Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

Mínusz ötvennégy fok Uszty-ilimszki levél Tombol a tél a cellulózkom­binát építkezésén is — írják legutóbbi levelükben a nógrá­di fiatalok. A hideg nincs te­kintettel a mérsékeltebb ég­hajlati övből érkező építőmun­kásokra. Az eddigi csúcs: mí­nusz ötvennégy fok. Érthető, hogy még azokat is próbára• tette, akik fokozatosan szok­tak hozzá az enyhének sem ti­tulálható klímához. Mindez különösebben nem zavarja a kivitelezést, s a sza­bad idő hasznos eltöltését sem. Szabó István a városépít­kezésen dolgozik vakolókőmű­vesként, s amit' külön kiemel a távolról érkezett tudósítás: a nógrádiak közül neki sikerült leghamarabb és legjobban el­sajátítania az orosz nyelvet. Gubola Tibor és Berkes Má­tyás szobafestők egy brigád­ban dolgoznak, s ráérő ide­jükben vállalkoztak rá, hogy ..kipingálják” saját szobájukat is. Jelenleg az asztalitenisz­versenyen próbálnak Jónyerék nyomdokába szegődni. Igaz, Berkesnek nehezebb lesz, hi­szen ö játékvezetöl-.ént műkö­dik közre. Mivel Osztovics Miska az egyedüli asztalos, ráhárult a nagy feladat: a lakásuk fal­burkolása. Stílszerűen fával takarja a '«falakat, ha akadt egy-két üres órája, mert rend­kívül elfoglalt. Esténként a népi táncot járja, s az egyik fotóklub vezetője is. A fotózás egyébként népszerű hobbi, küldtek is a maguk készítette felvételekből. Igaz, az exponá­lás idején a hónak még se hí­re, se hamva, de a monumen­tális építkezés egy részlete, mely viselhetné az uszty- ilimszki csendélet címet kós­toló az előttük álló feladatok­ból. A három nógrádi ács: Bata István, Balázs László és Rom- hányi János a napi miinka mellett még arra is vállalkoz­tak, hogy három kőművest ácsnak képeznek át. A szak­mai ismeretek gyarapítására egyébként állandó a lehetőség. Nemcsak azért, mert az épít­kezés méretei követelik. Mind a nyolcán sikeres vizsgát tet­tek, s már kisgépkezelői és darukötözői jogosítvánnyal rendelkeznek. A brigád — melynek a nóg­rádiak tagjai — másodszor is elnyerte a kiváló munkáért járó vándorzászlót. Bata Pista pedig bratszki jutalomkirán­duláson vett részt jutalmul. Beszámoltak arról is: Romhá- nyi János a teljesítmények ér­tékelését követően nem kis összegű pénzjutalmat kapott. ..Nagyon várjuk a NÓG- RÁD-ot, az Építők Lapja, ami­lyen szépen jött, úgy maradt abba..." — írják. (A KISZ Nógrád megyei bizottsága már intézkedett, hogy a helyi új­ságokat rendszeresen kapják az Uszty-Ilimszkben dolgozó nógrádi fiatalok.) „A nehézségeket leküzdve, azon vágyunk, hogy ígéretün­ket beváltsuk, s hogy büszkén léphessünk majd a hazai föld­re" — zárul a befagyott An­gara partjáról érkezett legu­tóbbi üzenet. (Sz.) Mai kom in eu tárunk A három óv hasznáról Tíz esztendeje kapták meg Magyarországon az édes­anyák azt a jogot, hogy gyermekük mellett hárop évig ott­hon maradjanak fizetósnélküli — havonta rendszeresen hoz­za a postás a segélyt — szabadságon. Ez az idő munkában töltöttnek számít, akik igénybe veszik, ugyanúgy élhetnek jogaikkal, mintha napönta műszakra, vagy hivatalba járná­nak. Ä három esztendő, népszerű nevén a gyes. Az elmúlt tíz esztendőben sok dzázezer fiatalasszony vette igénybe több kevesebb ideig —•, ahogy a családi körülményei enged­ték. — a három évet. Azóta is sok-sok dicséretet kapott ez a jóformán egyedülálló kedvezmény. Tánulmányozták kül­földi delegációk, rendeztek hasznáról kerekasztal-beszélge- téseket, vitafórumokat. Lehetővé teszí az édesanyáknak, hogy az első három esztendőt —, amely annyira fontos — gyermekükkel töltsék. A bölcsőde bármilyen jó, akármennyire gondosan vigyáznak a kicsikre, azt a. pluszt mégsem tudja nyújtani, amit otthon egy, vagy két gyereknek az édesanya. Bensőséges kapcsolat alakul ki anya és gyermeke között, nyomon kísérheti testi és lelki fejlődését, megóvhatja sok betegségtől, amely a kicsi gyerek kevésbé ellenálló szervezetét fenyegeti. Még .akkor is hagy előnyt jelent a gyes., ha átmenetileg kevesebb a pénz a családban, és gondot okoz, hogy az édesanya három évre kiesik munkájából. Az sem mindegy, hogyan telik el ez a bizonyos gyerek­gondozási időszak. Elszaladhatnak úgy a hónapok, hogy az anyuka állandóan kapkod a felgyülemlő házimunkák között, rossz az időbeosztása, soha semmire nincs ideje, és este fá­radtabban zuhan az ágyba, mintha a nyolc órát ledolgozta volna a gép mellett. Az ilyen fiatalasszonyok panaszkodnak. Alig várják, hogy visszamenjenek az üzembe. Bezártnak ér­zik magukat, elszakadtak a világtól... A napokban egy értekezleten —, ahol különböző fog­lalkozású és korú- asszonyok vettek részt — sok jó példa hangzott el az ellenkezőjéről. Hozzátartozik mindehhez, hogy a munkahelynek, a társadalomnak is segítenie kell. Balassagyarmaton úgy határozott a népfront nőbizottsága, hogy minden gyes-en levő kismamához eljuttatnak egy írá­sos felhívást — kérés nélkül —, hogy milyen lehetőségük van a fiatalasszonyoknak három év alatt a tanulásra, a szakmunkás-oklevél megszerzésére. Ez azoknak az édesa­nyáknak is serkentő, akik magukban megfogalmazták, hogy jó lenne valami „hasznosat” is csinálni, de pontosan nem tudják, mit tehetnének. A salgótarjáni kórház egyik doktornője arról beszélt, hogy hetente egyszer „szakmai napot” rendeznek a kórház­ban, az otthon levő orvosnők és ápolónők számára. Azzal a céllal, hogy továbbképzésük ne szenvedjen hátrányt, ne ma­radjanak el szakmailag dolgozó kollégáiktól. Okos ötlet. Ügy meg még inkább, hogy egyúttal nyelvtanulási lehetőséget .is biztosítanak, helyben, a nyelvtanár keresi fel a kismamákat. A munkahelyek nagyon sokat tehetnek. A nem dolgozó, hosszabb-rövidebb ideig otthon levő kismamák érezzék, hogy Ugyanolyán fontos tagjai a munkahelyi kollektívának, mint­ha benne élnének. Számítanak rájuk, ha majd visszatérnek. A törődések, a gyes-en levő asszonyok üzemhez, hivatalhoz, termelőszövetkezethez „kötésének” nagyon sok módja van. A rendszeres kapcsolattartástól kezdve, a látogatáson és tá­jékoztatáson keresztül, egészen addig, hogy szakmunkás­tanfolyamokat szerveznek számukra. Oly módon, hogy köz­ben — például a KISZ-esek bevonásával — gondoskodnak a gyerekek felügyeletéről. így az anyuka nyugodtan tanul, tudja, hogy a gyereke jó. helyen van. „A munkahelyek mellett a nőbizottságok, szakszervezeti bizottságok is keressék az újabb és újabb módszereket, le­hetőségeket, ne elégedjenek meg a hagyományos módsze­rekkel” — ez a gondolat fogalmazódott meg végül is a me­gyei nőbizottsági ülésen. És akkor több lesz az olyan kisma­ma, aki a három, vagy hat év elteltével, nyugodt szívvel tér vissza munkahelyére, azzal a biztos tudattál, hogy a gyer­meknevelés és-gondozás mellett sajat szakmai fejlődését is elősegítette. Csatai Erzsébet Ósi hakasz városok A moszkvai régészek már évek óta folytatják a hakasz autonóm terület ősi építésze­ti emlékeinek feltárását Az elmúlt nyáron indított expedí­ció az egykori hakasz allam fővárosának, az Ujbat folyó deltájában megtalált romjait kutatta. A IX—XII. században épült vár külső területein már be­fejeződtek a feltárási munká­latok. A tudósokat a vár egyik építészeti sajátossága érdekel­te leginkább: hatalmas őrtor­nyait hatszögletűre építették. Egyes szakemberek véleménye szerint a tornyok formája az egykori sokszögletű hakasz fa­jurtákra vezethető vissza. A kutatások bebizonyították, hogy az ősi főváros építéséhez felhasznált nyerstéglákat Kö- zép-Azsiából és a Távol-Ke­letről szállították ide — e te­rületekén azonban eddigi is­mereteink szerint, sehol sem építettek a hakasz fővároshoz hasonlítható, hatalmas telepü­léseket. Mi készül a Szondinál? Belföldre és külföldre Helyére kerül a „korbács” Imre Gyuláné forrasztópákája nyomán A drégelypalánki Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szö­vetkezetben már javában fo­lyik az idei tervek végrehajtá­sa. A legutóbbi OKISZ-kong- resszus kezdeményezése és a 'népgazdaság igényei alapján, melyek szerint országos szin­ten a, szövetkezeti iparnak száz százalékkal kell növelnie a valutabevételt, az idén is jelentős súlyt helyeznek az exportmunkára, melyek 1977- ben várhatóan a bevételi terv negyven százalékát alkotják. Ennek jegyébén folyik a mun­ka a lakatosműhelyben is, ahol a TRANSZVILL megren­delésére Irak számára készül­nek a kapcsólószekrények. A megrendelő vállalat, miután az elmúlt évben határidőre el­készült szekrények minőségé­vel elégedett volt, az egész idei évre munkamegbízást adott. Röpülnek a szikrák Dikter István lakatos csiszolókorong­ja alól. Az oldalára borított szekrény csiszolását végzi. Mielőtt kérdésemre' válaszol, feltolja a védőszemüveget. — Hová kerül a keze mun­kája ? — Irakba. Nagyon messze van. Érdekes ország lehet, jó lenn« egyszer meglátni. A lakatosok nem csak rész­munkákat végezitek. Egy-egy szekrény az anyag leszabásá- tól az utolsó simításokig egy- egy brigád munkája. A RADELKISZ számára mű­szerrész-szerelést végeznek a szomszédos műhelyben. Hosz- szú asztalok mellett fiatalabb, idősebb lányok, asszo'nyok ül­nek, s ujjaik alatt boszor­kányos ügyességgel alakul ki a mérőműszer idegpályája, a vezetékköteg, ahogy itt hívják, a korbács. A sor végén az el­készült kötegeket Imre Gyu­láné betanított forrasztó rög­zíti a műszervázba. f — 1975-től dolgozom itt, ne­hezen barátkoztam meg a munkával, de nem bántam meg. Érdekes, szerelem. A keresetre sem panaszkodha- tom. — Mire való lesz ez a ké­szülék ? — Megmondjam őszintén? Csak an'nyit tudok róla, hogy mérőműszer, különösebben nem érdekel. A szövetkezet a RADEL- KlSZ-szel kooperálva már hetedik éve gyárt vegyipari ellenőrző, értékelő műszer­rész-egységeket Ezenkívül csővoltmérők és univerzális mérőműszerek alkatrészei is készülnek itt. Ugyancsak „valutát hoz . a konyhára” a külföldön vég­zett szerelőmunka. Dunaújvá­rosi csarnokokat szerelnek az NSZK-ban. Tárgyalások foly­nak hasonló munkáról, melyet a bejrúti kikötő megrongáló­dott raktárépületei helyére építenének még az idén. Ugyancsak ilyen munkát vál­lalnak az NDK-ban is. Ezzel kapcsolatban már folyamat­ban van a szerződés kötése. Természetesen a termékek nagy része belföldi megrende­lésre készül. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárától pél­dául, mely eddig megré'ndelő- ként szerepelt, a szövetkezet átvette az RG—50 típusú rob­banásgátló szekrények gyártá­sát, melyekből évente 100—150 darab a népgazdaság igénye, így nagyvállalatnál gyártása gazdaságtalan. . Az egész or­szágot Drégelypalánk látja el ezekkel az eszközökkel. Saját fejlesztésben kialakított ob- jektumvádelmi berendezésü­ket, a Palánkot szintén gyárt­ják. A szövetkezet szocialista brigádjai az elmúlt év utol­só brigádvezetői értekezletén felajánlást tettei: az export- múnkák határidőre való el­végzésére, és a kifogástalan minőség biztosítására. A z elmúlt nyáron, az ara­tás előtt, nagy sürgés­forgás volt Szécsény- ben. A fővárosból tudós em­berek érkeztek, a megye min­den részéből a közös gazdasá­gok vezetői jöttek. Valóságos mezőgazdász-találkozó kereke­dett azon a szép nyári napon a nagyközségben. Valamikor régen, Rákóczi idejében is így |lehetett, és akkor is hasonlóan a múlt évihez, a legelő miatt gyülekezett pont Szécsény alatt a 'nemesek és kardforga­tók színes sokadalma. Ilyen nagy úr a legelő, a szénát termő. Vonzza a szakembere­ket, és nem érdemtelenül, mert Szécsény alatt a Káprá- soknál, félkaréjba fogva az Ipolytól, dús füvet terem a lapály. Olyan dúsát, mint so­ha még. Bent a majorban, ahol — divatosan mondva — az agrönómia székel, Hütter Csaba szobájában grafikonok tanúskodnak a fűtermés ala­kulásáról. Az egyik ilyen fel­jegyzés ezt mutatja: hat esz­tendővel ezelőtt hetvenhét vagon takarmányt kaszáltak le a rétről, rá öt évre három- százegy vagonnal. Az érdeklődőknek éppen ezt a kaszálást mutatták be, és a termés raktározását. Akkor mondta dr. Nagy Zoltán, a le­gelők professzora: Valahogyan így kell ezt csi­nálni. .. — utalt a jó termes­re, és a termés gondos megőr­zésére. a maradéktalan^ fel- használás érdekében. Valamikor, a hatvanas évek elején egy fiatalember elindult Keszthelyről a felvidék felé, búcsút intve az iskolának. Diplomáján ez állott: Hütter Csaba, mezőgazdasági techni­kus. Bizonyítványa mellé egy ■l aranyérmet tartalmazó doboz­Üt a hegnek felé kát is adtak, amelyet a kitűnő tanulmányi eredményeiért ka­pott. Nem fűtöttek világot megváltó gondolatok, meguó- dítani sen: akarta a hegyeire:, inkább a kíváncsiság hajtoitc.. Amikor Pétervásarán a gépál­lomáson bekopogott, és meg­kérdezték, mi vezette a he­gyek közé, csak annyit mon­dott: — Érdekel az itteni gazdál­kodás. ... A következő években bőség­gel megismerkedhetett ezzel. Aki akkor láttg munkáját, megsejthette, vá'n ebben az emberben egy makacs elhatá­rozás, hogy a hegyvidéknek is meg kell hajolnia az ember előtt, ha az ember is megad­ja neki azt, ami jár. A gép­állomásról Mgtranovákra, a megyének ebbe az egyik leg­kisebb, de a természettől ta­lán legmostohábban ’ ellátott gazdaságába került. Kopott hegyhátak, kilúgozott földek,. vadvizektől mosott völgyek, és emberek, akik élni akartak és dolgoztak. Amikor évek múltán visszaidézi a nováki napokai, szokta mondánk — Az ivóit az én igazi isko­lám. .. Megtanulta, hogy egyedül erőtlen az ember, csak közö­sen lehet eredményesen dol­gozni. Ott volt a kocsisokkal amikor a lovat fogták, ült a traktoron, amikor a meredek­re kapaszkodtak, állította az eke élét, hogy a lejtőkhöz igazodjon, és tanácsokat kért az emberektől, a legegysze­rűbbektől, akiktől megtanulta igazán megismerni a hegyek: szokását. Cserpusztán tanul­mányozta először, hogy erdő­ből miként lett szántó, aztán abból kietlen kopárság. És akkor, elsők között a me­gyében, kezdeményezte a mez­telen hegyoldalak gyeppel va­ló megvédéséi, majd hozzálá­tott az elmélet gyakorlati megvalósításához. Jó segítség­re talált a tsz-ein beiül, de kívül is. És híre. ment mun­kájuknak. A fővárosból tudósok jöttek megbizonyo­sodni arról, hogyan sikerült a hegyoldalakat hasznosítani. A hirtelen lejtős Mogyorósán, a Barna patak mentén akkor már dús gyep virított. Azóta is megmaradt amit az egyik professzor mondott: — Olyan varázslóan szép ez, hogy inkább a hétvégi pihe­nés, mint a gazdálkodás gon­dolatát kelfi fel az emberben. , — De nekünk élni kell. .. válaszolta a mezőgazdász. Elkezdődött Homoktere- nyén valami új, a mezőgaz­dálkodással igazodás a meg­másíthatatlan valósághoz, hogy így kényszerüljön a föld egy nagyobb haszon nyújtásá­ra az embereknek. Elkezdő­dött, de Hütter Csaba számá­ra nem ott, hanem Ceteden folytatódott. Közeli múlt, fris­sen él az emlékezetben, és nem halványult el benne a siker okozta elémény. Ott .van az arcán az öröm. — Igen, kitűnő munkatár­sakkal, hozzáértő, jó szándékú tanácsadóval. ahogyan ter­veztük, oldottuk meg a fel-, 1 adatot... Mi volt a feladat? Visszaál­lítani a földnek ősi kötelessé­gét, a jó termőképességet, megvédve a természet pusztí­tásától. Ahol széi garázdálko­dott, víz rabolta a föld erejét, ott ma zöld fű terem a jószág­nak, erdő állja útját az ele- -mek garázdálkodásának. Az élet forgandó. Üj célok, ma­gasabb kötelességek szólítot­ták Hütter Csabát, és így ért útja Szécsénybe. Azóta már érett emberré lett, a techni­kusi bizonyítványt egyetemi diploma egészítette ki. A hegyvidéki gazdálkodás he­lyett is a kedvezőbb adottsá­gok teljes helyreállítása fog­lalkoztatja. Egy alkalommal, amikor először járt Szécsény- ben, Boros Béla, a szövetkezet elnöke megmutatta neki a ha­tárt. Vannak abban jó adott­ságok, hamisítatlan hegyvidé­ki viszonyok, és az Ipoly men­tén sokat ígérő lapály. Évek múltak már azóta. Hütter Csaba odakötötte sorsát a nagyközséghez, mert az em­berek, akik szívesen fogadták, felismerték, hogy értük él és dolgozik. Y an-e ékesebb bizonyíté­ka ennek mint az. amit az elmúlt esztendő mérlege Mutat?, Szóljunk csu­pán a növénytermesztésről, amely öt esztendővel ezelőtt tízmillió forintot fizetett a tagságnak, és most harminc­nyolcmillió forintot. Mert a föld — ha jó a gazdája —. nem fukarkodik, csak érteni kell hozzá. .. , Bobál Gyula NÓGRÁD — 1977. februór 6., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents