Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

ló vezetés - eredményes gazdálkodás Gondolatok a nagybátonyi Mátra Tsz közgyűléséről Négy település — Nagybá- tony, Kisterenye, Mátravere- bély és Szúpatak — termelő- szövetkezetbe tömörült dolgo­zói, képviselői vitatták a na­pokban a Mátra Termelőszö­vetkezet 1976. évi munkáját, az idei feladatokat. Jó volt a ve­zetés és ennek következeiében eredményes a gazdálkodás az elmúlt esztendőbem.. A terme­lőszövetkezet a cselekvési programjában foglaltakat — az időjárás okozta nehézségek, gondok ellenére teljesítette. Ebben pedig az egész kollek­tívának, de természetesen a vezetésnek is nagy szerepe van. Uhlár László,' a közös gazdaság elnöke foglalmazott így: , — Lehetőségeink mellett re­ális tervet készítettünk, a ko­rábbinál nehezebb gazdálko­dási környezetet tártunk dol­gozóink elé. Messzemenően fi­gyelembe vettük az egyes kol­lektívák és a dolgozók hasz­nos javaslatait. A munkánkat tervszerűvé tette a párt cse­lekvési programja, amelyet a pártonkívüliek is tudomásul vettek és ezzel eredményeink javulását segítették. Egy év távlatából elmondhatom, hogy a tervfeladataink megvalósí­tásának i szolgálatába állítot­tuk a brigádmozgalmat, a ter­melési tanácskozásokat, és minden olyan fórumot, ame­lyen a dolgozói akarat jutott kifejezésre, ahol kölcsönösen tájékoztathattuk egymást fel­adataink végrehajtásáról s ez­zel további bizalmat és felté­telt biztosítottunk {a jónak. Ugyanakkor időben megszün­tethettük továbbhaladásunkat akadályozó tényezőket. Ennek következtében javult a techno­lógiai és a munkafegyelem, ami szervezett környezetet biztosított elképzeléseink meg­valósításához. A termelőszövetkezet elnö­ke ágazatról ágazatra vizsgálta az elmúlt év eredményeit. A növénytermelési főágazat ta­valyi tervének teljesítéséhez valamennyi feltétel — gép, műtrágya növényvédő szer, vetőmag stb. — biztosítva volt. Tovább javult a munkaszerve­zés, amit leginkább az bizo- nyílt, hogy szinte valamennyi munka végrehajtási ideje lé­nyegesen lerövidült és csak­nem minden munkával az el­sők között végeztek a járás­ban. Sőt, az aratással, az őszi vetéssel' és betakarítással más termelőszövetkezetnek is se­gítséget tudtak nyújtani. A kollektív munka eredménye, hogy a növénytermelési tőága­zat 1,3 millió forintos terve­zett nyereségét több mint 3,5 millió forintra tudták teljesí­teni. Hasonlóan jó eredményekről szólhattak a közgyűlésen az állattenyésztésről is. Elsősor­ban a tervszerű legelőgazdál­kodás, nemcsak a folyamatos legeltetést biztosította az év során, hanem nagyban segítet­te a folyamatos legeltetést is. Ennek egyenes következmé­nye; hogy valamennyi férőhe­Itt élt Lev Tolsztoj lyük állattal van ^eltöltve. Ugyancsak ide sorolható, hogy a tejtermelés a 2240 literről 2860 literre növekedett. Ered­ményes volt a hízómarha-ér­tékesítés. Összesen 1162 má­zsát adtak el jó minőségben. A vezetés azt is vállalta, hogy a legeltetési lehetőség jobb kihasználása érdekében több mint 340-nel növelte (elsősor­ban saját tenyésztésű anyagból) a juhállományt. Jó volt a pe- csenyebárány-nevelés kivaló az egy anyára eső gyapjúhozam, ami a tavalyi évben anyán ként elérte a 5,17 kilogram­mot. A beszámolóban is meg­fogalmazódott, de a hozzászó­lók közül is sokan beszéltek a melléküzemági tevékenység­ről, ami éppen a vfta alapján nem is annyira mellék-, sőt, a főtevékenységben bizonyos esetekben — mint az elmúlt évi kedvezőtlen időjáráskor — elsőnek lép elő. Mi sem iga­zolja ezt jobban, mint az 1976-os esztendő, amikor a kedvezőtlen időjárás nyereség- csökkentő hatásának ellensú­lyozása érdekében a vezetés a téglagyár és az építőbrigád kollektívájához fordult. A ké­rés megértésre talált, aminek eredményeként a 3 millió 581 ezer forint tervezett nyereség­gel szemben 5 millió - 697 ezer forint nyereséget értek el Az 1976-os év eredményei­ben az annyit emlegetett kö­zösségi erő és akarat érvénye­sült minden esetben. Munka- közösségek alakultak, ahol a párt irányító szerepe, a páit- tagok áldozatos munkája meg­határozta egy-egy tevékeny­ség tartalmát. Legtöbben ar­ról szóltak, hogy a kisebb és nagyobb közösségek, a legne­hezebb időben is a vezetést követték, a közérdeket helyez­ték az első helyre, a közért 1978. szeptemberében az egész haladó emberiség meg- ünnepli a nagy orosz író, Lev Tolsztoj születésének 150. év­fordulóját. A Háború és bé­ke, az Anna Karenina, a Feltámadás című regények írójának Jasznaja Polnaja-i birtokát teljesen rendbe hozták a jubileum alkalmábóL A tu- lai területen levő, ősi birto­kon Tolsztoj több mint 50 évet élt. Sétái, vagy lovaglá­sai alatt gondolta végig re­gényterveit, főhősének jelle­mét, itt jegyezte fel gondo­latait, megfigyeléseit, a cso­dálatos hazai tájjal való ta­lálkozás élményeit. Tolsztoj nemcsak hazájának nagy írója, de annak bölcs és fá­radhatatlan művelője is volt. Birtokán erdőtelepítést szer­vezett, gyümölcsfákat ültetett. Jelenleg is megvan még az a 300 almafa, amelyet saját ke­zűleg ültetett. A fák 90 éves koruk ellenére, napjainkban is termést hoznak. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom után Jasznaja Poljapát államilag védett te­rületté nyilvánították. Lenin rendkívül nagyra becsülte Tolsztoj emlékét, és öröksé­ge megőrzésének fontosságát hangsúlyozva, maga ellenő­rizte a Tolsztoj életével fog­lalkozó múzeum felállításá­ról szóló dekrétum megvaló­sítását. A Nagy Honvédő Háború éveiben a hitleristák kirabol­ták Jasznaja Poljanát. Az író házát istállónak használták. Különösen megsínylették ezt az időszakot a Jasznaja Poi- jana körüli kertek és erdők. Nagy erőfeszítésekre ■ volt szükség, hogy helyreállítsák a ház megsemmisült belső dí­szeit és pótolják az író elvesz­tett használati tárgyait. A birtok kertjei és parkjai nap­jainkban kapják vissza azt a külsőt, amellyel Lev Tolsztoj életében rendelkeztek. A kö­zeljövőben a birtok látogatói végighaladhatnak az író ked­velt fasorán, gyönyörködhet­nek a tolsztoji tájban és ker­tekben. végzett munka testesült meg minden tevékenységükben. A közgyűlés úgy fogalma­zott, hogy i 977-ben mégis többre van szükség. Még ak­kor is, ha az elmúlt évinél sokkal jobb természeti telté­telek között végezhetik mun­kájukat. A 8—10 százalékkal emelt növénytermelési, 4—5 százalékkal emelkedő egyéb főágazati hozamok teljesítése kiegyensúlyozott vezetést, a kollektíva teljes összefogását követeli meg. A tervben is úgy fogalmaztak, hogy ha minden­ki becsülettel, lelkiismerettel és felelősséggel eleget tesz a ráháruló feladatoknak, a terv biztosított, teljesíthető. Somogyvári László Csípős, hideg téli szél ciká­zott az oszlopok között és az apró papírdarabkák fogócskát játszottak a szélben. Az udva­ron iti-ott kis tüzek gyúltak, miket körülállva elgémbere­dett kezüket melengették az emberek. Mert ebben a fa­Jól fizet a háztáji gyos időben igencsak kellenek a mozgékony ujjak. Dudás Pál hattagú ezüstkoszorús villany- szerelő ifjúsági szocialista bri­gádja is rövid pihenőt tart. A kedvező felvásárlási árak alakulása serkenti a termelési kedvet a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Szépen fejlőd­nek a háztáji állattenyésztés korszerű módszerei is. Letké- ■cn Lengyel János nyugdíjas tsz-tag, volt állattenyésztési brigád vezető 2 tehenet tart háztájijában; a gépesített tehe­nészetből 6000 liter tejet adelt ál a csarnoknak. ★ Nem mindennapi eset, ezért figyelemre méltó, hogy a bri­gád fiataljai az elvégzett mun­kájukra garanciát adnak. Az általuk kivitelezett lakóház, üzem, kommünális épületek villanyszerelési munkáira az átadástól számított egy évre szavatossági kötelezettséget vállalnak. Garancialevéllel dolgoznak. Mikor és hogyan kezdődött ez a mozgalom? — érdeklőd­tünk Endrész Istvántól, a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat villanyszerelő építés- vezetőjétől. — Ezelőtt hét évvel indítot­tuk a garanciamozgalmat. Pontosabban nem is vezetői szintről, hánem brigádvállalás­ból alakult ki. Fodor Béla, a vállalat kiváló brigádja dolgo­zóinak nevéhez fűződik. Akkor kampányszerűen több szakma szocialista brigádja bekapcso­Hol van szabad munkaerő? NEM LEHET AZZAL vádolni bennünket, hogy ez a téma vadonatúj hasábjainkon. Kü­lönösen azok számara, akik rendszeres újság- és folyóirat-olvasók. Ma már egyre kevesebben hiszik azt, hogy gyáraink hagyományos, munkásokat toborzó feliratai nyomán egymásnak adják majd a kilincset a ,munkávállalók. Tíz évvel ezelőtt megyénkben a legnagyobb társadalmi és politikai gondot a foglalkoz­tatottság megoldatlansága jelentette. Ma pe­dig munkaerőhiányról panaszkodik a több milliárdos termelési értéket előállító nagy­üzem vezetője épp úgy, mint a?, alacsony ha­tékonysággal dolgozó kisüzemek képviselője, akiknek néhány évvel ezelőtt eszükben sem járt, hogy fejlesszék termelési egységüket. Sőt, az ilyen irányú megyei érdeklődésre is kitérő választ adtak. Most viszont fejleszteni akarnak úgy, hogy a megye vezetése ga­rantálja a szükséges munkaerőt. Miért alakult ki ez a mostani helyzet?! Rosszul határoztuk meg fejlődésünk ütemét, és az ezzel kapcsolatos munkaerő-szükségle­tet? Nem hinném! Hát akkoi hol keressük azt, ami nincs, ami most hiánycikk? A foglalkoztatottsági gondok megoldásával teljesítettük az alkotmányban lefektetett kö­vetelményt: mindenkinek joga van a munká­hoz. Ennek jegyében létesültek megyénkben Is új gyárak, amelyek a megye sajátosságá­ból adódóan többirányú feladatokat oldottak meg. Levezették a bányászat visszafejlesztésé­ből adódó feszültségeket, ugyanakkor jelentős számú munkaalkalmat biztosítottak a bányá­szatból felszabaduló munkaerőknek, a fel­növekvő fiataloknak és a háztartásban dolgo­zó asszonyoknak. Ez a fejlesztési irány akkor megfelelt a megye igényeinek, jól belesimult az ország gazdasági fejlődésébe. Az említett nagyszerű társadalmi feladat­nak azonban csak egyik részét, a foglalkozta­tottságot oldottuk meg. A követelmény másik oldalát, a hatékony foglalkoztatást részben objektív, részben szubjektív okok miatt nem hajtottuk végre. S alapvetően ebből adódnak mostani tennivalóink. Ugyanis az elmúlt idő­szakban megvalósított fejlesztési útnak, az extenzív szakasznak egyszer s mindenkorra vége megyénkben is. Ennek ellenére nem tudni mi ókból, még ma is vannak olyanok, akik nem hisiik el, hogy egyáltalán, vagy csak igpn kis mértékben lehetséges a lét­számmal való termelésnövelés. A társadalmi termelés mai magasabb szint­jén egyedül és kizárólag csak a fejlesztés in­tenzív útját lehet és szabad járni. Amikor a gyárak vezetői a kevés munkáskézre hivat­koznak, nem tesznek mást, mint mégpróbál­ják elodázni a fejlődésünket alapvetően meg­határozó probléma megoldását; az ésszerű munkaerő-gazdálkodást. Pedig ez az egyik alapvető meghatározó tényezője a társadalmi termelés dinamikus emelésének. Az előbbiekből adódik, hogy megyénk ter­melő-, gazdálkodó egységei, beleértve a ter­melőszövetkezetet is, olyan kényszerhelyzet­be kerültek, amiből nekik kell kilábalni, amit nekik kell megoldani, mivel megyénk­ben is csak elvétve akad szabad munkaerő. Ezeket pedig elsősorban azokra a munkahe­lyekre irányítják, ahol a gyárfejlesztések ré­vén előnyösen alakul megyénk iparának jel­lege, termékszerkezete, erősödik piaci pozíció­ja, növekedik az exportképes árualap, javul a belső ellátás. Az intenzív szakasz követelményeinek végrehajtására ösztönöz a gyors ütemben fej­lődő technika, az új technológiai eljárások, az üzemen belüli koncentráció, a szakosodás fokozódása, a termékek mennyiségével és mi­nőségével kapcsolatos, máról holnapra ugrás­szerűen jelentkező új követelmények. Mit tehet ilyen helyzetben egy élni akaró gyár? Körülnéz saját portáján. Így cselekedtek és cselekszenek a BRG salgótarjáni gyáregysé­gében is, ahol a dolgozók 70 százaléka telje­sítménybérben dolgozik. A múlt évben gé­pesítéssel, a berendezések tökéletesítéséve!, új technológiák alkalmazásával, egyes mun­kafolyamatok a zárt ciklusú termelésnek a ki­alakításával, a különböző szervezési intéz­kedésekkel és normakarbantartással 80 ezer normaórát takarítottak meg. Ez 41 dolgozó át­csoportosítását tette lehetővé. Közülük né- hányan elmentek, mert nem tetszett új be­osztásuk. Ebben az évben ugyancsak körülnéztek sa­ját portájukon, s megállapították, hogy to­vább lehet növelni a munkaerő ésszerű ha­tékonyságát. A tekercselő gépek üzembe he­lyezésével, jobb kihasználásukkal, megfelelő huzalok biztosításával öt főt. a hullámfor­rasztó gépek szélesebb körű alkalmazásával, szakszerűbb kezelésével 18 főt, munka- és üzemszervezésből, technikai változtatásokból, normakarbantartásokból ismét 15 főt lehet megtakarítani. Vagyis az előbb vázolt intéz­kedések révén 38 dolgozó átirányítását tudják megoldani. Az ily módon megtakarított lét­szám garantálja a termelés dinamikus fej­lesztését. A Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárának kollektívája 1977-b.en 36 millió fo­rinttal nagyobb terv teljesítését vállalja, mint amennyit az előző évben teljesített. A cél érdekében tovább javítják a munka- és üzemszervezői tevékenységet, szilárdítják a munkafegyelmet, jelentősen csökkentik a kiesett napok számát, elküldik, illetve a pré­miumból és jutalomból kizárják az igazolat­lanul hiányzókat. (Tavaly 32 főnek nyújtot­ták át a munkakönyvét.) Intézkedési tervükben szerepel továbbá, hogy a teljesítménybérben dolgozók arányát a jelenlegi 45 százalékról 52 százalékra növe­lik, a jelentős termelési értéket előállító gé­peket pedig folyamatos műszakban üzemelte­tik. A különböző intézkedések révén elérik, hogy az átlagos gépkihasználási műszakszám a tavalyi 2,2-ről 2,7 százalékra növekedjen. A gazdálkodás hatékonysága érdekében csök­kentik a túlórákat; a dolgozók elfogadható javaslatainak figyelembevételével ösztönzőbb érdekeltségi rendszert vezetnek be. Ki korán kel, aranyat lel. Ennek a régi, so­kat mondó, bölcsességnek adnak létjogosult­ságot az előbbi vállalatok, amikor a vezetők a gazdálkodás, napi irányító munkájuk kö­zéppontjába helyezik a hatékony, ésszerű munkaerő-gazdálkodást. Egyúttal választ ad­nak arra a kérdési-e is: honnan vegyük, ami nincs? A GYÁRKAPUN KÍVÜL valóban nincs, vagy csak igen kis mértékben. Jó lesz alapo­san körülnézni bent! Az a kollektíva jár ‘jól, az a vezető, irányító gárda szabadul meg a* előre nem látható sok kellemetlenségtől, amelyik időben tudomásul veszi, hogy a sí­rás helyett kapun belül kéll cselekedni. Csu­pán azt kell végrehajtani, amiről a korábbi években elfeledkeztünk, ami már tíz évvel ezelőtt is a megoldandó feladatok között szerepelt: az ésszerű, hatékony munkaerő­gazdálkodást. Venesz Károly Néhány fecske nem csinál nyarat lódott az űj kezdeményezésbe. De végül csak mi, villanysze­relők maradtunk. — Milyen többletfeladato­kat jelent ez a brigádnak? — 1973-ban vállaltuk az el­ső munkánkat, melyhez garan­cialevelet csatoltunk. Ezután következett a garzon lakóház, az. Arany János úti óvoda és bölcsőde, az ÉVI-áruház. Je­lenleg az ú.) vásárcsarnok vil­lanyszerelési munkálatait vé­gezzük. Ezzel meghatványozó­dott a felelősség. Nem lehet át­hárítani a hibát a másikra. Minőségi munkát, kell végez­nünk. Érdekeltté váltak a dol­gozók a szerelésben, mert az adódó hibákat munkaidő után javítjuk ki — válaszolt a bri­gád vezetője, Dudás Pál. — Volt már erre példa? — Igen. De nem szerelési, hálózati, műszaki meghibáso­dás. Általában anyaghibák, kapcsolócserék fordultak elő — vette át a szót Fodor Tibor brigádtag. — Sok esetben olyan munkákat is elvégeztünk, amik nem közvetlenül hozzánk tar­toztak. Jó érzés, ha bizalom­mal fordulnak felénk. Ilyenkor nem lehet legyinteni. Kétféleképpen lehet felfogni ezt a garanciát. Ügy is, hogy kötelező, de úgy is, hogy szí-, vesen csináljuk. Csak az ap­ró kis óvodásokra kell gon­dolni, hiszen nekünk is van családunk és így mindjárt ért­hető. .. A mozgalom jónak bizo­nyult. Ezt igazolják azok a dicsérő, elismerő bejegyzések, melyeket a brigádnapló őriz. A dolgozók is szívesen vál­lalták az új feladatokat. Mégis, miért nem szélesedett tovább, sőt, leszűkült a vil­lanyszerelő brigádokra ? — Brigádvezetői értekezle­ten, megbeszéléseken szóba került, hogy jó lenne, ha a többi szakma is bekapcsolód­na az akcióba — mondta Du­dás Pál. — Eredményesnek, jónak találták az ötletet, de... maradt minden a régiben. — Hogyan látja ezt a szak­ipari építésvezetőség helyette­se, jelenlegi, megbízott vezető­je, Langa Gyula. A kérdés megválaszolatla­nul maradt, mivel Véleménye NÓGRÁD - 1977. szerint ő nem illetékes ebben a témában szólni. Ezért meg­kerestük Király Attilát, a szak- szervezeti bizottság titkárát. Neki mi erről a véleménye, és mit tesznek a jövőben? — Ezelőtt neiiány évvel még a vízvezeték- és fűtésszerelők­nél is „élt” a garancialevelei mozgalom. Azután fokozato­san elhalt. Létjogosultsága van ennek a vállalásnak a jövő­ben is. A vállalat törekvése, hogy azokban a szakipari ágakbán, ahol a szerelői mun­ka jelentős, újból induljon el az akció. A szocialista brigá­dok munkaverseny-célkitűzé- seiben is megfogalmazódott ez a törekvés. A vezetés figye­lembe veszi az értékeléseknél és támogatja a garancialevél­lel dolgozókat. Ügy mondják: néhány fecs­ke nem csinál nyarat. Mert hiába jó a villanyszerelés, at­tól még feljöhet a parketta, le­válhat a vakolat és meghibá- sodhatoak a vízvezetékek és fűtőtestek. Ezeket is ki kell ja­vítani. valamikor később. A garancialevél-mozgalom, vál­lalás akkor érhetné el igaz' célját, ha nemcsak egy szak­ipari munka brigádjai, hanem a többiek is bekapcsolódnának és az egész munkára szavatos­ságot vállalnának. — békési — február 9., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents