Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-26 / 48. szám

Tóth Menyhért tárlata Balassagyarmaton Mesebeli és mégsem az Nógrád vendége volt Garas MESEMONDÓKAT hallgat­ni szoktunk. Képbe fogalma­zott mesékben gyönyörködhe­tünk most Balassagyarmaton, a Horváth Endre Galériában, ahol a hónap végéig látható még Tóth Menyhért festőmű­vész kiállítása. Tóth Menyhért Szeged— Mórhalmon' született 1904-ben, gyermekévei egy részét Kis­kunfélegyháza mellett töltöt­te, Petőiiszálláson. A Képző- művészeti Főiskolán 1930-tól 1936-ig Vaszary János növen­déke. Első önálló kiállítása 1941-ben a budapesti Műba- rát-nál volt. Slzt követték a többiek Hódmezővásárhelyen (1964), Miskén és Kalocsán (1968), Budapesten (1969, 1972), Székesfehérvárott (1970), Baján és Szolnokon (1972). A naívok pozsonyi /triennáléján 1966-ban több képpel szere­pelt. Ugyancsak találkozhat­tak műveivel a Bács-Kiskun megyei művészek Emst Múze­umbeli bemutatóján, 1972-ben. Az adatokhoz tegyük még hozzá, hogy hatvan esztende­je Miskén, szülei származási helyén él, s életének voltak időszakai, amikor meglehető­sen keveset hallatott magá­ról. Bács-Kiskun megye gon­dot fordított műveinek múze­umi gyűjtésére, s ebben ered­ményeket ért eL A Művészet című folyóirat 1976. márciu­sában vállalkozott szélesebb körű ismertetésére, munkássá­gának több tanulmánnyal adó­zott. Tóth Menyhért ma a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatának birtokosa (1974), s 1976-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze címet is. A BALASSAGYARMATI Horváth Endre Galéria Tóth Menyhért kiállítása érthetően keltett érdeklődést különösen a város lakossága körében. Az ősi paraszti világot idézik, gyakran meseszerűvé oldva, a képek. Étiben a vibráló piktú- rában a teljességgel hiteles né­pi és egyéni fantázia igen ki­finomult mesterségbeli tudás­sal és korszerű képlátással párosuL Tóth Menyhért módszere sajátos. Nem véletlen tehát, hogy a fontos közgyűjtemé­nyek gyarapítóin túl hazai és angliai magángyűjtemények­ben is szerepelnek művei. Mi­ben áir ez a módszerbeli sa­játosság? Többi között, talán éppen a formai és tartalmi absztrah álásnak a naív művé­szek stilizációjára emlékeztető módszerében. Továbbá, a pa­raszti mesemondó képzelet, - s korunk festői vívmányainak szintézise is szerencsésen való­sul meg Tóth Menyhért mű­veiben. Mesebeli világ ez, és még­sem az. Mesebeli, mert hiszen ez a képen látható forgószél tnesék porát kavarja a föld pora he­lyett. Ez az üsző, mintha gyer­mekkori álmainkból, emléke­inkből álna itt. Csakúgy, mint a kuruc legény, vagy éppen a nyulász. A báránysütő itt az étken túl mást is sütöget, ősi­paraszti mesék lengik körül. A verőfény az idő mélységei­ből sugárzik, nemcsak az ég­bolt magasából. A tópart köz­vetíti a sás susogását, fülelni illenék arra, miről beszél itt ez az inkább csak érezhető, mint látható vegetáció. És hát a fejek, örömmel, bánattal, bölcsességgel és ra­vaszsággal, komolysággal és hamiskás mosollyal, MÉGSEM CSAK mesebeli ez a világ. Nem mesebeli, mert hiszen, a forgószél a va­lóságos föld porát is érzékel­teti, szikkadó szárazságot idéz, életet öltőt. Az üsző idézi az istállókat és az azokon túli paraszti valóságot. Csakúgy, mint a kuruc a küzdelmes magyar történelmét, a nyu­lász a vaskosabb, mindenna­pibb valót. A tópart, a verő­fény idézi a föld, a vizek fénybe mosódó tágasságát, a múló idő vibrálását. T. E. A jegyek jóval az előadás előtt mind elkeltek. „Jössz a Garasra?” — kérdezték itt is, ott is az emberek. A né­zőtéren a tervezett 200 he­lyett félezren várták az elő­adás kezdetét, s a színpadra kilépett Garas Dezső... Az előadás előtt válaszolt néhány kérdésünkre. — Ügy érzem, Garas De­zsőt, az embert jóval keve­sebben ismerik, mint „ a Ga­rast”. Ez egy kicsit fogalom­má vált: Hogy jelentkezik ez a különbség önnél? — Ilyen nincs. Ha a kettő nem folyik össze bizonyos ko­ron túl, akkor valami baj van a színésszel. De válaszolhat­nék egy kérdéssel is. Ha meg­kérdezném, hogy hol a füst és a láng határa, azt hiszem nagyon nehéz helyzetben len­ne. — Nem a leghálásabb do­log valakit az életkorára em­lékeztetni. Hogy a költő sza­vaival éljek, ön túl jutott az élet útjának felén... — Bőven! — Merre tovább? — Iszonyúan nehéz kérdés ezt színésznek feltenni. Van­nak meghatározó elemek, ami­ket nem ő maga választ. Ez kiszámíthatatlan folyamat... — Hadd kérdezem akkor másként: mik a vágyai? — Erre nem válaszolok. A vágyaimat magamnak tar­tom. — Sok helyen bemutatta már mai programját, ami tu­lajdonképpen — legalábbis az én szememben —, maga­sabb rendű egy színházi elő­adásnál, ahogy egy szólista produkciója is többet ér, mint a zenekar egyik muzsikusáé. Milyen a fogadtatása ennek a műsornak? — Rendkívül vegyes. Fel­nőtt egy olyan generáció, amelynek nyelvén megszó­lalni nagyon nehéz, de érde­mes! Ha az ember ezt a han­got nem találja el, nagy baj­ba kerül. Szerencsémnek tud­hatom, és ez pusztán Sze­rencs» kérdése, ezt így higyje el, hogy általában eddig leg­jobban a fiatal korosztály reagált. Természetesen, nem mondhatom, hogy az időseb­bek nem. — Ezek szerint elsősorban a fiataloknak szól a műsor? — Nem, egyáltalán nem. Éppen itt a szerencse, hogy azt a réteget találja el a mű­sor, amely valóban új gene­ráció, és más fejjel* gondol­kozik, mint az élet felén túl­járó emberek. Ezt elkapni, ez­zel egy hullámhosszon len­ni, rendkívül nehéz. Ennél a műsornál — hangsúlyozom, szerencsére — sikerült. A műsorban az „ezerszer áldott nyolcadik kerület” ele­venedett meg, Fejes Endre, Moldova György írásain kí­vül elhangzott Zoscsenko egy novellája is, mely illett ebbe a körbe, s ezenkívül a han­gulat oldására nagyon sok ifjúkori emlék, színészanek­dota, melyek, ha nem is vol­tak szerves részei az irodal­mi műsornak, de kiválóan kiegészítették azt. A terem nagysága ellenére jól érvé­nyesült Garas Dezső kifeje­ző arcjátéka, mely elsősorban film- és tévészerepekre pre- d)3stinálja. A kitűnő színészi játékot a közönség méltán ünnepelte vastapssal. — g­Úttörők szaktárgyi vetélkedője Salgótarjánban Lengyelek a kÖ2 Lengyelország is jelentős részt vállal az „INTERKOZ- MOSZ”-program keretében végzett kutatásokból. Először 1972-ben az „INTERKOZ- MOSZ—6” kutatásaiba kap­csolódtak be a lengyelek. En­nek a műholdnak a kozmikus sugárzós tanulmányozása volt a feladata. A megfigyelések­hez nagy blokk nukleáris emulziót használtak feL Ezt a magemulzíót dr. Miesowicz és dr. J. Gierula professzorok, valamint a Krakkói Atomfizi­kai Intézet munkatársai állí­tották elő. Amikor az emul­ziós blokkot visszajuttatták a földre, a Dubnái Egyesített Nukleáris Kutató Intézetben lengyel és cseh tudósok által szerkesztett berendezésekkel végezték el a szükséges vizs­gálatokat. Számos berendezést készí­tettek a lengyel szakemberek azokhoz a kísérletekhez, ame­lyeknek feladata volt „A Nap tanulmányozása a röntgen- és az ultraibolya-sugarak kap­csán”, valamint a „Lézer be­rendezések kutatása és hasz­nálata a Föld körül keringő műbolygók megfigyelésére'’. Több lengyel műszert építet­ös űrkutatásban / tek be a „Kopernikusz—500” elnevezésű és más műholdak­ba is, amelyeknek sorát az „INTERKOZMOSZ—15” nyi­totta meg. 1976 júliusában az „INTER- KOZMOSZ’’-programban részt­vevő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongó­lia, az NDK, Románia és a Szovjetunió — két újabb meg­állapodást írtak alá. Ezeknek alapján további tudományos célokat szolgáló mesterséges bolygókat juttatnak Föld kö­rüli pályára. Megállapodtak olyan űrhajók és űrállomá­sok fellövésében is, amelyek­nek utasai a tagországok kép­viselőiből állnak majd. Ezekkel a szerződésekkel a szocialista országok együtt­működésének új szakasza kezdődik a kozmikus kutatá­sokban. Várható tehát, hogy 1978—1983. között — az „IN­TERKOZMOSZ”-programban résztvevő országok képviselői­vel együtt — lengyel űrpiló- ták is eljutnak majd a koz­moszba. A közös világűrrepü-, lések jelöltjeit a Gagarinról elnevezett Kozmonauta Ki­képző Központban készítik fel. Felsőbb osztályba léphet Ez * elme a Magyar Rádió és a budapesti Vendel utcai dolgozók gimnáziuma közös vizsgavetélke- döjének, melyet az Oktatási Mi­nisztérium egyetértésével rendez­nek meg. A vetélkedőre jelent­kezhet mindenki. akinek nincs érettségije, de érvényes általános iskolai végbizonyítvánnyal ren­delkezik, s X6 évesnél Idősebb. A Felsőbb osztályba léphet! című nyilvános rádióműsor vizsgavetél­kedőjének résztvevői érvényes, hi­vatalos okmAnnyal ellátott bizo­nyítványt kapnak, amellyel igazol­ják, hogy a középiskola valame­lyik osztályából eredményes ma­gyar nyelv és irodalom vizsgát tettek. A vizsgavetélkedőt több évig sugározza a Magyar Rádió, ami annyit jelent, hogv a jelent­kezők a következő esztendőkben akár a középiskola mind a négy osztályából megszerezhetik az ér­vényes osztályzatot. Egyelőre csak magyar nyelv és Irodalom­ból, de a IX. kerületi Vendel utcai dolgozók gimnáziuma fo­kozatosan lehetőséget teremt ar­ra, hogy a jelentkezők valameny- nyi más tárgyból is levizsgáz­hassanak. A vizsgavetélkedő el­ső fordulójára március 6-íf lehet jelentkezni a Magyar Rádió If­júsági főosztályán. (ISoo Bp. Brő- dy Sándor u 5—7), vagy a gim­náziumban (Bp., IX. Vendel u. 1.). Évek óta hagyomány már úttörőcsapataink életében a különböző szemlék, vetélke­dők, versenyek, pályázatok megrendezése, kiírása. Az ez évi szaktárgyi vetélkedők kü­lönös jelentőségét a verse­nyeken részt vevő tanulók számának 'nagyarányú emel­kedése, valamint az a minő­ségi változás jelzi, amely a tanulók felkészülésében, tu­dásában, tantárgyszereteté- ben nyilvánul meg. Salgótarján kilenc úttörő­csapata 1977. január 31-ig bo­nyolította le a szaktárgyi ve­télkedőket. A vetélkedők anyagát az általános iskolai tananyag, az Iskolarádió és Is- kolatelevízió által közölt is­meretanyag, az úttörőszakkö­rökben szerzett ismeretek, va­lamint az iskolán kívül — szaklapokból, folyóiratokból, könyvekből — megszerezhe­tő ismeretek képezték. A csapatok házi versenye­in 903 hetedik—nyolcadik osz­tályos tanuló vett részt, a va­ros ezen korosztályának 131 százaléka (egy tanuló két ver­senyen vehetett részt). E ver­senyek első, illetve második helyezettjei nevezhettek , be a városi fordulóra. Így az 1977. február 21—22-én meg­rendezett városi versenyeken — 9 szaktárgyban (orosz ké­sőbbi időpontban lesz) —, 134 pajtás vett részt. A gyerekek alapos isme­retanyag birtokában nagy lelkesedéssel, példamutató fe­gyelmezettséggel dolgoztak a feladatok megoldásán. Olyan készségekről adtak számot, amelyek lehetővé teszik, hogy továbbképzésüket és önkép­zésüket a gyorsan fejlődő tu­domány és technika szolgála­tába tudják majd állítani, hogy a szocialista társadal­mi és közösségi élet aktív résztvevői, a szocialista építés tudatos részesei lehetnek. El­méleti és gyakorlati képzett­ségükkel, önálló gondolkodá­sukkal a történelem menetét, a válóság változásait a szo­cializmus szellemében képe­sek megítélni. A minőségi színvonal-emelkedést jelzik az eredmények is. Úttörő irodalombarátok és Nyelvészek: 1. Margittai And­rea (Gagarin Iskola), 2. Hű­vös Katalin (Malinovszkij is­kola), 3. Dániel Tamás (Gaga­rin iskola). Világjáró úttö­rők: 1. László Sándor (Rákó­czi iskola), 2. Boros Csaba (Csizmadia S. úti iskola), 3. Szigetvári Mária (II. Rákóczi Ferenc iskola). Úttörő vegyé­szek: 1. Szabó Ágnes (Mártí­rok úti Általános Iskola), 2. Vincze Melinda (Bartók Bé­la úti iskola), 3. Bohács Kata­lin (Mártírok úti Általános Iskola). Úttörő fizikusok: 1. Kaszás Judit (Mártírok úti iskola), 2. Verebélyi János (II. Rákóczi F. iskola). Úttörő ma­tematikusok: 1. Horváth Gyu­la (II. Rákóczi F. iskola), 2, Kugel Zoltán (Gagarin isko­la), 3. Buzási Attila (Csizma­dia úti iskola). Úttörő termé- sztetkutatók: 1. Ravasz Csil­la (Mártírok úti iskola), 2. Ispán Zoltán (Malinovszkij úti iskola), 3. Závorszkv Pé­ter (II. Rákóczi F. iskola). Út­törő történelemkutatók: 1. Földi József (Mártírok úti iskola), 2. Kelemen György (Gagárin iskola), 3. Várkonyi Gábor (Gagarin iskola). Szép magyar beszéd: 1. Kelemen Ágnes (II. Rákóczi F. iskola), 2. Barják Gyöngyi (II. Rákó­czi F. iskola), 3. Wanka Lí­via (Mártírok úti iskola). Út­törő technikusok: 1. Mártírok úti iskola (Peész Edit, Varga Katalin, Kábellá László, Ka- zinczi Sándor), 2. II. Rákóczi F. iskola (Polaneczki Erzsé­bet. Németh Mária, Laczkó Gábor, Szabó Arnold), 3. Csiz­madia S. úti iskola (Horváth Anikó. Tóth Attila. Tóth Il­dikó, Stevlik István). II. Miklós a főhadiszálláson sc sä TS gm u * február 25-én, vasárnap este táviratot kapott a Duma el­nökétől: „A helyzet komoly. Ismételten kérem Felségedet, gg az ország bizalmát élvező kor­uegnapjoi 15.> ...A két tömeg összeölelkezett n mány kinevezésére”. A cár odafordult Alekszejev tábor­nokhoz és azt mondta: „Ez a kövér Rodzjanko azt sem ér­demli meg, hogy válaszoljak neki”. Válasz helyett utasítot­ta Ivanov tábornok fóhadse- gédet, a galíciai front pa­rancsnokát, vonja ki négy legjobb ezredét a frontvonal­ból, és segítsen Habalovnak Pétervárott. Azon az estén Buchanan an­gol nagykövet ezt írta naplójá­ba: „Bár tudom, hogy a vá­rosban kétszáz hallott fekszik, a nagykövetség környéke nyugodtnak tűnik”. Maurice Paléologue, francia nagykövet este 11 órakor tért haza egy fogadásról és naplója tanúsága szerint az ő tapasztalatai is hasonlóak voltak. De hétfőn, február 26-án a francia nagy­követ már ezt írta naplójába: „Fél nyolckor, éppen, amikor végeztem az öltözködéssel, különös hangokat hallottam a Sándor-híd felől. Vörös zász­lókat lengető tömeg hömpöly­gőit a híd egyik oldaláról, a másik partról pedig egy ez- rednyi katonaság indult fe­léjük. Azt hittem, hamarosan kezdődik a vérfürdő. De nem ez történt: a két tömeg, az egyenruhás és a munkásokból álló, összeölelkezett”. Két órával később Knox tábornok, angol katonai atta­sé katonákat látott, akiket „izzó szemű forradalmár diá­kok” vezettek. A tábornok ez­után beszámol arról, hogy ha­marosan lángok csaptak ki a Bíróság, az Arzenál, a Bel­ügyminisztérium és a cári rendőrség főhadiszállása épü­letéből. Délre a Péter-Pal-erőd huszonötezer katonája csatla­kozott a forradalomhoz. A foglyok kiszabadultak. • Ezen a hétfőn tartotta utol­só ülését a cári kormány. A CSELEKVÉS PILLANATA A februári forradalomban egy életképtelennek bizonyult rendszert mindenekelőtt a tömegek spontán kétségbee­sése, gyűlölete és önfeláldo­zása söpört el. Az egyetlen szervezett erőnek az a párt bizonyult, amelyet a legjob­ban üldözött a cári önkény: NÖGRÁD - 1977. február 26., szombat a bolsevikoké. A forradalom árja minden központi irányí­tást képtelenséggé tett, de a lenini eszmék és a Svájcból is rendszeresen érkező lenini instrukciók éreztették hatá­sukat. A bolsevikok a feiboly- dult méhkasban nem tudtak rendszeresen érintkezni egy­mással, de sejtjeik így is nagy erőnek bizonyultak. Lenin ezekben a napokban — tehát akkor, amikor szin­te még senki nem ismerte fel, hogy ez már a forradalom — megértette, hogy minden­áron és minden eszközzel ha­za kell térnie. Voltaképpen csak utólag le­hetett rekonstruálni, hogy Oroszországban 1917. február 27-én este győzött á forrada­lom. A Duma ideiglenes bi­zottságot alakított és átvette a hatalmat. A Tauriai-palotában, amelyet egykor Nagy -Katalin épített kegyencének, Patyom- kinnak, ezen az estén még­sem csak a Duma ülésezett: megalakult a Munkás- és Ka­tonaküldöttek Tanácsa. Kerenszkij, az Ideiglenes Kormány későbbi elnöke ezt írta erről az estéről: „A pa­lota két különböző szárnyá­ban két különböző Orosz­ország tanácskozott: az ural­kodó osztályoké, akik elvesz­tették a játszmát, bár erre még nem döbbentek rá, és a dol­gozóké, akik a hatalom felé meneteltek, bár ők sem tud­ták ezt”. Február 28-án, szerdán a francia nagykövet ezt írta naplójába: „A Tauriai-palota, a Duma székhelye felé töké­letes rendben, zenekarukkal az élen meneteltek a cári birodalom leghíresebb ezre­déi. A régi zászlók mellett vörös lobogókat lengetett a szél. Amikor a Kozák Kíséret és a Testőrgárda tisztjeinek gomblyukában megpillantot­tam a vörös kokárdát, meg­értettem, hogy a régi Orosz­ország nincs többé". AZ ÜJ HATALOM MAGJA A régi Pétervár sem létezett többé. Oroszország központja a Tauriai-palota lett, amely­nek egyik szárnyában már dolgozott a jövendő hatalom magja: a Szovjet. 1917. április 3-án este 11 órakor a Finnlandi-pályaud- varra érkezett egy zömök, szakállas férfi, aki hosszú éveket töltött száműzetésben, mégis oroszlánrésze volt az ébredésben. Személyesen még kevesen ismerték, de ne­vét és tevékenységét már so­kan. Még néhány hónap és öt kontinensen ismerik fel' — az elnyomók riadtan, az elnyo­mottak mámoros örömmel —, hogy a Föld egyhatodán va­lami más, valami sohasem­volt van születőben: hogy a februárban meglazult ereszté­kek helyén nemcsak a régi Oroszországon, hanem a régi világon támadt végleges és betömhetetlen rés. Még né­hány hónap és a nagyszerű Februárt a Nagy Október kö­veti. Az a hónap, amikor a Néván lassan, kérlelhetetle­nül a-. Téli Palota felé fordítja ágyúit az Aurora. .. .Vlagyimir Iljics Lenint lelkes tömeg kísérte a bolse­vikok székházához, a Kse- sinszkaja-palotához A palota tulajdonosa és névadója a hí­res prímabalerína, II. Miklós szeretője volt. A Svájcból ha­zatért száműzött az ’ elegáns kegyencnő budoárja mellett mondta el, még megérkezése estéjén, áprilisi téziseit. A programot, amely felvázolta a lerombolt régire építendő új világ körvonalait. Harmat Endre Ezek a tanulók valameny- nyien bejutottak a megyei versenyekre, amelyek kérőbb lizsznek. Buttyác Sándor általános felügyelő, Salgótarján városi Tanács VB ' művelődésügyi osztálya Mai tcvca;ánlatunk 17.00: Közös dolgaink. Riportfilm. A szocialista brigádmozga­lomban rejlő társadalmi és gazdasági erők további foko­zása közéletünk érdeklődésé­nek előterében áll. E riport- film arra vállalkozik, hogy egy- angyalföldi brigád hét­köznapjaiban megkeresse, felvillantsa az emberi és mun­kalehetőségek széles skálá­ját. Nemcsak a munkában, az emberségben is. vannak tarta­lékaink — mondja a filmben az egyik szocialista brigád­tag —, s ezzel megfogalmaz­za a riport alapgondolatát. Munkások mondják el véle­ményüket a műnkéről, az erkölcsi normákról, fegyelem­ről és sok mindenről, ami a szocialista brigádokat foglal­koztatja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents