Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

I Javaslat Á hátrányos helyzetűek érdekében Ady szobája Budapesten a Veres Pálné utca 4—6. alatti ház I. eme­letének 1. számú lakáséban lakott Ady Endre feleségével. Boncza Bertával (Csinszkával) 1917. őszétől 1919. januárjáig. Hotelek, penziók, bérelt szo­bák után, élete végén ez a lakás volt az egyetlen, me­lyet sajátjának tudhatott. Az új otthon. sajnos sok őrömet már nem adhatott a költőnek, mert a háború és elhatalmasodó betegsége egy­re több szenvedést okozott ne­ki. Az' életmű nagy záróver­Az Aarhus kórházban (Dá­nia) végzett vizsgálatok sze­rint a hőmérők nagyon is al­kalmasak a baktériumok to­vábbvitelére az egyik beteg­ről a másikra. Szájban, vala­mint végbélben történő nó- mérőzés után megállapítottak, hogy a hőmérőkről 8.3, illet­ve 6.5 százalékban tenyészett ki kórokozó baktérium, ez csaknem megfelel ezen kór­okozó „természetes” előfordu­lási arányának. A tapaszta­latok nyomán bevezették a — Mit csinálsz majd ott? — Dolgozom. Hegesztek az Acélgyárban. — Csak hegeszteni? — tet­te fel a kérdést Juhar Laci. A többiek is köré csoporto­sultak. — Persze, csak hegesztek — mondta Feri. — Az nem rossz. Mit fizet­nek? — kérdezte Jakab Sa­nyi. — Azt az órabért, amit itt kapok. Hat hónap után emel­nek. Kell a munkaerő. Kér­deztem, mikor menjek dol­gozni? — Holnap reggel is későn lenne — mondta az üzemvezető. — Akkor van munka. — Bőven — tette hozzá Mezei, komoly arcot vágott, mintha mindenről tudna. — Ha szeret dolgozni, még sei azonban mégis ekkor, s ebben a lakásban születtek: a Mai próféta átka, a Krónikás ének 1918-ból, a Beszélgetés a szívemmel, az Elégedetlen ifjú panasza stb. és a leg­utolsó, az Üdvözlet a győző­nek. A nagybeteg Adyt az őszi­rózsás forradalom eseményei azonban újra felvillanyozták. Különösen jólesett neki, hogy a nemzeti tanács vezetői a lakásán köszöntötték A lakás három lakószobá­ját a régi formájában állítot­hőmérők sterilizálását (2 órá­ig 1 ezrelékes benzalkonium- kloridban tartják), a sterili­zálás után celofán zacskóba teszik, így adják a betegnet. A beteg a hőmérőzés után visszateszi a zacskóba, a nő­vér a zacskón keresztül ol­vassa le az eredményt, maid átadja sterilizálás céljából a hőmérőt. A nővér tehát nem nyúl a hőmérőhöz. Ezt a mód­szert nemrégiben bevezettek a stockholmi Karoiinska kórházban is. a négy rongyot is megkeres­heti, mondta a főmérnök — tette hozzá Feri. — Ügy mondta, négy ron­gyot? — Persze, pesti gyerek. — Az igen, szép pénz. — Mit csinálsz majd ve­le? — Még nem tudom — fe­lelte Feri bizonytalanul. — Kocsit vesz rajta! — Lehetséges — Motorosat? — Ilyet kérdezni. — Lehet másmilyet is? — kérdezte Feri csodálkozva. — Persze, csak tolni kell. — Az gyerekkocsi. — Na és? — Sofőr is kell bele. — Majd csinál — Vidéken ráér. — Esős napokon úgyis ott­hon ül majd. Kinéz az abla­kon, vagy csinál egyet... — Hülye'vagy! tűk helyre — mondja Sára Péter a kiállítás rendezője —, és az egykori bútorokkal ren­deztük be, úgy, ahogyan Ady- ék idejében volt. A korabeli vallomások és egykorú fény­képek (enteriőrképek) alapján sikerült szinte hiánytalanul összegyűjteni a lakás egykori bútorait, képeit és berendezé­si tárgyait. A hajdani kony­hát és a személyzeti szobát kiállítóhelyiséggé alakítottuk át. Ebben kaptak helyet a Veres Pálné utcai lakással kapcsolatos iratok, az Ady— Csinszka szerelem dokumen­tumai, itt idézzük fel Ady há­ború alatti életét, költői-írói tevékenységét. Az életrajzi és a kortörténeti vonatkozású képiek mellett kiemeltük Ady legjelentősebb háborúelienes verseinek kéziratait és motí­vumképeit. A helyiségben ter­mészetesen a költőt, a hábo­rú minden borzalmát, szen­vedésé^ mélységesen átélő, a magyarságért és az emberiség­ért aggódó-harcoló költőt ál­lítottuk a középpontba. Az Ember az embertelenségben című verse akár a kiállítás mottója is lehetne. Vidáman búcsúztatták. Ferit szorongás fogta el. Ez a szorongás kettős volt szá­mára. Rossz volt elválni a kollégáktól. Szeretett velük dolgozni, a napjaihoz tartoz­tak, de az új várás is szoron­gássá vált benne X Korán réggé’ jött az autó. Még alig szürkült. A folyosó villanyfényénél pakolták a bútorokat. , — Még meggondolhatod — mondta Erzsi Ferinek. — Mit kell ezen gondol­kozni? Megyünk és kész! Nem volt mérges. valójá­ban úgy érezte, nem kell ezen már gondolkozni. Ott bizto­san megtalálják számításu­kat. Bízott benne A rakodás még egy óráig tartott. — Nem lesz semminek ba­ja? — aggódott Erzsi. — Lehetetlen Nagy gyakor­latom van benne — mondta a sofőr és meghúzta a köte­let. — Mikor érünk oda? — Négy óra alatt ott le­szünk1. A férje ül hátúira? — Igen. Felszá’ltak Erzsi a sofőr mellé. Feri a platóra Az önindító krákogva in­dult. A motor egyenletes já­rását a benzingáz szaga érzé­keltette. Feri a bútorok kö­Érdeklődéssel hallgattam a rádió február 14-i adásában a Nógrád megyei sajtókon­ferenciát. meri tudtam, hogy szóba kerülnek a hátrányos helyzetű tanulók is Ezzel a problémakörrel több mint .gy évtizede foglalkozom és van nehány — más pedagógusok­kal közösen kidolgozott — ja­vaslatom. ami seg tene a ba­jok egy részén. Tudom, hogy minden ille­tékes komoly felelősséggel foglalkozik ezzel a témával. Mégis, amikor a konkrét se­gítség kerül szóba, elbizony­talankodnak a válaszok és közhelyszerű általánosságok­ba torkollanak. Ilyennek ta­láltam az említett adásban ezt a választ: többet kell tenni azért, hogy a hátrányos heiy- a?tű gyerekek szülei jobban törődjenek a gyerekükkel és jobb pedagógiai munkát vár­nak a nevelőktől az iskolá­ban. Csakhogy: a hátrányos hely­zetűek hátránya éppen abból ered, hogy szüleik vagy nem tudnak, vagy nem érnek rá foglalkozni a gyerekükkel. Ezen a vonalon tehát ne is áltassuk magunkat, hogy má­ról holnapra sikerül változást elérni. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nagyon távlati íervként jöhet csak szóba, vi­szont segíteni már hamarabb kellene. Ebben tehát egye­lőre ne reménykedjünk. Másik közismert vélemény: javítani kell a pedagógiai munkát. Ez annyiban igaz, hogy minden munkát állan­dóan javítani kell. Tehát ezt is. De aki közelről ismeri az iskolai életet és benne azokat az erőfeszítéseket, melyeket a nevelők nap mint nap tesz­nek épp>en a hátrányos hely­zetű gyerekek érdekében, lát­ja vesződésüket és ismeri ez­zel kapcsolatos gondjaikat, az aligha mondhatja ki, hogy itt kell még valamit fokozni, vagy javítani. Ezekkel a gye­rekekkel való törődés nem jár látványos sikerekkel, nem lehet nagy eredményeket fel­mutatni. Nagyon örülni kell annak, ha lépésről lépésre, napról napra egy kicsi hala­dást is el lehet érni, egy ki­csit is előbbre lehet jutni. Ettől persze, ezek a gyereke* még nagyon közepes, vagy „rcssz” tanulók és a felületes szemlélő csak az osztályzat­ban kifejezhető értékelésről ítél, ami persze, másokhoz képest nem mutat valami vi­gasztaló képet. Dehát a közepes, rossz, vagy gyenge eredmény muta­tója azért megbízhatatlan, mert — amint ezt már sokan megállapították — a mai ál­talános iskola tanterve, a ta­zü! az egyik székre ült. Ma­ga köré csavarta a pokrócot A gáz facsarta az orrát. Kel­lemetlen érzés volt. A sofőr kiszólt: — Indul­hatunk? — Indulhatunk’ A motor felzúgott. Recse­gés hallatszott A fogaskere­kek marták egymást. A má­sodik fokozatot nem akarta bevenni. A sofőr üresbe kap­csolt, túráztatta a motort. — A fene egye meg, még bedöglik a végén — mond­ta maga elé Fen. A sofőr újból kapcsolt, a fogaskerekek ropogtak. — Nem akarja az igazsá­got — mondta a sofőr és új­ból üresbe kapcsolt. Alacso­nyabb gázra vette a motort. Egyenletesen járatta, aztán egyesbe kapcsolt. — Fene egy kényes jószág ez — szólt a sofőr. — Egyen­ként veszi be a sebességet, mint nagylány a pirulát. A motor nagy rántással in­dult, Feri belevágta fejét a kocsi oldalába. Káromkodott. Már látszottak a város há­zai, az acélos daruk, de a púp még mindig változatlanu’ fájt. A szél élesen csapott az arcába, ez most nem érde­kelte. Előre nézett és hango­san megjegyezte­— Nem félek a bányarém­től. (Vége) nílási rmnet üteme a jó kör­nyezetben es segítőkész csa­ládban élő, jó tanulókhoz sza­bott tanterv, amivel a rossz otthoni körülmények közt élő gyerek nem tud lépést tar­tani. Maradna még a napközi, mint az iskolai munkának se­gítő es kiegészítő része. Kezd­jük azon. hogy nem tudnak mindenkit lel » enni napközi­be. akinek szüksége lenne rá. P’olytassuk azzal, hogy — ép­pen a zsúfoltság miatt — több osztály tanulói együtt tanulnak a napköziben, ez pe- d;g nehezíti az egyes tanuló­val való foglalkozást. Tehát ez az út sem járható. Korrekciós osztályt n'«m tud­nak mindenütt indítani, nem is mindenkinek segítség az, mert az idejárok néha akkor kerülnek nehéz helyzetbe, mi­kor ebből az iskolarészből át­kerülnek második, legkésőbb harmadik osztályba, a nem korrekciósba járt többiek kö­zé. Ismertetem röviden azt a javaslatot, amelyik ezeknek a gondoknak egy részét megol­dani segítene, ha — megfele­lő előkészítés és a szükséges engedélyek megszerzése után — ezt jónak látják bevezet­ni, ahol sok a hátrányos hely­zetű tanuló. A javaslat 1972. októberé­ben A tanító című módszer­tani lapban jelent meg bő­vebben, majd rövidebben 1976. március 27-én a Nők Lapja 21. oldalán. A javas­lat lényege az, hogy az álta­lános iskola alsó négy osztá­lyának az anyagát nem négy, hanem öt tanévre osztja szét, tehát nem a mai iramban, hanem lassabban halad a ta­nítási anyaggal. Az első osz­tály anyagára tíz tanítási hónap helyett tizennégy, a második, harmadik és negye­dik osztály anyagára tíz he­lyett tizénkét-tizenkét taní­tási hónap jut — a téli és a nyári szünetek változatlanul hagyásával. Tehát nem min­den iskolában, hanem a nagy iskolák párhuzamos osztá­lyainak egyikében, vagy pe­dig olyan iskolákban lenne bevezethető, ahol a települé­sen nincs óvoda, vagy egy év­ként sok a hátrányos helyze­tű gyerek. Az így bővített idő alkal­mat ad arra, hogy hetenként két délelőttön ne' haladjanak tovább az anyagban, hanem részben az iskolában, felügye­let mellett készítsék el a ..há­zi feladatokat”, másrészt já­tékkal és beszédfejiesztö já­tékos gyakorlatokkal az anya­nyelvi szókincs gyarapítását seg tsék elő. lehetőséget ad­janak több kötetlen beszél­getésre. nevelésre. amire egyébként nincs elég idő. Az ötödik tanév vége egy­beesik a rendes tanév végé­vel. Aki az alsó négy osztály­ban megerősödött, az rendes tempójú felsőbb osztályban haladhat tovább, akinek vi­szont tovább is szüksége van a lassúbb iramra az olyan csoportba járna, a'ml a felső négy tanév anyagat is öt tan­évre osztják azét. Tehát l'mne, aki 9. lenne, aki 10 tanév alatt végezné el a mai nyolc általános anya­gát — kevesebb sietséggel es több segítséggel, mint jelen­leg. Végül — bármennyire is fá­jó — számolnunk kell azzal is. hogy ezután is lesznek, akik nem tudják elvégezni a nyolc osztályt a nyolc, illet­ve 9 vagy 10 tanév alatt. Azoknak, akikről az utolsó tanévben nyilvánvaló, hogy nem tud'nak elérni a nyol­cadik osztályba, körzetienként külön tanulócsoportot, osz­tályt kellene szervezni, ahol részben átismételnék alapfo­kon, amit számtanból, fogal­mazásból tanultak, részben pe­dig megismerkednének a he­lyi közművelődési lehetősé­gekkel, úgy, hogy megfelelő engedély alapján a helyi nép­művelő vagy a helyi könyv­táros ismerkedne velük és foglalkozna velük. Ez a ja­vaslat a Népművelés című fo­lyóirat 1977. évi 2. számában olvasható bővebben. Dobó László Üny Komárom megye környezetében. A szabadon vá­lasztott témában a hétközna­pok eseményei során szerzett élményeket dolgozhatták fel. Mindkét pályamű tetszés sze­rinti — de azonos — techni­kával készült rajz, festmény, kisplasztika, fafaragás, szo­bor lehet. Az eredményhirdetés a júniusi képzőművész-szaktá­borban lesz, külön kisdobos- és úttörő-kategóriában. Az országos döntőbe jutó pályá­zók jutalma: táborozás Zán­hitelt ad a szülők ki nem mondott szavának. Hónapokkal később „indi-. rekt” módon megtudja a gye­rekektől, hogy néhány szülő csak hat általánost végzett. A többiek előtt szégyelltek. Ha edd'ig jó volt ennyi, jó lesz ezután is? Ez alkalommal tehát a szü­lők nem tanultak Ők nem. Legföljebb a pe­dagógusi A film a szolnoki Volán - vállalat munkásőrszakaszá- nak tagjairól készült. Autó- buszvezetők, szerelők portréja villan fel. Az ő szavaikból tudjuk meg, mi az az embe­ri. politikai többlet, amelyet a munkásőri szolgálat megkí­ván, miért érdemes ezt vállal­ni, Látjuk őket munka köz­ben, elkísérjük a gyakorlótér­re és társadalmi munkájuk színhelyére is. NÓGRÁD - 1977. február 18., péntek Eredmény júniusban Március első napjaiban a gyermekalkotások galériájába, Zánkára küldik az úttörő kép­ző- és iparművészeti pályázat legjobb alkotásait. A pályáza­ton csapatokban — úttörőcsa­patok, úttörőházak, ' szakköri kollektívák — és egyénileg indulhattak a kisdobos- és út­törőpajtások. , Két alkotást küldhették a gyerekek a pá­lyázatra. A kötelező témájú műnek a közösség megtartó- felemélő erejét kell bemutat­ni a esálád, az úttörőközösség, az iskola, vagy a lakóhely kán, a balatoni úttörőváros ban. Szülői értekezlet Az osztályfőnök a Minden­ki iskolája tv-sorozat előnye­it ecseteli: ... egy esztendő alatt két tanév anyagát... hetente csak kétszer ... mi fogjuk önöket vizsgáztatni... stb. — Ha van önök közt aki­nek nincs meg az általános iskolai végzettsége, arra ké­rem. hogy az s hét folyamán keresse föl az igazgatót. Ná- le lehet beiratkozni. Senki nem keresi föl az igazgatót, s az osztályfőnök Molnár Pál Mai tévéajánlatunk 18.25: mi vállaltuk" A film a munkásőrség meg­alakulásának 20. évfordulójá- ra készült. Az ónKéntes fegy­veres testület tagjait társadal­munkban az üzemekben, munkahelyeken t:sz+elet övezi, hiszen az egyenruhát csali azok ö'thetik fel. akik a munkában, társadalmi tevé­kenységben kitűnően megáll­ják a helyüket. Csomagolt hőmérők Jfö-Szabo Imre: Visszatérő utí \ izás (Kisregény) 17. t H

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents