Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

ftláir aver cbély ben Tizennégyen példái niutaltak A sírás — íratlan szabály — nem illik a felnőtt ember­hez. Ám szabály ide vagy oda, a dolog olykor mégis meg­esik. Ehhez azonban valami rendkívül megrázó, felkavaró nagy eseménynek kell történ­nie. Mint amilyen például Mát- raverebélyben történt. Tizennégy felnőtt cigány dolgozó tett vizsgát az egyik szombaton az általános isko­la nyolcadik osztályos anya­gából. Ilyen még nem fordult elő a községben! Ennek meg­felelően nagy volt az izgalom. Olyannyira, hogy a vizsgázók közül ketten még sírva is fa­kadtak. — Nem csodálom — magya­rázza Nátafalussy Tamasné osztályfőnök, aki két éven keresztül vezette a mátrave- rebélyi cigány férfiak és asz- szonyok osztályát. — Az éj­szaka még műszakban vol­tak. Nem cseréltek, mert ^az éjszakai pótlék, meg rmodén fillér nagyon jól jön a család­nak. — És, hogyan sikerült a délelőtti vizsgájuk? — Megállták a helyüket. Csak a végén már nem bírták tovább idegekkel. Elpityered- tek az izgalomtól, meg a fá­radtságtól. Mindjárt egyre ford j1 az őrá kismutatója. Eredményt hirdetnek a dolgozók matra- verebélyi általános iskolájá­ban, a rövidített tanfolyamon. Várakozó csönd öleli körül a termet. A padban ülők fekete szeme, mint megannyi apró fáklya ragyog, figyel a vizs­gáztatókra. — Kedves búcsúzó nyolca­dikosok! — csendül fel Joó Jánosáé, a vizsgaoizottság — járástól küldött — elnöké­nek meleg hangja. S látom az arcokon, hogy milyen jólesik mindegyiküknek az a néhány kedves, emberséges szó, amit kapnak: a gratuláció. Verebélyi András iskolaigaz­gató értékeli a teljesítmenye- ket. Mindenkihez, még azok­hoz is, akik nem éppen a tő­lük várható legjobbat nyújtot­ták, van egy-egy megértő, biz­tató szava. — Pályám koronájának tekintem, hogy ezzel a cso­porttal két esztendő munkája után idáig eljutottunk — mondja őszinte örömmel a nyugdíj előtt levő, köztiszte­letben álló pedagógus. — Mert akik napi munkájuk után hetente három alkalom­mal szorgalmasan eljártak ide, ebbe az iskolába, példát mu­tattak a faluban, hogy a tanu­lásban, a tudásban nem sza­bad lemaradni senkinek. Most már elárulhatom, hogy a gye­rekeknek is többször oelda- ként állítottalak titeket. Tud­juk. sokan laknak még a Ró­zsadombon. tudjuk, hogy na­gyon sok embernek keli még elvégeznie a nyolc által most. Ezt ti megértettétek, becsü- lettel álltátok a sarat. Ügy érzem, hogy példátok nem­csak a cigányokra, hanem az egész községre erjesztőleg hat. .. Kívánom, hogy a jövő­ben is őrizzétek meg szor­galmatokat, tudásvágyatokat. Iratkozzatok be a könyvtárba, olvassatok, műveljétek maga­tokat, akinek képességei ptjdig megengedik — és sokan van­nak közöttetek ilyenek —, az tanuljon szakmát, legyen em­berségesebb ember. Az apák és anyák meghatot- tan hallgatják az „igazgató bá­csi” szavait, akinek gyermek­korukban is szinte kivétel nélkül a tanítványai voltak. A 14 vizsgázó közül a több­ség közepesen felelt meg a kö­vetelményeknek, s feltűnően sok négyes és ötös érdemjegy született. S ami fő: nem el­néző engedékenységből, hanem a megszerzett tudás alapján, A legjobbak — Csemer Gyu- láné, Makó Lajos, Puporka Mária, Puporka Tibor es Cse­mer György — szorgalmukért könyv- és tárgyjutalomban részesültek. A rögtönzött házi ünneosé- gen a frissen végzettekkel be­szélgetünk. Kérés nélkül is ömlik belőlük a szó, most már felszabadultam. Dicsérik a ta­nárokat, akiknek mindezt kö­szönhetik, az igazgatót, az osz­tályfőnököt és nem utolsósor­ban Gortva Sándor matema­tika tanárt, aki — mint mond­ják — ha nem értettek vala­mit, hússzor is elmagyarázta, s fél órákat ráhúzott, közös akarattal, egy-egy foglalkozás­ra. — Bizony könnyelműek vol­tunk — amikor nem tanultunk gyerekkorunkban — hallom innen is, onnan is. K a j á n (Kgy karikaturista arcképe) — De, hogyan is lett volna másként — szól valaki —, amikor otthon alig-alig vontak felelősségre valakit, azért mert nem tanult. Aztán meg a szü­lők jórészt írni és olvasni sem tudtak. Igen, a cigányság, még a fel- szabadulás után is évekig a régi, ősi törvények szerint élt, s elviselte a nem hivatalos társadalmon kívüliség minden terhét, megaláztatását. De az ő gyerekeik már ma­sabbak lesznek, másképpen élnek, s felfogásban, életmód­ban jobban különböznek, mint a maiak a megelőző generá­cióktól. Ennek már számos ’ele vsyi. A cigányság Mátraverebély- ben — mint az egész ország­ban — új életet tanul. Dolgo­zik, öltözik, épít, s lassan megtanul értelmesen gazdál­kodni az idejével, az erejével. A benne szunnyadó óserőt egyre inkább a maga javára, a család boldogulására fordítja. A szavakból fényesen sugárzik ki mindez. Élni, dolgozni be­csülettel, a társadalom hasz­nos tagjává lenni. Ez a nemes törekvés hatja át őket. Ezt segíti a társadalom. Puporka István II. kőműves és mun­kásőr már évek óta. Szépen fogalmazta meg a felemelke­dés vágyát Puporka István I. kubikos: — Most, hogy megvan a nyolc osztályom, már máskép­pen fognak nézni az üzemben is. Ügy érzem. több ember lettem, és kinvdtuk előttem a kapuk. Most már lehetek gép­kezelő is, vagy szakmát tanul­hatok. Rajtam múlik minden! Ettt értették meg Mátravere- bélyben 14-en. Ök, a segéd- és betanított munkások, akik va­lóban példát mutattok a' töb­bieknek. Sulyok László Eredetileg Kalász Tibornak hívják. — Én mindig is karikatú- rista akartam lenni. Már tíz­éves koromban tanárlejeKet rajzoltam. Képzelheted, hogy hányasom volt magaviselet­ből! Egyik reggel is éppen firkálgatok, amikor hirtelen belép a tanár. Az osztály fel­pattan imához. Így rajzaimat már nem tudtam elsüllyesz­teni. A mögöttem állók ima közben észrevették a tanár ur portréját, s az egész társasá­gon végigzáporozott a neve- tés. Tanítás után behívattak az irodába, és igazgatói róvól kaptam. „Te ima alatt bot­rányt okoztál — mondta az igazgató. — Az ilyen kajan alakok rontják meg az osz­tály szellemét. ..” Azóta min­denki csak Kajánnak hívott, ér A terrttészetrajzkönyvekben a madarak szárnya alá séta­pálcát rajzolt. Tizenkét éves korában pe­dig megnyerte a Müller tin­tagyár karikatúrapályázatat. Ez volt az első nyilvános sr kere. A háború végén rövid ide­ig Szegeden találjuk, mint faliújság-szerkesztőt. Hitler- torzképekkel, politikai ka­rikatúrákkal, izgatott abrak­kal kiabálta tele a Kárász ut­cát. Aztán a Ludas Matyi meg- alakulásáhak hírére, titokban hóna alá csapta a sátorfá­ját és Pestre utazott. 1945. tavaszán már a Lu­das Matyi rajzolója volt. Majd húszévi munkakap­csolat után kirúgta maga alól a széket, és a Tükör című hetilap rovatvezető grafiku­sa lett. ★ Sokszor láttam rajzolni is. De társaságban leginkább csak firkálgatni szokott. Fe­jeket, állatokat, krikszkrak- szokat, ezt’azt, csupa naív áb­rát és álmos ákombákomot — akár unlit htkozó civil egy érte­kezleten. Harapós indulatból és naiv kedélyből alakulnak ki a rajzai. Legtöbbször úgy, hogy a tartalmatlan vázlat hirte­len „bemozdul”, „működni kezd” és egy váratlan asszo­ciáció révén, kiugrik belőie a gondolat. , Kaján egyik legfőbb törek­vése: meglepni a nézőt. Min­den rajza egy-egy kis szenzá­ció. egyéni találmány, ame­lyet ő fedezett fel. Régebben a karikatúrák alatt hosszú szövegek sora­koztak: magyarázatok, tréfák, anekdoták, párbeszédek. Ná­lunk Kaján Tibor az elsők közt mellőzte ezt a gyakor­latot. Itt-ott egy szó, egy cím —, vagy még annyi sem. A szöveg szűkszavúsága mel­lett a vonalak, formák, rajzi ötletek beszélnek. Méghozzá elég bőbeszédűen. A Vénusz-rajz tnásodik di­jat nyert Bordigherában, a Humoristák Világszövetségé­nek kiállításán. Mai tévéajánlatunk 22.00: ÍRATLAN KÖLTÉSZET Az Ortutay Gyula főszer­kesztésével összeállított hat­részes sorozat egy szóban- énekben élő kultúra emlékeit dokumentumokban mutatja be. A televízió és az MTA néprajzi kutatócsoportja kö­zösen készítette el ezt a nép­rajzi-népköltészeti műsort. Azzal a céllal, hogy a kutató hűségével ábrázoljon egy el­tűnő életformát. A hat rész, hat különböző tájegység, hat különböző téma. Ami közös bennük az élő, megelevenülő paraszti múlt hűséges meg­örökítése. Az első adás szín­helye a nógrádsipedi toll­fosztó, s az adás A mesék ott vannak a jászolnál megkötve... címet viseli. Üö-Sxabö Imii Visszatérő utazás (Kisregény) 9. — Csak nem vagy festői lát­vány. — Elveszett ember vagy, öregem! — legyintett Tóth La­ci. — Akkor jó lesz, ha sietsz, mert lekésed a tévémacit. Nevettek, Sós Pista kézbe fogta táskáját, megindult ki­felé. — Holnap találkozunk. — Nem akarsz a javulás útjára lépni? — kérdezte Fe­ri. — Erre a kis időre? Nem érdemes! — válaszolta Sós és kilépett az utcára, az ajtó han­gos csattanással csukódott be mögötte. Feri gondolkozva né­zett maga elé. — Szívesen cserélnék a Sós­sal — mondta. — Miért? — Ö most hazamegy. Tu­dod te, mi az, hogy haza? Ott­hon? — Egy szoba. Fűtetlen, hi­deg börtön. — Nekünk az, de a Sósnak mégis más. — Miért más? Azért, mert be van fűtve, kész a vacsora? • — Nem. — Akkor miért? Ezért te is megnősülhetsz. — Megette a fene az olyan házasságot, ahol a meieg szo­ba meg a vacsora a fontos. — Akkor mi a lényeg? — Az ember, akivel együtt élünk, szóval tartozni Kell valakihez. — Jobb egyedül. — Csak úgy érzed. Ide menekülsz te is bátorításért velem együtt. — A Sós minek jön ide? — Mert hülye! Nem jön rá. hogy otthon jobb lenne. Vala­hol elszúrták és most igy akarják elfelejteni. — Az ő dolga! Iszol még? — Mára elég! — Akkor menjünk haza? — Azt hiszem, jobb lesz, mert, ha még sokáig itt ma­radunk elsírjuk magunkat. Feri lemászott a hordóról. Az ajtóban az Egyosztályos állt. — Te sem tudtál jobbkor jönni? — Éreztem, hogy itt vagy­tok — mondta, és mosolyba futott az arca. — De mi megyünk. Bevet­tük a fejadagot. — A kedvemért azért még isztok? — Nem! — Ferinek különben Is randevúja van — jelentette ki Tóth Laci. — Te kíséred el? — .Jaj. de hülye vagy! — Velem van randevúja — mondta Feri. — Közös prog­ram. Gyónni megyünk a szé­kesegyházba! — Ostyát akartok zabálni? — Így is nevezheted. — Milyen, szőke? — Barna, nagy mellekkel. — Igyunk a barna egészsé­gére! Megittak még egy litert, Fe­rit a villamosig vezették. A kalauznak felkiabáltak: — Tegye le a végállomáson! Nem tudta, hogy került ha­za. Reggel az ágyban ébredt. Szomjas volt. Kibotorkált a konyhába és megivott vagy fél liter vizet. A szobában megkérdezte a bátyját: — Milyen nap van ma? ✓ — Péntek. — Holnap hazautazom — mondta. NÓCRÁD — 1977. február 9., szerda A hatvani vonat késve in­dult. Nyugtalanul sétálgatott a pályaudvar peronján. Néze­lődött, és arra gondolt, jó lenne egy lánnyal megismer­kedni. > Megfigyelte, hogv ilyenkor legtöbbször nem si­került. Csak akkor, amikor nem is számított rá. A vonat csak Gödöllőn állt meg. Egy vasutas, meg egy öreg néni ült a fülkében. Fe­ri nézelődött egy darabig, az­tán elálmosodott. Hatvanban ébredt fel. A csatlakozásra várni kellett harminc percet. Addig a res­tiben megivott egy kisfröcs- csöt. Aztán felült a vonatra. Később nagy bőrönddel egy öreg, ősz hajú bácsi szállt fel. Feri segítette feltenni a bő­röndöt a csomagtartóba. Szótlanul ültek egymással szemben. Az öreg szólalt meg először: ’ — Soká indul? — kérdezte lassú beszéddel. — Három perc múlva — nézett az órájára Feri. — Messzire? — Nem, csak Tarjánig. — Én <ts oda. Aztán megint hallgattak. Közben a vonat elindult. Az öreg apró, mélyen ülő szemei­vel Feri arcát fürkészte. — Ott lakik? — kérdezte. — Igen, ott. — Hazafelé? — Hétfőn már jövök visz- sza. — Pesten dolgozik ? — Ott. — Az unokám is. Mondtam neki, ne menjen el, van itt munka, de nem lehetett vele beszélni — mondta az öreg és tovább beszélt. — Lehet itt dolgozni, sok az új üzem, meg a bánya is itt van még. Azt mondják, állítólag becsukjak őket. Nem éri meg kihozni a szenet, de addig is eltelik egy­két év. Rágyújtott egy cigarettára, Ferit is megkínálta. — Pedig nem rossz szén az. Én Ménkes-aknán dolgoz­tam. Onnan is mentem nyug­díjba. Tudom, hogy mi voll ott. Hordtuk mi a szenet ren­dületlenül, kellett az. Szívott a cigarettából, a füst betöltötte teljesen a fül­két: — A fiatalok már nem vágynak oda. Azoknak a va­ros kell, a szórakozás.. Hegyek' között futott a vo­nat, egyenletes pöfékeléssel. — Igen, csak a város vonz­za a fiatalokat — mondta Fe­ri. , (Felxiatjule) Szerinte a humor: az érte­lem nevetése. A karikatúra pedig: modern képírás. Egész tanulmányok gondolati anyaga sűrűsöd­het benne. A karikatúra tehát filozofi­kus műfaj. Egymásnak ellent­mondó jelenségeket azonosít; de mindig úgy, hogy felna­gyítja bennük a lényeget; majd a lényeg eltúlzásából adódó, rejtett összefüggések­re döbbenti rá a figyelmet. — Mit gondolsz? Mi lehet­ne például a közismert mér­tani fogalom: az egyenes ka­rikatúrája? Talán a görbe? Szó sincs róla. Hanem egy nagyon egyenes; egy képtele­nül egyenes egyenes. Mert igaz ugyan, hogy a görbe az egyenes eltorzult formája. A két pont közötti, legrövidebb útnak azonban nem lényeges tulajdonsága a görbeség. El­lenkezőleg! s ugyanígy a kör esetében is. A kör torzrajza sern az ellipszis lehetne, ei- hiszed? Hanem egy tökéletes, hipertökéletes köralak. Csak­hogy se az egyenesről, se a körről nem lehet karikatúrái rájzolni. 1 . Vajon miért? A választ már közösen fo­galmaztuk rpeg. Ezek a mértani fogalmak és idomok: a pont, a kör, a négyzet, vagy a téglalap tár­gyi létezése is lényeges, t^yan- ts pontosan fedi egymást. Ha a négyzetet eltorzítjuk, meg­szűnik négyzet lenni. Karika­túrára tehát akkor vállalkoz­hatunk, amikor különbséget fedezünk fel egy személy, vagy tárgy belső tartalma es megnyilatkozási formája ko­zott. Ilyenkor a művész azért túloz, hogy ez a különbség minél harsányabb legyen. Sa „karikatúra-alany” — a belő­le kiemelt, lényegi vonással — már egy idegen, őt komp­romittáló jelenséghez ha­sonlítson; olyasmihez, ami­vel szégyenli a rokonságot, amihez nem akar hasonlítani. A karikatúra tehát a más­nemű tények belső logikájára is rádöbbent, hirtelenül, va­lami különös hasonlóság ré­vén. / Ezért nem mindig lehet ne­vetni rajta. Csők mosolyogni. Vagy még azt sem. Néha csu­pán gondolkodásra késztet. Hogy a nagy dolgok milyen kicsinyek. Es a kis dolgok mennyire fontosak. — Egyesek a szememre lob­bantották, hogy rajzaim nem elég közérthetőek. Ezt kötve- hiszem. Inkább arról van szó, hogy nem lehet mindegyiket azonnal, fáradság nélkül meg­érteni. De hát miért baj, ha az érdeklődő egy intellektu­ális terméket tíz másodperc­nél tovább tart a kezében? Én az ilyesmit inkább előny­nek érzem. Igenis, fáradjon a néző, az olvasó. Szánjon rá némi „gondolkodási időt”, amíg a tetszetős ötlet mögé hatolva, eljut a tartalom mé­lyebb rétegéig. Fejtse le azt a hosszú gon­dolatsort, amelynek a raj? csak kiindulópontja, vagy ép­pen végállomása. — Hány könyved jelent meg eddig? — Négy. Tudod, az önálló kötet mindig nagy öröm. Bár rajzaim fő megjelenési területe az újság, a napi ese­ményekhez kötődve is vala­miféle társadalmi, lélektani, etikai sommázásra törekszem. A saját kötet, vagy album pe­dig módot ad arra, hogy ösz- szefüggés keletkezzék a raj­zok között, önálló kötetek nélkül tájékozódni se tudnék sok-sok ezernyi rajzom sűrű cédulahavazásában... Galsai Pongrác A Magyar Nemzeti Múzeumban vasárnaponként hangver­senyeket rendeznek, ahol régi korok hangszereit szólaltatják meg. Fotónk lantokat mutat be a 17—18. szazadból. V

Next

/
Thumbnails
Contents