Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

Lélek és szeretet kell hozzá A világ sok-sok országá­ban ismerik, kedvelik és ke­resik azokat a kelyheket, bó­rákat, vázákat, és még sorol­hatnánk tovább a legkülönfé­lébb termékeket, melyek az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyárában készül­nek. Erre mondják azt: ne­ve van a gyárnak. Nem vé­letlen, hiszen az éves rőkés- exportterv kétmillió-hétszáz­ezer dollár. Ennek nyolcvan százalékát az A., B., C. üzem kézitermékei adják, ahol har­mincnégy szocialista brigád dolgozik. Közülük is a leg­jobbak közé tartozik a Dobó Istváp nevét viselő ifjúsági szocialista brigád. A nyolc éve alakult csoport egyre fel­jebb lépett és méltán vívta ki munkájával az elismerést. Kétszer nyerte el a bronzjel­vényt, háromszor az ezüstöt, és utolsó két évben aranyko- ezorús kitüntetést kapott. Mire számítanak az idén? — kérdeztük Balogh Gyula bri- gádvezetőt, aki ötszörös ki­váló dolgozó. — Bízunk abban, hogy har­madszor is elnyerjük az ara­nyat. mert szeretjük a szak­mánkat, az üvegfúvást. Igái, többször átalakult a brigád, de a távozók helyére mindig tehetséges, szorgalmas fiata­lok kerültek. Nyolcán va­gyunk, az átlagéletkor hu­szonhat év. Én mint alapító- tag' veteránnak számítok. — A gazdasági termelésben az elmúlt évben átlagosan 108 százalékot teljesítettünk. Minőségi munkát várnak tő­lünk, üvegfúvóktól, ezért egyik legfontosabb felada­tunknak az , eddigi nyolcszá­zalékos selejt csökkentését tekintjük. Elsőként csatla­koztunk a csepeliek felhívá­sához. és az ötödik ötéves terv teljesítése akcióhoz. Ezek vállalásainkban tükröződnek leginkább. — A tavalyi húszóra társadal­mi munkát idén harmincöt­re emeltük, a brigád vala­mennyi dolgozójánál. A Csiz­madia úti iskolát, óvodát tá­mogatjuk. Munkaidő után formákat készítünk. A leg­érdekesebb vállalásaink kö­zé tartozik Erdei Sándsr iparművész patronálása, mun­kájának segítése. Az általa elképzelt és megtervezett for­mákat mi valóra váltjuk. — Milyen a brigád szak- képzettsége, hányán tanulnak? — Négyen üvegfúvó szak­munkások vagyunk. A töb­biek a kötelező szakmai időt töltik. Mivel egymás keze alá dolgozunk, nagyon fontos, hogy ők is jól elsajátítsák a szakmát. Tanácsokkal,. öt­letekkel, és az évek során ki­alakult rutinnal, tapaszta­lattal segítjük munkájukat. Nem panaszkodhatom, ügyes­kezű gyerekek, jól bánnak az üveggel. Lesz utánpótlás. Beszélgetés közben elnéz­tem, miként fújják, formál­ják, kezelik a vörösen izzó, képlékeny anyagot, hogyan varázsolják elő pillanatok alatt a legkülönbözőbb for­mákat. Gyorsan, de meggon­doltan forgatják a fúvócsö­vet, mely kígyózó mozdula­tokat ír le a levegőben. A fiatalok munkáját látva iga­zat adtam a brigád vezetőjé­nek. — A csoport valamennyi dolgozója elvégezte az álta­lános iskola nyolc osztályát. Többen tovább folytatják a tanulást. Marxista-leninista esti egyetemre, szakosítóra, és a dolgozók esti középiskolá­jába járnak. A szakmai Kép­zés mellett fontosnak tart­ják a politikai tudás fejlesz­tését is — mondta a brigád- vezető. Eredménye a mozgal­mi munkában mérhető le. — A brigádból négyén a pártnak, négyen a KISZ-nek a tagjai. Ez a jól működő és szervezett tagépítő munkának köszönhető — folytatta Balogh Gyula, ki egyben üzemi párt­titkár. A brigád fiataljai ak­tívan tevékenykednek és se­gítik a szervezetek munká­ját. — A szocialista brigádver­seny-mozgalom eredményes­ségét segíti az alapszervezeri és a gazdasági vállalások szoros összefonódása. A ta­pasztalatok szerint ez ösz­tönzőleg hat a dolgozókra. — Hogyan tölti szabad ide­jét a brigád? — Sokszor vagyunk együtt. Hét végén családostól kirán­dulni járunk. Nyáron Len­gyelországban túráztunk kö­zösen. Ha valakinek segíteni kell, teljes létszámban ott van a brigád. Ezek szép emlékeit a brigádnapló őrzi. Munkában és üzemen kívül egyaránt összetart a csoport. Nemcsak nyelvtani össze­függés van a lélek és a léleg­zet között. Az üvegfúvók lé­legzetükkel, lelkűkkel for­málják az üveget. Lélek kell ehhez a munkához és nagy szeretet, mint ezt a Dobó Ist­ván brigád példája is bizo­nyítja. — békési — A kárpitozó Az Ipoly Bútorgyár balassagyarmati gyáregységében készül­nek a szebbnél szebb lakószo bák. Az tizem termékei kö­zött azonban megtalálhatók átölelek is. Képünkön Gólyán Pálné fotelt kárpitoz Eredményesen, átgondoltan, tervszerűen Egy éw számadása Érsekuadkerten ÜGY VÉLTE AZ EMBER, ünnepre érkezik ide Érsek- vadkertre, mert fellobogózottan fogadott a falu. Nemzetiszínű zászlókat és — stílszerűen — kék-fehér-pirog színűket lobog­tatott, a tavaszias — vagy ta­vaszt idéző? — szél, és felvet­ték a fehér ing fölé nyak­kendőjüket a hétköznapokon csak munkaruhában járók is. Mondom, volt valami, hétköz­napokra nem jellemző ünne­pélyesség a faluban és —szem­lélődni való is: nem sokszor parkolnak kék rendszámtáblás diplomatakocsik a tanácsház­zal átellenben... Zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlést tartott Érsekvad- kerten a kultúrházban a Ma­gyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet. Amelyik­ről egyébként el lehet mon­dani, hogy a megye egyik leg­nagyobb — ha nem a legna­gyobb!! — közös gazdasága. Mert tagjai száma 1099, össz­területének nagysága pedig 7561 hektár. És, hogy még egy számadattal szolgáljunk: múlt évi összárbevételük megha­ladta a 118 millió forintot. Két himnusszal — a ma­gyarral és a csehszlovákkal — kezdődött a terme'őszövetke­zet gyűlése és sokak által volt lefordítás nélkül is érthető Michal Kollárnak, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége ke­reskedelmi tanácsosának üd­vözlő beszéde... Persze, mindez Pintér Ferenc elnök beszámolója után hangzott el, a felszólalások egyikeként. Fo­galmazhatunk emígyen, hiszen jelentős számban emelkedtek szólásra a termelőszövetkezet felelős beosztással rendelkező, vagy egyszerű tagjai, hogy vé­leményt mondjanak, mi több: tanáccsal is szolgáljanak a gazdálkodás dolgairól, s ered­ményei fokozásának lehetősé­géről. i Mert lehet, s kell is még többet é’érni! — hangsúlyoz­ták a tagok önkritikusan, pe­dig szégyenkeznivalójuk iga­zán nincs, a tavaly január el­sejével a pataki Kossuth- és a dejtári József Attila Terme­lőszövetkezet területével és létszámával mégnö\elt közös gazdaság több mint 15 millió forint tiszta nyereséget ért el 1976-os gazdálkodása során. Es a jól végzett munka ered­ményeként egész sor, megyei szinten kitűnőnek minősíthető számot könyvelhettek el ma­guknak. Az 1950 hektáron ve­tett őszi búza terméshozama — például '— hektáronként megköze’ítette a 43 mázsát, a tavaszi árpa a 38-at, a kuko­rica pedig a 37-et. Nógrádban a második legjobb eredményt érték el a cukorrépa-termesz­tésben; hektáronként pontosan 410,81 mázsányit szedtek fel, a rossz kelés, a hiányos tő­szám ellenére is. Burgonya­értékesítési tervük viszont — a tervtől történt lemaradás miatt 188 mázsa helyett mind­össze 150-et szedtek fel hektá­ronként — figyelmeztető jel a jövőre. Még abban az esetben is, ha — mint a mérleg meg­vonásakor kiderült —, a nö­vénytermesztési ágazat árbe­vétele 5 millió forinttal halad­ta meg az előzetes e’képzelése- ket... POZITÍV TÉNYKÉNT köny­velhető el azonban, hogy az 1975. évihez viszonyítva 10 százalékkal, 2748 literre nőtt az egy tehénre jutó tejhozam, s hogy ez idő alatt a juhállo­mány 20, százalékkal 'ett több, s az össz-szar vasmarha száma megközelítette a 2200-at. En­nek is betudható, hogy ez az ágazat 12 százalékkal teljesí­tette túl múlt évi tervét. Ide tartozik még, bár nem szoro­san, hogy az érsekvadkerti termelőszövetkezet 22 vagon- nyi pecsenyecsirkét is „tálalt” a fogyasztók asztalára. Több érdekesnek tűnő szá­mot is közölt még a termelő­szövetkezet elnöke a kultúrott­hon termét zsúfolásig megtöl­tő tagságnak. Például, hogy a melléküzemágak — a savanyí­tóüzem, a fafeldolgozók, a ke­reskedelmi egységek •— 20,7 millió forintot hoztak a kö­zösnek, s igen-igen jelentős volt, megközelítette a 9 milli­ót az új gépek vásárlására fordított összeg. öt darab NDK-gyártmányú. E—512-es kombájnnal és egv Rába— Steiger traktorral gyarapodtak a múlt évben, s ide kívánko­zik a következő megjegyzést: 1976-ban első ízben végezték helikopter segítségével a vi­rágzás kori levéltrágyázást. Tovább gyarapodott más vonatkozásban is a termelő- <szövetkezet, 6,5 millió forintot költöttek beruházásokra, mik közű! a legjelentősebb volt a 300 férőhelyes „kötetlen” is­tállóval. a 200 vagonos silótér­rel és a 12 fős szociális épü­lettel ellátott hízómarhate­lep kialakítása. Egyik legjelentősebb ered­ményük viszont, s ezt az el­nök is hangsúlyozta, s amire a jövőben is nagy gondot for­dítanak: a hitelmentes gazdál­kodás. Igen. önerőből, saiát költségeikből gazdálkodva ju­tottak oda, ahol vannak. Szor­galmas. tervszerűen végzett munkáiuk nyomán érték el, hogy egy 10 órás munkanapra jutó fizetés 124.32 forintot ér, s hogv az egy főre jutó havi jövedelem meghaladta a 3200 forintot. S ez az okos gazdálkodás a jövő záloga is. Ami — főleg a növénytermesztésben megva­lósuló komplex gépesítéssel — meghozza majd az idei év gyümölcsét. S ezáltal válnak — válhatnak valóra azok a tervek is. melyek szerint az idén hektáronként 42 mázsa őszi búzát. 380 mázsa cukor­répát és 21,2 mázsa dohányt, — mert a zöldségfélék és a gyümölcstermesztés mellett ez­zel is foglalkoznak — tereik majd a jól előkészített föld. AZ IMMÁRON hivatalo­san is ismertetett eredmé­nyek tudatában nem lehetett nem bizakodó az érsekvad­kertiek közgyűlése. Sokan fo­galmaztak így: márpedig ha az egyesülés jószerivel első igazi éve sikeres volt, az lesz majd az idei, s a következő is. S hogy koccintottak erre...? Az új hídon is söröshordót gurítanak át először... — karácsony — A Fáklya 4. száma A Fálílya február 20-án megjelenő, 4. számának anya­gai között első helyen a szov­jet állam fennállásának 60. éve tiszteletére indított soro­zat írását, a kolhozok meg­szervezésének időszakát elem­zi. A Testvérmegyék — test­vérvárosok állandó rovat cik­kei a Leningrádban és Buda­pesten működő egyetemek, a Néva-parti város és hazánk kapcsolatairól írnak. Riport mutatja be a 175 éves volt Putyilov, a jelenlegi Kirov gyárat. Kijev textilipari fel­sőfokú szakemberképzésének eredményeiről . tudósít egy másik cikk: beszélgetések szovjet1 egyetemen tanult, ma Magyarországon fontos be­osztásban dolgozó magyar ve­zetőkkel. A messzi északra. Szibériá­ba, az evenki nemzetiségi ke­rületbe visz el egy színes­képes riport. Itt, a sarkkörön működik az a szovhoz, amely­nek a területe felér két Svájc kiterjedésével. Kétezer kilométert utaztak a székesfehérvári Videoton gyár fiataljainak a BAM építői számára küldött aján­dékai: magnetofonok és hang­falak. Nagy örömmel fogadják a küldeményt az építők kép-, viselői — számol be róla egy moszkvai riport. Az életmód az emberek min­dennapi tevékenységének szer­kezetét, rangsorát, a tevé­kenység erősségét, hatásfo­kát, minőségét jelenti. Életünk közösségben zajlik, munkánk egy-egy csoporttevékenység­hez kötődik. Ezért a szocia­lista életmód formálódásában jelentős tényezők a társada­lom életének különböző te­rületein dolgozó közösségek; „Ezek sorában meghatározp szerepük van a munkában létrejövő közösségi kapcsola­toknak. .— fogalmazza meg pártunk programnyilatkoza­ta. Az életmód legfontosabb ele­me a munka. E tevékenység ma még inkább a létfenntar­tás eszköze, s nem mindig és mindenhol alkotó öröm for­rása. Ez természetesen, hatás­sal van , a dolgozók közéleti érdeklődésére, szabad idejé­nek eltöltésére, fogyasztásá­ra. A terhesnek ítélt munka után a dolgozók kompenzá­lásra, ..kárpótlásra” töreked­nek. A munkához való vi­szony azonban gazdasági hely­zetünk fejlődésével mind po­zitívabb irányba változik. A gépek mindinkább felmentik az embert a nehéz fizikai munka alól, előtérbe kerül­nek az alkotó munka elemei. A munka, amelynek társa­dalmi hasznossága az egyén számára is mind nyilvánva­lóbb, mint közösséget terem­tő tevékenység, mindinkább Konzultáció Életmód — közösség szükségletté válik. Ezzel egy- idó’oen új tartalmú társadal­mi kapcsolatokat szül. Az, hogy a munka ma mennyire tölti be közösségformáló sze­repét, természetesen, függ az együtt dolgozó emberektől is. Ha egy üzemben, egy tsz- ben nem jó a munkahelyi közösség, ha nem érvényesül a demokratizmus, az nehe­zíti, ha mindezek adottak, megkönnyíti a tudatos társa­dalmi, közösségi aktivitást. Se­gíti a munkához való viszony kedvező változását. A munkahelyi közösség és az egyén kapcsolata, általá­ban jelzi a munkához való viszonyt is. Aki ma képessé­geihez mérten, a lehető leg­jobban végzi munkáját, tel­jesíti a reá bízott feladatot, az nemcsak saját érdekében, hanem a társadalmi, a közös­ségi érdekek kielégítéséért is dolgozik. Az egyén és a kö­zösség kapcsolatát a szocialis­ta társadalomban az érdekek összhangja jellemzi. Ennek fórumait teremti meg a szo­cialista demokrácia. S e fó­rumok — ha jól sáfárkodunk a bennük rejlő lehetőségek­kel —, az egész személyiséget átfogó és fejlesztő, közösség- formáló tényezőkké válnak. A munkafeltételek változá­sa, a munkahelyi ’ demokrá­cia, erősödése, egyre inkább felébreszti az igényt a közélet és -művelődés iránt. A szo­cialista demokrácia kiteljese­dése a közösség érdekéből és érdekében tudati, magatar­tásbeli változásokat „hoz”. A közösségben és a közösségért végzett tevékenység olyan életmódelem, olyan társadal­mi és pszichikai folyamat egy­szerre, amely csak a mi tár­sadalmunkban kaphat éá kap igazi értelmet. A közösséggé válás folya­mata megy végbe a szocialis­ta brigádmozgalomban. Itt a munka közös célok, közös ér­dekek alapján folyik. Minden brigádtag tudja, hogy céljait csak a brigáddal együtt érheti el. Az összetartozás fejleszti a tagok öntudatát, biztonságér­zetét, szilárdítja Világnézetét. Ezekben az elsődleges közös­ségekben szerzett élmények­ből mindenki „hazavisz vala­mit”, egy másik közösség­be: a családba. A családot, mint alapvető kis közösségi keretet, az életmód új vonásai mindinkább humanizálják, érzelemközpontúságát elmé­lyítik. — közösségi életmód Egy, kollektívát nemcsak mint az erkölcsi nevelés szín­terét vizsgálhatunk. A cso­portban ismeretek, informá­ciók, és — a csoportnak meg­felelő szintű — műveltség cseréje is zajlik. Az, hogy az emberek hogyan élnek, nagy­mértékben függ műveltségük­től. A valódi műveltség kul­turált életet is jelent. Az azo­nos helyzetű és feltételek kö­zött élő dolgozó rétegek, cso­portok életmódja, műveltsé­gi szintje kisebb eltérésekkel hasonló. Általában azonos fel­készültségű és felfogású em­bereket találunk nemcsak a termelési, a mozgalmi élet legkisebb sejtjeiben, de ilyen elv alapján szerveződnek a szabadidős-közösségek is. Az életmód kulturális ösz- szetevőinek alakítása tudatos tervezést és irányítást igé­nyel. A tudatformálásban ezért« fontos szerepe van a közművelődésnek, ezen belül a csoportos, közösségi műve­lődési formáknak. A közmű­velődési ■ tevékenység során formálódó közösségek kiegé­szítik a munkahelyi, közéleti, családi, lakóhelyi kollektívák hatását. A mindennapok munkájá­ban, a művelődési közössé­gekben tehát felfedezhetők a szocialista életmód jegyei, elemei. A közösségekre jel­lemző vonások magukban hordozzák a szocialista érté­kek megvalósulásának lehe­tőségét. A kollektíva erköl­cse hatással van az egyéni magatartásra, az egyének egy­más közötti, valamint az egyé­nek és a társadalom kapcso­latára. A fejlődés útja ter­mészetesen, ezen a területen sem zökkenőmentes. A ha­gyományok és fejlődésünk el­lentmondásai gátolhatják a ki­bontakozást, de megakadá­lyozni nem tudják. • Ahhoz, hogy a közösségben végzett sokoldalú tevékenység alkotó öröm forrása legyen, szükséges a kollektíva, tagjai­nak és a tágabb közösségnek az együttes akarata. A mun­ka, a közélet, az iskola, a la­kóterület által ki nem akná­zott személyiségformáló le­hetőség több fajta ..pótközös­séget”, „álközösséget” is lét­rehozhat. Üres, az egyén és mindnyájunk számára haszon­talan, néha veszélyes csopor­tosulásokhoz vezethet. Ahol a munka feltételei nem éppen J NÖGRÁD - 1977. korszerűek, a gazdag érzelmi erőtől fűtött közösség értel­messé teheti az egyébként sze- mélyiségkarosító részmunkát is. Szabályozókkal gyorsít­hatjuk, hatékonyabbá tehet­jük a termelést, de a közös­ségteremtés akarata nélkül űr keletkezik az ember és a ter­melés célja között. Nem illúzió ma már a po­zitív érzelmeket szülő, jó kö­zösség. A közös munka, a szo­cialista együttélés erkölcse, anyagi és érzelmi haszna ér­telmes életet teremt, mely könnyebbé teszi a társadalom- formálást. A közösség, a szo­cialista életmód, a közösségi életmód vizsgálata és propa­gálása napjaink feladata. Ezt igénylik tőlünk humánus po­litikai céljaink. A gyakorlat, a „hogyan élünk” ismerete könnyebbé teszi a további cé­lok megfogalmazását. A kö­zös törekvés nem pusztán ideológiai óhaj, nem egysze­rűen kölcsönös rábeszélés kér­dése. Nem is kampánymun­ka, hanem bonyolult, a gaz­dasági, a termelési szférával kölcsönhatásban levő vetülete életünknek, része a szocialis­ta társadalom megteremtésé­inek. Radácsi László február 16., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents