Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

Három leány, egy fiú Nagy Endre, Mayer Marianna művészettör- Laczkó Ibolya az alkalmazott ténésznek készül művészetek iránt érdeklődik. Lóránt Andrea a mai magyar szobrászatra figyel Niedermüller Gábor: szeretnék lenni... Festő Országos képzőművészeti vetélkedőt hirdetett középis­kolásoknak az Oktatási Mi­nisztérium. a Kulturális Mi­nisztérium. az Országos Peda­gógiai Intézet, a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. Az elődöntők múlt év novembe­rében zajlottak le. a közép­döntők 1977. januárjában vol­tak, az országos döntőre 1977. áprilisában kerül sor. A középdöntőn összesen 300 csoport vett részt (egy-egy csoport négy tanulóból állt), ebből tizennyolc csoport jutott az országos döntőbe. Közöttük a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium csapata is. amely a maga csoportjában első he­lyen végzett. A középdöntőre január elején került sor, két fordulóból ájj^. Nógrád me­gyéből a második ' fordulóba csak a Bolyai Gimnázium csa­pata jutott. (Egyébként, Nóg- rádbói még a kisterenyei gim­názium és két csapattal a pásztói gimnázium szerepelt a vetélkedőn.) A Bolyai Gimnázium csapa­tának tagjai: Mayer Marian­na, negyed'ikgs. Laczkó Ibo’- lya, Lóránt Andrea és Nieder­müller Gábor harmadikosok. — A középdöntő első for­dulója is több részből állt — mondja Laczkó Ibolya. — Pél­dául szerepelt a feladatok kö­zött tárgyíelismerés, egy-egy művész vázlatfüzetének felis­merése és még számos kér­dés. Tetszett gz értékelőknek a Mi van a batyuban? játé­kunk is, amelyet ötletgazdag­nak tartottak. Az első fordu­lón egyébként maximális pontszámot szereztünk. — A második fordulóban szintén komoly feladatok vol­tak — teszi hozzá Mayer Ma­rianna. — Itt szerepelt kép- felismeré^ egy-egy műalkotás kis részlte alapján, szobrok­kal kapcsolatos ismeretek, táb­laképekkel ■ összefüggő kérdé­séi, színkorong, és így to­vább. Komplex kérdéseket is kaptunk, például egy-égy mű­vészeti korszakra vonatkozó feladatokat. — A középdöntő kérdi sei. feladatai összesen negyven műalkotás ismeretét tételezték I fel a szereplőktől, a XIX. és a XX. századból — teszi hoz­zá Niedermüller Gábor. — Természetesen, az alkotók és az adott korszak, a stílusirá­nyok ismeretét is. , X Hogyan készül a csapat az országos döntőre? Kézikönyvek, képzőművé­szeti albumok, művészettörté­neti feldolgozások állanak ren­delkezésükre. A mai magyar képző- és iparművészet isme­retére is gondot fordítanak. Czinke Ferenc, Munkácisy-dí- jas érdemes művész tanári irányításával folyik a gondos felkészülés. Mayer Mariannának egy másik **gondja is van. Azaz. nem is gondról,- inkább igen. lelkiismeretes "készülődésről beszélhetünk. Középiskolai ta­nulmányainak befejezése előtt áll. Hova készül? — Művészettörténész sze­retnék lenni — mondja. „Kedvenc” korszakai a re­neszánsz és a XIX—XX. szá­zad. Van egy különösen ked­ves képe iS,. Delacroix Vil­lámtól megrettent lova. A csapat többi tagjának is határozott elképzelése van már a jövendő pályát illetően. Niedermüller Gábor festőmű­vésznek készül, a Képzőmű­vészeti Főiskolán szeretné majd folytatni tanulmányait. A XIX. és a XX. század fran­cia festészetét szereti, különö­sen az impresszionistákat és posztimpresszionistákat. Lóránt Andrea számára az állatorvosi pálya is vonzó. Ha ez nem sikerülne, akkor a khakatrenclezést szeretné vá­lasztani jövendő hivatásául. Főként a mai magyar szobrá­szat érdekli. Laczkó Ibolya szintén mű­vészettörténésznek készül. Az alkalmazott művészetek külö­nösen érdeklik. Előbb azonban: sikert kí­vánunk a képzőművészeti ve­télkedő országos döntőjéhez. T. E. SXXk»XXXVXXXXXXXXXVKXXXXXXXNxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXX'»XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>jr\XVVXXVVXXXXXXXXXXXXXXX«.XNXXXXXXXXX'.XXXXXXXXX«k>' Kö Szabö Imre: Visszatérő utazás (Kisregény) 7. ! Három hét telt el. Feri úgy érezte, nem nehéz a munka. — Kibírható — ahogyan ő fogalmazta. A kezén látszott csak meg, hogy vassal dolgozik. Rozs­dás vagy olajos volt. Nem tudta lemosni, de ez nem za­varta. Megszerette a munkáját Egyre többször vetődött fel ben'ne a gondolat — ezt a szakmát ki kell tanulni. Ügy könnyebben boldogul az em­ber. Mindent megfigyelt, kérde­zett, az öreg nem haragudott ezért. Az élet nemcsak a gyár volt. A külső világ, a város, hatalmas házaival mégis ’ más. Az embereket megnézte az utcán. A nők csinosak, Feri utá­nuk bámult. A legtöbb időt a bátyjával töltötte. Mozi, egy presszó, né­ha egy érdekes kiállítás volt a szórakozásuk. A mozi kü­lönösen lázba hozta őket. Ha nem kaptak jegyet, csak ak­kof ültek be valamelyik presz- szóba. Néha megcsömörlöttek a levegőtől, amely ezeket a presszókat megtöltötte. Ilyenkor céltalanul, vég nél­kül járták az utcákat. Mindig gyalog. A gyaloglás kifárasz­totta őket. Otthon nyugodt, mély álomba merültek. Vasárnaponként talponál­lókban ebédeltek. Bablevest és paprikáskrumplit, mert ez ol­csó volt. Később kinőtték a „bable­ves 'csárdákat”. Olcsó kifőz­dékben ettek. Itt már nem kellett sorba állni. Az aszta­lukhoz hozták az ebédet. Az utcára lépve olajszagú volt a ruhájuk. Otthon a fogason függve megtöltötte az egész szobát ★ Már jó ideje dolgozott, be­lerázódott a munkába. Sokan ismerték. Szerette is a mun­káját bíztak benne. Már ön­állóan szerelt. A szivattyúkhoz nagyon ér­tett. „Szivattyúspecialistá­nak” nevezte magát. A művezetőjük katonaviselt ember volt, szerette a katonás rendet, katonásan fntézkedett és katonás hangnemben be­szélt mindenkivel. A melósok ezért nem szerették. — Nem kiképzőtábor ez! — mondták. — Parancsolgasson otthon a feleségének! — Állítsa azt vigyázzba, de ne engem! Ilyenkor dührohamot ka­pott, mindenfélét kiabált, az emberek elhúzódtak tőle. Ha jött, már messziről - jelezték: — Fedezékbe, jön az őr­mester! Az öreg csőszerelő munka nélkül volt. Sétálgatott az ud­varon, figyelte a vezetékeket. Most minden rendben ment. — A csőszerelőkkel nincs semmi baj! — mondták az emberek. Vállán a csőfogó kulccsal, lassan baktatott keresztül az udvaron, az egyik lábára sán­títva. — Jani bá! — kiabáltak utána. Az öreg megállt. — A nagyműhelyben el­tört a melegvizvezeték, segít­sen már! Mások most azt kérdeznék, ha szabályosan akarnának el­járni, és az őrmester szerint is így kell, — van megren­delő lap a munkára? . Nem kérdezett semmit, ment és megcsinálta. A mun­ka nem volt egyszerű, sokáig tartott. A műhelyben nem tudták, hol van. — Már elég régen elment — válaszolták az őrmester kér­désére. — Azt hiszi, lehet itt csel­lengem, csak úgy össze-visz­sza? — tört rá az őrmester amikor előkerült. — Szereltem a nagyműhely­ben. — A nagyműhelyre nem volt munkaláp. — Sürgős munka akadt — válaszolta az öreg. — Sürgős? — kérdezte az őrmester egy kissé emelt han­gon és látszott rajta, kibil­lent egyensúlyából. — Győződjön, meg róla, ha nem hiszi el. — Sétálgatott maga, drága barátom, sétálgatott — hado­nászott a kezével. Az öreg a munkapadnak tá­maszkodott kezét a pádon fek­vő szerszámon nyugtatta. — Már régóta figyelem ma­gát. Nekem azt mondták, ma­ga jó szakember, és a legren» desebb, ide úgy látom, té­vedtek -j- kiabált továbbra is. Az öreg merészen a sze­mébe nézett és nagyot nyelt. — Nem azért tartjuk ma­gát. .. — kakaskodott, de már nem volt ideje befejezni á mondatát az öreg felemelt a pádon .heverő szerszámok kö­zül egyet és féktelen dühé­ben ütni akart, de az Egyo6z- tályos lefogta a kezét. Az őrmester olyan szabá­lyos hátra arcot csinált, hogy bármely katonának a becsü­letére vált vol'na. Elfutott és három napig nem is látták a gyárban. A szakszervezeti bizottság és a gyár vezetősége foglal­kozott az üggyel. Heteken ke­resztül emberien beszélt, de az irodájából nagyon ritkán jött ki, és ha valakitől kért valamit, becézve mondta a nevét. (Folytatjuk). NÓGRÁD - 1977. február 6., vasárnap a kabaré atyja NAGY ENDRÉRE csak de­rűs szívvel szabad emlékezni. Nem mintha élele és irodal­mi életműve csupán derűs mozzanatokban bővelkedne. Igaz, kevés írónak nyílt al­kalma hatásosabb és közvet­lenebb önkifejezése, mint Nagy Endrének nevezetes kon- feranszaival, ő mégis többre vágyott a hangos sikernél; azt szerette volna, főképp élete delén túl, felszínre tárni ön­magából, ami érzése szerint e hatáskeltő és közvetlen élő­szóbeli közlés mögött elrejtve maradt: a lelke mélyén csend­ben, vívódva megérlelt írói ki­fejezést. Mindenekelőtt ennek a belső :gényeségnek köszönhető, hogy abban alkotott maradandót, amin túllépni igyekezett: a kabaré műfajában. Születésének századik évfor­dulóján — 1877. február 5-én született Nagyszőllősön — ki­válóságát úgy idézhetjük fel a legméltóbban, ha arról szó­lunk, aminek ő volt a szülő­je: a mindmáig életereje teljé­ben lévő magyar politikai ka­baréról. Eleinte irodalmi ka­barénak nevezték. E csipkelő­dő szellemű, eleven természe­tű intézmény megalapításának feltétlenül kedvezett, hogy Nagy Endre együtt nőtt fel irodalmunk olyan óriásaival, mint Ady Endre, Bíró Lajos, Krúdy Gyula — ővelük egy szerkesztőségi szoba levegőjét is szívta Nagyváradon — de kortársa volt Móricz Zsig- mónd, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Szép Er­nő, Gábor Andor, Ernőd Ta­más, akiknek szelleme be­ragyogta a Teréz-körúti Bon­bonniere, majd az Andrássy úti Modem Színpad Kicsiny helyiségét. A nagy írók barátságán és szellemi szövetségén, valamint a radikális polgári áramlatok egyre erősödő sodrán túl, né­mi szerencse is kellett ahhoz, hogy Nagy Endre, az akkor, 1907-ben igen mostoha anya­gi körülmények közt tengődő főváros; hírlapíró felléphessen a számára aztán valóban vi­lágot jelentő deszkákra, a ka­barépódiumra. Egy tavaszi reggel az akko­riban megnyílt Teréz-köruti kis mulatóhely fiatal színész­direktora odajött a New York kávéházban Nagy Endre asz­talához, s elmondta: szeretné a komoly irodalmat bevezetni a kabaréjába, ezért elhatároz­ta, hogy minden este más-más íróval fogja felolvastatni a novelláját. Aznap este Nagy Endrével el is kezdené a sort. 3 este a reszkető, lámpalá- 7ss Nagy Endrét az igazgató már sajátkezűiig lódította ki a szerény szh-falaa mögül a közönség elé. A riadt, félszeg fiatalember leült egy kis asz­talkához, s fennhangon olvas­ni kezdte egyik novelláját. Alig fogott bele, a nézőtéren egy szmokingos. monoklis fia­talember hangosan ásítozni kezdett. Minthogy a tüntető unalom-megnyilvánulás több­ször megismétlődött, Nagy Eadre végül is a színpad pere­mére lépett, és egyenesen a monoklis arcába mondta: — Hát jó. elhagyom a no­vellát. Ahelyett egy kis me­sét mondok a vadszamérról. A rögtönzött kis mese ar­ról szólt, hogy élt egyszer egv király, akinek az állajkertje a leghíresebb volt a világon. Csak egyetlen állat hiányzott innen: a vadszamár. Parancsot adott a király, a föld alól is kerítsenek egyet. De nem ta- látak. Végül is az udvari bo­lond adta meg az útmutatást: — Vegyetek egy szelíd szama­rat, öltöztessétek szmokingba, ültessétek a hatkoronás hely­re, a kabaréba. Ott majd meg­vadul. A rögtönzés sikere olyan ki­robbanó volt, hogy Nagy End­re, az igazgató felkérésére, a további estékre ús „ottragadt” a színpad peremén. S ezzel megszületett a konferanszié alakja. A jellegzetes nagyend- rei modor megőrizte a sápadt, félszeg, dadogós figurát, aki a riadt viselkedéssel ellentétben, szellemesen, bátran, találéko­nyan szurkálja meg a társa­dalmi, művészeti, politikai élet visszásságait. A magyar kabaré az 1908— 13-as években pite történeté­nek aranynapjait, miután Nagy Endre a konferanszié szerepkör mellett főrendező, majd igazgató lett a Teréz- körúti kis színpadon, ahonnan Heltai Jenő és Molnár Ferenc csakhamar átcsábította a Mo­dern Színpadhoz- S, egy évbe sem tellett, már itt is a „ka­baré atyjának” tekintett Nagy Endrére ruházták az igazgatói tisztet. Az ő keze alól indult hódító útjára sok más tehet­ség között M-edgyasszay Vil­ma, az irodalmi sanzon halha­tatlan vezéralakja. És a még ismeretlen, félénk fiatalem­ber, Karinthy Frigyes is Nagy Endrénél jelentkezett egyik első vidám írásával. NAGY ENDRE CSAK idő­södő napjaiban szakított a ka­baréval, amikor áttért a ma­gányos írói műhelymunkára. Regények, novellák egész so­rát. a hírlapi cikkek meg­számlálhatatlan sokaságát hagyta hátra hatvanegyéves korában beköszöntött halála­kor, tíe géniusza a legélőbben a ma és a holnap kabaréjában munkál tovább. Sas György Mai tévéajánlatunk 20.45: „Hol van oz a nyár" Lajtai Lajos emlékest. Letűnt korszakot idéznek a ma is népszerű Lajtai-me­lódiák. Ezek a dallamok al­kotják az Országos Rendező Iroda és a Magyar Televízió közösen szervezett, szerkesz­tett műsorának gerincét, ame­lyet az Erkel Színházból Köz­vetítenek. A Hétre ma vá­rom a ■ Nemzetinél, a Jöjjön ki Óbudára, és más slágerek olyan . kiváló műrészek' elő­adásában kerülnek a kö­zönség elé, mint Bilicsi Tiva­dar, Ruttkai Éva, Mensaros László, Németh Marika, Har- sányi Gábor. A műsort Kel­lér Dezső vezeti be, majd Takács Marika kalauzolja . to­vább a nézőket a Lajta;-me­lódiák színes világába. Rá­day Imre, Kellér: A pesti svéd című írását mondja el. A ,7ropicma A Karib-tenger partjának csodálatos trópusi növényzete ihlette meg talán a „Tro- picana” esti szórakozóhely névadóját.» Pálmafák, szebb­nél • szebb trópusi növények, vadregényes parkban hatal­mas szabadtéri színpad, pi­henőhelyek, ezerszemélyes kerti étterem — ez a „Tropi- cana”, amely • a múltban ka­baré, éjjeli lokál, játékka­szinó volt a „kiválasztottak” számára. Ma a havannai dol­gozók kedvelt esti szórakozó­helye. A szabadtéri színpadon estéről estére változatos, mű­egyfior és ma sorokban gyönyörködhetnek a nézők. Itt rendezik a különböző folklórfesztiválo­kat, ezen kívül színházi és balettbemutatók is szerepei­nek a „Tropicana” színpadán, ahol gyakran fellépnek kül­földi vendégművészek is. Leg­utóbb Mexikóból érkezett művészcsoportnak tapsolt a közönség. A kubai főváros központ­jától mindössze néhány kilo­méterre fekvő szórakozóhely méltán népszerű nemcsak a havannaiak hanem a kül­földi turisták köréuen is. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents