás előtt NEM KÖNNYŰ FELADAT ELŐTT állnak ezekben a na­pokban az érettségire készülő középiskolások. Dönteniük kell, szándékoznak-e tovább­tanulni valamelyik felsőoktatá­si intézményben. Ha a to­vábbtanulást választják, ki kell jelölnijäk a számukra legkedvesebb szakmát nyúiló egyetemet, vagy főiskolát. Nem könnyy lecke ez, meg­oldása segítséggel is nehéz. A tanítói pálya iránt érdeklő­dők döntését szeretnénk mi is megkönnyíteni azzal, hogy — legalább vázlatosan — ismer­tetjük az esztergomi Tanító­képző Főiskolán folyó mun­kát, a tanítóvá formálás esz­közeit, módjait, nem utolsó­sorban a jelentkezési, felvé­teli lehetőségeket. Közismert, hogy a tanító­képző főiskolák feladata kommunista világnézetű és erkölcsű, hivatásukat értő és szerető 'tanítók képzése, akik eredményesen alkalmaz­ható szaktudományi és peda­gógiai műveltség birtokában vannak, és az állandóan nö­vekvő ismeretek önálló meg­szerzésének képességével rendelkeznek. E követelmény teljesítése nem könnyű, de a főiskola felkészült, hogy ele­get tegyen e feladatának. Eh­hez olyan fiatalok jelentke­zését várja, akik eltökélték magukban, hogy a 6—10 éves gyermekek nevelésének, okí­tásának szentelik , életüket, hogy kisvárosban, vagy kis­községben egyaránt képesek és hajlandók lesznek e ne­mes munkát végezni. Erre el­méleti és gyakorlati képzés segítségével készítik fel őket, általában heti 34 órás tanórai és az ehhez kapcsolódó egyéb szakmai és társadalmi, politi­kai elfoglaltság keretében. Komárom, Nógrád és Pest. megyében lakó fiatalok kér­hetik felvételüket Esztergom­ba, akár ebben a tanévben érettségiznek, akár az elmúlt években tettek ennek eleget. Kivételt jelentenek azok, akik szlovák tanítói oklevelet kí­vánnak szerezni. Ők az or­szág egész területéről jelent­kezhetnek. A tanév befejezése után — Június végén, július első nap­jaiban — felvételi vizsgát tesznek a jelentkezők. Akik a jelen tanévben érettségiznek azok csak szóbelit, akik a múlt évben, vagy azelőtt, azok írásbelit is. Az írásbeli vizs­gán két tétel közül egy iro­dalmi tételt dolgoznak ki, az idő 120 perc. Szóbeli iroda­lomból és történelemből van. Mindkét . tárgy a középis­kola III—IV. osztályának anyagát foglalja magában. A vizsgakérdések valamivel át- fogóbbak, mint az érettségi tételek, a tényismeret mellett lényeges az összefüggések meglátása, felismerése. A szaktárgyi vizsgával párosul a rövid beszélgetés is, amely­nek az a célja, hogy a bizott­ság tagjai bővebb felvilágosí­tást kapjanak a jelentkező pálya iránti érdeklődésről, családi körülményeiről, eddig végzett társadalmi tevékeny­ségéről. Ez irányú isrneretük szerzésében az iskola által küldött minősítésre is tá­maszkodnak, de ehhez az szükséges, hogy az reális, egyénre szabott, egyértelmű legyen, ne tartalmazzon sab­lonos megállapításokat. A VIZSGA TULAJDON­KÉPPEN VERSENYSZERŰ. A jelentkezők közül a leg­jobb 125 fiatal nyer felvételt. Az összesített pontszám a középiskola III—IV. osztályá­nak tanév végi történelem és magyar (irodalom és nyelv­tan) jegyeiből, az érettségi dolgozat, vagy a főiskolán irt dolgozat eredményéből és a felvételi vizsgán szerzett ér­demjegyekből tevődik össze. Nagyon lényeges tehát a kö­zépiskolai eredmény is, mert az elérhető pontszám több­ségét onnan viszi magával a jelentkező. Annak ellenére, hogy a történelem vizsgatárgy, érettségizni nem szükséges belőle. Az érettségi eredmé­nyét ugyanis — az írásbelit kivéve — nem vesszük figye­lembe az elbírálásnál. Akik sikeresen állják meg a helyüket a felvételi vizsgán, azoknak a tanterv egyes tár­gyakban specíalizálódási le­hetőséget biztosít, illetve ír elő. Valamennyi tanítóképző főiskolai hallgató a tanév megkezdése előtt két szakkol­légiumot választ, amelyekből a teljes tanulmányi idő. azaz három éven keresztül alapo­sabb, elmélyültebb képzésben részesül. Választania kell a pedagó­gia, a népművelés, vagy a könyvtár, illetve az ének. a rajz, az orosz, a testnevelés, a technika szakkollégiumból egyet-egyet. Ennek elvégzése feljogosítja arra, hogy az al­só tagozatban —, ha erre lehetőség van — ezeket a tár­gyakat szakonként elmélyül­tebben tanítsa, vagy közmű­velődési tevékenységet fejt­sen ki A bizonyos mértékű specíalizálódási lehetőség el­lenére nem tanárképzésről, hanem továbbra is tanítókép­zésről van szó. Függetlenül attól, hogy a tanítói oklevél megszerzése után, viszonylag rövid útpn szerezhető általá­nos iskolai tanári oklevél is valamelyik tanárképző főisko­lán. A fentebb említett szakkol­légiumi rendszer bevezetése semmit nem változtatott a tanítóképzés feladatán, azaz továbbra is. az általános isko­la alsó tagozata számára ké­pez olyan tanítókat, akik vala­mennyi oktatott tárgy taní­tására képesek. (Mindezekre a kérdésekre felvilágosítást ad a főiskola által kiadott és a középiskoláknak megküldött „Tájékoztató” is, amelyet az érdeklődőknek postán is szí­vesen elküldenek.) Százhúsz fős leánykollégi­ummal rendelkezik a főisko­la. A fiúk ilyejt-irányú igé­nyeinek kielégítésére az Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet kollégiumába^ van lehetőség. Az ösztöndíj és egyéb szociá­lis jellegű juttatás azonos a többi főiskolán, egyetemen érvényben levő gyakorlattal. BEBIZONYOSODOTT. HOGY A 6—10 éves gyerme­kekkel való foglalkozás s;m csupán női munka. Várják tehát mindkét nembeli fiatal jelentkezését. Nógrád megyé­ből különösen, hiszen közű' lük az elmúlt esztendőben a többség felvételt nyert. Dr. Gábris József tanítóképző főiskola, Esztergom Az általános iskolások Ebéd az oviban egyharmada napközis Az utóbbi két évtized szám­szerű adatai a napközi ottho­ni hálózat ugrásszerű fejlődé­séről tanúskodnak. Húsz esz­tendővel ezelőtt az általános iskolai tanulóknak 3, tíz esz­tendeje 12,7, a jelen tanévben pedig már 32,3 százalékuk napközis. Számottevő volt a fejlődés az utóbbi egy évben is. Az előző tanév több mint 9.5 ezer napközis csoportjával szemben ma több mint 10 360 csoport működik és 26 ezerrel több, összesen 347 ezer tanúló jár napközibe. Döntő többségük, 254 ezer alsó tagozatos. Az egész napos nevelés különböző formáiban részesülőknek mint­egy 70 százaléka fizikai dolgo­zók gyermeke. Mai tévéajánlatunk A mai tévéműsorból két eseményre hívjuk fel a fi­gyelmet. Az 1. műsorban 20.25-kor kerül sor a Ki mit tud? II. elődöntőjére, melynek kereté­ben ezúttal versmondók, hangszerszólisták, néptánco- sok, kamarazenészek, akroba­ták, egyéb kategóriájúak és táncdalénekesek mutatják be tudásukat. A 2. műsorban 22 órától az Onibaba című japán filmet láthatjuk. A különös történet alapjául szolgáló legenda ab­ból az időből származik, ami­kor a háború dúlta japáni földeken az otthonmaradot­tak néha a legembertelenebtí eszközökkel küzdöttek az éhínség, a nélkülözés ellen. A Kopár-sziget alkotója, Slndo Kaneto ezúttal egy asszony­nak és menyének kegyetlen sorsát ábrázolja — általuk emelve szót a háború ellen. Az információkról Cl) ICS-SzabA Imre: Visszatérő utazás (Kinregény! II. Az információ, mint tájékoztatás Miért hívathat? Mit akar? — erre gondolt, amíg az iro­dáig ért. Az őrmester az ab­laknál támaszkodott, Feri kopogott. — Tessék! — Ambrus szaki nem tud­ja, miért hívattam? — kezd­te a beszélgetést. — Fogalmam sincs — mond­ta Feri és végignézett az őr­mesteren. — Nincs semmi baj, nem kell megijedni. — Ügy nézek ki? — Nem. Terveim vannak magával. __ 91 — Ugye furcsának találja, amit mondtam? — Csak meglép — vála­szolta Feri, és hirtelen nem tudta elképzelni, hogy ennek az embernek tervei is van­nak. \ — Áthelyezem magát hol­naptól kezdve az általános lakatosokhoz — mondta és végignézett Ferin. — A lakatosokhoz? — kér-, dezte, és arra gondolt, hogy ott csak emelgetés van. Ügy is hívják ezekét, hogy „Samu- brigád”, a kalapácsról.. — Igen. — De mi lesz a csőszerelés­sel? — Azt is megoldjuk. — Már jó pár hónapja csi­nálom, aztán meg két év gyakorlat után szakvizsgát te­hetnék — érvelt Feri. — E^z igaz, de itt most na­gyobb szükség van magára — mondta. —■ De a csőszerelő szakma jobb, keresettebb — vitatko­zott Feri. — Egy jó lakatos is megké­rési a pénzét. — Csak nem mindegy, m.V lyen munkával. — Ebben igaza van! Ott meg tanulhat hegeszteni is — ajánlotta az őrmester. — Hegeszteni? — kérdezte Feri és egy kicsit elgondol­kozott. — Igen. — Nem rossz — mondta. — Égy hegesztő is jól keres. — Par éves gyakorlattal — tette hozzá Feri. — Ha akarja, fél év múlva hegesztő lehet. Az iskola hat hét, semmi az egész — mond­ta az őrmester. Aztán egy kis szünet következett a be­szélgetésben. — Vállalom! — kiáltott fel Feri. — Rendben van — mondta az őrmester és kezet fogtak. Feri kijött az irodából és ar­ra gondolt: hegeszteni töké­letesen megtanul fél év alatt. Hamarabb lesz szakmája. Vidám arccal ért vissza. A többiek csodálkozva fogadtak. — Mi történt? — Semmi. — Akkor miért vagy ilyen jókedvű? — Csak nem jutalmat kap­tál? — kérdezte Sülé. — Nem. — Nyögd már ki, mi a fe­ne történt veled! — Megkérte a kezemet az őrmester — mondta Feri. — Hülye... — Elment az esze! — le­gyintett az Egyosztályos. — Holnaptól kezdve áttet­tek a „Samu-brigádba”. — Micsoda? — kérdezték hirtelen többen is egyszerre. — A „Samu-brigádba?1’ — csodálkozott Sülé. — Igen! Miért, olyan hihe­tetlen ez? — Elvállaltad? — El! — Tényleg elment az esze! — Semmi értelmes meló nincs ott — mondta az öreg szerelő. — Hó-rukk munka — tette hozzá az Egyosztályos. — Emelgethetsz. — Megtanulok hegeszteni! — mondta Feri. — Hegeszteni? — Persze. Az gyorsabb és jobb. Fél év alatt szakmám lehet. — Mit érsz vele? Annyi hegesztő van itt, mint a sze­mét. — Miért baj az? — Nincs állandó hegesztés. — Nekem a szákma a fon­tos — vitatkozott Feri és úgy érezte, hogy jól döntött. — Ha csak ezt akarod, csi­náld. — Balek vagy, beugrasztott az őrmester. — Oda mindig nehezen kannak embert. Ez meg csak úgy oda megy. — Ne törődj vele. én meg- szerzem a vizsgát — mond­ta Feri. — í. esz róla egy papírod, és kitörölheted vele a... — Ha meglesz, elmegyek máshová — tette hozzá. — Te tudod. •— Mi jót akartunk. — Aztán ne bennünket okolj! X Nem szegték kedvét a töb­biek ezért a döntésért. Jó­kedvű volt délután is, ami­kor úgy három óra körül a Visegrádi utcánál egy isme­rős lányt pillantott meg, amint átszaladt az úton. — Erzsi! — kiáltotta. A lány visszafordult. — Feri! — mondta csodál­kozva á nevét. — Hogy kerülsz ide? — Ezt kérdezem én is. — Micsoda véletlen! — Nem véletlen, erre járok mindennap — mondta a lány. — Akkor találkoznunk kel­lett volna már. — Nem tudtalak értesíteni a címváltozásról. Leszereltél? — Igen. — Régen? — Még februárban. — Dolgozol? — Dolgozom. — Hol? , — Újpesten. .— Én is ott. A Chinoin Gyógyszergyárban. — Egy bőrgyárban. — Nincs büdös? — Megszokja az ember. — A Chinoin is büdös. — Most hol laksz? — Itt a Fürst Sándor ut­cában. — Hol van az? — Ahol a Duna mozi Majdnem szemben a mozival — magyarázta a lány. — A bátyám keresett ott. ahol laktál. — Tudom, meg is talált. — Mondta, majd írsz. — “ Közben elköltöztem Nyolcán laktunk egy szobá­ban, nagyon zsúfolt volt. (folytatjuk) A Magyar Értelmező Kézi­szótár szerint az információ: 1. ) tájékoztatás, felvilágosítás, 2. ) értesülés, adat, 3.) a kiber­netikában, berendezésbe jel­ként betáplált adat, hír. ■* A tájékoztatás és felvilágosí­tás, mint információ, mindig bizonytalanságot szüntet meg. Amiben nem voltunk bizonyo­sa!?, abban bizonyossá tesz. a több változatból egyet kijelöl és így szünteti meg a bizony­talanságot. Nézzük ezt konkrét salgótar­jáni példákon. A József Attila Megyei Mű­velődési Központ minden elő­ző évi színházi bérlettulaj- donost levélben értesített, hegy mikortól kezdi az idei évadra a bérletek árusítását. Kedves figyelmesség. Meg­szüntetett egy bizonytalansá­got. mert nern kellett telefo­nálni, érdeklődni. hirdetése­ket figyelni, tehát helyesen informálták a színházrajongó közönséget. Ez a hitünk, hogy helyesen informáltak, csak 3ddig maradt meg, amíg a megjelölt hétfői napon (szept. 8-án) meg nem jelentünk a pénztárnál, amelyet zárva találtunk. Ismét bizonytala­nok lettünk, míg a portán fel nem világosítottak (in­formáltak), hogy csak szer­dán lehet bérletet vásárolni. Az 1976'77-es színházi évad­ban egyes bérletek a ,25. Szín­ház egy előadására is jogos'- tottak. Mit mond erről a mű­velődési központ figyelmes tá­jékoztatója: ,.Az A és' Piros bérletben, valamirtt a C és Kék- bérletben egy elöadás-t a 25. Színház fog bemutatni, melynek n!őno";t,i:ít külön fogjuk a b.p ■■■-. 1 kö­zölni.” Ez az Ígéret, csak ígéret maradt. Még utcai pla­kátok sem hívták fel a fi­gyelmet a 25. Színház előadá­sára, így a bérletesek fele nem szerzett tudomást az előadás időpontjáról. Azt a kis gé­pelt hirdetést, amit a műve­lődési központ bejáratához kitettek „külön értesítésnek” nagyon nehéz elfogadni. Maradjunk még a színházi Információk területén. A szín­házak általában kettős sze­reposztásban játsszák a dara­bot, de az előadás napján a színház bejáratánál egy táb­lán eloszlatják a színházláto­gatók bizonytalanságát, mert közlik az aznapi szereposz­tást. Ez egy általánosan ki­alakult gyakorlat, amelyet a művelődési központunk még nem alkalmaz. Sőt, félreinfor­mál. A Shakespeare: Athéni Timon előadásán az ülésekre kirakott szereposztás szerint Apamehtust, az epés bölcse­lőt Iványi József Jászai-díjas, Érdemes Művész játssza. A valóságban pedig, mint azt lapunk 1976. nov. 2.3-i száma is közölte, Kun Vilmos ját­szotta a szerepet. Mozart: Va- rázsfuvolájának kettős sze­reposztásából sem tudtuk meg, hogy az előadás, a já­ték és ének alapján kinek a nevét jegyezzük meg. Az első bérleti hangver­seny tájékoztatója is rosszul tartalmazza a szovjet zene­szerző nevét (Mikov, helyesen pedig Minkov), de a műsort ismertető zenetanár helyesen ejtette ki. és lapunk előadás­ról ' szóló beszámolója is he­lyesen írta. Az ilyen infor­mációk nem bogy bizonyta­lanságot szüneteinek meg. ha­nem inkább újakat szülnek. Kúti István 4 NÓGRÁD - 1977. február 11., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents