Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

A huzalmű lágyító Münnloh Ferenc nevét viselő kollektíváját a Vállalat Kiváló Szocia­lista Brigádja címre terjesztették fel a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Ebben az évben öt százalékkal szeretnék a tervüket túlteljesíteni, ami 2430 tonna többletterme­lést jelent. Képünkön Zsíros István és Lázár János a kemence vezérlőszekrényét ke­zeli. — fodor — A KSH jelentése ' (Folytatás az I. oldalról) A foglalkoztatottak száma a szocialista építőiparban az. előző évhez viszonyítva csak 34 tővel emelkedett. Ezen be­lül az állami szektorban a lét­szám 6,8 százalékkal csök­kent, a szövetkezeti szektor­ban pedig 9,9 százalékkal nőtt. Mezőgazdaság Mezőgazdasági üzemeink 1976. évi gazdálkodását a ter­melés színvonalának javítá­sara irányuló törekvés jelle­mezte. A kedvezőtlen időjá­rás, a terméseredményekre esökkentöleg hatott, ugyan­akkor a termelés költségéi je­lentősen megnöviakedtek, így az eredmény töb.b gazdaság­ban elmaradt az előző évitől. Növénytermesztésben a ga­bonatermesztés hozta a leg­jobb eredményt, és kisebb te­rületen lényegesen több ga­bona termett, mint a IV. öt­éves tervidőszak átlagában. Nőtt a cukorrépa termésát­laga is, nagymértékű kiesés volt viszont kukoricából, bar ez utóbbit a korábbiaknál na­gyobb területen végzett má­sodvetésekkel igyekeztek pó­tolni gazdaságaink. Az állatállomány további növelése szempontjából ked­vező az anyaállomány jelen­tős növekedése. A tehén- 4,1, — a koca- 15 —, az anyajuh­állomány pedig 11,9 százalék­kal volt több december 31-én, mint egy évvel korábban. A szarvasmarha- és a sertésállo­mány összességében énnél mérsékeltebben, 0,4, illetve 6 százalékkal nőtt. A juhok szá­ma 12,3, a baromfiaké pedig 21 százalékkal több az 1975. évinél. Az értékesített tehéntej mennyisége 6.2 százalékkal nőtt, a tojásé 18 százalékkal csökkent. A vágóállat-értéke­sítés nem érte el az 1975-ben értékesített mennyiséget. A lakosság pen/bevételc es vásárlása Megyénk lakosságának pénz­bevételei (a Magyar Nemze­ti Bank adatai alapján) 1,7 százalékkal meghaladták az előző évit. A bérből és fize­tésből élőké ennél valamivel nagyobb mértékben (2,1 szá­zalékkal) nőtt, és ezen belül a vállalati munkabérek nö- \ekedési; volt a legintenzí­vebb: 3.9 százalék. A bérből és fizetésből élők jövedelmé­nek alakulását negatívan be­folyásolta a személyi jövedel­meknek az előző évihez viszo­nyítva 10 százalékos elmara­dása, ami elsősorban az ^ év végi részesedések közel 20 százalékos csökkenése miatt következett be. Ez a tenden­' cia az átlagbérek és az át­lagkeresetek növekedésénél is. A legalacsonyabb átlagbérek és átlagkeresetek (az előző évek­hez hasonlóan) a kereskede­lemben voltak. A mezőgazdaságból szár­mazó jövedelmek 1975-höz vi­szonyítva 2,5 százalékkal csök- kentek. Ezen belül elsősor­ban a felvásárlásból szárma-, zó jövedelmek estek vissza, de a termelőszövetkezeti mun­kadíj is a bázisszint alatt ma­radt. A társadalombiztosítási jut­tatás alig 2 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. Ezi.in belül a családi pótlék össze­ge nőtt jelentősebben, 3,2 szá­zalékkal, míg a táppénz (a IV. negyedévi gyakoribb meg­betegedések hatasara) éves át­lagban? 1 százalékkal nőtt. A lakosság takarék betét-ál­lománya az előző évinél ugyan mérsékeltebben, de a pénzbevételek emelkedését meghaladva, több mint 15 szá­zalékkal nőtt, és elérte az 1673 millió forintot. A hitel- állomány ennél kisebb mér­tékben, 12,4 százalékkal emel­kedett. Ezen belül a hosszú ■ lejáratú hitelek nőttek a leg­intenzívebben. A közép- ée rövid lejáratú hitelek közül az áruvásárlási hitelek voltak a leggyakoribbak. A kiskereskedelmi forgalom (a pénzbevételekhez hason­lóan) az előző éviekénél mér­sékeltebb ütemben nőtt, ee folyóáron 5,5 százalékkal, vál­tozatlan áron pedig alig ha­ladta meg az 1975. évit. Első­sorban az 1976-ban bekövet­kezett árváltozások hatására legintenzívebben az élelmi­szerek és élvezeti cikkek for­galma nőtt, ezen belül az élel­miszereké folyóáron 7,9 (vál­tozatlan áron csupán 1,1), a vendéglátásé pedig 8,6 (illetve 4.8 százalékkal) emelkedett. Az iparcikkek közül a ruházati cikkek forgalma folyóáron sem érte el a bázisszintet, vál­tozatlan áron pedig 5,2 szá­zalékkal elmaradt ettől. A ve­gyesiparcikkek forgalma az évek óta tartó dinamikus emelkedéstől eltérően ez év­ben folyóáron is csak 4,5 szá­zalékkal nőtt, ami változat­lan áron az 1975. évihez vi­szonyítva 0,6 százalék forga­lomcsökkenést jelent. A lakosság részére végzett szolgáltatások teljesítményér­téke megközelítette a 60 mil­lió forintot, az előző év azo­nos időszaki teljesítményér­tékénél 9.2 százalékkal maga­sabb. Leggyorsabban a szállí­tásban és a kommunális ága­zatban végzett szolgáltatások értéke emelkedett (22, illetve 13 százalékkal), a legnagyobb volument képviselő ipari szol­gáltatások teljesítményértéke ugyanakkor csak 5,9 száza­lékkal haladta meg az 1975. évit. A lakónépesség száma és életkörülményei Megyénkben 1976-ban 3877 (az elmúlt évinél 7 százalék­kal kevesebb) élveszületés, és 2 százalékkal kevesebb, 2743 halálozás történt. A több mint 1100 fős természetes szaporo­dást az évek óta tartó vándor­lási veszteség csökkentette ugyan, összességeben azon­ban a lakónépesség száma mintegy ezer fővel emelke­dett és az ev végen 236 ezer fő volt. A lakosság infrastrukturá­lis ellátottsága az elmúlt év­ben több vonatkozásban ja­vult. Az V. ötéves lakásépí­tési terv időarányos teljesí­tése megfelelő, 1976-ban 1483 lakás épült és 488-at szanál­tak, így megyénk lakásállo­mánya 1,2 százalékkal emel­kedett. Arányaiban javult a lakások szobaszám szerinti összetétele is. Az év folya­mán épült lakásoknak az elő­ző évi 39 százalékkal szem­ben, 43 százaléka volt 3 és több szobás. A megye egészségügyi ellá­tása terén több kedvező vál­tozás történt. Átadtak Salgó­tarjánban egy új, 36 orvosi munkahelyes szakrendelő-in­tézetet, ami jelentősen javí­totta a járóbeteg-ellátás szín­vonalát. Az elmúlt évhez vi­szonyítva 11, illetve 13 szá­zalékkal emelkedett a me­gyénkben dolgozó általános és a körzeti gyermekorvosok szá­ma. A kórházi ágyak száma az elmúlt évbeh 15-tel bő­vült. Jelentősen javult a gyer­mekintézmények helyzete. A bölcsődei férőhelyek száma 80-nal emelkedett, az óvodai férőhelyeké pedig 620-szal. Ez utóbbi többsége (450 férő­hely) új létesítmények átadá­sával keletkezett. A megye általános iskolái­nak nappali tagozatán 25 ezer 594, a középiskolákban pedig 3 ezer 646 tanuló kezdte meg az 1976—77-es tanévet. A tan­erők száma az általános isko­lákban 1,5, a középiskolákban pedig közei 5 százalékkal emelkedett. így a megyénkre is jellemző pedagógushiány némileg csökkent ugyan, de még mindig számottevő, ör­vendetes ugyanakkor, hogy az általános iskolákban az előző tanévhez viszonyítva több mint 10 százalékkal csökkent a pedagógiai képesítés nélkü­liek száma. A személyi felté­telek mellett a tárgyi feltéte­lek is javultak. Építések, il­letve bővítések következtében az általános iskolákban 30- cal. a középiskolákban pedig eggyel több osztályterem áll a tanulók rendelkezésére. Utasítás helyett politikai segítség A terület/elelősi rendszer tapasztalatai a pásztói /órásban A Politikai Bizottság 1972. március 21-i ha­tározata a feladatok egész sorát adja a járá­si pártbizottságoknak. Mindenekelőtt az alapszervezeteket irányító, ellenőrző munka folyamatos javítására ösztönzi a testülete­ket, az apparátust. A XI. kongresszus vitájá­ban, határozataiban egyaránt megfogalma­zódott a követelmény. hogy valamennyi alapszervezetben egységesen értelmezzék és következetesen hajtsák végr<= a párt politi­káját. Mert a politika megvalósítása a gya­korlatban, végső soron az alapszervezeteken múlik. A pásztói járási pártbizottság ezért tevé­kenységének középpontjába az alapszervezeti munka tervszerű, folyamatos javítását állí­totta. A járásban több mint félszáz alap­szervezet tevékenykedik és a testület konk­rét intézkedési tervet dolgozott ki, fogadott el a pártszervezetek munkájának hatéko­nyabb segítésére. Célunk kezdettől fogva az, hogy a területi munkában segítsünk az alap­szervezeteknek. Ezért különös gondot for­dítottunk a járásban a területfelelősi rend­szer kialakítására, erősítésére. S ezt nem egyszerű szervezeti intézkedésnek tekintet­tük. Ügy láttuk, hogy ez az intézkedés az alapszervezeti munka továbbfejlesztését szol­gaija. Az elmúlt öt esztendő tapasztalatai igazol­ják, hogy a területfele'ősök rendszere ked­vező hatással volt az alapszervezetek tevé­kenységére. A kommunista közösségekben élénkebb lett a pártélet, tervszerűbb, folya­matosabb a pártmunka. A területfelelősök szinte „együtt élnek” az alapszervezetekkel. Ott vannak a vezetőségi üléseken, taggyűlé­seken, a közösség rendezvényein. Jól isme­rik az alapszervezetek helyzetét, ’ehetőségei­ket és gondjaikat. Tanácsaikul, javaslataik­kal, akkor és ott segítenek, ahol arra a leg­nagyobb szükség van. A területfelelősi rendszer, a területfelelő­sök munkája sokat segített abban, hogy a munka minden szintjén egyformán értel­mezzük a határozatokat, jól értsük a határo­zatokból adódó közvetlen, konkrét tennivaló­kat. A területfelelősök segítettek abban is, hogy a korábbinál jobb munkamegosztás alakuljon ki az alapszervezetekben a veze­tőségi tagok között. Az alapszervezetek több­ségében, az együttes munkában nem az ön­állóság csökkentését látják. Inkább a koráb­binál tervszerűbb, közvetlenebb, eredménye­sebb kapcsolatot a kommunista közösségek és a járási pártbizottság között. A területfelelősök tehát a járási pártbizott­ság megbízásából látják el feladatukat. Eb­ből következik az is, hogy tevékenységük politikai jellegű Nem utasítgatják az. alap- szervezeteket, a vezetőségi tagokat, az alap- szervezeti titkárokat, hanem politikai esz­közökkel segítik munkájukat, mindenekelőtt a párhatározatok megvalósítását. Tevékenysé­gük sokrétű, összetett. A területfelelősök el­lenőrző, szervező, tájékoztató, koordináló, ne­velő és adminisztrációs íe'adatokat is el­látnak. Az elmúlt években a pásztói járásban csökkent a brigádvizsgálatok szama. Ugyan­akkor rendszeresebbé és konkrétabbá is vált az alapszervezetek beszámoltatása, munká­juk ellenőrzése testületi üléseken. Az így. va­lamint a területi munkában szerzett tapasz­talatokat a járási pártbizottság jól Haszno­sítja a testületi döntések előkészítésében. A területfele'ősök ugyanis sok helyi információt juttatnak el a pártbizottsághoz, amelyek konkrétabbá, élőbbé teszik a testületek elé kerülő jelentéseket. A területi rendszer arra készteti a járási pártbizottság apparátusát is, hogy a korábbinál több időt töltsön az alap­szervezetekben. A pásztói járásban kedvező tapasztalato­kat hozott a területfelelösi rendszer. Előfor­dul azonban, hogy a. nem egészen egyértel­mű szem'élet zavart okoz a gyakorlati mun­kában. Csupán néhány példa a sok közül. Van néhány olyan alapszervezeiünk. ahol a pártvezetőség, a -titkár a területfelelősre vár azzal a munkával is, amelyet a helyi szer­veknek kellene elvégezniük. Másütt az úgy­nevezett „kényes” kérdésekben a területfe­lelős állásfoglalását figyelik, intézkedését sürgetik, ahelyett, hogy maguk intézkedné­nek. Arra van tehát szükség, hogy vala­mennyi alapszervezetben jól értsék: a terü­letfelelős segíti az alapszervezeti munkát, de nem dolgozhat, nem d’önthet sem a ve­zetőség, sem a titkár helyett. Természetesen a területfelelősök munkája is javításra szorul egynémely helyen. Akad­nak közöttük, akik még mindig nem tudtak szakítani a szűk reszortszem'.élettel, s akik elvesznek a papírmunkában. S van néhány olyan területfelelősünk is, aki azt számolja, hány rendezvényen vett részt a hozzátarto­zó alapszervezetnél. Pedig hasznosabbnak bi­zonyulna, ha ehelyett az eredményesebb, a hatékonyabb alapszervezeti munka feltételei­nek kialakításán fáradozna a pártvezetőség­gel, a párttagokkal együtt. Különösen a kfs- létszámú alapszervezetek munkáját szüksé­ges segítenünk továbbra is, s ebben a ko­rábbinál nagyobb mértékben számítunk a terü'.etfelelősökre. . Juhász Sándor, a pásztói járási pártbizottság első titkára Érdemes kisiparosnak lenni Harmincvalahámy évvel ez­előtt, az 1400-as lélekszámú Vizsláson két cipész működött. Megéltek a szakmából. A tal- palásból, sarkalásból, fejelés­ből, foltozásból, és az eseten­kénti új lábbeli készítéséből. Még másfél évtizede is eltar­tott' egy ekkora község — egyetlen cipészt. Ma két ilyen falu is kevés volna. Egész Nógrád megyében, mindössze 15 főállású kisipa­ros működik a férfiszabó szakmában. Rajtuk kívül még 8-an munkaviszony mellett váltottak iparengedélyt, 14-en pedig nyugdíjasként dolgoz­nak. Valamennyi — hagyomá­nyosnak számító — szakmá­ban hasonló a helyzet. Már csak 2 bognár, 3—3 kádár és kárpitos működik. Mondhatnánk erre: az ol­csó gyári cipő, a jó és megfi­zethető konfekció miatt érthe­tő, hogy két vagy három'köz­ség kell egy cipészhez, szabó­hoz. Csakhogy a 132 palócíöl- di település — 2 város, 5 nagyközség, 125 kisközség, — 234 ezer lakosát véve figye­lembe, már meghökkentő, hogy egy főállású cipész kis­iparosra 26 000 személy jut, a 15 férfiszabóra pedig 15 600. Ha csak a hagyományos szakmák tükröznék e képet! TERV ÉS TÉNY A megye kisiparosainak szama 1975. utolso napján 1850. Közülük csak 902 főfog­lalkozású. 762 munkaviszony mellett, 185 pedig nyugdíjas­ként dolgozott napi néhány órát. A lakosság igényei alap­ján összeállított' fejlesztési terv öt év alatt 740 fővel gya­rapítaná a kisiparosokat. Te­hat évenként 148 új kisiparos­sal számol. Ám, 1976. eredmé­nye: húsz főnyi a gyarapodás. Ennyit a számokról. De nem fest különb képet a területi; vagy a szakmánkénti megosz­lás sem. Rohamos a kiöre­gedés. Nincs utánpótlás, alig akad szakmunkástanuló. Ré­gi, jó nevű kisiparosok rend­re adták vissza iparengedé­lyüket, akik helyettük kivál­tották, sokszor csak hónapo­kig gyakorolták az ipart, s már menekültek. Még az olyan jövedelmező­nek tudott szakmák képvise­lőiből is kevés van, mint au­tójavító (14 fő), rádió-tévé­szerelő (6 fő), elektroműsze­rész (4 fő). KAROS Általánosítások Tudomásul kellett végre venni, hogy alapvető gondok idézik elő a tarthatatlan hely­zetet. A szóbeszéd úgy köny­velte el a kisiparosokat, mint dúsgazdag emberek harácsoló gyülekezetét. Az adó még cse­kély jövedelem esetén is vi­szonylag magas volt. ‘Az adóz­tatási rendszer általánosított. A helyzetet csak súlyosbította, hogy az elsőfokú adóügyi ha­tóságok alig-alig éltek a ked­vezményadás lehetőségével, amelyet pedig megengedett a kormány. A hátrányos nyugdíjrend­szer is nyomasztotta a kis­iparosokot. Például két azo­nos szakképzettségű, s mun­kabírású szakmunkás közül az egyik üzemben dolgozott negyven évig. A nyugdíja meghaladja a három és fél ezer forintot. A másik nyugdí­ja, aki kisiparosként műkö­dött ezalatt, alig több ezer­száz forintnál. Nos, gondol­juk magunkat a korosodó kisiparos helyébe. ADÓ­KEDVEZMÉNYEK — Kormányzatunk átfor­málta, megváltoztatta adópoli­tikáját, felülbírálta a kis­iparosok eddigi nyugdíjrend­szerét — közli Sándor István, a KIOSZ Nógrád megyei tit­kára. — 1977. január 1-től kedvezőbb adókulcsot álla­pított meg. A kisiparosokat érdekeltté tette a lakossági szolgáltatásban, ugyanakkor biztosított a megélhetésük is. Sőt. ami eddig csak álom volt, valóra vált: maga a kisiparos is tudja, mikor, mennyi adót kell fizetnie. Nézzük az adókedvezmé­nyeket : NÓGRÁD - 1977. ■— Az a szolgáltató kisipa^ ros, aki olyan községben mű­ködik, amelynek lakossága há­romezer alatt van, 60 százalé­kos adókedvezményben ré­szesül! Kedvezményt kap az a mester, aki tanulót szerződ­tet, az is, aki elérte a leszállí­tott nyugdíj-korhatárt. A nyugdíjak szintje is megköze­líti az üzemi munkásokét, no­ha a nyugdíjalaphoz való hoz­zájárulás mértékét még min­dig magasnak tartjuk. TERVEZÉS ÜJ ALAPOKON A KIOSZ megyei titkársá­ga — a községi tanácsokkal közösen — felmérte az igé­nyeket. Minden faluban mű­ködik megbízott (összekötő), aki a szükségletnek megfele­lően megkeresi a helybeliek között az új iparengedély vál­tására alkalmas szakembere­ket. Tíz szolgáltató szakmá­ban — ahol különösen nagy a hiány — ösztöndíjat kap a nevelő mester és tanulója egyaránt. Felhívják a vállala­tokat, járuljanak hozzá, hogy az arra érdemes dolgo­zójuk munka mellett iparen­gedélyt válthasson. — Ennél természetesen sok­kal többet szándékozunk ten­ni. Segíteni keli a kisiparoso­kat az anyagbeszerzésben, Csak egy példa. Az autójavító ötven forintos alkatrészért két­szer is felutazik Budapestre. Eddig az AFIT eladott alkat­részeket: Már nem teszi. Szükség van sárhámyóra, be­megy érte a kisiparos, meg­kapja, de csak akkor, ha meg­fizeti a szerelési költségeket is, Nincsenek kisgépek, Külö­nösen az építőiparban érzi* ezek hiányát. Nagy gondunk az utánpótlás. S aztán, ha egy-egy mester mégis vállal tanulót, akadna jelentkező is, akkor kiderii!: a szakmunkás- képző intézet nem fogadja. Olyan osztály nem indul. A legközelebbi intézet, ahová beiratkozhatna a bádogos- és az autófényező-tanuló, Buda­pesten van. Szántó István febiucu 22., kedd 3 \

Next

/
Thumbnails
Contents