Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
A kereskedelem gondja Ki áll a pul mögé? KERESKEDELMI tanulóképzés Nógi'ád két vái’osában tolják. Évente hatvanan végeznek a balassagyarmati «zakmunkásképzőben és nyolcvanan a salgótarjániban. Mármint: jó évben. Ugyanekkor az állami és a szövetkezeti kereskedelem igénye 1977. nyarára 287, jövőre pedig 296 új, szakképzett kereskedő. A hiányt: azaz a különbözhet a felnőttek képzésével. átképzésével igyekeznek pótolni. Van ugyan1 még egv lehető- «ég. A megyeszékhelyen működő kereskedelmi szakközépiskola. Az itt végzetteknek azonban csak elenyésző: százaléka áll be a pult mögé. Sokam, közülük nem is a kereskedelemben helyezkednek el. Sajnos, előfordul ez a frissen végzett kereskedelmi, Illetve vendéglátóipari szakmunkásokkal is. A salgótarjáni szakmunkás- képző intézet egyik első és egy harmadik osztályában kértem választ ugyanarra a négy kérdésre. Miért jelentkezett erre a pályára? Ha újra Választana, hová menne? A tzakmunkásvizsga után hol helyezkedik • el? Mi tetszik, mi nem tetszik a pályán? írásban kaptam a válaszokat, amelyek őszinteségében már csak azért sincs ok kételkedni. mert nevét senki lem mellékelte. A 35 elsős és t 29 harmadikos feleleteiből egy krimi izgalmasságával bontakozik elő mindaz. ami nehézzé teszi — áz egyébként nagyon szép —- kereskedői- szakmát. Kibújnak az okok, amelyek miatt olykor idő előtt belefárad az ember 'a választott hivatása gyakorlásába. S persze sok egyéb is. De Íme. :. Borbányi László igazgató megmutatta a felvételi naplót. Legtöbben , iparcikk-kiskereskedők lennének. Legkevesebben a vendéglátóiparba jelentkeznek. A kettő között helyezkedik el az élelmiszer szakma. Talán éppen ezért az élelmiszeres osztályokat vizsgáljuk. A 35 elsős gyerek — 20 leány és 9 fiú — közül nyolcat kellett a • beiskolázáskor „átirányítani"’ e tagozatra. Fél esztendő után közülük csupán hárman emlékeztek erre: „Máshová nem vettek fel'’ — írták az első kérdésre. A többiek válasza: „Gyermekkoromban is kereskedést játszottam..„Ehhez volt kedvem...” IGEN, DE BELÜL, talán tudat alatt, azért még másokban is maradt keserű szájíz. Hiszen, ha újra kezdhetnék, négyen máshová mennének. Óvónő lenne kettő. Kettő pedig erdész, illetve lakatos. Fél éve ismerkednek a szakmával. Jó az iskola, többségében jó a munkahely, ezért talán érthető, hogy a harmadik kérdésre adott válasz egységes: az esetleges ross2 kezdet ellenére is élelmiszer- ipari kereskedők lesznek • — írják — a szakvizsga után. És most nézzük, mi tetszik, és mi nem? Valamennyien megejegyezték — ki így, ki Korszeiűsítik a szállítást, rakodást ■Negyvenmillió forint beruházásból korszerűsítik az anyagmozgatást- a salgótarjáni ötvözetgyárban. Gépesítik az alapanyagok' szállítását a raktártól a kemencékhez, valamint a kemenceadagolást. A gyár négy kemencéje közül az egyik már így működik, a gépesítést az esztendő végéig valamennyi kemencénél befejezik. Jelenleg körülményes és költséges úton jut el az alapanyag a gyárba. A kiste- renyei Gyula-rakodóig vasúton érkezik, ahonnan, tehergépkocsikon folytatja útját a gyárig, majd keskeny nyomtávú kisvasúton kerül „kapun belülre.” A szállítást ' lassító és drágító felesleges átrakások megszüntetésére megkezdték egy közvetlen, a gyári alapanyagraktárhoz . csatlakozó közút építését, amelyet idén augusztusban adnak át rendeltetésének. Végezetül gépesítik a rakodást a kistere- nyei Gyula-rakodón, ahol vasbeton-tárolókat építenek, s megoldják az alapanyag előkészítését, tisztítását is. A korszerűsítés előnye máris megmutatkozott: megszűnt a korábban kínzó szállító-rakodó munkóshiány az ötvözetgyárban. Az aranykoszorűs szocialista brigád cím várományosa a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a női dolgozókból álló Alkotmány brigád. Többek között vállalták, hogy a gyártott huzalok minőségére reklamáció ebben az évben nem lesz. Képünkön: Menus Ferencné, cs Sági Imréné a huzal vastagságát ellenőrzi. úgy —, hogy nagyop szeretnek a vevőkkel foglalkozni. „.. .néha örömet is tudok már szerezni az embereknek. .,,.. .tetszik, hogy a vevőkkel szeretettel és gondossággal bánunk. ..” Gondolom, ez a kislány olyan boltba került. ahol remek a munkahelyi légkör. De egy másik: ..Amikor a felnőttek lejáratják az embert a vevők előtt, az nem tetszik.” „Az rossz, hogy például p: pírzsebkendöt lopnak az emberek. . . Miért kell elvenni a más értékét?” S aztán olvasható néhány ehhez hasonló válasz is: „Miért van, hogy kedvesen kérdeznek és durván szól vissza a vevő?” Lám, milyen könnyű szinte észrevétlenül, de mégis fájó sebet ejtve beszúrni a tüskét. S a helye milyen soká sajog.. Sőt, néha meg is gyűlik. .. A 29 harmadikos közül .is jó néhányat átirányítottak annak idején — erről a régi felvételi napló' tanúskodik. Említést azonban egyikük sem tesz e tényről. Két és fél év van mögöttük. ' A szakmában — gyakorlatilag, elméletileg egyaránt — otthon vannak már. Tudják, mire számíthatnak. Ennek megfelelően határozottak a válaszok is. „Ugyanide jönnék”, vagy: „Csak ezt a pályát szeretem”. Huszonhárom válaszban ismétlődik ez. Es mit mónd a többi hat” Ketten ugyan a kereskedelemben dolgoznának, de az élelmiszerszakmában semmi ’esetre sem. Négyen a kereskedelemben sem akarnak megmaradni. Nézzük, miért? Az alacsony béreket valamennyien kifogásolják. Embertelennek, azaz a nők erejét meghaladónak érzik a valóban megerőltető fizikai munkát. Tessék elképzelni, a 29 harmadikos közptt csupán egyetlen fiú akad. A sok-sok mázsa cukrot, lisztet, hentesárut a gyenge női kezek szállítják a raktárból a boltba. „A legtöbb tanulónak is visszeres már a lába.. KEVÉS A KERESKEDŐ. Nem kielégítő az utánpótlás. Több szakemberre lenne szükség. A képzésnek gátat babnak azok a bizonyos „objektív akadályok". Akkor hát legalább azokra vigyázzunk jobbah, akik vállalják, s végigcsinálják. Azok iránt legyünk több megértéssel, segítőkészséggel, akik megmaradnak, a nehézségek ellenére is, a pályán.., Szántó István Kiöntött lelkek.'.'. Savanyú kesergés. Az út végét jelző tábla: zsákutca. Efárom különböző ember, három különböző sors. A panaszok nem a mindenáron való férjhezmenés szándékából fakadnak. Egyelőre. Hisz’ van még idő: egy-két-három év. De aztán? A távlat, a perspektíva aggasztó. Diplomával a zsebben, a vénlányság jelzőjét cipelve nem túl kecsegtető. = 1. = Magas. szikár termetű. Nagykeretes szemüvegén átsüt arcának sápadtsága. Több hónapig a kórházi ágyat nyomta. A tétlen semmittevés közben volt ideje gondolkozni, a maga dolgán. — Még jó, hogy különben nincs időm a töprengésre. /Mert akkor' bediliz- nék. Harminckét éves va1- gyok, elvégeztem az egri Tanárképző iFőiskolát. A telepen, ahol laktunk, nagy dolognak számított ez akkoriban. Én magam is büszke voltam önmagámra. Űgv éreztem, jobb, tartalmasabb lesz az életem, mint azoknak a barátnőimnek, akik nyolcadik után elhelyezkedtek. Kifutólánynak, gépírónak. . . Alikor talán ők is irigyeltek, most, ha találkozunk gúnyosan megmosolyognak. Amíg én tanultam, güriztem, ők szórakoztak, társaságba jártak, találtak rnaguknakvaló férjét. Én a IVIegualosuBnak a párttagok javaslatai Beszélgetés Ozsvárt József fel, a salgótar jani városi pártbizottság első titkárával Mennyit ér a párttagok szava? Választ kapnak-e észrevételeikre, figyelembe veszik- e tanácsaikat, javaslataikat? Erről beszélgettünk Ozsvárt Józseffel, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárával. A pártbizottság ugyanis a közelmúltban vizsgálta meg, mi lett azoknak az észrevételeknek, javaslatoknak a sorsa, amelyek a városi pártértekezleten, a vezetőségválasztó taggyűléseken, s a tagkönyvcserét megelőző, személyes beszélgetéseken hangzottak el. — A pártalapszervezetek vezetőségválasztó taggyűlésein, a nagyüzemi és a városi pártértekezleteken mintegy háromezer közérdekű javaslat hangzott el. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetéseken a város alapszervezeteiben több mint hétezer párttag mondta e1 véleményét nyíltan, őszintén, nagy felelősséggel a pártmunkáról, az alapszervezet életéről, a gazdasági tevékenységről. Sok olyan párttag tett hasznos észrevételt, aki korábban csak ritkán, vagy egyáltalán nem nyilvánított véleményt. Jellemző volt ezekre a tanácskozásokra, hogy az alapszervezetek többségében a kommunisták nem a felsőbb szervektől várják a gondok megoldását, A legtöbb esetben érre maguk tettek javaslatot, és természetesen vállaltak a rájuk háruló feladatokat is — kezdte a beszélgetést a városi pártbizottság első titkára. — Mi lett a javaslatok sorsa? Hol tartanak megvalósításukkal az alapszervezetek? S hogyan segíti e tevékenységüket a városi pártbizottság? — A városi pártbizottság nagy figyelmet fordít arra, hogy a párttagság szavának foganatja legyen. A nagyüzemi pártbizottságokkal. a pártvezetőségekke'. az alapszervezetekkel együtt feladattervet dolgoztunk ki a javaslatok folyamatos, megvalósítására. A testület kötelezte a különböző területeken le- vekenykedő kommunista vezetőket arra, hogy a javaslatokat gyorsan, érdemben intézzék es erről rendszeresen informálják a partszerveket. Az észrevételek, javaslatok egy vészere már az évzáró taggyűléseken, a tagkönyvcserét megelőző beszélgetéseken, az összegező taggyűlésen választ kapott a párttagság. A további intézkedéseket igénylő kérdések pedig rendszeresen helyet kapnak az alapszervezetek munkaterveiben. Végrehajtásukról taggyűléseken, párlcsoport-megbeszéléseken folyamatosan számot adnak a párttagságnak. — A javaslatok megvalósítása mennyiben segíti a pártélet, a pártmunka színvonalának növelését a város partalapszcr- vezeteiben? — A XI. kongresszus előkészületei, a.párttagsági könyvek cseréje azt a célt szolgálta, hogy minden párttag ismerje, jól értse, képviselje és következetesen végrehajtsa a párt politikáját. A város párttagsága is hasznos javaslatokat tett a párthatározatok, a helyi döntések még következetesebb végrehajtásáért, a pártmegbízatások körének szélesítéséért, a párttagok folyamatos eszmei-politikai neveléséért. Több alapszervezetben — elsősorban a területi alapszervezetekben — tették szóvá a munka terheinek arányosabb elosztását a pártvezetőségen belül, s felvetették a pártvezetőség és a páttagok közötti kapcsolatok erősítéséi. A javaslatok konkrétak elsősorban a helyi munkát segítik. Megvalósításuk egyszerre szolgálja a párt, az üzemi demokrácia erősítését, szélesítését, a pártélet, a pártmunka javítását, a pártbizottságok, a pártvezetőségek munkamódtszerejnék tökéletesítését. A pártái apszervezetek munkája tervszerűbbé vált. Többségük önállóan, nagy felelősséggel munkálkodik a XI. kongresszus határozatain és saját döntései megvalósításán. A párttagok cselekvőkészsége, példamutatása a munkában. tovább növeli az alapszervezetek, a kommunisták tekintélyét. Alapszervezeteink döntő többsége az üzemekben tevékenykedik. így érthető. hogy számos észrevétel hangzott el a gazdasági tevékenység, a pártirányítás, a pár1 ellenőrző munka javítására. Közülük a legtöbb helyet kapott a város ötéves -gazdaságpolitikai célkitűzéseiben. A folyamatos tennivalókkal — többek között a hatékonyság, a beruházási munka színvonalának javításával — az alapszervezetek elmúlt évi. de az 1977-es cselekvési programjaiban is találkozunk. A cselekvési programok végrehajtásának tapasztalatait a városi, a nagyüzemi pártbizottságok, az alapszervezetek következetesen ellenőrzik. Rendszeressé vált a vállalatok elszámoltatása. A beruházások, a vállalati fejlesztések — mindenekelőtt a síküveggyár, a ZIM, a kohászati üzemek és a bányagépgyár —, valamint a lakásépítés gyorsítását szolgálta. hogy végrehajtó bizottságunk több alkalommal értékelte az építőipari vállalatok munkáját, meghatározta a szükséges tennivalókat. Az alapszervezetek többségében — így a. kohászati üzemekben, a BRG-ben, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál — ugyancsak rendszeresen beszámoltatják a gazdasági vezetőket. — A városi pártbizottság , akárcsak a pártalapszervezetek. folyamatosan ellenőrzi, mi lett a párttagok javaslatainak sorsa. Legutóbbi ülésén, a párttagsági könyvek cseréjének politikai tapasztalatait értékelve, további feladatokat határozott meg ezzel kapcsolatban. Miben jelölte meg a testület a legfontosabb tennivalókat? — Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk: tovább erősíteni azt az őszinte, nyílt légkört, cselekvőkészséget, amely a kongresz- szusi előkészületeket, a tagkönyvcserét jellemezte a pártalapszervezetekben. Ennek egyik legbiztosabb módszere, hogy a párttagok lássák: érdemes szólni, mert a jogos észrevételeket megfelelő intézkedések követik. A továbbiakban is javítanunk kell tehát az alapszervezeti munka feltételeit, a pártbizottság irányító, ellenőrző munkáját. Többek között tovább kell fejlesztenünk a területfelelősök rendszerét, erősítenünk az aktívahálózatot. Azt, hogy megfelelő információ bix’tokában a párttaggyűlések, a pártcsoportértekezletek, s a pártmegbízatások még jobban szolgálják a határozatok ismertetését, végrehajtásának értékelését, ellenőrzését — fejezte be a beszélgetést Ozsvárt József. Vinczc Istvámté így elünk mi MEDDIG MÉG A PÁRTA? főiskolán nem foglalkoztam férjhezmenéssel. Gondoltam, ' majd diploma után. Aztán kikerültem ide, a faluba. Reggeltől estig tanítottam: szakkör, túlóra, úttörőzés. Ismerkedni, barátkozni csak módjával. Mert az itteniek minden lépésemet figyelték. Szórakozásra kevés időm jutott, jelenleg is idős szüleimmel együtt lakom. Elismert pedagógus és vénlány lett belőlem. A magamhozvaló férfiak mind nősek, az elváltak duhajok, kéteshírűek. Inkább cipelem a saját bajomat, mint egy rossz házasságot. A nagy gumicsizmában, feltűrt nadrágban, fiúsra nyírt hajával olyan, mint egy mesebeli betyár. Mondják róla. megrengette a falu nyugalmát. Elnézem. Ez az aprócska teremtés ? — Se anyám, se apám. Állami gondozásban nőttem fel. Ott meg mindig a konyhakertbe zavargásztak dolgozni. Így kerültem közel a zöldségekhez, még közelebb a mezőgazdasági főiskolán. Egy megyebeli évfolyam- társnőm magával csalt. Már az első időben idegenkedtek tőlem a szókimonda&om, enyhén faragatlan modorom miatt. Hát még mikor kiderült, hogy az egyik traktoros udvarol. Voltam én mindenféle. Az öregasszonyok boszorkánynak véltek, a fiú szülei elvetemült csábítónak. Hogy miért? Mert volt már kiszemelt menyasszony a szomszéd faluból. A menyasszonynak pedig nagy háza. Majdnem egy évig bírtuk a tortúrát. Akkor a fiú visszalépett, egyenest a menyasszony nagy házába. Én maradtam. Maradok is. Máshol se jobb. Elmúltam huszonnyolc, a faluból ritkán mozdulok ki, társaságomat házaspárok képezik. A cinizmusom alatt, elárulom, sok fájdalom szorul. Nem tudom mi az, hogy a család melege. Nagyon szerettem volna. De kivel? Az itteni értelmiségieknek már van feleségük, tőlem más szinten mozgókkal pedig többet nem kezdek. .. = 3. = Nagy álmokkal, elképzelésekkel érkezett a faluba. Ügy érezte, innen szakadt, ide kell visszatérnie. A hivatásszeretettel nincs is baj, sokkal aggasztóbb a magánélet. Ezért mosolyog oly” ritkán a 27 éves gyógyszerésznő. — Hogy lesz-e egyszer férjem, nem tudom. Magamnak is rejtély, hogy honnan szerzek? Sajnos, ezekről a dolgokról csak ilyen nyersen lehet beszélni. A városban élők, társaságban mozgók ezt nem értik meg. Nekik a válogatásra is lehetőségűk van, nekünk, falun élőknek még baráti körünk sincs. Most mondhatja, hogy a kocsim, gmit nemrég vet- ■ tem, könnyíti a helyzetet. Ezt is kipróbáltam. Beültem. autóztam, megittam egy kávét, a Narancsban. Természetesen egyedül. Vadidegen embereket nem szólíthatok le. hogy uram, társaságot keresek, nem lenne kedve? Anyám ajánlotta a házassági hirdetést. Zsákbamacska. Akkor üljek és várjam, hogy értem jön a királyfi? Ülök, várok, és mennek az évek, egyik a másik után. Három különböző ember, három különböző sors. ®s egy közös kérdés: meddig még a párta? A'. Kiss Mária NÓGRAD — 1977. február 27,, vasárnap 3 »
