Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

Indirn Gandhi válaa*lá*i programja Telket főidet, Hiteit, Ehért Indlra Gandhi, indiai mi- niszterelnök-asszonv .redden nyilvánosságra hozta a Nem­zeti Kongresszus Párt prog­ramját a márciusban sorra kerülő parlamenti választások­ra. A 17 oldalas dokumentum­ban a kormányfő kifejtette azt, hogy miért volt szükséges 1975. júniusában kihirdetni a rendkívüli állapotot az or­szágban. Indira Gandhi hang­súlyozta, hogy ezzel az intéz­kedéssel a katasztrófától men­tették meg az országot és visz­szaállíthatták a politikai sta­bilitást. Mint ismeretes, a rendkívüli állapot még mindig érvény­ben van. Gandhi asszony a választá­si programban megígérte, hogy pártja még erőteljeseb­ben fordítja figyelmét a la­kosság legszegényebb rétegei­nek helyzetére. Az indiaiak 80 százaléka tekinthető szegény­nek és a választási program számukra telket, földet, ház­építéshez hitelt és a létfenn­tartáshoz szükséges bért ígér. Indira Gandhi saját szere­pével kapcsolatban leszögezte, hogy a Nemzeti Kongresszus Párt „nem csupán belőle áll, ő csak a pártja képviselője”. A kormányfő felszólította a lakosságot, hogy a március­ban sorra kerülő választáso­kon ismét szavazzanak bizal­mat neki. A legutolsó parla­menti választásokon a nem­zeti kongresszus a szavazatok 48 százalékát szerezte meg. (MTI) Jelenté* Kínából Nincs fontosabb, mint az összeesküvők bírálata Aczél Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: A három legfontosabb kí­nai sajtóorgánum hétfői kö­zös vezércikke és a keddi Zsenmin Zsipao címoldalán írói álnév alatt közölt eszme- futtatás a meggyőződés vala­mennyi lehetséges eszközét beveti annak érdekében, hogy bizonyítást nyerjen: .manap­ság nincs fontosabb, közpon­tibb feladat, mint Mao özve­gyét és összeesküvőként elbu­kott társait bírálni. Minden cikkben felbukkant, hovatovább uniformizáltan, annak a „helytelen nézetnek” a kritikája, miszerint a „né­gyeket” elég volt szétzúzni, ezzel a „fő ellentét lényegé­ben meg is oldódott”. „Nem” — jelenti ki a keddi Zspnmin Zsipao — „a fő ellentét nem oldódott meg, a feladat to­vábbra is fárádságos”. „Egy so? ellentmondást kell felol­dani, egy sor nehézséget kell legyőzni. Szükséges, hogy a tömegek lelkesedését a né­gyek bandájának leleplezése és bírálata felé tereljük.” A nehézségek minduntalan való hangoztatásának egyik lehetséges magyarázata, hogy a kínai felső vezetés úgy ta­lálja: a tömegek körében jó­val nagyobb a bírálatban és termelőmunkában érvénye­síthető lelkesedés, mint pél­dául a közép- és alsószintű káderek körében, akiknek vállán a most folyamatban levő általános revízió végre­hajtása és népszerűsítése nyugszik. Mindenesetre figyelmet ér­demel, hogy a keddi Zsenmin Zsipaóból kiderül: a „négyek bandájának” bírálata — az elkerülhetetlen revízió, amely egy Maóra hivatkozó nép­frontpolitika jegyében folyik — nemcsak az elmúlt néhány évet fogja át, hanem az újabb kínai történelem legproble­matikusabb időszakát, a „kul­turális forradalom” beindítása óta eltelt éveket is. Waldheim Bejrútból Jordániába érkézéit Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden délelőtt Béj- rútban hosszabb megbeszélést tartott Szelim al-Hossz li­banoni miniszterelnökkel. Át­tekintették az izraeli határ kö­zelében, Dél-Libanonban ki­alakult helyzetet, s foglalkoz­tak a genfi közel-keleti béke­konferencián vaió libanoni részvétel lehetőségével is. A nemzetközi szervezet leg­magasabb tisztségviselője — bejrúti rádiójelentések sze­rint — kilátásba helyezte az ENSZ részvételét a Libanon újjáépítésére irányuló segély­akciókban. A főtitkár kedden Libanon­ból Jordániába érkezett, ahol a kormányfővel megkezdte tár­gyalásait. Amerikai — kínai eszmecsere Hettai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Carter amerikai elnök ked­den a Fehér Házban első ízben tárgyalt Haung Csennél, a Kínai Népköztársaság ösz- szekötő irodájának vezetőjé­vel. A Fehér Ház szóvivője a ifiásfél órás eszmecsere után „barátságos és hasznos véle­ménycserének” nyilvánította a találkozót. EGK­intézkedések az arab országok gazdasági segítésére Az EGK-tageHlamok kül­ügyminiszterei megállapod­tak abban, hogy az Arab Li­ga képviselőivel e héten sor­ra kerülő tanácskozáson el­sősorban a gazdasági kérdé­sekkel kell foglalkozni. Ugyanakkor az EGK intézke­déseket tesz a Földközi-tenger menti arab államoknak kilá­tásba helyezett kölcsönök és hitelek folyósítására. A Közös Piac javasolja Spanyolországnak, hogy átme­netileg tekintsék érvényben levőnek azt a gazdasági meg­állapodást, amelynek érvé­nye tulajdonképpen már le­járt, de megújításáról egye­lőre nem indultak tárgyalá­sok Az EGK a későbbiekben hajlandó megvitatni Spa­nyolországgal a gazdasági együttműködés eddigi formá­inak kibővítését. Madrid je­lezte, hogy esetleg még az idén kérni fogja teljes jogú tagságát a Közös Piacba. Bilak-be*zéd Prágában Szilárd az egység a CSIÍI* vezetésében ton a párt vezetésében az egy­ség állítólagos hiányára spe­kulálnak. Bilak hangsúlyozta: a CSKP vezetésében szilárd az egység. Gustáv Husák mind a Központi Bizottságban, az egész pártban és a nép között nagy és megérdemelt tekintélyt élvez. A Nyugaton folytatott csehszlovákellenes kampány és kommunistaelle­nes hisztéria része a szocialis­ta országok közössége ellen folyó koordinált támadásnak. A pamflet szerzőivel cs alá­íróival kapcsolatban Bilak így folytatta: azt gondoltuk, hogy rádöbbentek vereségük­re, tanultak a párt és a szo­cialista állam nagyvonalúsá­gából. A nagyvonalúságot gyengeségnek fogták fel, „ki akarták próbálni erejüket”. Kísérletükre megfelelő’ választ kaptak. Fellépésükre ízért re­agált a párt és a dolgozók tö­mege, hogy megtudják: 1968. nem ismétlődhet meg. ...........................................iiiiMiiiiiiiHitiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiimii.iiiiimtiitiiiiiimiiiiinimiHiiiimiiHiiiliitiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMii.................................................................... V asll Bilak, a CSKP el­nökségének tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn felszó­lalt a középeset! terület párt-, szakszervezeti és ifjúsági funkcionáriusainak prágai ak­tívaértekezletén. Időszerű bel­politikai kérdésekről szólva megállapította, hogy Cseh­szlovákiában tavaly jó ered­mények születtek az ötéves terv első esztendeje feladatai^ nak végrehajtásában. A szocialista országok sike­re szálka azok szemében, akik szívesen vennék, ha a szocia­lista országokban zűrzavar, nyugtalanság uralkodna — mondotta ezután. — E remé­nyeiket szolgálta legutóbb a megrendelésükre készült cseh­szlovákellenes pamflet, az úgy­nevezett „Charta ’77”. Ebben egy maroknyi bomlasztó egyén megrágalmazta Csehszlovákl­át. Ezt a gúnyiratot az egész párt és a nép határozottan el­ítélte. Erről azért beszélünk — tette hozzá —, mert Nyuga­„Hánykolődik, de nem «üly- lyed el”. Ez a jelszó szerepel latin nyelven Párizs városának címerén. Elsüllyedésről valóban nincs sző. Párizs városának hajója azonban oly mérték­ben hánykolódik, hogy inog belé Franciaország egész bel­politikai élete is. Valójában: a párizsi polgármester-válasz­tás körüli vihar csak egyik megjelenési formája a francia belpolitika válságának. E vál­ság alapvetően társadalmi­gazdasági jellegű. Franciaországot egy kifeje­zetten jobboldali többség kor­mányozza. E többség külpoliti­kájának — még a De Gaulle- korszak maradványaképpen — van számos pozitív jellemvo­nása. Belpolitikailag azonban ez a kormányzat kifejezetten a monopoltőke és a francia nagyburzsoázia érdekeit kép­viseli. A parlamenti többség­nek két oszlopa: a Giscard d’Estaíng köztársasági elnök vezetése alatt álló Független Köztársasági Párt, illetve a\ ' régi gaulle-ista párt, az UDR utóda, amely nemrégiben ne­vet és ezzel kezdőbetűket változtatott: RPR rövidítéssel jelentkezik. A lényeg azonban azonos maradt és azonos a párt vezetője is: Chirac, volt miniszterelnök. Jelenleg senki sem tudja megmondani: a két nagypol­gári párt valóban rendel- kezik-e többséggel az ország­ban. Hiszen már-1974. májusá­ban, az elnökválasztáson is csak rendkívül szerény több­séggel sikerült megelőznie a közös program alapján tevé­kenykedő francia baloldalt. A baloldal két legjelentősebb pártja a Francia Kommunista A párizsi csata Párt és a Mitterrand vezeté­se alatt álló szocialista párt. LEMORZSOLÓDOTT KORMÁNYTÖBBSÉG Általános vélemény szerint ez a szerény kormánytöbbség az eltelt három esztendőben szükségszerűen lemorzsoló­dott, miután a gazdasági ne­hézségek és mindenekelőtt az infláció egyre fokozták az elé­gedetlenséget. Ugyanakkor pe­dig a Giscard által meghir­detett reformokból (például a tőkések adójának emelésé­ből) a gyakorlatban semmi sem lett. Ezért már tavaly ősz óta aggodalommal tekin­tett a kormány a március 13- án és 20-án esedékes község­tanácsi választások felé. A parlamenti erőviszonyokat nem változtatják meg ugyan és így kormányváltozással sem jár­nak, de egyértelműen lemérik az ország politikai hőmérsék­letét. A jobboldal aggodalma ak­kor alakult át válsággá, ami­kor Giscard d’Estaing köz- társasági elnök szakított Chi­rac miniszterelnökkel. A sza­kítás eredményeképpen Fran­ciaország új miniszterelnököt kapott Barre személyében. Chirac pedig megkezdte a ma­ga hatalmi bázisának kiépíté­sét. Arra a tényre támaszko­dott. hogy a parlamentben, az általa vezetett RPR körülbe­lül kétszer annyi mandátum­mal rendelkezik, mint Giscard független köztársasági pártja. NÓGRÁD — 1977. február 9., szerda Chirac végső célja vitathatatla­nul a köztársasági elnökség, az Elysée-palota. Ott azonban elvben csak 1981-ben lesz üresedés, miután a francia köztársasági elnököt hét esz­tendőre választják. Ezért Chirac januárban látványos lépésre szánta el magát. LÁTVÁNYOS ÖSSZECSAPÁS A márciusi községtanácsi választások egyik döntő és mindenképpen leglátványo­sabb összecsapása a Párizs polgármesteri tisztségéért ví­vott küzdelem. Giscard és pártja számára sorsdöntő fon­tosságú, hogy saját emberét tudja a főváros élén. A köz- társasági elnök jelöltje D’Or- nano iparügyi miniszter, Giscard pártjának egyik veze­tője. A köztársasági elnök abban a hitben élt, hogy je­löltjét majd az 'egész kor­mánytöbbség támogatja, s így az győzelmi eséllyel in­dul Párizsban a baloldal em­berével szemben. Ekkor rob­bant az az esemény, amelyet a francia politikában azóta is „Chirac-bombának” neveznek. Az RPR vezetője, a volt mi­niszterelnök közölte, hogy ő is jelölteti magát párizsi polgár­mesternek. Ezzel Chirac ketté­szakította a kormánytöbbséget, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez nyílt kihívás a köztársasá­gi elnökkel szemben, s a szembenállást aligha lehet a továbbiakban csak Párizsra korlátozni. A francia politika balol­dalán ugyanakkor továbbra is érvényben van a kommu­nisták és szocialisták együtt­működését alapvetően biztosí­tó közös program. Ez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy lényeges részletkérdé­sekben ne lennének sokszor éles viták a kommunisták és szocialisták között. Ilyen né­zetkülönbség osztja meg jelen­leg a két pártot a Giscard— Chirac-párharc értékelésével kapcsolatban is. NAGYSZABÁSÚ MANÖVER A jelek szerint a francia szocialisták úgy vélik, hogy a Giscard és Chirac közötti el­lentét túlmegy a taktikai kü­lönbségeken. Szerintük Gis­card és pártja „jobboldali re­formista”, míg Chirac és az RPR egy sokkal keményebb, a monopóliumok érdekeit egy­értelműbben képviselő politi­ka letéteményese. A francia kommunisták nem látnak lényegbevágó, alapvető különbséget a jobb­oldali kormánytöbbség két pártja között, A francia mo­nopoltőke és a nagyburzsoázia szerintük jelenleg azért tűri el ezt a szakadást, hogy az 1978-ban esedékes nemzetgyű­lési választásokon legyen egy „váltó párt” a független köz- társaságiakkal szemben, ha addig a gazdasági és társa­dalmi nehézségek miatt Gis­card helyzete tovább gyengül­ne. A kommunista értékelés szerint tehát a Giscard1—Chi- rac-párharcot alapvetően egy nagyszabású manőver részének kell tekinteni még akkor is, ha a két párt és a két állam­férfi között vannak tényleges politikai és személyi ellenté­tek. —i —e A Grúz KP pfénnhiárói Jaiítani kell a termelési és fogy ásatási szín vonalat A /arja Vosztoka, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának napilapja két egymást követő számában közzétette a Grúz KP Közpon-' ti Bizottsága január 29-én megtartott' plénumának tel­jes anyagát, a plenáris ülésen a belkereskedelem és a szol­gáltatások, valamint az áiiat-' tenyésztés helyzetét vitatták meg. Tárgyaltak a párt- és ál­lami fegyelem megszilárdítá­sának problémáiról is. Eduard Sevardnadze, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára a plénumon egyebek között han­goztatta: a kereskedelem és a szolgáltatások javítása a je­lenlegi szakaszban a gazdaság fejlesztésének egyik Kulcskér­dése. Grúziában a kilencedik öt­éves tervben a szolgáltatások értéke 65 százalékkal emelke­dett, jelentősen bővült a bel­kereskedelmi forgalom. Mind­azonáltal a köztársaság szov­jet viszonylatban meglehető­sen elmaradt ezeknek az ága­zatoknak a fejlettsége tekin­tetében. Sevardnadze állást foglalt a kereskedelem szerve­zeti javítása, kulturáltabbá té­tele mellett, s hangsúlyozta: megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a kereslet és kí- . nálat közötti szakadék fel­számolására a keresletkutatás, a termékek minőségének javí­tása és a hiánycikkek kiküszö-. bölése átjárj A Grúz Kommunista Párt vezetője részletesen foglalko­zott a szocialista társadalom és a fogyasztás viszonyának elméleti kérdéseivel. Hangoz­tatta, hogy a termelés és a fo­gyasztási szint növekedése nem vezethet az emberi lélek elszegényesedéséhez, az ember nem süllyedhet el a tárgyi vi­lágban, s a tárgyak világa nem homályosíthatja el előtte az eszmék világát. Másfelől a szo­cializmusban élő embert is szüntelenül a tárgyak értéké­nek felismerésére, a bennük rejlő munka értékelésére kell nevelni. Sevardnadze emlékeztetett: a kilencedik és a tizedik szov­jet ötéves terv egyaránt fő feladatnak tűzte ki az embe­rek anyagi és kulturális élet- színvonalának emelését. Ez nemcsak politikai célkitűzés, hanem gazdasági szükségsze­rűség is. (MTI) j CSAPAJEV A legendák, mondák, népmesék hőseinek általában nin­csenek életrajzi adatai, Erős János, Fanyűvő és társaik szü­letésnapját, életének hiteles epizódjait nem jegyzi a történe­lem. Századunk legendahőseivel már valahogy más a hely­zet, tetteiket immár nem csupán a népi képzelet, de a histo­rikusok tolla is feljegyezte, s nem annyira a nép ajkán, mint inkább a kialakuló tömegközlési eszközök útján terjedt hí-, rük. A hős vitéz, akinek neve fogalommá vált immár majd hat évtizede, Vaszilij Ivanovics Csapajev, a polgárháború vö­rös paraszttábomoka. Most lenne 90 éves. Életrajza nem dúskál gazdag fordulatokban, a cári Oroszország elnyomorí­tott sorsú parasztjainak, munkásainak milliói hasonló utat jártak be, mint ő. A különbség talán az, hogy Csapajev kö­zönségesen is heroikus sorsa, nagyszerű, s egyben egyszerű fi­gurája krónikásra talált harcostársa Dmitrij Furmanov sze­mélyében, aki könyvet írt róla. Szigorúan tárgyilagos tollal rajzolta meg az igazságkereső parasztot, akiben egyesült a kato'nai zsenialitás, az ösztönös szónoki tehetség az akkori orosz földművesre jellemző gyanakvással, babonasággal, sőt időnként még a nagyotmondással is. Furmanov, akit ko- misszárként állítottak a partizánból lett parancsnok mellé, a tudatos, művelt kommunista szemével tekintett hősére, s dokumentumregényében így alkotott róla hitelesen meggyő­ző figurát. „Gyermekkoromra alig emlékszem — mesélte életét Csa­pajev —, de hát mire is emlékezzem. Elértem kilencedik évemet, odaadtak béresnek, egész életemet idegen emberek szolgálatában töltöttem... Tanultam a boltosságot, tudni kell ám ott lopni, de ez sehogy sem ment, a csalás sehogy sem ment össze a természetemmel __Azért vagyok én most eny­n yire dühös a kupecekre, mert keresztüllátok a nyavalyá­sokon; ebben már én Leninnél is jobb szocialista leszek, mert valamennyi kupecet gyak orlatból ismerem, és biztosan, határozottan állítom, hogy ezektől a bitangoktól el kell min­dent venni, fel kell osztani mindenüket, amijük van.” A boltossegédből kintornás lett, majd ismét földműves, s az­tán katona. A világháborúban vitézségéért négy alkalommal kapta meg a György-keresztet, de igazságszeretete, becsüle­tessége miatt sokra nem vihette a cári ármádiában. Olvas­ni is a lövészárokban tanult meg, s a könyvek, a betű világa új tereket tárt ki előtte. „Olvastam én Csurkin atamán j>1 Razinról, Jemelka Pugacsovról (parasztlázadások vezérei Oroszországban. A szerk.), Jermákról, szereztem egy köny­vet Hannibálról, aztán az olasz Garibaldiról, de még ma­gáról Napóleonról is. Tudja, az olyan embereket szeretem legjobban, akik jól tudnak hadakozni, s ha kell, magukat sem sajnálják.” 1917-ben végül úgy, mint a parasztkatonák tízezr x- pajev eljutott a bolsevikekhez, belépett a kommunista y«rt- ba. Osztagokat szervezett, csapatai hamarosan dandárra nőt­tek. Harcolt a Csehszlovák Légió, a fehérkozákok, s Kolcsak admirális csapatai ellen — mindig a vöröskatönák előtt jár­va, kivont kardjával mutatva a támadás irányát harcosai­nak, úgy, ahogy a róla készült film képeiről emlékszünk nagy bajuszú figuráiéra... Hőstetteiért 1919. júliusában meg­kapta a fiatal szovjetállam legnagyobb kitüntetését, a Vö­rös Zászló Rendet. A Csapajsv-legenda kialakulásáról így írt a hős tetteinek krónikása, a komisszár: „Ha az ember el­gondolkozik azon, vajon volt-e Csapajevnek valamilyen kü­lönleges »emberfeletti« tulajdonsága, amely dicsőséget szer­zett volna neki, hamar rájön, hogy valójában hétköznapi ember volt, akiből nem egy értékes tulajdonság teljesen hi­ányzott. Meglevő jó tulajdonságai azonban frissek és határo­zottak voltak...” Csapajev nagy hírnevét nem annyira hős­tetteinek, mint inkább az őt körülvevő emberek csodálatá­nak köszönheti. Ezzel egyáltalában nem akarjuk csökkente­ni Csapajev szerepét a polgárháborúban. Mégsem árt meg­jegyezni, hogy a hősök neve körül mindig több a legenda, mint a történelmi valóság. .. .Sokan voltak nála bátrabbak, sőt okosabbak és tehetségesebbek a csapategységek irányítá­sában, voltak politikailag is öntudatosabbak, de ezeknek a nevét már réges-rég elfelejtették. Az ő neve viszont él és még sokáig élni fog a nép ajkán, mert tősgyökeres fia volt osztályának, és bámulatosan egyesítette magában mindazt, ami társai jellemében szétszórtan jelentkezett i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents