Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-11 / 35. szám

Két csengetés között (7 A tanítás végét jelző csen­gő rrlegszólal. Néhány hnap múlva utoljára hallja ezt a csangőszót Godó Judit a sal­gótarjáni Közgazdasági Szak- középiskola negyedikes tanu­lója. Az órák végeztével siet­ve megy a KISZ-szobába, ahol tennivalók sokasága vár rá. Ö az iskolai csúcsvezető­ség titkára, s ilyenkor meg­kétszereződik feladata. Elmé­lyedve hajol az íróasztal fölé. s az ajtó nyitódására fel­kapja fejét. — Min dolgozol? — Az utolsó hónapok adják a legtöbb teendőt. Mérleget kell készíteni az 1976-os év munkájáról, beszámolót az eredményekről. — Hogyán sikerült az ak­cióprogram megvalósítása? — Az általános feladatok, mint például a politikai ok­tatások és Kilián-körök meg­szervezése mellett' jó volt a diákparlamentek lebonyolítá­sa. A felvetődő problémák megoldását a vezetőség és a tantestület megvitatta. Ha­tározataink jelentősebb pont­jai valóra váltak: megnövel­tük a korrepetáló /órák szá­mát, és iskolánk könyvtárát szárpos szak- és szórakoztató könyvvel gazdagítottuk... A KISZ-titkár azonban nemcsak az iskolája parla-' mentjén vett részt, hanem mint a megyei diákparlamen­tet előkészítő bizottság tag­ja a Stromfeld Aurél Gép­ipari Szakközépiskolában és kollégiumában is jelen volt. -Feljegyzéseket készített az ott megfigyeltekről és tapasztala­tokról. — Milyen lesz az idei moz­galmi év? — Először a forradalmi if­júsági napok eseményeihek és az új akcióprogramnak a ki­alakítása a legfontosabb. Majd végső feladatom a veze­tőség újraválasztásának elő­készítése lesz, hisz’ négyéves munkám és az iskolában foly­tatott tevékenységem lassa'n befejeződik. A ballagás előtt, azaz áprilisban leköszönök — mondja, s hangjából némi szomorúság érződik. Sok tanulóban felmerül a kérdés: tanulás és KISZ, hogy egyeztethető össze? Mi erről Judit véleménye? — Szoros összefüggés van e két terület között, mivel a KISZ-tagnak, főképp nekünk, vezetőknek a legelemibb kö­telességünk képességünk és tu­dásunk szerint tanulni... Godó Judit jeles tanuló. Szorgalma és tanulmányi eredménye példaként állítha­tó a tanulók és az új vezető­ségi tagok elé. Munkája elis­meréséül tavaly megkapta a KISZ Központi Bizottság di­csérő oklevelét. Sok élmény­nyel gazdagodva hagyja el majd a közgazdasági szakkö­zépiskolát. — Terveid? — Szeretném, ha felvenné­nek a Közgazdasági Tudo­mányegyetemre és ezt sikere­sen elvégezném. Ezután pedig visszajérek Salgótarjánba, s dolgozni fogok. A KlSZ-szer- vezet aktív tagja leszek to­vábbra is, és igyekszem majd hasonló eredményeket elérni — válaszolja, s már Siet, merti újra szól a csengő, jelzi, hogy kezdődik a .következő óra T. Zs. Herceg János: i4z utolsó Mohikán __ Nem tudok bá'nni az e mberekkel! — jelentette ;ki Leó bácsi olyah magabizto­san, mint akinek minden sza­va kinyilatkoztatás. — Velem nem fordulhat elő olyasmi, hogy valaki elnéz a fejem fölött, s aztán kénytelen va­gyok napokig enni magamat, hogy az illető miért nem kö­szönt. Én ugyanis mindenkit megelőzök a köszönésben, mert úgy érzem, az udvarias­sággal magamnak tartozom. „Noblesse oblige!” — mondta szeretett osztályfőnökünk, an- !no dacumól 1917-ben, ami­kor a kampós érettségi bot­tal elindultunk- az életbe, il­letve ki a frontra. Ennél töb­bet nem tudott adni szegény tanár úr. Ez volt az én hozo­mányom az iskolától. — Hát nem valami nagy hozomány — jegyezte meg Sári fanyarul, miközben ki­töltötte a likőrt, a császárkör­tét, amelyet mindenki utál, s csak azokra a ritka alkal­makra tartogatjuk, ha Leó bácsi . jön, hogy konzervatív ízlése ebben se szenvedjen hiányt. Sajtos pogácsát sze­retett kopogtatni hozzá. — Tévedsz, kicsikém! — felelte könnyedén. — Én még ma is ebből a hozományból elek, _ tekintve, hogy szegény Lujzi nénétek nem hozott semmit. Nem mondom, hogy nagyon jól élek belőle, de megvagyok még ma is. És hosszú életem során ez lega­lább annyit ért. mint tudo­mányom a kettős könyvelés­ben. • — Jó, jó, de mit ért eLLeó bácsi az életben? — feszeget­te feleslegesen a kérdést Sá­ri. Mert rossz kedve volt, s Leó bácsi kapóra jött, hogy általános életundorát kitölt­se rajta. — Ja, ha te ezzel kezded drágám, akkor a magam ré­széről már be is fejezhetném a vitát. A vicc tudniillik ab­ban van, hogy az én bölcses­ségem nem váltható apró­pénzre. önmagáért van, mint az igazi művészet. — Igen? Az is? — húzta fel a szemöldökét undokul Sári. de Leó bácsit ezzel se tudta kihozni a sodrából, mert a sértődés ellenkezett volna az udvariasságról val­lott nézetével. — Egyszer azzal jöttek ne­kem a bankban — folytatta elnézően —, hogy van valaki a városban, aki köszönés dol­gában engem is kenterbe ver. Kori eh volt, az örökös kép­viselőjelölt, aki azzal akarta megalapozni a karrierjét hogy széles kalaplengetésse! üdvözölte az utcán az embe­reket, az utcaseprőtől kezdve a polgármesterig. De milyen dilettáns módon csinálta ezt nagy ég! Alázatosán, fakutya vigyorrál. Nem mondom, hogy emiatt bukott meg, hiszen a politikában a szervilizmusra minden időben építeni lehe­tett. Éppen csak azzal nem volt tisztában, hogy a házas­ságok az égben köttetnek hogy virágnyelven fejezzem ki magamat. Ö itt lent hajbó­kolt. i — Tejet kapott ma. Leó bácsi? — próbálta Sári más mederbe terel'ni az unalmas előadást. — Mert én nem kap­tam. Későn mentiem érte. Hétkor. Már elfogyott. — Én kilenckor. És ott várt a tejecske a pult alatt — dicsekedett Leó bácsi —, s a tejeslány mosolya a pult fö­lött. De ez egy külön törté­net, amikor szegény .Lujzi nénétek csípőben eltörte a lá­bát, mint tudjátok, nekem kellett vállalni a beszerzés csöppet sem kö'nnyű, de rop­pant érdekes misszióját. Ez a tejeslány például kezdetben elmondhatatlanul kurta és elutasító volt. Tejet eleinte a legritkább esetben kaptam. Akkor is rendszerint össze­ment De aztán egy szép na­pon kiderült, hogy a tejes­lány nem is lány, hanem asszony. Gyerekkocsit ringa­tott egyszer szabad kezével a pult mögött, a másikkal a te­jet mérte, s a kicsi mégse hagyta abba a bőgést. Most jött az én számom! Hátra mentem, odaadtam a gyerek­nek a kalapomat, hadd játsszék vele, s elkezdtem hangosan fütyülni neki. Nem­csak a gyerek rosszkedve múlt el, hanem a mamájáé is. Derült rajtam az egesz bolt. Azóta van tej. — Hát ebben nem tudom felvenni a versenyt Leó bá­csival ! — sziszegte Sári. mint akinek végleg elege van. — Fütyülni se tudok. Nekem nevetnem kellett Sá­ri szellemességén, s azt .vár­tam, hogy Leó bácsi ugyan­csak elmésen riposztozik majd, de tévedtem. Mint a rövidtávfutó, ha ki­fogyott a szuszból, egyszerre elkezdett hápogni, a mosoly­nak nyoma se volt az arcán, a hangja is panaszosra for­dult: — Ne higgyétek, hogyköny­nyű játék ez. Utolsó mohi­kánnak lenni alapjában véve mindig elszomorító szerep volt. Most az vagyok. És tisztán látom magamat a ko­mikum és szánalom megalá­zó tükrében. Időszerűtlen va­gyok, kimentem a divatból zergetollas kalapommal együtt Mást most nem mond­hatok. A többit képzeljétek hozzá. Isten veletek! Méntegetőzni kezdtünk. Sá­ri kezet csókolt neki, amin máskor halálosan megsértő­dött volna. Most hagyta, de visszatartani nem tudtuk. El­ment görnyedten és valóban szánalmasan. öregebb lett, mint amilyen volt. Sári sírt, a zsebkendőjét rágta, s alig tudtam magá­hoz téríteni. Pótolni az édesanyát \ / Gyermekek között SZÁZ KISGYERMEK OTT­HONA. Vannak közöttük, akik már néhány napos korukban ide kerülnek. Egyenesen a kórházból. Az igazi otthonu­kat talán sohasem ismerik meg... Mind a százukat az állam vette gondjaiba. Azért, mert lányanyák gyermekei, vagy otthon rossz szoqiális körül­mények között élnek a szü­lők, így a gyerek már előre veszélyeztetetté válik. Néhá- nyuk annyira kicsinyen és gyöngén látta meg a napvilá­got, hogy utógondozásra szo­rul. Előfordul az, is, hogy a szülei egyszerűen lemondtak róla. Akárcsak egy megunt tárgyról... Szép ez a csecsemőotthon. Jó meleg, besüt a nap, a virá­gok teszik otthonosabbá. Akik pedig a gyerekekre vigyáznak, mindent elkövetnek, hogy mindenük úgy meglegyen, mint az „igazi” családban. Ez nehéz. Nem az anyagiak mi­att. Azok a gyerekek, akik ide kerültek Balassagyarmat­ra, nagyon jól ellátottak. Szép, tiszta ruhácskákban, szí­nes ágyneműben, sok-sok já­ték közepette töltik a napokat. A gondozónők még arra is ügyelnek, hogy a ruhák ne le­gyenek egyformák. Más-más a kising, rugdaló, kertésznadrág színe, mintája, formája. Az ellátásuk pedig — nyugodt szívvel mondhatom — talán jobb mint az átlagcsaládok­ban. Amikor ott jártunk, ebédre főzeléket, banánt és narancsot kaptak... Egy-égy gyerekre naponta — a hivata­los adatok szerint — százki-' lencven ' forintot költenek. Tarcsl Katalin osztályve­zető gondozónő fehér Köpenyt hozat. Csak 4gy lehet a gyer­mekekhez menni. Az egyik szobában a fal mellett sor­ban fehér ágyacskák. Közepén nagy szőnyeg. A hat-kilenc hónapos kicsinyek ott játsza­doznak. Egyikükön gyönyörű sárga rugdaló. — MÓNIKA — TARCSI Katalin szeretettel nézi a gü­gyögő apróságot — az egyik gondozónő, Kalácska Kati '’et­te neki a kisruhát. Az ő .,gye­reke”. Arra törekszünk, hogy a gyerekek jobban kötődjenek egy-egy gondozónőhöz. Há­rom-négy gyerekkel egyénen­ként is többet foglalkoznak. Arra törekszünk, hogy minden gyereknek jusson a szerétéi­ből. .. Ahány kisbaba, annyiféle sors. Melindát az édesanyja szülés után egyszerűen ott­hagyta a kórházban. Már hat­hónapos, de az anyja rnég nem is látta. Sanyika kicsi súllyal — alig volt másfél kiló — látta meg a napvilágot. Sokáig volt a kórházban, nem is csoda, hogy fokozottabban rászorul a gondoskodásra. Évikének az édesanyja meg­halt az ő születésekor... Akad olyan gyerek, akinek a sorsa jóra fordul. Ha a szü­lők véglegesen lemondtak a gyerekről, örökbe aiható, Családra lelnek az elvesztett helyett. A gondozónők szíve­sen emlegetik Rózsikét. A kislányt egy házaspár örök­be fogadta. Még a keresztne­vét is megváltoztatták. Nagyon szépen élnek. A mama időn­ként behozza a gyereket meg­mutatni a gondozónőknek... Ebben a szobában nyolc gyerek él. Hároméves korukig lakói a balassagyarmati cse­csemőotthonnak, innen Feiső- peténybe kerülnek. Csak na­gyon kevesen haza... A gondozónők, akik a ki­csinyeket ellátják, állandóan talpon vannak. Még egy csecsemővel is' mennyi baj van, hát még nyolccal. A rendszerességre törekednek. De alighogy az egyik etetése véget ért, már jön a másik. Két szakközépiskolás kislány, Mladoniczky Mária és Buris Ilona érdeklődve figyeli Ka­lácska Katalin tevékenységét. — Negyedikesek vagyunk, mind a ketten a csecsemőgon- dozó-női pályát választottuk. — Miért? :— Nem a pénz miatt. Á gondozónők nem Keresnek olyan sokat. Azért, mert sze­retjük a gyerekeket. Aki itt dolgozik, annak még külön „többlet” szeretetet is kell nyújtania. Ezt száz százalékig, úgy mint a családban, nem tudja adni egy _ intézet sem. Sérülékenyebbek, ielKileg nehezebben fejlődnek. Ezért szép feladat ezekkel a kicsik­kel törődni. A gyakorlott szakember; Tarcsi Katalin, aki már évek óta a gyerekek között él, ha­sonlóan vélekedik. — HIRTELEN ÖTLET hoS zott ide. Az első hónapokban még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy megmara­dok ebben a munkakörben. Szép, de egyúttal nagyon ne­héz. Ma már nem cserélnem el másért. Fia látjuk, hogy hetenként mennyit fejlődnek, nyiladozik az értelmük, ha már egy-egy értelmes szót tudnak mondani, vagy először állnak fel, nagy-nagy öröm. Ilyenkor sajnáljuk igazán, hogy az igazi édesanyák mind­ezt nem látják. Talán nem mondanának le olyan könnyű szívvel a gyerekükről, mint ahogy egyesek teszik... Ha az ember türelemmel és meg­győződéssel foglalkozik a gyer­mekekkel, akkor tudja, hogy nem vesznek kárba a hóna­pok. Megtérül a gyermekek ragaszkodásában, a felénk áradó szeretetben... Csatai Erzsébet Dunakilititől a Drávái); Vizeink kéíes érig A Finommechanikai VáHa'at kaposvári gyárában készülnek azok a széles sávú mikrohul­lámú teve-közvetíti 1 i ’icok, amelyeket már évek óta sz- UH hazánk a Sz. . j tunió meg­rendelésére. Az idén ebhíl —a iMmzs- a tv láncból — két, nyolcállomásos komplett be­rendezést szállítanak, közel 85 millió forint értekben. Erőműépítés itt, vízlépcső­előkészület ott, tározók soka­sodnak — nyugodtan elmond­ható: Vásárhelyi és Széchenyi óta Magyarország vizei most mennek keresztül a legna­gyobb átalakuláson. Ez a „most” húszegynéhány . éve tart már, és az ezredforduló környékén teljesedik be e fo­lyamat. Tiszalökről, Kisköré­ről, a Nyugati Főcsatornáról szinte mindenki tud már. De mi és hol lesz a továbbiak­ban? A kérdésre dr. Haszpra Ottó, a VITUKI tudományos igazgatóhelyettese, a műszaki tudományok doktora válaszöl. — A Gabcsikovo—Nagyma­ros vízlépcsőrendszer tulaj­donképpen három műtárgyból áll majd. Ezek közül, ha a Dunán folyásirányban indu­lunk el Pozsonyból, az első a Dunakiliti vízlépcső lesz. Itt 60 négyzetkilométeres tározó tó alakul ki a gátrendszer íe- lett, az Öreg-Duna jelenlegi medréből. E csatorna már a második műtárgyhoz, a gab* csikovói (bősi) vízlépcsőhöz tartozik. Ezen a csatormán bonyolódik a hajóforgalom a zátonyos-sekély jelenlegi Du- na-meder helyett. A csator­na a Kiliti-tóból indul, és Ás­ványráró alatt tér vissza a Duna jelenlegi medréhez. Gabcsikovónál a hajózsili­pen kívül 700 MW-os erőmű is épül. E vízlépcsőrendszer har­madik része lesz a nagyma­rosi. Itt erőmű épül, 146.MW kapacitással, ezenkívül hajó­zsilip és duzzasztómű is, rrynd- ez egy „blokkban”. Nagyma­ros felett, egyes korábbi hí­rekkel ellentétben nem jesz tó, tározó, csak a Duna fo­lyása lassúi le a tározóterü­leten. A duzzasztott terület felső határa Esztergom fe­lett lesz. Az egész Nagymaros—Gab­csikovo rendszer építésének előkészítése még ebben az öt­éves tervben megtörténik. A Visegrád környéki szí- vattyús-tározós erőmű terve teljesen független a nagyma­rosiétól. Itt arról van szó. hogy energiafogyasztási „holt­időben” az ország energiahá­lózatáról vett áram segítségé* vei egy alagútrendszeren fel' nyomnák a vizet a Prédiká­lószék-fennsíkon létesítendő tár»ló tóba. A víz azután csúcsidőben az alagúton ke­resztül visszaáramolva turoi- nákat működtetne. Ez az erőmű 500, teljesen ^kiépítve 1200 MW kapacitású lehet, (összehasonlításul: ha ma mű­ködne, a harmadik legna­gyobb ilyen típusú erőmű lenne a világonjí 'Amennyiben a KGST-tagállamokkal közö­sen megszületik a döntés ezen erőmű szükségességéről, ak­kor az a nagymarosi prog­ramtól függetlenül is »elké­szülhet. Nemcsak a Dunán, a Bala­tonon is várhatók változások. A Sió csatornázása a Balaton vízutánpótlása a • Dunából, vagy a Drávából — a Balaton vízminőségének megóvása miatt — végleg lekerült a napirendről. Viszont azért, hogy a Sió hajózhatósága ne a Balaton vízfelesíegétől függ­jön, elképzelhető tározók epi- tése a Balaton déli partvidé­kén. Sok szó esett a Duna—Ti- sza-csatornáról. Ennek több szerepe is lenne: kelet—nyuga-. íi irányú közlekedése Zá­honytól, a Duna—Majna— Rajna csatornán keresztül (bár ehhez újabb felső-tiszai vízlépcső is kellene, me'1 Záhonytól hajók még nem közlekedhetnek a Tiszán, ezenkívül ^ Duna—Tisza kö­zének vízszegény terülei eit látná el vízzel, és nem utol­sósorban öntözési idényben a Dunából pótolná a Tisza víz­készletét.) Mindezt feltételes módban, mert végleges vonal­kijelölés, határozat egyelőre nincs! Az ezredfordulóig azon­ban szóba kerülheti a csator­na megvalósítása, A kiskörei Tisza II. vízlép­cső munkái nagyjából elké­szültek. a tározó tó teljes fel- töltése is befeieződik az évti­zed végére, a csongrádi Ti­sza III. munkáit pediá még a jelen ötéves tervben megkez­dik. és a következőben el is készül Szatmári Jenő István NÓGRÁD — 1977. február 11., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents