Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár szovjet megrendelésre falu-telefonközpontokat gyárt. Az idei évre tervezett mennyiség 40 százalékkal haladja meg az elmúlt esztendő­ben előállítottat. Közel-keleti Jelentés Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter — hat közel-ke­leti országban tett látogató- kőrútja befejeztével —. hét­főn délelőtt Damaszkuszból visszaindult az Egyesült Ál­lamokba. Elutazása előtt, amerikai újságírókkal beszélgetve ki­jelentette: , .nagyon éles ellen­téteket” kell leküzdeni, amíg megvalósul a közel-keleti bé­ke. Vance szerint megbeszé­lései során meggyőződött ar­ról, hogy mind Izrael, mind az arab országok készek részt venni az év második felében a ^ganfi értekezleten, amelyen az” átfogó rendezést vitatnák meg. Az „eljárási kérdések­ben” — mindenekelőtt a pa- lesztinaiak részvételét ille­tően — már korántsem be­szélhetünk ilyen egységről — fűzte hozzá az amerikai kül­ügyminiszter, majd a közel- keleti probléma három fő elemét a következőkben ha­tározta meg: a béke megte­remtése, a megszállt terüle­tekről történő visszavonulás és a palesztinok sorsának rendezése. Vance az alapvető ellenté­teket az alábbiakban foglalta össze: — A béke meghatározása: az arabok ezen a hadiállapot megszüntetését értik, Izrael viszont a kapcsolatok teljes nortnalizálását. — A visszavonulás: az arab államok az összes megszállt területek kiürítését követelik, Izrael viszont „határmódosí­tásokat” kíván. — A palesztinok sorsa: Vance szerint „még az arab országok között is eltérőek az álláspontok” a kérdés rende­zését illetően. Az amerikai külügyminisz­ter elmondotta még, hogy a meglátogatott országok vezetői elfogadták az egyesült. álla­mokbeli látogatásra szóló meghívást, Asszad szíriai el­nök viszont a tervek szerint Európában találkozik Carter elnökkel. Állom izraeli külügyminisz­ter a szokásos vasárnapi ka­binetülésen Vance látogatásá­ról előterjesztett jelentésében kifejtette, hogy az Egyesült Államok, Izraelhez hasonlóan, ellenzi egy „harmadik állam” (Palesztinái) létrehozását Iz­rael és Jordánia között. Ugyanakkor „a jó irányba tett lépésnek” minősítette Szá­dat egyiptomi elnök közel­múltban elhangzott kijelenté­sét, amelyben „Jordánia és egy palesztin állam szoros kapcsolatait” szorgalmazta még a genfi értekezlet fel­újítása előtt. A höriigynöksé- gek ezzel összefüggésben em­lékeztetnek arra, hogy Szadat az amerikai külügyminiszter­nek egy Jordánia és a leendő palesztin állam közötti „kon­föderáció” kialakításáról be­szélt. Állón azt is közölte, hogy az Egyesült Álamok mind­addig nem ismeri el a PFSZ-f, amig az nem fogadja el a Biztonsági Tanács 242. szá­mú határozatát és nem isme­ri el Izraelt. , f . * * ' Abdel Moneim el-Kalszunl pénzügyi és gazdasági kérdé­sekkel megbízott miniszter­elnök-helyettes kijelentette, hogy Egyiptom hároméves gazdaságfejlesztési terve nyolc- milliárd egyiptomi font érté­kű beruházást irányoz elő. A hároméves terv fő feladata többek között a magánszek­tor felfejlesztése „olyan pri­vilégiumoknak erre a szektor­ra történő kiterjesztésével, amilyeneket a külföldi tőké­nek biztosítanak”. .. , __ (MTI) Csepeli küldöttség Moszkvában Soltész Istvánnal, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigaz­gatójával az élen négytagú csepeli küldöttség érkezett hétfőn Moszkvába. A küldött­ség tagjai: Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémműveit MSZMP-Bizottságának első titkára, István Géza, a Pan­nónia Külkereskedelmi Vál­lalat vezérigazgatója, Nagy Imre, a Csepel Vas- és Fém­művek vezérigazgató-helyet­tese. Az egyhetes látogatás során a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ra indított munkaverseny- mozgalom kezdeményező kol­lektívájának küldöttsége szovjet meghívásra ellátogat több moszkvai nagyüzembe, találkozik a Csepel Művekkel kapcsolatban levő szovjet kül­kereskedelmi vállalatok kép­viselőivel. (MTI) Clifford Ankarában Clark Clifford, Carter ame­rikai ^lnök ciprusi kérdések­kel megbízott diplomatája, hétfőn Ankarában megbeszé­lést folytatott Ihsan Sabri Caglayangil török külügymi­niszterrel, az Egyesült Álla­moknak a Földközi-tenger ke­leti térségében követett poli­tikájáról. Clifford Ankarában kifeje­zésre juttatta a Carter-kor- mánynak azt az álláspontját, hogy az Egyesült Államok csak akkor ratifikálja a Tö­rökországgal kötött katonai egyezményt, ha a szerződésben néhány pontot módosítanak. Ezt azzal indokolta, hogy az egyezményt még Ford elnök­sége alatt írták alá. A mostani tárgyalásokon hírek szerint az amerikaiak ar­ra akarják ösztönözni a törö­köket, hogy legyenek együtt- működőbbek a ciprusi helyzet konszolidálásában. Törökor­szág ugyanakkor türelmetlen amiért még mindig késik az amerikai fegyverszállítások 1974-ben elrendelt megtiltá­sának feloldása. _.-.r (Mm f A dél-amerikai kontinens ié­iekszámra és területre legna­gyobb állama, Brazília olyan politikai és gazdasági nehéz­ségek sodrába került, amelyek megkérdőjelezhetik eddigi sze- , repét, s a továbbiakban ha­tással lehetnek egész Lalin- Amerika sorsára. Brazíliában 1964-ben á ko­rábbi, haladó polgári reform- törekvéseket hordozó kor­mánytól jobboldali katonai puccs ragadta el a vezetést. Ettől kezdve Brazília politikai szempontból az Egyesült Ál­lamok legfontosabb szövetsé­gese lett a nyugati féltekén. Ügy tűnt, hogy a katonai dik­tatúra Brazíliája fokozatosan „regionális nagyhatalommá” növekszik. A washingtoni po­litika azt várta ettől, hogy Brazília kihasználja óriási gazdasági tartalékait, a szub­kontinens hegemén országává válik, s mintegy „kordában tartja” Washington stratégiai és gazdasági érdekei számára Dél-Amerikát. AZ USA „HELYTARTÓJA” A feladat megvalósítása elé egyre nagyobb akadályok tor­nyosulnak. A politikai felszín még nyugodt és Brazília lát­szólag továbbra is betölti az Egyesült Államok ..dél-ameri­kai helytartójának” szerepét. A rezsim lényege változatlan: az ország továbbra is egyér­telműen katonai diktatúra. Mélyebb vizsgálat azonban Brazília : Repedések a páncélon már arra a megállapításra vezet, hogy ez a diktatúra Is mutat bizonyos hajszálrepe­déseket. A változás kezdete nagyjából egybeesik azzal az időponttal, amikor a jelenle­gi államelnök, Geisel tábor­nok 1974-ben átvette a hatal­mat elődjétől, Emilio Médici tábornoktól., ' A Médici-rezsim olyan bru­talitással kormányzott, hogy a katonai rendszert abban az időszakban egyértelműen fa­siszta vonásokkal ruházta fel. Az ellenzék eltiprásának, a szélsőjobboldali terrornak és kínzásoknak ezt a rendszerét nem utolsósorban az tartotta életben, hogy éppen az 1964- től 1974-ig tartó évtizedben zajlott le az úgynevezett „bra­zil gazdasági csoda”. A bra­zil nagytőke, az országban be­ruházó nagy nemzetközi (el­sősorban észak-amerikai) mo­nopóliumok és a durva dik­tatúrát gyakorló katonai kaszt ebben az időszakban termé­szetes szövetségések voltak, egymás hatalmát erősítették. A gazdasági fellendülés ide­jén a nemzeti termék növe­kedésének évi üteme tíz szá­zalék körül volt, tehát világ­méretekben a fejlődés ütemét csak Japánéhoz lehetett ha­sonlítani. A katonai diktatúra Iehetet­NÖGRÁD - 1977. február 22., kedd lenné tette a munkásszerve­zetek működését- Így a fel­lendülés időszakában csök­kent a reálbér, s az olcsó munkaerő vált a gazdaságnö­vekedés egyik motorjává. Ugyanakkor nem hajtottak végre szerkezeti változásokat az iparban. Nem létesítettek komoly méretű nehéz- és gép­ipart. A fellendülést a tartós fogyasztási cikkek rohamos termelésének növekedésére építették, s az a hatalmas or­szág ‘ területének viszonylag kis részére összpontosult. Rio de Janeiro és Sao Paolo kör­zetében, az ország területének 18 százaléknyi részén kon­centrálódott a nemzeti jöve­delem 86 százaléka. A GAZDASÁGI CSODA VÉGE A fejlődés nagyszabású inf­lációval és a külföldi adóssá­gok növekedésével járt ugyan, de amíg tartqtt a túl­fűtött konjunktúra, a gazda­ság még elviselte ezeket a terheket. Az olajválság kirob­banása 1973. végén gyakorla­tilag végetvetett a fellendü- • lésnek, annál is inkább, mert Brazília csak igen kevés ola­jat termel és 1974-ben már évi hárommilliárd dollárt kellett kiadnia olajvásárlásra. Amikor tehát Geisel, a je­lenlegi tábornok-elnök átvet­te a* hatalmat elődjétől, a „brazil gazdasági csoda” kor­szaka már véget ért. Ez egyben azt is jelentette, hogy a „hét szűk esztendő” kezdetén felbukkantak a dik­tatúrát gyakorló katonai kaszt, valamint a brazil nagy­ipar és banktőke közötti né­zetkülönbségek. A háttérben pedig ott feszült az igazi el­lentét: a „ gazdaság] lag és po­litikailag kisemmizett töme­gek nyomása, amelyet csak a rendőrterror fenntartásával lehetett a felszín alá szoríta­ni! A gazdasági fordulat kény­szerítette Geisel tábornokot és a vezérkar egy részét arra, hogy némi módosítást hajtson végre a katonai diktatúra stí­lusán. A legszélesebb töme­gekkel, valamint a szakszer­vezetekkel és a baloldali moz­galmakkal szemben az el­nyomás keménysége nem eny­hült- Ugyanakkor maga a kormány hozott létre egy pol­gári centrista ellenzéki pártot, a „brazil demokratikus moz­galmat” (MNB). Az volt a célja, hogy levezesse a közép­polgárság, sőt, az ipari és bank­tőke egy részének nyugtalan­ságát és az új szervezetet „biztonsági szelepnek” hasz­nálja. A mesterségesen létre­hozott ellenzék azonban az általános elégedetlenség gyűj­tőmedencéjévé vált, ami 1976. novemberében a katonai rendszer komoly politikai ve­reségéhez vezetett. Községi választásokat tartottak Bra­il/ eg áll £fJJ oil ások (Folytatás az l. oldalról) problémáit. Tavaly egyik vas­út sem érte el az előírt szál­lítási teljesítményt. Az el­maradás csak részben terheli a két vasutat, fő oka. az egyenetlen terhelés volt. Az év első felében komolyabb export-import feladat nélkül maradt mindkét vasút, a má­sodik fél évben pedig már nem tudták pótolni az elmaradást, Záhonyban gyakran torlódott az árutömeg, göndot okozva a folyamatos átadásban, átvé­telben. A mostani tárgyalásokon a külkereskedelmi szervek köz­reműködésével sorra vették a két vasút export-, import-, va­lamint tran/.itszállítási fel­adatait, erre annál is inkább szükség van, mert erősen nö­vekszik az idén a két vasút feladata. A tervek szerint a múlt évi 14,5 millió tonna áru­val szemben mintegy 18 mil­lió tonna áru továbbítása há­rul például a záhonyi körzet­re. A MÁV-nak gondoskodnia kell a Szovjetunióból, a ha­zánkon keresztül Nyugatra, délre és onnan a Szovjet­unióba irányuló forgalom za­vartalan lebonyolításáról. Az egyeztető tárgyalásokon az élő állatok, a fűrészáruk1 stb. gyors átrakása érdekében külön."éle rakodási szabályok­ban állapodtak meg. Határo­zott intézkedéseket hoztak a Szovjetunióból érkező sze­mélygépkocsik átrakásának egyszerűsítésére, gyorsításá­ra, -a Jugosz'áviába iránvuló szállítmányokhoz kisegítés­ként például a' jugoszláv vas­úttól kértek speciális vagono­kat. Elhatározták azt is, hogy a magyar exportalma-szállít- mányokat a korábbi gyakor­lattól eltérően már magyar területen szovjet vaaonokba rakják. A kocsifordulók gyor­sításában anyagilag is érde­kelté tették mindkét vasutat. A két- és háromoldalú terv­egyeztető tárgyalásokon —■ mondotta befejezésül a. MÁV vezérigazgató-helyettese • — megteremtettük' a lehetősége­ket az idei nagyobb feladatok végrehajtásához. Közös ter­veink teljesítésének, kapaci­tásaink gazdaságos kihasz­nálásának. a kapkodás- és zavarmentes munkák fontos alapfeltétele azonban az egyenletes árufelad.ás. Ezt kértük elsősorban a velüms együtt tárgyaló külkereskedel­mi partnerektől. (MTI) Cunhal nyilatkozata a demokráciáról Alapvető a kommunisták és a szocialisták együttműködése Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatot adott országának politikai helyzetéről az MTI lisszaboni tudósítójának. „Aggódunk országunk po­litikai helyzetének közeljövő­ben várható alakulása miatt. A nemzetközi imperializmus támogatta portugál jobboldal arra törekszik, hogy nyíltan reakciós kormányt csikarjon ki, vagy rábírja a szocialista pártot a jobboldallal való koalíciós összefogásra. A PSZP-kormány a tőke pozí­cióinak helyreállítására és a demokratikus forradalom alap­vető vívmányai, az államosí­tások, - a földreform és a mun­kásellenőrzés ellen irányuló politikájával megnyitja a ka­put a külföldi monopóliumok uralma előtt. Folytatódik a fasiszta összeesküvés is” — mondta Cunhal. A PKP a demokratikus al­ternatíva tervét állítja szem­be a jobboldali alternatívá­val: ez a kormány politikájá­nak módosítását és olyan ka­binet megalakítását jelentené, amely folytatja a fasizmus megdöntése után végbement zíliában. A katonai kormány által ellenőrzött uralkodó párt, az „Aréna” üggyel- bajjal megszerezte ugyan a többséget, de az ország vala­mennyi fontos nagyvárosában és ipari körzetében az ellen­zék győzött. POLGÁRI ELNÖKÖT Az idei év alighanem dön­tő jelentőségű lesz Brazília közvetien jövője szempontjá­ból, hiszen 1978. elején újra elnökcserére kerül sor. Az el­nökcserét egyáltalán nem le­het lefutottnak tekinteni. A Geisel-rezsimre kétirányú nyomás nehezedik. Az egyik nyomás forrása a vezérkar legreakciósabb csoportja, amely a gazdasági és politi­kai feszültségek növekedésé­re, a régi típusú katonai 'ter­rorkormányzat visszaállításá­val akar válaszolni, s ráven­ni Geisel tábornokot, hogy e csoport valamelyik tagját je­lölje ki utódjául. A polgári ellenzéki körök, valamint a bank- és ipari tőke egy része viszont úgy látja, hogy a ka­tonai kormányzás módszerei­vel már nem lehet megoldani Brazília társadalmi és politi­kai problémáit. Ezért e cso­portok követelése az, hogy jö" vőre polgári elnök kerüljön Brazília élére, a polgári sza­badságjogokat legalább rész- . ben állítsák vissza és a had­sereg a háttérből „garantál­ja” a nagytőkét képviselő pol­gári kormányzat stabilitását- —i—e. gazdasági és társadalmi át-; alakulást. Cunhal úgy vélekedett, an­nak ellenére, hogy a jobbol­dal teret nyert, a PSZP pedig engedményeket tesz neki és a nemzetközi monopoltőkének, vannak olyan demokratikus, haladó erők az országban, amelyek képesek szavatolni a demokráciát és fejlesztését. Utalt a szakszervezetekre, amelyeknek egysége megerő­södött a közelmúltban meg­tartott kongresszuson; a me­zőgazdasági tsz-ekre, a közös gazdaságokra és a ki termel ők egyesületeire, hozzáfűzte: a fegyveres erők kötelékében továbbra Is nagyon erős áp­rilis 25. szelleme és a köz- társasági alkotmányhoz Hű erős áramlat működik. ^Bí­zunk abban, hogy a negatív fejlemények ellenére, s bár sok buktatón, kerülőúton át,1 mégis sikerül megvédeni a de­mokráciát, alapvető vívmá­nyaival együtt ég tovább lép­ni »április 25« útján” — mondta. A PKP szeretne ugyan ösz- szefogni a PSZP-vel, de ez eddig azért nem sikerült, mert a PSZP következetesen eluta-. sí tóttá a KP-nak közős plat­form kialakításának megvita­tására tett javaslatát. „A kommunisták és a szocialis­ták együttműködése oly alap­vető a demokrácia léte szem­pontjából, hogy .nekünk a lé­nyeges nézeteltérések ellenére is türelmesen arra kell töre­kednünk, hogy a két párt egyetértésre jusson” —mond­ta • Cunhal. Hozzáfűzte, a kommunista és * szocialista dolgozók testvériesen együtt­működnek sok vállalatnál, a mezőgazdaságban, sok szak- | szervezetben, a társadalmi és : a politikai élet különféle terü­letein, növekszik azoknak a szocialistáknak a száma, akik a kommunisták felé fordul­nak. „Hisszük, hogy ez a fo­lyamat végül is meghatározza - majd a PSZP szövetségi poli­tikáját, jóllehet a szocialista vezetők most jobbra orientá­lódnak és ezzel a politiká­jukkal veszélybe sodorják a demokráciát.” Cunhal a forradalmi vívmá­nyokat fenyegető veszélyek között megemlítette az állam- apnarátus összetételét. A kommunisták azt javasol­ják a súlyos gazdasági gon­dok orvoslására, hogy a nem­zeti forrásokra támaszkodja­nak és mozgósítsák a dolgo­zókat olyan demokratikus gazdaságpolitikával, amely összhangban van a forrada­lom által mélyrehatóan átala­kított gazdasági-társadalmi szerkezettel. Javasolják Por­tugália nemzetközi kapcsola­tainak kiszélesítését és sokré­tűbbé tételét, különösen a Szo­cialista és a „harmadik világ” országaival kialakított gaz­dasági és kulturális együtt-, működés elmélyítését, i

Next

/
Thumbnails
Contents